Olvasom, hogy a pedagógusoknak is bért kellene emelni, de arra sincs pénz...Kac, kac... Úgy gondolom, hogy az alapvető konfliktusokat inkább a problémakör sajátosan egyoldalú megközelítése okozza. Tudniillik értékarányos bérezést nem csak úgy lehet kialakítani, hogy az elvégzett nyolc órás munkát tisztességesen megfizetik, hanem úgy is, hogyha nincs elég pénz, akkor a gyenge bérezéshez kell igazítani az elvégzett munka mennyiségét, idejét.
Ez egyszerű egyenes arányosság, akinek megvan a nyóc átalányos, az még esetleg emlékszik is rá. És persze a dolog nem csak a pedagógusokra vonatkozik.
Ha valakinek nincs pénze egy kiló sertéskarajra, akkor nem vásárol csak 20 dekagrammot, igaz? Ha a piacgazdaságra átállított kapitalista Magyarország aktuális kormányzata nem tudja megvásárolni az értelmiség 8 órás teljesítményét, mert nincs pénze, akkor a jelenlegi bérekhez kell igazítani a munkaidőt. Tehát a pedagógusok esetében le kell csökkenteni a napi munkaidőt kb. 6 órára, orvosoknál mondjuk kettőre.
Ez azonnali reálbéremelést jelent a Gógl Árpád által megígért 400%-os mértékben, igaz, hogy 12 éve áltatott bennünket ezzel...Rögtön közelebb kerülnénk Európához. Eközben az OEP a zárt kasszára mutogatva nem fizet semmiért se háziorvosnak, se kórháznak. Jó, nincs pénz, akkor ne vásároljon. Ennyi.
Amikor pedig majd már jobban megy gazdaság, és lesz pénze az államnak több szolgáltatást/teljesítményt vásárolni, akkor leülünk, és megbeszéljük, nekik ennyi pénzük van, nekünk ennyi eladható munkateljesítményünk. Addig ne várják tőlünk, hogy hitelezzünk nekik. Én 33 éve hitelezek. Elég volt. Nincs több Békekölcsön.
Ugyanis ez az a piacgazdaság, amiről az Alkotmány beszél nekünk. Csak annyit tudok vásárolni, amennyire futja a pénzemből. Értelemszerűen ez az államra is igaz kell legyen.
Nem normális dolog, nem igazságos, hogy az állam széttárja a kezét és azt mondja: ennyi pénzem van, te ezért dolgozz nyolc órát, messze a munkád értéke alatt fizetve. Miért? Csak.
Ezen az alapon én is mondhatnám az áramszolgáltatónak: ennyi pénzem van, de kérem a teljes havi áramszükségletemet. Ettől persze mindenki kiakadna igaz?
Az áramszolgáltatónak ugyanis joga van a teljesítményarányos bevételhez, költségei megtérüléséhez, sőt, 8% profithoz is. Szerintem egy ápolónő, egy orvos, egy tanár fontosabb, mint az áramszolgáltató. De legalábbis ér annyit.
Hát, én semmi mást nem javasolok, csak ugyanezt az elvet, a piaci verseny elvét (Matolcsy) alkalmazni szektorsemlegesen.
A csóró állam ezért ne akarjon folyamatosan drága és magas színvonalú egészségügyi szolgáltatást nyújtani, mert állítólag nincs rá pénze. Tehát egyszerűen nem képes megvenni a folyamatos üzemet. Akkor meg vegyen kevesebbet. Vagy költsön kevesebbet másra, hadseregre, GYES-re, GYED-re, nemzetiségi firlefrancokra, bankkonszolidációra, Simor Andrásra, minisztériumi léhűtők hadára. Már annyi az államtitkár, hogy elbotlunk bennük. Prioritások. El kell dönteni, mi az, ami valóban fontos. És oda csoportosítani a forrásokat. A nemzet erőforrásait.
Ha az oktatás, az egészségügy stratégiai ágazatok, akkor ott kell erőlködni a fizetésekkel is. Nem értéktelen, hülye adatbázisokat ígérgetni például orvosoknak értékarányos jövedelem HELYETT. Azt hiszem, megértettem a piacgazdaság lényegét, most már csak az kell, hogy a kormány is megértse.
Az uniós fizetés negyedéért az uniós munka negyedét lehet megvenni. Capisci?
Az Unióban vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése