Orvoskorrupció: Gyűjtsön még

pénzt!

2010. július 05.

Mikola István feljelentést tett egy szülészorvos ellen, reméli, véget ér a kismamák lehúzása.

Följelentést tesz egy szülészorvos ellen Mikola István, a parlament egészségügyi bizottságának fideszes elnöke. Reméli, hogy az eset precedensértékű lesz.

Törvénytelenül kiszabott orvosi díj kikényszerítése miatt készül a hatósághoz fordulni Mikola István, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának fideszes elnöke. A politikus részben Lezsák Sándor országgyűlési alelnök, részben a szakbizottság elnökéhez érkezett levelek jelzései alapján hozta meg döntését. Lapunknak azt mondta: véget kell vetni annak a gyakorlatnak, hogy a közkórházban dolgozó szülészorvosok egy része előre meghatározott díj fejében vállalja csak a gyermekek világra segítését. „Az előre megszabott tarifának semmi köze a hálapénzhez, amelyet saját döntése alapján, utólag adhat az a páciens, aki akar, és olyan mértékben, ahogy a lehetőségei engedik, bár annak sem vagyok híve. Ez korrupció és kényszerítés, ami nemcsak a törvényt, hanem az erkölcsöt is sérti” – közölte.

Lépésének nagy súlyt adott egy vidéken élő várandós anya írása, aki arról számolt be, hogy több tízezer forintot már összegyűjtött a nemsokára esedékes szülésre, de „a doktor úr azt mondta, gyűjtsek még hozzá”.

A jelenség nem új keletű, de tapasztalatok szerint egyre gyakoribb. A tarifák évről évre magasabbak az egyébként közfeladatnak minősülő tevékenység elvégzéséért, és intézményenként, azon belül orvosonként is igen változatosak. Az összegek informálisan terjednek az édesanyák között, és nagy valószínűséggel sokakat befolyásolnak az orvosválasztásban.

A „saját” orvoshoz ragaszkodó, de szerényebb körülmények között élőket akár a gyermekvállalástól is visszatarthatja egy ideig, így – tekintettel a nők termékeny életszakaszára – csökkentheti az elvben megszülető gyermekek számát.

Mikola István szerint az ilyen orvosi magatartás közvetve tovább rontja az amúgy is siralmas demográfiai helyzetet, ezért a kérdéssel a parlament egészségügyi bizottsága előtt is foglalkozni kíván, és az ügyben megkeresi a szociális bizottságot, valamint a szülészeti szakma vezetőit is. A politikus abban bízik, hogy följelentése precedenst teremt, és idővel véget vet a népesedést is veszélyeztető orvosi gyakorlatnak.

Niczky Emőke

Forrás: Magyar Hírlap

Szülész korrupció? Bűncselekmény?
Magyar Hírlap „Orvoskorrupció: Gyűjtsön még pénzt!”
Című, 2010. 07.5-i írásához

Ismét napi politikai-társadalmi kérdés, média szenzáció az úgynevezett „megkért (perszonális)”, választott orvossal történő szülés anyagi vonzata. Évekkel ezelőtt külföldi web szerverekről tudatták az egyes szülész megnevezésével tarifáit. Majd előbb annak az óta már megszűnt a részleges térítési díja, később a munkaidő-, túlmunka körében borzolódtak a kedélyek. Dr. Rácz Jenő kórházigazgatóként jó irányban a vonatkozó jogszabályok között kereste a megoldást (ATV/Observer Egyenes beszéd 2008.12.03) az akkori egészségügyi tárca megbízásából mára már helyesen megszüntetésre ítélt Egészségbiztosítási Felügyelettel találta szembe magát. A téma most újból a média központjába került. És a nyilatkozók természetesen általában saját helyzetük, és azt féltendően a napi politika által is determináltan nyilvánulnak meg. Szülész szakorvos létemre a kérdéssel érintetlen, és így elfogulatlan vagyok, mert ügyvédi munkámból élek.

Dr. Mikola István elnök úr felvetésének, amennyiben az a helyzet mindegyik szereplő helyzetének korrekt rendezésére irányul jónak tartom. Igazat adok abban, hogy az általa hivatkozott eset, a szülésért kikötött összeg nem minősül a „megtűrt” hálapénznek.

Jogilag azonban nem minősülhet sem korrupciónak, a büntető törvénykönyvbe ütközően bűncselekménynek (sem vesztegetésnek, sem kényszerítésnek azok törvényi tényállása alapján). Megjegyzem, hogy nem csak a szülészet, hanem más manuális szakmáknál végzendő műtétek során legalább ennyire felmerülhet.

Amennyiben az orvosi közalkalmazotti lét helyett többségében az a szakorvosi szellemi szabadfoglalkozás lépett volna (az általa minisztersége idején benyújtott kórháztörvény tervezetében foglaltak alapján), azzal sok minden elkerülhetővé vált volna.

Igazuk van azoknak is, akik azt mondják, hogy nem kötelező sem a szüléshez, sem más műtéthez orvost választani. Sőt kötelező egészségbiztosításról szóló törvény a betegnek másik orvos igénylés jogát is csak az egészségügyi szolgáltató munkarendje alapján, az ellátás szakmai tartalma, sürgőssége figyelembevételével, azaz döntési, utasítási joggal rendelkező vezető engedélye alapján.

Olyan törvényi szintű vagy alacsonyabb rendű jogszabályról viszont nem tudok, hogy bármely orvos minden nap, annak 24 órájára kiterjedően ilyen kiválasztását munkakörébe esően elfogadni köteles lenne. OEP finanszírozottan úgy munkaidőben, mint ügyeletben a minőségbiztosítás által előírt ingyenes szülészeti ellátás ugyanis biztosított.

Az elmúlt 20 évben un. orvosi „műhibás” kártérítési ügyekkel, azok felelősségbiztosításával, valamint orvosok, egészségügyi dolgozó büntető ügyekben történő védelmével foglalkoztam, mely során tapasztaltam bíróságok olyan állásfoglalását, mely szerint a választott szülész orvos és a várandós között polgári jogi szerződéses jogviszony van, aminek része a szolgáltatás-ellenszolgáltatás. Hozzáteszem, hogy e szerződés érvényességi kelléke az illetékes vezető jóváhagyása, melynek feltételeinek részletezését mellőzöm.

Mindezt leegyszerűsítve: Miért lenne elvárható karitatív alapon, hivatástudatból, hogy a „választott” orvos munka-, ill. ügyeleti idején kívül akár a szent esti családi vacsoráról felállva a karácsony éjszakáját díjazás nélkül a szülőszobán töltse? Természetesen e körülmények felvetnek olyan kérdéseket is, hogy állami-, önkormányzati eszközökkel végzi e magán tevékenységét, melynek kifejtése meghaladná jelen lehetőségeimet. Ennyit is csak a döntéshozók, illetve a társadalom megítéltetése érdekében írtam.

Budapest, 2010. július 6.

Dr. Martini Jenő
szülész-nőgyógyász szakorvos
és ügyvéd