Németország
OECD Health Data 2011

A dokumentum az OECD legfrissebb Németországgal kapcsolatos adatközlését tartalmazza, ami érinti az egészségügy finanszírozását, a kapacitásokat (háziorvosok száma, ágyszám, MRI, CT), valamint az ország lakosságának egészségi állapotát.



Finanszírozás

2009-ben az egészségügyi kiadások az ország GDP-jének 11,6 százalékát tették ki (OECD átlag 9,5 százalék), ezzel Németország az OECD országok rangsorában az USA (17,4 százalék), Hollandia (12 százalék), Franciaország (11,8 százalék) után a 4. helyet foglalja el.

Ugyanakkor Németország az egy főre jutó egészségügyi kiadások szerint (2009: 4210 US dollár (vásárlóerő paritáson)) az OECD országok rangsorában 2009-ben már csupán a kilencedik helyet foglalja el. 2009-ben az OECD országokban az egy főre jutó átlagos egészségügyi kiadás 3223 US dollár volt. A legmagasabb egy főre jutó kiadást e téren az Egyesült Államok (7960 US dollár) érte el, majd Norvégia (5235) és Svájc (5144) következnek a sorban 4000 US dollár feletti kiadással (Magyarország a 29-ik a sorban 1511 dolláros értékkel).

Az egészségügyi kiadások 2000 és 2009 között éves szinten Németországban reálértéken átlagosan 2 százalékkal növekedtek, ami más OECD országokkal összehasonlítva az adott időszakban egyike a legalacsonyabb növekedéseknek. Az OECD országok átlagos egészségügyi kiadásának növekedése a 2000-2009 közötti időszakban 4 százalék volt. Az egészségügyi kiadások relatív lassú növekedése Németországban részben a reformok költségcsökkentő intézkedéseinek, részben a hatékonysági tartalékok növelésének tudható be.

Az egészségügyi kiadások túlnyomórészt közpénzekből kerülnek finanszírozásra az OECD országban. Németországban az állami finanszírozás aránya 2009-ban 76,9 százalékot ért el és így 5,2 százalékkal haladta meg az OECD országok átlagát. 80 százalék feletti volt ekkor az állami részvétel aránya a Cseh Köztársaságban, Új-Zélandon, Dániában, Norvégiában, Izlandon, Svédországban, ill. a 2008-as adatok szerint Japánban és Luxemburgban.

Kapacitások (személyi, materiális, technológiai)

Az OECD adatai szerint Németországban 2009-ben az 1000 lakosra jutó háziorvosok száma 3,6 fő volt (OECD átlag: 3,1 fő), az ápolók 1000 lakoshoz viszonyított száma pedig 11 fő (OECD átlag 8,4 fő).

Az aktív ellátás keretén belül Németországban 2009-ben 1000 lakosra 5,7 ágy jutott, ami jócskán meghaladta az OECD országok 1000 főre jutó 3,5 ágyas átlagát. Németországban a többi OECD országhoz hasonlóan a kórházi ágysűrűség az idők folyamán szintén csökkent, ami összhangban volt a kórházi tartózkodás átlagos időtartamának csökkenésével.

Németországban 2009-ben az egymillió lakosra jutó MRI egységek száma 9,5 volt, így az ország elmaradt az OECD (MRI átlag 2009:12) átlaga mögött. A CT készülékek egymillió lakosra jutó száma 17,2 volt, ami szintén alacsonyabb az OECD átlagánál (OECD átlag: 22,1). Az említett készülékek tényleges száma azonban Németországban vélhetően magasabb, mivel a statisztikákba csak a kórházakban található készülékek kerültek be. Az OECD országok között Japánban messze a legmagasabb az MRI (2008:43,1) és CT (2008: 97,3) készülékek egymillió lakoshoz viszonyított aránya.

Egészségi állapot és rizikótényezők

A legtöbb OECD országban a születéskor várható átlagos élettartam a jobb életkörülményeknek, intenzívebb egészségügyi ellátásnak és az orvosi ellátásban tett előrelépéseknek köszönhetően nőtt. Németországban 2009-ben a születéskor várható átlagos élettartam 80,3 év volt és ezzel csaknem egy évvel meghaladta az OECD átlagát (OECD átlag 79,5). Az OECD országok közül a születéskor várható élettartam Japánban a legmagasabb (83 év). Második helyen áll a rangsorban Svájc, a harmadikon Spanyolország.

A csecsemőhalandóság Németországban az elmúlt tíz évben a többi OECD országhoz hasonlóan jelentősen csökkenő tendenciát mutat. 2009-ben a csecsemőhalálozás 3,5 volt 1000 élveszülöttre számítva (OECD átlag 4,4). 2008-ban a legalacsonyabb csecsemőhalálozás Luxemburgban, Japánban, Szlovéniában, illetve az északi országokban (Izland, Svédország, Finnország és Norvégia) volt megfigyelhető.

A napi szinten dohányzó felnőtt lakosok aránya az elmúlt 25 évben a legtöbb OECD országban jelentősen csökkent, ami nagyrészt a dohányzás csökkentését célzó politikai intézkedéseknek tudható be. Németországban a dohányzó felnőtt lakosok aránya 1978-ban 28,5 százalék volt, ami 2009-re 21,9 százalékra csökkent (OECD átlag 22,3 százalék). Svédország, Izland, az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália igen figyelemreméltó eredményeket tudhat magáénak a dohányzás csökkentése terén. Ezekben az országokban a felnőtt lakosságon belül sikerült a dohányzók arányát 17 százalék alá szorítani.

Az elhízottak aránya az utóbbi évtizedekben minden OECD országban növekedést mutatott, habár az egyes országok között továbbra is igen jelentősek az eltérések. A 2009-es adatok szerint az elhízottak aránya a felnőtt lakosság körében Németországban 14,7 százalék volt, ami az OECD átlaga alatt marad. A legmagasabb az elhízottság aránya az Egyesült Államokban, ahol a felnőtt lakosok 27,7 százaléka számít túlsúlyosnak. (VN)

Forrás:
OECD Health Data 2011, http://www.oecd.org/document/30/0,3746,en_2649_37407_12968734_1_1_1_37407,00.html

2011-11-07