Cukorbetegség és paleo

Egy bolond százat csinál, száz bolond viszont már hülyíthet egy országot. Ebben summázhatjuk azt a híráradatot, amely papagájként visszhangozza egy diabetológus tévedésektől hemzsegő vaskalapos nyilatkozatát, amely a Semmelweis Egyetem nevű egyetemi lapban jelent meg. A média totális felelőtlenségét jellemzi, hogy gondolkodás nélkül minden előemésztett hírt továbbközöl, még véletlenül sincs egy értelmes ember a szerkesztőségben, aki azokat az elveket vallaná, hogy az ember neve előtt a „Dr” nem szinonimája a „mindentudónak”, na meg, hogy „hallgassuk meg a másik felet is”.

Dr. Körner Annának nyilatkozata alapján felróható föl, hogy nemhogy a paleo irodalmat nem ismeri, de a szakmájába vágó szakirodalmat sem. A paleo általam képviselt irányzatában minden abszolút tudományosan alá van támasztva, így, amikor az 1-es vagy a 2-es típusú cukorbetegségről írok, a legújabb témába vágó szakirodalom alapján állítom, amit állítok. Így az a furcsa helyzet áll elő, hogy Dr. Körner Anna „csodadiétának” nevezi azt, amit a szakirodalom alapján neki magának is ajánlania kéne betegeinek. A tudatlanság fényében én vagyok a csodadoktor, aki sosem hallott új igéket hirdet. Csakhogy ezek az új igék a szakirodalomban olvashatók, s csak annak tűnnek népbutító divatoknak, aki leragadt a diabetológia őskorában.

Az egyszerűség kedvéért csak a könyvemből idézek egy-két részletet (Szendi, 2011).

Eric Westman és munkatársai szerint azt az étrendet tekinthetjük lowcarbnak, amely 50-150 gramm szénhidrátban maximálja a szénhidrátfelvételt (Westman és mtsi., 2007). Szóhasználat kérdése, de a lowcarb étrendek, ha nem viszik túlzásba a fehérjefogyasztást, hanem a zsírra helyezik a hangsúlyt, tulajdonképpen ketogén étrendek. Egyre több, különböző irányból érkező kutató ismeri fel, hogy az emberi szervezet számára sokkal természetesebb étrend a lowcarb vagy ketogén étrend, mint a szénhidrátalapú nyugati táplálkozás. Ezt korábban már részletesen kifejtettem a Paleolit és Ketogén táplálkozás fejezetben. A diabétesz kapcsán azért terelődött több kutatóorvos figyelme erre a táplálkozásra, mert tapasztalták, hogy ennek az étrendnek minimális az inzulinigénye.

Westmanék összehasonlították a szokásos nyugati étrendet (60% szénhidrát, 30% zsír, 10% fehérje) a lowcarb étrenddel (5% szénhidrát, 60% zsír, 35% fehérje), s azt találták, hogy az egész napi inzulinszükséglet 50%-al kevesebb volt.

Jørgen Vesti Nielsen és munkatársai 2005-ben publikálták vizsgálatukat, amelyben napi 70-90 grammban korlátozva a szénhidrátbevitelt alkalmaztak 24 páciensen 12 hónapon át (Nielsen és mtsi., 2005). A betegek átlagosan 18 éve szenvedtek 1TC-ben. A táplálék összetétele a következő volt: 20% szénhidrát, 30% fehérje, és 50 % zsír. Minden gyorsan felszívódó szénhidrát tiltva volt.

A bevezetett étrendi változások szinte azonnal drámai pozitív hatással voltak a vércukor ingadozásra:

(forrás: Nielsen és mtsi., 2005)

Az átlagos inzulinszükséglet 21.1 + 6.7 egységről a 12. hónap végére lecsökkent 12.4 + 2 egységre. A HbA1c (glikohemoglobin ) mutatóból arra lehet következtetni, mennyi volt az utóbbi 30-60 napban az átlagos vércukorszint. Egészséges embereknél ez a mai normák szerint 5.4% alatt van. Jelen vizsgálatban a 7.5%-ról 6.4%-ra csökkent 12 hónap alatt, ami annak felel meg, hogy az átlagos 9 mmol/l vércukorszint 7 mmol/l szintre csökkent le. Az átlagos heti 3 hipoglikémiás rosszullét havi 2-re csökkent.

Tovább csökkentve a szénhidrátbevitelt, valószínűleg tovább csökkent volna az inzulinszükséglet is, az átlagos vércukorszint is.

A lowcarb sok tekintetben azonos a paleolit táplálkozással, annyi lényeges különbséggel, hogy a makrotápanyagok megválasztásánál nem vesz figyelembe evolúciós szempontokat. De a makrotápanyagok arányaiban lényegében a paleonak felel meg.

Az ilyen kirohanásoknak tehát, amiket Dr. Körner Anna is intézett, elsősorban indulati oka van, tudományosan nem megalapozott, sőt! Egy orvos részéről súlyos felelőtlenség előítéletektől csöpögve nyilatkozni valamiről, amiről gőze sincs. Sajnos nyilatkozata más tévedéseket is tartalmaz.

Az egyik az, hogy a paleo kapcsán senki nem beszél arról, hogy az 1-es típusú cukorbetegség meggyógyítható. Azt viszont ugyancsak a vaskos szakirodalom alapján tudományosan megalapozottan állítom, hogy a gluténmentes táplálkozással az autoimmun folyamat lelassítható, esetleg megállítható. Vajon Dr. Körner Anna hallott már erről életében valaha is? Vajon ajánlja betegeinek, hogy az 1-es típusú cukorbetegség etiológiájában meghatározó szerepet játszó glutént távolítsák el az étrendjükből? Vagy ez is „csodadiétának” számít a szemében? Amit tehát az 1-es típusban megalapozottan állíthatunk, az az, hogy a glutén elhagyása, a D-vitamin bevitel növelése pozitív hatással van az autoimmun folyamatokra, ami kisgyerekek esetében –mivel még nem ment végbe a bétasejtek teljes pusztulása- nem elhanyagolható szempont, továbbá azt is állíthatjuk, hogy a paleo étrendre áttérve jelentősen csökkenthető az inzulinpótlás mennyisége és kiegyenlítettebbé válik a vércukorszint.

Ismeretes, hogy a vércukorszint nagy kilengései, ami az inzulinterápia sajnálatos következménye, a későbbi szövődmények alapja. Amikor viszont a diabetológia fegyvertárával (inzulin, inzulinrezisztenciát csökkentő gyógyszerek) próbálták a Diabétesz Kontroll és Szövődmények Vizsgálatban (Diabetes Control and Complication Trial) a vércukorszintet beszabályozni, háromszorosára nőtt a hipoglikémiás rohamok száma (DDTC, 1993).

Sajnálatos dolog, hogy a gyermekükön segíteni akaró anyukák, félreértve a paleo 1-es típusú cukorbetegségben alkalmazandó elveit, olykor hipo- vagy hiperglikémiás kómát idéznek elő gyermekükben, ezt azonban felróni a paleónak, éppoly badarság, mint mondjuk az imént idézett vizsgálatban az inzulint hibáztatni a megnövekedett számú hipoglikémiás rohamokért.

A 2-es viszont igenis meggyógyítható, hiszen ez az az anyagcserezavar, amit Dr. Körner Anna és más diabetológusok szépen krónikussá tesznek azzal, hogy pl. nem ajánlják betegeiknek a lowcarb vagy paleolit étrendet, hanem etetik velük tovább a nyugati étrendet, és inzulinpótlással tartják egyensúlyban a betegek vércukorszintjét.

Nyilván mindent rendeltetésszerűen kell használni, és akkor lehet csak garantálni a sikert.

Amikor az orvosi establishment egy-egy ilyen sajnálatos esetet felfújva farkast kiált, akkor –attól tartok - valójában sokkal kevésbé a betegekért és sokkal inkább csökkenő tekintélyükért aggódnak. A tekintélyt azonban a tudás és nem a beosztás vagy az egyetemi végzettség nyújtja.

És ha már itt tartunk, a lowcarbnak hatalmas irodalma van, a paleolit táplálkozást pedig évmilliókig folytatta az ember, és hiány állapotokról nem tudunk. A gabona elhagyása az étrendből hiánybetegséget nem okoz, sőt, hiánybetegségeket szüntet meg. Közismert, hogy pl. a vashiányt a gabonában található fitátok, lektinek és a glutén okozza.

Dr. Körner Anna megismétli azt a középkorból ittragadt téves nézetet is, hogy a köszvényt a húsfogyasztás okozná. Olvasná el végre könyvem vonatkozó passzusát (Szendi, 2010), vagy új Paleolit szakácskönyvünk vonatkozó fejezetét (Szendi és Mezei, 2011), s abból megtudhatja a tudomány mai álláspontját ebben a kérdésben. Amúgy sem ártana végigolvasnia betegségről-betegségre a paleolit táplálkozás és korunk betegségeit, vagy még inkább a paleolit szakácskönyv II.-öt, mert valószínűleg sok hasznos dolgot tudhatna meg a kedves doktornő, ami csak növelné betegei szemében a tekintélyét.

A szülőket ostorozni, Körner Anna, milyen dolog az? Nem azzal van baj, hogy a szülők annyira jót akarnak a gyermekeiknek, hanem azzal van a baj, hogy ha mondjuk egy anyuka egy diabetológushoz fordulna azzal a kérdéssel, nem lehetne-e csökkenteni a szénhidrátbevitelt, vagy, hogy mi a helyzet a gluténnal, az orvos valószínűleg olyan szemekkel nézne rá, mint borjú az új kapura. Jól ismert orvosattitűd, hogy az okoskodó beteget vagy hozzátartozót a kezelés ellenlábasaként kell kezelni és minél gyorsabban el kell hallgattatni. Amiért anyukák kétségbeesett és olykor meggondolatlan lépésekre szánják el magukat, az pontosan azért van, mert az orvosok nem partnerek az új ismeretek alkalmazásában. Dr. Körnernek és orvostársainak fel kéne már ébredni. A tudomány ma napról-napra elavul, ami tegnap még igaznak tűnt, az mára csak elavult nézet. Tessék szóba állni az anyukákkal, lehet, hogy tőlük is tanulhatnak egyet-mást.

A cukorbeteg kisgyermekek szüleinek pedig azt szeretném üzenni, hogy igenis lehet javítani gyermekük állapotán, de nem hübelebalázs módjára, hanem körültekintően. Alaposan elolvasva, mit írok én, s keresve a paleo elveket ismerő orvost, és akkor nem lesz semmi baj.

• DDTC (The Diabetes Control and Complications Trial Research Group): The effect of intensive treatment of diabetes on the development and progression of long-term complications in insulin-dependent diabetes mellitus. N Eng J Med, 1993, 329:977–998.
• Szendi G: Paleolit táplálkozás és korunk betegségei. Jaffa, 2011.
• Szendi G: Boldogtalanság és evolúció. Jaffa. 2010.
• Szendi G-Mezei E: Paleolit szakácskönyv II. Jaffa 2011.
• Nielsen, JV; Jönsson, E; Ivarsson, A: A low carbohydrate diet in type 1 diabetes: clinical experience – a brief report. Ups J Med Sci, 2005, 110(3):267–273.
• Westman, EC; Feinman, RD; Mavropoulos, JC; Vernon, MC; Volek, JS; Wortman, JA; Yancy, WS; Phinney, SD: Low-carbohydrate nutrition and metabolism. Am J Clin Nutr, 2007, 86(2):276–284.

•