"Szeptember elsejei hatállyal módosították az egészségügyi dolgozók ügyeletét érintő szabályokat. Ezzel egyértelművé válik, hogy az ügyeleti idő is a heti munkaidő része, a dolgozóknak az ügyelet befejezését követően legalább 8 órányi pihenőidő jár, ha pedig ennek rovására nem tudta ledolgozni előírt munkaidejét, a személyi alapbér akkor is megilleti.
Az egészségügyi államtitkárság közölte: a szabályozás módosítására azért van szükség, mert az egészségügyi dolgozók ügyeleti idejéről és pihenőidejéről szóló korábbi szabályozás nem volt egyértelmű, egyebek mellett nem határozta meg a pihenőidő munkajogi minősítését, vagy hogy annak órái beleszámítanak-e a rendes munkaidőbe. Ebből adódóan előfordult például, hogy a munkáltató utólag ledolgoztatta a kompenzáló pihenőidő óráit, vagy a személyi alapbér pihenőidőre eső részét levonta - írta a szaktárca.
A csütörtökön hatályba lépő módosítás egyértelműen megfogalmazza, hogy egészségügyi ügyelet esetén a pihenőidőt közvetlenül az egészségügyi ügyelet befejezését követően kell kiadni. Két egészségügyi tevékenység között legalább 11 óra megszakítás nélküli pihenő idő jár. Ez a napi huszonnégy órán át folyamatos szolgáltatást nyújtó egészségügyi szolgáltatók, mint a kórházak esetében - a felek megállapodása alapján - legalább 8 óra pihenőidőre csökkenthető.
Mindezek mellett a jogszabály-módosítás az Európai Unió bíróságának döntéseire való tekintettel megerősíti, hogy a heti munkaidő legmagasabb időtartamába az egészségügyi ügyelet teljes idejét be kell számítani, továbbá egyértelművé teszi az egészségügyi ügyeletet követően kiadandó kompenzáló pihenőidő munkajogi minősítését.
Így a dolgozóknak akkor is ki kell fizetni a személyi alapbért (garantált illetményt), ha az ügyeletei után kiadott kompenzáló pihenőidők miatt az előírt munkaidőt az ügyeleten kívül nem tudta ledolgozni.A törvény továbbá arra is kitér, hogy a heti pihenőnapon vagy munkaszüneti napon ügyeletet ellátó egészségügyi dolgozók számára utólag biztosítani kell a ledolgozott időnek megfelelő pihenőidőt, vagy ennek hiányában kiemelt ügyeleti díjat kell megállapítani a számukra."
2011. augusztus 31., szerda
2011. augusztus 30., kedd
Test versus lélek - azaz: hová tart az orvoslás? |
|
|
|
Gazdasági nehézségek, pénzelvonás, a rendszerváltozás óta halogatott struktúraváltás idején talán érdemes elgondolkodni azon is az egészségügyben, mi is fájhat leginkább a betegeknek, de tegyük hozzá rögtön, a régi orvosi iskolákon szocializálódott orvosoknak is.
Azaz: merre kéne tartania és merre is tart az orvoslás?
Valaha együttműködtek. Feltehetően nem is igen fordult elő, hogy a beteg szembeszegült az orvos utasításaival. Ha mégis megrendült a bizalma, legfeljebb más gyógyítót keresett magának. Más orvoshoz fordult – ha tehette –, hogy aztán megfelelhessen az akár szubjektív okokból szimpatikusabbnak, hitelesebbnek tartott orvos kéréseinek.
Manapság azonban rendre és viszonylag nagy számban számolnak be kutatók arról, hogy a páciensek nem váltják ki a számukra felírt gyógyszert; kiváltják, de nem veszik be; nem az előírt rendszerességgel, adagban szedik, illetve idő előtt abbahagyják a nekik rendelt, sokszor létfontosságú kezelést. Egy nemrégiben a Medical Tribune által szervezett, a betegcompliance-al és adherenciával foglalkozó konferencián arról is igyekeztek számot adni a szakemberek, vajon mi lehet az oka mindennek, azaz, mi befolyásolhatja a betegek együttműködését és terápiában maradási hajlandóságát?
Tény, hogy a beteg és az orvos közötti kontextus a váróteremben kezdődik, vagy még előbb, amikor egyeztetik a vizsgálat, a találkozó időpontját. Már ekkor kialakulhat a betegben egyfajta vélemény arról, miként is kezelik őt, amit a váróterem, majd a rendelő hangulata tovább befolyásolhat pozitív vagy negatív irányban. Ha a környezeti szempontok, a zsúfoltság, a lelakott bútorok esetleg nem is túl kedvezők, a beteggel való bánásmód még terelheti pozitív irányba a viszonyt, amelynek – számos más dolog mellett – következménye lehet, hogy különböző vizsgálatok szerint a betegek 19-72 százaléka ma nem tartja be például a rendszeres gyógyszerszedésre vonatkozó orvosi utasításokat.
Érdemes persze elgondolkodni a miérteken. Azon például: azon túl, hogy behívták, megvizsgálták, felírták neki a receptet, aztán hosszasan kódolták a kódolnivalót, miközben talán rá sem néztek; vajon mindent megtettek érte, ami az adott esetben elvárható?
Hagyták, hogy elmondja a panaszait? Meghallgatták, vagy beléfojtották a szót? Elmondták neki a számára megfelelő és szükséges összes információt? Adtak számára jó tanácsot, javaslatot, ötleteket akár arra nézve, hogyan ne felejtse el bevenni az ezentúl rendszeresen szedni szükséges orvosságokat? Megbizonyosodtak róla, hogy a beteg együttműködik-e? Egyáltalán: kiváltja-e, vagy esetleg ki tudja-e váltani a számára felírt gyógyszert? Vagy csak hagyták, történjék úgy, ahogyan történni fog…
Mindez persze nehezen fér bele egy háziorvos napirendjébe; mondják is sokan, hogy számukra manapság épp az orvoslás szépsége vész el az adminisztrációs terhek miatt. Csakhogy már nem csak a háziorvosok panaszkodnak az időhiány, a gyógyítást jellemző viszonyok, az orvos-beteg kapcsolat megváltozása miatt.
„Meg kell, mondjam: én már nem nagyon szeretek orvos lenni”. Ezt a megdöbbentő gondolatot hallottam nemrégiben Szekszárdon egy orvostól, aki hosszú évtizedek óta szolgálja a betegeket. Egy orvostól, aki még hisz a szakmai alázatban, az emberségben, abban, hogy nem feltétlenül eszközöknek, műszereknek, eljárásrendeknek, hanem a betegnek a maga testével, lelkével, szociális mivoltával együtt, azaz önmaga teljességében, kell(ene) a gyógyítás középpontjában állnia.
Wágner Gyulával, a B. Braun szekszárdi műveseállomásának orvos-igazgatójával egy a művesekezelések elmúlt évtizedeiről készülő könyv ürügyén hosszasan beszélgettünk hivatása szépségeiről és nehézségeiről. Mesélt családról, kórházról, orvosról és emberről, szakmáról és hivatásról, s szavai alapján megint csak úgy éreztem, egyre inkább háttérbe szorul Magyarországon is az emberközpontú orvoslás.
A főorvos azt mondta: nagyon-nagyon elnyűtték már őket a minden szinten jelen lévő detektorok… Annak idején, ha bekerült hozzájuk egy beteg, „a talpától a feje búbjáig” az övé volt. Mindenért ő felelt. A belgyógyászaton neki kellett kiderítenie, mi a beteg baja. Volt is rá ideje – annak ellenére, hogy nem voltak még olyan kifinomult módszerek, mint ma; nem volt például szív- vagy hasi ultrahang…
Megtanultak viszont az orvosok hallgatózni, kopogtatni. És persze beszélgettek a betegekkel.
– Először is nagyon alaposan felvettük az anamnézist – mindenről –, és alaposan megvizsgáltuk a betegeket. Emlékszem: minden beteget utánam még megnézett fizikálisan akkori főnököm is. Ha hibáztam, „nagyon kikaptam”. Próbált rászoktatni, hogy legyek precíz. Annak idején mi néztük a kvalitatív vérképet vagy a vizeletüledéket mikroszkóppal, és mi végeztünk májbiopsziát, mi titráltuk a gyomornedvet – ugyanaz az orvos foglalkozott a beteggel. Ma már mikroszkóp sincs az osztályon, igaz azt mondják, leküldöm a központi laborba, amely hatszáz üledékképet néz meg, abból multiplikál – de én ma is látni akarom – magyarázta Wágner Gyula.
Magam meg csak azt mondhattam neki: a kívülálló is azt látja, annyira túlspecifikálják ezeket a dolgokat, hogy közben épp az ember vész el a gyógyításból…
A főorvos egyetértett, de azt is hozzátette: sok orvos ezt persze ki is használja azzal, hogy „az én szakterületem a …”.
Wágner Gyula azt kérte, ne gondoljam, hogy nem örül a technikai fejlődésnek és a terápiás lehetőségek javulásának. Csupán azt szeretné, hogy ezek mellett a beteg változatlanul a középpontban maradhatna, és a legfőbb szempont az ő érdeke lehetne. Mert vannak ugyan betegcentrikus, empatikus kollégák, csak az ember ma már nem ezt látja általánosnak. Negyven éve még más volt a kapcsolatrendszer az orvosok között és az orvos-beteg viszonyban is.
– A legfontosabb a betegekkel való viselkedés – mondta Wágner Gyula, aki ma is felhívja rá ifjú kollégái figyelmét: ha ti feküdnétek ott, olyan kiszolgáltatott helyzetben, mint ahogy ott fekszik egy ember, és fölé magasodik egy másik, aki dönt a sorsáról… Micsoda érzés azt a bizalmat megteremteni, hogy abban az emberben, aki az ágyam fölött áll, maximálisan megbízom… Egyébként nem megy a rendszer…De nem csak Wágner Gyula belgyógyász, nefrológus ábrándult ki orvos és beteg megváltozott viszonya láttán. Hasonlókat hallok évek óta a Magyar Orvosi Kamara egykori elnökétől, a sokak által tisztelt Brooser Gábor szemészprofesszortól is, aki négy évvel ezelőtt, nyolcvan éves korában hagyott fel végleg az orvoslással. Akkor szűnt meg az intézete.
Ültünk nemrégiben Feneketlen-tóhoz közeli lakásuk egyik szobájában, és a professzor, a már nem létező Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem egykori rektora, mint már oly sokszor beszélgetéseink során, újfent arról beszélt, hogy még néhány esztendeje az orvosok zöme egy ősidők óta fennálló értékrend alapján dolgozott, amelynek középpontjában az ember állt. Nem is hiányzott a gyógyításból a beteg ember bizalma, amelynek kulcsát már az ókorban oly egyszerűen meg tudták fogalmazni: „a beteg üdve a legfőbb törvény”. Az ő reménységét adta a bizalom, amely azonban szétfoszlani látszik „a szédületes technikai-gyógyszerkémiai fejlődés” korszakában, amely ugyanakkor szinte határtalanná növelte a gyógyító munka esélyeit.
A gyógyszer- és műszeripar ma szinte mindenre áttekinthetetlen választékot kínál – jobb gyógyeredményeket és nagyobb bevételeket remélve – vallja Brooser Gábor. Ezzel egyidőben azonban megnövekedett az alkalmazott kezeléstechnikák költségigénye, a finanszírozás külön ágazattá fejlődött, folyik az orvosok menedzserképzése – csak mindez szép lassan leköti a betegre szánt idő nagy részét, és szép lassan elveszi ennek a gyönyörű segítő hivatásnak a lényegét.
Az erdélyi származású professzor 1927-ben született. Orvosi pályáját 1951-ben klinikai orvosként kezdte, majd mivel 1956-os tevékenysége miatt elbocsátották, újrakezdte. 1977-ben nyert klinikaigazgatói megbízást, egyetemi tanári címet. 1984–92-ig az Országos Szemészeti Intézet igazgatója, 1991–93-ig a Magyar Orvosi Kamara elnöke. 1994-től a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Diabétesz Társaság tiszteletbeli és örökös elnöke. 1993-tól 1996-ban bekövetkező lemondásáig az azóta megszűnt Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem rektora volt.
– Valaha azt mondtuk, hogy az orvosi pálya: hivatás, a beteg testével, lelkével való foglalkozás, a holisztikus gyógymód ¬– mindez meghalt – fogalmazott. – A menedzservezetés ezt költségesnek tartja, mert akkor a beteggel való foglalkozás nem öt-tíz percet, hanem fél-, háromnegyed órát igényel. Ezt már nem tudják fizetni, és nincs is hozzá orvosi létszám. Csak hát ezzel épp az a meghatározó rész kezd eltűnni az orvoslásból, ami érzésem szerint a leglényegesebb.
Az orvoslás valaha a papi hivatással együtt indult, aztán váltak szét. Ma egy idegen orvos egy idegen beteget kezel. Néha ugyan még összebarátkoznak a betegágynál, de az a megnyugvás, az a bizalom, amit egy orvos valaha jelentett, amit ez a viszony adott a beteg embernek, az eltűnt. A beteg leveszi az internetről a betegségére vonatkozó adatokat, úgy érzi, ő jobban felkészült, mint az orvos, és eleve kritikával közelít. Azt is mondhatnánk: megrendeli a gyógymódot, ami az orvost idegesíti. Úgy gondolja, hogy „ez az ember képes lenne engem feljelenteni, mert nem hajtottam végre a protokollt a kezelése során” – és akkor az orvos defenzív medicinába kezd. Mindent elkövet, minden vizsgálatot bevet, hogy ne legyen perelhető – és ebbe százezrek halnak bele világszerte – vallja Brooser Gábor.
Amikor azt kérdezem, vajon vissza lehet-e ezt a tendenciát fordítani, nagyot sóhajt és azt feleli: az orvoslás csak egy szektora az emberi létnek. De a társadalom minden vonulatában ez tapasztalható a közlekedéstől a kereskedelmen és az iparon át – mindenütt. „Megettük a természeti környezetünket”, elpusztítjuk, tönkre tesszük, és ha nem tudjuk visszafordítani egy másfajta emberi mentalitással, akkor ez a spirál lefelé megy, ami az emberi kultúra egy fejezetét le fogja zárni.
Brooser professzor úgy érzi, ő maga valahogy mindezek fölé emelkedett – főként saját betegségei miatt. Sorozatban esett át halálos veszélyt jelentő kórokon, és mint beavat, ezek alatt becsengett a fülébe: Vigyázz! Mi is a lényege a dolgoknak? Mit viszel magaddal az életed végén? A tudományodat? A rangodat? A címedet? Az elmúlt időszakban úgy érezte, a nővér mosolya, kézsimítása, vagy egy teljesen idegen ember szavai, akivel összekerül a boltban, az utcán, a kórteremben – ezek az értékek, amelyeket mindenki ott visz a tarsolyában. Úgy érezte, „a visszaszámlálás ideje alatt” az embernek meg kell tanulnia meg más dolgokat is. Nem csak a szakmába kapaszkodni, hogy jaj de sok embert meggyógyítottam, mert ezek talmi, múló dolgok. Sokkal komolyabb értékek vannak az életben, csak nem vesszük észre, és mikor a „countdown” megindul, nem árt, ha az ember áthangolja magát.
– Magam nagyon szép élmények sorozatát köszönhetem annak, hogy az utolsó négy évben az embereket már nem orvosként szólítottam meg, hanem mint egy másik ember. Rengeteg olyan szépség van, amihez a szakma néha nem is enged minket odajutni, nem feltétlenül engedi, hogy a betegben, útitársban, akárkiben felfedezzük a szeretetmagot. Nem tudom ezt jobban körülírni, mert az nem függ az intelligenciától, a tanultságtól, a foglalkozástól, az eleganciától, annak valami kisugárzása van. És ha az ember a boltban, az utcán, akárhol ezt a húrt pendíti meg, és ez rezonál a másikban – annál szebb élmény nincsen.A belső vonalak valahogy mindig találkoznak. Az érzések és a gondolatok nem halnak meg. Ezeknek van külön hullámhosszuk, ezek túlélnek.
Brooser Gábor persze orvosként is ezeket az értékeket képviselte. Olyan szülői házból jött, ahol édesapja egész vagyonát szétosztotta a betegeinek. Ezt hozta magával, és sokat emlegette mindig Batthyány-Strattmann műtősnőjét, Matildot – megvolt hát az indíttatás. Mindig úgy tartotta, az hogy valakit az ember meggyógyít vagy megoperál, természetes kötelessége az orvosnak Ha úgy tetszik: ez a szakmai rész. De az, hogy ez az ember lelkileg is megnyugodjon, lelkileg is meggyógyuljon és feltöltődve, derűsen hagyja el a rendelőt, az osztályt – nos ezt ma már mintha kevesen tartanák fontosnak.
Pedig a beteg számára sokszor ez a legfontosabb, és Brooser Gábor professzor azt mondja: még a súlyos betegeket is „hozzá lehet igazítani” új életformájukhoz.
Manapság inkább életminőségnek nevezzük ezt. Az például lelkileg rettenetes tortúrát jelenthet, ha valaki megvakul vagy elveszíti a látása nagy részét. Ezt is át lehet azonban értékeltetni a beteggel.Brooser professzor emlékszik egy műsorra, egy előadásra, amit közösen tartottak Gyökössy Endre református lelkész-pszichológussal a belső látásról. Ült az első sorban egy vak ember, vakvezető kutyával, és Gyökössy Endre szavai után – amikor percekig nem tudott megszólalni az ember – egyszer csak fölállt, szólásra jelentkezett. Azt mondta, kérem, én eddig szégyelltem, hogy vak vagyok, mostantól büszke leszek rá.
Mert a lelkész szavaiból megértette, mire tanítja őt a betegsége. Ez az igazi orvosság, amikor a beteget saját szenvedéseinek élményével, értelmével fel lehet oldani, meg lehet ismertetni – vallja a professzor. El lehet mondani neki, hogy ez innen kezdve más élet lesz, de lesz más szépsége. Más tartalma, ami egyben az élet iskolájának értelmét is előre jelzi.
Ma azonban kevesen lehetnek, akiknek orvosa, segítője a betegség lelki tartalmáról (is) beszél. Vagy egyáltalán: akivel komplex módon, ha úgy tetszik, holisztikusan igyekeznek foglalkozni a gyógyítók. Pedig el kéne egyszer gondolkodni azon is, vajon nem legfőképp azért fordulnak-e egyre többen az alternatívnak nevezett, a hagyományos orvoslásnál szelídebb gyógymódok és azok képviselői felé, mert ott valahogy jobban értik, hogy beszélgetni is kell, érinteni, mosolyogni meg szeretni?
Eszembe jut mit is mondott egy vesetranszplantáción átesett beteg nemrégiben Debrecenben. A hölgy 50 éves, gyönyörű, és a korábbinál száz kilométerrel többet utazik manapság, csak hogy a betegsége kezdetén még Nyíregyházán dolgozó orvosát Debrecenbe is követhesse. Hogy tőle hallja a leginkább követendő kérést, ajánlást, ha kell, akkor utasítást.
Azt mondta az asszony, úgy él, hogy boldogsággal tölti el a vele szembejövő emberek mosolya. Betegségei arra is megtanították, hogy nemcsak élete, de sorsa is van, ami esetében szerinte az, hogy emelkedjék felül a megpróbáltatásokon. Bölcs volt és érzelmileg rendkívül gazdag, amikor úgy fogalmazott: „tudom, hogy a legnagyobb szenvedést és betegséget is elviseljük, amíg látjuk, hogy van értelme, s egy viszonylagos jólétben is összeroppanunk, ha úgy éljük meg, hogy nincsenek céljaink már. Ha a lélek titkát megsejtjük, nem csupán betegségünk okát, de értelmét is felismerjük. Minden betegség üzen számunkra valamit, s ha ezt megfejtjük, nemcsak meggyógyulhatunk, hanem bizonyos értelemben meg is tisztulunk. Ez lesz szenvedésünk értékes hozadéka, s ha ezt már közben is tudjuk, nem is szenvedünk annyira.”
Amikor azt kérdeztem az asszonytól, miért vállalta, hogy ezentúl Debrecenbe jár, nem a technikai, műszerezettség-béli különbségeket említette. Azt felelte: orvosa emberközeliségével, emberségével tűnt fel neki. Azzal, hogy nagyon együtt tudott érezni bárkivel. Hogy nem csak a beteg szerveivel foglalkozott és foglalkozik ma is, hanem a lelkével is. Fontos volt és fontos ma is a szakmai tudása, de az ugyanannyira, hogy megkérdezte: biztonságban vannak-e a gyerekek, van-e aki ellátja őket, míg ő kezelés alatt áll?Egyre többször, egyre több helyen eszembe jutnak Matkó Ida aneszteziológus szavai, amit több konferencián elmondott mostanság, hogy figyelmeztesse orvostársait. A Szószóló a betegek jogaiért Alapítvány elnökének meglátása szerint a válságjelek az orvoslásban már a hatvanas-hetvenes években jelentkeztek – ez jól nyomon követhető az angol-amerikai szakirodalomban –, amikor az orvoslás korábban kinyilvánított hivatásbéli céljainak, nyíltan felvállalt humanisztikus értékeinek ellentmondó attitűdök, normák, viselkedésformák jelentek meg, terjedtek el.
A társadalom bizalma megrendült az orvoslásban, amely Matkó Ida szerint mindmáig nem döntötte el, mi a válasza arra, hogy a korábbi személyes orvos-beteg viszony futószalagszerű, standardizált gyógyítássá, gyógyító nagyüzemmé alakult, miközben a technikalizáció mellett az erkölcsi értékek is devalválódtak.
Új szerződésre van szükség az orvoslás és a társadalom között, amelyben a szakmai tudás mellett az etikai értékeket is megtartják. Ma ugyanis ellentmondás feszül a retorika és a realitás között, amire az orvosok rendszerint háromféle megoldási móddal reagálnak: nem vesznek tudomást arról, hogy mást mondanak, mint amit tesznek, cinikusan állnak a kérdéshez vagy elhallgatnak. Ezért van az, hogy Matkó Ida megfogalmazása szerint ő maga olyan háborúban harcol, amelynek létezéséről sokan még csak nem is tudnak...Nem kérdés, hogy ma a betegágy mellett a kezelés nem a betegjogokról, sokkal inkább a betegek biztonságáról szól, ám még ennek kultúrája sem terjedt el Magyarországon – vallja Matkó Ida, aki szerint ugyanakkor jelentős elmaradásban van az orvosi hivatásrend saját feladata mibenlétének újrafogalmazásában. Nem dőlt el, hogy nálunk minek tartják az orvosok saját foglalkozásukat: szakmának-e vagy hivatásnak? Miközben ugyanis a világban a kétezres évek elejére lezajlott viták értelmében a gyógyítás a szakértelem mellett etikát és szolgálatot is feltételez, itthon még nem tudni, hogy embermérnököké, avagy humánus orvosoké lesz-e a jövő…
Pedig talán elég régóta világos, hogy az emberek, a betegek a szakmaiságot, a tudást és az orvoslás hajdanvolt emberi értékeit is igénylik.
De igénylik azt az orvosok közül is sokan.
Nagyon jó volt olvasni azt a minap kezembe került könyvet, amelyet Magyar Imre professzor születésének 100. évfordulója alkalmából Honti József szerkesztésében adott ki a Medicina. A többi közt megtudható belőle, hogy Magyar Imre professzortól orvosi végrendeletnek is beillő cikk közlésével búcsúzott anno az Ország-Világ, közölvén szinte utolsó gondolatait, melyekben még polemizált az orvos személyiségének szerepéről a gyógyításban. Mint írta: „A jó egyetemi oktatás legfőbb feladata éppen az, hogy az orvostanhallgatót ne csak a sablonokra, a mindennap előforduló betegségekre tanítsa meg, hanem arra a gondolkodásmódra, melynek birtokában a maga erejéből is képes az új helyzetben rájönni a megfelelő megoldásra.” Szerinte „a fegyelmezettség, önuralom, türelem az orvos személyiségének elengedhetetlen tartalma. A türelem a beteg megnyugtatásának kulcsa, bizonyítéka annak, hogy az orvos a beteg panaszait komolyan veszi, fontosnak tartja és abban a pillanatban más gondja nincs.”
„Az olyan személyiség számíthat leginkább sikerre a gyógyításban, akinek érzelmi életében visszatükröződik a világ tartalmassága, szépsége és az ember értékének tudata” – írta a professzor, aki maga is így élt. Mindezt mások mellett egyik lánya, a háziorvossá vált Magyar Anna is tanúsítja.
Magyar Anna azt írja a könyvben: „Egy életen át látva betegellátását, számomra természetes és magától értetődő volt mindaz, amit ma nehéz verejtékkel próbálok átadni a medikusoknak, rezidenseknek, hogy az orvos nem a beteg felett áll, hanem szolgálja a beteget, hogy minden körülmények között türelemmel és a betegre figyelve kell dolgoznunk. A beteghez mindig kedvesen kell szólnunk, a betegnek mindig igaza van, hogy a funkcionális beteg is beteg, mert tüneteitől ugyanúgy szenved, mint az organikus betegségben szenvedő, hogy a neurotikus betegeknek is lehet szervi baja, hogy alázat szükséges az orvosi munkához, alázat a beteggel és alázat a tudománnyal szemben, hogy amit nem tudunk, annak azonnal nézzünk utána, hogy tanuljunk a hibáinkból, hogy ha nagyon nem értünk meg egy beteget, próbáljuk meg beleélni magunkat a helyzetébe”.
Akkor talán az is kiderül, ha a beteg esetleg épp azok közé tartozik, akik nem tudják kiváltani a gyógyszert. Akiknek inkább adni kell, mintsem velük megvetetni.
Akiknek egy jó szó mindennél többet ér.
Akkor talán nem csak egy szubspecializált szakterület szűk szelete, egy beteg szerv lesz a fontos, hanem maga a beteg. Az ember a maga panaszaival, kérdéseivel és esendőségével, amellyel egy ugyancsak panaszokkal, kérdésekkel teli, ugyancsak esendőtől, egy másik embertől kér segítséget, vagy akár csak tanácsot. Egy embertől, aki mellesleg a gyógyításra esküdött.
Az aerob edzésAz emberi szervezet legfontosabb izma a szív. A szívnek az a szerepe, hogy eljuttassa az oxigénnel telített vért a sejtekhez, hogy eltávolítsa onnan a salaktermékeket. A szív a többi izomhoz hasonlóan alkalmazkodni igyekszik a megnövelt követelményekhez, így aki rendszeres edzéseket végez, annak a szíve is megerősödik.
Az egészségtelen tényezőkre is reagál, így helytelen életmód mellett (elfogyasztott felesleges zsír, dohányzás) működőképessége károsodik. A testi erőnlét összes összetevője közül a szív-érrendszeri állóképesség van a legnagyobb hatással az egészségre, a betegséggel szembeni ellenállásra és a hosszú életkorra, ezért a szív-érrendszer edzése kiemelkedő fontosságú.
Az aerob gyakorlatok oltalmat nyújtanak a szív működésének, segítik annak vérpumpáló képességét. Az aerob edzésekkel nyugalmi szívverésünk az aerob edzés minden 1-1 hete után egy-egy dobbanással csökkenhet. Aerob edzéssel a szervezet hatékonyan fog oxigént szállítani és felhasználni, ezért a pulzusszám csökken a nyugalmi állapotban.
Az aerob gyakorlatok végzésekor az energiát termelő anyagcsere-folyamatokban oxigén vesz részt. Az aerob energia anyagcseréje glikogént és zsírt is igénybe vesz. Az aerob edzést folytató személyek anyagcseréje olyan irányban változik, hogy könnyebben égetik a zsírt, egyúttal a májból történő glikogén kibocsátás üteme lassul. Az aerob gyakorlatok a zsírégetés leghatékonyabb eszközei. Az igazi zsírégetés a megfelelő diéta nélkül lehetetlen, de az aerob gyakorlatok nélkülözésével is jelentősen csökkenthetjük a zsírégetés ütemét, és a fentebb említett egészségügyi tényezők miatt is érdemes beiktatni az edzésprogramba. Az aerob gyakorlatok végzése nemcsak a zsírégetést segítik elő, hanem az alacsony testzsírtartalom megtartásához is hozzájárulnak azáltal, hogy az anyagcsere sebességét fokozzák.
Az aerob gyakorlatokat érdemes huzamosabb ideig végezni. Időbe telik, míg a zsírszövet aktivizálódik, és zsírsavakat szabadít fel, melyek izomsejtekbe kerülnek energiaként történő felhasználásra. Az első 20 perc alatt a szervezet először a glikogén-készleteit használja energiaként, vagyis a szénhidrátraktárakból fedezi a felhasznált energiát. Csak ez után kerülnek felhasználásra a szervezet zsírszövetei. Ezért kell minden aerob mozgást minimálisan 30 percig végezni, már ha a zsírégetés a célunk. Az aerob gyakorlatok tempója inkább a közepes iramot közelítse meg, bár ki lehet számolni az ideális zsírégető tartományba eső pulzusszám alsó és felső határát. A módszer a következő: 220-ból vonjuk ki az életkorunkat. A kapott számot szorozzuk be 0,6-tal és 0,85-tel, a két kapott szám az ideális pulzusszám-tartomány. Ennél alacsonyabb vagy magasabb pulzusszám már nem a zsírégetést segíti elő, bár előfordulhat, hogy valakinek nem ez a célja. A magasabb pulzusszám a tüdő-kapacitást és az állóképességet növeli, az alacsonyabb pulzusszám pedig bemelegítésnek kiváló.
A testépítők rendkívül hatékonyan használhatják az aerob gyakorlatokat a versenyek előtt a minimális zsírtartalom eléréséhez. Sok testépítő a versenyen kívüli időszakban is előszeretettel használja annak érdekében, hogy viszonylagos alacsony zsírtartalmat tudjon fenntartani a tömegnövelés alatt. Általában a tömegnövelésnél heti 3-4 alkalommal 30-30 perc időtartamban szokták alkalmazni. Ez a verseny közeledtével napi kétszer 45-60 percre emelkedik, bár a mennyiség az illető zsírmennyiségétől és zsírégető-képességétől függ.
Sokan azért nem használják ki az aerob gyakorlatok előnyeit, mert félnek az izomveszteségtől. Ez kétségtelenül előfordulhat, ha a testépítő nem fogyaszt elegendő proteint a tiszta izomtömeg megőrzésének érdekében. Figyelembe kell venni, hogy a versenyző testépítő csupán kiegészítésként használja az aerob gyakorlatokat, ezért a megfelelő táplálkozást és a nehéz, kimerítő súlyzós edzést kell előtérbe helyezni. Sokan figyelmen kívül hagyják ezt a tényt (és nemcsak a versenyző testépítők) és így az aerob gyakorlatok áldozataivá válhatnak anélkül, hogy előnyeit kihasználnák. Ennek elkerülésére néhány figyelmeztetés, hogy csak a hasznos oldalait ismerhessük meg a hasznos gyakorlatoknak:
- Ha a zsírégetés a célunk, akkor soha ne az edzés előtt végezzük az aerob gyakorlatokat! A tökéletes zsírégetés az izomtömeg megtartásával érhető el, ehhez pedig a súlyzós edzés teljes intenzitással kell végigküzdeni. Ha először az aerob gyakorlatot csináljuk, sokkal kevesebb lesz az erőnk az igazi edzésre, vagyis nem fogjuk tudni fenntartani hasznos izomtömegünket, tehát kevesebb az esélyünk a tökéletesen megvalósuló zsírégetésre.
- Ha mégis az edzés előtt végezzük az aerob mozgást, azt csak bemelegítésnek szánjuk mindössze 5-10 perc időtartamban.
- Az ideális zsírégetéshez ideális pulzusszám javasolt. Ha nem akarunk számolgatni, akkor a közepes tempó javasolt. A legtöbb testépítő a gyors sétát választja aerob mozgásnak, és azt hiszem, ez mindenkinek megfelelhet.
- Ha célunk a lassú zsírégetés és az izomtömeg-növelés, a heti 3-4 alkalom elegendő az aerob mozgások végzésére
- Bármilyen aerob típusú gyakorlat megfelel a célnak. Lehet ez úszás, futás, gyors séta, kerékpározás a lényeg, hogy a kellő intenzitást elérjük, és azt szinten is tudjuk tartani a mozgás egész időtartalma alatt.
- Ha nincs időnk a súlyzós edzés után aerob gyakorlatokra, végezzük őket más napszakban, mint a súlyzós edzést. Sokan a korán reggeli vagy lefekvés előtti időpontot választják az aerob mozgások végzésére.
Az aerob gyakorlatokkal mindenki kihozhatja magából a maximumot feltéve, ha a zsírégetést elősegítő tényezők között betartjuk a megfelelő fontossági sorrendet.
A legújabb kutatások szerint a hasi zsír ellen a legjobb az aerob edzésprogram.
A Duke Egyetem Egészségügyi Központjának kutatói az aerob mozgást, az erőnléti edzés, és a kettő kombinációját összehasonlítva arra az eredményre jutottak, hogy az aerobic típusú mozgásformák a leghatékonyabbak az egészségkárosító hasi zsír elleni harcban.
A közvetlenül a bőrréteg alatt található zsír ugyanis nem annyira veszélyes, mint a hasi zsír, tudományos nevén a zsigeri és a májzsír. Ez a zsírfajta mélyen a hasüregben található és ez tölti ki a belső szervek közti üregeket. A zsigeri zsír jelenléte nagyban növeli a szívbetegségekre, a daganatos megbetegedésekre és a cukorbajra való hajlamot.
"Egészségügyi szempontból sokkal fontosabb az, hogy hol található az adott zsírmennyiség, mint az, hogy mennyi van belőle - nyilatkozta Dr. Cris Slentz, az egyetem fiziológusa - A mostani kutatás során sikerült azonosítanunk a mozgásformát, amelynek segítségével a leginkább hatékonyan vehetjük fel a harcot a zsigeri zsír ellen."
Az eredmények szerint az aerob mozgásformák sikerrel csökkentik a zsigeri zsír, a májzsír és a májenzimek mennyiségét, valamint javítják a triglicerid- és az inzulin-szinteket is. Az erőnléti edzés ezzel szemben bár növeli az izomtömeget és javítja az általános fizikai állapotot, nem csökkenti a káros zsír mennyiségét és nem javítja az inzulin és májenzim értékeket sem. Az aerob és az erőnléti edzés kombinációjával az aerob edzéshez hasonló eredményt érhetünk el. A nyolchónapos kutatás során a tudósok összesen 196, túlsúlyos, 18 és 70 év közötti felnőttet vizsgáltak meg, akiket felosztottak a három különböző edzésformát követő csoportokba. Az aerob edzés csoportban a résztvevőknek hetente 20 kilométernyi futásnak megfelelő edzést kellett végezniük 80 százalékos maximum pulzusszám mellett. Az erőnléti edzést végzőknek hetente háromszor három szettnyi mozgásformát kellett végezniük 8-12-szer ismételve. Bár mindhárom edzésprogram rendkívül kemény és megterhelő volt, Dr. Slentz szerint csak az aerob edzésmódszer hozott jelentős egészségügyi javulást. "A legfontosabb az, hogy hány kilométert futunk, és hogy mennyi kalóriát égetünk el. Ha kisebb intenzitással végezzük a gyakorlatokat, akkor nem fogunk annyi egészségkárosító zsírt égetni, mint amennyit szeretnénk. Ez ilyen egyszerű."
2011. augusztus 29., hétfő
Avagy gyagya jogászok, és képtelen helyzetek.
Egy kollégám agyvérzést kapott. Velem egyidős. Előfordul, nekem is trombózisom van, 55 év felett betegebbek vagyunk, mint az átlagnépesség.
A részben bénult kollégát egy másik orvos helyettesíti, aki szerepel a működési engedélyében, ahogy kell.
Igen ám, de most szeretne szabadságra menni. Addig egy másik orvos vállalná a helyettesítést, ő nem szerepel a működési engedélyben. De 100-as, mindene megvan a munkához.
Csakhogy, az egy hónapos helyettesítés miatt módosítani kell a működési engedélyt, mert előre nem lehetett látni az agyvérzést. Sajnos.
Ez a módosítás illetékköteles, csekély 27 ezer forint. Sőt, módosítani kell az OEP szerződést is. Egy hónap miatt.
Ti, akik kitaláltátok ezeket a jogszabályokat, inkább meg sem születtetek volna, jobb lett volna, ha apátok csak egy foltot hagy a lepedőn.
Ezt kapja ma hazánkban egy orvos, aki egész életét a betegekért áldozta. Nincs megoldás? Az ÁNTSZ mindenért kaszálhat? Kiakadtam, na.
Ebben az országban csak az maradjon, aki mozdulni sem tud. Az orvos másodosztályú, úgyis, mint állampolgár, és úgyis, mint beteg.
Ha egy hülye államtitkár lebetegszik, azt simán lehet helyettesíteni. Horngyuszit évekig etetik az ÁEK-ban. A beteg orvos fizessen, hogy a helyettese, akit egyébként szintén szintén ő fizet, dolgozhasson, és ellássa a beteg orvos betegeit. Agyrém.
Száradjon el a keze annak, aki ezt egy tollvonással nem tudja megváltoztatni. A fidesz, ha Viktor rövidnadrágjáról van szó, egy nap alatt képes törvényt is módosítani. Péntek délután is. Egy rakás gazember. Jogalkotók.:-(
2011. augusztus 28., vasárnap
TEGREEN 97®, a zöldtea kivonat
Egészségügyi szempontból a teákban legfontosabb az antioxidáns - polifenol tartalom (1 l tea átlag 0,9 g polifenolt tartalmaz), melynek ún. antioxidáns gyökfogó képessége elsősorban a szív- és érrendszeri, valamint daganatos betegségek megelőzésében játszik szerepet.
A zöld tea fogyasztása Kínában évezredes hagyományokkal rendelkezik, az ismert egészségmegörző és gyógyító hatásai miatt. A modern tudomány hatékony antioxidánst, a polyphenolt fedezett fel a zöld teában. A polyphenol egy csoportja, a catechinek nagyon hatékony és fontos szerepet játszanak a sejtekben található szabad gyökök semlegesítésében. A catechin elősegíti az egészséges sejtműködést, és antioxidáns védelmet nyújt a sérülékeny sejt-struktúráknak, és a DNS-nek. A legújabb kutatások kimutatták, hogy a catechinek meggátolják a mutagén sejtek növekedését, elszaporodását.
A TeGreen 97 egy kapszulájában hét csészényi zöld tea antioxidáns ereje rejlik. A készítmény 99,5%-ban koffein- és csersavmentes.
A Tegreen egy erős, aktív hatóanyag tartalomra standardizált zöld tea kivonat, melyben a legfontosabb polifenol, az epigallokatekin-gallát (EGCG) tartalma rendkivül magas! A Tegreen termogenezis segítségével fokozza a szervezet által elégetett energia mennyiségét, melyben így nagyobb arányban szerepel a zsír.
Az antioxidánsok csoportjába tartozó polifenolok megakadályozzák a kóros oxidációs folyamatokért (például a rákos sejtek szaporodásának megindulásáért) felelős szabad gyökök továbbterjedését, sőt hatástalanítják őket. A polifenolok egyik fajtája gátolja olyan enzimek működését is, amelyek negatív folyamatokat indíthatnak el a szervezetünkben. Tehát a zöldteának élvezeti értéke mellett pozitív antioxidáns szerepe is van.
Kínában már régóta tudják, s időközben nálunk is ismertté vált, hogy a zöldteának kellemesen kesernyés íze mellett eddig nem sejtett védőfunkciója is van. Titka abban rejlik, hogy a fekete teától eltérő módon a leveleket erjesztés nélkül használják fel, így minden értékes hatóanyag megmarad. A leghatékonyabbak a polifenolok és a bioflavonoidok. Ezek megkötik a sejtpusztító szabad gyököket, így lassítják az öregedési folyamatokat, sőt még a rák ellen is védelmet nyújtanak. Különösen a gyomor és a bél területén kialakuló tumorok megelőzésére vált be jól a zöldtea. Az ázsiai eredetű ital sokféleképpen segít az egészség megőrzésében. Bőségesen tartalmaz káliumot, fluort és cinket. Japán és holland tanulmányok is tanúsítják a zöldteának e hatásmechanizmusait.
A tea ma már nemcsak élvezeti értéke, hanem az emberi szervezet anyagcseréjével kapcsolatos pozitív szerepe miatt is fogyasztható tudatosan. Az utóbbi idők kutatásai bebizonyították a zöldteában található polifenolok betegségmegelőző hatását. Kijelenthető, hogy a napi 10 csészénél több zöldteát fogyasztó férfiak 5-6, nők 6-8 évvel tovább élnek. A TeGreen 97 egy kapszulája tartalmazza 1,5 liternek megfelelő zöldtea aktív hatóanyagait, csersav és tein mentes módon.
A zöldtea magas vérnyomás és a koleszterinszint csökkentő hatású, rendszeres fogyasztásával megelőzhető az érelmeszesedés és erősíthető a szervezet védelmi rendszere. A zöldtea a szívbetegségeket is kedvezően befolyásolja.
A TeGreen 97 biztosítja a piacon lévő összes táplálékkiegészítő közül a legkoncentráltabb mennyiségben a zöld teában megtalálható polifenolokat (egész pontosan 97%-ban). Friss tanulmányok bizonyítják, hogy a zöld teában lévő polifenolok - különösen pedig a katechin - antioxidáns tevékenységet végeznek. A zöld tea katechinek a legerősebb antioxidánsok közé tartoznak, és a kutatások kimutatták, hogy ezek sokkal erősebb antioxidáns tulajdonságokkal rendelkeznek, mint az E-vitamin (annak 25-szöröse) vagy a C-vitamin (annak 80-szorosa).
Használata során nem jelentkezik negatív mellékhatás sorozat, mert nem tartalmaz koffeint és csersavat!
A Tegreen 97 rendszeres használatától várható előnyös hatások:
· Szív- és érrendszer védő!
· Daganat megelőző!
· Prosztata védő!
· Koleszterin-szint csökkentő!
· Vérnyomás csökkentő!
· Kiváló antioxidáns, erős támasza az immunrendszernek!
· Termogén zsírégető!
· Koffein- és csersav-mentes!
· Nincs stimuláns mellékhatása!
· Mutáns sejtosztódást gátló!
· Fogszúvasodás gátló!
· Mellékhatás mentes!
· Minden életkorban kifejti előnyös tulajdonságait!
Szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos tanulmányok
A szív- és érrendszeri betegségek vonatkozásában egy rotterdami tanulmányban kimutatták, hogy azok között, akiknek a teafogyasztása meghaladta a napi 3,75 dl-t, azoknál szignifikánsan kevesebb szívinfarktus, vagy szív- és érrendszeri halálozás fordult elő, mint akik kevesebbet, vagy egyáltalán nem fogyasztottak. Laboratóriumi méréseket is végeztek és az antioxidáns flavonoidok szintje nőkben kifejezetten alacsonyabb volt azok között, akik szívinfarktusban szenvedtek.
Egy másik, kórházban infarktussal kezelt 1900 beteg körében végzett vizsgálatban azt találták, hogy 3,8 éves követés során szignifikánsan kevesebb újabb szív- és érrendszeri esemény és halálozás fordult elő azok között, akik legalább napi 2 teát fogyasztottak a nem fogyasztókhoz képest.
Az egyik legnevesebb orvosi lapban, a Circulation-ban megjelent közlemény arról számolt be, hogy 66 betegben hasonlították össze 4,5 dl tea ill. ivóvíz rövid és hosszú távú hatását az erek működése vonatkozásában. Az erek belső felületét ún. endothel fedi, melynek a funkciójától függ, hogy képes e sz.sz-i értágulatra, vagy ellenállni az érelmeszesedés folyamatokkal szemben. Ezt mérhető egy olyan vizsgálattal, amikor az erek tágulékonyságát az alkaron ultrahanggal mérik.
Úgy a rövid távú vizsgálatban (4,5 dl tea hatása 2 óra múlva), mint a hosszú távú vizsgálatban (9 dl tea 4 hétig) kimutatható volt, hogy a teafogyasztás szignifikáns áramlásjavulást és értágulatot hozott létre az alkar ereiben az ivóvíz fogyasztással szemben. Azt, hogy ez nem a teában levő koffein hatására következett be, bizonyítja, hogy koffein tabletta adásával ezt nem lehetett kiváltani. Egy 2004-ben Amerikában közölt vizsgálatban kimutatták, hogy néhány órával a teafogyasztás után a szívkoszorúerekben kimutathatóan növekszik a véráramlás. Ugyanakkor a vér antioxidáns flavonoid szintje a teafogyasztás után emelkedett. Egy másik vizsgálatban a 1,5 pohár teát fogyasztók között 40%-al kevesebb volt a szívrohamok aránya, mint a nem fogyasztók között.
1507 beteg követése során azt találták, hogy 46%-al kevesebb volta magas vérnyomás kialakulásának aránya azok között, akik napi 120-600 ml teát fogyasztottak naponta és 65%-al kevesebb azok között, akik több mint 600 ml-t, a nem teázókkal szemben.
Átfogóbb eredményt kapunk, ha több vizsgálat eredményét hasonlítjuk, illetve vonjuk össze. Ezek az ún. metaanalízisek. Az Egyesült Államokban végzett 17 vizsgálat eredményeit összevonva megállapítható volt, hogy a napi 3 adag teát fogyasztóknál 11%-al kevesebb szívinfarktus fordult elő, mint a nem ivóknál. Hasonló eredmények az európai országokban is kimutathatók voltak. Egy 2003-as kutatás szerint, akik naponta 2-4-szer fogyasztottak fekete teát, azoknál 8-13%-al kisebb volt a szívinfarktus veszélye. Vannak adatok a teafogyasztás mérsékelt koleszterin csökkentő hatásáról is.
Daganatos betegségekkel kapcsolatos tanulmányok
Közismert, hogy a zöld tea fogyasztása jótékony hatással van a szervezetre, a kutatók régóta vizsgálják vegyi összetevőit, hogy tudományosan is igazolják gyógyerejét. Így sikerült "rábukkanniuk" egy olyan anyagra, amely segíthet a rák elleni küzdelemben. Ez a bizonyos anyag az EGCG polifenol, amely gátolja a ráksejtek szaporodását. Már igen alacsony koncentrációban eredményes lehet, azaz már napi 2-3 csésze tea fogyasztása esetén is. A zöld tea kivonata ugyanúgy hat, minta az ismert rákgyógyszer, a methotrexát, ám gyakorlati előnye lehet, hogy mellékhatás mentes.
A zöld tea kedvező hatású lehet a daganatos betegségek megelőzésében. Rákmegelőző – ún. precancerosus – állapotokban a zöld tea fogyasztása 59 ilyen betegben gátolta a rákba való átmenet folyamatát.
Egerekben és patkányokban végzett vizsgálatok szerint zöldteával ki lehetett védeni vagy hátráltatni a tüdőrák kialakulását, nikotinhatással szemben is. A zöldtea antioxidáns hatásukkal csökkentik az ún. oxidatív stresszt, mely különösen dohányzókban fordul elő.
Az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok szerint a zöldtea patkány kísérletben gátolta a nagyon korai rákmegelőző állapot előrehaladását.
A zöldteában levő antioxidánsok neutralizálják a szabad gyököket, amelyek a test sejtjeit károsítják és betegséghez vezetnek. Két nagy nemzetközi tudományos szimpózium is foglalkozott a tea hatásaival, melyen két tanulmányt is bemutattak, mely szerint a rákmegelőző hatása a teában levő antioxidánsoknak szignifikánsan hatásosabb, mint ami a gyümölcsökben és zöldségekben kimutatható, egy pohár teában lévő jelentősen felülmúlhatja egy alma hasonló hatását.
Fogszuvasodással, izületi gyulladással, csontritkulással kapcsolatos tanulmányok
A zöldteának egyéb kedvező hatásai is vannak. Miután a baktériumok növekedését pl. a szájban jelentősen gátolja, ezért fogyasztása kivédheti ez elszaporodó mikrobák által okozott kellemetlen leheletet. Egyúttal a fogon levő plakkokban a baktérium koncentráció növekedését is gátolja, mely fogszuvasodás megelőzéséhez is hozzásegít, melyben a jelentős fluortartalom is segítséget nyújthat.
Vannak adatok arra vonatkozóan is, elsősorban idősebb hölgyek köréből, hogy a tea fogyasztók között 60%-nál ritkábban alakul ki sokízületi gyulladás (rheumatoid arthritis), mint a nem ivók között. A zöldtea magas kalcium tartalma hozzásegíthet az osteoporosis megelőzéséhez. Egyesek szerint a zöldtea fogyasztása, vagy a vele történő gargalizálás növeli az immunvédekezést, és vírus infekció ellen is adhat bizonyos védelmet.
TEGREEN 97®
Tudta-e?
· A víz után a tea a második leggyakrabban fogyasztott folyadék a világon (3 milliárd kg évente)
· A Tegreen 97 Zhejiang-ból származó teából készül, mely az elsőszámú teatermesztő vidék a világon
· A Tegreen 97 szabadalmaztatott kivonási eljárása magasabb szintű aktív hatóanyagokat biztosít, mint a legtöbb zöldtea-termék
· A fekete tea elkészítése során az összes aktív komponens megsemmisül
· A legfrissebb kutatások szerint a Tegreen 97 képes a hőtermelés növelésére koffein nélkül
· Egy UCLA által nemrég végrehajtott tanulmányban összehasonlították a vérplazma antioxidáns-aktivitását Tegreen 97, zöldtea és feketetea fogyasztása után. A Tegreen 97 jobban hasznosul a szervezetben, mint a zöld- vagy feketetea, valamint hatékonyabban növeli a vérplazma antioxidáns kapacitását.
Kínában a zöldtea tradicionális készítménynek számít, többezer éve fogyasztják egészségmegőrző és revitalizáló hatása miatt. A modern tudomány fontos antioxidánst fedezett fel a zöldteában – a polifenolokat. Ezek egyik fajtája, a katechineknek, különösen hatékonyak a sejteket megtámadó szabadgyökök semlegesítésében. A katechinek segítik a sejtek egészséges működését és antioxidáns védelmet nyújtanak az olyan kulcsfontosságú sejt-struktúráknak, mint a DNS. Bizonyítottan termogenetikus hatással bírnak és növelik a test anyagcsere-szintjét.
A Tegreen 97 egy szabadalmaztatott, magas koncentrációjú kivonata a zöldteában található katechinoknak. A piac egyik legerősebb antioxidáns táplálékkiegészítőjeként, a Tegreen 97 97% polifenolt tartalmaz, melynek 65%-a katechin. Egy Tegreen 97 kapszula egyenértékű kb. 7 csésze tradicionális zöldteával katechin-tartalmát illetően és 99,5%-ban koffeinmentes. Nemrég folytatott tanulmányok szerint 400-600 mg katechin egyszerre való fogyasztása hatékonyabban növeli a vér katechin-tartalmát és növeli a szervezetben való megmaradásának idejét.
Mitől egyedülálló ez a termék?
· Szabadalmazott zöldtea-kivonat, mely 97% polifenolt tartalmaz melynek 65%-a katechin
· Egy kapszula 7 csésze zöldtea antioxidáns-erejével rendelkezik és 99,5%-ban koffeinmentes
· A 6S eljárás garantálja minden egyes Tegreen 97 kapszula minőségét és hatékonyságát
· Szilárd és erőteljes előnyökre szabványosítva
· Összehasonlító tanulmányok szerint a Tegreen 97 sokkal jobban hasznosul a szervezetben és sokkal erősebb antioxidáns hatást bíztosít mint a zöld- vagy feketetea fogyasztása
Kinek ajánljuk ezt a terméket?
Minden olyan felnőttnek, aki hosszútávon óvni szeretné sejtjei egészségét, javasolt a Tegreen 97 fogyasztása. Emellett az elfoglalt, kiszámíthatatlan illetve stresszes életmódot folytató személyeknek, vagy szennyezett környezetben tartózkodóknak is ajánlott a Tegreen 97 antioxidáns fogyasztása.
Gyakran ismételt kérdések
Hogyan fejti ki hatását a Tegreen 97?
Egyre több bizonyíték utal arra, hogy a zöldtea terapeutikus hatását a polifenol-tartalmának köszönheti. A Tegreen 97 háromszoros sejtvédelmet biztosít, mivel segíti szervezetünket három sejtjeinket fenyegető anyag semlegesítésében, melyek: a szabadgyökök, a nitrozaminok és az ártalmas méreganyagok.
Mitől egyedi a Tegreen 97?
A Tegreen 97 biztosítja a legmagasabb koncentrációjú zöldtea polifenolokat az összes táplálékkiegészítő közül. A zöldtea tulajdonságai eltérőek attól függően, hogy milyen vidékről származik, milyen magasságban található, milyen az adott vidék klímája és hogyan dolgozzák fel. A Pharmanex tartja magát a sokéves tradícióhoz így a Zheijang vidékén termesztett teacserjéknek csak a legjobb minőségű levélbimbóit és fiatal leveleit használja fel. Ez az elsőszámú tea-termesztő vidék Kínában, ahol a világ egyik legjobb minőségű teáját termesztik. A mi szabadalmazott feldolgozási folyamatunk maximalizálja a természetesen előforduló polifenolok koncentrációját és eltávolítja a koffein szinte 100%-át.
Hogyan segíti elő a Tegreen 97 a termogenezist?
Jónéhány nemrégiben folytatott tanulmány azt bizonyítja, hogy a zöldtea termogenetikus hatása nem csupán a koffein-tartalmának köszönhető. Egy klinikai tanulmány azt mutatta ki, hogy a zöldtea-kivonat jobban növelte a 24 órás energiaszintet (mely kapcsolatban áll a termogenezissel és az anyagcsere-szinttel) és a zsírégetést, mint a koffein vagy a placebo. Mitöbb, egy Tegreen 97-et vizsgáló tanulmány a 2003 áprilisi FASEB találkozón is szóbakerült, ahol a Tegreen 97 lipid- és glükóz anyagcsere-javító hatásáról, a normál inzulinérzékenységét fenntartó hatásáról, valamint a zsírraktározás és zsírégetés egyensúly beszéltek.
Tudományosan alátámasztott-e a termék hatékonysága?
Epidemiológiai, állati és in vitro tesztek is igazolják a zöldtea hatékonyságát az egészségmegőrző és antioxidáns hatását illetően. Számos tanulmány, mely a Tegreen 97-ben található szabadalmazott kivonatot vizsgálta (melyet Ázsiában Xin Nao Jian-ként ismernek) megállapította, hogy a termék által tartalmazott polifenolok széles spektrumú antioxidáns-védelmet biztosítanak.
Szabványosított-e a Tegreen 97?
Minden egyes 250 mg-os Tegreen 97 kapszula egy 20:1 zöldtea-levél kivonat, mely minimum 97% tiszta polifenolt tartalmaz, melynek 65%-a katechin (>95 mg EGCg kapszulánként).
Koffeinmentesített-e a Tegreen 97?
Feliratozás szempontjából a Tegreen 97 koffeinmentesnek tekinthető. A Tegreen 97 kb. 1,5-2 mg koffeint tartalmaz kapszulánként, mely jóval a stimuláló szint alatt van. Például egy csésze kávé 100-150 mg koffeint tartalmaz.
Biztonságos-e ez a termék?
A Tegreen 97 fogyasztása az ajánlott dózisokban biztonságos. A biztonsági adatok alapján napi kétszer két kapszula három hónapon keresztül való fogyasztása magasszintű egészségügyi előnyöket biztosít anélkül, hogy a zöldtea-kivonat rövid- vagy hosszútávú mérgezést okozna. A Pharmanex több tanulmányban is részt vett Ázsiában, melyek a Tegreen 97 egészségi szintre gyakorolt hatásait vizsgálták. Ezen tanulmányok többsége egy napi 600 mg-os dózis hatásait vizsgálta (200 mg zöldtea-kivonat, naponta háromszor). Az eredmények pozitív hatást mutattak, még egy ilyen nagy mennyiség esetében is, mellékhatások nélkül. Mitöbb, a epidemiológiai adatok szerint tíz vagy több csésze zöldtea napi fogyasztása sem fejt ki mellékhatásokat, sőt jelentős egészségi előnyök tulajdoníthatók ennek.
2011. augusztus 24., szerda
Ha a kormány tagjai tudnak olvasni...ajánlom tisztelettel a kolléganő írását.Ha ott baj van, a szívóhatás növekedni fog. A stabil import orvos sokkal olcsóbb, mint a vándorsámán. Ez világosan kitűnik az írásból. El kell dönteni, hogy orvosok lesznek-e itthon, vagy gyenge focisták. Az okosak, ügyesek onnan is külföldre húznak.http://expsycho.blogspot.com/2011/08/az-orvoshiany-egyre-csak-novekszik.html
2011. augusztus 24., szerda
Az orvoshiány egyre csak növekszik
Örebro megyében egyre kevesebb az orvos a körzeti rendelőkben, de igaz ez egész Svédországra. Ősszel a megyében 18 bérorvost (fregoli, beugrós, külsős) kell felvenniük. Ez azt jelenti, hogy minden harmadik rendelőben bérorvos (hyrläkare) fog dolgozni. Mivel a bérorvosok általában jönnek-mennek hiányzik a kontinuitás az ellátásból, az alapellátó orvosok nem ismerik személyesen a betegeket, háziorvoslásról nincs is értelme beszélni. A körorvosok átlagéletkora növekszik, közelednek a nyugdíjhoz, utánpótlás pedig alig van. (ismerős?) A cikk (NA, aug. 21.) szerint egy bérorvos 30%-kal többe kerül, így a költségek is folyamatosan növekszenek.
Halkan jegyzem meg, hogy szerintem nem 30%-al drágábbak, hanem sokkal többel. Jelenleg magam is bérorvosként dolgozom és a fizetésen nem csak ennyivel több, mint alkalmazott (anställd) koromban. Erre rájön még a teljes költségtérítés (útiköltség, ha kell hotel stb.) és a közvetítő cég haszna.
Megboldogult CHÖL (vezető főorvos) koromban havonta kaptuk a pontos gazdasági kimutatásokat. Akkor a pszichiátrián 2 bérorvos 5 alkalmazott bérét vitte el. Ezt kellene otthon is csinálni, mindjárt feljebb mennének a fizetések.
Na de térjünk vissza Örebro megyére! Jelenleg a 110 alkalmazott általános orvos átlagbére 65000 SEK. (A svéd átlag fizetés kb. 30000 SEK, a nőké - itt az egyenjogúság hazájában - kb. 10%-al alacsonyabb, mint a férfiaké, igaz a különbség csökkenő tendenciát mutat.)
A kormány most 30 millió SEK pluszt invesztált az alapellátásba, amit főleg a orvosok béremelésére fordítanak. Mivel a kisebb helyekre nehezebb orvost kapni, ezért a vidéki orvosok fizetése 7000 SEK-kel lesz több, mint a városban dolgozóké.
Svéd béreket itt bogarászhatsz:
www.lonestatistik.se
"A Magyar Kórházak- és Rendelőintézetek Szövetsége (MKRSZ) szerint az alábbiak jellemzik a magyar egészségügy jelenlegi helyzetét:
Fáradt, alulfizetett, öregedő félben lévő háziorvosi rendszer, sok betöltetlen álláshellyel, erejét, munkabíró képességét nagymértékben meghaladó feladatokkal. Sok a „befejezetlen kezelés", ezért sok a továbbutalt beteg. Jelentős a beteg irányítási tevékenység a szakrendelők, s a fekvő gyógyintézetek irányába – a helyszínen történő gyógyításra nincsen elegendő idő. Prevenciós tevékenység – pedig szó szerint létfontosságú lenne – alig folyik.
A szakrendelőkben sokszor másod-, harmad-állásban dolgozó kórházi orvosok. Munka utáni munka, küzdenek a megélhetésért. Anyagi, morális és munkajogi szempontból egyaránt folyamatosan romló életkörülmények. Akik ebbe belefáradnak, távoznak az országból. Évente ma már ezer főt is meghaladja a számuk. Többen mennek el, mint ahányat az orvostudományi egyetemek képezni képesek. Sok szakmában a frissen végzettek itthon már rezidensnek sem jelentkeznek. Ez az itthon maradottak terhelését még fokozza: növekednek a várólisták.
A kórházi rendszerből bő egyhavi finanszírozás hiányzik: éves szinten mintegy 45-50 milliárd forint. Ezért – még ha lenne is a szükséges beavatkozásokra kapacitás – azt nem végzik el, mert a biztosító árán nem fizeti ki. Pedig az esetszám növekszik, mert az alapellátás „önti" a betegeket a drága „hotel-szolgáltatással" működő rendszerbe. Az erősebb, nagyobb, jobb kapcsolatokkal rendelkező intézmények az így kialakult válságos helyzetet a „koncentráció" és a „hatékonyság" jelszavával a kisebbek, gyengébbek kárára próbálják túlélni."
2011. augusztus 20., szombat
Átlagkeresetek az egészségügyben
Az MTI sajtóadatbankjának grafikonja a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) számai alapján készült. A hivatalos adatok alapján készült ábra azt mutatja, hogy a humán-egészségügyi ellátás területén dolgozók havi átlagkeresete miként alakult Magyarországon, a 2002. és a 2011. év közötti esztendők január-júniusában.
Lehet böngészgetni!
2011. augusztus 17., szerda
De hogy is van ez a koleszterinnel?
Számtalan tudományos munkából, többek között dr. Uffe Ravnskov: Koleszterinmítoszok c. mindenre kiterjedő, nagy mintákon végzett vizsgálatokon alapuló munkájából tudhatjuk, hogy a koleszterinszint nem oka, se nem befolyásolója azoknak a betegségeknek, melyeket neki tulajdonítanak. Sőt, épp az ellenkezője az igaz!
Kiderült, hogy a koleszterinszegény diétán élőknek dupla akkora az esélye, hogy szívinfarktust kapjanak, mint azoknak, akik tartósan magas koleszterinszinttel élnek. (Pláne, ha közben margarint is esznek. Lásd a transzzsírsavaknál.) Ráadásul akinek magasabb a koleszterinje, az nehezebben betegszik meg egy sor betegségben. A koleszterin ugyanis nem valami káros anyag a szervezetben, hanem a szervezet anyagcseréjének és működésének egy fontos alkotó eleme. Ha létezne "rossz" koleszterin, akkor a szervezet le tudná azt bontani. Onnan lehet tudni, hogy rossz a gondolkodásunk, hogy az emberi és állati szervezetek egyikében sincs olyan enzim, ami az LDL (a "rossz" koleszterin) lebontására képes lenne. A szervezet vigyáz a koleszterinre, mert jól tudja, hogy szüksége van rá.
Koleszterinből van az idegsejteket óvó myelinburok, és a sejtek közötti minőségi összeköttetést biztosító gliaszövet is, ami az agysejtek pontos kommunikációjához nélkülözhetetlen. Hiányában többet hibázik az agy, romlik a memória, a reakcióidő, a figyelem. A koleszterin a zsíranyagcserében is nagyon fontos szerepet játszik, belőle készülnek ugyanis az epesavak is, melyek a zsírok lebontásához szükségesek. A koleszterin felelős még többek között a sejtek membránjainak rugalmasságáért, de belőle készül számos hormon prekurzora (előanyaga) is, melyekből aztán többek között mellékvesekéreg hormonok és nemi hormonok lesznek.
Bár igaz, hogy a kiugróan magas LDL szint, alacsony HDL ("jó" koleszterin) mellett jelezhet bizonyos egészségtelen folyamatokat a szervezetben, a magas LDL szint önmagában nem jelent semmit sem, ha a HDL is arányosan követi. Az is tévhit, hogy koleszterinben szegény diéta csökkenti a koleszterinszintet. Sőt! Az esetek egy részében az exogén (táplálkozásból származó) koleszterinbevitel csökkentése, a szérum- (vérben megjelenő) koleszterin szintet éppenhogy megnöveli! Egyébként a publikált adatokkal (8-20%) szemben átlagosan nagyjából 5%-nyit csökken a koleszterinszint a vérben, ha koleszterinmentes diétára kárhoztatjuk magunkat. Ez az 5% ide vagy oda pedig igen csekély, azaz gyakorlatilag elhanyagolható.
Bár különösebben nem izgattam magam miatta, de egy időben én is elhittem a koleszterin-mesét. Csak akkor kezdtem bele egy kis nyomozásba amikor idősödő szüleim vérképét megfigyeltem. Apámnak, aki hatalmas zsíros húsokat eszik előszeretettel (a rántott húst is csak tarjából hajlandó megenni) és aki szerint a zöldség a nyulaknak való, alacsonyabb a koleszterinszintje mint az enyém, és ezen sorok írásakor 77 éves kora ellenére olyan rugalmasak az erei mint egy tinédzsernek. Anyámnak ellenben, aki amúgy karcsú volt világ életében, és aki a levesből is főleg a zöldséget eszi ki, kiemelkedően magas a koleszterinje. Ha másból nem, ebből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a koleszterin-rémképpel, meg az állandóan hirdetett koleszterinszegény táplálkozással valami nagyon nincs rendjén. Mivel a környezetemben körbekérdezve is szinte szóról szóra hasonló esetekről értesültem, elkezdtem foglalkozni a témával, és hamar meg is találtam a választ a kérdéseimre. A legfontosabb hogy a táplálkozás elhanyagolható mértékben befolyásolja csak a vérben lévő koleszterin mennyiségét, utóbbit ugyanis a máj szabályozza. A táplálékkal elfogyasztott koleszterinből közvetlenül egy gramm se kerül be a véráramba, ellenben a máj 3-4-szer annyi koleszterint termel magától, mint amennyit megeszünk. A máj akkor emeli föl a szérum-koleszterin szintet, ha valami ellen védekeznie kell a szervezetnek. A hibás koleszterin-agyagcsere hosszú idő után valóban plakkosodáshoz, majd később érelmeszesedéshez vezethet , de mivel ez a jelenség már valami okán jelentkezik, nem a koleszterinszintet kell csökkenteni, hanem a kiváltó okot kéne megszüntetni. Igen ám, de ebben nincs semmi üzlet! A koleszterinszint-csökkentés a nyugati orvoslás sajnálatos hozzáállásából adódik; nem a betegséget, hanem a tüneteket kezeli. Ráadásul, mint ahogy lenni szokott, ennek mellékhatásaként a szervezetet komplexen károsítja.
Napjainkban az orvosok szinte biztos, hogy koleszterinszint-csökkentő pirulákat fognak felírni annak, akinek magas az LDL szintje. Ez hatalmas üzlet a gyógyszergyártóknak, viszont nagy kárt okoz az ember szervezetében. Ezek a szerek (sztatinok) ugyanis a közhiedelemmel ellentétben nem a "rossz" (azaz a szervezet számára közvetlenül nem felhasználható) koleszterintet csökkentik, hanem a koleszterinszintézist akadályozzák. Azaz a szedésükkel a szervezet normális működésébe avatkozunk bele.
Az aránytalanul magas LDL szint jelzi, hogy felborult a koleszterin-anyagcsere. A koleszterin-szintézis akadályozásával logikusan csökkenthető ugyan az LDL szint, de ezzel a HDL, azaz a "jó" koleszterin szintje is csökken. A sztatikokkal tehát megakadályozzuk, hogy a szervezet ellássa magát a számára nélkülözhetetlen koleszterinnel. A koleszterinszintézis akadályozása miatt fellépő koleszterinhiányos állapot miatt fogamzási problémák, butulás, libidó csökkenés, emésztési zavarok a leggykoribbak, de akár a szervezet védekező, önfenntartó képességének teljes összeomlása is előfordulhat.
A nyugati orvoslás tünetkezelő jellege miatt fordulhat elő, hogy mostanában azt az abszurdumot hirdetik, miszerint a tesztoszteron javítja a memóriát. Ezt abból szűrték le, hogy akinek mesterségesen leállították a tesztoszteron termelését, az kisebb agyi teljesítményre volt képes. Holott mindössze arról van szó véleményem szerint, hogy valamivel (feltehetőleg sztatinokkal) gátolták, vagy leállították a szervezetben zajló normális koleszterin-szintézist, hogy ne termelődhessen a tesztoszteron DHEA nevű prekurzora. Ez viszont azt eredményezte, hogy nem lehetett jelen elegendő mennyiségben az agyi neuronok (idegsejtek) tökéletes kapcsolódását biztosító koleszterin sem, ami - teljesen természetes módon - a memória romlásában mutatkozott meg.
Az öregedéssel kapcsolatos memóriaproblémák sem a hormonszint csökkenése miatt állnak elő közvetlenül, hanem a beszűkült erek kisebb oxigénszállítási képessége, vagy éppenséggel a vészesen alacsony szérum-HDL szint miatt, amikor is nem jut elég közvetlenül felhasználható koleszterin az agyba, ezért nincs megfelelő kapcsolódás a neuronok között.
Érdekes, hogy a koleszterin-anyagcsere felborulása afféle civilizációs betegségként értékelhető. A szervezet védekezik valami ellen, ami gyakran az állandó stressz, de lehet a szennyezett levegő, a táplálkozás során bevitt ártalmas anyagok (tartósítószerek, élelmiszer adalékok, színezékek, stb.) valamint az egyéb környezeti ártalmak, mint pl. a háztartásban használt vegyi anyagok gőzének belélegzése, vagy bőrön keresztül történt felszívódása, és a munkánk, vagy életünk során történt mérgezések. Mivel a stressz önmagában védekezésre kényszeríti a szervezetet, ezért minden olyan dolog, ami stresszel jár, okozhat magas koleszterinszintet. A városi zajtól kezdve a munkahelyi hajszoltságig bezárólag. Ez logikus, hiszen a szervezet ilyenkor főleg az adrenalin és kortizon termelésre koncentrál elsősorban. Ez viszont hosszabb távon visszaüt, mert amíg a szervezet a stresszhormonok termelésére rendezkedik be, elhanyagolja az egészséghez, és a termékenységhez nélkülözhetetlen nemi hormonok készítését. Mindenki ismer olyan nőket, akik a munkehelyükön, vagy a magánéletükben elszenvedett stressz miatt képtelenek megfoganni. A férfiak esetében a stressz kevésbé látványos, de ugyanolyan káros. Egy dolog biztos. Az öröklődésen kívül elsősorban az életmód függvénye, hogy valakinek magas-e a koleszterinje, vagy sem.
Szervezetünkben kifejtett hatásukat tekintve a nemi hormonok testünk legfontosabb öregedést gátló és egészségvédő anyagai. A tesztoszteron, az ösztrogén és számos egyéb hormon prekurzora (előanyaga) viszont egy a főleg a mellékvese kéreg által termelt dehidroepiandroszteron (DHEA) nevű anyahormon, ami szintén koleszterinből készül. Ha akadályozzuk a koleszterinszintézist, lecsökken a DHEA szint, és vele együtt a nemi hormonok szintje. Ezért ha pl. egy ereje teljében lévő férfi, vagy nő az orvosa tanácsára elkezd koleszterinszint csökkentőt szedni, nem elég, hogy a libidója csökken, de hamarosan számítania kell a szervezet leépülésére és az idős emberek különböző betegségeire is. Csontritkulás, izületi bántalmak, bőrelvékonyodás és foltosodás, fokozott ráncosodás, haj és körömproblémák, stb. (Ezért újabban pótolják a nemi hormonokat is. Persze újabb pirulával.) Nem véletlen, hogy a DHEA fogyasztása újabban kezd úgymond divatba jönni mostanság az idősebbek körében, de egyelőre nem ajánlom a szert, mert véleményem szerint csak komoly orvosi vizsgálat után lenne szabad szedni. Egyszer majd erről is írok.
A sok pénzért kifejlesztett gyógyszert mindenáron el kell adni. Akkor is, ha haszontalan, de még akkor is, ha ártalmas.
Részlet Szendi Gábor: Kockázatok és mellékhatások - A gyógyszer nagy üzlet, de néha halálos c. a BOSS magazinban 2005 júliusában megjelent írásából:
A koleszterinszintcsökkentők történeteAgyonkutatott téma, hogy a vér magas koleszterinszintje fokozza a kardiovaszkuláris megbetegedések kockázatát. Elég, ha azt mondjuk: infarktus, trombózis, agyembólia. Ezzel jól lehet riogatni az embereket, hisz majdnem mindenki élni akar. 2004-ben abból támadt némi kis botrány, hogy függetlennek vélt szakértői bizottság leszállította a normálisnak tekintett koleszterinszinthatárt, aminek következtében egyből további hétmillió amerikainak kellett volna szednie élethossziglan valamely sztatint, vagyis a modern koleszterinszint-csökkentők családjának egyik tagját. Csakhogy hamarosan kiderült, hogy a kilenctagú bizottság nyolc tagja olyan gyógyszercégek felé elkötelezett anyagilag, akik sztatinokat gyártanak. Miközben a szakértők szó szerint fél Amerikát sztatinokkal etetnék, valójában csak minden ötszázadik embernek van genetikai okokból magas koleszterinszintje, a többi normális étkezéssel és némi sporttal normál szintre tudná letornázni koleszterinszintjét. A ma sztatinokat szedőknek mindössze 1%-a az, aki genetikai hiba miatt rászorul a gyógyszeres kezelésre. A többit meggyőzték arról, hogy jó neki, ha szedi. Azt elfelejtették megmondani neki, mit nyer ezzel és milyen áron.
Az első sokkot a Baycol nevű koleszterinszint-csökkentő 2001-es visszahívása okozta. Ezt 1998-ban vezették be a piacra, és 2000-ben ismerték fel az első halálesetet a szer szedése következtében. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy ez az eset volt az első, hanem ez volt az első gyógyszernek tulajdonított halál. 2001 augusztusáig, mire a Bayer visszahívta szert, hivatalosan 31-en haltak meg a szer hatására, a cég viszont minden hónap halogatással további hetven millió dollárt nyert az üzleten. A "ritka mellékhatás" az volt, hogy a gyógyszer egyeseknél izomsejtszétesést, izomgyulladást és következményes veseproblémákat okozott. A valódi halálesetek számát nem ismerjük, van aki 200-ra becsüli, de gondolni kell a rengeteg májkárosodásból fakadó későbbi problémákra és halálra is. A sztatinok kapcsán ma úgy becsülik, hogy minden századik embernek májproblémái lesznek, minden ezredik ember van kitéve ennek a "ritka" mellékhatásnak, és minden milliomodik hal bele. Mivel nem tudni ki az "ezredik" és ki a "milliomodik", így a sztatinok szedése egyfajta orosz ruletthez hasonlít.
A sztatinokat 1987-ben fedezték fel, e mellékhatások azóta ismertek, s a visszavont Baycolon túl a mai modern koleszterinszint-csökkentők jórészt a sztatincsoportba tartoznak: vagyis ugyanazok a veszélyek velük kapcsolatban is fennállnak. De amíg nincs botrány, addig nincs visszavonás. 2002-ben e gyógyszercsoport 14 milliárd dollár forgalmat jelentett a világon.
A gyógyszercégek reklámjai az orvosok közvetítésével szinte már életmentő gyógyszereknek állítják be a sztatinokat. Az emberek fejében ugyanis a koleszterinszint csökkentés azonos a koszorúér elmeszesedés és az infarktus kivédésével. Ez azonban messze nincs így. Pl. az American Journal of Cardiology 2003 augusztusi számában megjelent vizsgálat kimutatta, hogy a koleszterinszint gyógyszeres csökkentése egyáltalán nem csökkentette az érfalakon képződő plakkok arányát. Egy ugyanitt megjelent 2004-es vizsgálat szintén úgy találta, hogy a szív koronáriákban képződő plakkok arányát nem befolyásolták a sztatinok. Az International Journal of Cardiology 2003-as tanulmánya gyakorlatilag nem talált kapcsolatot a koleszterinszint és a plakkképződés között. Egy 2004-ben az Arteriosclerosis, Thrombosis, and Vascular Biology-ban megjelent vizsgálat szerint a vizsgálati személyek megfelelően alacsony szinten tartott koleszterinszintjük ellenére nagy számban kaptak infarktust, vagyis az alacsonyan tartott koleszterinszint nem feltétlen véd a kardiovaszkuláris eseményekkel szemben. A Journal of American Medical Association 2002-ben közölte egy igen nagy mintán, 10 355 betegen végzett nyolc éves követéses vizsgálat eredményét, mely szerint a gyógyszeres koleszterinszint-csökkentés semmivel nem csökkentette a kardiovaszkuláris kockázatot. A betegek fele koleszterinszint-csökkentőt kapott, a másik fele diétázott.
Az úgynevezett CARE vizsgáltban öt éven át 4159 beteget követtek. A betegek fele placebot kapott, a másik fele sztatint. A placebocsoporthoz képest a sztatint szedők közül 2.4%-al kevesebben kaptak infarktust, 1.2%-al kevesebben agyvérzést. Hasonló eredményt mutatott az PROSPER vizsgálat, amely a placebo csoporthoz képest 2.1%-al csökkentette az összes kardiovaszkuláris eseményt. A halálos infarktusok száma 0.9%-al csökkent. Szinte ugyanilyen eredményeket hozott a Skóciában végzett WOSCOPS vizsgálat. Az ASCOTT-LLA az infarktus és sztrók kockázatban 1.2%-os csökkenést ért el 3.3 év alatt. Ezek a statisztikák emberi nyelvre lefordítva úgy hangzanak, hogy kb. 50-100 embernek kell öt éven át sztatint szednie, hogy közülük 1 ember megússza az infarktust, míg a placebocsoportban lesz 1 infarktus.
Beszédesebbek a teljes halálozási aránnyal kalkuláló elemzések, ezekben ugyanis összegződnek a rejtett negatív mellékhatások is. A WOSCOPS vizsgálatban öt év alatt 0.9%-os, a HPS vizsgálat 1.8%-os, a 4S vizsgálat 4%-os, az ASCOTT-LLA 0%-os javulást mutatott az összhalálozásban, míg a PROSPER egészséges embereknél semmilyen preventív előnyt nem talált. Öt nagy sztatinvizsgálat metaanalízise azt mutatta ki, hogy az egészséges szívű embereknél prevencióként alkalmazva a sztatinokat, csak 0.3%-os összhalálozási előnyt lehetett elérni. A már szívbetegeknél egy másik metaanalízis 1.8%-os előnyt tudott csak az összhalálozásban kimutatni a sztatinok javára.
Miközben tehát a sztatinokat az emberiség megmentőjének próbálják beállítani, hatásuk igen csekély, szedésük viszont nem veszélytelen. A legnagyobb probléma, hogy a vizsgálatok rövid távúak, míg a szervezet enzimrendszereibe való beavatkozásnak hosszú távon van igazi kockázata.
A Sentara Health Plan vizsgálatban 66 800 nőt 35 éven át követve azt találták, hogy akik egy éven át szednek sztatint, azoknak később duplájára nőtt a mellrák kockázata. A CARE vizsgálatban a sztatint szedő nők csoportjában 12 mellrák fordult elő, míg a placebo csoportban egy. A 12 mellrákos betegből négyet arra hivatkozva negligáltak, hogy már eleve rákosak voltak, vagy a vizsgálat elején alakult ki náluk a rák, de az arány még így is nyolc az egyhez. A PROSPER vizsgálatban 25%-al több új rákos megbetegedés fordult elő a sztatint szedők körében. Más vizsgálatok enyhe emelkedést találtak a rákra való kockázatban a tartósan sztatint szedők körében. Egyre komolyabb aggodalmat kelt az is, hogy a sztatinok rontják a memóriát, a reakcióidőt, a figyelmi képességeket. Ennek hátterében az idegeket bevonó gliaszövet károsodását tételezik fel.
Természetesen, ha megkérdezi orvosát, gyógyszerészét, mindennek az ellenkezőjét hallja. Az orvoslás kibontakozó válsága részben a hitelvesztésben rejlik, hogy azok, akik igazán illetékesek lennének eligazítani minket, már maguk is dezinformáltak a gyógyszercégek reklámtevékenysége által.
Eredetileg 2005-ben kezdtem el írni a koleszterin témát boncolgató oldalamat. Nagyjából a harmadánál tartottam, amikor egy ételszállító cég színes lapjában ráakadtam Szendi Gábor: Koleszterinmítosz c. cikkére. Mivel úgy gondoltam, hogy ennél jobbat és kimerítőbbet magam sem írhatnék a témában, (minden lényeges dolog benne volt, amiről írni akartam, sőt számomra is új információkat is tartalmazott) így félbehagytam a saját írásomat, és úgy döntöttem, hogy inkább ezt a cikket fogom népszerűsíteni egy link formájában. A cikk annyira jó, hogy mindenkinek ajánlom, aki tisztán szeretne látni koleszterin ügyben. Utána viszont ne felejtsük el tovább olvasni ezt az oldalt. Mert ott a lehetséges a megoldás.
A jelen: hogyan vezeti a koleszterinbiznisz az orránál fogva a világot?Szendi Gábor: Koleszterinmítosz
Szendi Gábor honlapján még rengeteg érdekes írás található. Csak azért nem linkeltem be közvetlenül, mert úgy csak a cikk egy részét lehet elolvasni regisztráció nélkül. Ha kíváncsi vagy a többi írására, mindössze az e-mail címedet kell megadnod. Nyugodtan megteheted, Gábor nem küld spamet, csak tájékoztat a megjelenő könyveiről, a honlapján megjelenő új írásairól.
Akinek pedig a cikk olvasása közben a DHEA keltette volna föl az érdeklődését, Gábor arról is írt egy jó kis cikket a közelmúltban.
További, a koleszterinnel kapcsolatos írások:
Végső búcsú Légrády Pétertől
Történet egy igazi orvosról, aki nem szállt be a koleszterinnel rémisztgetők táborába
Dr. Légrády Péter elektronikusan olvasható könyve a Tojás táplálkozás egészség
fontos olvasmány azoknak, akik tisztán szeretnélnek látni a kérdéskörben.
Gyilkos margarin
Részlet dr. Litsek Ákos előadásából a "szívbarát" margarinról.
Koleszterin és infarktus
Karádi István előadása (Mindentudás Egyeteme) Ez jelenleg a hivatalosan elfogadott rémverzió a koleszterinről.
És a jövő: megoldás dr. Horváth István professzortól
Horváth István orvos professzor 2003-ban szabadalmaztatta az ún. antikoleszterin antigént, mely az antikoleszterin antitestek szaporításával a "rossz" koleszterint azonnal felhasználhatóvá teszi a szervezet számára. A gyógymód egy sor keringési betegségre végleges választ fog adni, ha sikerül gyártót találni a vakcinára. A meglévő érelmeszesedést is visszafordító és tartós védelmet nyújtó módszert sokan támadják, de tudjuk, hogy régen a Földet is laposnak mondták.
Cikkek a témában:
Horváth István professzor: Immunizálás az érelmeszesedés ellen
Az éltető koleszterin
