Mi lesz veled, Geréb Ágnes?

Mi lesz veled, otthonszülés?

c2012.02.07. Felicitasz

Majdnem egy éve keresem a választ erre a két kérdésre, egy fél könyvtárat elolvastam már a keresésben, és mégse jutottam sokkal közelebb a válaszokhoz.

Egy évvel ezelőtt azt írtam, nincsenek illúzióim: a kormányrendelet az eleje lesz az igazán küzdelmes szakasznak, nem a vége - erre tőlem telhetően igyekeztem is mindenkit figyelmeztetni -; és Geréb Ágnes ügyét, hiába szeretnénk, nem lehet teljesen távol tartani a magyarországi kórházon kívüli szülészeti ellátásról folytatott eszmecseréktől - erről is sokszor és sok helyen írogattam, hogy a vitát a szakmán kívül az úgynevezett "közvélemény" is a magáénak érzi, és mindenkinek lesz elképzelése arról, hogy "kinek van igaza".

Ugyanakkor, épp mivel a fenti két sarkalatos kérdésben nem voltak illúzióim, nagyon nehezen nyelem le, hogy illúzió volt arra számítani, hogy az igazságszolgáltatás majd igazságot tesz. Még mindig úgy gondolom - de ha tévedek, és van itt jogász, tegyen helyre -, hogy a Geréb Ágnes perében eljáró hatóság feladata az (lett?) volna, hogy a lehető legtöbb tényt összegyűjtse, ezeket a lehető legtöbb szempontból megvizsgáltassa, értékeltesse, átrágja, a szándékokat és tetteket a hatályos törvényekkel összevesse, és a végén ebből majd kijön valami, amit éppen azért lehet "ítéletnek" elfogadni, mert addigra már sokan és sokat agyaltak azon, hogy "mi az igazság"; mi az, amit a köz javára és az egyén okulására büntetni kell, és hogyan lesz aztán ebből előrelépés. Hát elnézést a naivitásért - valószínűleg nem véletlen, hogy apám, aki tényleg a legjobbat akarta nekem, nem tudott arra rávenni, hogy jogot végezzek.

Véleményeztem egyszer egy közvéleménykutató kérdőívet, amelyben három opció közül kellett választani, Geréb Ágnes ügyét 1. elítélem, 2. támogatom 3. nincs véleményem. A kérdőív készítőjének azonnal megírtam, hogy ez a kérdés rosszul van feltéve, én magam e három opció közül nem tudok választani. Bizonyos vonatkozásokban elítélem, más vonatkozásokban támogatom, és nagyonis van véleményem.

Ha akarnék sem tudnék például Geréb Ágnestől "elhatárolódni". Amikor szervezett, biztonságos, normális, elérhető kórházon kívüli szülészeti ellátást akarunk Magyarországnak, akkor ő meg én ugyanazt akarjuk. Lehet, hogy egy sor részkérdésről mást gondolunk, de a célunk közös, tehát a részkérdések vitája már ennek a célnak van alárendelve - na, többek között ezért sem lehet az otthonszülés magyarországi vitájából Geréb Ágnest és az eddigi tevékenységét kiiktatni. A konkrétumok kapcsán felhasználható (felhasználandó) eseti példák igen nagy részét az ő praxisa szolgáltatja, és az érvelés során elkerülhetetlen, hogy e példákra hivatkozzunk, akár pro, akár kontra.

Emellett azért sem tudnék Geréb Ágnestől "elhatárolódni", mert 1. semmi kétségem a jószándéka felől, 2. semmi kétségem a hozzáértése felől, 3. mert maga az ügy fontos, és sokáig ő volt az egyetlen, aki Magyarországon orvosi diplomával elvállalt kórházon kívüli szüléseket, és kell ilyen ember. Ővele magával sohasem találkoztam vagy beszéltem, de rengeteg páciensével igen - azért is használom itt a "páciens" szót, mert sokan egyáltalán nem terhesgondozás-szülés miatt keresték meg őt, hanem valami nőgyógyászati, illetve szexuális problémával, makacs fertőzésekkel stb., és a beszámolóikban visszatérő elem, hogy "x éve jártam már orvostól orvosig, és ő volt az első, aki tényleg kikérdezett a tüneteimről és végig is hallgatott". Jószándék, hozzáértés és odaadással elvégzett munka nélkül senkinek nem lesz több mint tízezer elégedett páciense; nyilván Ranschburg Jenő se a levegőbe beszélt (a Geréb Ágnes igazsága c. írásában), amikor arra hivatkozott, hogy gyerekkora óta ismeri Geréb Ágnest és kevés nála felelősségtudóbb emberrel találkozott; nyilván Feldmár András se véletlenül írt az azóta már alternatív Nobel-díjas Ina May Gaskinnek, hogy a rangos kitüntetés publicitását kihasználva emeljen szót Geréb Ágnes és általában a magyar szülészeti reform előmozdítása érdekében.

Ezzel együtt, én nem kampányoltam Geréb Ágnes felmentéséért, több okból. Eddigi olvasmányaimból az derült ki, hogy Magyarországon sosem volt önszabályozó (bábai) szakmai szervezet, még illegalitásban sem - és ezt részben az ő felelősségének tartom. A saját praxisaikban sokan követték az általa mutatott példát, de az ő végzettsége és szakmai tapasztalata nélkül, felügyeletet gyakorló, figyelmeztetni vagy szankcionálni képes háttértestület nélkül. Azért sem tudtam volna hitelesen küzdeni Geréb Ágnes felmentéséért, mert műhibának tartom az átjárhatatlan légutak miatt megfulladó kisbaba halálát (de a vállelakadásos baba halálát nem), és úgy gondolom, hogy megengedhetetlen, hogy ilyesmi megtörténjen egy olyan szülés során, ahol egészségügyi végzettségű segítő volt jelen. Jogosnak tartottam az ezért kiszabott eltiltást, és erősen kérdésesnek az ezután (szülésznői diplomával) folytatott praxist, a kórházon kívülre elvállalt ikerszülést. Emellett pedig a saját kanadai tapasztalatom tanulságain okulva felelőtlenségnek tartom az összes olyen esetet, ahol egyedül volt jelen mint segítségnyújtó, alaposan leszervezett "mit-csinálunk-ha-baj-lesz" B-terv nélkül.

Vagyis ne, ne mentsék fel csak úgy, mert ahol emberek meghaltak, ott igenis jól meg kell nézni, hogy valaki valóban előre látta-e a tettei lehetséges következményeit, és könnyelműen bízott-e e következmények elmaradásában (ez a gondatlanság egyik definíciója, de továbbra se vagyok jogász, ezért is reménykedtem annyira, hogy akik viszont értenek hozzá, azok komolyan veszik a dolgukat). Ellenben végképp nem tudok mit kezdeni azzal, hogy Geréb Ágnes védőinek érvelését meg se hallgatják. Az igazságszolgáltatástól azt vártam (volna?), hogy korrekt eljárásban kapjunk egy korrekt ítéletet. Ha ehhez másodfokon újra kell értelmezni az eljárást, akkor tegyék azt. De ami végülis történik, az az én számomra teljesen érthetetlen.

Azzal tisztában vagyok, hogy a bíróságnak nem kötelessége orvosi kérdésekben kiműveltnek lenni - de éppen ezért lenne kötelessége alaposan tájékozódni. Ehhez képest az elsőfokú eljárás során beadott orvosszakértői vélemények egy része úgy készült, hogy a szakértő nem kapta meg a teljes dokumentációt, amelyről a véleményét kérték, a szakértői mondatok némelyike pedig művelt laikusként olvasva is kritikán aluli. Úgy gondolom, hogy ha már egyszer Geréb Ágnes vitatott eseteinek idején nem volt ezekre az esetekre vonatkozóan semmilyen magyar szabályozás, akkor az igazságszolgáltatás igenis nézze át a vonatkozó nemzetközi gyakorlatot, és azt a (valós, legális, világszerte elismert, de legalábbis tudomásul vett) szakmai hivatkozási alapot, amelyen keresztül a vádlott a saját praxisa működését is értelmezte.

Lehet persze, hogy aztán ahhoz képest is rá lehetne mutatni rossz döntésekre vagy műhibákra, csak akkor már legalább tudnánk, hogy miről beszélünk, "ikerszülésről"-e vagy "kórházon kívüli ikerszülésről" például - az utóbbi nem illegális, vannak hozzá tartozó szakmai irányelvek, és egy ezek betartásáról vagy be nem tartásáról összeállított szakértői véleménynek az volna a legnagyobb előnye, hogy volna érdemi köze ahhoz, ami a cselekmény során történt, és amivel kapcsolatban most meg kell állapítani, hogy történt-e veszélyeztetés.

A "Free Geréb Ágnes" transzparenseket némileg elnagyolt (ám az eljárási hibák halmozódásával, a saját törvényeinket is semmibe vevő ügymenet előrehaladtával egyre inkább érthetővé váló) követelésnek tartom, ugyanakkor ennek a petíciónak már minden szavával egyetértek; én is igazságot szeretnék, annak szükséges előfeltételéül pedig hosszas töprengést azon, hogy mi történt, miért, minek kellett volna történnie, és aki hibázott, mikor és miben hibázott.

Sokan hivatkoznak arra, hogy Geréb Ágnes azért nem büntethető (nem büntetendő), mert ezzel az erővel egy csomó kórházi orvost is le lehetne csukni, és ha őket nem, akkor Geréb Ágnest se. Én úgy gondolom, hogy a kettős mércét a másik irányba kellene megszüntetni, vagyis, azt nem tartom megoldásnak, hogy ha tulajdonképpen mindenki áthágja itt-ott a szakmai protokollt és mindenki szabályt szeg így vagy úgy, akkor tulajdonképpen csak vélelmezzünk jószándékot, és ne büntessük sehol a szabályszegést. De igen, büntessük. Viszont akkor mindenhol.

Ennek az irányváltásnak már vannak jelei, egyébként, vagyis a folyamat elkezdődött, de hogy mennyire aránytalanul más léptékben, és mennyire későn, azt jól mutatja egyfelől az a felháborodás, amellyel a közvélemény az egykori MÁV-kórházas Herczeg Szabolcs részben már jogerős felmentését fogadta, másfelől pedig az az összekacsintó, megjátszott csodálkozás, amellyel ugyanazon kórház tizenegy orvosának és két szülésznőjének vesztegetési ügyére reagáltunk. Pénzt kértek szülésekért? Hát ez aztán tényleg hallatlan! (A metaforikus kérdést a Dívány-Poronty vonatkozó posztjának egyik kommentelője tette fel, aki nem érti, hogy "és ebben mi a hír". Hát itt tartunk, igen.)

A kórházon kívül szülni akarók száma továbbra is marginális. Ez a legtöbb fejlett államban így van (Kanadában is), de az efféle kis társaságok fontosságát nem egyszerűen a létszámuk jelenti, hanem az általuk megfogalmazott törekvések kihatása a közjóra, legyen szó akár alternatív oktatásról, akár az egyházi esküvői szertartások állami elismertetéséről, akár a homoszexuálisok polgári házasságkötéséről, akár az ökofalvakról, és még sorolhatnám. A legtöbb fejlett állam az ilyen marginális csoportoknak nem "befogni akarja a száját", hanem felhasználja a társadalomjobbító üzeneteiket - nem kell otthon szülni, de ha van rá lehetőség, hogy otthon szüljünk, akkor ez rátereli a figyelmet arra a kérdésre is, hogy miért nem akar kórházba menni aki nem akar, és mit kéne változtatni a kórházi szülészeti modellen ahhoz, hogy lehetőleg senki ne akarjon kórházon kívül szülni. Orvosi szempontból tényleg kockázatosabb, hát eleve ezért van hozzá annyiféle kritérium, hogy ki legyen az a szerencsés kivétel, akinek a számára ez szakmailag is védhető opció. Ugyanakkor ha ez senkinek nem valós opció, akkor nincs a kérdés sem, hogy csakugyan annyira jó-e a jelenlegi kórházi modellünk, hogy nincs mit rajta javítani vagy változtatni.

Már majdnem egy éve hatályba lépett Magyarországon a kórházon kívüli ellátásra vonatkozó szabályozás, de egyelőre még nincs olyan magyarországi bába, aki már kapott volna működési engedélyt. Egyfelől az ismert magyar hivatali jelenetek játszódnak le velük, adja be ezt, hozza be azt, amabból az eredeti kell, nem másolat; már továbbküldtük a felügyeletnek, hogy érti azt, hogy a felügyeletnél még nem kapták meg; hát adja be újra - minket ez nem érdekel, hogy már beadta az eredetit, adjon be belőle még egy eredetit. Elég nehéz így. Másfelől pedig a működési engedély egy anyagi kérdés is: a magyar szabályozás nagyon szigorú, amivel én igazából egyetértek (a transzferfeltételek és a kórházi, biztosítási háttérhálózat teljes hiánya miatt), ugyanakkor el lehet képzelni, mennyibe kerül egy ctg, mennyi fogalma van arról egy magyar biztosítónak, hogy egy bába esetében mekkora összegre érdemes felelősségbiztosítást kötni stb. A valódi, gyakorlati nehézségek sora csak most kezdődik, ezért is írtam egy évvel ezelőtt, hogy a kormányrendelet még nem eredmény; a kormányrendelet egy alapkő, és majd most kell rá a házat felépíteni, ha egyáltalán fel lehet.

Kanadának (Ontario tartománynak) ez húsz évig tartott. Az ottani reformfolyamatokat megelőző-katalizáló bábaper (Gloria Lemay és társa, egy 1985 júliusában meghalt kisbaba miatt; halált okozó veszélyeztetés, az anyának maradandó sérülést okozó veszélyeztetés, és négyrendbeli, engedély nélkül gyakorolt gyógyászati tevékenység vádjával) hat éven át zajlott, és a Kanadai Legfelsőbb Bíróságon ért véget (felmentéssel). Kanadában azóta nem állt bába büntetőbíróság előtt, és a reformok nyomán átalakult szülészeti ellátás miatt már igen jó eséllyel nem is fog.

Geréb Ágnes ügyében pár napon belül (a hírek szerint február 10-én) lesz másodfokú (jogerős) ítélet.

Forrás : http://felicitasz.blog.hu/

Egy komment felicitasz blogjáról:

Egy komment : " A tegnapi napon beszélgettem az egyik szülővel az óvodából. Kiderült, hogy részt vett Dr. Geréb Ágnes által szervezett otthonszülési tanfolyamon. A következő információkat mondta el:

1. Tanfolyamon kell részt venni! (Amit Dr. Geréb Ágnes tart 30 valahány ezer forintért) (5 évvel ezelőtti adat) A férjet (barátot, leendő apukát) is magaddal kell vinni, 2 hét intenzív tanfolyam (agymosás) mindjárt az elején, ahol videókat néznek, hogy könnyű vagy nehéz szülés volt e ill. meghívott vendég elmondja, hogy neki milyen fantasztikus volt, hogy otthon szült és milyen szeretet vette körül stb.

2. A tanfolyam elvégzése alatt folyamatosan mondják, hogy milyen rossz a kórházban, nem maradt még benn gyerek, nagyon sok szteroidot nyomnak beléd, nem törődnek veled, ott is halnak meg gyerekek. Stb.

3. A szülés közeledtével előre illik pénzt adni Dr. Geréb Ágnesnek.

4. Több tucat (nem egy-két db.) nyilatkozatot íratnak alá, hogy minden felelősség a szülőt illeti.

5. Azt táplálják a leendő szülőkbe, hogy ha probléma merül fel szülés közben akkor az pszichés eredetű és valamilyen lelki okra vezethető vissza az anya és a társa (férje, barátja) között.

Hogy miért írom le mind ezt nektek: azért mert Dr. Geréb Ágnes tanult szakember és szándékosan anyagi haszon szerzése céljából megtéveszti azokat az embereket, akik hozzá fordulnak segítségért. Gátlástalan mocskos bűnözőről van szó. Kihasználja, hogy tudatlan és kiszolgáltatott emberektől pénzt tud kiszedni, pénz tud kicsikarni.

Az információt átadó nővel a következőket tette: Mikor telefonáltak neki, hogy beindult a szülés jöjjön akkor a következőket mondta: „Most teli hold van, nagyon sok a szülés. Nem tud jönni.”

A gyermek feje beszorult a szülő csatornába. 24 óra vajúdás után kétségbeesésükben mentőt hívtak, végül is sikerült az orvosoknak megmenteni a gyermeket újraélesztés után. De ki kellett kaparni az anyukát, vagyis a méhét el kellett távolítani. Így soha többet nem tud szülni, ill. saját gyermeke ebben az életében már nem, lesz több. ..."

Egy szülészorvosnő véleménye :

40 év óta vagyok szülész orvos(nő). 40 évvel ezelőtt 100 újszülöttből 4 meghalt szülés alatt és az utána következő 7 napban Magyarországon (perinatális mortalitás). Ma 100 újszülöttből 1 hal meg. (Pedig a "spontán abortusz" felső határa 28 hétről 24 hétre csökkent, tehát nagyobb százaléka van az esendő újszülötteknek!)

Vagyis a kötelező kórházi születés negyedére csökkentette az újszülött halottakat. Ennek nyilván több oka van, de jelentős tényező a gyakorlat! Hogy tud dönteni egy anya, vagy család arról, hogy mi jó a magzatnak, aki első gyermekét akarja világra hozni? Csak a DIVAT befolyásolja döntését, meg a Gerő és őt támogatók általi agymosás! Nem tud számolni a gyermekét és őt magát fenyegető veszélyekkel. Még ha hallott vagy olvasott is róla, általános emberi tulajdonság: "ugyan miért érne engem?"

De az a szülész orvos, aki éveket töltött a szülőszobán, emlékezetéből azonnal felidézi a fenyegető veszélyeket is, és a császáros műtőtől rendszerint egy ajtó választja el, nem minimum 10 kilométerek, mentőre várakozás és csúcsforgalom!

Gács főorvos felsorolt egy csomó azonnal kialakuló veszélyhelyzetet. Ezt még azok a kollégák se tudják úgy elképzelni, akik nem éltek a szülőszobán, mint mi, akik életünk nagyobb részét ott töltöttük! Hogy tudná elképzelni egy laikus 18 vagy 28 éves fiatal hölgy, akinek csak a "jogait" emlegetik? Hogy tud ő e kérdésben objektíven, felelősen "dönteni"? Sehogy.

Emlékszem kezdő orvos koromból egy nőre, akit a mentők terminusban, közepes vérzéssel, fájásokkal hoztak be. Amíg az ügyeletes fiatal szakorvos megvizsgálta, én, a gyakornok elkezdtem kérdezni az anamnézisét. A mondat közepén elhallgatott, odanéztem, és láttam, hogy karvastagságban dől a vér belőle, elvesztette eszméletét. Placenta praevia volt, az ügyeletvezető kolléga, aki maga se rendelkezett csak 5 éves gyakorlattal, ujjait belemélyesztette vizsgálat közben az elől fekvő lepénybe. Dupla kesztyűs császármetszés az anya életét megmentette, a 3 és fél kilós magzat viszont olyan kivérzett állapotba került, hogy nem élt, mire kivettük és nem lehetett feléleszteni se a 3 és fél kg-os újszülöttet! Ha ezt ott hon észleli egy bába: mi lett volna a vége? (Mikor később én találkoztam egy placenta praeviával, előzetes transzfúzió előszészítése, infúzió bekötése után végeztem a nagyon óvatos vizsgálatot, és szövődmény nélkül tudtuk megoperálni az anyát, világra segíteni magzatát. Ez az emlék, a gyakorlat hatása!)

Másik emlékezetes eset. Terminusban megemelte magát az anya. Ultrahang még nem volt, viharos, hypertóniás fájástevékenységgel hozta be a mentő. Egy darabig még megfigyeltük, próbáltuk gyógyszeresen csökkenteni a fájás intenzitását, nem sikerült, végül császármetszéssel kiemeltük a halott magzatot : teljes lepényleválás volt. Otthon obszerválgatva bekövetkezhetett volna a méhrepedés!

Emlékezetes az a szülés is, akinek kb 10 liter vért transzfundáltam egész éjszaka, 4 vénájába, közvetlenül a szülés után, és sikerült megmenteni a méhét a súlyos atónia ellenére.

Az unokahúgom második gyermeke faros volt, burokrepedéskor előesett a köldökzsinór. Négykézláb helyzetben rohantak vele a műtőbe, miközben az ügyeletes orvos eltartotta a fart a medence bemenettől, hogy a műtő előkészüléséig meg ne fulladjon a baba.

Lehet, hogy ritkák e szövődmények, de azon anyák számára 100%, akik ebbe a helyzetbe kerültek!!!

A szülés maga nem betegség, de e kóros állapotok betegségek, és a múlt század első felében legtöbb gyermek otthon született, és az anyák jelentős része bele is halt!!! Ez hiányzik a mai nőknek? Fiatal korom szörnyű emlékei azok a filmek, ahol a szülést úgy ábrázolták, hogy egy ajtó mögött sikoltozott egy nő, aztán felsírt a gyermek, majd belépve a szobába, az ágyon feküdt a halott anya! Akkoriban rettegtem a szüléstől, mert azt hittem, első szülésemben, 20 éves koromban meg fogok halni! A kórházban töltött évek alatt jöttem rá, hogy nem így kell lennie!

Nemcsak orvos vagyok, hanem anya is! 37 és 40 évesen szültem gyermekeimet. Az első szülésem életem egyik legszebb perce volt: azt mondtam utána: minden nap megszülnék egy gyereket, hogy megmutassam: hogyan kell szülni! A második gyermekem koraszülött volt, bár elég jó súllyal, de vagy meghalt volna, vagy szellemi károsodott lenne, ha nem a kórházban jön világra, ahol azonnal éleszteni kellett.

Nem igaz, hogy szülés közben az szükséges, hogy otthoni csend és nyugalom vegye körül az anyát és újszülöttet! Az élet biztonsága a legfontosabb! Geréb Ágnest én egy lelkiismeretlen kalandornak tartom, aki "harcával" veszélyezteti emberek életét, egészségét! És az se igaz, hogy ezt ingyen teszi: nekem mondták nők, hogy hány százezer forintot kér ezért a "humánus" cselekedetéért! Ha az egészségügyi kormányzat lazít az eddigi állásponton, akkor részt vállal ebben a lelkiismeretlenségben!!!

Elég idióta lehetett, aki ezt a "Gyöngéd születést" írta! Szegény újszülött, aki a gyengéd ringatózásból, amit a kihordás 9 hónapja alatt érzett, "brutális préselődés után kikerül a világba"! Hát ebben a brutalitásban a Jó Isten is vétkes, hiszen Ő rendelte el, hogy azon a szűk csatornán olyan brutálisan préselődjön ki szegény, mivel általában a fejének is meg kell nyúlnia, hogy kiférjen (ezért hosszú a feje a születés után, ellentétben a császáros babákkal).

Aztán azért is sajnálni kell szegény újszülöttet, mert ha nem vesz lélegzetet, bőringerekkel kényszerítjük rá mi, gonosz nőgyógyászok, hogy ne szenvedjen oxigén hiányban agyi károsodást! Aztán ha a gyengéd születés után megáll a szíve is, mégis csak ráfanyalodnak Geréb Ágnes és követői, hogy a mentőorvos beavatkozását kérjék! ... Majd az idő dönti el, hogy az a késedelem, amit addig átélt a baba, milyen agyi károsodáshoz vezetett nála!... De ő boldog, kisimult arccal mehetett volna a sírba, (ha éppen nem tud leinteni egy mentőt az apukája,) mert nem kórházban kellett megszületnie, hála anyukájának és GÁ-nek !

Még annyit, hogy az én kis unokám, aki a Női Klinikán született, 120 perces kitolási szakot követően, 15 perccel világra jötte után milyen békés, kisimult arccal nézett a világba - ezt rendelőm falán bárki megszemlélheti!

Szóval sok hülyeséggel sikerül elérni a tapasztalatlan nők agymosását!

Egy szülészorvos véleménye :

Máté Nóra kérésére közzéteszem a tegnapi hozzászólásomra írt válaszát:

"Tisztelt Dr. Gács Ernő!

Először is néhány pontosítást tennék a tények tisztázása végett, megkérem, hogy tegye fel ezt oda ahol ezt az üzenetet közzétette, vagy küldje el a linket, hol lehet hozzászólni, mert nekem most nincs kapacitásom ezután nyomozni.

1. Nem Geréb Ágnes pártfogóinak csapata vagyunk, hanem a Mindenszülésért Mozgalom, tehát a kórházi és a kórházon kívüli szülészeti ellátás jobbá tételéért tevékenykedünk. Véleményünk szerint nagyon fontos a két rendszer, a kórházi és a kórházon kívüli ellátórendszer közötti átjárhatóság biztosítása. A kórházon kívüli szülészeti ellátás szabályozásával egyidejűleg a kórházi szülészet átalakítására is szükség van, ezt az álláspontot képviseltük 2008-2009-ben a Medgyaszai Melinda akkori egészségügyi szakállamtitkár vezette otthonszülés jogi szabályozásáról folytatott egyeztetéseken. A beadott koncepciónk és a tárgyalási folyamat összefoglalója megtalálható honlapunkon:
http://www.mindenszules.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=50%3Ajogi-koncepcio&catid=47%3Abeszamolok&Itemid=71

2. A 16 akciónap a nők elleni erőszak ellen programsorozatot nem csak mi szervezzük, ez nemzetközi rendezvény, amelyet világszerte nov. 25. és dec. 10. között rendeznek meg minden évben. Magyarországon 9 éve rendezik ezt meg. A programsorozat honlapja: http://16akcionap.org/ itt olvasható a szervezők listája.

3. Természetesen az otthonszüléshez kapcsolódó tájékoztatók és nyilatkozatok is nyilvánosak kell, hogy legyenek, amint legálissá válik a bábák működése. Jelenleg nem az, korábban is hatósági attrocitásoknak voltak kitéve, most börtönbe vetik őket. Ilyen feltételek mellett nem elvárható, hogy bárki nyilvánosan felvállalja ezirányú tevékenységét, a nyilatkozatok közzététele pedig ezzel járna együtt.

4. A baba-barát szülészetekkel kapcsolatban teljesen igaza van, nem töltöttük fel tartalommal, csak a honlap tervezésekor felvettünk egy ilyen menüpontot. Most leszedtem, majd ha megtöltjük tartalommal, visszatesszük.
Az anya-bababarát kezdeményezés egy másik szervezethez kapcsolódik:
https://sites.google.com/site/anyaesbaba/

Tisztelettel:
Máté Nóra"

Dr. Gács Ernő válasza :

2010. nov. 30.

Elnézést kérek mindenkitől, akinek elege van a témából, de úgy gondolom, történt valami olyasmi amit nem hagyhatok szó nélkül, ha már annyit foglalkoztunk az otthonszüléssel, illetve ennek eszement, Geréb féle verziójával.

Konkrétan arról van szó, hogy Geréb Ágnes pártfogói Máté Nóra vezetésével (www.mindenszules.hu) meghirdettek egy akciósorozatot, amelynek címe: "16 akciónap a nők elleni erőszak ellen". Ezen akciónapok keretén belül vannak meghirdetve programok, amelyek a jelenlegi magyar szülészeti ellátásról szólnak. Ezzel egyértelművé tették álláspontjukat, miszerint a jelenlegi magyarországi intézeti szülészeti ellátás nem más, mint a nők elleni erőszak egyik megnyilvánulása.

Ez az állásfoglalás akár a rosszindulatú rágalmazás fogalmát is kimerítheti, de nem szeretnék messzire menni, pusztán a magam részéről szeretném kifejezni mélységes felháborodásomat a becsületesen dolgozó, a várandósok és újszülöttjeik érdekében igen komoly áldozatokat hozó szülészorvosok, szülésznők, védőnők, gyéb egészségügyi dolgozók érdekében, védelmében.

Máté Nóra ombudsmani állásfoglalás kíséretében egy hónapja erőszakosan ostromolja a szülészeti intézményeket, hogy a szülészeti ellátással kapcsolatos dokumentumaikat küldjék meg számára és/vagy hozzák nyilvánosságra intézetük honlapján, mivel azok közérdekű dokumentumoknak vélelmeztettek az ombudsman által.

A már említett honlapon (www.mindenszules.hu) létrehoztak egy listát, amelyen 79 szülészeti intézmény szerepel és itt lehet elvileg megtekinteni a szóban forgó tájékoztatókat, nyilatkozatokat. Idáig persze nem érdekes a dolog, érdekessé onnantól válik, hogy észrevesszük, miszerint a napvilág születésház nem szerepel a listán, így a szerintük nők elleni erőszaktól mentes szüléssel kapcsolatos dokumentumok elérését nem tartották szükségesnek. De ne legyünk kicsinyesek, keressük meg a napvilág születésház honlapját és csodák-csodája itt sem találunk ilyetén dokumentumokat. Vannak ugyan hivatkozások ilyesmire, de ha rákattintunk, viszakerülünk az eredeti oldalra mindenféle tájékoztató és nyilatkozat tanulságos olvashatósága helyett.

Van még egy érdekes dolog a már említett honlapon: céljaik között említik az anya-baba barát szemlélettel működő szülészeti ellátást. Hivatalosan anya-barát kórházak még nincsenek Magyarországon, de baba-barát intézmények már hivatalosan is vannak. A baba-barát kórházaknak nagyon komoly feltételeknek kell megfelelniük, ezek jó része olyan, ami "a nők elleni erőszak ellen" van. Érdekes módon a honlapon, habár menüpont erre vonatkozóan létezik, de erre kattintva üres oldalra bukkanunk, amely egyrészt igen sértő az ekként működő intézmények számára, másrészt és ez a fontosabb(!) hamisan tájékoztatja a honlap látogatóit - azt sugallva, hogy Magyarországon nem is léteznek ilyen szülészeti intézmények.

Végezetül ismételten és hangsúlyozottan szeretném kifejezni azon véleményemet, hogy aki a jelenlegi magyarországi szülészeti ellátást (minden hibája ellenére) a nők elleni erőszaknak vélelmezi, az olyan fokban elfogult, hogy érdemi tárgyalásra képtelen.

Magam egy városi kórház szülészeti osztályának vezetője vagyok, tehát egy kis ember az ország vezető szülészei között, így vártam, hogy valamelyik nagy emberünk megszólal a kérdésben. Nem tették, legalábbis a Webdoki ezen kérdéssel foglakozó fórumain nem. Lehet, hogy nem olvassák (nagyon rosszul teszik), lehet, hogy érdektelenségből (ha így van azt még rosszabbul teszik). Tekintettel arra, hogy már több címmel is felkerült a kérdés ide, szeretnék néhány gondolatot megosztani az itteni fórumokat olvasókkal. Nézzük a legfontosabb momentumokat:

1. „A várandósság nem betegség, hanem a női élet egyik legboldogabb élettani állapota.”

Valóban igaz, szerencsére az esetek legnagyobb részében. (Ha ez valóban így lenne minden esetben, akkor nem halna meg annyi magzat és annyi anya a világ minden részén). Tudni kell azonban, hogy a várandósság egy kicsit alattomos állapot. A legnagyobb másállapoti jólétben percek alatt kialakulhat életveszélyes állapot, esetenként csak a magzat, csak az anya, vagy mindkettő állapotát életveszélybe hozva. Csak példák a várandósság különböző időszakából (amelyeket nem igazán, nem mindíg lehet előzményi adatok alapján előre látni, és a legcsodálatosabb felkészítő tanfolyamokkal is csak részben megelőzhetők):
vetélés igen erős vérzéssel, akár véralvadási zavarral;
méhen belüli fertőzés (akár órák alatt kialakuló anyai vérmérgezéses állapottal);
köldökzsinór-előesés (perceken belül műtéti megoldást igényel);
idő előtti lepényleválás (perceken belül műtéti megoldást igényel);
terhességi görcsroham (intenzív osztályos ellátást igényelhet);
terhességben hirtelen kialakuló súlyos véralvadási és/vagy májműködési zavarok (intenzív osztályos ellátást igényelhet);
szülés során meghúzódó valódi köldökzsinór-csomó, vagy szorosan (egyszer vagy többszörösen) a magzatra tekeredő köldökzsinór, amely a fájások hatására megszorul (perceken belül műtéti megoldást igényel);
a hüvelyi szülést lehetetlenné tevő, a magzat életét veszélyeztető, a szülés során (akár az utolsó percekben) kialakult magzati tartási, beilleszkedési rendellenesség (perceken belül műtéti megoldást igényelhet);
…és mindezek a teljesség igénye nélkül.

2. „Kórházban is előfordulnak szövődmények, illetve ott is előfordul magzati halálozás.”

Igen, valóban így van, de nem azon esetekben amelyek egyébként egy szigorú válogatási kritérium alapján „otthonszülésre” alkalmasak lennének. Ha ilyen esetben is előfordul, akkor az adott kórházi ellátás súlyos szakmai mulasztásának eredménye és nem azt jelenti, hogy a két lehetőség egyenlő esélyeket ad. Nem lehet összehasonlítani a halálozási mutatókat a két ellátási forma között.

3. „Mindenkinek joga meghatározni, hogy milyen körülmények között, hol kíván szülni.”

Valóban így van, alapvetően joga mindezt meghatározni. Kérdés, hogy bizonyos jogokkal milyen körülmények között lehet, illetve érdemes élni, milyen információk birtokában várható el valakitől, hogy érdemben, felelősséggel éljen alapvető jogaival. A legfontosabb a kérdésben, hogy milyen jogai vannak a döntéshozó családnak születendő gyermekével kapcsolatban, joguk van-e elvenni újszülöttjüktől a legrosszabb esetben is 20-30 percre elérhető műtőt, az inkubátort, az időben rendelkezésre álló lélegeztető gépet, gyógyszereket, stb. Az „otthonszülést” preferálók igazi felelőssége nem is elsősorban a szülés konkrét idejében, hanem az előzetes felvilágosításban, az oda vezető úton rejlik. Akkor lehetne elfogadni az „otthonszülés” választását, ha a várandós minimum fél évet eltöltene egy szülészeti intézményben és tapasztalná, hogy néhány perc alatt mekkora baj lehet az elvileg – és bármilyen kritérium alapján kiválasztott – problémamentes esetekben is.

Minden lelkiismeretes szülész, szülésznő számára – a világ legtermészetesebbnek és szövődmény-mentesebbnek induló, zajló szülése egy olyan stressz-helyzet, amelyben tudjuk, hogy bármelyik pillanatban kialakulhat olyan veszélyállapot, amelyben akár 1-2 percben kell dönteni és intézkedni, hogy anya és magzata egészségesen kerüljön ki mindebből.

Mindezt a szülészeti orvosi ellátás túllihegése nélkül állítom, tudomásul véve, hogy a szülések legalább 75-80 %-a orvosi beavatkozás nélkül is szövődménymentesen lezajlana, de ki mondja meg, hogy ki kerül a másik csoportba?

Dr. Gács Ernő
Dombóvári Baba-barát kórház
osztályvezető főorvosa

Egy laikus kommentje :

Évek óta olvasom a blogodat:-) csak nem szoktam irkálni. Én mondtam, hogy kíváncsi leszek ezek után arra, hogy mi lesz a halálos hibát vétő orvosok ítélete:-)

Amikor még terhes voltam, nagyon sok otthonszülés történetet olvastam.(minden eddig belinkelt oldalt már elolvasgattam,és mivel nagyon sok idő telt el a két gyerek között, kíváncsi voltam rá, hogy mo-on hogy áll a dolog, és öreg asszonyok milyen kondícióval vannak kiszolgálva ha otthon, vagy egy idegen szobában akarják a kitolást végezni.Összevetve az intézményi alternatív lehetőségekkel és szülész-babai gyakorlat változással;nagyon nem biztonságos kép jött le a magasztos ovációkon kívül.Ezzel az erővel bepattanok a kádba aztán hajrá.(Mint írtam a nagyim a háborúban /a II.vh/ - elég sok szülést vezetett közép mo-i tanyasi régiókban,meg falvakban így van egy ilyen fajta információtömegem,és hallomásból szerzett tapasztalatom, ami az elsőnél is elég magabiztossá tett, és a szülészeti bábák, és dokik elismerő büszkeségét váltotta ki. Nem piszkáltak két napig, csak beszélgettek, simogattak.De nagyon jó volt most öregen a szülőszobában azt hallani a vezető szülésznőtől, hogy jöjjek már vissza jövőre is, mert nagyon nagy élmény olyan nővel szülni aki arra figyel amire kell.Az élénk sokk; még így sok évvel a dolog után, hogy pl a nagyim mindig egy bizonyos oldalán ment végig a temetőnek.Sokára tudtam meg,hogy a temetőárokban vannak eltemetve azok a babák akik a keresztelőjük előtt haltak meg.A keresztelőt 6 hónapos korban tartották,és ezután kerülhetett valaki a temető felszentelt részébe.Tehát a nagyanyám minden alkalommal a szívében megemlékezett a halott csecsemőkre.Hiszen a bábák dolga volt a halott csecsemő temetése.Ezt végig gondolni azért egészen sokkoló- nemde?A világ nagy részén a 6 hónapos korig tartó átmeneti állapot a mai napig állandó és természetes része a születésnek.Ezért és még számos okból minden országban utánakérdezek, és kutatok az után, hogy ott mi a szülész-bába dolga.Csak mert nagyon az elevenem, és borzasztóan érdekel is.)Bocsánat a kitérőért.

Az otthonszülés leírások az érzelmi húrok pengetéséről szólnak, és dramatizálják az intézményi szülészeti szüléseket. Ez szűrődött le. Pedig minden szülő nő a hormon robbanások miatt a világ teremtését éli meg. Aztán van aki így színezi, van aki meg amúgy. Én is két napig sírdogáltam a gyönyörűségtől amikor megszülettek a lányaim.

A szakmai képzésről: folyamatos általánosságok hangoznak el. Az hogy mennyire megdöbbentően szép dolgokat lehet megtudni. Ezt (szerintem) részben az okozza, hogy a nagyim vallási, rituális tételeit látom visszaköszönni a szokásokban, és a különböző országok szokásai pont annyira eltérőek mint a térség vallási és rituális különbözősége.

A mo-szülésznőképzés - 4 éves felsőfokú képzés.Ezen a vonalon lehet tovább is menni, és szülész-orvossá válni. Úgy tudom Geréb is ezen az orvostudományi vonalon indult.Tehát az alaptudást a mindenkire nézve azonos képzési formában szerezte.(Hogy azután a praxison kívüli praxisban milyen hagyomány és rituálé van beleszőve , az tesz sajátossá a dolgot.)

Alapos anatómia, és orvosi segítség, meg egyéb a jelenlegi orvostudományi tudást felölelő képzés a szülészbába képzés. De nincs benne rituális, vallás és történelem tudományi attitűd.Vagyis csak érintőleges. De valószínű, hogy azért nincs több, mert a rituális tevékenységet már túlnőtte a tapasztalati tény, és az orvostudomány által elérhető megoldások. Erre építeni egy születésházat, sokkal könnyebb és a tudatlan embereknek is nagy biztonság érzet.

Aztán az alap anatómiát bármivel ki lehet színezni. Illóolajjak, sámán dobbal, masszírozással meg méhlepény evéssel is. Ez nem fontos. Az a fontos, hogy aki felügyeli a lehető legtöbb anatómiai dologgal tisztában legyen, és mivel nem neki van hormonbombája, így ő határozottan, és higgadtan ismerje fel, hogy ha segítség kell akkor biztos kézzel húzza elő az opciókból az orvost a mentőt, vagy a szikét.(pl Dél-Kelet Ázsiában a bábák akár császármetszést is csinálnak, ha nincs más mód.Ezt kb 1600 éve csinálják, csak akkor még az anya biztosan meghalt, ma már nem,mert hívnak gyorsan orvost.)

Szval. lényeg a lényeg: Az utcáról jövő érdeklődőből legyen szülésznő, az elérhető legtöbb tudással(ez, és erre való törekvés van mindenhol a világon)aztán lehet visszalépni, és ha már mindet tud, akkor lehet hagymázas rituálékkal színesíteni.Nagyon szép és jó.

De ha beiratkoznék a Geréb bábaképzőbe akkor belőlem nem lenne más mint egy lelkes,naiv laikus akinek nem lenne soha módja arra, hogy ténylegesen megmentsen egy nőt, vagy gyerekét, és ha egyébként egy normális vajúdás kitolást végignéznék simogatással, meg dúdolgatással akkor nem vindikálnám magamnak a jogot, hogy ezt én szülesztettem. Mert lássuk be a bébik java részt maguk megszületnek -ez a világ normális működése. Csak míg pl 100 éve mo-on kb 20%os volt az anya és a baba halálozási aránya, mára ez a szám 0.06 vagy valami hasonló. És épp ugyan úgy fognak áldozatok képződni az otthonszülésben, mint lesznek tragédiák a szülészeteken is.

Úgyhogy a most kitalált szabályozások alapján remélem hamarosan lesznek gyönyörű születésházak, és nagyon precíz szülész-bábák.De legyen benne kiscsengő, meg kiskutya, meg gyertyafényes akármi - a lényeg nem ez, de akinek ez a fontos, horgoljon bele takarót akár.

Tényleg csak egy felvetés, és nem akarok erről újabb vitát, de megkérdezném: a természetes szülés folyamatába,hogy kerül egy oxitocin? egyáltalán??? Nekem már itt érthetetlen?. Ha természetes szülés; akkor az tart ameddig tart, annak megvannak a testhelyzetei, olajai, és mozgásformái,meg a szavakban gesztusokban tett biztató módjai ... honnan szerezték ezt a nem természetes szert? hogy merték beadni? Csak nem a régi orvosképzőben tanult elmélet alapján és informálisan követett technikákat szerették volna alkalmazni?(mert pl 25 éve nem volt ilyen szer, nem is kellett) Csakhogy annak pontos alkalmazási formái vannak.

Nekem erről az jut eszembe: van az inzulin. Ha rohamon lenne, talán beadnám magamnak(mert hallottam már ezt kell, így meg így)aztán vagy jól sül el, vagy kampec.De ha orvos ellenőrzi és pontosan megtanít akkor biztosan tudom, hogy mi a teendő.De érvelhetünk felnőtt védőoltásokkal is, azzal is hasonló lehet az élmény.

Úgyhogy nekem semmi gondom az otthonszüléssel, de ne mondja nekem senki, hogy a Geréb klán olyanokat tud a születésről amit senki, és csak ők tanítják, mert JHV-tól, vagy Brahma-tól szerzett tudásuk van rá. Egyszerűen butaság, és önsorsrontó.

Nem viszi előre az ügyet az sem, ha azon meg a harc, hogy ki az első a születésházak dolgában. Na most nem egy vicc ezen agonizálni, miközben más országokban szépen megfér minden lehetőség egymás mellett?