Ha a szexről, drogról vagy helytelen táplálkozásról van szó, a betegek nem mindig mondanak igazat az orvosnak. A füllentésnek azonban gyakran súlyos következményei is lehetnek.
Vannak kis, ártatlan hazugságok és vannak nagy, súlyos hazugságok. Valahol a kettő között van az, amikor nem, vagy nem egészen mondunk igazat az orvosunknak. Erről a jelenségről már Hippokratész is tudott, a beteg pulzusát mérte meg, ha tudni akarta, füllent-e.
Lehet, hogy sokszor kínosnak tűnik megmondani az igazat olyan szokásainkról, mint hogy végigesszük az étlapot a gyorsétteremben, túl sokat iszunk, netán illegális drogot használunk vagy védekezés nélkül szeretkezünk, mégis az igazmondás adott esetben megmentheti az életünket.
Ez a tény nem mindig világos azoknak a betegeknek, akik szerint semmi baj nincs azzal, ha füllentenek, vagy kicsit szépítenek a tényeken, még mindig jobb, mint hallgatni, hogy az orvos kioktassa őket. – Nem vagyok ostoba, mindenki tudja, hogy a dohányzás káros, de ki szereti a prédikációt végighallgatni? – mondjuk sokan, amikor a kérdésre, sikerült-e már leszokni, igennel válaszolunk.
Egy egészségügyi honlap szerint az 1500 válaszadónak mindössze 13 százaléka ismerte be, hogy hazudott orvosának. 32 százalék „szépített az igazságon”, ami persze a hazugság másik neve. Közel 40 százalék nem mondott igazat a kezelés betartásáról, és 30 százalék az étrendjére illetve a testedzésre vonatkozó kérdésekre nem adott egyenes választ.
Nem mondanak igazat a betegek többek közt a dohányzással, szexuális szokásaikkal, alkoholizálásukkal, droghasználatukkal, a gyógyszerek előírás szerinti szedésével és az alternatív gyógymódokkal és készítményekkel kapcsolatos kérdésekre.
Különösen nagy kockázatot rejt magában az, ha nem beszélünk az orvosnak a beszedett gyógyszerekről illetve más készítményekről. Egy a JAMA-ban megjelent vizsgálat szerint az 57-85 évesek körében 25-ből egy életveszélybe kerülhet, mert keveri az előírt gyógyszereket a vény nélkül kaphatókkal, például a vérhígítók esetében. – A betegeknek tisztában kell lenniük azzal, hogy mit vesznek be – mondja dr. David C. Thomas, a Mount Sinai-kórház professzora. – Mi, orvosok nem ok nélkül teszünk fel kérdéseket.
A legtöbb orvos tudja, hogy a beteg nem úgy lép be a rendelő ajtaján, hogy nem fog igazat mondani. Azt is tudják azonban, hogy a rosszallástól, elítéléstől való félelem, az, hogy valaki szeretné a jó beteg látszatát kelteni, valamint a kérdések céljának meg nem értése gyakran vezet ahhoz, hogy a beteg végül is részben vagy egészben eltitkolja az igazat vagy egyenesen hamis tényeket közöl az orvossal.
– Klasszikus példa az, hogy a betegek általában sokkal kevesebb szexuális partnerről számolnak be, mint amennyi a valóság – állítja dr. Deborah Lindner chicagói szülész-nőgyógyász. – Azok a nők azonban, akik nem mondanak igazat, elsősorban magukat csapják be, és számos nemibetegségnek eshetnek áldozatul, a meddőség kockázatáról nem is beszélve. Senki sem szeret a lerészegedéseiről beszélni, a betegeknek viszont tudniuk kell, hogy mi nem azért teszünk fel kérdéseket, hogy elítéljük őket.
A kis hazugságok félrevezetik az orvost, és ennek a beteg látja kárát. Ha például azt mondjuk neki, hogy igen, szedjük a vérnyomáscsökkentőt, holott nem, akkor a magas értéket látva további gyógyszert írhat elő. Jobb, ha az igazat mondjuk.
Van, ahol otthoni monitorozással kísérleteznek, hogy valós értékeket kapjanak, de az orvosok enélkül is általában tudják, mi igaz, mi nem. Régi mondás, hogy az orvos mindig megduplázza, megtriplázza a „mennyit iszik naponta” kérdésre adott válaszokat.
A legjobb, ha a beteg a saját érdekében megbízik annyira orvosában, hogy ne akarja félrevezetni, nem kell ugyanis attól tartani, hogy az orvos erkölcsi ítéletet fog hozni.
Newsweek
Dobos, L.;
InforMed
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése