Vártuk, várjuk... Várjunk?

2012. február 23.

2010. év tavaszán megtörtént a kormányváltás. Megszűnt az Egészségügyi Minisztérium, a racionalitás okán megalakult egy giga minisztérium, melyben helyet kapott az egészségügy irányítása is, államtitkársági szinten. Várakozással telt a nyár és az ősz, majd határozott ígéreteket tettek az illetékesek az egészségügy megmentésére, az ellátó rendszer átalakítására. 2010. év december 14.-én összefoglaló ismertetést kaptunk Szócska Miklós államtitkártól, valamint helyettesétől, Beneda Attilától az alapellátás megerősítésének első, tervezett lépéseiről, a háziorvosi szolgálatok fejlesztési irányairól. Kiemelt célok között szerepelt az alapellátás megerősítése, a praxisfinanszírozás jelentős emelése, az emberi utánpótlás hiányának kezelése és a háziorvoslás presztízsének megújítása, helyre állítása. Ígéret hangzott el finanszírozási mechanizmusok újragondolására is.

Az elmúlt időszakban végig érezhető volt, hogy Szócska Miklós az ágazatok közötti, az egészségügyi érdekérvényesítő képességét az egészségügyi államtitkárság és a különböző kormányzati (pénzügyi) tényezők közötti kommunikációs diszkrepancia jelentősen lerontja. Ez vezetett a jelenleg is tartó, problémákkal teli helyzethez. Nézzük át kissé részletesebben a legfőbb gondokat.

Finanszírozás

Változatlan maradt a „fix-díj+kártyapénz” alapú finanszírozás. A teljesítményfinanszírozási elem gyakorlatilag változatlan értéket mutat: a pontérték 2009. év végén 163,781 Ft., 2010. év hasonló időszakában 162, 278 Ft., illetve a 2011. év jelenlegi utolsó elszámolása szerint

162, 428 Ft. volt. Még a mindenkori inflációt sem követte! Ehhez járult most a kormány által javasolt és elvárt bérkompenzáció szükségessége, melyet az adójóváírás kivezetése és az eü. járulék emelése indukált. (A minimálbér és a garantált bérminimum drasztikus emeléséről már nem is beszélve!) Az alapellátási egészségügyi szolgáltatókat, vállalkozásokat is igen érzékenyen érintette az ÁFA 2 %-os emelése: megnövelte a költségeiket, kiadásaikat. Erre kompenzáció a finanszírozási oldalról nem érkezett.

2011. év december elején az egészségügyi kabinet a média széles körében azt kommunikálta, hogy az alapellátásban a praxisok (az OEP megtakarítása révén) plusz egy havi finanszírozásban részesülnek. Vártuk a pénzt, majd december hó közepén minden praxis kapott egy közel egy havi „kártyapénznek” megfelelő összeget. Januárban értesítette a praxisokat a MEP, hogy ez tulajdonképpen nem pluszfinanszírozás, hanem abból a változásból adódott, mely szerint a továbbiakban a MEP nem három, hanem csak kettő hónap csúszással, késéssel küldi meg az illető hónap teljesítmény finanszírozását. Ám a köztudatban mai napig az maradt meg, hogy plusz egy havi finanszírozást kaptak a háziorvosok.

A finanszírozást befolyásoló tényező az indikátorok szerinti teljesítmény értékelésének, a gyermekorvosokat hátrányosan érintő 2011. évi megváltoztatása is. Az új értékelési rendszer részben szakmailag erősen megkérdőjelezhető (ld. vaspótló kezelés 10-18 éves korban, melyet e formájában minden szakember kifogásolt), részben etikátlan (térítéses védőoltás – meningococcus elleni – beemelése a rendszerbe), részben igazságtalan (nem veszi figyelembe az egyes praxisok pácienseinek igen rossz szociális helyzetét), részben és egészben a bonyolult, nem követhető számítási rendszerével átláthatatlan. Számos, igen becsületesen és lelkiismeretesen dolgozó kollega bizonyíthatja, hogy pl. a pneumococcus elleni védőoltás esetén az érintett populáció 100 %-os átoltása után sem kapott finanszírozási többletet. A házi gyermekorvosok zöme a rossz indikátor rendszer miatt negyedévente 1-2 tízezer forintot képesek „kitermelni”.Erre az indikátor programra a költségvetésben 3 milliárd forint volt betervezve.

Eszköztámogatás

Örültünk, hogy végre sikerül az eddig, évek óta elmaradt kompenzációt az amortizációt illetően a praxisokban biztosítani. Az örömbe azonban üröm is vegyült. A házi gyermekorvosok részére biztosított max.1,5 millió forint megfelelő összeget is jelenthetett volna, ha az informatikai eszközök és a néhány műszer kijelölése mellett a tárca a rendelő alapvető felszerelésének (pl. bútorzat, csecsemő-mérlegek, esetleg kisértékű felújítás, festés, nyílászárók javítása, cseréje) finanszírozását is megengedi .Valószínűsíthető, hogy több millió forint bennragad a pénztárban, mert a gyermekorvosi praxisok nem képesek kihasználni teljes mértékben és összegében a lehetőséget a szigorú megkötések miatt. Az eszközpótló és informatikai pályázatokra a költségvetésből 3 milliárd forint lett elkülönítve.

Ügyelet

Tovább romlott a helyzet az egész országban. Egyre több helyen egyre nagyobb nehézséget jelent az önkormányzatoknak az alapellátási ügyeleti rendszer működtetése. Kevés pénz, orvos is alig. Rendkívül elszomorító tény, hogy idős, nyugdíjkorú, az egészségükben is megrendült, fáradt kollegákat kényszerít az ellátó rendszer ügyeleti, éjszakai túlmunkára. A finanszírozás anomáliáiról már nem is beszélve! A kabinet elhatározott szándéka volt, hogy az alapellátási ügyeletet integrálni fogja az OMSz diszpécser rendszerébe. Ehhez forrásként megjelölt 4,1 milliárd forintot TIOP pályázat segítségéből. Egyelőre nyoma sem látszik az ügyeleti rendszer átalakításának!

Praxisalap

A múlt év végén megtörtént az önálló orvosi tevékenységről szóló 2000. évi II. törvény módosítása. A változtatás jócskán megkésett, tartalmában sem teljes. Szinte biztos, hogy a praxis-piacra nem lesz számottevő pozitív hatása. A tárca 5 milliárd forintot tervezett a praxisalap létrahozására, ám kérdése és kétséges, hogy lesz-e megfelelő számú pályázó. Miskolcon a közelmúltban három gyermekorvosi praxis nulla forintért sem volt el- ill. átadható! A „szomszédos” praxisokat ellátó kollegák voltak kénytelenek átvenni a pácienseket.

Házi gyermekorvosi képzés nincs, a gyermekgyógyászok képzése is az érdeklődés hiánya miatt mélyrepülését éli át. Miskolcon évente 2-3 kollega gondolja úgy, hogy szakvizsgázni óhajt gyermekgyógyászatból .Ez a szűk kontingens az intézetek részéről felmerülő hiánypótlási igényt sem képes rendezni. Az életpálya modell kialakítása továbbra is csak terv és álom.

Adminisztrációs terhek

Mindenképp pozitívum, hogy végre sikerült kialakítani a XXI. századnak megfelelő informatikai rendszert, mely segítségével gyorsan és egyszerűen lehet a praxisok adatait továbbítani a finanszírozó felé. (E-jelentés) Az évek óta igényelt és feltétlenül szükségesnek mondható integrált informatikai rendszer kiépítése, -mely működtetésével az összeköttetés folyamatos és azonnali lehetne a járó- és fekvőbeteg szakellátókkal, egyéb érintett intézménnyel- még várat magára továbbra is.

Jogi szabályozás

Évek óta várat magára az egészségügyi ellátásokat érintő jogszabályok formai és tartalmi felülvizsgálata. Erre 1997. év (a nagy ágazati törvények megalkotása) óta nem került sor.

A környezet (gazdasági, pénzügyi és nem utolsó sorban eü. szakmai) változásokat csak időbeni jelentős késéssel, legtöbbször „tűzoltó jelleggel” követi a jogszabályalkotás. Ennek következménye a korántsem koherens szabályok sokasága, az átláthatatlan szabályrendszer. A praxisok képtelenek felkészülni a változások sorára, miután csak tömegkommunikációs csatornákon jutnak el hozzájuk az információk, azok is csak időben megkésve. Ez történt legutóbb a bérkompenzációval kapcsolatos változásokat, vagy a kamarákról szóló törvény megváltozása, a regisztrációs díj megfizetésének kötelezettsége esetén is. Félő, hogy a jogkövetés ilyen szabályozási környezetben csak a gyógyító munka rovására történhet meg. Nagyon hiányzik egy „használható”, egységes egészségügyi jogrend. 2011.év tavaszán némi reményt kaptunk ez ügyben, amikor a tárca célként megjelölte a deregulációt. Azóta sem történt e cél elérése érdekében gyakorlatilag semmi.

Mit vár a több mint 8000, definitív ellátásra törekvő, lakosság közeli ellátást nyújtó praxis?

Azt, hogy az alapellátás megerősítése ne csak hangzatos szlogen (melyet mindig és főként a választási kampányban használnak előszeretettel), hanem valóságtartalmú, megvalósítandó cél is legyen. A praxisfinanszírozás jelentős emelése sem elegendő már az utánpótlás hiánya miatt kialakult súlyos helyzet rendezéséhez. A fiatal, pályakezdő orvosok számára nem elegendő a különböző hitelkonstrukciók bevezetésének ígérete. Már ez is kevésnek tűnik a praxisok átvételéhez, megvásárlásához és a további működtetéséhez.

Várhatjuk-e végre egy kiszámítható, tervezhető, az elvégzett feladatokat értékén dotáló finanszírozási rendszer kialakítását, ezzel párhuzamosan pedig egy szintén kiszámítható életpálya modell felállítását? Mert ezek nélkül a helyzet rendezése reménytelen.

Dr. Török Lajos

Forrás: Háziorvosi Híradó