Madárinfluenza Magyarországon

Ahogy azt a járványügyi szakemberek némi túlzással mondani szokták, nem az a kérdés, hogy lesz-e világméretű madárinfluenza járvány, hanem az, hogy mikor. Ahhoz, hogy egy vírus világméretű járványt — szakszóval pandémiát — okozzon, két tényezőnek kell megfelelnie: egyrészt rövid idő alatt halálos kimenetelű betegséget kell hogy okozzon, másrészt gyorsan és könnyen kell hogy terjedjen. De az is szükséges, hogy a betegség ne vezessen túl gyorsan a halálhoz, hiszen akkor a vírus maga is elpusztul, mielőtt mások megfertőződnének.

A történelem során viszonylag ritkán jött létre ilyen halálos kombináció. Európa, Észak-Afrika és a Közel-Kelet lakosságának harmadát 541 és 750 között több hullámban pusztította el egy máig azonosítatlan (talán pestis-) vírus járvány. Mindenki hallott a középkori pestisjárványokról, amelyek a XIV. és a XVIII. század között szintén több hullámban az akkori világ lakosságának 20-30 százalékát pusztították el. Ezeknél is nagyobb katasztrófát okozott az 1918-as spanyolnátha: a becslések szerint 50 millió halálért volt felelős, ami több, mint az I. világháborúban elesettek száma. Az 1957-es ázsiai és az 1968-as hong kong-i influenzajárvány áldozatainak száma egy és négy millió között volt.

A H5N1, közismertebb nevén madárinfluenza vírus jelenleg emberről emberre nem terjed könnyen. Ennek ellenére eddig majdnem 400 esetből a megbetegedettek több, mint fele halt meg. Madárinfluenza pandémia úgy alakulhat ki, ha a H5N1 mutálódik és az új altípus megfelel a fenti feltételeknek. Ha létrejön az új altípus, a vírus elleni oltóanyag kifejlesztése hónapokig is eltarthat, ami elég ahhoz, hogy a járvány óriási pusztítást vigyen végbe.

A dolog természetéből adódóan nem lesz elég vakcina ahhoz, hogy minden rászorulónak jusson. Így kénytelenek leszünk rangsorolni az oltóanyaghoz való hozzáférést. Lesznek olyanok, akik nem kapják meg a vakcinát időben és meg fognak halni. A rangsorolás elkerülhetetlen: égbekiáltó igazságtalanság lenne, ha az összeköttetések és a fizetőképesség határozná meg, hogy ki fér hozzá az oltóanyaghoz.

A rangsorolás pedig etikai probléma. De hogyan alakítsuk ki a rangsort? Érvelhetünk például amellett, hogy először az egészségügyi dolgozók kapják meg az oltóanyagot, hiszen az ő munkájuk elengedhetetlen ahhoz, hogy mások is hozzáférhessenek a vakcinához. Egyes szakemberek szerint ezután a legveszélyeztetettebb csoportokat kell ellátni — ezek 1957-ben és 1968-ban a gyerekek és az öregek voltak, 1918-ban azonban a 20 és 40 közöttiek. Az elosztás során törekedhetünk arra, hogy a legtöbb életet mentsük meg, vagy arra, hogy inkább elsősorban azokat, akiknek a legjobb az esélyük a hosszú távú túlélésre. Előbbi esetben mindenkinek ugyanolyan esélyt adnánk életkortól és a prognózistól függetlenül; utóbbi esetben hátrányba kerülhetnek a gyerekek, öregek és krónikus betegek. Előnyben részesíthetjük továbbá azokat, akik a társadalom szempontjából a legfontosabbak, vagy azokat, akik még keveset éltek — mindkét esetben legelőször az idősekről mondanánk le. Számos etikai elv közül választhatunk — de mindenképpen választanunk kell.

Mivel tavaly részt vettem a Massachusetts állam influenza pandémiás tervéhez készült etikai irányelvek kidolgozásában, kíváncsi lettem, hogy mi történik Magyarországon ebből a szempontból a felkészülésben. Hazánkban 2005 októberében hozták nyilvánosságra a Nemzeti Influenza Pandémiás Tervet — ami korábban, ha jól értem, titkos volt. (Most ne akadjunk fenn azon, mi indokolta vajon a válságterv titkosítását éveken keresztül.)

A terv a pandémia szakaszai szerint több fázisra osztja a szükséges intézkedéseket. Jelenleg a 3. fázisban vagyunk, ahol a vírus már okoz emberi fertőzéseket, de emberről emberre még nem terjed. A pandémia maga a 6. fázis. Amikor az új influenzavírus-altípus megjelenik Európában, akkor — egyéb intézkedések mellett — „az ÁNTSZ elrendeli az egészségügyi dolgozók és az ország működőképességének fenntartásában [fontos szerepet] betöltő személyek védőoltásának megkezdését”; amikor pedig a vírus Magyarországon országos járványt okoz, az egészségügyi intézmények „meghatározott prioritások mellett” korlátozhatják a betegfelvételt (értsd: hazaküldik, illetve nem veszik fel a nem influenzás betegeket). Végül pedig „az ÁNTSZ elrendeli a még nem oltott személyek védőoltásban részesítését a szakmai prioritási sorrend figyelembevételével” (kiemelés tőlem).

Mivel a Nemzeti Influenza Pandémiás Terv sem azt nem határozza meg, hogy kik töltenek be fontos szerepet az ország működőképességének fenntartásában, sem azt, hogy mik az egészségügyi intézmények prioritásai, illetve azt sem, hogy mit tartalmaz a szakmai prioritási sorrend, tavaly megkerestem az Országos Epidemiológiai Központot. Szerettem volna megtudni, hogy hozzáférhető-e a szakmai prioritási sorrend és hogy milyen szempontokat vettek figyelembe a prioritások kijelölésénél.

Azon se akadjunk fenn, miért nem kaptam soha választ a levelemre; ismerve az állami intézmények hozzáállását, nincs ebben semmi meglepő. Azon már inkább meglepődtem, amikor a SOTE Honvéd- Katasztrófaorvostani és Oxyologiai Tanszékének vezetője azt nyilatkozta, hogy „Magyarországon nincs olyan előírás, amely bizonyos csoportokat kizárna az ellátásból, ha katasztrófa idején túl sok az életmentésre szoruló beteg”, bár „korábban előfordult, hogy felvetődött ilyesmi műhelymunkák formájában, de ezek nem kaptak nyilvánosságot”.

Ha tehát kaptam volna választ a megkeresésemre, azt írták volna az illetékesek, hogy

1. szakmai prioritási sorrend nem készült, ilyen nincs, hiába hivatkozik rá a Nemzeti Influenza Pandémiás Terv;
2. ha készült volna is ilyen, az titkos, senkinek semmi köze hozzá, bár adott esetben bárki élete-halála múlhat rajta. Please fuck off.

Igenis van közünk ahhoz, hogy hogyan néz ki ez a rangsor. Ne vezessen félre a „szakmai prioritási sorrend” elnevezés: nem orvosi-államigazgatási szakmai kérdésről van szó, hanem egy olyan etikai problémáról, amit demokratikus országokban nem valamilyen félhomályos irodában ülő bizottság tagjai döntenek el (vagy nem döntenek el) és aztán nem hozzák nyilvánosságra. Inkább bele se gondoljunk abba, mi lenne itt járvány esetén: hirtelen a legeldugottabb falu utolsó önkormányzati képviselőjéről is kiderülne, hogy az ország működőképességének fenntartásában fontos szerepet betöltő személy; az oltásra várakozók sorában hirtelen feltűnnének a rokonok, barátok és üzletfelek egy kis szívességért; vaskos borítékok csúsznának fehér köpenyek zsebébe. Mindezt azért, mert az illetékesek kiskorúnak nézik az embereket és borsódzik a hátuk attól a kifejezéstől, hogy „társadalmi vita”.

http://nemlinearis.blog.hu

Nagyon jó a cikk, néhány megjegyzést fűznék hozzá: valódi szakmai prioritási sorrend készítéséhez komoly matematikai modellezésre lenne szükség, hogy a különböző stratégiák végkimenetelét meg lehessen becsülni, attól tartok, konkrétan Magyarországra ilyet nem végeztek. Továbbá, amikor elkezdődik a pándémia, akkor nem áll rendelkezésre vakcina, mivel annak kifejlesztése kb. két hónapba telik és előre nem tudható, a vírus melyik variánsa fog támadni. Erre az időszakra csak az antivirális szerek állnak rendelkezésre, de a matematikai modellek szerint ezek önmagukban nem képesek megfékezni egy spanyolnáthához hasonló pándémiát. Valószínűtlen, hogy először Európában üti fel a fejét egy ilyen, ez ad még egy kevés plusz időt, és persze vannak más járvány-lassító módszerek is, pl. betegek izolálása, forgalmas helyek és iskolák bezárása, maszkok használata. A kanadai influenza pándémiás terv prioritási
sorrendje vakcinálásra itt található: www.phac-aspc.gc.ca/cpip-pclcpi/ann-d-eng.php

És itt a terv főoldala: www.phac-aspc.gc.ca/cpip-pclcpi/
Ha jól tudom, Kanadában sem nyilvános minden adat, pl. hogy mennyi és milyen antivirális szert halmoztak fel vészhelyzet esetére.