A MÉDIA SZEREPE AZ OTTHONSZÜLÉS NÉPSZERŰSITÉSÉBEN ÉS AZ ORVOSOK LEJÁRATÁSÁBAN :

Idézet:

Sztárok sztármentesen az anyaságról 2005. május 25. Az immáron harmadszor megrendezésre kerülő Születés Hete rendezvénysorozat nyitó napjának utolsó programja egy kötetlen csevej volt. A beszélgetés moderátora Haas György, a rendezvény fő szervezője.Az immáron harmadszor megrendezésre kerülő Születés Hete rendezvénysorozat nyitó napjának utolsó programja egy kötetlen csevej volt. A beszélgetés moderátora Haas György, a rendezvény fő szervezője, beszélgető partnerei pedig a portál két „ARC-a”, Soma jazz énekes és rádiós műsorvezető, valamint Demcsák Zsuzsa televíziós műsorvezető voltak. Az Aranytíz színházterme félig telve. Bár már tíz perce tart a beszélgetés, az ajtó folyamatosan működésben van. De nem ez az egyetlen zajforrás. A hallgatók között néhányan teljes érdektelenséget mutatnak a beszélgetés iránt. Némelyikük hangosan felsír, van, aki föl-alá rohangál, sőt nem átall közben labdázni. Ez a gátlástalan rendbontás végigkíséri a beszélgetést. A közönség életkorát tekintve heterogén. A nemek elosztásának szempontjából a nők túlnyomó többségben vannak, viszont szép számmal fordulnak elő férfiak is, úgy kilenc-tízen vannak. Egyedülálló a kameramant és a moderátort leszámítva nincs közöttük, mindegyikük a kedvesét kísérte el, akik jobbára várandósak. A társalgást Haas György Sylvia Plath ’Reggeli dal’ c. versével nyitja meg, amit fejből mond el, egészen átszellemülten. Nagy sikere van, Soma elárulja, hogy „Gyuri szabad idejében maga is gyönyörű verseket ír”, köztük megemlíti a nők napjára írott, gyémánt (yoni) alakú versét, amit a „ szélrózsa minden irányába elküldtem, annyira tetszett.” Haas György első kérdésével az iránt érdeklődik a meghívottaknál, miért olyan fontos számukra az anyaság, a szülés, a születés, hogy ezt demonstrálva ki is állnak, és elmondják. Demcsák Zsuzsa, akinek három hónapos Benedek fia is a közönség soraiban „ül”, bevallja, hogy nem tudott volna anyaként, természetes úton szülni, ha nem ismerkedik meg a Születés Hetével. Elmondása szerint nem volt elég érett ahhoz, hogy anya legyen és gyereket szüljön. Rengeteg mindennel kellett megküzdenie a várandóssága idején, köztük az egójával és a párkapcsolatával is. Itt, a Születés Hetén jött rá, hogy hol és hogyan akar szülni, aminek köszönhetően szülése közben, az aranyóra után egészen euforikus állapotba került. Válaszát azzal zárja, hogy „a negyedét voltam képes visszaadni annak, amit itt kaptam, ezért amíg ez van, én hű szolgája maradok.” Soma számára ezzel szemben traumatikus élmény volt mind a várandósság, mind a szülés. „Az alternatív szülésről szó sem esett a várandósságom alatt, anyám is a „bontóban” szült.” Megalázónak és méltatlannak tartja az orvosok hozzáállását, amin azonban szerinte lehet és kell változtatni. Elmondása szerint épp azért szállt be a Születés Hetébe, „mert szívügyemnek és feladatomnak tartom, hogy spirituálisan felnőttebb nők szüljenek, és egészségesebb lelket indítsanak útjukra.” Később azt is hozzáteszi, hogy a születés mikéntje az egész életutat meghatározza. Válasza kifejtése közben Benedek felébred és csatlakozik anyukájához a társalgásban. Néhány perccel később, még mindig Soma beszéde közben úgy dönt, megpróbál felállni. „Ez normális?”- kérdezi riadtan-mosolyogva. „Benedeknél igen.”- jön a válasz a moderátortól. A következőkben szó esik többek között arról, mekkora felelősség a gyereknevelés, hiszen minden beépül, magával viszi a gyerek. Soma ezt baráti köréből hallott történetekkel is megerősíti. Az orvosok hatalomfitogtatását, illetve a kismamák kiszolgáltatottságát is szóba hozza. „Ennek meg kell szűnnie”- teszi hozzá. Benedek ezúttal sírással hívja fel magára a figyelmet. Innentől kezdve, mintegy performanszként, szó szerint mozgalmassá válik a beszélgetés - Zsuzsa és Soma felváltva adogatják egymásnak a babát, közben sétálva vele, Haas pedig a két nő között szlalomozgat. A szorongáskeltésről, mint orvosi eszközről kezdenek beszélgetni, amit Soma csak „plasztikus energiaszivattyúnak” nevez. Zsuzsa csatlakozik hozzájuk, szerinte nehéz elérni, hogy az orvos egyenrangú félként kezelje a kismamát. Ezt személyes történettel is megerősíti. Szóba kerülnek a szülés körüli félelmek is. Zsuzsa a fájdalomtól félt, míg Soma fia születése után fél-egy évig arra riadt éjszakánként, hogy „Úristen, mit tettem, anya vagyok!” A termen nevetés hullámzik végig, immáron sokadszorra, Soma hasonlóan életszerű, érzékletes példáikor. Az egyik baba, aki eddig a labdával rohangált, most egy műanyag szatyorra vált, és mintegy tetszésnyilvánításként ütemesen veri. A kameraman nem örül. Nem először. Szigorúan int kezével az anyukának, hogy állítsa le a lányát. Demcsák Zsuzsa a kismamák dezinformáltságával folytatja, megemlítve két személyes példát is - a gátmetszés után ejtett öltések miatti elviselhetetlen fájdalmait és korai tejapadását. Előbbit úgy végezték el, hogy meg se kérdezték, holott ezt csak nagyon ritka esetben szabadna bevetni. Utóbbi előtt értetlenül és riadtan állt, pedig az anyatej mintegy 40%-a szoptatás közben termelődik. Az orvosi információátadás hiányán túl a nők megvetésével is szembesülnie kellett, amiért másfél hónap után tápszerezni kényszerült a gyerekét. Az eddig frontális beszélgetés a műsorvezető ezen mondata nyomán interaktívvá válik, a hallgatók között nagy lesz a mozgolódás, mindenki vadul helyesel, egyikük hangot is adva felháborodásának. A moderátor él a kialakult helyzettel, és „körkörös” beszélgetést javasol. A közönséget nem igazán kell buzdítani, egymás szavába vágva mesélik el saját történeteiket arról, hogy az orvosok elvárják a gátmetszést, figyelmen kívül hagyják az aranyóra jelentőségét, hiányosan informálnak a szoptatásról, és siettetik a szülést, kártékony következményeket okozva ezzel.

A program végén szóba kerül az „anyaság vagy karrier?” klasszikus, ostoba kérdése. Zsuzsa elmondja, hogy nagy dilemma volt ez számára, holott tudta, hogy vissza akar menni dolgozni, de félt, hogy ezzel megfosztódik a „tökéletes anya” női elvárás-szereptől. Végül rájött, hogy „nem szégyen, ha valaki nem csak a gyerekével akar foglalkozni, ha valaki nem csak anya.” Soma vadul helyesel, hozzátéve, hogy egyrészt tökéletes anya nincs, másrészt Isten óvjon az önfeláldozó mártír-anyáktól. Ehhez kapcsolódóan azt is elmondja, mennyire fontos az önismeret az anyaságban. Benedek újra felsír. „Már fürdetés lenne.”- árulja el az okát az anyukája. Benedek sírásával elszabadul a „pokol”, több baba is csatlakozik hozzá, valószínűleg ők is fürödni vágynak. A sorban ülő nők-anyák között jó páran meg annyira belejönnek az önvallomásba, hogy egymásnak mesélgetnek-háborognak, félhangosan. Haas György érzékelve a helyzetet, gyorsan lezárja a beszélgetést, a TAVAM (Társaság a Várandósság és Anyaság Megszenteléséért) fohászával, amivel a „köldökzsinór elvágásakor köszöntik az érkezőt.” Az este abszolút happy end-del zárul: a moderátor újra ovációban részesül, Benedek megnyugszik, a mamája virágot kap, a közönség pedig elégedetten távozik.