Egészség Karaván 3 régóban

2008. november 21.

Az Egészség Karaván "testközelbe" hozza 3 régió legfontosabb európai uniós finanszírozással létrejött egészségügyi fejlesztéseit. A Nemzeti Fejlesztési Terv keretében több mint 25 milliárd forint ráfordítással valósult meg a három leginkább rászoruló régió - Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl - egészségügyi ellátásának felzárkóztatása.

Az eredményeket az Egészség Karaván című rendezvény sorozattal mutatják be. Az egészségügyi ellátórendszer évtizedek óta folyamatos változásokon megy keresztül, mégis hosszú évekig gyakran érezhettük úgy, hogy néhány területen mintha megállt volna az idő. Ezeket a problémákat kívánta orvosolni az I. Nemzeti Fejlesztési Terv, ami nemcsak új lehetőségeket és új uniós forrásokat nyitott meg Magyarország előtt, de szemléletében is újat hozott. A decentralizált, helyi kezdeményezésekre épülő fejlesztések helyett átgondolt, központilag megtervezett, ezért a teljes ellátórendszer javítását szolgáló programok indultak. Az uniós fejlesztések segítségével több mint 25 milliárd forint ráfordítással a három leginkább rászoruló régió - Észak-Magyarország, Észak-Alföld, Dél-Dunántúl - ellátásának felzárkóztatása kezdődött meg. Az első eredmények már láthatóak: az Auguszta-program 12 milliárd forintos beruházásának köszönhetően a legmagasabb színvonalú ellátást biztosító, mintaértékű egészségügyi centrum épült Debrecenben. Szakértők szerint ez az egy fejlesztés önmagában évente több ezer, a két északi régióban élő ember életét mentheti meg.

A három régióban összesen 6,5 milliárd forint értékben, hét térségi diagnosztikai és szűrőközpont (Fonyód, Kaposvár, Pécs, Szolnok, Nyíregyháza, Miskolc és Salgótarján) és 3,5 milliárd forint értékben négy rehabilitációs központ (Harkány, Dombóvár, Mezőkövesd és Fehérgyarmat) épült. Mindhárom régióban páratlan információ-technológiai fejlesztés valósult meg (Pécsett, Debrecenben és Miskolcon), ami lehetővé teszi mind az intézményen belüli, mind az intézmények közötti gyors, korszerű információcserét. E programra 4,1 milliárd forintot fordítottak. Mindezeknek köszönhetően jelentősen nőtt a betegségek megelőzésének és korai felismerésének esélye, csökkent a régiók közötti ellátásbeli különbség, korábban hiányzó ellátások váltak elérhetővé, javultak a gyógyulás feltételei és az egészségügyi szektorban dolgozók munkafeltételei is.

Ezen eredmények bemutatásának apropójából a Strukturális Alapok Programiroda (STRAPI) - az uniós támogatású egészségügyi pályázatok megvalósítására kijelölt szervezet - a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség támogatásával Egészség Karaván címmel programsorozatot szervez. A rendezvénysorozat célja a széles közvélemény és a 3 régió lakosságának tájékoztatása a megvalósuló fejlesztésekről, a kihasznált lehetőségek eredményeiről. Az Egészség Kamion egy mobil szűrő- és vizsgálóközpontnak berendezett kamion. A kamion szakszemélyzete a helyszínen egészségfelmérést végez a lakosság körében, a szűrések természetesen mindenki számára ingyenesek. Az Egészség Kamionon elérhető szűrések és szolgáltatások:

ˇ digitális vérnyomásmérés
ˇ koleszterinszint és vércukorszint mérés
ˇ testtömeg-index és testzsír-százalék mérés
ˇ szív- és érrendszeri rizikó meghatározás
ˇ prevenciós tanácsadás, kalóriaigény meghatározás
ˇ személyre szabott tanácsadás (pl.: mozgás, értrend, következtetések, egyedi veszélyek)

Az egészségügyi szűrések mellett a szűrőkamionon a helyi fejlesztéseket bemutató fotók, illetve a fejlesztésről készült kisfilmek kerülnek bemutatásra. Az egyes eseményeken helyi illetőségű hírességek - ismert sportolók, zenészek, művészek, írók, közéleti személyiségek - is megjelennek, akik maguk is részt vesznek az orvosi vizsgálatokon.

-krasznai-


NOTA BENE :

A nemzetek feletti szervezetek közül a WHO álláspontja tekinthető a leginkábbreprezentatívnak. A WHO a fejlett országokban deklaráltan kiemelt figyelmet fordít a modern népbetegségek korai felismerésére, illetve szűrésére. Ilyen népbetegségek a cukorbetegség, a cardiovascularis kórképek (hypertonia, atherosclerosis és szövődményeik), illetve a daganatos megbetegedések. Olyannyira igaz ez a megállapítás, hogy a 2005-2007 közötti WHO cselekvési tervben a rákellenes küzdelem az egyik fő prioritás. A szervezet fokozott akcióra szólít fel a daganatos megbetegedések ellen, és célul tűzi ki a Globális Rákkontroll Stratégia kidolgozását. Operatív szinten a Globális Rákkontroll Stratégia a tumorok előfordulási gyakoriságát kívánja csökkenteni, a kockázati faktorokat kiküszöbölni, illetve az életminőségét javítani átfogó, összehangolt nemzetközi programok révén. Az akció célja, hogy évről évre 2%-kal csökkentse a tumoros betegségek mortalitását, aminek reális alapot ad, hogy becslések szerint a tumoros halálokok 40%-a prevenciós tevékenységgelelkerülhető, másik 30%-ot pedig a korai diagnózissal lehet elhárítani.

A népegészségügyi programok fontosságát jelzi, hogy a WHO készített egy négy fejezetből álló iránymutatót az egyes országok számára, amelyben a szakirodalom elemzése és a nemzetközi gyakorlat alapján fekteti le a népegészségügyi és ezen belül a rákkontrollprogramok megvalósításának módszereit. 2002-ben megjelent ennek a tanulmánynak a második kiadása. Ebben a munkában a WHO kijelöli azokat a definíciókat, amelyek a megértéshez nélkülözhetetlenek, így két metódust azonosít az egészségi állapot ellenőrzésére, vagyis a betegségek korai stádiumának felismerésére: a populációs szintű szűrővizsgálatokat, és az egyéb orvosi beavatkozásokhoz, vizitekhez kötődő ad hoc jellegű kivizsgálásokat.

• Az alkalomszerű – ad hoc – szűrések a rejtett kóros állapot felderítésére szolgálnak, általában egyéb okból bekövetkező orvosi vizitekhez kapcsolódóan következnek be. Ezek a szűrések az általános orvosi kivizsgálást jelentik annak a fokozott éberségnek a szellemében, amellyel az egyéni rizikót mérlegelve ismerhetők fel potenciális kórképek.

• A populációs szintű tömegszűréseket az egészségügyi ellátórendszer központilag kezdeményezi, ebből kifolyólag a finanszírozás közpénzből – biztosításítási bevételekből, egyes országokban egyéni hozzájárulásokból – történik. A népegészségügyi szűrések az orvosszakmailag veszélyeztetettnek minősülő lakosságcsoportokra terjednek ki, és indokolt időközönként ismétlődnek. A populációs szintű tömegszűrések tehát sokkal több embert érintenek, kampányszerűek, azonban kevésbé veszik figyelembe az egyéni adottságokat, az egyéni kockázatot.Ebből következik, hogy az alkalmazott szűrési eljárás sokkal inkább veszi figyelembe a teljes szűrt csoportra vonatkoztatott költséghatékonyságot és hatásosságot, és a populációs szűrőtechnikák egyszerűek, zömmel egy típusú technika alkalmazását jelentik. Az alkalomszerű ad hoc szűrések kisebb betegszámot érintenek, az érintettek köre szűkebb, azonban kiterjedtebb a vizsgálatok vertikumának szempontjából. Egy-egy orvosi vizithez kapcsolódóan mód nyílik több – akár komplexebb és költségesebb – diagnosztikai eljárás bevetésére, illetve lehetőség van olyan módszerek alkalmazására az egyéni kockázat függvényében, mely a populáció kiterjedt rétegét tekintve nem volna költséghatékony.

A WHO – amikor a korai felismerést hangsúlyozza – nyomatékosítja, hogy a szekunder prevenció önmagában nem képes a civilizációs betegségekkel felvenni a küzdelmet, hiszen – ahogy a bevezetőben ismertettük – a lakosság szűrőprogramokban való részvételi hajlandósága, aktív részvétele nélkülözhetetlen a kampányok sikeréhez. Hiába biztosít egy ország kiterjedt tömegszűrést, ha a lakosság motivációja nem kielégítő a szűrőprogramok által kínált lehetőségek kihasználására. Ehhez érdemben az egyes kórképek korai tüneteinek széles körű oktatása, a lakosság egészségtudatos magatartásának kialakítása járulhat hozzá. A WHO – korábban hivatkozott – 2002-es tanulmányában helyesen veti fel a leginkább problematikus kérdést, mégpedig azt, hogy mely kórképek esetében érdemes lakossági szintű szűrőprogramokat szervezni, és melyek estében kell az ad hoc jellegű szűréseket propagálni, megelégedni az egyéb orvosi vizitek által kínált lehetőségekkel. A kérdés igen komplex, és számtalan vetületét kell vizsgálni ahhoz, hogy érdemi választ lehessen adni az egyes országok szintjén. A WHO megpróbált adni egy általános érvényű iránymutatást, melyben olyan alapvető szempontokat emel ki, melyek szisztematikus vizsgálatával stratégiai döntéseket hozhatnak a közpolitika-alkotók.

Ezek a szempontok a következők:

1. A betegség komoly népegészségügyi jelentőséggel rendelkezzen, 2. A betegség korai és látens fázisait pontosan ismerjük 3. A betegség korai stádiumának kiszűrése csak akkor bír értelemmel, ha létezik elfogadott stratégia a korai stádium kezelésére, vagyis alapvető kritérium, hogy a betegség korai stádiumban gyógyítható legyen 4. A szűrés biztosítson előnyt a betegség gyógyíthatóságában, vagyis legyen érdemi különbség a korán felismert és a későn felismert kórkép kezelésének eredményeiben 5. Létezzen hatásos szűrési eljárás, a mellékhatások álljanak arányban a várt nyereséggel • szenzitivitás • specificitás • pozitív prediktív érték • negatív prediktív érték , 6. A szűrési költségek elfogadhatóak legyenek az adott ország számára (A WHO nem egyértelműen a szűrés költséghatékonyságát szabja meg kritériumként, hanem a gazdaság teherbíró képességét hozza fel szempontként. Az egyes megnyert életévek költségének határértéke nincs nemzetközi viszonylatban egységesen kijelölve, a szakirodalom egyik vitás kérdése ezért, ezért a WHO sem ad egzakt értékeket.) 7. A vizsgálandó populáció fogadja el a szűrési módszert, legyen bevonható a kampányba 8. Lehessen adekvát minőségbiztosítási és információs rendszert kiépítésére a szűrési program bevezetésével párhuzamosan. (A WHO több ponton aláhúzza, hogy nincs értelme a szűrőkampányok horizontális és vertikális kiterjesztésének, ha nem ismertek azok minőségi paraméterei.) Az ismertetett algoritmus alkalmazásával a WHO három tömegszűrő programot jelöl meg, melyet mindenképpen kívánatosnak tart; ez az emlőszűrés, a cervixszűrés és a colorectalis szűrés. Az ad hoc jellegű szűrési tevékenységgel kapcsolatban nehezebben fektethetők le a fentiekhez hasonló konkrét irányelvek, hiszen ezek koordinációja nem központi feladat, az ilyen kivizsgálások egyediek, és kiterjedésük az érintett szakember döntésein múlik. Ezekkel a kivizsgálásokkal kapcsolatban elsősorban az éberségre kell felhívni a figyelmet, illetve az orvosi attitűd megváltoztatásának kényszerére. Az orvosok gondolkodásában a tünetmentes tumoros, cardiovascularis, anyagcserét érintő betegségek eshetősége központi helyet kell hogy elfoglaljon. A populációs szintű szűrőprogramok esetében könnyebb a helyzet, hiszen ezek sokkal formalizáltabbak, alaposabban leírhatók, illetve előírhatók akár nemzetközi szinten is.

Az ilyen kampányok általában területileg szervezettek, meghívásos-visszahívásos rendszerűek, szervezési egységük valamilyen regionálisan működő egészségügyi szolgáltató, családorvosi praxis, járóbetegellátó, szakrendelő.

A negatívnak bizonyuló személyek visszahívása, vagyis a szűrési időintervallum igen sarkalatos kérdés, hiszen itt az orvosszakmailag alátámasztott álláspont mellett a költséghatékonyság és az adherencia – részvételi hajlandóság – kérdése is felmerül. Általában éles viták, és hosszas követéses vizsgálatok eredményeként alakulnak ki az elfogadott szűrési időintervallumok. Korábban jeleztük, hogy a WHO szerint a szűrés folyamatában minden szakaszára ki kell terjeszteni a megfelelő minőségbiztosítási rendszert, amelynek a működéséért felelőst, koordinátort kell kijelölni. Minőségbiztosítás nélkül a teljes kampány értéke megkérdőjelezhető. A szűrési programok értékét tovább devalválja, a az általa felderített betegek nem jutnak adekvát kezelési lehetőséghez. A civilizációs betegségekre jellemző módon a kiszűrt esetek ellátásában jelentős szerepe jut a teammunkának. Napjainkban elvárás, hogy ilyen teamek tagjai legyenek az orvosok mellett az ápolók, dietetikusok, pszichológusok és szükség szerint más szakterületet képviselő szakemberek is attól függően, hogy tumoros, cardiovascularis vagy anyagcsere-betegségről van szó.

A WHO által kijelölt célok és prioritások mellett érdemes szólni egyéb nemzetközi szervezetekről is, érzékeltetve, hogy a szűrőprogramok fontosságának kérdésében multinacionális konszenzus van. A WHO munkájához kapcsolódik – azt támogatja – a lyon-i székhelyű International Agency for Research on Cancer (IARC), illetve számos európai program fut a krónikus betegségek megelőzésével, korai felismerésével kapcsolatban. A teljesség igénye nélkül említjük meg a European Code Against Cancer irányelvrendszerét és a Eurocan+Plus programot. A nemzetközi programokkal összehangoltan a közpolitikaalkotás, az egészségpolitika is lépéseket tesz a szűrések jelentőségének fokozására. Európában az Unió direktívában határozta meg 2003-ban a három legfontosabb szűrési eljárás bevezetését a tagállamoknak. A tengerentúlon az USA és Kanada is ún. „task force” segítségével írja elő a prevenciós aktivitás kívánatos metódusait. A lakossági szűrések tekintetében konszenzus van az egyes előírások és a WHO között, vagyis a korábban említett három kórképre ajánlatos lakossági szűrőkampányokat szervezni (emlő, cervix, colorectal )