Konzultáció az egészségügyről

2012. január 11.

A konzultáció eredménye alapján a MOTESZ az alábbi állásfoglalást teszi közzé:
Az egészség az egyéni és társadalmi értékteremtés forrása. A betegség, a baleseti sérülés, a veleszületett rendellenesség korlátozza a társadalmi értékteremtést. A megelőzés, a gyógyítás és a rehabilitáció egységes és folyamatos tevékenység. Az egészségügy és az egészségügyben dolgozók társadalmi küldetése, hogy ezért dolgozzanak. Mindez társadalmi elvárás is.

A reformok fő célja csak a magyar lakosság egészségi állapotának jelentős javítása lehet. Mindent ennek a szolgálatába kell állítani. Ebben mind az államnak, mind az orvos- és egészségügyi szakmának megvan a saját feladata, amit azonban egymással jól kommunikálva és együttműködve tud megfelelően ellátni.

Az újjászervezett szakmai kollégium fontos szerepet tölthet be ebben. Működését ma még korai megítélni, jó és rossz tapasztalatok egyaránt vannak. A küszöbön álló változásokról nagyon kevés az információ, ami nagyon rossz az egészségügyi dolgozóknak, az intézményeknek, a szakmai testületeknek és a szervezeteknek egyaránt.

A szakmának saját feladatkörében szüksége van autonómiára. Ezt a szakmai társaságok biztosíthatják elsősorban, akik jelentős szerepet játszanak a szakmai kollégiumban is. Növelni kell a társaságok és szövetségük, a MOTESZ szerepét a döntések előkészítésében és a végrehajtásban, például a változási folyamat minőségbiztosításában is. Mindebben a MOTESZ jelentős és konstruktív résztvevő évtizedek óta. Sokatmondó, hogy a Szakmai Kollégium összesen 180 tagjából 157 fő a MOTESZ tagszervezeteinek vezetői közül kerül ki.

Az egészségügyi ellátás működtethető állami, biztosítói, piaci rendszerben egyaránt. A modellválasztás a politika felelőssége, de a rendszer átláthatóságát, koherenciáját és fenntarthatóságát biztosítani kell.

Az állam szerepvállalása egyetlen tulajdonosként és irányítóként együtt kell járjon a nagyobb finanszírozási szerepvállalással. A hatékonyság sem növelhető a feltételek biztosítása nélkül. Amennyiben az állami források nem elegendőek, akkor lehetővé kell tenni más források bevonhatóságát, de átlátható és társadalmi igazságtalanságra nem vezető módon.

Mind az államnak, mind a szakmának szüksége van a társadalom bizalmára, amit mindenekelőtt saját feladataik megfelelő ellátásával és ismertté tételével tudnak megszolgálni. Az állam mellett a szakmának is felül kell vizsgálnia eddigi gyakorlatát, megszokott működését.

Magyarországon 35 ezer aktív orvos van, közülük mintegy 10 ezren vannak 60 év fölött. A felmérések szerint több mint 1800 orvos állás betöltetlen, miközben számos szakorvos és frissen végzett orvos is külföldre távozott. Az egyre jobban kiéleződő emberi erőforrás válság nem csak anyagi okokra vezethető vissza. A jövőkép hiánya, a bizonytalanság, a kollégák közötti lojalitás hiánya, a rossz munkahelyi légkör, az orvosok és egészségügyi dolgozók között feszültséget keltő intézkedések, az elégtelen kommunikáció, a szakmai versengés rossz felfogása szintén fontos, orvosolandó tényezők.

Az orvosegyetemek hallgatóinak lassan már a többsége külföldi. Miközben egész országok hagyatkoznak a magyar orvoskarokra orvos-utánpótlásuk kiképzésében, hazánkban egyre nagyobb a szakemberhiány.

A rezidensek szervezetének erőteljes fellépése kikényszerített bizonyos lépéseket, de ezzel sem a kedvezményezettek, sem a többi orvos nem lehet elégedett. Alapelv, hogy azonos munkáért azonos bért kell minden orvosnak kapnia, és a szakmai előrehaladásnak, a felelősségvállalás mértékének arányosan tükröződnie kell a jövedelmekben. A kármentesítő, de részleges beavatkozások még az érintettek számára is csak ideiglenes megoldást hoztak. Mielőbb átfogó megoldásra van szükség, ami igazságosan és minőségelvűen rendezi a közalkalmazott orvosok különféle csoportjai, valamint a közalkalmazott és a különféle vállalkozási formában közreműködő orvosok jövedelmi viszonyait.

Nagyon nagy baj, hogy hivatalosan az európai orvosi diplomákkal a Magyarországon kiadott szakorvosi bizonyítványok az egyenértékűek. Vissza kellene állítani az 1999-ben jól induló szakorvosképzési rendet, amit 2009-ben változtattak meg.
A változtatási kísérletek a humánerőforrást elsősorban kvantitatív szempontból közelítik meg. A kvalitatív megközelítés eddig soha nem került előtérbe. Az egyetemek feladata ezen változtatni, de az orvostársaságok szövetsége kész ebben szerepet vállalni.

Az orvostársadalomból leginkább a középréteg hiányzik. Nem kap elég figyelmet a szakorvosok helyzete, ami különösen vidéken és egyes szakterületeken nagyon rossz. A külföldön is nagyon keresett orvosi diagnosztikai szakmák különösen rossz helyzetbe kerültek.

Az orvosoknak a szakdolgozók helyzetére is fel kell hívniuk a figyelmet, ami az övékénél is rosszabb.

Sajnos meg kell tanulni az orvoshiánnyal együtt élni, de a minőség és a méltányos hozzáférés megőrzésével. Ennek megfelelően szervezni az ellátást, alakítani a struktúrát, módosítani a feladatköröket, kompetenciákat. Széles körben be kell vezetni a megfelelő technológiákat. Korábban orvosok által ellátott feladatokat, továbbra is orvosi felügyelet mellett, de szakdolgozóra kell bízni.

Nem halasztható tovább az egészségügyben tevékenykedő orvosok és más szakemberek kompetenciáinak pontos meghatározása, ahol szükséges felülvizsgálata. Kötelező, a nemzetközi előírásoknak megfelelően szervezett és finanszírozott minőségbiztosítást kell alkalmazni a diagnosztikai szakterületeken.

Az állam átfogó reformokat valósít meg, új alkotmányt hozott létre, ami megkérdőjelezni látszik azt a társadalmi szerződést, amin a most felváltásra kerülő egészségügyi rendszer alapult. Új társadalmi szerződésre van szükség, ami nélkül nem teremthetők meg egy szilárd, kiszámítható, színvonalasan, hatékonyan és fenntarthatóan működő egészségügyi rendszer társadalmi feltételei.

Az új társadalmi szerződésnek a politika a szakma és a társadalom konszenzusán kell nyugodnia. A szerződés létrejöttének fő záloga az érintettek kölcsönös elismerésen és elfogadáson alapuló párbeszéde. Mind az államnak, mind az orvos-szakmának fel kell fedeznie a külső és a belső párbeszéd jelentőségét és ennek megfelelő gyakorlatot kell követnie.

A konzultáció anyagát a Szövetség bizottságokban dolgozza fel és hasznosítja majd a további munkájában és nyilvános kommunikációjában. Az embereknek meg kell bizonyosodniuk arról, hogy az orvosok mindent megtesznek a változásokért, amik elvezetnek a betegségek jobb megelőzéséhez, az eredményesebb gyógyításhoz és a betegek esélyegyenlőségéhez.

A Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetségének (MOTESZ) Elnöksége konzultációt kezdeményezett a magyar egészségügy helyzetéről három fő témában:az állam és az egészségügyi szakma viszonya, az emberi erőforrás válság és az ellátórendszer átalakítása. A konzultáció csúcspontja a Szövetségi Tanácsülés vitája volt, ahol a 127 tagszervezetet számláló MOTESZ tagszervezeteinek képviselői fejtették ki véleményüket az országban zajló átfogó változásokbetegellátásra és egészségügyi dolgozókra gyakorolt hatásairól.

Forrás: a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége