Alea iacta est

2012. január 19.

Amikor e sorokat papírra vetem 2012-t írunk- a mai, a honi egészségügyi ellátórendszerünk fejlődéstörténetének jelentős mérföldköve. Sokak víziójában a vég kezdete, mások ( az örök optimisták, és kényszer reménykedők ) számára a megújulás, a tabula rasa nyitánya lehet..

Most kezdetét veszi „élesben” - szédületes tempójú előkészítő szakasza után - a Nagy Átalakítás, mely egészségügyi ellátórendszerünk centralizációját, szerkezetének, szervezetének újjáépítését jelenti. Január 01-el elindult az a folyamat, amely során az összes megyei fenntartású és fővárosi kórház állami tulajdonba kerül. Megkezdődik az új feladatelosztás, kapacitások és ellátási területek szükségletarányos újraértelmezése, a progresszivitás elvére épülő térségi ellátórendszer kiépítése.

Az átadás-átvételi folyamat ezzel az aktussal nem zárul le, e nagy kórházak csupán megnyitják a sort a városi kórházak közeljövőben esedékes hasonló csatlakozása előtt. A kórházak és szakrendelők állami irányítás/felügyelet alá kerülnek, vezetőik feladat és hatásköre, felelőssége, mozgástere gyökeresen megváltozik.

Másrészt mostanra szimbolikus értelemben betelik az a képzeletbeli Nagy Pohár, a türelem pohara, mely hosszú évek hiába való várakozása után cselekvésre készteti az egészségügyi dolgozóinak egy jelentős részét bérköveteléseik nyomatékosítása és munkakörülményeik javítása érdekében!

Alea iacta est. Egy fejezet végképp lezárul és egy új pedig elkezdődik: megszólal és a tettek mezejére lép a korábban némaságba burkolózó „kritikus tömeg”!

A tét meglehetősen nagy. Ugye, bele sem merünk gondolni, mi lesz velünk, ha nem valósul meg egészségügyi ellátórendszerünk tervezett átalakítása, ha nem jön létre - a végsőkig elkeseredett és otthonuk, hazájuk elhagyására is kész - egészségügyi dolgozókkal okos kompromisszumok talaján kiegyezés? Számtalan kockázati tényező, mely átszövi terveinket, számtalan új és régi probléma, melyek megoldatlansága esetén értékvesztéssel, társadalmi feszültségek fokozódásával, álmaink összeomlásával kell számolni.

Reméljük, hogy az „okosok” odafönn tudják, mit kockáztatnak?! Mi azt tudjuk, hogy milyen egészségügyet szeretnénk. Ehhez még a mainál is több beleszólást, részvételi és együttdöntési lehetőséget kívánunk magunknak egy konszolidált, működőképes egészségügy felépítése érdekében.

Dr Kovács Zoltán

a Partnerség Egészséges Társadalmunkért

Közéleti Társaság

elnöke