Születéstörténetek

Háborítatlan szülés Oxfordban

Szoptatás a repülõn

Michel Odent francia szülészorvos Londonban él. A háborítatlan szülésről szóló írásait világszerte olvassuk. Próféta lett-e lakóhelyén, Angliában?

Véletlen volt-e, hogy a stanstedi repülőtéren az előttem álló tízéves Líviának segítettem levinni a lépcsőn Niki babakocsiját? Bizonyára nem, mert előttem állt a háromgyermekes család. És véletlen volt-e, hogy Edit, az anyuka, a három hónapos Nikivel éppen a mellettem lévő ülésen kapott helyet a repülőgépen? A folyosó másik oldalán ült a nagymama („Édesanyám") a két éves Alex (Sanyika) és Lívia. Ülhettem volna jobb helyen, hogy mindenben segítsek Editnek, míg szoptatja, eteti, ellátja három gyermekét? Segítek elhelyezni a babát, majd beszélgetni kezdünk. ’Édesanya’ náluk volt Oxfordban, most a tavaszi szünetben hazajönnek Egerbe. Olykor Sanyika is átkéredzkedik Edit ölébe.

Falatozni kezdünk, Edit szoptatja Nikit. Finoman, bájosan, jól felkészülve; olyan ruhát hord, ami csak annyit enged láttatni, amennyit a baba maga is eltakar. Az apa otthon maradt Oxfordban. Edit tizenhárom éve jött ki au-pairként, itt ismerkedtek meg, egy év múlva házasodtak össze. Egy évvel később megjött Lívia. Védőnői diplomáját Nagy-Britanniában nem fogadták el, új szakmát kellett tanulnia. Megpályázott egy oxfordi menedzserképző ösztöndíjat, megnyerte. A kis egri au-pair oxfordi diplomaosztására eljöttek a szülők. Azóta megnyílt a kapu Európába, a SkyEurope járatai megfizethetőek lettek a megnövekedett családnak is.

Edit dolgozik. A szülési szabadság csak egy évre jár. Bölcsőde nincs, magánóvodát keresnek a gyerekeknek. Editnek szerencséje volt, a gyerekek megszerették a szomszédos családot, akik vállalták a gondozást. Most a harmadik gyerek után is visszamegy dolgozni. Már lefoglalták a helyet jövő évre. Három fontos órabért fizetnek a gyerekekért. Mást jelent a védőnői munka Angliában, mint nálunk. Csak szülés után kezdenek foglalkozni a gyerekkel, addig a szülésznő látja el a feladatokat a mama és az újszülött körül.

Amikor először jelentkezik a várandós asszony, csak terhességi tesztet csináltatnak vele, és felveszik az adatait. A tesztet is feleslegesnek találta, hiszen otthon már többször is meggyőződött az eredményről. Összesen három ultrahangvizsgálat van, de az anya kérésére azt is elengedik. Edit nem akarta megtudni a vizsgálatok eredményét, úgy gondolta, elfogadják a babát, akármilyennek szülessen. Szerencsére három gyönyörű, egészséges gyereke van.

Már az első alkalommal megkérdezik, otthon szeretne-e szülni vagy kórházban. Választhat bábát (midwife-ot), vagy beosztják egy csoportba, ahol felváltva szülésfelkészítést tartanak. Oda már a férjével együtt járt, a csoportban jókat beszélgettek, láttak videofelvételeket is szülésekről. Edit kórházi szülést választott mindhárom esetben.

Ezután megkérdezték, haza akar-e menni még aznap, szülés után. Erre nem adott pontos választ, ami helyes előrelátás volt, mert a gyerekek sorra este vagy éjszaka érkeztek.

Külön szobát kaptak, a férje vele volt, benn aludt, mellette. A szobában kád is volt, a második gyermek, Sanyika medencében született. Ez azért volt nagyon jó megoldás, mert tudták előre, hogy nagyon nagy (4400 gramm volt, nagy fejmérettel), a meleg víz enyhítette a fájdalmat, és gátmetszés nélkül tudott a gyermek világra jönni. Zene szólt a szobában, óránként benézett a bába, ellenőrizte az állapotát, de nem avatkozott közbe. Editet a férje simogatta, más nem volt a szobában. Amikor tolófájások jöttek, két bába jött be, egyiknek egy merítőháló volt a kezében, hogy kihalássza a vízből az esetleges felesleges termékeket.

Este még vacsorázott Edit, vajúdás közben is meg volt rakva az asztal gyümölcsökkel. Aztán egyik bába maga is bement a vízbe, és a baba nagy békességben előbújt. Orvos csak akkor foglalkozik az anyával, ha komplikáció lép fel.

A harmadik babával, Nikivel szülőszéken vajúdott. A baba még burokban volt, amikor megszületett. Edit a székről térdre ereszkedett a puha laticelre, majd az apuka vágta el a köldökzsinórt, de addigra Edit már nevetve emelte a mellére Nikit. Az apuka olyan elégedett volt a szüléssel, hogy ismételni szeretne azóta is. Edit még gondolkodik rajta. Orvos egyszer volt kinn náluk, mindent rendben talált. A bábának hatodik hét elmúltával adtak ajándékot, amikor meglátogatta őket.

Olyan szép mindez, mint a mesében – háborítatlan szülés kórházban, teljes nyugalomban, védelemben. Csak az a három év…az a három év, amit én, szegény magyar anyuka teljesen a gyerekeim mellett töltöttem… számomra mindennél többet jelentett. Mai szemmel nagyon kevés az a pénz, amit ilyenkor kaptunk, vagy ma kapnak az anyukák. De délelőttönként napfényben sétálhattunk a Ligetben, vagy szánkózhattunk a hegyekben. A ház összes gyerekét magammal vittem… ismertük egymást a környékbeli anyukákkal, átjártunk egymás lakásába, a környékbeli gyerekek együtt nevelkedtek. Itt, Angliában is egy másik lakásba megy át a gyerek, de nálunk a házban szabadon mehettek. Megkóstolták egymás ebédjét, ha ízlett, megették, ha nem, otthon várta őket a sajátjuk.

Azt hiszem, ma is Magyarországon szülnék szívesebben, de ezt nem mondtam meg az oxfordi anyukának. Legyen mindenkinek legszebb az a korszak, amit ő tölt el gyermekeivel!

http://portal.szuleteshete.hu/Szuletestortenetek/Haboritatlan-szules-Oxfordban