2010. január 31., vasárnap



Az egyenlőség egészségünkre válik

2010. január 31.

Tapasztalataim szerint Magyarországon sokan — még egészségügyi szakemberek is — azt gondolják, hogy egészségügyi ellátórendszerünk és a lakosság katasztrofális egészségi állapota majd akkor fog javulni, amikor az ország gazdasági fejlettsége beéri a nyugati államokét. Akkor majd lesz pénz egészségügyre, a több forrás pedig majd egészségünk javulásához vezet. Vagyis az egészségi állapot alapvetően gazdasági fejlettség kérdése. A mindenkori kormányoknak tehát a politikailag kockázatos és sok szereplő érdekeit sértő egészségügyi reform helyett érdemesebb a gazdaság fejlesztésére, az életszínvonal javítására koncentrálni. Kár, hogy azok alapján, amit az egészség társadalmi meghatározottságáról tudunk, mindez egyáltalán nem így van.

Az az állítás, hogy az egészségi állapot a gazdasági fejlettségtől függ, csak részben igaz. Ha összehasonlítjuk a születéskor várható élettartamot az egy főre eső GDP-vel különböző országokban, akkor azt látjuk, hogy az egészségi állapot (várható élettartamban kifejezve) csak körülbelül évi 8-10 ezer dollárnyi GDP/fő eléréséig javul. E felett a GDP növekedése nincs egyértelmű hatással az egészségre. Ez látható az alábbi ábrán:

Az ábrán a függőleges tengely a várható élettartamot jelöli, a vízszintes pedig az egy főre eső éves GDP adatot, dollárban kifejezve. Banglades GDP-je például 1397 dollár, a várható élettartam pedig 64 év. Magyarország sokkal gazdagabb. Nálunk a GDP 17.985 dollár, a várható élettartam pedig 73 év. Az Egyesült Államok GDP-je 42.859 dollár, az amerikaiak várható élettartama pedig 78 év. De amíg mi 16.588 dollárnyi — azaz jelenlegi árfolyamon fejenként kb. 3 millió 246 ezer forintnyi — előnyünkért 9 évet „kapunk” Bangladessel szemben, az Egyesült Államok 41.462 dollár (kb. 8 millió 113 ezer forint) előnyéért csak 14 évet. (Aki nem hiszi, járjon utána: a fenti ábra a Gapminder oldalán manipulálható.)

Ugyanakkor Vietnam vagy Costa Rica szegényebb országok, mint Magyarország, mégis jobb egészségügyi mutatókkal büszkélkedhetnek. Vietnam GDP-je 2455 dollár — 15.530 dollárral kevesebb, mint nálunk — a várható élettartam azonban 74 év. Azaz évi kb. 3 millió forinttal nagyobb jövedelmünk ellenére egy évvel rövidebb az életünk, mint a vietnamiaknak! Costa Rica egy főre eső GDP-je pedig 8126 dollárral kevesebb, mint a mienk, a Costa Rica-iak mégis 6 évvel hosszabb életre számíthatnak — arról nem is szólva, hogy a náluk négyszer gazdagabb amerikaiakat is túlélik egy évvel.

Fejenként 8-10 ezer dollárnyi GDP felett a gazdasági fejlettségnek nincs különösebb hatása az egészségi állapotra. Mi magyarázza akkor az eltéréseket? Nos, elsősorban a jövedelmi különbségek. Minél nagyobbak a társadalmi egyenlőtlenségek egy országban, annál rosszabbak az adott ország egészségügyi mutatói.

Oroszország például tízszer olyan gazdag, mint Banglades, az oroszok átlagos várható élettartama ennek ellenére csak egy évvel több. Dél-Afrika majdnem négyszer olyan gazdag, mint Vietnam, a várható élettartam azonban huszonöt évvel kevesebb. Costa Rica hasonló fejlettségű, mint Dél-Afrika, a várható élettartam azonban kereken harminc évvel több. De amíg Oroszországot és Dél-Afrikát hatalmas társadalmi egyenlőtlenségek jellemzik, Costa Rica vagy Vietnam sokkal egyenlőbb.

Nézzünk körül a szomszédságunkban! Csehország és Szlovákia valamivel gazdagabbak, mint mi, talán ennek köszönhető három, illetve másfél éves előnyük. Na de hogy a nálunk 2500 dollárral szegényebb lengyelek és 6500 dollárral szegényebb montenegróiak nálunk egy-két évvel tovább élnek? Talán vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy a nálunk valamivel szegényebb litvánok és valamivel gazdagabb észtek még nálunk is rövidebb ideig élnek; a románokra viszont ne nagyon hivatkozzunk, mert ugyan 0,8 évvel kevesebb a várható élettartamuk, mégiscsak több, mint 7 ezer dollárral szegényebbek, mint mi vagyunk. (Az alábbi ábrát is lehet manipulálni.)

Milyen tanulságokat szűrhetünk le mindebből? Egyrészt azt, hogy botorság abban bízni, hogy a gazdasági fejlődés javít majd egészségi állapotunkon. Attól, hogy majd egyszer több pénz jut egészségügyre, hogy a gyógyszerkassza vagy a kórházak nem fognak folyamatos forráshiánnyal küszködni, nem lesz jobb a magyar lakosság egészségi állapota. Ehhez nemcsak az egészségügy átalakítására, hanem a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésére lenne szükség. Bárki kerüljön hatalomra a tavaszi választásokon, az egészségügy és a szociális ellátórendszerek reformja elkerülhetetlen. A nálunk szegényebb Chile nem riadt vissza egészségügyi rendszere reformjától. A chileiek ma több, mint öt évvel hosszabb életre számíthatnak, mint a magyarok.

Másrészt az a tanulság, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek nemcsak a jövedelem-különbségekben mutatkoznak meg, hanem egy adott ország egészségi állapotát is meghatározzák. Bár nagyon keveset tudunk arról, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek pontosan milyen módon hatnak a népegészségre — ez egy izgalmas, új kutatási terület — az világosnak tűnik, hogy az egyenlőbb, igazságosabb társadalmi berendezkedés egészségünkre válik. Gondolhatnánk, hogy a társadalmi egyenlőtlenségekből következő egészségügyi problémák elsősorban a szegényeket érintik. De ez nem így van: a középosztály tagjai sem alhatnak nyugodtan.


http://bioetikablog.hu/



Nincsenek megjegyzések: