A pénz akár elég is lehetne az egészségügyben

Áll a bál az egészségügy finanszírozása körül. Olyannyira, hogy a már évek óta szitokszó kategóriába tartozó "reform" kifejezést is elkezdték emlegetni néhányan, mint egy szükséges eszközt a jelenlegi helyzet megoldására. Szemben azonban azzal, amit számos érdekelt hangoztat, nem kell még több forrás a hazai egészségügybe. Magyarország ugyanis megfelelő mennyiségű pénzt költ a szektorra, pontosan annyit, amennyit fejlettsége alapján megengedhet magának. Probléma nem a rendelkezésre álló források mennyiségével van, hanem azok felhasználási módjával, vagyis a rendszer hatékonyságával. A vonatkozó közéleti diskurzust az vinné előre, ha arról esne szó, hogyan lehetne az amúgy elegendő finanszírozási forrást jobban, hatékonyabban elkölteni - véli Macher Flóra, az Oriens munkatársa.

A szerző írását - ami egyben vitaindítónak is tekinthető - az alábbiakban változatlan formában közöljük. A szakértői hozzászólásokat a témában a portfolio@portfolio.hu címre várjuk.

Nem költünk keveset egészségügyre: annyit költünk, amennyit a pénztárcánk megenged

Önmagában igaz az állítás, hogy 2006-óta Magyarország egyre kevesebbet költ egészségügyre. Azonban azt a tényt is az állítás mellé kell tenni, hogy hazánk 2006-ig sokkal többet költött egészségügyre, mint amennyi az ország fejlettsége alapján indokolt lett volna. Az alábbi ábra egyes pontjai a négy visegrádi ország 2002-2007 közötti egészségügyi kiadása és GDP-je közötti összefüggést mutatják egy főre vetítve. Látható, hogy a csehek és a lengyelek mindvégig a fejlettségüknek megfelelő, vagy az alatti szinten tudták tartani a költésüket, a szlovákokkal pedig 2007-re egy kicsit elszaladt a ló. Magyarország 2002-2006 között folyamatosan tovább nyújtózkodott, mint ameddig a takarója ért és végre 2007-ben történt meg az a korrekció, amely visszaterelte hazánkat a fejlettségének megfelelő költési szintre.

Úgy tűnik, csak nagyon lassan vagyunk hajlandóak szembesülni azzal, hogy Magyarország mostanra szegényebb, mint Csehország és Szlovákia és emiatt nálunk kevesebb jut egészségügyre is. Õk 1.626 (CZ) és 1.555 (SK) dollárt költöttek egy főre vetítve 2007-ben, míg mi csak 1.388 dollárt. Azonban ezeknek az országoknak a GDP-je mostanra magasabb, mint hazánké (CZ: 24.027 és SK: 20.079 per fő 2007-ben, míg HU: 18.799). Az a szomorú helyzet, hogy szegényebb ország vagyunk és emiatt alacsonyabb egészségügyi kiadásokat engedhetünk meg magunknak.

A helyes megállapítás tehát a magyar egészségügyi ráfordításokkal kapcsolatban az, hogy kevesebbet költünk, mint régen, de nem keveset.

Másoknál sokkal többet költünk és mégis sokkal betegebbek vagyunk

2007-ben hazánk egy főre eső egészségügyi kiadása 1.388 dollár volt, Lengyelországé pedig 1.035 dollár, vagyis a magyar 75%-a. Az alacsonyabb forrásból azonban lényegesen jobb egészségügyi eredményeket produkáltak, mint mi. Például a lengyel nők születéskor várható élettartama 2,4 évvel, a férfiaké pedig 1,8 évvel hosszabb volt 2007-ben, mint magyar társaiké. Továbbá a legtöbb betegségtípusban több beteget tudunk felmutatni 1.000 főre vetítve, mint a lengyelek, legyen az rosszindulatú daganatos, idegrendszeri vagy légzőrendszeri megbetegedés. Nyilvánvaló, hogy a magyar rendszer drámaian hatékonytalanabb, mint a lengyel - ami pedig meg sem közelíti Európa élvonalát.

Az egészségügyünkből úgy folyik el a pénz, mint egy lyukas tankú autóból

A magyar egészségügyi rendszerből úgy folyik el a pénz, mint egy lyukas tankú autóból, és emiatt kórházak vannak csődben, orvosok menekülnek el, a lakosság pedig általánosságban elégedetlen.

Mi lenne ennek a megfelelő kezelési módja? Nem az, amit sok helyről hallani lehet, hogy hirtelenjében növeljük meg az egészségügy forrásait az adófizetők terhére. A lyukas tankú autóba sem érdemes több benzint tölteni, hanem először a tankot kell megfoltozni. A hazai egészségügybe sem szabad hipp-hopp még több adófizetői pénzt beletolni (és mellesleg nem is nagyon van miből). Elsődlegesen a rendszer hatékonyságát kell megjavítani. Aztán majd egy jól működő rendszerre érdemes lesz több pénzt szánni, hiszen akkor annak a többletforrásnak várhatóan már eredményoldali hatása is lesz.

Elsődlegesen arra kell választ keresni, hogy mi a jelenlegi alacsony hatékonyság oka. Melyek azok a területek, ahol tudnánk javítani a rendszer működésén, pénzt spórolni és azt a forráshiányos területekre átcsoportosítani. Magyarul, hol folyik el a rendszerből a pénz.

Hol folyik el a pénz az egészségügyből?

Ehhez érdemes szisztematikusan sorra venni, hogy milyen célú kiadásai merülnek fel a szektornak és ezek közül hol történik pénzelfolyás. Érdemes rápillantani az OECD vagy az Eurostat által publikált egészségügyi célok alapján megbontott kiadási adatokra.

Az alábbi elemzés a magyar egészségügyi kiadási szerkezetet két ország kiadási szerkezetével veti össze: a franciával, amely akár követendő mintaként szolgálhat, hiszen rendszerét az Egészségügyi Világszervezet többször a világ legjobbjának kiáltotta ki, illetve a csehországival, amelynek egészségügye hasonló fejlődési folyamaton ment végig, mint a magyar.

Az ábra bal oldali oszlopában az látható, hogy az OECD szerint milyen tételekből épült fel az egy főre eső egészségügyi kiadás 2006-ban Magyarországon. Az ábra másik két oszlopa pedig azt mutatja, hogy ha nem a 2006-os magyar kiadási szerkezet szerint bontanánk meg a 2006-os magyar kiadásokat, hanem a francia (középső diagram) vagy a cseh (jobb oldali diagram) arányok szerint, akkor az egyes célokra mennyivel kellene többet (+) vagy kevesebbet (-) költenünk.

Két fontos következtetés látszik az ábrából. Az egyik az, hogy akár a fejlett Franciaországhoz, akár a velünk anno egy startvonalról induló Csehországhoz hasonlítjuk a magyar egészségügy kiadási szerkezetét, az eredmények nagyon hasonlóak. Ez persze azt is jelenti, hogy a csehek kiadási szerkezete közelebb áll az egyértelműen fejlettnek tekinthető franciákéhoz, mint a miénkhez.

Az ábra másik üzenete pedig az, hogy az egészségügyünk kiadási szerkezete több helyen is problémás. Jól látszik, hogy a kiadások nagy részét jelentő két területen - a gyógyító beavatkozások, rehabilitáció és a járóbetegeknek nyújtott egészségügyi termékek esetében - nem megfelelő a kiadásaink szintje. Gyógyításra nagyon keveset, miközben az egészségügyi termékekre rettentő sokat költünk. Ezt a két területet érdemes részletesebben tárgyalni:

1. Keveset költünk gyógyításra. Ha a francia kiadási szerkezetet követné a magyar, akkor 113 dollárral, ha a csehet, 140 dollárral kellene többet költenünk évente gyógyító beavatkozásra és rehabilitációra minden egyes magyar lakos után. Ez azt jelenti, hogy ennek a területnek a jelenleginél kb. 17-21%-kal magasabb indokolt forrásigénye van. A teljes egészségügyi büdzsére lefordítva ez kb. 200-250 milliárd Ft-os többlet kiadást jelentene ezen a területen.

Ha még mélyebbre ásunk a számokban, akkor az is világos, hogy elsősorban a fekvőbeteg, vagyis a kórházi ellátás az, ahonnan hiányzik a pénz. Ez világos magyarázatot ad arra, hogy miért vannak a kórházak a csőd szélén és miért kell rendszeresen többletfinanszírozásért könyörögniük az igazgatóknak, akár az éhségsztrájkkal való fenyegetéssel is. És mivel nem jut elég pénz, mi a logikus válaszuk: leépítik az ellátási színvonalat, hogy spórolnak. Ezért halljuk azt a tévéből és a rádióból, hogy például a beleket mostantól nem géppel, hanem kézzel varrják össze több kórházban a műtét során...

2. A járóbetegek által vásárolt egészségügyi termékek kiadási szintje nagyon magas. A francia kiadási szerkezet alapján 211 dollárral, a cseh alapján 129 dollárral kellene kevesebbet költenünk járóbetegek által vásárolt egészségügyi termékekre. Ez 24-40%-os kiadáscsökkentést jelentene ezen a területen, amely jórészt fedezné is a gyógyításhoz szükséges fent említett többlet forrásigényt.

Ebbe a felfújt költség-kategóriába tartoznak a gyógyászati segédeszközök és a gyógyszerek. A gyógyászati segédeszközök piaca egy meghatározó piaci szereplő nem nyilvános nyilatkozata szerint az egyik legkorruptabb ága az egészségügynek.
A kevéssé transzparens és piacitól távoli megoldások a gyógyszerkiadásainkat is érintik. Magyarországon szállóigévé vált az "erős gyógyszerlobbi" kifejezés, és a számok azt mutatják, hogy jó okkal. 2006-ban a magyar egészségügyi kiadásoknak 33%-a ment el gyógyszerre (a lakossági kiadás és OEP gyógyszertámogatás összege). Ez az érték más EU tagállamokban 15% körül van.

Természetesen ahhoz, hogy az egyes költségkategóriák közötti átcsoportosítást meg lehessen valósítani, valamennyi szereplő ösztönzőit meg kellene változtatni és az ellenőrző folyamatok tekintetében is komoly előrelépés lenne szükséges.

Az átkozott pénz

Az egészségügyünk problémáinak rövid távú megoldásához elsősorban nem többletforrásra van szükség, hanem a rendelkezésre álló pénz sokkal okosabb felhasználására - a diskurzusnak ma ezen utóbbi témának hogyanjáról kellene szólnia.

A jó hír ugyanis az, hogy már a jelenleg rendelkezésre álló tőkéből is létre lehetne hozni egy sokkal jobban működő rendszert, ha a kiadások szerkezete egészségesebb lenne. Arra kell tehát szánnunk a következő pár évet, hogy a jelenlegi rendszer hibáit megfoltozzuk, kialakítsunk egy sokkal racionálisabb, hatékonyabb és jobb eredményeket produkáló egészségügyet, amiből nem elfolyik a pénz, hanem ami idevonzza a tőkét.

Macher Flóra
az Oriens munkatársa

http://www.portfolio.hu/cikkek.tdp?k=3&i=127212