Pirula
Hálapénz, arrogáns orvosok és ápolók, türelmetlen és agresszív betegek, omladozó kórházi falak, várólista és alulfinanszírozottság, ágyszám leépítések... Mindenki számára ismerős fogalmak, hiszen életében legalább egyszer megbetegszik az ember. Feladatunknak tekintjük a betegek és az egészségügyben dolgozók véleményét, tapasztalatait a nyilvánosság elé tárni, annak érdekében, hogy a betegellátás színvonala emelkedjen. Várjuk a pozitív és negatív hangvételű leveleket egyaránt a pirulablog@gmail.com címre!
Kórházi körkép
Magyari levele következik, aki bemutatja kórházainkban uralkodó kaotikus állapotokat. Tessék komentelni!
Péterfy Sándor utcai kórház, gasztroenterológia, 2008 tavaszán. Késő este vitt be keresztlányom, heveny alhasi görcsökkel. Az orvos (l.á., a doktori címet ezennel megvonom ettől) rikácsolva kérte ki magának, hogy fiam vegzálja - nézzen már meg, mert menten elájulok a fájdalomtól. Nem ért rám. Aztán rám ért végre, infúzió, szintetikus morfium (fájó beleimre, mely szintetikus morfium egyik mellékhatása, hogy megállítja sokaknál a bélműködést!). 3 ágyas szoba - egész éjszaka fenn voltam a fájdalmaktól. Szombat következett, mikor meghalni sem szabad egy magyarországi kórházban, mert úgysem történik semmi, még a hullával sem. Többnyire. Velem sem történt semmi érdemleges. Fájt? Hajaj! Rajtam kívül azonban ez nem érdekelte a fehérkönyeseket.
Aztán. Kiderültek a disznóságok. Pl, hogy MINDEN pácienst leszedálnak. Az egyiknek Rivotrilt adnak, a másiknak Xanax-ot, azt, ami éppen a kezükbe kerül. Így járt Erzsike Néni is, nyócker munkásasszony, 74 éves. Napi 36 db gyógyszert diktáltak belé, melyek közül kettőt tudtunk kiszemezni. Az egyik a Xanax volt, a másik szintetikus morfium. (Rákos betegeknek adják a Contramalt.) Kérdeztem Erzsikét, szorong-e. Mondta, fáj a lelke, mert 4 éve halt meg a lánya. Gyászol. Na, Xanax ment a szemétbe. Kérdeztem Erzsikét, mije fáj nagyon? Mondta, fájogat a háta, már régóta. Na, Contramal (napi 3!) a szemétben landolt. Erzsike Néni aluszékonysága megszűnt, élénk lett, viccelődött, de olyan ízesen, hogy potyogott a szemünk a nevetéstől. Na-ja. Ha nem szedálják le az ember fiát/lányát, még a gyászt is jobban viseli. Erzsikének "amúgy" polip volt a gyomrában, azért feküdt be, hogy endoszkóppal kiszedjék. Változatlanul nem tudja, miért kell a "maradék" 30 db gyógyszert szednie, melyre kevéske nyugdíjának java része megy el, havonta.
Másik szobatársam gyereket akart (volna). Kapott injekciót, amitől - mellékhatásként! - kapott a lábába trombózist. Na, így aztán piszkosul lehet gyereket csinálni. Hogy gyulladását lejjebb vigyék, kapott 3. generációs antibiotikumot, mely azt kell tudni, hogy piszok erős. Ezért kell(ene) 3 percen keresztül beadni, csak el kell(ene) olvasni az injekció mellé rakott tájékoztatót. Nem olvasta el, sem az orvos, sem a nővér. Olyan rosszul lett a szegény lány, hogy jaj!
Még mindig a Péterfy. Az alagsorban várakozunk délután 1/2 3-kor, éhgyomorra persze, gyomortükrözés lesz. Professzorkám viszont késik. Hideg van, fázunk. Társam kifakad: "A főorvos úr magánbetege vagyok, sok pénzt adtam neki, hogy kiemelten kezeljen! És most meg itt kell várnom, fáznom, éheznem." Nem sajnáltam őt. Én is fáztam, én is éhes voltam, de legalább ingyér. Miért adnék én bárkinek pénzt azért, hogy a munkahelyén a munkáját végezze? Méghozzá akkor, amikor azt előzetesen mondta. Tehát NEM 1/2 3-kor, hanem délután 1 órakor. Miért "kell" VÁRNI a szenvedőknek ezekre? Miért nem tudják beosztani az idejüket? És még csak elnézést sem kérnek, ami a bunkóság csúcs!
Erzsike Néni nincs sajnos egyedül a fehérköpenyesekkel szemben. Sok-sok Erzsi Néni és Józsi Bácsi kiszolgáltatott ilyen-olyan betegsége kapcsán. Mert a fehérköpenyesek jó része (mindig tisztelet a kivételnek!) valamiféle istennek gondolja magát. Nem "képesek" magyarul beszélni pácienseikkel, nehogy már érthetőek legyenek, de tanulni sem képesek. Hálapénzt elfogadni viszont maximálisan képesek! El is mondta nekem a Honvéd Kórházban egy "orvos", vegyem tudomásul, a hálapénz tartja össze a magyar egészségügyet. Csak nem gondolom, hogy ő ebben a büdös Budapestben lakik? És neki el kell tartania vidéki házát, kocsiját - hát valamivel be kell járni! Mondta. Válaszoltam. Inkább vizsgálja meg fájó bal kezemet, s mondja meg, mi a teendőm. Szarok "sanyarú" helyzetére! Menjen inkább kőbányába, mert külföldre nem tud menni. Nem tud külföldiül. De számítógépül sem. Nem ismeri a bonyolultabb műszerek kezelését, csak bőgni tud. Azt viszont hangosan! (A Máv Kórház urológus "professzora" - p.gy. - nem volt képes a DVD-re fölvett CT urográfia felvételének olvasására, mert ahhoz sem ért. De beosztottai sem, a nála jóval fiatalabb "orvosok"! A Kékgolyó utcában a helyzet hasonló. A 2.sz.Belklinikán a saját notebookján nézte meg az orvos a pendrive-omon lévő orvosi információimat!)
A Máv kórház udvarán az én angol gyártmányú autóm volt a legalja autó. A futottak még kategória. Vagyont érő kocsik állnak a Máv Kórház udvarán! Ugyanakkor a mozgáskorlátozottnak nincs kijelölt parkolóhelye, egy kórházban! Ezek a fizetésükből vették a 30-40 milliót érő kocsikat. Vagy örökölték. Vagy kitartatják magukat. Ugye? Mondtam is a nővéreknek, jó izlésük van, hogy ilyen remek kocsikat bírtak vásárolni. Jót röhögtünk. Kínunkban.
S hogy magamról is írjak egy szösszenetet. 1992-ben diagnosztizálta Beke doktornő a Margit kórházban, laktóz intoleránsnak születtem, úgynevezett ázsiai típusú alkat vagyok a tejmolekula feldolgozhatatlansága terén. Nem betegség ez, hanem ALKAT. Kerültem hát a tejet és tejtermékeket az elmúlt 16 évben, amennyire csak lehetett. 2008. nyarán w.j. az 1.sz.Belklinikán újabb laktóz-vizsgálatot végzett, és közölte: "A tankönyv szerinti normákat hozza." Mármint-hogy nem vagyok laktóz-intoleráns. Na, 1:1. Nyilvánvaló, harmadik vizsgálat kell a döntetlen után. Megtörtént. 2:1 az eredmény, miszerint valóban nincs "alkatrészem" a laktóz-molekula lebontására. Születetten. És ez a w.j. az orvosi egyetemen tanítja azt a laktóz-vizsgálati módszert, melynek pontossága? Nem minősítem. Magáért beszél.
Soproni kórház. Egyik barátnőm fekszik ott éppen, mert irreverzibilisen szétcsinálta a budapesti "orvos" a jobb vállát. Teljes protézist kapott, most lábadozik, aztán majd perel. (Bár eléggé nehéz forintosítani egy jobb vállat, és barátnőm elmúlt hónapok alatti iszonyat szenvedését!) Mesélte, két osztrák nő is meghalt ebben a kórházban, plasztikai műtétjük után. Most minden fehérköpenyes "szorong", és meglepő - dolgozik a munkahelyén. Merthogy vizsgálat van. Kérdéseim költői, de mégis fölteszem: Miért kell valakinek (akárkinek) meghalnia ahhoz, hogy ellenőrizzék végre ezeket - IS? Mikor lesz vége annak a feudális-szocialista, uram-bátyám "rendszer"-nek, melyből világgá menekül az épeszű, orvosi egyetemet végzett fiatal? Mikor tűnnek a süllyesztőbe azok a professzorkák, kik nem tanultak, nem fejlődtek az elmúlt évtizedek alatt? De jól megszedték azért magukat - a dinka magyar polgárok által fizetett honoráriumból? S hogy velem mi történt? Huszadlagos. Megoldottam. Nem engedtem leszedáltatni magam. Ezek ellenében is életben maradtam. Meló, tudom, nem is veszélytelen. De résen vagyok, tanulok, informálódok, ellenőrzök - mindenkit. Hát a testemet nem hagyom mások által szétcseszni, nekem is csak egy van! Végképp nem engedem, hogy ezek küldjenek halálba (kétszer majdnem sikerült!), vagy tegyenek gyógyszi-függővé. Na.
Várjuk a pozitív és negatív hangvételű leveleket egyaránt a pirulablog@gmail.com címre!
Reaper Man