A gyógyítás új szemléletmódja: narratív orvoslás

Ha megtanuljuk jól megérteni a betegünket egy átlagos rendelés szűkre szabott feltételei között, akkor munkánk új dimenzióval gazdagodik. Hatékonyabb és örömtelibb lesz. A narratív orvoslást ez az igény hívta életre. Sok ország mellett Magyarországon is egyre többen gyakorolják. A módszer kidolgozója az angol John Launer családorvos, családterapeuta. Ő és munkatársai évek óta tartanak gyakorlati képzést orvosoknak, nővéreknek, segítőfoglalkozásúaknak Angliában és a világ sok országában.

Miért narratív? A rendelőben a beteg történetet mond el. "Ettem a hideg káposztából, és elkezdett fájni a hasam", vagy: "Amióta vidékről feljöttem Pestre, gyakran fáj a gyomrom". A történeteknek számos kontextusa van. A háziorvosi praxisban a fő vonatkoztatási rendszer általában az orvosi, mely biztonságos terepet ad orvosnak, betegnek. A beteg problémáinak gyakran csak orvosi kontextusát mutatja be akkor is, amikor az egyéb területeken is jelentkezik Ha ezekre a kontextusokra nem derül fény, a beteg története (a gyógyulás folyamata) elakad, nem alakul jobb történetté.

Vegyünk egy példát. Betegünknek fáj a torka. Az orvosi szempontból egyszerűnek tűnő torokfájás miatt a beteg aggódik. Szorongó, aggodalmaskodó ez a beteg, gondoljuk, és közben alattomosan kezdjük érezni a szorongást mi is: lehet, hogy valamit elnézünk?

Ha nem szokványos jelenséget tapasztalunk, a narratív orvoslás azt javasolja, hogy próbáljuk kérdésekkel megvilágítani a problémát. Ha egy félig megvilágított szobát jobban szemügyre szeretnénk venni, meggyújtunk még egy-két lámpát. Ha nem látunk jól valami számunkra fontosat, arrébb megyünk, onnan is megnézzük. Ilyesmit teszünk a narratív orvoslás során: kérdéseinkkel kontextust szélesítünk, perspektívát váltunk.

Folytatva esetünket, megkérdezzük a betegtől, hogy mitől fél. Ekkor elmondja, hogy hallotta, hogy az infarktus is kezdődhet torokfájás képében. Tudjuk, hogy a félelmek hátterében gyakran bújik meg közeli hozzátartozó betegsége. Jelen esetben ez egy hipotézis, ami vagy igaz, vagy nem. Hipotézisünket kérdésekkel tesztelhetjük. Megkérdezzük, van-e speciális oka arra, hogy az infarktustól tartson. A beteg elmondja, hogy apja ötvenéves korában infarktusban halt meg. Tovább szőve a beszélgetést tervet készíthetünk a beteggel a megelőzést illetően.

Egy ilyen beszélgetés nem időigényes. Megtérül ez az idő, ha arra gondolunk, hogy aggódó betegünk nem lesz az orvos tehetetlenségét, frusztrációját előidéző, visszajáró beteg. Aggódásának okára fény derül, segíteni tudunk neki.

A gyógyítás során sokszor alkotunk hipotézist. Feltételezéseinket gyakran megosztjuk a beteggel: biztos lelki oka van betegségének, mondjuk. Tehetetlennek vagyunk, és a beteg is elégedetlen. Ha nem megmondunk, hanem kérdezünk, a beteg azt fogja érezni, hogy kíváncsiak vagyunk rá, érdekel minket története. Kérdéseink jó, ha olyan kérdések, melyekkel szélesebb kontextust teremtünk, összefüggéseket tárunk fel. Hogyan érjük el azt, hogy kérdéseinkkel a beteg szükségleteinek megfelelően járjunk el? Jó, ha kérdéseink a beteg saját szavaiból indulnak ki, így nem kerülünk olyan helyzetbe, hogy például a derékfájására gyógyszert kérő beteg családi kapcsolatait firtatjuk, ami előtt ő értetlenül áll, hiszen nem erre van szüksége.

Egy terápiarezisztens refluxos 20 éves betegem kétségbeesésében műtéti megoldáson kezdett el gondolkozni. Feltételezésemet, hogy lelki elakadás áll makacs betegségének hátterében, kérdéseimmel teszteltem. Kiderült, hogy az apja miatti gyásza (gégerákban halt meg) elakadt, ez fojtogatja torkát. A gyász feldolgozását követően a beteg tünetei elmúltak.

A kontextust szélesítő kérdések vonatkozhatnak a beteg családi kapcsolataira, az orvos-beteg-kapcsolatra vagy bármire, aminek figyelembevétele, megértése hasznos lehet. Például, ha egy beteg az orvos tájékoztatása ellenére nem járul hozzá a felajánlott vizsgálathoz vagy kezeléshez, perspektívaváltásra invitálhatjuk betegünket, és megkérdezhetjük: ha Ön lenne az én helyemben, mit mondana, mi a megfelelő lépés az Ön egészsége érdekében?

A beteg származása, szociális helyzete, családi viszonyai, testi betegségeinek története mind-mind meghatározza életét, betegségét, egészségét. Saját történeteink, a bizonyítékon alapuló orvoslás előírásai, vélekedésünk a gyógyításról, kulturális, hitbéli nézeteink, családi hátterünk befolyásolják azt, ahogyan gyógyítunk. A narratív orvoslás útmutatást ad arra nézve, hogy betegünk érdekében ezeket a történeteket hogyan egyeztessük össze.

Mit jelent a beteg érdeke, szükséglete, a jobb történet? Ha együttműködő infarktusos beteget kell ellátnunk, a jobb történet, a gyógyítás szempontjából elegendő az orvosi kontextus. Ha viszont egy infarktusos beteg nem akar kórházba menni, fontos, hogy az orvos kérdéseivel annyira szélesítse a kontextust, hogy a beteg története jobb történetté alakuljon, tehát a kezelést elfogadja. Kérdezhetünk családi kapcsolataira, mit gondol, kire hogyan hat betegsége, kire miben számíthat, mit gondol, mi történik, ha kórházba kerül, mi, ha nem. Kérdéseink segítik az összefüggések megértését a beteg számára is, melynek hatására lehetősége lesz helyzetét újraértékelni.

Összefoglalva

1. A narratív orvoslás gyakorlásához nem kell pszichológiai előképzettség.

2. Tanít kérdezni, segít abban, hogy mit és mikor kérdezzünk

3. Eszközeivel segít felismerni a nem orvosi kontextusban lévő problémát

4. Eszközökkel látja el az orvost azokban a helyzetekben, amikor a konzultáció elakad, vagy az orvos számára idegen területre ér, amikor az orvos tehetetlen, frusztrált, mert eszköztelennek érzi magát, vagy a beteg "nem együttműködő".

5. Segít összeegyeztetni a bizonyítékon alapuló orvoslást a beteg egyedi szükségleteivel.

6. Segít az időt jobban strukturálni.

7. A visszajáró, örök elégedetlen, "telhetetlen" betegek száma csökken a praxisban

8. Gazdagítja az orvosi munkát azzal, hogy ráirányítja a figyelmet kulturális, szociális és hitbéli sokféleségekre.

(Forrás: Medicus Anonymus)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy munkacsoportot hoztunk létre, ahol saját élményeken keresztül, orvos-beteg-helyzeteket eljátszva, elemezve ismerkedünk a módszerrel. Rövid távú terveink között szerepel orvosi klub, klubok létrehozása, melyekben lehetőség nyílna nehéz eseteink megbeszélésére a narratív orvoslás eszközeinek segítségével. Későbbiekben az orvosképzés és -továbbképzés területén is hasznosnak gondoljuk a narratív orvoslás integrálását.

Az érdeklődő kollegákat ez úton tisztelettel meghívjuk levelező-listánkra, ahol bekapcsolódhatnak a munkába, bővebb információkat kaphatnak. Kérem, írjanak email címemre.

Dr. Dobó Katalin - családorvos, családterapeuta

dobonag@t-online.hu