Primary Healt Care

2008 évvégén "Alapellátás - most jobban kell, mint valaha" címmel megjelent a WHO szokásos évi jelentése (World Health Report), melyet az idei évben az alapellátásnak szenteltek. Különösen aktuálissá tette a témaválasztást az alapellátásról szóló Alma-Ata-i Deklaráció 30. évfordulója. A most publikált dokumentum a jelenlegi helyzetet a harminc évvel ezelőtti célkitűzések és az azóta megtett lépések fényében vizsgálja.

Az "egészséget mindenkinek" (Health for All) alapelvet 1978-ban az Alma-Ata-i Deklaráció fogalmazta meg. Számos téren történtek előrelépések, eredmények: az alapvető gyógyszerek mindenki számára elérhetővé váltak, egyértelmű javulás történt a biztonságos ivóvíz ellátás, a higiéniai viszonyok, és a várandós kismamák gondozása terén. Növekedett továbbá az egészségügyi ráfordítások aránya, ez az érték 2005-ben világviszonylatban a GDP 8,6%-a. Ugyanakkor azok a trendek sem hagyhatók figyelmen kívül, melyek a célkitűzésekkel ellentétes irányban hatnak. Ezek közül a legfontosabbak:

- az egyes országokon belüli és az országok közti egyenlőtlenségek folyamatosan nőnek,

- az elöregedő társadalom és urbanizáció hatására nő a krónikus nem fertőző megbetegedések okozta teher,

- a globalizáció hatása a fertőző betegségek szétterjedésére és az élelmiszerbiztonság helyzetére,

- klímaváltozás egészségre gyakorolt hatása,

- az információ korában megváltozott a viszony a lakosság, az orvosok és az egészségpolitikai döntéshozók között,

- az ellátórendszer a legtöbb országban alulfinanszírozott,

- a kormányzatok projektszerű, átmeneti beavatkozásai az egészségügy problémáinak megoldására naivak, ugyanis rendszerszintű probléma rendszerszintű megoldást kíván; válaszaik ugyanakkor inadekvátak: a túl gyakran és túl későn történnek, vagy túl sokat tesznek, de nem jó helyenlő

A három leginkább aggodalomra okot adó körülmény, mely ma a világ egészségügyi ellátórendszereit jellemzi:

1. az ellátórendszer középpontjában a specializáció és szupraspecializáció áll,

2. a rövid távon gondolkodó, utasítás és ellenőrzés alapú rendszerek az ellátás fragmentációját okozzák,

3. ezzel egyidőben a "laissez-faire" egészségpolitika hatására szabályozatlanul virágzik az ágazat elüzletiesedése.

Mindezek hatására az egészségügyi ellátórendszerek szolgáltatásait a legbetegebbek veszik igénybe a legkevésbé; a szegényeket nyomorba taszítja az ellátásokért fizetett hozzájárulás mértéke; az ellátás egyre jobban fragmentálódik - elveszett a holisztikus látásmód; a szolgáltatások biztonsága kívánnivalót hagy maga után; rossz a forrásallokáció annak ellenére, hogy a betegségteher 70%-a bizonyíthatóan megelőzhető lenne prevenciós intervenciók segítségével. Az alapellátás terén alig valami tudott megvalósulni a 30 évvel ezelőtti elgondolásból, mert üzeneteit szlogenekre egyszerűsítették, a költség-hatékony ellátás ideáját alulfinanszírozásként értelmezték, beruházás

gyakorlatilag nem vagy alig történt, és feladatait sokfelé szakképzetlen munkaerő végzi az alig felszerelt rendelőkben. Így végül a legtöbb országban az alapellátás "szegény emberek szegényes ellátásává" vált. A jelentés végkövetkeztetése, hogy elkerülhetetlen az alapellátás megreformálása a 2. ábrán illusztrált négy, egymással szervesen összekapcsolódó irány mentén.

A szükséges alapellátási reformok

ÁLTALÁNOS LEFEDETTSÉG REFORMJAI a méltányosság javítása érdekében	ELLÁTÓRENDSZERI REFORMOK lakosságközpontú egészségügyi ellátórendszer kialakítás érdekében
REFORMOK A VEZETÉSBEN az egészségügyi hatóságok megbízhatóbbá tétele érdekében	A KÖZÉRDEK REFORMJAI a közösség egész‑ ségének védelme és fejlesztése érdekében

Az alapellátást érintő reformok főbb kérdései az alábbiak:

I. Általános lefedettség

- járulékfizetési elven pénzalapok köré gyűjteni a lakosságot (társadalombiztosítás),

- a méltányosság javítása,

- szociális igazságosság,

- a kirekesztettség megszűntetése,

- az ellátásokhoz való jobb általános hozzáférés,

- szociális egészségvédelem.

II. Ellátórendszer

- az emberek szükségleteinek és elvárásainak megfelelően újraszervezett ellátórendszer kialakítása,

- az alapellátás szerepének erősítése és ellátóhálózatok létrehozása,

- lakosság-közeli, multidiszciplináris team kialakítása az alapellátás körül, melyben részt vesz a specialisták és kórházak partnerek éppúgy, mint a szociális szféra szereplői, szociális szempontok kiemelten történő figyelembe vétele,

- a változó világ kihívásaira történő reagálás,

- jobb eredmény és minőség elérése,

- az egyik kiemelt terület a lakosság egészségügyi ellátórendszerbe vetett bizalmának fenntartása.

(Veszélyesnek látják a dokumentum készítői, hogy számos alacsony vagy közepes anyagi lehetőségekkel rendelkező ország a szolgáltatások és igények kettős nyomásában félő, hogy ugyanazokat a hibákat fogják elkövetni, melyeket a gazdagabb országok a múltban már elkövettek.)

III. Közérdek

- egészségesebb közösség biztosítása,

- a népegészségügy és alapellátás tevékenységének összehangolása,

- az egészség szem előtt tartása a szektorok közötti együttműködésben,

- nemzeti és nemzetközi népegészségügyi tevékenységek erősítése.

IV. Vezetés

- egyrészt az egészségpolitikai vezetés utasításokba és a kontrollba vetett aránytalan bizalmának helyrebillentése,

- másrészt az állam "laissez-faire" viselkedése helyett teljes körű, közreműködői, tárgyalás-alapú, és komplex rendszerben gondolkodó vezetésének megvalósítása.

Nyilvánvalóvá vált, hogy a gazdasági növekedéssel és az emberek ismeretanyagának bővülésével együtt növekednek az egészségügyre nehezedő elvárások is, melyek egy része ugyan nem reális, más részük azonban igen. Az egyes kulcsjelentőségű értékek súlya - mint például a méltányosság, szolidaritás és az emberközpontú ellátás igénye - a legtöbb országban egyre többet nyom a latban. Ezen értékek kielégítésére ugyanakkor hosszú távon egyedül az alapellátás képes.

Dr. Hargitai Réka, Dr. Balogh Sándor PhD.

Országos Alapellátási Intézet

(Forrás: Medicus Universalis)

A WHO jelentése az alábbi internetcímen angol nyelven elérhető:

http://www.who.int/whr/2008/en/index.html