Németország: Gyógyító szakmák/új munkamegosztás

A gyógyító szakmák közötti munkamegosztást át kell gondolni és a mai helyzethez igazítani. Az állandóan nagyobbá váló hiány, különösen orvosokban és nővérekben, a megoldást egyre sürgősebbé teszi. A frontok azonban megkeményedtek. A német Pénztári Orvosok Szövetségének (KBV) rendezvénysorozatán az elnök azt a provokatív kérdést tette fel, hogy a nővér rövidesen orvos lesz-e. Azután kifejtette, hogy már most és a jövőben is egy megbízható, területet lefedő, minőségileg értékes háziorvosi és szakorvosi ellátásra van szükségünk.” Az olyan modellek, mint az orvost tehermentesítő, községközeli, E-Health – támogatott szisztematikus intervenció vagy az ellátó asszisztensnő a háziorvosi praxisban bár tehermentesíthetik az orvost, de semmi esetre sem pótolhatják. „Ez biztosan az egészségügyi ellátás rosszabbodásához vezetne.” Az orvos felelőssége oszthatatlan Hasonlóan érvelt a Szövetségi Orvosi Kamara (BÄK). Támogatta azt az ötletet, hogy az ambuláns ellátást az egészségügyi szakmák fokozott bevonásával fejlesszék tovább. Ennél mindenesetre meg kell óvni a jogbiztonságot és a gyógyítás gyakorlatának egységességét. „A betegek egy holisztikus ellátást akarnak. Ezért az orvosok felelőssége oszthatatlan és az orvosoknak való fenntartással van szabályozva.” Az orvosi szolgáltatások helyettesítését nem orvos egészségügyi szakmák szolgáltatásai révén az orvosi és jogi felelősség egyidejű átruházásával el kell vetni. A gyógyítás egységes gyakorlását képzett orvosok révén meg kell tartani. „Az orvosi feladatok részleges áthelyezésével az aktuális ellátási problémák nem oldhatók meg, hanem inkább további kapcsolódási pontok veszélye jön létre. Ezért elvetjük a gyógyító tevékenységek helyettesítését és ehelyett támogatjuk a kiegészítő képzettségű praxisalkalmazottakra való bővített delegálási lehetőséget, beleértve a jobb finanszírozást” – követelte az elnök. Ápolási Tanács (DPR): Helyettesítésre van szükségünk! Egészen másként látta ezt a DPR elnöknője. Ő kifejezetten a helyettesítés mellett szólt és egy modellkísérletet követelt, amely nővéreknek megengedi, hogy ápolási eszközöket is írjanak fel. „Magasan képzett nővéreink vannak. Amit ezek hároméves képzésük alatt tanultak, a praxis dolgozói nem tudják egy oktatásban megtanulni.” Hangsúlyozta a preventív cselekvés jelentőségét. „Az orvosok ignorálják a paradigmaváltást. Az emberek egészségesek akarnak maradni és egyáltalán nem akarnak betegek lenni.” A bekövetkező demográfiai változás az igen öreg, fokozottan multimorbid vagy ápolásra szoruló emberekkel paradigmaváltást követel az orvostudományban, az ápolásban és a szociális ügyekben – hangsúlyozta, reakcióként arra, hogy az ulmi kongresszuson az orvosok ismét hangsúlyozták elutasító álláspontjukat az orvosi szolgáltatásoknak ápolási szolgáltatásokkal való helyettesítéséről. Az elnöknő szerint „képzett, elegendő ápolási ellátás nélkül egy orvosi intervenció ápolási szükségletű embereken többnyire nem jár tartós eredménnyel.” A Német Ápolási Tanács e látásmódjában megerősítve tekinti magát az Egészségügyi Szakértői Tanács 2007-ben nyilvánosságra hozott szakvéleménye révén: „az orvosok monopóliuma a gyógyítás gyakorlatában a múlt modellje. Ma azt látjuk, hogy a lakosság egészségügyi ellátásában különböző szakmák vesznek részt. Ezeknek azokon a területeken, amelyekben képzettek, jogosítványt kell kapniuk, hogy szolgáltatásaikat orvosi rendelet nélkül is nyújtsák és a betegpénztárakkal elszámolják.” „Az orvoscentrikusság nem mindig hatékony” Ezt állapította meg szakvéleményében az Egészségügyi Fejlesztési Szakértői Tanácsa (SVR). Az egészségügyi szakmák együttműködése nem felel meg a morbiditási spektrum változásainak vagy egy szektorokat átfogó ellátás strukturális követelményeinek. Ezt a jogbizonytalanság, a hiányzó interprofesszionális standardizálás, a nem mindig hatékony orvoscentrikusság és a képzés hiánya jellemzi. A Tanács ajánlásai a teamunka új koncepcióira irányulnak és csak minden gyógyító szakma elvi átgondolásával sikerülhet. A KBV elnöke szerint a diagnózis és a rendelés elsőbbségének az orvosnál kell maradnia. „Egyáltalán nem akarunk a gyógyításba beleavatkozni. Az orvost akarjuk tehermentesíteni és a közötte és az ápolási szolgálat közötti kommunikációt javítani képzett egészségügyi személyzet révén.” A szűkösség kényszeríti a megoldást? Minden szakvélemény és politikai akaratnyilvánítás ellenére ebben a kérdésben eddig nincs előrehaladás. Ehelyett az ellentétes táborok beásták magukat védőárkaikba. Az orvosoknak fenntartott minden feladat teljesítését területet lefedően ma már nem lehet biztosítani. Hogy van-e politikai többség a feladatok átruházás megoldásának a kiterjesztéséhez, legalábbis kétséges. Az SVR ajánlásai szerint a legfontosabb jövőbeni követelmények a demográfiából (a társadalom öregedése), a betegségi spektrumból (multimorbiditás), az innovációból (újabb módszerek gyorsabb bevezetése) és az ellátás integrációjából (a szektorális tagolás megszűntetése) adódnak. A Tanács arra az eredményre jut, hogy a feladatmegosztás változtatását kis lépésekkel kell kezelni. Az első lépésben az orvosi feladatokat nem orvosi egészségügyi szakmáknak a delegáció útján kell leadni. A második lépésben regionális modellprojekteket kell végezni és kiértékelni a szakmák változásaira és a nem orvosi szakmák nagyobb saját felelősségére. Ha ezek a modellprojektek igazolják gyakorlatukat, akkor harmadik lépésben történik az újítás szélesebb bevezetése. Néhány projekt már létezik a Tanács által javasolt első lépés keretében. Mikor lesz a második lépés?