Nem lesz orvosa..

Éger István, az orvosi kamara elnöke a következőképpen foglalta össze az orvosok bérkövetelésének elmúlt évi történéseit illetve a jelenlegi lehetőségét:

Lényegében nem történt semmi, illetve nagyon is sok minden történt.A gazdasági válság háttérbe szorította lehetőségeinket. Tény, hogy szeptember elsejével, amikor az úgynevezett bérharcot meghirdettük, ami tulajdonképpen annak az ismételt határozott kifejezésre juttatása volt, amit korábban talán kevésbé hangsúlyoztunk, mert a jogszerűen megszerezhető jövedelmekre fókuszált az elmúlt években. A túlmunkadíj, az önként vállalt túlmunka, és az egyéb más ügyeleti díjkérdések voltak előtérbe. Tavaly szeptemberben azt mondtuk, hogy igen, de hát az alapbéreken is most már valamit változtatni kell, mert szörnyű a munkaerő helyzet az egészségügyben.

Sajnos egyszerűen nincsenek eszközeink. Tehát gyakorlatilag ez részben lemérhető sajnos az egészségügyben dolgozók maradóknak a túlterheltségén, a kiégettségén, a kiábrándultságán, a megmozdíthatatlanságán...

Az összesen külföldre vándorló orvosok száma megközelítette, sőt egyes hírek szerint el is érte az ugyanazon évben összesen orvosi diplomát kapók számát. Tehát magyarul egyszerűen nulla volt az orvos utánpótlás Magyarországon e miatt. Arról nem beszélve, hogy a friss végzett orvosok munkára foghatósága, vagy jogosítványai, nem mérhetők össze egy több szakvizsgás, gyakorlott szakorvosnak a képességével, aki elment mondjuk Angliába dolgozni. Tehát itt vannak az óriási bajok. Aki még dolgozik, az pedig most ebben a gazdasági helyzetben különösen is hát megpróbál valahogy a túléléssel foglalkozni, és a saját bajaival foglalkozni, és ez egy eléggé demoralizáló helyzet.

Az a probléma, hogy azt nem értik meg a döntéshozók, illetve hát egész Magyarország, most itt nem lehet már csak az egészségügyről beszélni, azért van nagyon-nagy bajban, mert ez a gazdasági helyzet, és ez különösen háttérbe szorítja megint csak a legfontosabb stratégiai humán kérdéseket, az oktatást, az egészségügyet. És ott van a nagy baj, hogy Magyarország és a döntéshozók még mindig nem jutottak el oda, hogy megértenék, hogy ez a két alappillér ez a fennmaradásnak a záloga, tehát ebben akkor is cselekedni kellene és akkor is erre kellene megpróbálni priorálni, ha egyébként nehéz gazdasági helyzet van.

Néhány napja a kezembe került a Magyar Köztársaság kormányának legújabb jelentése, amit 2008. decemberben küldött ki Brüsszelbe, a konvergencia program teljesítésével kapcsolatos helyzetről. És ebben van egy nagyon érdekes mondat, amely azt mondja, hogy a 2006. szeptemberi konvergenciai kritériumok teljesítése nyomán az egészségügyi ráfordítások folyamatos csökkentése mellett az egészségügy finanszírozása fenntartható. Ez a mondat. Lehet, hogy finanszírozás fenntartható, csak ami mögötte van egészségügy címén, az már messze nem egészségügy .

Ma egyszerűen sok helyen nincs, aki gyógyítson. Például a házi orvos karban a háziorvosok 6800-an vannak, abból 10% 66 év fölötti. Az 680 ember. És csak 10%, aki 40 év alatti. Az átlagéletkor 56-57 év. 1400 fölött van a nyugdíj koron túl még aktívan dolgozók száma. ..és a praxisnak a havi bevétele egyszerűen nem garantálja a praxisnak az eltartó képességét. Ezzel most már sürgősen foglalkozni kell!

(Forrás: MTV Nap-kelte / Observer)