Az emberi test kényes jószág. Rendeltetésével ellentétes használata hosszú távon bosszulja meg magát. A civilizációs betegségek lavináját a „modern” élelmiszeripar” kialakulása indította el. A földművelés következtében kialakult túlzott szénhidrátfogyasztás csupán kezdete volt a cukoripar kialakulása után bekövetkező szénhidrát dömpingnek. Az ember evolúciós okokból vonzódik az édes ízhez, ezt a cukoripar egy csapásra korlátlanul hozzáférhetővé tette. A cukor fogyasztása rendkívül káros, cukorbetegséget okozhat, az elhízáson keresztül a szív és érrendszert és más szerveket károsítja, de még a rák és a cukorfogyasztás közt is szoros kapcsolatot találtak.
Amerikai statisztika szerint ma a népesség 6%-a cukorbeteg, és 15% prediabéteszes fázisban van. A vadászó-gyűjtögető életmódról áttért Pima indiánok közt a cukorbetegség 50-60%-os!
Érthető ováció fogad hát minden mesterséges édesítőszert, amely azt ígéri, hogy nem kell lemondani az édes íz élvezetéről, mert van kalóriamentes „cukor”. Dr. Joseph Mercola és Dr. Kendra D. Pearsall 2006-ban megjelent „Sweet deception” könyvükben alaposan utánajártak az édesítőszereknek.
Az aspartam sztori
Az FDA-hoz tízezer szám érkeznek be az aspartammal kapcsolatos mellékhatás jelentések. Tekintve, hogy becslések szerint a tapasztalt mellékhatásoknak kb. 1%-át jelentik, milliónyira becsülik azok számát, akiknél az aspartam különféle panaszokat okoz. 2002-ben az Európai Tudományos Élelmiszer bizottsághoz ötezer bejelentés érkezett. E számok persze keveset mondanak, hiszen az emberek egyszerűen csak szenvednek a tünetektől, és sem ők, sem orvosaik nem jönnek rá a panasz okára. A tünetek aspartammal való összekapcsolása rendkívül nehéz, s feltételezi, hogy az érintett, vagy orvosa tud a lehetséges veszélyről és teszteli a lehetséges kapcsolatot. E tekintetben azonban teljes homály uralkodik a mai orvosok és fogyasztók körében, mint ahogy a rengeteg ételben adalékként szereplő glutamát idegméreg hatásáról is teljesen alulinformált a publikum.Az amerikai Egészségügyi Minisztérium 1994-ben kibocsátott egy listát az aspartammal kapcsolatos panaszokról.
Ezek közt a leggyakrabban jelentett tünetek voltak a fejfájás, hangulatzavar, émelygés vagy hányás, látászavar, epilepsziás rohamok, görcsös jelenségek, fáradtság és gyengeség, alvásproblémák, szívritmus zavarok, szédülés, egyensúlyzavar, hallucinációk, hasi fájdalmak és görcsök, hasmenés, memóriazavarok, viszketés, kiütés.
Az aspartamot – mint az összes mesterséges édesítőt – véletlenül fedezték fel 1965-ben. Az FDA egészen 1983-ig hevesen ellenállt az aspartam élelmiszeradalékként való törzskönyvezésének, majd hirtelen átlátszó vezetőváltások után beadta derekát. Pedig már a korai vizsgálatokban kiderült, hogy az aspartam idegméreg. Hét majmot etettek aspartammal, ebből egy meghalt, ötnek generalizált epilepsziás rohama keletkeztek. A főbűnösök az aspartam bomlástermékei: az aszparaginsav, amely agysejtek kóros izgalmát idézi elő, a metilalkohol, amely idegméreg, s nagyobb dózisban vakságot, veseleállást és halált okozhat, valamint a formaldehid, amely kis mennyiségben is carcinogén. A bevezetést követő első év 600 panaszát kivizsgálva súlyos tünetekre derült fény: agresszivitás, hiperaktivitás, zsibbadás, ingerlékenység, emlékezetkiesés, májkárosodás, szívleállás, öngyilkossági késztetés és halál állt a panaszok közt.
Dr. Ralph Walton 1985-ben százhatvanhat, az aspartam biztonságosságát vizsgáló tanulmányt tekintett át. A gyártó cég által finanszírozott 74 vizsgálat mindegyike biztonságosnak állította az aspartamot, míg a 92 független vizsgálatból 84 viszont egészségre ártalmasnak találta. Az aspartam vizsgálat eredménye tehát a szponzor kilétéből előre megmondható.
Nem tudni, valós-e az összefüggés, de tény, hogy a mellrák, a prosztatarák és az agydaganat ugrásszerű növekedése figyelhető meg az aspartam 1983-ban bekövetkezett korlátlan, üdítőkben való használatának az engedélyezését követően. 1985-ben 10%-os növekedést tapasztaltak az agydaganatok előfordulásában.Az aspartam vitában nyomós érvnek tűnik az amerikai légierőnél és a polgári repülésnél tett megfigyelések, melyek a repülésügyi hatóságokat olyan figyelmeztetésre késztette, hogy még egyetlen aspartamos rágógumi elfogyasztása is súlyos látászavarokat vagy epilepsziás jelenségeket okozhat, s így a pilótákat az aspartam tartalmú ételek és italok kerülésére szólították fel.
A fogyizók csődje
Az aspartam a fitneszipar és a testsúlyára figyelő, egészségesen élni akaró emberek nagy felfedezettje. Azonban túl a veszélyes mellékhatásokon, melyek esetleg évtizedek múltán jelentkeznek csak, az aspartam paradox módon hízáshoz vezet. Fokozza ugyanis az inzulinkibocsájtást, és – mint más édesítőszerek is – összezavarják az agy éhségközpontját, és az aspartamot fogyasztó személy később az aspartammal megspórolt kalóriákat fokozódó éhségérzete miatt bőségesen felveszi más forrásokból.
Diétás italokat fogyasztóknál 65%-os súlynövekedés kockázatot találtak, amit még magyarázhatna az, hogy azok diétáznak, akik fokozott étvágyukat akarják kordában tartani a diétás termékekkel – sikertelenül. De patkánykísérletekben is azt tapasztalták, hogy a diétás üdítővel itatott patkányok többet ettek és jobban híztak.
S mit mond a magyar OÉTI? Csacska beszéd, Internetpletyka, hogy az aszpartam veszélyes volna. Hogy is lehetne az, mikor még a gyógyszereknél is szigorúbb vizsgálatnak vetik alá az élelmiszeradalékokat. Meglehet, de a gyógyszervizsgálatokról is ezerszer kiderült már, hogy micsoda hamisítások folynak üzleti érdekekből. Kit képvisel az OÉTI az adófizetők pénzén? Természetesen a gyártók érdekeit. Mára a "hivatalos álláspont" szinonímája lett a hazugságnak.
Vissza a természethez?
Az ember azt hitte, büntetlenül kijátszhatja a természetet. De nem lehet egyszerre dőzsölni és ugyanakkor karcsúnak és egészségesnek maradni. Méz, aszalt gyümölcs, sztívia – ezek a természet édesítőszerei.
http://szendigabor.freeblog.hu/archives/2009/02/22/Az_aszpartam/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése