Pocsék állapotban van a rákszűrés

Az Állami számvevőszék szerint hiába költött az állam 7 milliárd forintot erre a területre, az egész rendszert át kellene alalkítani.

Teljesen át kell alakítani a rákszűrés rendszerét, jelentette ki a területet vizsgáló Állami Számvevőszék. A szervezet ugyanis úgy találta, hogy noha az állam 7 milliárd forintot költött szűrőprogramra, mégis alkalmatlan az informatikai rendszer, nem hitelesek az adatok, minőségileg aggályosak a vizsgálóhelyek, a részvételi arány messze elmarad a tervezettől. (Például 2002-ben 747 ezer behívott közül 323 ezren jelentek meg, 2007-ben már lényegesen kevesebben, a behívott 262 ezer főből csak 91-92 ezer vette a fáradtságot, hogy elmenjen a vizsgálatra. Pedig ez komoly felelőtlenség, ugyanis hazánkban évente mintegy 32 ezer ember hal meg daganatos betegségben.) A szaktárca szerint az Állami Számvevőszék pusztán türelmetlen, hisz legalább 10 év kell, ahhoz, hogy mérni lehessen a 2002-ben indított program eredményességét.

JELENTÉS
az egyes onkológiai szűrési programokra
fordított pénzeszközök hasznosulásának ellenőrzéséről

BEVEZETÉS

Magyarországon 2005-ben a születéskor várható élettartam 75,8 év volt, ezzel az OECD tagállamok között majdnem az utolsó helyen állt, csak Törökország követte a rangsorban. Az OECD országok összlakosságra vonatkozó átlagos értéke elérte a 78,6 évet, sőt az országok mintegy egyharmadánál meghaladta a 80 évet. 1960 óta 30 ország mindegyikében növekedett a várható élettartam, de ez Magyarországon nem számottevő. A daganatok okozta halálozási mutatók tekintetében Magyarország a legrosszabb helyen áll. A 100 000 főre jutó korstandardizált halálozás 346 fő, míg az OECD átlag 227 fő. Összességében 1980 óta a rákos megbetegedések okozta halálozás az OECD országok többségében a férfiak és nők körében egyaránt csökkent. Ez alól a tendencia alól csak 4 ország kivétel: Magyarország, Görögország, Lengyelország és Spanyolország (2004).

BEVEZETÉS

Hazánkban évente mintegy 32 ezer ember rosszindulatú daganatos betegség következtében hal meg, és közülük több mint 7 ezer fő emlő-, méhnyak, vastag-és végbéldaganat miatt. A tüdőrák, a vastag- és végbél rosszindulatú megbetegedései miatt kétszer magasabb a halandóság, mint az EU többi tagállamában. A férfiaknál és nőknél egyaránt vezető halálok a tüdődaganat. A nőknél ezt követi az emlő- és vastagbélrák, míg a férfiaknál a vastag- és végbélrák, valamint a szájüregi daganatok. Az okok között a környezetszennyezés, az egészségtelen életmód, a gazdasági fejlettség hiányosságai, és a társadalmi egyenlőtlenség szerepel. Az Egészségügyi Világszervezet 1998-as nyilatkozata szerint az egészségi állapot javítása nem képzelhető el megalapozott nemzeti és regionális politikai stratégiák nélkül. Ezt felismerve 2001 nyarán a Kormány elfogadta3 az „Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Programot 2001-2010”, majd 2003-ban az Országgyűlés az „Egészség Évtizede Johan Béla Nemzeti Program”-ot. A programok a népegészségügyi helyzet gyökeres javítását, ezen belül a daganatos eredetű halálozás csökkentését fogalmazták meg. A népegészségügyi programokon túl a Kormány 2005-ben a „21 lépés a magyar egészségügy megújításáért”4 című programjában is a daganatos halálozások növekvő trendjének megállítását tűzte ki célul és Nemzeti Rákellenes Programot indított.

A 2001-2010. évekre szóló Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program alapelveiről szóló 1066/2001. (VII. 10.) Korm. hat. 100 lépés program keretében került meghirdetésre 2005. V. hóban.

A daganatos halálozás mérséklésének – rövid és középtávon – eszköze a lakosság szűrővizsgálata, azaz a magukat egészségesnek vélő, tünet- és panaszmentes személyek időről-időre megismételt vizsgálata a még rejtett betegség kimutatására alkalmas módszerrel, a betegség feltárása vagy kizárása céljából. A korai felismerés a teljes gyógyulás ígéretét hordozza, illetve a költséghatékonyságnak is alappillérét képezi. A szakmapolitika megkülönböztet alkalomszerű szűrést, ami egyéni rizikót mérlegelő orvos/betegtalálkozáshoz kötött, továbbá népegészségügyi szervezett szűrést, amelynek lényege, hogy központilag kezdeményezett, közpénzből finanszírozott, a veszélyeztetett célcsoportra terjed ki, szakmailag indokolt gyakorisággal ismételt program. A szűrővizsgálati eljárás hatásossága már bizonyított, a célbetegségből származó halálozás csökkenésével mérhető, tömeges szűrésre költségei és hozzáférhetősége miatt alkalmas. A népegészségügyi célú onkológiai szűrővizsgálatok bevezetéséhez és eredményességének megítéléséhez nemzetközi szakmai szervezetek ajánlásokat fogalmaztak meg pl. az Európai Unió Tanácsa 2003/878/EC számú ajánlásában. Ezen kívül az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és annak Nemzetközi Rákkutatási Ügynöksége (IARC), valamint a Nemzetközi Rákellenes Unió (UICC) epidemiológiai bizonyítékokon alapuló ajánlásai mértékadók. A nemzetközi ajánlások értelmében szervezett lakosságszűrés a következő területeken javasolt: • emlőszűrés mammográfiás vizsgálattal az 50-69 éves nők számára, a mammográfiás vizsgálatokra vonatkozó európai irányelveknek való megfeleléssel,(az IARC szerint 2-3 éves gyakoriság hatékonysága a legjobb, a WHO az 50 év feletti korosztály legalább 70%-ának a szűrését javasolja); • a méhnyak szűrése kenet vételével, 20-30 éves életkortól kezdve (a WHO szerint 3 évnél gyakrabban szűrni nem indokolt); • vastagbélszűrés székletbeli rejtett vér kimutatással (FOBT teszttel) 50-74 éves férfiak és nők számára (a WHO szerint évente-kétévente, a kétévente végzett tesztek kb. 20%-kal csökkentik a mortalitást, az évenkénti gyakoriság nagyobb arányú csökkenést eredményez). A vizsgálatunk tárgyát képező emlő-, méhnyak- és kolorektális szűrés életkorhoz kötött, alkalomszerű szűrésként jogszabályban biztosított volt 1998. január 1-jétől. A szervezett szűrővizsgálatot 2001 júliusától törvények határozzák meg, mint az egészségügyi ellátórendszer keretében végzett, népbetegségek felderítésére irányuló tevékenységet, amely az életkor alapján veszélyeztetettnek minősülő lakosságcsoportokra terjed ki. A korábbi, az életkorhoz kötött alkalomszerű szűrésektől az különbözteti meg a szervezett szűrővizsgálatot, hogy a célszemélyek személyes meghívását alkalmazza szakmailag indokolt gyakorisággal. Szervezését, koordinálását és minőségellenőrzését az ÁNTSZ végzi.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 81-82. §-ai, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 10. §-a.

A szervezett szűrővizsgálatokat mindegyik népegészségügyi program kiemelt kérdésként kezelte. A szervezett emlőszűrés 2002 januárjában indult. A szűrési célcsoport a 45-65 év közötti nőkre terjedt ki kétéves gyakorisággal, mammográfiás készülékkel végzett röntgenvizsgálattal. A méhnyak szűrést 2003. VII. 24-én minősítette át a jogszabály6 szervezett szűréssé. A szűrési célcsoport a 25-65 év közötti nőkre terjedt ki háromévenkénti kenetvétellel. A kolorektális szervezett szűrés az 50-70 éves korcsoportra terjed ki, amely jogszabály7 szerint 1 napig volt hatályban (2005. XII. 31.), 2006. január 1-je óta pedig kísérleti programként szerepel. Az intézkedésektől a leggyakoribb halálozást okozó onkológiai betegségek visszaszorítását, korai felismerését várják. A program irányítója az Egészségügyi Minisztérium, végrehajtásában kiemelt szerepe van az ÁNTSZnek és az OEP-nek. A rákellenes küzdelem eredményessége döntően az elsődleges (életmódváltás,környezeti tényezők) és másodlagos megelőzéstől (szervezett szűréstől) függ, mindkettő szervezése és irányítása speciális állami feladat. „Nemzetközi tapasztalatok és a hazai becslések alapján a népegészségügyi szűrővizsgálatoktól – a működtetés 5-7 évétől – a célbetegségből származó halálozás mintegy 30%-os csökkenése várható, éspedig az emlőrák miatti halálozás 20%-kal, a méhnyakrák miatti halálozás 50%-kal, a kolorektális rák miatti halálozás 10%-kal csökkenhet”. A népesség nagyfokú együttműködése alapfeltétele a szűrések eredményességének, befolyásolja a szűrés költséghatékonyságát és megmutatja azt is, menynyire volt sikeres a mozgósításra irányuló szervezés. Az ÁSZ vizsgálat záró munkálataival egyidőben 2007 novemberében és 2008 februárjában a Kormány a Miniszterelnökségen keresztül országos tájékoztatási és felvilágosítási kampányba kezdett a lakossági szűrések hatékonyságának növelése érdekében. Az ellenőrzés célja annak értékelése volt, hogy • megfelelően hasznosultak-e a szűrésekre tervezett és ráfordított költségvetési források; • a programok végrehajtásában érvényesült-e az egyenlő hozzáférés, a morbiditási adatokkal összhangban; • a szűrési programok eredménye megmutatkozott-e a regisztrált új betegek számában és az ellátásuk költségeiben.

A kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatok igazolásáról szóló 51/1997. (XII. 18.) NM rendelet. A kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatok igazolásáról szóló 51/1997. (XII. 18.) NM rendelet. Nemzeti Rákellenes Program/ Daganatos betegségek megelőzése, OTH 2007. január. Korábbi ÁSZ ellenőrzések az onkológiai szűrővizsgálatokkal elkülönülten nem foglalkoztak. Az ellenőrzést teljesítmény-ellenőrzési módszerrel hajtottuk végre. Az ellenőrzés szempontjainak megalapozására összeállított kritériumokat a 2. sz. melléklet tartalmazza. Az ellenőrzés alapvetően a 2001-2006 közötti időszakra irányult, de az egyeztetési folyamat lezárásáig figyelemmel kísértük a változásokat. Az ellenőrzés az Egészségügyi Minisztériumra (illetve jogelődjére), az Országos Egészségbiztosítási Pénztárra, az ÁNTSZ-re és a Nemzeti Rákregiszterre terjedt ki. Az ellenőrzés végrehajtására az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény 2. §-ának (3), (5), és (9) bekezdése, a 16. §-ának (1) bekezdése, a 21. §-ának (3) bekezdése, továbbá az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 104. §-ának (3) bekezdése és 120/A. §-ának (1) bekezdése rendelkezései adnak alapot. Az ellenőrzés során kísérletet tettünk a szűrés eredményességének mérésére az egészségügyi és személyes adatok összekapcsolásával, mivel az adatkezelők elemzései erre nem terjednek ki, de az OEP a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX.törvényre hivatkozva az ellenőrzés számára nem tette lehetővé az adatok TAJ– szintű megismerését, ellenőrzését. A jelentést egyeztetésre megküldtük az egészségügyi miniszternek. Észrevételét az 1. sz. melléklet tartalmazza.

I. ÖSSZEGZŐ MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK, JAVASLATOK


Az elsődleges és másodlagos prevenció megvalósításának döntő feltétele a biztos finanszírozási bázis. A szervezett szűrőprogramokat úgy vezették be, hogy finanszírozásuk nem volt előre kidolgozva. A kiadások döntő része maga a szűrési szolgáltatás költsége, amelyet többletforrás bevonása nélkül a járóbetegszakellátás (korábban is létező) előirányzata terhére vezettek be. Az E. Alap emlőszűrési kiadása 2002-2007 között 4778,5 M Ft, a méhnyak szűrésé 892,1 M Ft volt. A vastagbélszűrés ráfordításai szűrőkód hiányában nem elkülöníthetőek, így csak a székletvér vizsgálatok együttes adatai állnak rendelkezésre,amelyek 2002-2007 között 249,9 M Ft-ot tettek ki. A népegészségügyi programok forrásainak fokozatos szűkülése ellenére 2003-2007 között az ÁNTSZ évente közel azonos összeget 200,0-250,0 M Ft-ot, összesen 1127,3 M Ft-ot fordított onkológiai szűrés-szervezésére a központi költségvetésből. A cervix és emlőszűrés 2006. július óta nem tartozik TVK korlátozás alá. A teljesítmény-finanszírozás mégsem segíti, hanem korlátozza a szűrés bővítését.Azok az egészségügyi szolgáltatók, amelyek rendszeresen túllépik az OEP-pel kötött teljesítmény volumen korlátjukat nem érdekeltek a szűrésben, azaz teljesítményük növelésében, mert a feltárt esetek ellátásának költségét (az ún. következményes kezeléseket) nem téríti meg számukra az OEP (2006 közepéig részben, degresszív módon kifizette). A vastagbélszűrés finanszírozás szempontjából az előzőekhez képest még hátrányosabb helyzetben van, mert nincs a diagnosztikától elkülönült finanszírozási kódja, nincs a korlátozás alól maga a szűrés sem mentesítve ezért országos kiterjesztésének ez is akadálya (és a szűréseket követő gyógyító eljárások sem mentesek a TVK alól). Az OEP 2005-ben 850 M Ft keretösszeggel pályázatot írt ki betegségmegelőző tevékenység végzésére háziorvosok részére (IBR-en kívül). A pályázatnak csak közvetett és nem mérhető kapcsolata volt a szervezett szűrővizsgálatokkal (348 szerződésre 210 M Ft-ot fizettek ki). A pályázat sikertelenségét az alacsony érdeklődés, a pályázattal megszerezhető többletforrás alacsony összege, illetve az érte nyújtandó jelentős adminisztrációs ráfordítás aránytalansága okozta. A szűrés infrastruktúráját javították az NFT I. kapcsán hazánkban felhasznált, uniós forrásokból megvalósult beruházások. A NFT II.-vel összhangban a 2008-tól érkező mintegy 2,0 Mrd Ft-ot elsődlegesen a szűrések népszerűsítésére és egészségmonitorozásra tervezik felhasználni.

2007 november-december hónapban a Miniszterelnökség 7 városban szervezett Szűréssel az Életért Programot (SZÉP) melyre 300 M Ft-ot fordított. A programot 2008 februárjában további 25 városban folytatják. A programnak része volt a daganatos megbetegedések megelőzésére irányuló tevékenységek támogatása, ezen belül figyelemfelhívás a szervezett szűrőprogramokra. A program hatását nem mérték. A népegészségügyi és a szervezett szűrés kommunikációjára fordított források nem különíthetők el az EüM költségvetésében. A kommunikáció szűrési részvételre gyakorolt hatásának mérésére szolgáló kritériumrendszert nem dolgozták ki, az eredményesség nem mérhető. Az ÁNTSZ és a prevenciós szakemberek véleménye szerint a szűrővizsgálatok népszerűsítése nem megfelelő. Az emlő- méhnyak és vastagbél szűrővizsgálatok eredményességének legfontosabb mutatója – a szakmapolitika szerint – a halálozás csökkenése, ami a szűrés bevezetését követő 5-7 évvel mutatható ki, amennyiben a részvételi arány megfelelően magas. A vizsgált időszakban, 2001-2006 között mindhárom szűréssel megcélzott daganattípus esetén kis mértékben csökkent a halálozás, de ebből a szűrővizsgálatok eredményességére nem vonható le következtetés. Ez a csökkenés a KSH haláloki statisztikai módszertanának változtatásával indokolható.

A csökkenés mind az életmódváltással, mind a szűréssel, mind a KSH haláloki statisztikájának változásával indokolható, de ezek hatása a jelenlegi információs rendszerben nem mérhető, nem különíthető el. „A gépi haláloki kódolásra történt áttérés okozta a tendenciaváltozást. Természetesen daganattípusonként eltérő mértékben jelentkezik hatása. A 2005. évi gépi kódolású statisztika árnyaltabban és pontosabban tükrözi a hazai daganatos morbiditás és mortalitás valódi helyzetét, mint a hagyományos kézi kódolás”. A szűrési tevékenység eredményességének nemzetközileg alkalmazott főbb indikátorai: a részvételi arány, a szűrést követő diagnosztika, illetve ellátás gyorsasága és az intervallum rákok aránya. Az új betegek száma (és ennek 100 000 főre számított aránya az incidencia) a daganatos betegségeknek szintén gyakran alkalmazott mutatója.

A szűrőprogramok eredményességének megítéléséhez rendelkezésre álló országos adatbázisok (OEP, ÁNTSZ, Rákregiszter, KSH) elkülönítetten működnek,köztük az adatok összekapcsolása nem valósítható meg. A szűrések eredményessége és hatékonysága az egyes adatbázisokból külön-külön nem mérhető és nem igazolható, mivel a szűrésre vonatkozó mutatók, a megbetegedések az egészségügyi ellátások és ezek finanszírozási adatai „nem futnak össze” egy kézbe, nincs ellenőrzött, integrált információs rendszer, nem épült ki a szűrés minőségbiztosítási monitoring része, és az adatok validitása sem biztosított. A szűrőprogramok eredményességének mérésére az ÁNTSZ-OEP-Rákregiszter adatainak összekapcsolásával kísérletet tettünk, de az OEP – adatvédelemi okokra hivatkozva10 – az ellenőrzés számára sem tette lehetővé a hozzáférést a TAJ–szintű adatokhoz, az elemzés elvégzéséhez.

A lakossági célzott szűrővizsgálatok összehangolása, szervezése és felügyelete az ÁNTSZ feladata. A feladat ellátása érdekében szükség van az érintett lakosság személyes adataira (név, életkor, lakcím, TAJ–szám stb.), valamint a célbetegségekkel kapcsolatos egészségügyi adataira (az érintett állapotára,megbetegedésére, az egészségügyi szolgáltatók által észlelt, vizsgált, mért adatra, továbbá a halál okára vonatkozó adatra) és azok együttes kezelésére. Törvény csak 2005-től teszi lehetővé az ÁNTSZ számára a TAJ–szám használatát,
de a szervezett szűréssel kapcsolatban egészségügyi adatot nem gyűjthet, és nem kezelhet, ezért az ÁNTSZ felügyeleti feladatait – részben adatvédelmi okok miatt – nem tudja teljes körűen ellátni. Az egészségügyi szolgáltatók ellenőrzése, minősítése miatt szükséges a TAJszámra visszakövethető egészségügyi adatok (az elváltozás minőségének, méretének) ismerete. A szűrési és az ellátási adatok összekapcsolása és együttes vizsgálata szükséges a szűrést követő ellátás gyorsaságának méréséhez (napok száma), továbbá a szűrés sikerességének legfontosabb mérőszáma a program érzékenységét jelző intervallumrákok gyakoriságának megállapításához.

Az ÁNTSZ rendelkezhetne megbízható információval a szűrésen részt vettek számáról és arányáról, de a jelenlegi informatikai rendszerből nyert adatok nem hitelesek. Az onkológiai szűrések szervezését-nyilvántartását támogató országos informatikai és információs rendszer megvalósítására (Országos Szűrési Informatikai Rendszerfejlesztés, továbbiakban: OSZR) az ÁNTSZ pályázatot írt ki. Az informatikai rendszer a kitűzött célokhoz képest csökkentett tartalommal és csak részben valósult meg. A pályázat szerinti 21 fő funkció közül 13 részben, 8 egyáltalán nem készült el. A rendszerben lévő megjelenési adatok validitása nem biztosított, mivel TAJ–szintű adatokat csak részben tartalmaz, annak ellenére, hogy 2005 óta az ÁNTSZ-nek erre jogszabályi felhatalmazása van, másrészt az egészségügyi szolgáltatók adatjelentési mulasztása nem szankcionált. Az ÁNTSZ által gyűjtött kumulált adatok megbízhatatlanságát jelzi, hogy a szűrésen résztvevők számáról rendelkezésre álló adatok az ÁNTSZ és az OEP nyilvántartásaiban nem egyeznek meg. (Melynek csak részben oka a teljesítés és finanszírozás időpontjának eltérése.)

Az OEP jogosult személyes és egészségügyi adatok kezelésére, azonban nem ismeri az egészségügyi adatok minőségét, pl. azt, hogy a kiszűrt és ellátott elváltozás mekkora méretű volt. Az új betegek számáról közvetlenül a Rákregiszter nyilvántartásából és közvetetten a szűrővizsgálatok OSZR-éből (ÁNTSZ) lehet adatokat nyerni. A Nemzeti Rákregiszterbe a daganatos eredetű betegségek észlelése esetén a betegellátó az érintett egészségügyi és személyazonosító adatait továbbítja, ahol ezeket az adatokat gyűjtik és elemzik.13 Ez az adatbázis azonban halmozódást tartalmaz, mivel egy beteg kettő vagy több daganatos betegséggel is szerepelhet, és ezen túl az esetek egy részét14 szövettani kóddal alá nem támasztott daganatok képezik.

A Rákregiszter nem gyűjt adatot arról, hogy a betegséget szűrési vagy diagnosztikai vizsgálattal tárták fel, ezért a rákregiszter nem rendelkezik információval a szűrővizsgálatokkal kiszűrt új megbetegedések számáról. Az EüM a népegészségügyi program éves előrehaladásáról, ezen belül a szűrőprogramok eredményességéről beszámolási kötelezettséggel tartozik az Országgyűlésnek. A beszámolók – a fent említett információs rendszer hiányosságai miatt – nem a szűrési tevékenység eredményességének megbízható nemzetközi mutatóira épülnek és szubjektív, évenként össze nem hasonlítható, nem megbízható adatokat tartalmaznak, így téves képet mutatnak a programok előrehaladásáról. A népegészségügyi célú szervezett szűrőprogramok szabályozása15 a szűrési jogosultságot kezdetektől fogva biztosítási jogviszonyhoz köti. Az OGY16 határozat az ország lakosságának egészségi állapot javítását célozza, és nem tesz különbséget biztosított és nem biztosított polgárai között, így a két jogforrás között ellentmondás van. A két jogforrás célja közötti különbség a szigorodott biztosítási jogviszony ellenőrzése következtében okoz problémát, tekintettel arra, hogy a célcsoport egy része a TAJ nyilvántartás rendezését követően nem jogosult a szűrésre.

A szervezett emlőszűrési program 2002 januárjában indult el. Az OGY határozat a halálozás 30%-os csökkenését valamint a céllakosság 70%-os átszűrtségét fogalmazta meg. A program első évében – az OEP adatai szerint – a résztvevők száma háromszorosára emelkedett és ezt követően a céllakosságnak mintegy 40%-át érte el. A jelenlegi szervezési és részvételi hajlandóság mellett nem várható a kitűzött cél elérése ezért a program hatékonysága mérsékelt. A hazai gyakorlatban összekeveredik a szűrési és a diagnosztikus mammográfiás tevékenység. A céllakosságból szűrésen és diagnosztikán megjelentek együttes aránya 50% körüli lefedettséget mutat, ami megfelel az OECD átlagnak. Ez a mutató Norvégiában 98%, Finnországban 87,7% és Svédországban 83,6%.

Az ÁNTSZ az emlőszűrő kapacitás intézményi feltételeit túlkínálattal alakította ki. Országosan 45 szűrőközpont van, ami 60%-kal több mint amennyit szakmai ajánlás (27)18 tartalmaz. A központok kiválasztásánál nem vették figyelembe az egyenlő hozzáférést, a területi lefedettséget és a helyi morbiditási adatokat. A mammográfiás emlőszűrés szakmai feltételeit protokollban rögzítették és az a pályázati és akkreditációs eljárás részét képezte, de azt az ágazatirányító nem hirdette ki. Az akkreditált szűrőhelyekkel szemben a diagnosztikus vizsgálati helyeken végzett „szűrések” alacsonyabb minőségi követelményeknek felelnek meg. Az egyes, az egészségügyet érintő törvényeknek az egészségügyi reformmal kapcsolatos módosításáról szóló 2006. évi CXV. törvényben meghatározták a biztosítási jogviszonytól független ellátások körét, amely a szervezett szűréseket nem tartalmazza.

A méhnyak megbetegedési és halálozási adatainak kis mértékű csökkenése és az alacsony részvételi arány (2004-2006 között a 70%-os célhoz képest 5% körüliaz OSZR szerint) nem igazolja a 2003-ban elindult szűrési program hatásosságát. Az OEP szűrés finanszírozási adatai szerint a részvételi arány 16-26% közötti, de a diagnosztikai vizsgálatokkal együtt a tényleges lefedettség ennélnagyobb arányú, 50% körüli. (A magánrendelések során végzett „szűrésekről” és azok elszámolásáról nincs információnk.)

Nyugat Európában az elérhetőséget és hozzáférhetőséget priorizálva a szűrés tartalmát a citológiai kenetvételre- és vizsgálatra redukálták és a mintavételt az alapellátás feladatává tették, szakasszisztens végzi. A hazai eljárásban a magasan kvalifikált szakorvos, komplex nőgyógyászati vizsgálat részeként kenetet vesz. Ez a szűrési módszer költséges, nem felel meg a tömegszűrés nemzetközi módszertanának, nem tudományos bizonyítékokra alapozott. A szűrés területi elérhetősége megfelelő, de területi eloszlása nem egyenletes. A levett kenetek vizsgálatára akkreditált citopatológiai laborok nem mindegyike rendelkezik a minősítés alapjául szolgáló vizsgálatszámmal. Az Országgyűlés és a Kormány vastag-, illetve végbéldaganat-szűrés kiterjesztésre vonatkozó céljai nem teljesültek, (a szűrési rendszer országos megszervezése és az egyenlő hozzáférés nem valósult meg és ennek következtében 2012-re kitűzött 20%-os halálozáscsökkentés időarányosan elmaradást mutat). A szűrés fokozatos bevezetése helyett csupán kísérleti és modell programokat bonyolítottak le. 2003-tól 2006-ig a 2,4 milliós célpopuláció kb. 2%-a (összesen 95 ezer fő) vett részt szűrésen. A kiterjesztést orvosszakmai konszenzus, a szaktárca döntéseinek hiánya és az egészségügyi szolgáltatók érdektelensége gátolta.

A kísérlet alatt és azt követően sem alakítottak ki egységes szervezési (beleértve értékelési, adatfeldolgozási) munkamódszert, és – bár elkészítették – nem tették közzé a szűrési protokollt. A vastagbélszűrés megszervezése 2001-től Kormány, majd 2003-tól Országgyűlési határozatban megfogalmazott elvárás volt. A miniszteri rendelet 2005. december 31-ig az életkorhoz kötött ajánlott szűrések között szerepeltette. 2006. január 1-jétől a népegészségügyi célzott szűrővizsgálatok között kísérleti programként határozták meg a vastagbélszűrést. 2008-tól az EüM nem finanszírozza a kolorektális szűrések szervezését és felfüggesztette a programot. A kísérleti szűrések hatása, a kis területi és rövid időbeli kiterjedése, valamint adatkezelési problémák miatt nem mutatható ki. Az elvégzett szűrések módszere összhangban volt a nemzetközi ajánlásokkal, illetve az európai uniós elvárásokkal.A szűrések hatékonyságának egyik mutatója a részvételi arány, mert a mutató folyamatos magas szintje esetén várható a halálozás csökkenése. E mutató alapján egyik program sem hatékony, mert nem értek el, illetve tendenciájukban nem mutatnak folyamatosan magas részvételi arányt, ezért egyik program sem fogja teljesíteni az „Egészség Évtizede” program által kitűzött célt.

Az OGY határozatban kitűzött célok elérése érdekében az ágazatirányító nem tette meg a szükséges intézkedéseket, ezért a szűrésekre fordított költségvetési források nem hasznosultak megfelelően. Hiányzott a szűrővizsgálatok stratégiai és évekre lebontott operatív tervezése, a végrehajtás során összemosódtak a döntési és végrehajtási szintek, a szűrővizsgálatok meghatározása során, nem hirdették ki, és nem ellenőrizték a szűrési protokollokat és azok végrehajtását. A programok közös jellemzője, hogy sem a célok meghatározása előtt, sem azt követően nem készültek (évekre lebontott) megvalósíthatósági számítások/ütemtervek a tevékenységekre, a rendelkezésre álló és szükséges erőforrásokra, költségekre. Egy-egy betegszűrés számokban megfogalmazott célkitűzése a három időpontban készült programban eltérő volt, mind az életkori határokat,mind a halálozást, mind a várható részvételi arányt nézve.

A szűrés szervezeti háttérében nem egyértelműek az irányítási, szervezési és végrehajtási szintek, ami a feladatellátás és a felelősség kérdésének rendezetlenségét okozza. Az ágazatirányító a szűrések irányításához szükséges döntéseket – adatkezelés, módszertan, információs rendszer – nem teljes körűen hozta meg. Az elmaradt döntések a mindenkori ágazatirányító felelősségébe tartoznak. A népegészségügyi program az egészségpolitikán belül fokozatosan háttérbe szorult, amit tükröz a végrehajtó szervezet létszámának csökkenése. A szűrés országos szervezését az ÁNTSZ irányító szervén belül az Országos Szűrési Koordinációs Osztály végzi. A régiós, megyei feladatokat a területi szűrési koordinációs osztályok látták el, amelyek létszáma a vizsgált időszakban felére csökkent. A szűrési koordinátorok feladatait az ÁNTSZ dokumentumában határozták meg. Néhány megyében (pl. Szabolcs-Szatmár B.M., emlőszűrés) elérték a kitűzött célokat, de a megyék többsége nem. Az OTH a feladat végrehajtása érdekében szűrési típusonként munkacsoportokat alakított, amelyek – kivéve a méhnyak csoport – a statisztikai adatokat rendszeresen értékelték és javaslataikat, megállapításaikat a Szűrési Koordinációs Osztálynak továbbították. A javaslatok egy részéből olyan operatív intézkedések születtek, amelyek hozzájárultak a szűrési részvétel növeléséhez (pl. utazási költségtérítés).

A szűrések szakmai feltételeit, minőségbiztosítását a tárca nem szabályozta. A szűrések szakmai tárgyi feltételeinek folyamatos megfelelőségét az ÁNTSZ nem ellenőrzi. A szűrések szakmai és finanszírozási teljesítményeinek rendszeres ellenőrzése részben szakember hiánya miatt, részben az információs rendszer hiányosságai miatt, továbbá a személyes és egészségügyi adatok összekapcsolásának tiltása miatt nem valósul meg. A helyszíni ellenőrzés megállapításainak hasznosítása mellett javasoljuk......( )

http://www.asz.hu/ASZ/jeltar.nsf/0/B9812BDBD9921EC5C125744E0054B627/$File/0805J000.pdf