Bírói műhiba:

Több nyilvánosságra került ügyben, de saját praxisomban is sokszor találkoztam olyan ügyekkel, amelyekben nyilvánvaló volt a bírói tévedés, és ezek a tévedések rendre igen súlyos következményekkel jártak. A bírói műhibákat mindig az orvosi műhibákkal hasonlítom össze. Mindkét esetben a tévedés, a felületesség rendkívül súlyos következményekhez vezethet. Az egyik az életet és a testi épséget, a másik a szabadságot, a méltóságot és alapvető emberi jogokat veszélyezteti vagy sérti. Manapság igen sok orvosi műhiba miatt folyó eljárással találkozunk, igen kevés azonban bírák vagy bíróságok ellen indított ismert eljárás. Az orvosi műhibákat vizsgáló bírói gyakorlat lényegében a klasszikus jogelvek szerint történik, amennyiben a műhiba ténye megállapítható, általában egyenes út vezet az orvos marasztalásához illetőleg munkáltatója kártérítésre kötelezéséhez. A bírói műhibák esetén ez azonban rendkívül sajátosan alakul mai jogrendünkben, ugyanis a bírói műhiba megállapításához és a következmények alkalmazásához nem elegendő az általános jogelvek szerinti szándékos vagy gondatlan károkozás vagy műhibához vezető tevékenység megállapítása, hanem a hazai joggyakorlatban elterjedt az a nézet, hogy a bírónak vagy a bíróságnak a felelőssége megállapításához még az is szükséges, hogy a bírói műhiba „ kirívóan okszerűtlen, vagy célszerűtlen bírói magatartás következménye” legyen. Ezzel a kitétellel szemben igazán nehéz a felelősséget megállapítani hiszen ebbe a kategóriába bármi belemagyarázható. A kirívó szó a kulcskérdés, ugyanis semmilyen más szakma nem részesül olyan jogi védelemben, hogy a felelősség megállapításához ne lenne elegendő a szándékos vagy gondatlan szabályszegés, hanem annak még „ kirívónak” is kell lennie. A hazai joggyakorlat ezzel olyan különös védelmet nyújt a bírói műhibák felelőseinek, amely álláspontom szerint nem indokolt. Szerintem semmi különbség nincs bármely szakma szabályainak megszegői és a bírói szakma szabályait megszegők között, ezért a hazai joggyakorlat indokolatlanul részesíti kiemelt védelemben a bírói műhibák miatt indult kártérítési és egyéb perekben a bíróságokat. Mivel egyes vélemények szerint minden károkozás egyben jogellenes is ( néhány sajátos kivételtől eltekintve) így egy akár szándékos vagy gondatlan magatartásból fakadó téves ítélet szintén jogellenes. Ezért nem azt lenne szükséges vizsgálni, hogy kirívóan súlyos-e a bírói műhiba, hanem egész egyszerűen azt megállapítani, hogy a bírói műhibával okozott hátrányok önmagukban kirívóan súlyos és jelentős károsodással járó döntések. Én azt az álláspontot képviselem és érvényesítem, hogy amennyiben egy bírói tévedés akár egy ártatlan elítéléshez, akár egy aránytalanul súlyos elítéléshez vezet, önmagában jogellenes és kártérítési kötelezettséget jelent a tévesen elítélt javára. Álláspontomat azzal támasztom alá, hogy a kis tévedések is óriási kárral, adott esetben az elítélt életének ellehetetlenítésével, vagy életminőségének jelentős megnehezítésével járnak. A jelenlegi jogrendszer csak rendkívül szűk körben ismeri el a téves döntések károsultjainak jogszerű kárigényét, és igen nehéz eljárási és időbeli helyzetet teremt annak számára, aki az ezzel kapcsolatos igényét érvényesíti. Gyakorlatomban én a fentebb részletezett álláspontomat igyekszem érvényre juttatni és a műhibák okozta teljes vagyoni és nem vagyoni károkat érvényesíteni. dr.Tóth István