Nem prioritás az egészségügy

 

Az ágazat mindig veszít a "stop-go" 

gazdaságpolitikán

2013. június 04. 

Az uniós támogatásokon kívül – amelyek jelentősen csökkennek ezen a területen a következő hétéves ciklusban -, az egészségügy nem számíthat többletforrásra a következő években – derült ki egy szakmai rendezvényen.
Míg a 2002-es egészségügyi béremelést az akkori kormány hitelből finanszírozta – mivel 2002 és 2005 között az egészségbiztosító hiánya az ezer milliárd forintot is meghaladta –, orvosok és nővérek fizetésének idei és tavalyi emelése mögött stabil költségvetés és saját forrás áll – közölte a 15. egészség-gazdaságtani szimpóziumon Szócska Miklós. Az egészségügyi államtitkár mellett a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára is egyértelművé tette, hogy a kormány csak arra ad plusz pénzt, amire pluszforrás is található. Banai Péter Benő szavaiból az is nyilvánvalóvá vált: az egészségügy a béremelésen kívül a közeli jövőben nem számíthat nagyobb arányú költségvetési többletre. A kormány számára ugyanis egyrészt az uniós 3 százalék alatti költségvetési hiánycél, másrészt az államadósságnak a GDP 50 százalék szorítása a fő célja.

Ehhez azonban legalább 10-15 év kell, miközben a növekedés feltételei sem biztosítottak, ugyanis az Európai Bizottság előrejelzése alapján az unióban hosszú távon alacsony növekedésre kell berendezkedni. Márpedig ez a két tényező, az államháztartás hiánya és a növekedés együttesen határozza meg, mennyit lehet költeni például egészségügyre.
Arra a felvetésre, amely szerint a kormánynak másként kellene priorizálnia az egyes ágazatok között, és ily módon javítani az egészségügyben a közkiadások arányát, a helyettes államtitkár nem hagyott kétséget a felől sem, hogy a jelenlegi kormány is GDP-fogyasztó és nem GDP-termelő ágazatnak tekinti az egészségügyet. Mint fogalmazott: „amikor a gazdasági növekedés a kulcskérdés, akkor a közvetlen gazdaságélénkítő területekre kell koncentrálni. Mindenkori értékválasztás, hová szán több pénzt az állam”. Ezzel kapcsolatban Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője megjegyezte, ha már a többletforrások felhasználásának ésszerűségéről esik szó, az egészségügyiek érhetően bosszantja, hogy a kormány meg sem kérdőjelezi a nagyarányú stadionfejlesztések hasznát.
Orosz Éva, Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék tanszékvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy évtizedek óta csökkennek az egészségügy forrásai, és míg a kétezres évek elején például az egészségügyi közkiadások részesedése a GDP-ből azonos volt nálunk és Csehországban, ma az egészségügyi közkiadás Magyarországon mindössze a csehországi 65 százaléka.
A tanszékvezető a Világgazdaságnak hozzátette: az egészségügy mindig is a vesztese volt a „stop-go” gazdaságpolitikának és a „rövidlátó” közpolitikának. Az Egészségbiztosítási Alap természetbeni kiadásainak reálértéke 2011-ben csupán 80 százalékát érte el a 2005-ös szintnek. Az összes – központi és helyi kormányzati kiadásokat is magában foglaló – egészségügyi közkiadás reálértéke pedig 2010-ben csupán a 83,5 százaléka volt a 2006-osnak.
Csökkenő források
A most záruló uniós ciklusban mintegy 480 milliárd forint EU-támogatást használhatott fel az egészségügy – közölte Banai Péter Benő. Ennek az összegenek azonban valójában még csak a 30 százalékát fizettek ki, ezért most nagy a nyomás az egészségügyön, hogy a megkezdett beruházásokat befejezzék, és a maradék 70 százalékos összeget 2015 végéig ténylegesen felhasználják. Különösen, hogy bár a konkrét összegek nem ismertek, az biztos, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban csökkenni fognak az egészségügy rendelkezésre álló források. Volt, aki szerint 130-180 milliárd, míg mások szerint mindössze 90 milliárd forintot hívhat le majd a következő hétéves fejlesztési ciklusban az ágazat.
(Világgazdaság)