Könyörgöm jelentsük fel
Iparággá vált az
egészségügyi dolgozók feljelentése. Jelentős ügyvédi csoportok
specializálódtak az egészségügy területére. Kezd a dolog rémisztővé
válni, mint minden olyan, amit túlhajtanak, vagy ahogy a magyar mondja, a
lónak nincs háta, csak két oldala. Ha pedig ez így van, akkor biztos,
hogy átesünk a ló valamelyik másik oldalára.
Már nincs feudalizmus
A jogi segítség igényét elfogadom. Ugyanis hosszú évtizedekig az egészségügyben a feudalizmus uralkodott. A kórházban a beteg kiszolgáltatott volt, joga egy szál se! A rendszerváltás után, szép lassan körvonalazódtak a betegjogok, komoly szervezetek alakultak meg, és dolgozták ki azt a kódexet, ami előírja, paragrafusokba foglalja a beteg valódi, érvényesíthető jogait.
Ugyanis lassan-lassan kiderül, bár még nagyon sok helyen nem is látszik, hogy az egészségügy, a gyógyítómunka szolgáltatás, és nem ajándék. A betegek biztosítottak, és ezért egész életükben fizettek és fizetnek. Az egészségügyben dolgozók legyenek akár nővérek vagy orvosok, a fizetésüket a betegek befizetett járulékaiból kapják, a társadalom adójából élnek. Ismerek olyan kórházakat, ahol ezt nagyon is komolyan veszik. Egyre több olyan klinika, gyógyító osztály működik, ahol ezeket a jogokat nemcsak betartják, hanem ismertetik is a betegekkel. Így mindenkinek jobb lesz a hangulata.
Jogászok iparága
Viszont, ahogy írtam, az a bizonyos ló, az megint lerázta a hátáról lovasát, aki csüng jobb- vagy baloldalán. Manapság gyakran, ha egy beteg, annak ellenére, hogy mindent megtettek érte az orvosok, meghal, számíthat a kórház, az orvos arra, hogy az elhunyt hozzátartozói feljelentik. Lehet, hogy ők nem is akarnák, de ha egyszer fölvilágosítja őket egy kedves jogász ismerősük, már csak próbából is elindítják a pert.
Az egészségügyben nem lehet "selejt"
Pedig nem kell nagy bölcsnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, a kórházakban a súlyos betegek olykor-olykor legnagyobb fájdalmunk ellenére is, meg szoktak halni. És innentől kezdve indul a kálvária. Miért a negyedik emeletre vitték, mikor a második emeleten már be volt fűtve a műtő. X. Y. főorvos miért nem sajátkezűleg operálta meg, miért jelölte ki Z. alorvost? Mert ha ez nem így lett volna, hanem úgy, ha fél órával korábban jön a mentő, ha, ha és ha? És ez elegendő arra, hogy a kórházak mást se csináljanak, mint védekezzenek, és megforduljon a helyzet, hogy lassan az orvosok kezdenek félni a gyógyítástól. Igaz, azt mondják, hogy míg a vasgyárban a selejt egy rossz csavar, addig az egészségügyben a hiba, a legsúlyosabb hiba, sajnos, kijavíthatatlan.
Ha per, hát hadd legyen per
Természetesen rendelkezem annyi együttérzéssel, hogy megértsem, ha valaki elveszti hozzátartozóját, nehezen törődik bele, és azt hiszi, könnyít a lelkén, ha bűnbakot keres. Ha pedig ehhez ügyvédi segítséget is kap, felborul a rend, meginog a bizalom, és a kórházakat perek tucatjai terhelik meg. Nem tudom, hogy mi a jó megoldás. Talán a magyar bíróságok, a joggyakorlat sincs felkészülve erre az új folyamatra. De azért tisztázni kell, az orvos, az egészségügyi személyzet jogait is. Mert az legalább annyira ártalmas, ha bárkit minden jogalap nélkül csupán fájdalomból vagy netán sértettségből bíróság elé citálnak. És sokéves jó hírnevüket tapossák a sárba.
Milyen jogon gyógyították meg a nagypapát?
Azt egy hozzám közelálló orvos barátomtól tudom, hogy manapság már olyan csodák is megesnek, amiről pár éve álmodni sem mert senki. A jóhírű kórház urológiai osztályára bevittek egy rettenetesen rossz állapotban lévő 80 éves urat. A hozzátartozók úgy hagyták az osztályon, mint egy bőröndöt a pályaudvari csomagmegőrzőben. És láss csodát, egy hét alatt az osztály orvosai, nővérei meggyógyították K. Dezső urat, és értesítették a családtagjait, hogy haza lehet vinni. Amikor megjelentek, ordított róluk a döbbenet, a felháborodás, a megrökönyödés, hogy a már letudott nagypapát kivihetik a kórházból, és újra az ő gondozásukra szorul. Tessék elhinni, följelentették a kórházat, hogy valami titkos műtétet végezhettek el a családtagjukon, mert különben biztosra vették, hogy meg kellett volna halnia. Ez az egyik olyan első per, amit egy klinika azért szenvedett el, mert meggyógyította a beteget.
Szólj igazat, betörik a fejed!
Undok egy iparág. Azon kívül, hogy sokan a kórházakat pénznyerő automatának hiszik, azon kívül, minden ilyen fölösleges, indokolatlan aljaskodás a betegek gyógyításának is árt. Ma én jelentem föl azt az orvost, vagy nővért, aki holnap a mamámat fogja gyógyítani. Holnap ő jelenti föl azt a nővért, aki engem gyógyít. És hol van itt a bizalmi viszony? Gyanakodva, fenyegetőzve, a gyógyulási folyamat is lelassul. Az amúgy is agyonhajszolt, szinte kizsákmányolt egészségügyi dolgozók nem csak fizikailag, de lelkileg is kimerülnek, ráadásul vár rájuk oly sokszor ok nélkül valamilyen ügyvédi praktika. Elég, ha egy végletesen kimerült ápolónő türelmetlenül válaszol egy látogatónak. Ebből már lehet ügyet keverni, akkorát, hogy ahelyett, hogy a betegekkel foglalkozhatnának az ápolók, kihallgatásokra járnak a kórház jogászaihoz, vezetőihez. Nem is az érdekes, hogy ki nyer, ki veszít, hanem hogy legyen botrány. Még szerencse, hogy ezek az esküdt egészségügyiek erősebbek, szívósabbak és türelmesebbek, mint a feljelentők. Érdemes ezen elgondolkodni, hogy ne legyen több ok a feljelentésre, mint egy köszönőlevél megírására. Én a vízilovak pártján vagyok. És kíváncsian várom az ügyvédek újabb ötleteit.
(MixOnline)
A jogi segítség igényét elfogadom. Ugyanis hosszú évtizedekig az egészségügyben a feudalizmus uralkodott. A kórházban a beteg kiszolgáltatott volt, joga egy szál se! A rendszerváltás után, szép lassan körvonalazódtak a betegjogok, komoly szervezetek alakultak meg, és dolgozták ki azt a kódexet, ami előírja, paragrafusokba foglalja a beteg valódi, érvényesíthető jogait.
Ugyanis lassan-lassan kiderül, bár még nagyon sok helyen nem is látszik, hogy az egészségügy, a gyógyítómunka szolgáltatás, és nem ajándék. A betegek biztosítottak, és ezért egész életükben fizettek és fizetnek. Az egészségügyben dolgozók legyenek akár nővérek vagy orvosok, a fizetésüket a betegek befizetett járulékaiból kapják, a társadalom adójából élnek. Ismerek olyan kórházakat, ahol ezt nagyon is komolyan veszik. Egyre több olyan klinika, gyógyító osztály működik, ahol ezeket a jogokat nemcsak betartják, hanem ismertetik is a betegekkel. Így mindenkinek jobb lesz a hangulata.
Jogászok iparága
Viszont, ahogy írtam, az a bizonyos ló, az megint lerázta a hátáról lovasát, aki csüng jobb- vagy baloldalán. Manapság gyakran, ha egy beteg, annak ellenére, hogy mindent megtettek érte az orvosok, meghal, számíthat a kórház, az orvos arra, hogy az elhunyt hozzátartozói feljelentik. Lehet, hogy ők nem is akarnák, de ha egyszer fölvilágosítja őket egy kedves jogász ismerősük, már csak próbából is elindítják a pert.
Az egészségügyben nem lehet "selejt"
Pedig nem kell nagy bölcsnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, a kórházakban a súlyos betegek olykor-olykor legnagyobb fájdalmunk ellenére is, meg szoktak halni. És innentől kezdve indul a kálvária. Miért a negyedik emeletre vitték, mikor a második emeleten már be volt fűtve a műtő. X. Y. főorvos miért nem sajátkezűleg operálta meg, miért jelölte ki Z. alorvost? Mert ha ez nem így lett volna, hanem úgy, ha fél órával korábban jön a mentő, ha, ha és ha? És ez elegendő arra, hogy a kórházak mást se csináljanak, mint védekezzenek, és megforduljon a helyzet, hogy lassan az orvosok kezdenek félni a gyógyítástól. Igaz, azt mondják, hogy míg a vasgyárban a selejt egy rossz csavar, addig az egészségügyben a hiba, a legsúlyosabb hiba, sajnos, kijavíthatatlan.
Ha per, hát hadd legyen per
Természetesen rendelkezem annyi együttérzéssel, hogy megértsem, ha valaki elveszti hozzátartozóját, nehezen törődik bele, és azt hiszi, könnyít a lelkén, ha bűnbakot keres. Ha pedig ehhez ügyvédi segítséget is kap, felborul a rend, meginog a bizalom, és a kórházakat perek tucatjai terhelik meg. Nem tudom, hogy mi a jó megoldás. Talán a magyar bíróságok, a joggyakorlat sincs felkészülve erre az új folyamatra. De azért tisztázni kell, az orvos, az egészségügyi személyzet jogait is. Mert az legalább annyira ártalmas, ha bárkit minden jogalap nélkül csupán fájdalomból vagy netán sértettségből bíróság elé citálnak. És sokéves jó hírnevüket tapossák a sárba.
Milyen jogon gyógyították meg a nagypapát?
Azt egy hozzám közelálló orvos barátomtól tudom, hogy manapság már olyan csodák is megesnek, amiről pár éve álmodni sem mert senki. A jóhírű kórház urológiai osztályára bevittek egy rettenetesen rossz állapotban lévő 80 éves urat. A hozzátartozók úgy hagyták az osztályon, mint egy bőröndöt a pályaudvari csomagmegőrzőben. És láss csodát, egy hét alatt az osztály orvosai, nővérei meggyógyították K. Dezső urat, és értesítették a családtagjait, hogy haza lehet vinni. Amikor megjelentek, ordított róluk a döbbenet, a felháborodás, a megrökönyödés, hogy a már letudott nagypapát kivihetik a kórházból, és újra az ő gondozásukra szorul. Tessék elhinni, följelentették a kórházat, hogy valami titkos műtétet végezhettek el a családtagjukon, mert különben biztosra vették, hogy meg kellett volna halnia. Ez az egyik olyan első per, amit egy klinika azért szenvedett el, mert meggyógyította a beteget.
Szólj igazat, betörik a fejed!
Undok egy iparág. Azon kívül, hogy sokan a kórházakat pénznyerő automatának hiszik, azon kívül, minden ilyen fölösleges, indokolatlan aljaskodás a betegek gyógyításának is árt. Ma én jelentem föl azt az orvost, vagy nővért, aki holnap a mamámat fogja gyógyítani. Holnap ő jelenti föl azt a nővért, aki engem gyógyít. És hol van itt a bizalmi viszony? Gyanakodva, fenyegetőzve, a gyógyulási folyamat is lelassul. Az amúgy is agyonhajszolt, szinte kizsákmányolt egészségügyi dolgozók nem csak fizikailag, de lelkileg is kimerülnek, ráadásul vár rájuk oly sokszor ok nélkül valamilyen ügyvédi praktika. Elég, ha egy végletesen kimerült ápolónő türelmetlenül válaszol egy látogatónak. Ebből már lehet ügyet keverni, akkorát, hogy ahelyett, hogy a betegekkel foglalkozhatnának az ápolók, kihallgatásokra járnak a kórház jogászaihoz, vezetőihez. Nem is az érdekes, hogy ki nyer, ki veszít, hanem hogy legyen botrány. Még szerencse, hogy ezek az esküdt egészségügyiek erősebbek, szívósabbak és türelmesebbek, mint a feljelentők. Érdemes ezen elgondolkodni, hogy ne legyen több ok a feljelentésre, mint egy köszönőlevél megírására. Én a vízilovak pártján vagyok. És kíváncsian várom az ügyvédek újabb ötleteit.
(MixOnline)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése