2010. november 23., kedd

In memoriam Morgen

Fájdalom, hogy a leghűségesebb barátom, Morgen kutyám ma a boldog vadászmezőkre távozott.. Élt 98 ( 14 ) évet . Lassan megöregedett, már csak a lakásban élt, kiment elvégezni a dolgát. Öregkori szívelégtelensége miatt gyógyszereket szedett. Két napja szinte csak feküdt, etetnem kellett és beadni neki a gyógyszereit. Tegnap este már semmit nem tudtam adni neki, amit elfogadott volna és nem vette be a gyógyszereit sem. Úgy kellett nyelésre késztetnem, hogy lenyelje azokat. Bánatosan nézett rám. Éreztem, hogy búcsúzik tőlem…..

Ma hajnalban keltem, éjjel nem sokat tudtam aludni többszőr is felkeltem megnézni, hogy lélegzik-e. Hajnaltól három órán át próbáltam beadni a tablettákat de egyszerűen nem engedte, elforditotta a fejét. Az állatorvosával megbeszéltem, hogy kora délután ismét kijön hozzá….. Kikisért az ajtóig ahol elétettem a kedvenc falataiba rejtett gyógyszereit és friss vizet…….. Rossz érzéssel mentem el.

Munka után rohantam haza . Sehol nem találtam Morgent, mentem végig kétségbeesetten a lakásban. A vízét megitta, a finom falatokat (gyógyszerrel együtt ) otthagyta. Nem találtam sehol , végigjártam az egész házat. Egyszer halk kaparásra lettem figyelmes. A kutyám a pincébe vezető lépcsőlejáró alatt feküdt( a vihar alatt menekült mindig oda ) és onnan nézett fel rám. Gyorsan lerohantam hozzá a sajtba rejtett gyógyszerével…..megsimogattam a fejét és megpróbáltam ölbevenni, hogy felhozzam onnan. de a kezeim között halt meg.

Megvárt. El akart köszönni tőlem.

Ezen szomorú alkalommal minden állatbarát gazdinak azt kívánom, hogy kedvence élje meg a a maximális kort, és mély álmában jusson el az örök vadászmezõkre!