Kasszandra-jóslat

2012. április 04.

A 30 éves férfiak kevesebb mint fele éri meg a 65. évet! Ez annak az egyik felmérésnek a végső drámai következtetése a sok kutatás közül, amely dr. Kopp Mária nevéhez is köthető.

Aki szegény, az a legszegényebb - így foglalható össze a Magyar lelkiállapot 2008 című felmérés tanulsága. A kutatást vezető Kopp Mária nevével fém jelzett, súlyos jóslatokkal terhes kötetből megtudhatjuk, hogy a magyar társadalom helyzete sokkal inkább rokon az orosz és ukrán népességével, mint Közép- vagy Kelet-Európa államainak lakóiéval.

"Ma Magyarországon az egyenlőtlenségek az élet minden területét átfogják, szakadásból szakadékká növekedtek" - idézi a Magyar lelkiállapot 2008 című kötet bevezetőjében Kopp Mária Ferge Zsuzsát. Másodszor készült átfogó helyzetkép a magyar népesség lelkiállapotáról 1992 óta. A Semmelweis Egyetem által indított kutatás a Hungarostady 2002-es országos felmérésen alapul, amelyet tizenkét és fél ezer nagykorú személy megkérdezésével vettek fel, majd 2006-ban négy és fél ezer fő újbóli kérdezésével ismételtek meg.

A felmérés egyik legmegrázóbb megállapítása, hogy a legkevésbé iskolázott rétegek helyzete évről évre reménytelenebbé válik, ráadásul a középrétegek jelentős hányadát is munkahelyi bizonytalanság, szegénység, a lecsúszás veszélye fenyegeti. Mindez különösen aggasztó, ha figyelembe vesszük, hogy a kötet még a világgazdasági válság kitörése előtt látott napvilágot. "Egy társadalom leszakadását, esélytelenségét semmi sem jellemzi inkább, mint az idő előtti halálozás gyakorisága" - írja Kopp Mária. Míg az 1986-1990-es években átlagosan 8,9 év volt a várható különbség a legmagasabb és legalacsonyabb iskolai végzettségű férfiak várható élettartama között, a szakadék időközben 16,5 évre nőtt. A legalacsonyabb végzettségű, harmincéves férfiaknak várhatóan kevesebb mint a fele éri meg a hatvanötödik évét. A nők esetében a korábbi négyévnyi hátrány 10,2 évre növekedett a legalacsonyabb végzettségűek rovására.

A tudósok Európa-szerte az iskolázatlanságot teszik felelőssé az egészségromlásért. Az alacsony iskolázottság és az egészségromlás közötti kapocs a depresszió. A hetven évnél fiatalabbak 8,1 százalékát jellemzi súlyos, kezelésre szoruló depressziós tünetegyüttes. A nyolc általánosnál kevesebbet végzettek körében ez az arány 15, a nyolc osztályt végzettek között 11, a diplomások között 5,6 százalék. Az alacsonyabb végzettségűek könnyebben és nagyobb bajba kerülnek, mint tanultabb - és boldogabb - társaik, hiszen orvoshoz is később fordulnak, ráadásul kevesebb támaszuk van, magányosabbak, kapcsolataik lazábbak. Bánatukat italba fojtják, evéssel, dohányzással vigasztalódnak, így kövérebbek és betegebbek is, mint a boldogabb többség.

A fentiek miatt érthető, hogy miért szerepel a kötet alcímében az esélyerősítés kifejezés, aminek jegyében a szerzők nemcsak pillanatfelvételt készítettek, de megoldási javaslatokat is felvázoltak. A szerkesztés fő vizsgálati szempontja a stresszel való megküzdés lehetősége volt. Mint kiderül, az esélyteremtés szempontjából alapvető a tudatos célkitűzés, vagyis a tudatos döntés a külső és belső értékek között. A társadalom hátrányos helyzetű rétegei ugyanis előszeretettel választanak anyagias célokat, de a státusszimbólumok, márkák hajszolása csak még szegényebbé teszi őket. Akik belső célokat választanak, nemcsak kiegyensúlyozottabbak, de gazdagabbak is.

A célokat vizsgálva fény derült arra, hogy az elmúlt négy évben drámai mértékben nőtt a társadalmi bizalmatlanság és értékvesztés (anómia) mértéke. Meghatározó tapasztalat, hogy nem bízhatunk egymásban, senki nem törődik a másikkal.

Persze ebben is van valami jó: az emberek többsége visszahúzódik a családba, a házastársak, rokonok, barátok szerepe felértékelődött. A házas emberek boldogabbak az élettársi kapcsolatban élőknél, ami az egészségi állapotukra is kihat - bár a rossz házasságot egészségveszélyeztető tényezőként tartják számon. A családi problémák 6,81 százalékban, az alacsony házastársi támogatottság 5,45 százalékban felelős a 40-69 évesek idő előtti elhalálozásáért.

A magyarok 70 százaléka nem tud tervezni, közel 80 százaléka nem hisz semmiben, háromnegyede úgy nyilatkozik, hogy nem tud eligazodni a világban. A svédek mindezzel fordítva vannak: 80 százalékuk hívő, 70 százalékuk tud tervezni, és döntő többségük jól eligazodik az életben. A bajok egyik oka talán az, hogy individualista népség vagyunk, majdnem annyira, mint az angolszászok - azzal a különbséggel, hogy ők szeretik a kihívásokat, mi pedig elkerüljük őket.

"A magyar társadalom az értékek szintjén nagyon is egészséges, hiszen a társadalom 95 százaléka vallja azt, hogy nem lehet boldog az, akinek nincs gyereke - érvel Kopp Mária -, óriási viszont a feszültség az értékek és a mai magyar valóság között. Ez a stressz és a depresszió forrása." Mindezek után a kötet bemutatóján azt a költői kérdést tette fel a SOTE rektora, hogy vajon miért nem hallgatunk Kopp Mária Kasszandra-jóslatára, s miért nem értjük meg, hogy közösséggé kell válnunk, közösségi emberként kell viselkednünk.

László Dóra

(Forrás: Heti Válasz)