Múlt nélkül nincs ígéretes jövő
2013. szeptember 04.
A Magyar
Tudomány Ünnepe keretében sok orvostudományi emléket és értéket vettek
sorra az előadók. Az ünnepségeket kisérő előadásokokból sok ismert,
mégis csodálatos tudást ismertünk fel mi, akik így láthatják a világot.
A híres egyiptomi orvoslás történetének legteljesebb, legjelentősebb
forrásának tekinthető orvosi papírról (Ebers-papirusz) az égési
sérülésekről, a fül-orr-gége betegségeiről, a diabetes mellitusról, a
keringési rendszerről, a bélbetegségekről is igen részletes leírást
tartalmazott, továbbá fogászati és fogamzásgátlási kérdéseket is
érintett, valamint a ma depressziónak nevezett pszichiátriai állapottal
is foglalkozott.
A több mint 600 mágikus formulát és orvosság receptjét, ráolvasást tartalmazó tekercsről szóló beszámolóból az is kiderült, hogy az ókori orvosok által végzett számtalan vizsgálatra és tapasztalatalapú gyakorlatra épülő receptekben „mértékkel” használt ricinus, az Ozirisz isten segítségét nyújtó, kalciumban, magnéziumban, rézben, vasban és foszforban is gazdag datolya, a földi tök, vagy az egyiptomiak által a sör ízesítésére is használt koriander már évezredek óta a gyógyítás szolgálatában állt.
Egyiptom gyógyítói után egy a fiatal régész és etnográfus a római kori sebészetben használt műszerekről, illetve az e korban alkalmazott – az egészen a XX. század elejéig fennmaradó – módszerekről ejtett szót, valamint a római kori sebészetnél használt eszközök (különös tekintettel a szikék) különféle ábrázolási módjait ecsetelte.
Ismert előadók előadásaikban kiemelték „a régi korok óta ismert különféle betegségeket feldolgozó képzőművészeti alkotások között nagy arányban találkozunk groteszk karikatúrákkal, melyek pellengérre állítják nem csupán a különböző beteget, betegségeket, de a szatíra eszközeivel magát az orvost is. Visszatérő témaként ott vannak a látványos külsőségekkel megjeleníthető kóros állapotok, és a helyzetkomikum adta hatásokra alapuló esetek is. Igen gyakori a fogfájás, a kólika, a gyomorbántalmak ábrázolása.
A Nemzetközi Várostörténeti Bizottság kezdeményezése a 20. század közepén indult el az a tudományos munka, amely immáron 18 országban létezik "mint történelmi atlasz”, A városok száma elérte 480-at. Németország, Nagy-Britannia és Írország volt a legtermékenyebb e tekintetben, Magyarország csak a „vasfüggöny ” lebontása után kapcsolódott a programhoz, így az ilyen jellegű munkálatok csak 2004-ben kezdődtek meg. Sopron és Sátoraljaújhely történelmi atlasza már kész, Kecskemété és Budáé még kiadásra vár.
A régi korok orvosai, az egyiptomi (Hesziré), a görög (Hippokratész) és római (Soranus, Galenus) gyógyítók sikerrel kezelték a járványok és éhínség nyomán fellépő – az ókor embere számára isteni csapásnak vélt betegségeket. Az ókori gyógyítók orvostudományban elért sikereinek egyik ékes bizonyítéka – a fáraók közül minden tekintetben a (szó szerint) a legnagyobb, a több mint 170 cm-es, szőke hajkoronával megáldott II. Ramszesz fáraó, aki az Egyiptomot sújtó „sorscsapások” és betegségek ellenére magas kort ért meg, és 66 éves uralkodása alatt a becslések szerint 85–100 gyermeke született.
(Eredeti írás: Czompó Judit, Orvosok Lapja)
A több mint 600 mágikus formulát és orvosság receptjét, ráolvasást tartalmazó tekercsről szóló beszámolóból az is kiderült, hogy az ókori orvosok által végzett számtalan vizsgálatra és tapasztalatalapú gyakorlatra épülő receptekben „mértékkel” használt ricinus, az Ozirisz isten segítségét nyújtó, kalciumban, magnéziumban, rézben, vasban és foszforban is gazdag datolya, a földi tök, vagy az egyiptomiak által a sör ízesítésére is használt koriander már évezredek óta a gyógyítás szolgálatában állt.
Egyiptom gyógyítói után egy a fiatal régész és etnográfus a római kori sebészetben használt műszerekről, illetve az e korban alkalmazott – az egészen a XX. század elejéig fennmaradó – módszerekről ejtett szót, valamint a római kori sebészetnél használt eszközök (különös tekintettel a szikék) különféle ábrázolási módjait ecsetelte.
Ismert előadók előadásaikban kiemelték „a régi korok óta ismert különféle betegségeket feldolgozó képzőművészeti alkotások között nagy arányban találkozunk groteszk karikatúrákkal, melyek pellengérre állítják nem csupán a különböző beteget, betegségeket, de a szatíra eszközeivel magát az orvost is. Visszatérő témaként ott vannak a látványos külsőségekkel megjeleníthető kóros állapotok, és a helyzetkomikum adta hatásokra alapuló esetek is. Igen gyakori a fogfájás, a kólika, a gyomorbántalmak ábrázolása.
A Nemzetközi Várostörténeti Bizottság kezdeményezése a 20. század közepén indult el az a tudományos munka, amely immáron 18 országban létezik "mint történelmi atlasz”, A városok száma elérte 480-at. Németország, Nagy-Britannia és Írország volt a legtermékenyebb e tekintetben, Magyarország csak a „vasfüggöny ” lebontása után kapcsolódott a programhoz, így az ilyen jellegű munkálatok csak 2004-ben kezdődtek meg. Sopron és Sátoraljaújhely történelmi atlasza már kész, Kecskemété és Budáé még kiadásra vár.
A régi korok orvosai, az egyiptomi (Hesziré), a görög (Hippokratész) és római (Soranus, Galenus) gyógyítók sikerrel kezelték a járványok és éhínség nyomán fellépő – az ókor embere számára isteni csapásnak vélt betegségeket. Az ókori gyógyítók orvostudományban elért sikereinek egyik ékes bizonyítéka – a fáraók közül minden tekintetben a (szó szerint) a legnagyobb, a több mint 170 cm-es, szőke hajkoronával megáldott II. Ramszesz fáraó, aki az Egyiptomot sújtó „sorscsapások” és betegségek ellenére magas kort ért meg, és 66 éves uralkodása alatt a becslések szerint 85–100 gyermeke született.
(Eredeti írás: Czompó Judit, Orvosok Lapja)
