Bírói műhiba:

Több nyilvánosságra került ügyben, de saját praxisomban is sokszor találkoztam olyan ügyekkel, amelyekben nyilvánvaló volt a bírói tévedés, és ezek a tévedések rendre igen súlyos következményekkel jártak.

A bírói műhibákat mindig az orvosi műhibákkal hasonlítom össze. Mindkét esetben a tévedés, a felületesség rendkívül súlyos következményekhez vezethet. Az egyik az életet és a testi épséget, a másik a szabadságot, a méltóságot és alapvető emberi jogokat veszélyezteti vagy sérti.

Manapság igen sok orvosi műhiba miatt folyó eljárással találkozunk, igen kevés azonban bírák vagy bíróságok ellen indított ismert eljárás. Az orvosi műhibákat vizsgáló bírói gyakorlat lényegében a klasszikus jogelvek szerint történik, amennyiben a műhiba ténye megállapítható, általában egyenes út vezet az orvos marasztalásához illetőleg munkáltatója kártérítésre kötelezéséhez.

A bírói műhibák esetén ez azonban rendkívül sajátosan alakul mai jogrendünkben, ugyanis a bírói műhiba megállapításához és a következmények alkalmazásához nem elegendő az általános jogelvek szerinti szándékos vagy gondatlan károkozás vagy műhibához vezető tevékenység megállapítása, hanem a hazai joggyakorlatban elterjedt az a nézet, hogy a bírónak vagy a bíróságnak a felelőssége megállapításához még az is szükséges, hogy a bírói műhiba „ kirívóan okszerűtlen, vagy célszerűtlen bírói magatartás következménye” legyen.

Ezzel a kitétellel szemben igazán nehéz a felelősséget megállapítani hiszen ebbe a kategóriába bármi belemagyarázható. A kirívó szó a kulcskérdés, ugyanis semmilyen más szakma nem részesül olyan jogi védelemben, hogy a felelősség megállapításához ne lenne elegendő a szándékos vagy gondatlan szabályszegés, hanem annak még „ kirívónak” is kell lennie.

A hazai joggyakorlat ezzel olyan különös védelmet nyújt a bírói műhibák felelőseinek, amely álláspontom szerint nem indokolt. Szerintem semmi különbség nincs bármely szakma szabályainak megszegői és a bírói szakma szabályait megszegők között, ezért a hazai joggyakorlat indokolatlanul részesíti kiemelt védelemben a bírói műhibák miatt indult kártérítési és egyéb perekben a bíróságokat.

Mivel egyes vélemények szerint minden károkozás egyben jogellenes is ( néhány sajátos kivételtől eltekintve) így egy akár szándékos vagy gondatlan magatartásból fakadó téves ítélet szintén jogellenes.

Ezért nem azt lenne szükséges vizsgálni, hogy kirívóan súlyos-e a bírói műhiba, hanem egész egyszerűen azt megállapítani, hogy a bírói műhibával okozott hátrányok önmagukban kirívóan súlyos és jelentős károsodással járó döntések.

Én azt az álláspontot képviselem és érvényesítem, hogy amennyiben egy bírói tévedés akár egy ártatlan elítéléshez, akár egy aránytalanul súlyos elítéléshez vezet, önmagában jogellenes és kártérítési kötelezettséget jelent a tévesen elítélt javára.

Álláspontomat azzal támasztom alá, hogy a kis tévedések is óriási kárral, adott esetben az elítélt életének ellehetetlenítésével, vagy életminőségének jelentős megnehezítésével járnak.

A jelenlegi jogrendszer csak rendkívül szűk körben ismeri el a téves döntések károsultjainak jogszerű kárigényét, és igen nehéz eljárási és időbeli helyzetet teremt annak számára, aki az ezzel kapcsolatos igényét érvényesíti. Gyakorlatomban én a fentebb részletezett álláspontomat igyekszem érvényre juttatni és a műhibák okozta teljes vagyoni és nem vagyoni károkat érvényesíteni.

Dr.Tóth István

Bíró tiltotta meg egy fogvatartott abortuszát Emberi jogi és kártérítési pert indított az a kismama, akitől egy bíró megtagadta az abortuszt. A jogvédők elképesztőnek és példátlannak minősítették az esetet, a bírót pedig alkalmatlannak a munkájára. Embertelennek, megdöbbentőnek és súlyosan jogsértőnek nevezték a jogvédők annak a nyolc hónapos terhes kismamának az esetét, akitől egy bíró - úgymond erkölcsi alapon - megtagadta az abortuszt. A nőt tavaly októberben a Gödöllői Városi Bíróság 30 nap elzárással büntette tiltott kéjelgés miatt. A Pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézetbe került, tízhetes terhesen, ahol kérelmet nyújtott be abortuszra. Erre bárkinek joga van súlyos válsághelyzet esetén a terhesség 12. hetéig. A bíróság azzal utasította el a kérését, hogy nem nyújtanak segítséget "olyan - egyébként törvényben, bizonyos körben meghatározott és engedélyezett - deviáns magatartás végrehajtásához, mely a magzati élet kioltásához vezet, s az általános erkölcsi felfogás szerint elítélendő". A nő hiába indokolta a kérést azzal, hogy nincs hol laknia, és már van egy kiskorú gyermeke, akiről gondoskodnia kell, a bíróság ezt azzal zárta le, hogy a nőnek a gyermek megszületése után lehetősége lesz az örökbeadásra. Miután a végzés ellen fellebbezni nem lehetett, az asszony először az ombudsmanhoz fordult, aki állásfoglalását a napokban hozta meg, kikötve: hatásköre nem terjed ki a bíróságokra, így a Gödöllői Városi Bíróság döntését nem bírálhatta el. Szabó Máté közleménye szerint ugyanakkor a nő kártérítési pert indíthat a bíróság ellen, illetve a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhat. Az ombudsman arra kérte Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy az új szabálysértési kódex kidolgozása során fokozottabban figyeljenek oda a bírói döntések elleni jogorvoslati lehetőségekre. - A bíróság elutasította a nő kérelmét, ezzel pedig nem adta meg neki azt a jogot, hogy a magzata sorsáról döntsön - állapította meg Szabó Máté arra a szabálysértési törvényre hivatkozva, amely kimondja, hogy a bíróság egészségi, családi vagy más fontos okból engedélyezheti az elzárás elhalasztását vagy félbeszakítását. E jogszabály rendelkezik arról is, hogy ha az elzárásra ítéltet kórházban kell kezelni, akkor kötelező félbeszakítani a büntetését. Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért elnöke, akitől a fiatal nő segítséget kért, kategorikusan fogalmazott: aki ilyen indoklást ma leír, méltatlan a bírói munkára. Az eset szerinte példátlan, s - ahogy mondta - hihetetlen, hogy ma Magyarországon ilyen megtörténhet. - Nem a bíróság dolga, hogy megmondja, mi az általános erkölcs, ahogy az sem, hogy az abortuszt minősítse. Magzatvédő szerepet nem tölthet be, a feladata szigorúan a törvények érvényesítése. A jogszabály pedig egyértelműen meghatározza, miként kell biztosítani a fogvatartottak terhességmegszakítását. Itt most a szabadsághoz, a gondolathoz és a lelkiismerethez való jog is sérült - mondja a jogvédő. Dénes Balázs tudomása szerint - a TASZ által készített strasbourgi beadvány mellett - a Helsinki Bizottság is foglalkozik már az üggyel.

Bírói műhiba ?

Megdöbbentő. Egy bíró, pusztán erkölcsi alapokra helyezve, úgy mintha Ő prédikátor, vagy valami hasonló lenne egy orvosilag egyébként véghezvihető terhességmegszakítást tagad meg, és ezzel életeket tesz tönkre.

"Emberi jogi és kártérítési pert indított az a kismama, akitől egy bíró megtagadta az abortuszt. A jogvédők elképesztőnek és példátlannak minősítették az esetet, a bírót pedig alkalmatlannak a munkájára. "

Teljes cikk: http://nol.hu/cikk/489099/

Erre nem találok szavakat. De egy iszonyatos, a mindíg is fennálló orvos-jogász ellentét lobban fel bennem, de azt hiszem most jogosan. Ha ezt egy orvos teszi ilyen indokkal simán beperlik. Nem járt el jogszerűen. Ha orvosilag egyébként elvégezhető az abortusz, nem kényszerítheti a nem kívánt terhesség megtartására. A bíróságok így látszik kezdenek önhatalmú kiskirályságokba átmenni? Az embernek az az érzése, hogy már nam vagyunk jogállam! Nem tudom van-e olyan fogalom hogy bírói műhiba, valszeg nincsen, de ha lenne/van ez az. Beperelni!

Ha egy orvos tenne ilyet, ugyan ez a bíró símán elítélné.

Az ilyen bírónak fell kell állnia a székéből, és máshol, mondjuk az ingatlanbizniszben folytatnia a tevékenyéségét. (jobban is keresne...nem mintha a mai bírói fizetésen olyan alacsonyak lennének:). Az embernek néha hányingere van, hogy 2008.-ban, az eu tagállamaként ilyenek megtörténhetnek Mo.-on.

drboborjan