Amikor a petesejt

megöregszik

Régóta ismert tény, hogy az anyai életkor növekedésével csökken a szülési ráta mind a természetesen fogantatás során, mind az asszisztált reprodukciós eljárások (ismertebben: lombik bébi program) alkalmazásakor.

A valódi okok sajnos nem minden részletében ismertek. Valószínű, hogy a korosodó petesejtek kromoszómaállománya nem megfelelő, sérült, így a létrejött "gyengébb" embrióminőség miatt romlik a terhességi ráta és növekszik a korai vetélések száma.

Míg a nők a 20-as életéveikben 12-15% valószínűséggel vetélnek el, addig ez az arány 40 év felett az 50%-ot is eléri.

Elsősorban a fejlett nyugati országokban jelent komoly problémát, hogy idősebb korban is növekszik az igény a gyermekvállalás iránt, de ne felejtsük el, hogy hazánkban a demográfusok évek óta kongatják a vészharangot: a nők első gyermeküket a 20-as éveik végén szülik meg, a második gyermek vállalására sokszor a harmincas életévek közepéig várnak, ami terhességi veszteségeket illetően már veszélyes kort jelent. A felsőfokú tanulmányokat folytató és egzisztenciát kialakító nők sajnos még sok esetben ekkor is várnak a gyermekvállalással.

A megfigyelések azt igazolják, hogy a harmincas életévek elején elkezd csökkenni a megtermékenyíthetőség: évente 3-5%-kal kevesebb a teherbeesés esélye.

A harmincas évek közepéig egyenletesen csökken, igazán drámai esés a negyvenes évek után figyelhető meg. Mindezek mind az asszisztált reprodukcióban, mind a természetes koncepció során megfigyelhetők. Persze itt felvetődik a férfi partner szerepe, azonban az eddigi adatok mindezt nem bizonyítják, sőt: egy klinikai kísérlet során, ahol fiatal nőktől származó donor petesejteket idős férfiak spermáival termékenyítettek meg azt találták, hogy a létrejött embriók minősége kiváló volt, még 64 éves férfiaktól származó hímivarsejtek esetében is.

És a nőknél? A fertilitás csökkenése multikauzálisnak (több okra visszavezethetőnek) tűnik: romolhat a méhnyálka azon képessége, hogy a beágyazódás létrejöhessen benne, de számolnunk kell azzal is, hogy a petesejt minősége gyengül és a létrejött embriók életképessége - mint korábban említettük - jelentősen csökken.

A lombikprogram során hozzávetőlegesen azt mondhatjuk, hogy a megtermékenyülési százalék némileg "korfüggetlen", míg a terhességi arány 40 év alatt és felett szignifikánsan különböző: az előző csoportban 45 % körüli, míg az utóbbiban 15%-nak adódik. Ha a hazavitt gyermek arányokat nézzük, akkor még szomorúbb a helyzet: a fiatalabb csoportban 40%, míg az idősebb nőknél 5-7% körül mozgott.

Bizonyos mutatók nem hagynak kétséget afelől sem, hogy a különböző meddőségkezelési eljárások során a csökkenő eredményesség a romló petesejtminőségben keresendő.

Minden valószínűséggel a petesejtminőség változása felelős a fertilitás csökkenéséért az idősebb nőkben, azonban korántsem ismert minden részletében, hogy miért.

Az örökítőanyag (DNS) szinten végzett vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy az osztódás során a megkettőződött DNS szakaszokban jelentős eltérés jön létre ( az un. kromatid szétválás hibái ). A jelenség az idős sejtekben keletkező degeneráció, ami arányában szignifikánsan különbözik a fiatal sejtekben létrejöttektől. Egy tanulmány során kimutatták, hogy negyven év felett 24 petesejtből 23-ban, 35-39 év között 152 sejtből 79-ben, míg 35 év alatt 207 sejtből csupán 49-ben találhatunk eltérést az örökítő anyagban.

Ami biztosan kijelenthető, hogy a kor előrehaladtával növekszik számbeli kromoszóma rendellenességgel bíró újszülöttek száma.

Ez magában foglalja mindenek előtt a triszómiákat (a szabályos két kromoszóma helyett három). Legismertebb a mongol idiótizmus (Down szindróma), a 21es kromoszóma triszómiája.

Ma azt valljuk, hogy az előébrényeknél (préembriók) a megtermékenyülés első napjaiban un. homológ kromoszómák el nem különülés (non-disjunctio) gyakorisága korfüggő lehet: a petesejtekben - idősebb korban, a hosszú nyugalmi fázis miatt - gyakrabban fordul elő.

Ezek a számbeli kromoszóma rendellenességek ma már jól vizsgálhatók érzékeny laboratóriumi módszerekkel. A vizsgálat során ( FISH= [multicolor] fluorenscens in situ hybridisatio) a kromoszómák különböző színűre festődnek és a jelzik a számbeli hibákat. Mindezek az elváltozások leginkább a 13,18,21, 22 és X kromoszómákat érintik.

Terhesség alatt nem mindegyik elváltozásnak van jól látható ultrahangos jele, így biztosan csak a lepény-, vagy magzatvízmintákból diagnosztizálható.

A további következtetések főleg egérkísérleteken eredményein alapszanak: egyértelműen igazolható, hogy a hibás sejtekben fokozódik az apoptózis, a programozott sejthalál. Ez egy öngyilkos program, amivel az idősebb korában a petesejt "operál", és ez a terhességi ráta csökkenéséhez vezet.

Lombikbébi ( IVF ) program

Nagy kérdés, hogy mindezeknek mi a vetülete a humán IVF programban? Ha az oocyta (petesejt) megkezdi a degenerációját a már említett kromatid szinten, még nem feltétlen jelent változást az embriók fénymikroszkópos képében. Mindez természetesen az embriószelekciót is megnehezíti a biológusok számára a visszaültetés előtt, vagy éppenséggel - a mai, hagyományos módszereket használva - lehetetlenné teszi. Mindazonáltal ezen sejtek magukban hordozzák a megtermékenyülés potenciálját és láthatjuk, szaporodásuk látszólag nem tér el a normálistól. Embriók jönnek létre, miközben a beágyazódási rátájuk igen csekély, és gyakran fel nem ismert terhesség képében távoznak a méh üregéből a menstruáció alkalmával. Mindezek magyarázhatják, hogy azonos számú embrió visszatételekor miért alacsonyabb a terhességi ráta az idősebb nőbetegeknél.

Mi lehet a megoldás? Van aki több embriót helyez vissza a méh üregébe, hiszen kicsi a valószínűsége a többesterhességeknek, de az idősebb petefészekből nyerhető petesejtek alacsony száma és a kívánatos több embrió között igen gyakran antagonisztikus ellentét feszül.

Megoldás lehet a petesejt adományozási program: itt legalább a férj genetikai állománya kerül kihordásra, nem pedig egy "idegen" személy kerül a családba, mint pl. az örökbefogadásnál. Talán nem először hangoztatjuk, hogy minden kornak megvan a maga "feladata".

Optimális, ha a nők a 20-as életéveikben megszülik első gyermeküket, és a másodikat (a demográfusok álma: a harmadikat) 35 éves korig. Ekkor a legalacsonyabbak a terhességi veszteségek, legmagasabb a hazavitt gyermek ráta. És ne felejtsük el, csak a gyermekszoba hangulata számít.

Dr. Kőrösi Tamás

szülész-nőgyógyász főorvos

Kaáli Intézet, Győr