 |
| . | |
|
A Ius Resistendi - Orvosok Egymásért Társaság állásfoglalása az "orvosi műhiba" kifejezés használatával és az ebből eredő félreértésekkel kapcsolatosan Tekintettel arra, hogy jelenleg az "orvosi műhiba" kifejezés pontos jelentése jogszabályban nincs meghatározva, és sem a jogi szakirodalom, sem az orvosszakértői gyakorlat nem alakította ki a fogalom egységes használatát, figyelembe véve, hogy az "orvosi műhiba" kifejezéshez a közfelfogás automatikusan hozzárendeli a szakmai szabályszegés tényét és az orvos polgári jogi/ büntetőjogi felelősségét, szem előtt tartva, hogy Alkotmányunk minden ember számára biztosítja az ártatlanság vélelmét és a jó hírnévhez való jogot, továbbá, hogy a Magyar Köztársaságban a polgári és büntetőjogi felelősséget bíróság jogerős ítélete állapíthatja meg, a Ius Resistendi - Orvosok Egymásért Társaság az "orvosi műhiba" kifejezés használatával és a tömegtájékoztatás során ebből eredő félreértésekkel kapcsolatosan az alábbiak szerint foglal állást: Az "orvosi műhiba" kifejezés pontos jelentése jogszabályban nincs meghatározva, és sem a jogi szakirodalom, sem az orvosszakértői gyakorlat nem alakította ki a fogalom egységes használatát. Véleményünk szerint, az orvosi hivatás gyakorlása során ellátott betegeink egészségében, testi épségében sajnálatosan bekövetkező károsodások három csoportba oszthatók: 1.) Az első csoportba azok az esetek tartoznak, amikor a szakmai szabályok tökéletes megtartása mellett felállított helyes diagnózis, az orvostudomány mindenkori állásának megfelelő kezelési terv és annak szakszerű kivitelezése ellenére is, a beteg egyéni adottságai miatt, vagy a tudomány jelenlegi állása szerint még nem ismert, egyéb okból, sorsszerűen következik be a károsodás. 2.) A második csoportba soroljuk azokat az egészségkárosodásokat, melyek a szakmai szabályok tökéletes megtartása, elvárható gondossággal felállított diagnosztikai terv mellett, az elvégzett vizsgálatok eredményeiből levont téves következtetések, az ezekre épülő téves kezelési terv, illetve a vizsgálatok vagy kezelések során előforduló, baleseti jellegű eseményekből következnek. 3.) Végül pedig, a harmadik csoportba azokat az eseteket soroljuk, amikor polgári jogilag felróható vagy büntetőjogilag vétkes szakmai szabályszegés következménye a sajnálatos eredmény. Az első két csoportba tartozó esetek az orvosi beavatkozások társadalmilag elfogadott mértékű kockázatai közé tartoznak, illetve sorsszerűségük miatt elkerülhetetlenek, így ezekkel kapcsolatosan az orvos polgári vagy büntetőjogi felelőssége nem merül fel. Az "orvosi műhiba" kifejezés a harmadik csoportba tartozó sajnálatos eseteket jelöli, ezen álláspontunk helyességét alátámasztja, hogy a biztosítókról és a biztosítási tevékenységről szóló 2003. évi LX. törvény 42. § (1) bekezdése is hasonló módon ragadja meg a biztosításközvetítői műhiba fogalmát (ebben az értelemben ők a szakmai szabályok betartásában való "kötelezettségük elmulasztásáért (független biztosításközvetítői műhiba), így különösen a téves tanácsadásért, a szabálytalan díjkezelésért, a nyilatkozatok késedelmes továbbításáért felelős"-ek). Határozott meggyőződésünk, hogy egy, az orvosi hivatás gyakorlása közben bekövetkezett egészségkárosodással, testi sérüléssel járó eseményt ebbe a kategóriába csak bíróság jogerős ítélete sorolhat be, emiatt a műhibák számáról is egyelőre csak a bírósági ítéletek pontos számbavétele alapján lehetne nyilatkozni, anélkül nem. Fentiek alapján tiltakozunk minden olyan statisztikai elemzés, becslés készítése, közzététele és terjesztése ellen, mely az "orvosi műhibák" előfordulási gyakoriságáról a bírósági ítéletek számbavétele nélkül nyilatkozik. Ezen események száma kizárólag a bírósági statisztikák alapján lenne megállapítható. Tiltakozunk továbbá minden olyan tanulmány, becslés, értékelés, elemzés vagy hasonló mű közzététele ellen, ami az "orvosi műhiba" fogalmát a fentebb körülírt másik két kategóriával egybemossa. Meggyőződésünk, hogy az "orvosi műhibák" előfordulásának gyakoriságában döntő tényezőként játszik szerepet az orvos fáradtsága, kimerültsége, esetleges kiégettsége, amelyet elsősorban a munkaszervezés elégtelensége okoz. Ismételten és határozottan tiltakozunk az ellen, hogy a jogharmonizációs kötelezettségének elmulasztásával a jogállamiság legalapvetőbb elveit sértő, alkotmányellenes, exlex állapotot fenntartó Kormány államtitkára a hazai viszonyok tudományos vizsgálata nélkül, megalapozatlan becslések alapján a hazai gyógyítás iránti bizalom megingatására, lerombolására alkalmas formában nyilatkozzon a médiának. A közlekedési balesetben és az orvosi tevékenység során elhunytak számának az összehasonlítása semmilyen következtetés levonására nem alkalmas, egyszerűen visszataszítóan morbid. Emiatt, és amiatt is, hogy az "orvosi műhiba" fogalma a mindennapos és tömeges használat ellenére, még mindig nem került jogszabályban meghatározásra - álláspontunk szerint - többek között Vojnik Mária államtitkár asszonyt is közvetlen és súlyos politikai felelősség terheli. Kérjük, hogy ennek lehetőségét vizsgálja meg, és amennyiben egyetért, vonja le a megfelelő következtetéseket! Határozottan támogatunk minden olyan kezdeményezést, így például az ellátási protokollok lefektetését, melynek célja, hogy egyfelől kiindulási alapot adjon az orvosnak mindennapi munkájában az egészségügyi törvény által vele szemben támasztott, elvárható gondossági követelményének teljesítéséhez, másrészt az ítélkezési gyakorlat, az utólagos bírói kontroll számára is konkrétabb és számon kérhető alapokra helyezi az "elvárható gondosság" jelenleg elvont fogalmát. Végül de nem utolsó sorban, felhívjuk mindenkinek a figyelmét arra, hogy az orvosi tevékenység sajátossága, lényege, hogy az kifejezetten az emberi szervezet egészséges működésének helyreállítására, pozitív, gyógyító célú befolyásolására irányul, eltérően más, összehasonlításra előszeretettel felhasznált gazdasági ágazatoktól. Az egészségügyi tevékenység minőségének a "műhibák" gyakorisága és ezek kimenetelének súlyossága az egyik, de nem az egyetlen minőségi indikátora. Éppen ezért súlyosan sérti az orvostársadalom jó hírnévhez való jogát, és negatív irányba torzítja az ellátás színvonaláról kialakított képet, ha ezeket az adatokat kiragadva, az elért, valódi eredmények nélkül mutatják be. Az embernek a jó szándékban, az önmagában, a családjában, a nemzetében való hitét is táplálnia kell. Hinnie kell minden állampolgárnak abban, hogy nem tragédiák sorozata az élete. Hinnie kell az anyjában, aki világra hozta és hinnie kell abban a világban, amelyben él. Ennek a hitnek a táplálása, életben tartása nem csak az orvosok feladata, hanem mindenkié, aki közfeladatot vállalt! Az értékek lerombolását kerülni kell! Ius Resistendi Orvosok Egymásért Társaság |
Orvosi műhibaperek – diktál a beteg
Az orvosi műhibák miatti kártérítések kórházak sorát juttathatják csődbe. Az esetek közel 80 százalékában egyébként a betegnek ad igazat a bíróság, de a perek a betegekre is visszaüthetnek.Egy balul sikerült nőgyógyászati jellegű beavatkozás nyomán megszületett az első százmillió forintot elérő kártérítési ítélet a magyarországi műhibaperek történetében. A korábbi „rekord" 80 millió forint volt - és a növekedés várhatóan a bűvös százmilliós határ elérése után sem áll meg.
Vizsgálatok félelemből
Korántsem csupán a műhibaperekben megítélt kártérítés összege - és az adott kórház hírnevének csorbulása - okozhat pluszterhet egy egészségügyi intézmény számára. Komoly veszély az is, hogy miközben az egyik oldalon a jogszabályok a költséghatékony ellátást követelik meg az egészségügyi intézményektől, a másikon számon kérhető rajtuk - ahogyan az a műhibaperek során gyakran meg is történik - az „elvárható legnagyobb gondosság" is. Márpedig e két szempont érvényesülése sok-sok százezer vagy akár millió forintnyi távolságra van egymástól. Mindezek folyományaként hazánkban is egyre inkább terjed az úgynevezett defenzív orvoslás. Azaz az orvosok a perektől tartva inkább minden szóba jöhető, akár méregdrága vizsgálatot is elvégeztetnek egy-egy betegen, még akkor is, ha tudván tudják, hogy azok egy részére esetleg semmi szükség. Minderre persze jócskán rásegít a páciensek „félfelvilágosult" magatartása: gyakorló orvosok elmondása szerint nem ritka, hogy a beteg szinte kikövetel magának például egy CT- vagy egy MRI-vizsgálatot - sokszor olyan alapon, hogy „a szomszédnak is megcsinálták".
Klasszikus műhibaper nincs - különleges, meghökkentő, vagy legalábbis olyan, amelyet a „hétköznapi halandók" jogérzéke erős túlzásnak tart, viszont annál több. Egy házaspárnak például az ügyvédjük azért kért a közelmúltban több millió forintos kártérítést, mert kicsi gyermekükkel a kórházban rosszul bánt egy nővér. Ennek nyomán a gyerek - a szülők szerint - olyan, maradandó lelki károsodást szenvedett, hogy heteken keresztül egyetlen percre sem hagyhatták magára. Emiatt házas-, társadalmi és kulturális életük komolyan sérült - nem járhattak például színházba vagy moziba. A bíróság nekik adott igazat, és az őket ért nem vagyoni jellegű kárt végül több millió forintban állapította meg.
Az esetek közel 80 százalékában egyébként a betegnek ad igazat a bíróság. Történik mindez annak ellenére, hogy sokak szerint a műhibaperek tetemes része puszta számításból induló, „légből kapott" ügy. Biztosítási szakértők állítják: már Magyarországon is kezd kiépülni az efféle biztosítási csalások „üzletága", beépített emberekkel, és akár szándékosan előidézett károsodásokkal. Az ebben a szegmensben rejlő üzlet méretét mutathatja akár az is, hogy milyen gyorsan szaporodnak - és lesznek egyre aktívabbak - a műhibaperekben a hasznot éles szemmel és fantáziadúsan meglátó, kimondottan erre a területre szakosodott ügyvédek.
A megítélt kártérítési összegek növekedésének a tendenciája és a jelenlegi bírói gyakorlat az egészségügyi intézmények képviselői szerint komoly aggodalomra ad okot. Sarkított példával illusztrálja a veszélyt Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke. Előfordulhat például, hogy ha egy milliárdos cégbirodalom vezetője válik egy - vélt vagy valós - orvosi műhiba áldozatává, és ő (vagy örökösei) a bíróság előtt bizonyítani tudják, hogy a vállalkozás emiatt, tegyük fel, 1-2 milliárd forintnyi veszteséget szenvedett, azt a kórháznak meg kell térítenie. Ha ez bekövetkezik, az adott kórház elkerülhetetlenül csődbe jut.
A csőd ráadásul ma akkor is fenyeget, ha az érintett kórháznak van felelősségbiztosítása, a biztosítók ugyanis csak a megítélt kártérítési összeg bizonyos hányadát állják. Általában 5 millió forint a plafon, és ezt is csak évi két-három-négy alkalommal vállalja a biztosító. A fennmaradó részt, legyen szó akármekkora összegről, az intézménynek kell előteremtenie.
Ezekért a „torzulásokért" alapvetően a terület totális szabályozatlansága, illetve félreszabályozottsága a felelős. Így például a felelősségbiztosítást az egészségügyi intézmények számára kötelezővé tevő 1997-es törvény megszületése óta sem alkották meg azokat a végrehajtási rendeleteket, amelyek a biztosítás körülményeit szabályoznák. Azaz miközben az egészségügyi intézményeknek kötelező megkötniük a felelősségbiztosítást - kerül, amibe kerül -, sem annak módját, sem a biztosító által cserében nyújtandó szolgáltatást nem szabályozza semmi.
Normális versenykörülmények között valószínűleg még ez sem okozna gondot, ám Magyarországon egyre inkább monopolpiacnak tekinthető az ágazat. Az egészségügyi felelősségbiztosítás ugyanis nem jó üzlet. Egyetlen biztosító, az Allianz Hungária Biztosító Rt. maradt a piacon - eltekintve az ágazatnak azoktól a szereplőitől, amelyeknek esetleg korábbról érvényes szerződésük van egy-egy intézménnyel -, monopolhelyzete ellenére azonban ez a társaság sem ítéli meg különösebben rózsásnak a helyzetét. A terület - mint azt Sipos József, az Allianz Hungária kommunikációs vezetője a Figyelőnek nyilatkozva aláhúzza - „minden elvi előnye ellenére meglehetősen mínuszos". Miután a tárca a biztosítók tevékenységébe nem szólhat bele, Bondár Éva, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője a kórházak felelősségbiztosítási kötelezettségének az eltörlését látja a féloldalas helyzet egyetlen lehetséges megoldásnak. Az egyoldalú kötelezettség megszűntével ugyanis felszabadulhatnának azok a piaci erők, amelyek az intézményeket jelenleg gúzsba kötő szabályozás miatt nem érvényesülnek. Politikailag mindazonáltal nem valószínű egy ilyen alternatíva megvalósulása, hiszen annak az lehetne a kicsengése, hogy a kormányzat a korábbinál kevésbé vállal felelősséget az egészségügyi ellátás minőségéért. Másrészt viszont gyakorlatilag minden más út is járhatatlan: a kártérítési összegek limitálása a bírói szabadságot sértené, ha pedig a biztosítók részvételének a feltételeit szigorítanák, azzal végképp mindenkit elriasztanának a piactól.
|
„
Az egyetlen reális megoldás az lehetne, ha az intézmények és a szaktárca közösen létrehoznának egy nonprofit kockázati alapot, és ebből finanszíroznák a nagyobb kártérítési kötelezettségeket" - véli Harmat György, a Madarász utcai gyermekkórház főigazgatója, aki hosszú ideje foglalkozik már a kötelező felelősségbiztosítás kérdésével. Ha pedig a biztosítók valami oknál fogva mégis visszatérnének a piacra, ki lehetne alakítani egy kétszintű biztosítást a hagyományos rendszerben - egy 5 millió forintos kártérítési összeghatárig felelősséget vállaló szélesebb, és egy 20 millió forintig fizető szűkebb biztosítási szintet -, erre épülhetne rá azután az említett kockázatközösség. Harmat szerint ugyanis lassanként egész egyszerűen nem éri meg a kórházaknak kifizetni a biztosítási díjakat, hiszen a kártérítéseknek azt a részét, amennyit a biztosító hajlandó állni, ha nem is egykönnyen, de ők maguk is finanszírozni tudják.
Szakértők tapasztalatai szerint a kórházak maguk is tetézik a bajt, amikor az eleve vesztes ügyekben is inkább a peres utat választják. Mi több, rendszerint megvárják, hogy ezek az eljárások is évekig húzódjanak - súlyos perköltségeket és késedelmi kamatokat okozva -, ahelyett, hogy már az elején tárgyalóasztalhoz ülnének és megállapodnának a felperessel. Ennek egyetlen magyarázata van: a kórház költségvetésébe így betervezhetővé válik a kiadás. Bár a legtöbb kórházvezető tagadja ezt a tendenciát, a perek jó részének többéves hossza, illetve a peren kívüli megegyezések ritkasága - vagy az éppen erre a célra kialakított mediátori hálózat teljes kihasználatlansága - nyilvánvalóvá teszi, hogy mégis erről van szó.
A műhibaperek végső károsultja paradox módon a beteg maga. Idővel ugyanis, az egészségügyi rendszerrel szembeni bizalmatlanságra válaszul számos orvosban kialakulhat az a hozzáállás, hogy nem azt teszi, ami a betegnek a legjobb, hanem amiből neki a legkevesebb baja származhat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése