Workalcoholism

http://www.crescendo.hu/

Enyhén megint elkapott a gépszíj, pedig azt hittem elég józan vagyok ahhoz, hogy ne lépjem át a határt. A Kedves hanghordozásából jöttem rá, hogy gond lehet. Határidő volt. Megint. Hetente adunk új verziót, úgyhogy minden hét tartogat egy határidőt, mely megcsonkítja a családdal töltött időt. Na nézzük csak, kiből lesz a munkaalkoholista! Imádom azt, amit csinálok, ez nem vitás. Talán ezért nem tűnik fel, hogy már megint elmúlt hat, és még mindig a pixeleket tologatom. A munka az első, hiszen én vagyok a családban a fő kenyérkereső. Pedig nem. A munka jön-megy, a családnak maradnia kell; tehát a ebben az egyenletben az előbbi a változó, az utóbbi a paraméter.

Szabadidő

Nem tudtam mit kezdeni a szabadidőmmel. Ebből tudtam, hogy baj van. A munkaalkoholizmus legfőbb tünete, hogy kikopik az ember életéből minden, ami nem a szakmájával kapcsolatos. Nincs idő rá. Reggeltől estig dolgozom, azaz fontos ember vagyok. Este „lazítanom” kell, tehát szolgáljon ki a televízió, internet, popcorn, sör. Olyankor mennek rendben a dolgok, amikor az esti altatás után két-három órás etapokban írok, olvasok, beszélgetek. Nem kell a kiszolgálás, mert aktívan pihenek. De ez csak olyankor tud megvalósulni, ha fél hatkor felállok az asztal mellől, kikapcsolom a gépet, és hazarobogok a családhoz. A reggeltől estig munkamorál megöli az embert, aki vagyok, és akivé lehetnék.

Blog mint önreflexiós médium

- Mikor van időd blogolni? – gyakran szegezik nekem a kérdést, én meg a vállamat vonogatom. Ilyenkor arra gondolok, hogy paradox módon éppen a blog hozta ki belőlem a legtöbbet, amit szakmailag elértem az elmúlt három évben. Az a tevékenység, amit sokan időrablónak gondolnak. Hogy miért éppen a blog? Mert tökéletes médium arra, hogy önreflexióimat szervezett módon kiírjam magamból. Tulajdonképpen nem a blogon, hanem a személyes és szakmai létemre való rendszeres fókuszáláson van a lényeg.

Interjú a munkaalkoholistával

Nagyon tetszik Dennis Genpo Merzel Big Mind Process technikája. A pszichoanalitikus beütésű, buddhista technika lényege, hogy tudatosítod az énjeid oly módon, hogy megszólítod a benned lévő Szkeptikust, Védelmezőt, Felügyelőt, Rettegőt, Haragvót, Stabilizálót, Rombólót, Ártatlan Gyereket, egyszóval minden olyan jellemzőt, mellyel nap mint nap azonosulsz. A lista végére érdemes felvenni a Munkaalkoholistát is, korunk nagy domináját.

-Kivel beszélek?
-A munkaalkoholistával.
-Mi a feladatod?
-Hogy dolgozzak.
-Mi a célod?
-Hogy feladatokat generáljak magamnak.
-Mitől félsz?
-Hogy nem lesz mit tennem.
-Kivel vagy jó viszonyban?
-A Felügyelővel. Időt ad nekem.
-Hogy érzed magad?
-Mostanában nagyon jól. Sokan segítik a munkámat.
-Kiért harcolsz?
-A Védelmezőért. Ő segít, ha időt akarnak elvonni tőlem.
-Ki van ellened?
-Az Ártatlan Gyermek. Ő nem érti az időt.

Hááát, ez nagyon betalált.

Az elmúlt hetekben, sőt most már hónapokban hasonló "tüneteket" produkálok. Gyakran érzem, hogy "elrohanok" az élet mellett, és egyedül a család az aki vissza-vissza ránt, de egyre inkább hiányzik valami, amiről már én magam sem tudom, hogy mi az. Meg kellene találnom a "személyes történetemet"...