CUI PRODEST?

2008. december 01.

Kinek áll érdekében a kormány közeli országos napilapban laikusok, leendő betegek számára tudománytalan, megalapozatlan és nem kicsit rosszindulatú orvos-szakmai rágalmak terjesztése? Kinek áll érdekében az emberek gyógyításba vetett hitének, talán még nyomokban megtalálható, további rombolása? Honnan veszi a bátorságot egy kivülálló, hogy orvosok ezreit egyszerűen lehülyézzen? Teszi ezt úgy, hogy tudományos alapokra helyezi a tapasztalatait, amit az íróasztal mellett szerzett, pontosabban olvasott és számolt, egészen távol a mindennapok küzdelmeitől,. A számolást is nagyon hanyag eleganciával tette, hasonlóan a statisztikai adatokból levont konzekvenciáival. A következtetéseit, ha nagyon udvarias akarnék lenni – ami nem áll szándékomban, hiszen ez róla sem mondható el – „barokkos túlzásnak” nevezném. Kiindulási hipotézis: „Kiskunhalas mintegy 140 ezer lakosú körzetének gyakorlatát figyelte” A Kiskunhalasi kistérséget 9 település alkotja: Kiskunhalas, Tompa, Kelebia, Kisszállás, Kunfehértó, Balotaszállás, Pirtó, Harkakötöny és Zsana. Lakosságszám 45 990 fő. Ha hozzátesszük azt is, hogy Bács-Kiskun megyében a népsűrűség csaknem fele az országos átlagnak, könnyen belátható, hogy „Kiskunhalas körzete” nehezen küzdhető fel 140 000 lakosúvá. Megnehezíthette a „gyakorlat megfigyelését”, hogy a lakosság 13 %-a külterületen él. A külterületen történő betegellátás körülményei egyértelműen megnehezítik a magas tudomány művelését, itt tudni és tenni két külön kategória. Végkövetkeztetés: „valamennyi statisztika igazolja, hogy a kiskunhalasi eredmény országosan is érvényes.” Hogyan lehetséges ilyen következtetésre jutni? Egyszerűen és nagyszerűen lehetetlen. Ha a kiindulási pont rosszul meghatározott, a végeredmény sem lehet hiteles. Ha a kérdés rossz, a válasz is az lesz. Ebben az esetben súlyosbító körülmény a vizsgálati (?) eredmények tetszés szerinti csoportosítása, és abból torz következtetés levonása. A kérdés ismét csak az: Cui prodest? Kinek állt érdekében a háziorvosok elleni médiahadjárat? Hogy került a csizma az asztalra, azaz kinek a nyomására, parancsára jelent meg az első újságcikk, ami szokás szerint média-lavinát indított el? Még a múlt században sokat emlegetett kifejezés volt a „jártasság”. Egy ilyen szakmában, ahol maga a tudomány is az évezredes tapasztalatokon nyugszik és nem írható le matematikai képletekkel, az eredmények kifejezésére is nehezen tudunk mutatókat találni, a szakmai tapasztalatok megszerzése, azaz a jártasság jelenti a legfontosabb támaszt. El kellene jutni a szakmai vezetésnek, az eü. politikusoknak addig, hogy belássák a sürgősségi ellátás nem azonos a háziorvosi ellátással. A háziorvosok sohasem fognak pár órás tanfolyamokon a sürgősségi ellátásban olyan jártasságra szert tenni, hogy képesek legyenek oxyológusként tevékenykedni. Ezt nem is kellene, nem is szabadna tőlük elvárni. Nem ez a sürgősségi ellátás fejlesztésének az útja. Évek óta mondogatjuk, hogy válasszuk szét a sürgősségi ellátást az alapellátástól, legyenek leírva egyértelműen a kompetencia határok. A XXI. század modern orvostudománya ezt követelné. A társadalomnak pedig el kellene elfogadnia, hogy az emberi szervezetben kialakulhatnak az élettel összeegyeztethetetlen elváltozások, melyek akkor is a beteg halálához vezethetnek, ha az orvost ezért felnégyelik. Dr. Borsi Éva