Abortusz és biológia

Anyaság biológiai nézőpontból

A legtöbb emberi viselkedés különböző evolúciós stratégiákból szerveződik. Ezek mindegyike valamilyen ökológiai ill. szociális élettérhez való alkalmazkodás eredményeként alakult ki. Egyik esetben az egyik viselkedési taktika, a másik esetben a másik válhat optimális válasszá. Amikor a környezet változik, az ember - sokszor nem tudatosan - átkapcsol valamelyik új viselkedésformára, mert a korábbi nem felel meg a megváltozott feltételeknek. így pl. az anya és utóda közötti kapcsolat nagyon sokféle formát ölthet és ezek komoly erkölcsi következményeket hordoznak. A szociobiológia központi tétele szerint az emberek, éppúgy mint az állatok, arra szelektálódtak, hogy növeljék azoknak az utódoknak a számát, amelyek egy adott környezetben nagy valószínűséggel felnevelhetők. Elsősorban közvetlen leszármazottaink biztosítják azt, hogy génjeink elterjedjenek a következő generációban.

Éppen ezért a gyerekek születését, felnevelését, gondozását biztosító viselkedéseink nagy adaptív előnyt élveztek. Ez az evolúciós alapja annak, hogy olyan érzelmek és erkölcsi parancsok alakultak ki bennünk, amelyek a gyermek iránti szeretetben és az érte érzett felelősségben nyilvánulnak meg. Kevés ember van, aki nem akar gyereket és nem érez iránta ragaszkodást. Teológusok és erkölcsfilozófusok gyakran hivatkoznak erre a tényre, amikor az abortusz teljes tilalma mellett érvelnek . Úgy tűnik, biológiailag arra vagyunk predesztinálva, hogy utódokat hozzunk létre és azokat mindenáron megtartsuk. A valóságos helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb. Az emberek, különösen a nők, korlátozott kapacitással rendelkeznek arra, hogy gyerekeket szüljenek és neveljenek fel. Egész életükben maximum 15-20 utódnak adhatnak életet, akik felnevelésébe sok időt és óriási energiát fektetnek. Különösen a múltban rakott ez nagy terheket a nők vállára. Ritkán adatott meg, hogy az elérhető maximális számú gyereket optimális körülmények között neveljék fel. Éppen ezért szabályozniuk kellett szülői ráfordításuk mértékét, intenzitását és időzítését. Arra szelektálódtak, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat bizonyos szempontok szerint osszák el utódaik között. Ebben elsősorban két tényezőcsoport játszik szerepet: a környezeti feltételek és az utódok olyan biológiai paraméterei mint kora és egészségi állapota. Mindezek eredményeként a nők a szaporodási stratégiák széles készletével rendelkeznek. A természetes szelekció olyan döntéshozó mechanizmust alakított ki, amely egy adott környezetben képes növelni a szaporodási nyereséget (túlélő utódok száma) a szaporodási veszteség rovására. Ilyen veszteség az anyai gének "elvesztése" a csecsemőkori halálozás következtében, az anya egészségügyi állapotának súlyos korlátozása, az anya szülői gondoskodásának "elpazarlása" olyan utódra, aki nem képes majd életben maradni és szaporodni. De ilyen veszteség lehet napjainkban a nő számára az is, ha megnövekedett családi terhei miatt gátolva érzi magát személyes életének, mindenekelőtt munkájának és szórakozás ának a végzésében. Röviden azt lehet mondani, hogy a nők erős vágyat és érzelmi elkötelezettséget éreznek a gyerekek szülésére és felnevelésére, de sok esetben adaptíve előnyös a gyermekvállalás és gondozás megtagadása ill. egy másik gyerekre való átruházása. Miután a 6. fejezetben részletesen beszéltünk ezekről a stratégiákról, most megelégszünk néhány viselkedési tendencia bemutatásával.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy instabil és előrejelezhetetlen társadalmi feltételek között növekszik az utódok száma (r-szelekció) a művi abortusz csökkenésével és a gyermekbántalmazás kockázatának emelkedésével együtt.

Az abortuszok, elhanyagolások és gyermekgyilkosságok nagy részéért szerte a világon a megfelelő anyagi források hiánya, az egymást követő szülések közötti rövid időtartam és az apa mint jövedelemforrás hiánya vagy nem ismerete a felelős. Olyan körülmények ezek, amikor az utódok várható túlélése és ezzel a szülők genetikai képviseletének biztosítása nagyon kockázatos. Ugyanez vonatkozik a gyerekek biológiai sajátosságaira. A fizikailag és szellemileg visszamaradott gyerekek a szülői elhanyagolás és bántalmazás nagyobb kockázatának vannak kitéve. Hasonlóképpen sokszorosára növekszik a nem vérrokon gyerekek elhanyagolásának valószínűsége mostoha szülők jelenlétében. A gyerekek kora szintén befolyásolja a szülői gondoskodás formáját: az idősebb utódok, akik közelebb vannak a szaporodóképes korhoz és akikbe már több szülői gondoskodást fordítottak, az elhanyagolás és bántalmazás kisebb kockázatának vannak kitéve mint a fiatalabbak. Szintén fontos a gyermekek neme: számos kultúrában elterjedt gyakorlat a fiúk előnyben részesítése a lányokkal szemben, elsősorban a társadalmi hierarchia csúcsán. Ennek egyrészt társadalmi okai vannak; a fiúk azok akik tradícionálisan biztosítják a vagyon és presztízs családi pozícióit. Másrészt része egy evolúciós stratégiának: a sikeres hímek nagyobb mértékben képesek elterjeszteni szüleik génjeit mint nőstény testvéreik.

Abortusz: igen vagy nem?

Mit mondhatunk ezek után az abortusz etikai státusáról, amely napjaink egyik nagyon égető kérdése? A szülői viselkedés nagyon széles tartományt foglal magában, amely a legkülönbözőbb szaporodási motivációkból szerveződik. Az anya biológiai érdekei egyik esetben a csecsemő felnevelését, másik esetben az abortuszt, egy harmadik esetben pedig az egyik utód kisebb mértékű gondozását és a másikkal való nagyobb törődést szolgálják. Ebben az értelemben az abortusz a nők reproduktív stratégiájának fontos része, adaptív válasz bizonyos környezeti hatásokra. Ennek ellenére a tradícionális egyházak és vallási közösségek többsége egy szélsőségesen abortuszellenes nézőpontot fogalmaz meg. Valamennyi világvallás tiltja a magzati élet önkéntes megszakítását. A budhizmus és a hinduizmus az abortuszt az újjászületések végtelen körforgásába való illetéktelen beavatkozásnak minősíti; az iszlám az élet elparazlásaként fogja fel; a kereszténység pedig az emberi élet szentsége elleni merényletnek tartja. Ezeket a tételeket egy nagyon sajátos történelmi helyzet hozta létre. Valamennyi világvallás kezdetben a hívők szűk csoportjából szerveződött. A cél nem csupán a vallási tanok elterjesztése volt, hanem egyúttal a csoportok megerősödése és növekedése. Ezeknek a vallási közösségeknek elemi érdekében állt, hogy a vallás népszerűsítésével együtt növeljék leszármazottaik körét. Nem csoda, hogy a szent iratokban szereplő próféták egyúttal biológiai értelemben is "alapító atyák" voltak, akiktől a nemzetség eredt. A korai vallási csoportokat szinte mindenhol ellenséges társadalmak vették körül - gondoljunk pl. a keresztény kommunákra. Terjeszkedésük egyik előfeltétele volt, hogy növeljék a hitközösség létszámát, aminek eszközéül a térítésen kívül a nagy szaporaság kínálkozott. Az állandó harcokból származó veszteségek, a betegségek miatti halálozások, nem kevésbé a távoli vidékekre irányuló misszionárius utak sok utódot igényeltek. Ezeket a gyerekeket viszonylag biztonságosan fel tudták nevelni a közösségen belül, mert támogatásra számíthattak a velük együtt élő rokonok és hittársak személyében. Nem volt értelme az abortusznak és gyermekgyilkosságoknak, amelyek egyébként a környező kultúrákban már ekkor is a gyermekszabáIyozás fő eszközei voltak. Az abortusz tilalma így hozzájárult a kereszténység és más nagy egyházak sikeres elterjedéséhez, amely tovább erősítette a magzati élet sérthetetlenségének az erkölcsi parancsát. Azzal együtt, hogy a keresztény egyház fokozatosan megerősödött, abortuszellenes szemlélete bonyolult teológiai és metafizikai érvekkel gazdagodott. E tilalom egyre kényszerítőbb jelleget öltött Európa lakossága számára. Jelenlegi formájában mindenekelőtt a magzat élethez való elsődleges jogát hangsúlyozza. A keresztény teológusok és morálfilozófusok többsége szerint a megtermékenyített petesejt élő személynek vagy legalábbis potenciális személynek tekinthető, akit nem szabad meggyilkolni. Ezt az alapelvet, amely az élet szentségének védelmét hivatott szolgálni, időt és kultúrákat átívelő egyetemes tételnek tartanak. A valóság azonban bonyolultabb képet mutat. Még a katolikus hívők is gyakran megszegik ezt a szabályt. Az emberek mindenhol követnek el abortuszt, amelynek aránya meglepően magas. Olaszországban, amely pedig ma is a katolikus hit egyik bástyája, a vizsgálatok szerint 345 művi abortusz esik 1000 szülésre. Az abortusz és gyermekgyilkosság mindig is lényeges eleme volt a populációnövekedés szabályozásának szerte a történelmi Európában. Annak ellenére, hogy az egyházi hatóságok súlyosan büntették ezeket a vétségeket, olykor az élve eltemettetés és elégetés módszerét is alkalmazva. Sőt, egy jelenlegi ausztráliai vizsgálat szerint a megkérdezettek 55%-a azt állította, hogy törvényesen meg kellene engedni a szellemileg vagy fizikailag visszamaradott újszülöttek feláldozását. Mindezek az adatok újból azt a különbséget húzzák alá, amely az erkölcs mint lelkiismereti-érzelmi parancs ill. mint kulturálisan kialakított szabályok és normák készlete között húzódik. Az emberek akkor is készek követni meggyőződésüket, ha az esetleg szemben áll a tételes normákkal. Az abortusszal kapcsolatos vallási előírások csak akkor meggyőzőek, ha egybevágnak az egyének törekvéseivel vagy egyszerűen az embereknek nincs más választásuk. Minden más esetben az emberek várhatóan saját érdekeiket fogják követni, beleértve azokat, amelyek biológiai természetűek. Az egyének persze sokféle hatásnak vannak kitéve erkölcsi döntéseik során. Az abortusszal kapcsolatos állásfoglalást nagymértékben alakítják az olyan értékek mint a társadalom érdeke (különösen a csökkenő népességű országokban), az anya egészségi állapota, a magzat élethez való joga, stb. Ezek számbavétele során gyakran elfeledkeznek az egyik legfontosabbról: az anya biológiai érdekeiről. Evolúciós értelemben a magzat az anyai (és apai) gének kombinációja, része a nő (és a férfi) reproduktív viselkedésének. Ők azok, akik - nem feltétlenül tudatosan - kiértékelik a szaporodás várható előnyeit és hátrányait, és döntést hoznak génjeik továbbadásáról vagy annak időleges felfüggesztéséről. Az anyák, úgy gondolom, mindig is fenntartják a jogot saját szaporodásuk ellenőrzésére. Eközben olyan viselkedési stratégiákat működtetnek, amelyek az evolúció során alakultak ki bennük mint a környezethez való alkalmazkodás formál. Éppen ezért kevés sikerre számíthatnak azok a programok, amelyek az abortusz szélsőséges visszaszorítását ill. tiltását tűzik napirendre. Könnyen megjósolható, hogy a Római Egyház jelenlegi szinte teljes körű elutasítása a fogamzásgátló szerekkel és az abortusszal kapcsolatban nem maradhat fenn sokáig. Ha mégis tovább él, hatásuk valószínűleg csak az elszánt vallási aktivisták kis csoportjára fog korlátozódni. A széles tömegek olyan irányokban mozdulnak el, amelyek megfelelnek - egyebek mellett - biológiai érdekeiknek.

(Részlet Bereczkei Tamás A génektől a kultúráig című könyvéből.)


Blogger komment :

Az egészségügy egyik legkirivóbb ellentmondása, hogy számos életterület és társadalmi baj egészségügyi problémaként kerül kezelésre, az egészségügy hatalma nő(ne) de feladataihoz képest kevés az eszköze és beszűkült a szemlélete. Az egészségügyben csapódnak le valóban a társadalmi bajok. Az egészségügy látszólagos , de valóságos hatalma ezért is emelkedik túl szakmai kompetenciáján : sokat hárit rá a társadalom, és a " közlelkiismeret " megnyugszik , mert a megoldatlannak látszó problémáira lám van intézményes , sőt szakszerű megoldás. A gyerekvárás , és születés életfordulójának " vezénylésében " is az egészségügy játssza a kulcsszerepet , sőt sokszor a főszerepet is.

A népességszaporodás , a terhesség és a csecsemők őrzése állami egészségügyi feladattá tette a folyamat kontrollját : az egészségügyön kérik számon a népességszaporulat zökkenéseit ( a közelmúlt vitájában , az abortusz kérdésben a nők mellett az orvosokat vádolták meg , még gyilkosságok elkövetésével is. ) A megszületett és megnemszületett életekért viselik a felelősséget , hiszen a fogamzásgátlás modern módszereiben ugyancsak az orvosok kompetenciáját igénylik. Az egészségügy feladata a csecsemőhalandóság arányainak csökkentése - rajtuk kérik számon a terhesellátás zökkenőit , ők felelősek a veszélyeztetett terhesekért , ők vigyáznak a magzatokra. Az egészségügy feladatának látszik a peremhelyzetben lévő népesség születési katasztrófájának elkerülése is.Szerepet játszanak ott ahol a társadalmi elmaradottság a felelős, s a rossz helyzetet kellene korrigálni - koraszülés , csecsemőhalandóság , kis súlyú magzatok kockáztatása,vagy károsodottan született gyerekek ellátása is az egészségügyre hárul.

Összegezve a rossz társadalami helyzetben élők családok magas gyermekszámának néhány jellegzetes okát , a következőket mondhatjuk : a természeti népekre jellemző "naiv állapot" következménye az élet befolyásolásának korlátozottsága. Nem emelkednek, vagy nem tudnak felemelkedni a vegetativ lét fölé. A naiv tudat mindent elfogad , ami van , mert kötődik a természethez , és mert nincsenek eszközei a beavatkozásra. Ebben segitenek azok a " varázslatok", misztériumok , amelyek a kényszer elfogadását áldássá változtatják , nemesitik.

A másik fontos inditék az alávetettség elfogadása Az, hogy soha , semmibe, se természetbe , se társadalomba,semmikor nem tudott beleszólni , nem volt részvételi joga a saját életében sem. Nem tud élni, csak túlélni, szándék és erő csak a mai enni-innivaló megszerzésére futja , a következő nap a legtávlatosabb cél. Ezért áldásnak kell felfogni a kényszert. Nem ismeri a választás lehetőségét és jogát , elfogadja a mindenható magasabb hatalom diktátumát az van, ami elrendeltetett. Más a tudatlanság állapota, amikor nincs saját élete és a teste felett semmilyen rendelkezési lehetősége. Nem tudja mi történiok, miért. Nem tudja, ezért nem is képes azt befolyásolni.

A harmadik állapot, amikor módja van a választásra , van hozzá ismerete és tudása, de a természet parancsának isteni közvetitésével semmit nem állit szembe. Teljes alázattal, sőt örömteli alázattal fogadja , és beteljesiti elrendelt sorsát. Megszentelt tradició vezeti, amely folytatja ,elfogadja a világ és a természet rendjét. A vallás- elfogadás lényege , hogy a gyerek isteni ajándék , és hála illeti érte. Isten akaratának elfogadása alázat , a gyermek nevelése Istentől ránk ruházott kötelesség , és egyben dicsőség is. Amennyiben az anyagi eszközökben van hiány, ott a bizalom , " ha az Isten báránykát adott, legelőt is ad hozzá ". Talán ennél is erősebb a parancsok elfogadása, az alázat, a belenyugvás, a bizalom. A társadalmi bizonytalanság eltörpűl , a belső kétség elenyészik a magasabbrendű bizalom , az Isten igéretének biztonságával szemben.

Az első naiv állapot , amikor nem kérdés , hogy bármit is lehet, vagy kell tenni a természet folyamata ellen. A második , amikor nincs se társadalmi , se önkontroll a szülés fölött. A harmadik , ha hiányzik a befolyás önmaga testére, mert minden kontroll a mások kezében van. A negyedik olyan ellenerő , amelyik az embernél nagyobb hatalom bizalmára épit , a romló feltételekkel szembe : vallás , hit , etnikum, nemzetségi érdekek döntenek.

Alapvető életkérdésekről lévén szó, mint a fennmaradás, az utódlás ( család,közösség,nemzet ) érdeke, ezért mindig is folyt és folyik is küzdelem a népszaporulatért. Bár a " természet szabályoz " , de a társadalom beavatkozik. A hatalmi erőknek mindig igen erős beleszólási igénye volt a szaporodás kérdésébe. A nagy alapvallások kemény , kikerülhetetlen törvényekkel biztositották befolyásukat e téren. Minnél távolabb vannak a vallások a polgárosulás értékeitől - az egyéni szabadságtól , és modernségtől - annál keményebb szabályok és tilalmak alapján akarnak beavatkozni az élet egészsébe. Hasonlóan a világi hatalmak , amelyekben az élet alapkérdései hatalmi kérdések lesznek. Hiszen a hatalom sokszor törekedett a magánélet kisajátitására , hogy közérdekké tegye saját érdekét. Igy a hatalom erejének bizonyitására a gyerekszaporulat felletti döntést is befolyása alá vonja. Minnél távolabb van a hatalom a szabadságjogoktóűl és az emberi autonómiától, a tudomány rendelkezési eszköztárától, annál erősebb a beleszólási igénye az életnek erre a területére, arra , hogy törvényekkel regulázza s egyben a lelkekbe is beépitse hatalmát.

Napjainkban az emberi önrendelkezés több céljáért folyik a küzdelem. A természeti kötöttségek és meghatározottságok oldásáért , hogy azok emberérdeküvé formálódjanak. A különféle nézeteket nyilvánvalóan ideológiák , hitvallások és eszközök erősitik meg. A test -lélek feletti hatalom diktátumai ütköznek az önrendelkezés érdekében érvelő polgár jogi mozgalmakkal. Az egyéni döntés szabadságának korlátozását mindig valamilyen magasabbrendű eszme, vagy elv igazolja. Valóban ott a kérdés, hogy mikor , kinek van joga dönteni a gyermekvállalásban ? A magasabb érdekeknek nyilvánitott döntések azért jöttek létre , mert nem lehet az emberekre , és különösen az asszonyokra bizni a legfontosabb életkérdésekben a döntést. Ezért is a kérdés : VAN- E EMBERI JOGA A NŐNEK ?

Van -e joga az embernek , az egyénnek, különösen az embernek évezredek óta nem tekintett, jogtalanság állapotában tartott nőnek ( " asszonyállatnak " ) arra, hogy "átformálja" a természetet, kivált , ha " megtagadja " ezzel a szülés többszörösen is szentesitett kötelességét, és ezzel a természet és a vallás erkölcse ellen cselekszik. A női választás sok fundamentális tabut megsért : természeti elvet , biológiai kötelezettséget , történeti elvet , vallási parancsokat , közösségi érdekeket , vélt és képviselt magasabb érdekeket, és a férfi hatalmat is. Az abortusz szabadságáért folyó emberi jogi küzdelmeknek az a targikus ellentmondása, hogy a nőben a magzat megőrzésének ösztönös testi-lelki kötöttsége szembekerül valamilyen célracionális döntéssel. Feloldhatatlan dilemma ez , mert amikor a nő küzd az abortusz szabadság jogáért , egyszersmind küzd a kinzó megfosztás választható jogáért. A kinzás itt valóságos, hiszen igaz a testi szenvedés , mert a női test legérzékenyebb, legbensőségesebben védett részéből szakitanak ki erőszakkal egy darabot. És igazi lelki szenvedés, mert át kell élnie a megfosztás vesztességét.

A szülésekben és a szaporodásban benne van egy társadalom életállapotának kifejeződése. Ha azt feltételezzük , hogy a jólét és a biztonság a feltétele a gyerek szabad , és önkéntes vállalásának, akkor e logika szerint a jőlét több gyereket , a nyomor kevesebb gyereket jelent.

Pedig a valóság csaknem forditott. Mindenképpen ellentétes tendenciájú , mint a halálozás. A korai halál egyértelműen a társadalom anyagi -kulturális - civilizatorikus alacsony szintjének a függvénye. A gyerekszaporulat esetében világméretekben ez forditva van : minnél magasabb civilizatorikus szinten élnek egy országban, annál tudatosabb a gyerekvállalás, van családtervezés, kivánatos és korlátozotabb a gyerekszám. Minnél rosszaabak a társadalmi-gazdasági feltételek és egyenőtlenebbek az elosztási viszonyok, minnél nagyobb nyomorban és tudatlanságban élők tömege , annál magasabb a gyerekszaporulat. Ez más megfogalmazásban azt is jelenti , hogy a társadalom fejlettsége és a szaporodás szabályozása között erős korreláció van.

Megállítható-e a népességfogyás?

A demográfiai trend és a szakértői előrejelzések szerint folytatódik Magyarország népességfogyása: 2050-ig valószínűleg kilencmillió alá süllyed a lakosság száma. A csökkenés mértéke főképp attól függ, hogy növekszik-e a gyermekvállalási kedv, amely európai viszonylatban nálunk az egyik legalacsonyabb. Spéder Zsolt szociológus, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének igazgatója szerint az, hogy milyen új reprodukciós minta stabilizálódik, a mai fiatalok és középkorúak viselkedését meghatározó értékektől, beállítódásoktól és a gazdasági, társadalompolitikai, munkapiaci, családtámogatási feltételek alakulásától is függ.

Általános nézet, hogy a magyar társadalom minden változás és válság ellenére még mindig család- és gyerekközpontú. Miért születik mégis egyre kevesebb gyerek?

– Az élveszülések száma 1990 körül még 125 ezer fölött volt, az utóbbi tíz évben pedig 95 és 100 ezer között ingadozott. Ez azt jelenti, hogy az úgynevezett teljes termékenységi arányszám 1,3 körül stabilizálódott, míg a népesség egyszerű reprodukciójához legalább 2,1 kellene. Az 1950-es évek első felében, az úgynevezett Ratkó-korszakban ez még 2,5 fölött volt. Még egy demográfiai hullámhegy volt az 1970-es évek közepén, amikor megszülettek a "Ratkó-unokák", ebben az évtizedben azonban elmaradt a várt, újabb gyerekszülési hullámhegy.

A "Ratkó-unokák", azaz a mai harmincasok már nem tartják olyan fontosnak a családot és a gyereket?

– Nem erről van szó, hiszen az utóbbi másfél évtizedben végzett felmérések szerint a termékeny korban levő magyarok átlagosan két gyereket kívánnak, terveznek. Az összesen kívánt gyermekszám átlaga időben és társadalmi csoportok szerint is viszonylag stabil értéket mutat. Például a mi társadalmi-demográfiai adatfelvételünk szerint 2001-ben ez a szám 2,07, három évvel később pedig 2,03 volt. A nemek között van egy kis különbség a nők javára, vagyis ők valamivel több gyermeket szeretnének, mint a férfiak. Ha a korcsoportokat külön megnézzük, akkor itt is nagy a hasonlóság, kivéve a legfiatalabb, 20–24 éves csoportot, ahol a kívánt gyerekszám alacsonyabb: 1,91. Egyúttal náluk a legmagasabb a gyermeket egyáltalán nem kívánók aránya: 13,1 százalék. De ők még nagyon fiatalok, és körükben egy boldog, stabil párkapcsolat következtében ez még növekedhet az arány. Mindent összevéve nem a gyermek iránti vágy csökkent Magyarországon, hanem a vágyak és a tények közötti különbség nőtt az utóbbi tíz-tizenöt évben.

Mi ennek a fő oka? A kedvezőtlen és kiszámíthatatlan gazdasági, foglalkoztatási körülmények, a romló életszínvonal, a családtámogatási rendszer változásai vagy pedig az értékrend és az életstílus átalakulása?

– Úgy gondolom, valamennyi említett tényezőnek van szerepe a gyermekvállalási kedv csökkenésében. A korábbi valósághoz és a még mindig viszonylag magas vágyakhoz képest is nagyon alacsony gyermekszületési szám és teljes termékenységi arányszám egyrészt annak a következménye, hogy a rendszerváltozás óta a szülőképes korba lépő korcsoportokban egyre többen későbbre halasztják az első és a további gyermek(ek) vállalását, másrészt folyamatosan emelkedik azoknak a nőknek az aránya, akiknek az első párkapcsolata már nem házasság, hanem élettársi kapcsolat. Mindkét új jelenségnek egyértelműen kedvezőtlen és markáns hatása van a gyermekvállalási szándékok megvalósulására.

A nők ma már a férfiakhoz hasonló arányban vesznek részt a felsőoktatásban és a munkapiaci versenyben, ami nyilván közrejátszik a későbbi párválasztásban és gyermekvállalásban. Ez szükségszerűen rontja a gyerekvállalási esélyeket?

– Tény, hogy ha a halasztás elhúzódik, egyre kevesebb idő marad a szándékok valóra váltására, azaz csökkenhet a megszületett gyermekek száma. A halasztó magatartást jól tükrözi, hogy míg 1990-ben még az első gyermeket jellemzően 23 évesen, addig 2005-ben már 27 évesen vállalták a nők. A kilencvenes évek közepétől ez a trend máig töretlen, vagyis 2010-ben várhatóan megközelíti a harminc évet az első gyermeküket szülő anyák átlagos életkora. Tudjuk, hogy a gyermekvállalás biológiai határa negyven év fölött van, de már a harmincévesnél idősebbek megtermékenyülésének biológiai és különösen szociokulturális esélye is csökken. Aztán azt se felejtsük el, hogy ha munkavégzés mellett megnehezedik a családi feladatok ellátása, akkor ebben a férfiaknak is erőteljesebben kellene részt venniük, ha a kétkeresős családmodellt tényként tekintjük. Figyelmeztető jel, hogy a fiatalabb korcsoportokban a legutóbbi időszakban látványosan csökkent a harmincéves korig egy gyermeket és még inkább a két gyermeket szülő nők részaránya. Az adatok egyértelműen azt mutatják, hogy a rendszerváltozás után gyermeket vállaló nők között először csak mérsékelten, azután pedig rohamosan csökkent a hajlandóság a második gyermek megszülésére. Ez szoros összefüggésben van a párkapcsolati formák radikális változásával.

Azaz a házasodási kedv drámai csökkenésével és az élettársi kapcsolatok és a még lazább, rövid távú partnerkapcsolatok rohamos elterjedésével?

A legdrámaibb változás valóban ezen a téren tapasztalható. Míg harminc évvel ezelőtt az első párkapcsolatok mintegy kilencven százaléka, de közvetlenül a rendszerváltozás előtt is még kétharmada kezdődött házasságként, századunk első évtizedének első felében már csak harminc százaléka. Felméréseink és becsléseink szerint az első élettársi kapcsolatban levőknek nagyjából a fele köt öt éven belül házasságot, a kapcsolatok egynegyede megmarad, egynegyede pedig felbomlik. Az élettársi kapcsolatban élőknek kimutathatóan kevesebb – átlagosan csupán alig több mint egy – gyerekük van, mint a házasoknak, akiknél az átlagos gyermekszám még mindig közel van a kettőhöz. A teljes gyermekszám csökkenésében a legnagyobb súlya annak van, hogy egyre többen kezdik párkapcsolati pályájukat élettársi kapcsolattal, az élettársi kapcsolatok egyre törékenyebbek, rövidebb távúak, és ezzel párhuzamosan egyre kevesebb gyermeket vállalnak, ráadásul az együttélést házasságban kezdők gyermekvállalási hajlandósága is érzékelhetően mérséklődik. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a "Ratkó-unokák" zöme már 33-34 éves, és a magyar népesség korfáján belátható ideig ők jelentik az utolsó nagyobb létszámú korosztályt, ha az ő gyerekvállalási kedvük nem nő meg néhány éven belül, akkor ez a csoport anélkül megy ki a szülőképes korból, hogy valamit pótolt volna az elmúlt tíz-tizenöt évben elmaradt gyermekszámból. Ahhoz, hogy a következő, jóval kisebb létszámú korcsoport abszolút számban legalább ugyanennyi gyereket szüljön, mint a mostani – ami persze még mindig nem elegendő a tízmilliós népességszám megtartásához, még a várható bevándorlással együtt sem –, a gyermekvállalási kedvnek jelentősen növekedni kellene. Tehát a jelenlegi 1,3 körüli termékenységi arányszámot a nyugat- és észak-európai 1,6 és 1,8 közötti átlaghoz kellene közelíteni.

Ez lehetséges-e, vagy pedig megállíthatatlan Magyarország népességfogyása?

– Volt már példa az aktív és eredményes népesedéspolitikára Magyarországon az 1965 és 1985 közötti időszakban, amikor egyfelől a gyes, majd a gyed bevezetésével, a családi pótlék reálértékének megőrzésével, a lakásépítés, lakáshoz jutás állami támogatásával, a gyermekintézmények kiépítésével ösztönözték és támogatták a gyerekvállalást, másfelől akkoriban a nőknek sokkal könnyebb volt összeegyeztetniük a munkát a családdal, a gyermekneveléssel. A piacgazdaság körülményei teljesen eltérő környezetet jelentenek a közösségi programok kialakítására, így egy elkötelezett családpolitika számára is. Most is tanulhatunk a sikeres nyugat-európai példákból, de azt is tudnunk kell, hogy ha nem vesszük figyelembe a hazai környezet működését, a közösségi törekvések könnyen vakvágányra futhatnak. A családpolitikai eszközrendszer megrázkódtatás nélküli továbbépítése elengedhetetlen feltétel, ugyanakkor azt látom, hogy ma a gyermekvállalási szándékok megvalósíthatatlanságának legfőbb akadálya a munkavállalás és a család konfliktusa. A gyermekvállalás könnyen járhat az anyák munkahelyről való kiszorulásával, és a hosszú munkaidő nehezen egyeztethető össze a gyermekgondozás időigényével.

Egy éve lapunkban azt mondta, hogy búcsút mondhatunk a korai házasodás és gyermekvállalás s egyben a kétgyermekes család évtizedig általános és többé-kevésbé stabil reproduktív modelljének.

– A demográfiai folyamatoknak nagy a tehetetlenségük, a változásnak igen nagy az időszükséglete, így lényegét tekintve ma sem tudok mást mondani, mint amit tavaly. Bizakodásra csak az adhat okot, hogy a kívánt vagy szándékolt gyermekszám a 2-es érték fölött van, s hogy Magyarországon továbbra sem érzékelhető az akaratlagos gyermektelenség. Így a szándékok megvalósulását akadályozó tényezők enyhítése utat nyithat a magasabb gyermekszám előtt. De számos hátráltató körülmény van: a munka-család konfliktus, a családpolitika kiszámíthatatlansága és a gyermekvállalást relativizáló társadalmi klíma. Hiába tartják sokan fontosnak a családot, a gyermekeket, sok azokkal konfliktusos életcél zárkózott fel a vonzó életcélok közé: a fogyasztás, az élmény, az egyéni önmegvalósítás, az individuális szabadság. A gyermekvállalás ma már nem annyira az életpálya kötelező stációja, hanem egyre inkább tudatos egyéni választás eredménye. Egy reményteljes termékenységi szcenárióhoz tehát egyszerre van szükség kedvező társadalmi és anyagi körülményekre és a családi értékek, célok igenlésére.

A génektől a kultúráig (A férfiak magas halálozása)

Közismert tény, hogy a férfiak mortalitása nagyobb mint a nőké. A férfiak a fogamzáskori kezdeti lépéselőnyükből (120/100), már az anyaméhben eltöltött 3 hónap után sokat veszítenek (106/100). Gyerekkorukban, mintegy 50%-kal magasabb a mortalitásuk, s ez felgyorsul 14-16 éves korban és öregkorig magas szinten marad. Az aggkori kóros elváltozások is erőteljesebben és gyorsabban sújtják, mint a nőket.

Három elmélet alakult ki e tény magyarázatára:

1: A társadalom nagyobb stressznek veti alá a férfiakat. De ha csak a stressz a felelős, akkor nincs magyarázat a gyermekkori és az in utero különbségekre. Ráadásul számos emlősállat is hasonló mortalitásbeli különbségeket mutat, itt pedig egyértelmű, hogy nem beszélhetünk a társadalom okozta túlhajszoltságról.

2: X-kromoszómához kötött jelleg, mint a vérzékenység vagy a színvakság. Az elmélet szerint a nők dupla X kromoszómaszerkezete ellensúlyozza, az esetleges hibás X-et. Ellentmond azonban az a körülmény, hogy a halaknál, melynek hímje XX kromoszómaárral rendelkezik, ugyancsak nagyobb a hímek halandósága. Ráadásul a fiúk 1-4éves koruk között olyan betegségekbe halnak meg (tüdőgyulladás, influenza, balesetek), melynek semmi köze sincs az X kromoszómához. Külön érdekesség, hogy azok a hímek, melyek megfosztattak ivarmirigyeitől, hasonlóan magas életkort élnek meg, mint a női egyedek. Innen pedig csak egy lépés a

3. elmélet: mely szerint a különbség okát a női és a férfihormonok közti különbségekben kell keresni. E szerint a kiválogatódás fenntartja és rögzíti az életképességre és fertilitásra nézve előnyös gén együtteseket, még akkor is, ha azoknak az élet későbbi szakaszában káros hatásuk van. Ezek a gének csak akkor mutatják meg előnytelen oldalukat, mikor az egyed túl van a szaporodási életszakaszon. Ezért adódhat át változatlanul egyik generációból a másikba. A hímek megnövekedett mortalitása a nőstényekért folytatott hím-hím kompetíció közvetlen, vagy közvetett következménye. A nőstények a rátermettebb hímeket választják elsősorban. A sikeres hím több nősténnyel párzik, és bármelyiküknél nagyobb utódszámot ér el, minek következtében több gént örökít át a következő generációnak.

Ennek azonban megvan az ára: a nagyobb halandóság. A szarvasbika nagy termete, hatalmas agancsa, imponáló ereje, mély hangja mind vonzó tulajdonság a nőstények szemében, és riasztóan hat a rivális hímekkel szemben. Csakhogy ez az életvitel meglehetősen költséges. A szarvasbika izmos teste összefügg azzal, hogy kevesebb zsírt raktároz bőre alatt, így nagymértékben csökken az életben maradási esélye egy hideg tél beköszöntével. Akármelyik hipotézis jár legközelebb a valósághoz, abban mindegyik egyetért, hogy a nők filogenetikailag tökéletesebb konstrukciók, mint a férfiak. Ami, ha belegondolunk nem is csoda, hiszen ők azok, akik megteremtik fajunk folytonosságát.

Bibliográfia

A génektől a kultúráig (A férfiak magas halálozása) írta Bereczkei Tamás 2007

Gyermekbarát értékek és beállítódások

A gyermekvállalási magatartást, a szülővé válást nemcsak objektív körülmények – általános és egyéni gazdasági helyzet, iskolai végzettség, munkapiaci, jövedelmi pozíciók, családtámogatási rendszer –, hanem értékorientációk és attitűdök is jelentősen befolyásolják. Spéder Zsolt és Kapitány Balázs nagymintás demográfiai adatfelvételek alapján végzett elemzéséből kiderül, hogy azok a nők, akik fiatalabb, "ideális" életkorhoz kötik az első gyermek vállalását, majdnem kétszer akkora valószínűséggel szülik meg első gyermeküket, mint akik későbbi időpontot jelölnek meg. Másfelől az individualista beállítottságú nők kevesebb mint fele akkora valószínűséggel vállal gyermeket, mint akinek a párkapcsolati ideálja hagyományosnak (családorientáltnak) minősíthető. A férfiaknál szembetűnő, hogy az optimisták több mint kétszer nagyobb valószínűséggel vállalnak gyermeket, mint a pesszimisták. Mindkét nem esetében fontos eredmény, hogy a rövid ideje (legfeljebb három éve) házasságban élők átlagosan háromszor nagyobb valószínűséggel vállalják első gyermeküket, mint azok, akik hasonló ideje, ám élettársi kapcsolatban élnek. Meglepő azonban, hogy a három évnél régebbi házasságban élő nők első gyermekvállalási hajlandósága megegyezik az élettársi kapcsolatban élőkével – ez összefügg azzal a trenddel, hogy a párkapcsolat és az életkor előrehaladtával egyaránt határozottan csökken a gyermekvállalási tervek valóra váltásának esélye, ennélfogva egyre több a gyermektelen házaspár Magyarországon (is). A második és harmadik gyermeküket azok a nők szülik meg nagyobb valószínűséggel, akik az ideális gyermekszámot a ténylegesnél magasabbra becsülik, tradicionális párkapcsolati ideált és női szerepet vallanak, a gyermeket a munkával/karrierrel szemben előnyben részesítik, illetve akik optimisták és vallásosak. A férfiak körében a második és harmadik gyermek vállalásában a jövőbeli kilátásoknak (optimizmus) és a párkapcsolati ideálról alkotott elképzeléseknek (családközpontúság) van a legnagyobb szerepük.

Faggyas Sándor

***

Blogger komment:

Döntés felelősség nélkül , vagy felelősségráháritás a döntés joga nélül , kétoldalról felelőtlen egyoldaluság. Itt azt kell megjegyeznem , hogy mintegy háromszázezer veszélyeztetett gyerek van Magyarországon , hogy közel harmincezer az állami gondozott , hogy a születési rendellenességgel világrajött gyerekek aránya - az átlagos két százalékkal szemben - a társadalom alsó rétegeinél eléri a 6-7 százalékot. Ugyankkor a valóban döbbenetessen magas abortusz szám magyarázatai mellett az sem elhanyagolható , hogy országosan a nők 30 százaléka használ korszerű fogamzásgátlót. Ez természetesen szóródik és feltehető, hogy használatuk inkább a tudatosabb , kulturáltabb , magasabb iskolázottságú , orvosi ellenőrzést is igénybe vevő , felnőttebb korú asszonyok körében magasabb.

ÚJ ÉVI RÉMHIRADÓ

http://www.konzilium.hu/plafon/

AZ ÉV RÉMHÍRE: ELKÉSZÜLT AZ ELLÁTÁSSZERVEZŐKRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET

• Kulcsár Attila öngyilkossági szándékkal magánzárkája úszómedencéjébe vetette magát miután részleteiben megismerte a törvénytervezetet.

• Bill Gates eladta az összes Microsoft részvényét. "Egy jó üzletember megérzi azt a pillanatot, amikor váltani kell" - mondta a repülőtéren összegyűlt újságíróknak, mielőtt becsekkolt a budapesti járatra.
• Holnap kezdődik az a négypárti egyeztetés, mely az Egészségügyi ellátásszervezőkről szóló tervezet mintájára gyökeresen átalakítaná a képviselői munkát. Az elképzelések szerint a rendkívül rossz hatásfokkal működő, pazarló többpárti rendszeren, a hozzá nem értő laikusok 4 évenkénti, nyilvánvalóan szakszerűtlen döntésén alapuló képviseleti demokrácia helyett profi ellátásszervezőkre bíznák a törvényhozói munkát. Azon magyar állampolgárok, akik a 93.000 négyzetkilométeres ellátási körzeten kívül kívánják a közéleti aktivitásukat kifejteni, térítés ellenében átköltözhetnének valamelyik elavult európai demokráciába.
• A tervezet kedvezőtlen sajtóvisszhangjára reagálva Radnai György kormánybiztos hálátlannak nevezte a sajtó munkatársait. "Nem egyszerűen hálátlanság, de az adófizető polgárok arcul köpése, hogy miután napokig az Egészségügyi Minisztérium költségen ettek-ittak-wellnesseltek, számos helyen kritikus hangvétellel szóltak a törvénytervezetről. A kormányülésen felvetettem, hogy a következő néhány hónapot egy másik költségvetési szerv költségén kellene eltölteniük. A júniusi kormányülésig az igazságügy miniszter megvizsgálja ennek lehetőségét."
• Az egészségügyi és az oktatási miniszter közös sajtótájékoztatón jelentette be, hogy az orvosképzést a tv. hatályba lépése után a valós szükségletekhez kell igazítani. Így az oktatásból várhatóan kimarad az összes olyan kórkép, ami döntően 70 év felettieket érint, hiszen a jövőben ilyen betegekkel úgy sem találkozik majd az orvos. Mint elmondták megvizsgálják annak lehetőségét is, hogy 2005-től az orvosegyetemi karok a közgazdaságtudományi egyetem főiskolai szakaként működjenek tovább.
• Radnai György a napokban egyeztet az idősek és fogyatékosok képviselőivel. “Az idősektől és fogyatékkal élőktől szemléletváltást vár el a magyar nép. Tovább nem tartható fenn az a társadalmi igazságtalanság, ami ezen embereknek a megtermelt javakból való aránytalanul nagy részesedésében ölt testet. Sokkal tudatosabb fogyasztói magatartást vár el az ország tőlük. Ha több mobiltelefont vásárolnak, megtanulnak on-line vásárolni, egészségük helyreállítása érdekében jóval többen vesznek közülük igénybe wellness-fitness szolgáltatásokat, akkor lesz incontinentiabetét, támogatott fehér bot, hővédő szemüvegkeret, ingyen papundekli a hajléktalanoknak” – jelentette ki a fogyatékosok napján tartott sajtótájékoztatóján a kormánybiztos.
• “A magyar embereknek legalább 5 évvel tovább kell élniük. A társadalom ezen jogos elvárását az orvosok nem voltak képesek teljesíteni. De mi 2006-ra 5, 20016-ra 10, 2026-ra pedig 40 évvel emeljük meg az átlagéletkort!”- jelentette ki a miniszterelnök. “Ennek fő eszköze Az ellátásszervezőkről szóló tv., de a társadalmi igazságosság követelményeinek fittyet hányó statisztikai módszereken is változtatni fogunk. Ha kell, akkor az Antall, Boross és az Orbán kormány idején leélt évek duplán számítanak majd.”
• A FIDESZ nemzetellenes bűncselekménynek nevezte a törvénytervezetet. A párt közleményében hangsúlyozta, hogy a maga módján mindent megtesz ennek bizonyítására. A párt holdudvarába tartozó vállalkozók - ahogy az a kórházprivatizáció esetében is történt - készek arra, hogy ők legyenek az első, az egészségügyet teljesen szétzüllesztő ellátásszervezők, akik kizárólag nemzetféltő szándékoktól vezérelve hajlandóak demonstrálni, hogy micsoda kárt okozhat, ha haramia-vállalkozók kezébe kerülhet a magyar egészségügy.
• A cannes-i filmfesztiválon bejelentették, hogy elkészült a Britannia gyógyintézet II forgatókönyve. A filmszakmában eddig viszonylag kevéssé ismert magyar dramaturg 73 oldalas nyers változatát 20 évre titkosították, de a közeljövőben társadalmi vitára bocsátják a demo-verziót.
• A legutóbbi kormányülésen felmerült, hogy a törvény hatálybalépésével módosítani szükséges a btk.-t is. Ennek következtében várhatóan amnesztiában részesülnek a korábban hűtlen kezelésért elítéltek. A befolyással való üzérkedés tényállása is módosul. Az ilyen cselekmény a jövőben a kormánytagok részéről nem bűncselekmény, hanem munkaköri kötelesség. A módosítás visszamenőleges hatállyal mentesíti a kormánymegbízottakat és az egészségügyi minisztert.
• Sajnálatosnak nevezte az egészségügyi minisztérium szóvivője azt a sajtóhibát, hogy “Az egészségügyi zsákmányszerzőkről” néven kapták kézhez a társadalmi vita szereplői a törvénytervezetet. Ugyanakkor hozzátette, kár volna a bolhából elefántot csinálni, hiszen a lényegen az elírás nem sokat változtat.
• Az egészségügyi minisztérium athéni irodájának Georgius Radnais és Mihaelis Kokeniensis fedőnevű társadalmi megbízottai levéltári források alapján kiderítették, hogy Hippocrates nevű görög orvos nem is létezett. Azt is megállapították, hogy Hippocratesnek az orvosi eskü szövegében szereplő mondatát, miszerint a beteg üdve mindenek előtt, szövegkörnyezetéből kiemelték és eddig hamisan értelmezték. A hivatkozott mondat eredetiben úgy szólt, hogy a beteg üdve mindenek előtt az ellátásszervezők érdekével nem ütközhet. Ennek megfelelően 2005-től a végzős orvosok nem a hippocratesi, hanem a hippokrita esküt fogják letenni.

• A Richter-skála szerinti 7. erősségű földrengést jelentettek a szászországi Friedrichsruheból. A földrengés epicentruma a Bismarck-család sírkápolnája volt.

JOGSZABÁLY-FIGYELŐ

• Módosították a minimumfeltételekről szóló jogszabályt. Augusztus 1-től minden háziorvosi rendelőben elkülönített gumiszobát kell biztosítani. A jogszabály módosítása után a betegek veszélyeztetésének elkerülése érdekében kizárólag ebben a helyiségben tartózkodhat a háziorvos a minimumfeltételekről, az ideiglenes, végleges, legvéglegesebb működési engedélyekről szóló jogszabályok olvasása közben. A rendelet alól felmentést csak a pszichiátriai kezelés alatt álló háziorvosok kaphatnak.
  




• A Munkaügyi Főfelügyelőség az egészségügyi miniszterrel történt egyeztetés után bejelentette, hogy május 1-től a túlmunka szabályokat megsértő orvosokat - új típusú büntetésként - az egészségügyi intézményekben végzendő, képesítéseiknek megfelelő közhasznú munkára fogják kötelezni.

• A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség felhívta a magyarországi közkórházak igazgatóinak a figyelmét arra, hogy a közfinanszírozott betegek egészségügyi ellátása során a betegek részére kiadott Árjegyzéken fel kell tüntetni, hogy a tarifák tartalmazzák-e az ÁFÁ-t s hogy az adott tarifa HUF-ban értendő-e.

KITÜNTETÉSEK

• Az idén az APEH elnöke nyújtja át a Semmelweis-napi kitüntetést. Információink szerint a díjat Dr. Ábrahám László ügyvéd és Dr. Kökény Mihály egészségügyi miniszter megosztva kapják.




• Túl van az életveszélyen az egészségügyi miniszter. Mint ismeretes egy hete sajnálatos balesetet szenvedett Kökény Mihály a Magyar Orvosi Kamara díszülésén, a MOK legmagasabb kitüntetésének, az anthrax-szal preparált Rozsdás Bökőnek átvétele alkalmából. A rendőrség még nem zárta le a nyomozást annak kapcsán, hogy pontosan miért is csúszott meg Éger István a kitüntetés átadása pillanatában. Ugyanakkor a MOK Etikai Bizottsága nem kíván eljárást indítani sem a minisztert elsősegélyben részesítő kolléga, sem a később őt inzultáló orvosok ügyében. Éger István kijelentette, hogy ha Kökény Mihály túléli a balesetet, másodszor is megkísérli a díj átadását.




• Kitüntették Molnár Lajos kórházigazgatót. Schwartz Tibor, az Országgyőlés Egészségügyi Bizottságának elnöke - a 25%-os SZJA-előleg levonása után - 22.5 ezüsttallért nyújtott át Molnár Lajosnak a Financial Timesban megjelent nyilatkozatáért.




• A május 1-i uniós csatlakozás alkalmával Kökény Mihály Isaura-díjat adományozott Mikola Istvánnak az általa kidolgozott munkaidő-szabályok évekkel ezelőtt történt bevezetése miatt.

SZAKMAI HÍREK

• Drámai áttörés a depresszió visszaszorításában. 2004. januárjában a depresszióval kezelt betegek száma a tizedére csökkent.

• Bombariadó miatt elhalasztották a kormányfő által tavaly megígért korszerő mentőautók átadását az OMSZ-nak. Úgy három évvel.

GYÓGYSZERFIGYELŐ

• A múlt héten több mint 30%-kal emelkedett a new york-i és londoni tőzsdén a PHARMANGELE multinacionális gyógyszergyártó konszern részvényeinek értéke. A papírok értéke azután emelkedett meg, hogy a cég bejelentette hosszú évek kutatásai révén sikerült megtalálniuk azt az új kórképet, ami hatásosan kezelhető azzal a korábban toxikusnak minősített E324 jelő aromás nehézfémszármazékkal, ami a cég rovarírtószer részlegén melléktermékként keletkezett. Az E324 jelő anyagot eddig olyan veszélyes hulladéknak tartották, amit a világon egyetlen veszélyesanyag kezelő üzem sem vehetett át a cégtől. A jövő hónaptól tabletta és oldat formájában is kapható lesz az E324. A cég képviselője elmondta, hogy súlyos népegészségügyi problémát jelent az a betegség, aminek szuverén szere az E324. A betegség neve E324-hiány syndroma. A betegség tünetei között visszatérő fejfájás, évenként legalább egy alkalommal jelentkező lázas állapot, visszatérő rossz kedélyállapot jellemző. A betegség kivétel nélkül halálos. A halált leggyakrabban az E324-hiány szövődményeként fellépő daganatos vagy szív- érrendszeri betegségek okozzák. Egyszerő vérvétellel kimutatható az E324 hiány, amihez a laboratóriumi reagenst térítésmentesen biztosítja a cég a kórházaknak.

SZAKMAI KOLLÉGIUMOK ROVATA

• Szakmai ajánlás a laboratóriumok számára. A Laboratóriumi Szakmai Társaság sürgeti a korszerű átlagolós módszerek alkalmazását. Számos kórházban a veszteséges laboratóriumi vizsgálatok leletezésében eddig a hármasvak módszert alkalmazták: a vak adminisztrátornak a bekötött szemő orvos találomra diktálta a leleteket. A labortársaság ezentúl a veszteséges vizsgálatoknál a hármasvak módszer helyett korszerű átlagolós módszer bevezetését írja elő: 10-10 beteg mintáit összeöntve a leleten az átlagot javasolja szerepeltetni.


• A Fertőző betegségek szakmai kollégiumának ajánlására az év második felétől a fertőző osztályt működtető kórházaknál kötelező lesz a hidegkonyhai készítmények árusítása. Ez a rendelkezés komoly szakmai előrelépés záloga, hiszen a betegeket feleslegesen terhelő és a hatékony kezelés elkezdését késleltető bakteriológiai vizsgálatot ezentúl már a fertőzés előtt el tudjuk végezni. A burger-bakter konzultációs tanács tagja a gyógyszertár, a fertőző osztály, a bakterlabor és a konyha vezetője. A főgyógyszerész minden pénteken ad tájékoztatást a következő 3 hétben lejáratos antibiotikumok listájáról. A lappangási időt figyelembe véve a fertőző osztály és bakterlabor vezetője ez alapján választja ki a fertőző törzset. A fokozott higéniás szabályok betartása érekében a hidegkonyhai készítményeket a szakács a bakterlaborban fogja elkészíteni.

SZAKMAPOLITIKA

• A Magyar Orvosi Kamara a 2004. évi egészségügyi kiadások drasztikus csökkentése miatt engedély nélkül, embereken végzett kísérlet miatt feljelentette az egészségügyi kormányzatot. Kökény Mihály sajtótájékoztatón rosszindulatú, megalapozatlan vádaskodásnak nevezte a kamara feljelentését. Elmondása szerint az egészségügyi kormányzat rendelkezik a szükséges engedélyekkel. Bizonyítékként bemutatta a 2004. évi költségvetést.

• A minisztérium oktatókórházában kísérletként május 1-től elrendelték, hogy a kórházba érkező betegeknek ezentúl nemcsak WC-papírt, szappant, egy heti hidegélelmet, de orvost is kell magukkal hozniuk.


• MÉGSEM ZÁRJÁK BE A GYERMEKOSZTÁLYT A ...-i kórház korábban rossz kihasználtsággal mőködő gyermekosztályának bezárása lekerült a napirendről, miután meglepően kedvező hatást gyakorolt az osztály forgalmára néhány saját gyártású tudományos ismeretterjesztő film, így a Ne félj a pitbulltól, az Ismerd meg nagyfeszültségő távvezetéket testközelből valamint a Mérges gombák háziasítása címő epizódok.


• Az Orwell Megyei Közgyűlés visszavonta a megyei kórház főigazgatójának a megbízását. Mint ismeretes az Orwell Megyei Kórház az ország egyetlen, mind a mai napig adósságmentesen mőködő kórháza. Több ízben figyelmeztették a főigazgatót, hogy a gazdaságilag irracionális vezetési módszerei következtében korábban minden konszolidációs programból kimaradt a kórház. A mostani döntéshez a végső lökést az adta, hogy a kórház elesett attól a lehetőségtől is, hogy 2004-ben növelje a betegforgalmát, hiszen erre csak a korábban konszolidált kórházak esetében van lehetőség. A megyei közgyőlés hőtlen kezelés gyanúja miatt rendőrségi feljelentést is fontolgat.


• Megszűnt a zsúfoltság a suráli háziorvosi rendelőben, amióta a rendelés kezdetén majd óránként egy-egy alkalommal a nővér megkéri a várakozókat, hogy ha megérkezik a köhögős tbc-s beteg, engedjék előre.


• A MORBIDÁN közvéleménykutató adatai alapján az elmúlt hónapban Molnár Lajos megelőzte Kökény Mihályt. Molnár kórházigazgató úr 841 alkalommal, míg Kökény miniszter úr csak 743 alkalommal szögezte le, hogy a józan ésszel ellenkezne azt gondolni, hogy az egészségügyi dolgozók bérének emelése hozzájárulhatna a hálapénz megszüntetéséhez.


• Paradigmaváltás történt a hálapénz elleni küzdelemben. Az új stratégia lényege a prevenció. A program lényegét abban foglalta össze a kormányszóvivő, hogy ezentúl a betegek fizetését csökkentik annak érdekében, hogy ne tudjanak hálapénzt adni. A program neve: Draskovics-csomag.


• Közleményben cáfolta az Orwell Megyei Kórház orvosigazgatója, hogy szakmailag indokolatlanul, kizárólag nyerészkedés céljából nőtt volna meg a Törpenövés gyanúja kiíró diagnózissal a kórház Endokrinológiai osztályán kezelt betegek száma. Mint elmondta elsősorban orvosaik határtalan alapossága magyarázza, hogy ötvenhárom, 180 cm-nél magasabb betegnél is gondoltak a kórkép lehetőségére, a betegségnek a szakmai köztudatban is viszonylag kevéssé ismert intermittáló, csak 3 napos kórházi bennfekvés alatt felismerhető formájára. Elmondta továbbá, hogy a betegek számának növekedéséhez hozzájárulhatott az is, hogy az Endokrin Osztályokra előírt szakmai minimumfeltételek között nem szerepel a szabócenti.


• A MOK Országos Elnöksége látva a kollégáknak a betegek iránt érzett magas fokú etikai elkötelezettségéből fakadó lapítását, felkéri a magyar betegeket, hogy orvosaik magasabb bére érdekében ők lépjenek sztrájkba.

ÁLLÁSHIRDETÉS

• A ... Kórház főigazgatója a mátrix rendszerben mőködő fekvőbetegellátó részleg egyesített osztályvezetői állására pályázatot ír ki. Feltételek belgyógyászati, sebészeti, traumatológiai, gyermekgyógyászati, szülész-nőgyógyászati szakvizsga, angol, német, francia nyelv felsőfokú ismerete, legalább PhD tudományos fokozat. A pályázatra kizárólag egyedülálló vagy válófélben lévő kollégáknak érdemes jelentkezni. Szolgálati lakást az osztályon biztosítunk térítés ellenében. Bér kifizetése megállapodás kérdése.

KÖZLEMÉNYEK

• Dr. ... háziorvos a korszerő minőségbiztosítási elvek alapján a jövőben csak ISO 9001 szabványnak megfelelő betegek ellátását vállalja.

• Közleményben cáfolta Kökény Mihály egészségügyi miniszter, hogy a kórházi dolgozóktól június 1-től a kórház kapujában belépődíjat szednének. Az intézkedést várhatóan június 15-től vezetik be.

KULTURÁLIS ESEMÉNYEK

• A magyarországi betegszervezetek ökumenikus istentiszteleten emlékeztek meg a tíz éve elhunyt Nagy Balázsról, az utolsó magyar orvosról, aki bemutatkozott a betegeinek.


• Toleranciáért emlékérmet vehetett át Baláspiri Csaba kollégánk abból az alkalomból, hogy a napokban moderálták ki 250. alkalommal a webdoki fórumán. A mindig visszafogott, halk szavú bejegyzései miatt sokunk által kedvelt Csaba elmondta, hogy mindig is szívén viselte más pártállású honfitársai sorsát. Régóta hangoztatja, hogy az állampárt idején magas tisztséget betöltők megérdemelnének egy második esélyt, miután leülték a korábbi tevékenységükért nekik kijáró 10-20 évet.

Ünnepi gálamősorral köszöntötték hazánk 250. olyan háziorvosát, aki aktív gyógyítóként érte meg a 100. születésnapját. Kovács Kázmér sajnos személyesen nem lehetett jelen a gálán, mert készenlétesként éppen beteghez hívták. Az ünnepségen jelenlévő unokája elmondta, hogy Kázmér bácsinak az a legnagyobb fájdalma, hogy életében csak egyszer mehetett szabadságra. 1942-ben hosszabb gyalogtúrát tett a Szovjetunióban, amit váratlanul egy 5 éves túlélő-tábor is követett.

Tiesto Somewhere Inside Of Me

Az év utolsó napján:



Mindennek adjuk meg, ami neki jár. A szemnek a látványt, a fülnek a muzsikát, a gondolatoknak a szárnyalást, a testnek a felüdülést, az igazságnak az elismerést, barátnak a barátot, az embernek a megbecsülést.
(Tatiosz)

Nem a dolgokban rejlik a hiba hanem magában a lélekben

"Sokak számára a gazdagság megszerzése nem a nyomorúság végét jelentette, csak átalakulását." Ezen sem csodálkozom. Hiszen nem a dolgokban rejlik a hiba, hanem magában a lélekben. Ami a szegénységet nyomasztóvá tette számunkra, a gazdagságot is nyomasztóvá teszi. Miképpen egyáltalán nem számít, hogy a beteget faágyba vagy aranyágyba fekteted-e - bárhová cipeled, betegségét magával cipeli -, úgy nem számít az sem, gazdagságba vagy szegénységbe helyezik-e a beteg lelket. Vele tart gyarlósága. Élj egészségben! "

( Seneca )

Az öltönyös majmok bolygója

Jared Diamond [1], a Kalifornia Egyetem evolúcióbiológusa és Pulitzer-díjas ismeretterjesztő szerint nincs szükség szuperszámítógépes kockázatelemzésekre és komplex klímamodellekre ahhoz, hogy megtudjuk, mi vár ránk a következő évtizedekben. Éppen elég útmutatást adnak ez ügyben a régészeti leletek. A tudós szerint az emberiség lokálisan már számtalanszor előadta ugyanazt a drámát, amelynek ezúttal a globális fináléja következik. A különbség csak annyi, hogy a túlélőknek most már nem lesz hová továbbvándorolniuk, hogy sokadszor újrajátsszák a mindig ugyanúgy végződő előadást. Nincs több szűz terület.

Nincs több szűz terület, hacsak nem a Mars, de azt talán még a NASA sem gondolja komolyan

Diamond kedvenc példája a húsvét-szigeti civilizáció. Amikor nagyjából másfélezer éve a polinézek benépesítették a szigetet, azt még buja őserdő borította. Mikor 1722-ben egy holland felfedező rábukkant, a kopár és elhagyatott tájat több száz monumentális kőszobor díszítette, a szoborfetisista társadalomból viszont már csak mutatóba maradt néhány lepusztult család, akikből senki sem nézte volna ki a szoborállításhoz szükséges fejlett technikai tudást.

Az egész korabeli világ fantáziáját megmozgató rejtélyt a megszállott norvég óceántutajos és néprajzkutató, Thor Heyerdahl [2], majd az őt követő régészek fejtették meg: a bennszülöttek kiirtották az erdőségeket, hogy a helyén haszonnövényeket termesszenek, valamint a kenuépítéshez és a szobrok felállításához szükséges farönkökhöz jussanak.

Ezzel elvoltak vagy ezer évig a húsvét-szigetiek, ám amikor szó szerint az utolsó fát is kivágták, befuccsolt az állandó népesség- és GDP-növekedésre optimalizált társadalmi modell: a bennszülöttek nagyon sokan lettek, az erdőirtás miatt azonban talajerózió, ennek következtében pedig rosszabb terméshozamok jöttek, és kenut sem volt már miből építeni, hogy halászhassanak.

A populáció létszáma így már jóval nagyobb volt, mint a leabált sziget eltartóképessége, a fejlett szoborállítási technológiájukra oly büszke polinéz polgárok pedig frusztrált dühükben egymásnak estek, és gyilkos háborúkban, sőt emberevéssel redukálták a lélekszámot a lepusztított sziget által eltartható szintre. Közben magaskultúrájuk is odalett.

Befuccsolt az állandó népesség-, és GDP-növekedésre optimalizált társadalmi modell

Diamond szerint ugyanez történt anno a majákkal, valamint többek között a nyugati civilizációk bölcsőjének számító Közel-Keleten és a Földközi-tenger vidékén is. Az aranykorokról szóló legendákkal ellentétben minden ősi civilizációs központ szisztematikusan tönkretette a természeti erőforrásait.

A mediterráneum sem volt mindig az a kopár, terméketlen, túlsúlyos német turisták kiszolgálására optimalizált vidék, mint manapság. Az ősi Görögország régészeti vizsgálatai a populációk növekedésének és összeomlásának számos egymás után következő ciklusát tárták fel, mígnem az erdős hegyek és termékeny völgyek az erdőirtás, a túllegeltetés és az erózió hatására teljesen tönkrementek, az emberi civilizáció központja pedig korábban érintetlen területekre vándorolt tovább.

És ez a folyamat így zajlik le újra és újra a mai napig, de egyre nagyobb léptékben és egyre több helyen. Diamond 2005-ös, Összeomlás [3] című könyve más megvilágításba helyezi például a ruandai népirtást is, a közismert politikai és etnikai dimenziókon túl környezeti okokat tulajdonítva neki. A genocídum előtt Ruanda népsűrűsége Hollandiáéval vetekedett, de közben az erdőpusztítás és a kimerült talaj miatt évek óta csökkent az egy főre eső élelmiszertermelés.

A tömeggyilkosságot etnikai alapon, és politikusok tervelték ki ugyan, de a nép azért hajtotta végre oly készségesen, mert úgy érezték, túl sokan élnek túl kis területen.

Diamond világhírű könyveiben lényegében újrafogalmazta, és történelmi példák tucatjaival támasztotta alá Thomas Malthus [4] angol közgazdász elhíresült, eredetileg álnéven publikált 1798-as röpiratát, ami már akkor bedobta a köztudatba a túlnépesedés fogalmát, amikor még csak egymilliárd ember élt a bolygón.

Malthus szerint a fenntarthatatlan erőforráshasználat által generált populációs és környezeti problémák mindenképpen megoldódnak: ha az emberiség nem oldja meg őket tudatosan, akkor maguktól, de abban nem lesz sok köszönet. Az esszéista cinikus javaslata szerint a tudatos megoldás az lenne, hogy védekezés helyett hagyni kell a járványokat, a háborúkat (valamint a gyerekgyilkosságot és a homoszexualitást), hogy elvégezzék a piszkos munkát, különben a probléma egyre kezelhetetlenebbé válik. Hadd hulljon a férgese.

A mai társadalmak rendre megismétlik a múltbeliek öngyilkos ökológiai döntéseit

Ehhez képest ma már majdnem hétmilliárd ember él a Földön, és bár a növekedés üteme csökken, a demográfiai modellek szerint 2050 körül kilenc-tizenegymilliárdos szinten tetőzik majd az embertermelés. A nagy kérdés az, hogy eltart-e ez a bolygó ennyi lelket fenntartható módon az addigra elérhető műszaki színvonalon?

Erre a nagy kérdésre sokféle, túlnyomórészt nem túl vidám választ ad a tudomány. Jared Diamond optimistán azt mondja, hogy a mai, globalizált civilizációnak – primitívebb elődeitől eltérően – már van választása: időben eldöntheti, hogy összeomlik vagy fennmarad. Választhatunk, mert mi már ki tudjuk számolni, mit bír el a bolygó, és a fejlett technikánkkal alkalmazkodhatunk is hozzá, ha akarunk.

A rossz hír az, hogy a jelek szerint nem akarunk. A végkifejlet ügyében Diamond – számos tudóstársához, köztük a magyar Gyulai Ivánhoz hasonlóan [5] – megbízhatóan pesszimista maradt, úgy látja, hogy az emberiségen az összes múltbéli ökológiai katasztrófa pontos ismerete sem segít, „a jelen a szándékos vakság vaskora”.

A mai társadalmak rendre megismétlik a múltbeliek öngyilkos ökológiai döntéseit, a különbség csak annyi, hogy egyre nagyobb léptékű és egyre hatékonyabb a környezetpusztítás.

A borúlátók között James Lovelock [6] brit akadémikus, a Gaia-elmélet megalkotója viszi a prímet, szerinte ma már elkerülhetetlen a bukás. Az ember által előidézett klímaváltozás hatására az emberiség túlnyomó többsége ki fog pusztulni [7] a 21. század végére, a nagyjából ötszázmillió túlélő az északi területeken húzza majd meg magát.

A 2008-ban beütött globális pénzügyi és gazdasági válságban is egyre többen ismerik fel az ökológiai katasztrófa előszelét.

Az ökológiai tőkeveszteség mellett eltörpül az agyonhájpolt tőzsdekrach

A G8-államok 2007-es heiligendammi csúcstalálkozóján részt vevők megrendeltek egy elemzést, amely a biodiverzitás csökkenését közgazdasági szempontból számszerűsíti. A Deutsche Bank vezette EU-s konzorcium kutatásának első részét idén októberben hozták nyilvánosságra, és az derült ki belőle, hogy csak az erdőirtások externális költsége 2-5 ezer milliárd dollár évente [8] globálisan. Vagyis jóval több, mint amennyi pénz a válság miatt eltűnt a transznacionális bankrendszerből az idén.

Az elemzést készítő közgazdászok szerint az évről évre növekvő, láthatatlan, mert korábban nem forintosított ökológiai tőkeveszteség mellett eltörpül az elmúlt nyolcvan év legnagyobb világgazdasági válságát okozó, agyonhájpolt tőzsdekrach. Ugyanezzel riogatott [9] nemrég Erik Solheim norvég környezetvédelmi miniszter is.

A természeti erőforrások túlhasználatát az erdők, a vizek, a termőföld, a levegő és a biodiverzitás megújítását szolgáló kapacitásokat számszerűsítő ökológiai lábnyommal szokás leírni. A WWF nemzetközi természetvédő szervezet idei Élő bolygó jelentése [10] szerint ezek a kapacitások ma már legalább harminc százalékkal elmaradnak az igények növekedésétől, és ha ez így folytatódik, akkor a 2030-as évek közepére legalább két bolygónyi lesz az emberiség ökológiai lábnyoma.

Ez persze nyilvánvaló képtelenség, az ötmilliárd éves bolygó ezentúl sem fog az emberiség exponenciálisan növekvő igényeihez alkalmazkodni, ahogyan a neoliberális pénzügyi rendszer sem viselte el egy ponton túl a rendszerszintű túlhasználatot. És ahogyan a pénzügyi erőforrásokkal való visszaélést is mindenki megszívta a végén, ugyanígy lesz majd a természeti erőforrások abúzusával is.

(Egyébként van egy olyan ország a Földön, amely a túlfogyasztókat megközelítő várható élettartammal és iskolázottsággal, viszont a bolygó kapacitásán belüli ökológiai lábnyommal rendelkezik. Ezt az országot úgy hívják, hogy Kuba. Persze ők sem önként vállalták az ökológiai ugrást [11], a szovjet olajszállítmányok elmaradása kényszerítette őket zöldítésre tizennyolc évvel ezelőtt.)

A munkahelyek értékesebbek a fáknál? Kiváltjuk a fákat kutatásfejlesztéssel?

Jared Diamond az Összeomlásban azon viccelődik, vajon mire gondolhatott az utolsó pálmafát kivágó húsvét-szigeti munkavállaló? Hogy a munkahelyek értékesebbek a fáknál? Hogy a technológia megoldja a problémákat, kiváltjuk a fákat valami ígéretes kutatásfejlesztéssel? Hogy különben sincs perdöntő tudományos bizonyíték arra, hogy nincs több fa valahol másutt a szigeten?

Egyik sem jött be, és a tudomány jelenlegi állása szerint nekünk sincs sok választásunk. Azért nincsen, mert elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon: kiadós recesszió, míg vissza nem fogyunk az egy glóbusznyi gatyánkba, vagy még több hipermarket, óriáspláza, légitársaság és felhőkarcoló. És aztán a hirtelen halál, mint a Húsvét-szigeten ötszáz évvel ezelőtt.

Malthus, a félreértett

Vannak a tudományban, a kultúrtörténetben olyan személyek, akik nagyon méltatlanul jutottak ahhoz a hirnévhez, amit évszázadok óta élveznek. Ezek közé tartozik az angol közgazdász Malthus is. Kezdve onnan, hogy mig saját maga a második nevét a Robertet szerette használni, mig az utókor konzekvensen Thomasként emlegeti odáig, hogy a malthusiánus tanok az intellektuális gonoszság szinonimái lettek, valahol a macchiavellista gondolkodás mellett. Legutóbb Bodoky Tamás apokaliptikus vizióiban tűnt fel.

A klasszikus értelmezés szerint Malthus mintegy legitimálta a háborúk, járványok és éhinségek előfordulását, mondván, hogy ezek a túlnépesedésre adott válaszok. Elképzelése szerint, mig a táplálékforrások legfeljebb elsőfokú haladvány szerint növekednek, addig a népesség másodfokú szerint, tehát elkerülhetetlenül lesznek egy idő után többen az emberek, mint amennyi táplálék van.

Való igaz, hogy Malthus hires esszéjének első része erről szól, de érdemes az egészet is elolvasni, hogy a teljes gondolatmenetét követni tudjuk. Malthus ugyanis azt is megvizsgálta, hogy milyen különbségek vannak az egyes népek és társadalmi csoportok között a népesség növekedésében. Arra jutott, hogy a természeti népek az európaiak megjelenése előtt stabil, nem növekvő populációkban élnek és csak a gyarmatositás után kezd el drasztikusan nőni a lélekszámuk. Azt is megállapitotta, hogy Angliában a magasabb társadalmi osztályokban később házasodnak, kevesebb a gyerek és ritkább a törvénytelen gyermek is. Mindezek alapján olyan javaslatokat tesz a malthusi katasztrófák elkerülésére, mint a szegényellátás reformja (a szegénység fenntartása helyett kiemelni a szegénységből), oktatás, morális nevelés.

Érdemes elolvasni az eredeti szöveget (itt például), máris teljesen más képet kapunk Malthusról, mint amit a rá utaló irásokból nyerhetünk. Igaz, hogy később elméletének csak egy töredékét kezdték el különféle igazolhatatlan cselekedetek igazolására használni, de ez őt magát még nem minősiti.

És hogy miért kerül ide, egy biológiával foglalkozó blogra Malthus? Malthus alapozta meg a demográfia tudományát, neki köszönhető az első általánmos népszámlálás Angliában (1801), ő vezette be a demográfiai szemléletet a történelembe (a Római Birodalom pusztulását magyarázta ebből az irányból, ami napjainkban megint fontos faktorként került elő) és alapvető hatással volt a közgazdaságtanra (pl. Ricardora, akinek jó barátja is volt), a biológia tudománya sem lenne ugyanolyan nélküle. Az evolúciós elmélet két felfedezője, Darwin és Wallace mindketten Malthusra hivatkoztak, mint a természetes szelekció felfedzésében kulcsfontosságú elméletre. Wallace önéletrajzában azt irja, hogy a maláj szigeteken egy súlyos lázroham közben ugrott be neki, hogy a malthusi elmélet az élővilágra is alkalmazható. Természetesen az élővilágra értelmezve Malthus gondolatai valóban olyanok, mint amit malthusiánusnak szokás nevezni, a nyulak közott nehezen beszélhetnénk morálról és nevelésről.

Nádori Gergely

Újraélesztés mobiltelefonos segitséggel

Már említettem, hogy Svédországban nagy hangsúlyt fektetnek az újraélesztés helyes technikájának széles körben való megismertetésére és rendszeres gyakoroltatására. Munkahelyeken rendszeres oktatások és ismétlések vannak. Nemcsak magát a szívmasszázst és lélegeztetést gyakoroltatják,hanem a segítségkérés módját is. Pontos mondatok begyakoroltatásávával stb. 2008 novemberétől új szolgáltatás segíti az újraélesztést, mobiltelefonra letölthető program formájában.

CPR Mentor®

A program a használójának világos, érthető utasításokat ad, hogyan kell a szívmasszázst és a lélegeztetést végezni. Az instrukciók egy automatikus információláncolat formájában követik egymást.

A következőket kombinálja:

* Képeket/animációkat

* szövegesüzeneteket

* hangüzeneteket

* hangjeleket, (metronom a helyes fekrvenciával )számlálót amely mutatja a kivitelezendő kompresszió számot

* a befuvás hangját

* egy digitális órát amely mutatja az eltelt időt.

Ezenkívűl tartalmaz egy leírást a szívmegállásról, az újraélesztésről és arról, hogy miképpen készülhet fel az ember legjobban az életmentésre.

3 egyszerű lépéssel itt töltheted le a programot.