Jöjjenek tehát a Nobel-díjas receptek az Egyesült Államok következő elnöke számára.Paul Krugman, az idei díjazott: Közhely, hogy az Egyesült Államok új elnökének Franklin Delano Roosevelt első száz napját kellene követnie, de ez a közhely ma igazabb, mint valaha. Az új elnöknek három lépést kellene nagyon gyorsan megtennie. Először is: az amerikai gazdaság szinte biztosan csúnya recesszióba csúszik januárra. Ezért élénkítő csomagra van szükség, méghozzá ezúttal inkább az állami költekezés erősítésével, az adócsökkentés helyett. Segíteni kell a bajbajutott adósokon, és helyre kell állítani a pénzügyi infrastruktúrát is, miközben bővítjük a fogyasztást, és a munkaerőpiacot.
A második: újra kell szabályozni a pénzügyi piacot. Ha a pénzintézeteknek ugyanolyan segítségre van most szükségük, mint a bankoknak, ugyanolyan biztosítékokat is kell megkövetelnünk tőlük a jövőben.
A harmadik: itt az ideje az egészségügyi reformnak! Bár sokan mondják, hogy ez most várhat, de én nem értek egyet. Sok amerikai attól tart, hogy ha elveszíti állását, az egészségbiztosításának is vége lesz. Hogy ezek nagyon ambiciózus ötletek? Valóban, de a mostani válság - csakúgy, mint a '30-as években - lehetőséget ad arra is, hogy alapvető dolgokon változtassunk.
A. Michael Spence, aki 2001-ben kapta meg a Nobelt: A következő adminisztrációnak sok mindent kell egyszerre tennie. Folytatni kell a pénzügyi rendszer tőkéhez juttatását, újra beindítani a hitelezést, és elkerülni a tömeges lakossági fizetésképtelenséget. Mindeközben biztosítaniuk kell a piacokat arról, hogy középtávon a költségvetési deficitet is csökkentik majd. A lépéseiket ráadásul a világ többi nagy gazdaságával is koordinálniuk kell, nehogy a tőke más országokba meneküljön.
Végül - már a válság utáni időkre gondolva - teljesen át kell vizsgálni a bankrendszer működését, megkeresni a hibákat, és
teljesen új szabályozást kialakítani.
 A princenton egyetem professzora a roosevelti ideákat követné (Fotó: MTI) |
Joseph E. Stiglitz, akit szintén hét éve tüntettek ki: Szinte biztos, hogy recesszióba zuhan az amerikai gazdaság, így az új elnöknek nyilvánvalóan azzal kell kezdenie, hogy ennek a hatásait próbálja meg mérsékelni. Heteken belül akár hétszáz ezer ember veszítheti el állását, és fennáll a veszély, hogy sokan közülük nem találnak újat, mire lejár a betegbiztosításuk - ennek kezelése is sürgős feladat.
Ezután jöhet a kilábalás előkészítése: a zöld beruházások, és az alternatív energiaforrások fejlesztése, a tömegközlekedés infrastruktúrájának korszerűsítése csökkentheti az ország egyoldalú energia-függőségét. Ez azonban még mindig nem elég: meg kell előzni a következő katasztrófát, így
újra kell szabályozni a rendszert. Ez nemcsak a rossz hitelezési gyakorlatot küszöbölheti ki, de megóvhat bennünket egy olyan elnöktől is, aki nem érti a szabályozók szerepét a modern gazdaságban.
Mindehhez persze források kellenek, így kénytelenek leszünk adót emelni – legalább a magasabb jövedelműek adóját. A másik pénzforrás a hadserege lehet: gátat kell szabi a hadikiadások növekedésének, nincs szükség olyan fegyverek kifejlesztésére, amelyek haszontalanok, hiszen nem létező ellenségek megsemmisítésére hozták létre őket. Hozzá kell nyúlni az egészségügyi rendszerhez is. Az elmúlt nyolc évben úgy sikerült lerontanunk a helyzetet ezen a téren, hogy közben egyre többet költöttünk rá.
Edward C. Prescott, a 2004-es Nobel nyertes: Nem kétséges, hogy a mostani "Csináljunk már valamit!"-hangulat arra csábítja majd a következő elnököt, hogy látványos változtatásokat hajtson végre a pénzügyi szabályozásban. Én azonban arra figyelmeztetnék mindenkit, hogy a radikális változások nem várt következményekkel is járhatnak.
Ez különösen igaz az adózásra - márpedig nyilvánvaló, hogy ez a legfontosabb kérdés most. A kreativitás, a kockázatvállalás, és a termelékenység a gazdasági fejlődés motorjai, a magas adók pedig ezek ellen hatnak, és lefullaszthatják a gépezetet. A másik fontos kérdés az egészségügyi reform: itt is ugyanaz a véleményem. Az amerikai egészségügyi rendszerben mára megjelentek az olcsóbb ellátást nyújtó egy napos klinikák, a rendszer a jobb, gazdaságosabb működés felé mozdul el, bármilyen árszabályozás, reguláció, túlzott kormányzati beavatkozás csak megzavarná ezt a folyamatot.
Óvnám a következő elnököt attól, hogy a nagy gazdasági világválsághoz hasonlítsa a mostani helyzetet. Persze, szükség van tőkére, és befektetői bizalomra, de éppen ezért vannak a világban a központi bankok, vagy nekünk a FED, hogy ilyenkor ők tegyék meg a szükséges lépéseket. Hagyjuk, hogy tegyék a dolgukat. A reálgazdaság túl fogja élni azt a helyzetet.
Végül egy megjegyzés még: túl sokat várunk a következő elnöktől, aki emiatt óhatatlanul is igyekszik majd megfelelni ennek. Pedig Amerikának nem olyan elnökre van szüksége, aki a gazdaságot irányítja, hanem aki a szabályokat megalkotja.
A tavaly elismert Eric Maskin: Első tanácsom, hogy a következő elnök tegyen különbséget azon piaci szereplők között, amelyeknek semmi szükségük segítségre, és azok között, amelyek erre rászorulnak. A hitelpiac kétségtelenül az utóbbihoz tartozik. A kormánynak pénzt kell pumpálnia a bankrendszerbe, de elég néhányba, hogy ismét meginduljon a hitelezés, és helyreálljon a piac vérkeringése.
Ez a lépés azonban könnyen arra csábíthatja az érintett bankokat, hogy rossz hitelezési politikát folytassanak, kockázatos kihelyezéseik legyenek. Ezért ezzel párhuzamosan egyértelműbbé kell tennünk a rájuk vonatkozó szabályokat, világosan megmondani, hogy mit tehetnek, és mi tilos számukra.
Az új elnöknek tudnia kell, hogy a szabályozatlan piac nagyon hatékony lehet - bizonyos esetekben, mint például a mindennapi áruféleségek kereskedelme. Azzal sem árt azonban tisztában lennie, hogy más szolgáltatásoknál - és a hitelezés ezek közé tartozik - egy megfelelően aktív kormánynak életbevágóan fontos szerepe van.
 Bármelyikük is nyer november 4-én, lesz dolga bőven az elkúrt ügyek rendbetételével (Fotó: MTI) |
Edmund Phelps, a 2006-os közgazdasági Nobel-díj nyertese: A mostani bankválság okai között kiemelném, hogy a bankvezetők szeme előtt egy dolog lebegett csak: papírjaik értékét, és a profit-rátát olyan magasan tartani, amennyire csak lehet, a versenytársakkal összehasonlítva; a hosszú távú kilátások nem számítottak. Ebbe a részvényeseknek sem volt semmi beleszólásuk, így én legelőször is ezen változtatnék. A kongresszusnak olyan szabályokat kellene hoznia, amelyek nagyobb beleszólást adnak a részvényeseknek a
vezetők fizetésébe, a bónuszokat pedig a hosszú távú kilátásoktól tennék függővé.
Az előrelátás hiánya szintén fontos ok volt. Természetesen nem lehet törvénybe iktatni a "stratégiai gondolkodást", de azt mindenkitől meg lehet követelni, hogy saját bankja számára folyamatosan több előrejelzést is készítsen, így egy "legjobb"-, és "legrosszabb szcenáriót" például.
Végül: az elmúlt években az "amerikai álom" középpontjába a sikeres pályafutás helyett az otthon birtoklása került - én a következő elnök helyében arra kérném a Kongresszust, hogy olyan szabályokat hozzanak, amelyek a befektetésre ösztönzik az embereket, ahelyett, hogy az ingatlanvásárlást támogatnánk. A következő kormánynak a hátrányos helyzetűek foglalkoztatását is elő kell segítenie - azokét, akik közül sokan most börtönben vannak. Az erre vállalkozó cégeket támogatni kell. Barack Obama terve a munkaerő-kölcsönzés segítéséről ebbe az irányba mutat, de ez csak az első lépés lenne.
Sir Clive W.J. Granger, 2003 Nobel díjasa: A legtöbb válság úgy ér véget, hogy a szereplők egyszer csak elkezdenek másként gondolkodni, vége lesz a pániknak - minden jelentős aktor, így a következő amerikai elnök is sokat tehet ennek érdekében. A Kongresszus 700 milliárdos stimuláló csomagja egyelőre nem érte el ezt a hatást, és szerintem jobb lenne Gordon Brown brit kormányfő
módszerét követni. (A brit kormány és a jegybank 250 milliárd fontos bankmentő csomagot állított össze, a segítség fejében az érintett bankok elsőbbségi részvényeket adnak át az államnak - a szerk.) Ez kisebb tőkeigényű, célzottabb segítséget tesz lehetővé, a pénz pont oda kerül, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Amíg ezek a erek hatni kezdenek, sajnos túl kell élnünk néhány kemény hetet. (Egyelőre a brit tőzsdén sem látszanak pozitív jelek - a szerk.) Azoknak, akik szerint túl sokba kerül a mentőcsomag, csak azt üzenném: ez a pénz annyi, mint az iraki háború költségei néhány évre, és sokkal kevesebb, mint amennyi Irán megtámadása lenne, amiről oly sokan beszélnek. A következő kormánynak arra is figyelnie kellene, hogy elősegítse a foglalkoztatás bővítését.
(Forrás: Newsweek) 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése