Az egészség nemzeti érték konferencia
2007. november 15.
Segítve és ösztönözve a mindenkori kormányzatnak az állampolgárok érdekében megvalósuló törekvéseit, a Patikapénztár és az Új Pillér úgy döntött: egész Magyarországot felölelő összefogást indít. A kezdeményezés hátterét, céljait és eszközeit konferencián mutatták be, ahol természetesen szó esett az aktuális problémákról és a mindenképpen szükséges azonnali teendőkről is. Bokros Lajos professzor, volt pénzügyminiszter az összefogás sikertényezőiről és az esetleges buktatóiról beszélt (Napi, 2007. november 16.), de az egészségügy területén dolgozók is kifejthették véleményüket.
Napi Gazdaság 2007. november 22.
Az egészség nemzeti érték
Dr. Lukács Marianna a konferenciát megnyitó előadásában összefoglalta az általuk most indított nemzeti összefogás legfontosabb céljait. Ezek: az egészség és egészségügy stratégiai iparágként való kezelése, értékének növelése, egyúttal az emberek egészségi állapotának javítása, a várható élettartam emelése. Egy ilyen összefogás – emelte ki – a döntéshozókat is segítheti és ösztönözheti. Dr. Lukács szerint rá kell ébreszteni Magyarországot, hogy a társadalmi változás motorja abban rejlik, ha az emberek felismerik: hatalmuk van a saját egészségük javítása felett, amelyhez a pénzt az egészségpénztári szféra bevételeinek zömét alkotó munkáltatók, a tudást pedig a Patikapénztár és az Új Pillér adja. Fontosnak tartja, hogy valaki álljon az ügy élére és indítson útjára olyan összefogást, amelynek során a rendszerváltáskor már megfogalmazott és azóta folyamatosan emlegetett célok meg is valósulnak. Dr. Lukács hisz a Patikapénztár szintetizáló erejében, mint ahogy erre a pénztár működésének elmúlt nyolc éve is bizonyíték. A Patikapénztár is – fejtette ki – a piacon már meglevő tudást szintetizált és alakított ki egy unikálisan működő rendszert. Nyolc éve már működtek nyugdíjpénztárak, a nyilvántartási rendszer alapjai készen álltak. A bankok már bevezették egyszerűbb kártyatermékeiket, az emberek számára már nem volt ismeretlen a kártyával történő fizetés. A gazdasági életben az is megszokott dolog volt, hogy egy vállalatot azoknak a szakmai befektetőknek a segítségével alapítanak, akik a rendszer hosszú távú, stabil működtetésében érdekeltek – az ő esetükben ez volt a gyógyszerészet. Az önkéntes egészségpénztárakban lévő megtakarítás 2007-re elérte azt a szintet, ami megegyezik a pénztártagok egyéves költéseivel. Vagyis ha az emberek figyelmét rá lehet arra irányítani, hogy ezt az egyéves tartalékot vagy annak részét ne gyógyításra, gyógyszerre, hanem prevencióra, egészségmegőrzésre fordítsák, ez az egészségpénztári szférában az indulás óta a második mérföldkő lenne. Az előadásban elhangzott: többek között ezért emelte Az egészség nemzeti érték összefogást a Patikapénztár következő nyolc évének központi témájává. Ez a belátható, de távoli időhorizont – mondta el Dr. Lukács – lehetőséget ad arra, hogy türelmesen bevárják az elképzeléseikkel azonosuló csatlakozókat. Hozzátette: körünkben mindenki talál magának feladatot, az állam, az egészségügyi kormányzat, az egészségügyi ellátást nyújtó kórházak, rendelők, patikák, az egészségügyi dolgozók, az orvosok, a nővérek, a politikusok, a véleményformálók, a kutatók, az oktatók, az üzleti szféra, a civil szféra, az egészségügyi terméket gyártók és forgalmazók, gyógyszeripar, az egészségügyi beszállító ipar és nem utolsósorban az egyének és családok. A szemléletváltás elvezethet ahhoz is, hogy 2020-ra az átlag magyar várható élettartama három évvel több legyen a jelenleginél. Az összefogásról évente tartanak majd beszámolót, az eredményekről először 2008. november 13-án adnak számot.
Napi Gazdaság, 2007. november 22.
Kétélű fegyver lehet a gyógyszer
A dolgoknak ára, az életnek értéke – idézte Kantot előadása kezdetén Dr. Szabó Sándor, a Magyar Gyógyszerész Kamara első elnöke. A gyógyszerészet doyenje, aki jelenleg a Patikapénztár igazgatótanácsának egyik tagja, elmondta: megdöbbentő tény, hogy a helytelen gyógyszerhasználat miatti költségek elérhetik a gyógyszerezési kiadások nagyságát. Amerikai felmérés szerint 2001-ben 177 milliárd dollár ment el mindkét célra. Ahhoz, hogy az egészségügyi végzettséggel alapvetően nem rendelkező publikum is értse, az előadó a cukorbetegségnél követte végig a gyógyszerezés problémáit. A Diabetes Monitor idézett megállapítása szerint a krónikus betegek fele nem megfelelően használja a gyógyszereit, hatvan százalékra tehető a csoporton belül azok aránya, akik nem adekvátan mérik vércukorszintjüket. A hipertóniás betegeknek 65, a magas koleszterinszintű betegeknek pedig 49 százaléka nem képes elérni a célértékeket. Dr. Szabó szerint az okok olyan sokrétűek, mint amennyi mellékhatása lehet egy gyógyszernek. Gondoz okozhat például a nem megfelelő gyógyszerválasztás, az aluladagolás, a túladagolás, a mellékhatások, az interakciók, az alulkezeltség, a nem kezelt esetek vagy a gyógyszeres kezelés indikáció nélkül. Ezért is – tette hozzá – fontos az orvosok és a gyógyszerészek közötti együttműködés. A gyógyszerészeti gondozási program ideális a betegség megelőzésében, felismerésében, a terápia követésében. Példának hozta Németországot, ahol – Dr. Szabó jellemzése szerint alapos nemzet lévén – kiszámolták, hogy 470 millió kiváltott receptet feltételezve éves szinten 517 millió eurót takaríthatnak meg azzal, hogy kivédik a helytelen gyógyszerelés következményeit, a gyógyszerek egészségkárosító, kórházi kezelést igénylő és ellenőrzéssel elkerülhető kiadásokat. A nagyságrendeket érzékeltetendő megjegyezte, hogy a német gyógyszerkassza megtakarítása megközelítőleg a teljes magyar gyógyszerkassza 37 százalékát teszi ki. Elmondta: a gyógyszerészek megtesznek mindent a betegek érdekében, azonban a döntéshozók figyelmét felhívja az originális és generikus gyógyszerek közötti – gazdagon illusztrálható – különbségre.
Napi Gazdaság 2007. november 22.
Dr. Szabó Sándor – Egészség, Érték, Patika c. előadás vázlata letölthető.
Távolodóban az Uniótól
A rendszerváltás óta Magyarország lakossága egészségi állapotát illetően közeledés helyett tovább távolodott Európától – állapította meg Dr. Orosz Éva professzor, az ELTE Társadalomtudományi Kara Egészség-gazdaságtani Központjának vezetője, az OECD részállású munkatársa. Míg egy negyvenéves fér_ várható élettartama nálunk 1989-ben hat évvel múlta alul az uniós tagállamok átlagát, ez a különbség 2002-ben már hét évre nőtt – mondta el Dr. Orosz Éva professzor a konferencián tartott előadásában. A különbség az egészséges életévek várható számában pedig meghaladja a tíz évet. Rámutatott, hogy lemaradóban vagyunk az egy főre jutó összes egészségügyi közkiadást illetően nemzetközi összehasonlításban is. A rendszerváltozás előtt Magyarországon az EU átlagában (dollárban, vásárlóerő-paritáson számítva) ez a kiadás 49,9 százalékot tett ki, 2004-ben viszont az arány 44,8 százalékra csökkent. Ez ráadásul a térségbeli országokkal összehasonlítva is nagyon kedvezőtlen, hiszen mindenütt éppen ezzel ellenkező előjelű volt a folyamat. Például Csehországban, ahol a várható élettartam terén is sokkal kedvezőbb az előrejelzés, ugyanez az érték 48,8 százalékról 56,7 százalékra emelkedett. Hasonlóan lehangoló a helyzet, ha az egészségügyi közkiadások GDP-hez viszonyított arányának nemzetközi alakulását vetjük össze – derült ki a professzor szavaiból. Dr. Orosz előadásában azt a kérdést járta körbe, hogy erre tart Európa, követjük-e az európai tendenciákat egészségi állapot, a tudományos és egészségpolitikai gondolkodás területén és ez hogyan jelenik meg a kormányzati egészségstratégiában. Véleménye szerint kulcskérdés, hogy hogyan sikerült az egészségügyi közkiadások növelésének és a gazdasági lehetőségeknek az összeegyeztetése, a szűkös források és a technológiai fejlődés közötti konfliktus enyhítése, valamint új stratégiák kialakítása a hatékonyság, minőség javítása érdekében. Mint elmondta: az egészségüggyel foglalkozó, az elmúlt hónapban „Az egészség hozzájárulása az Európai Unió gazdasági teljesítményéhez” címmel megjelent dokumentumban a legújabb gondolat az üggyel kapcsolatos szemléletváltás volt. E szerint ugyanis az egészség és az egészségügyi ellátás kiemelkedő szerepet játszik a társadalmi kohézió erősítésében, a munkaerő termelékenységében és a foglalkoztatásban, ami alapjaiban tér el az egészségügyi rendszerek fenntarthatatlansága miatti korábbi folyamatos vészharangkongatástól. A politikai
döntéshozóknak mérlegelniük kell az egészségbe való beruházást, is mint az egyik olyan eszközt, amivel a gazdaság teljesítménye javítható – állapítja meg a könyv (szintén) szöges ellentétben az eddig fontosnak tartottakkal. Az anyag abban is szakít a régi beidegződésekkel, hogy vitatkozik a WHO 80/20 százalékos elvével (ami azt jelenti, hogy az egészségi állapotot csak 20 százalékban határozza meg az egészségügyi ellátó rendszer). Ezzel összefüggésben Dr. Orosz Éva felhívta a figyelmet arra, hogy az egészségügy technikai lehetőségei miatt már jóval nagyobb az arány, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy az egyéni életmódot jelentősen meghatározza az egyén társadalomban betöltött szerepe. Dr. Orosz szerint az EU irányelvével, amely szerint az egészséget hosszú távú beruházásnak kell tekinteni, ellentétes a konvergencia programban meghatározott magyar cél, amely szerint az Egészségbiztosítási Alap kiadásait 2006– 2009 között a GDP arányában 0,9 százalékponttal kell csökkenteni. Megállapította viszont, hogy kimutatható a párhuzam a fehér könyvben meghatározott második alapelv (az egészség a legnagyobb érték) és a Patikapénztár által a mai konferencián indított, „Az egészség nemzeti érték” összefogás között. A lisszaboni dekrétum (2000) kimondja: az Európai Unió célja, hogy tíz éven belül a világ leginnovatívabb régiója legyen, valamint a GDP 3 százalékát k+f-re költse 2010-re. Ezzel összefüggésben a professzor felhívta a hallgatóság figyelmét arra, hogy az ELTE szervezésében a Versenyképes gyógyszerpolitika konferencián már az idén májusban elhangzott, hogy amennyiben a közeljövőben az érintett minisztériumok nem alakítják ki az egységes nemzeti egészségipari stratégiai programot, a nemzeti fejlesztési terv időszakában Magyarország elszalasztja a versenyképesség növelésére rendelkezésre álló történelmi lehetőséget az egészségipar területén. „A szemléletváltozás szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy az egészség és egészségügy stratégiai ágazattá váljon Magyarországon. Elengedhetetlen, hogy az állam mellett az egyén, a civil szerveződések, a szakmai szervezetek és piaci szereplők is összefogjanak az egészség értékének növelésében – ezért üdvözlöm és támogatom a Patikapénztár kezdeményezését.”
Napi Gazdaság 2007. november 22.
Dr. Orosz Éva – Helyzetünk nemzetközi nézőpontból c. előadás vázlata letölthető.
Valóban: érték az egészség? Kerekasztal beszélgetés a parlamenti pártok meghatározó egészségpolitikusainak részvételével
Kereken az értékekről
Két volt egészségügyi miniszter is ült az asztal körül, amely a konferencia délelőtti eladásain felvetett, „Valóban érték az egészség?” kérdéskört járta körül. A résztvevők gyakorlatilag egyetértettek azzal, hogy Magyarországon központi szerepet kell kapnia az egészségnek és az egészségügynek. Gógl Árpád (Fidesz) kifejtette, hogy az ő kormányzásuk idején indultak olyan programok (például az oktatási rendszer részeként az egészségtan tantárgy kidolgozása, környezetvédelem), amelyek a problémák komplex megoldását kínálták, jelenleg azonban nem haladunk jó úton. A volt tárcavezető fontosnak tartaná, hogy sikerüljön legalább két cikluson keresztül végigvinni egy konzekvens egészségpolitikát. Béki Gabriella (SZDSZ), a parlament egészségügyi bizottságának tagja is bírálatot fogalmazott meg, amikor azt mondta: már a rendszerváltás idején elhangzott, hogy az egészség érték, ma a társadalompolitikában mégsem kap hangsúlyos helyet. Szemléletváltást és az egészséget támogató programokat sürgetett. Csáky András (MDF), aki szintén az egészségügyi bizottságban tevékenykedik, az első kormányzati ciklus alatt épült tornatermekről beszélt, egyúttal azt kifogásolta, hogy ma nem egymást segítő beruházások valósulnak meg. Eredményes fellépéshez pedig – tette hozzá – több tárca együttes összefogására lenne szükség. Kökény Mihály (MSZP), a parlament egészségügyi bizottságának elnöke a népegészségügyi program folytatásának szükségességét emelte ki. Arra a felvetésre, hogy az egészségtudatosság gyermekkorban tanulással sajátítható igazán el, Kökény elmondta: az egészségtan fontos, de az iskolát komplexen egy olyan színtérnek kellene tekinteni, ahol az egészségnevelés folyamatosan megvalósul, például a büfék megfelelő kínálata, almát árusító automaták elhelyezése által. Az egyének pénzbeli hozzájárulásával (co-payment) kapcsolatban Béki elmondta: ez alapvetően ellentétes a szolidaritás elvével, ami azt mondja ki, hogy akkor fizessek az egészségügyi ellátásért, amikor tudok. Márpedig amikor valaki beteg, éppen akkor csappan meg a jövedelme. Gógl ezzel szemben úgy érvelt, hogy a páciens komolyabban odafigyel az egészségügyi szolgáltatásokra, ha azokért fizetni kell. Kökény arról beszélt, hogy a vizitdíjat és kórházi napidíjat illetően ma már sokkal egyszerűbb rendszert támogatna. Például Németországban a vizitdíj kiváltásával egy meghatározott időtartamra érvényes az ingyenes orvosi ellátás.
Napi Gazdaság 2007. november 22.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése