Már büntetlenül szexelhetnek a tinik

2013. augusztus 10.

A törvény is igazodott ahhoz a tényhez, hogy egyre többen vesztik el általános iskolás korukban a szüzességüket. A július elsején hatályba lépett új büntető törvénykönyv megkegyelmezett azoknak a 14–18 éveseknek, akik lefekszenek 12 évesnél idősebb, de még a 14. szülinapjuk előtt álló barátnőjükkel vagy barátjukkal: most már nem ítélhetik őket börtönbüntetésre megrontásért.
12 évesen is elég idős lehet valaki ahhoz, hogy beleegyezzen a szexbe, feltéve, ha a partnere sem idősebb 18-nál – vezethető le az új, július elsején hatályba lépett büntető törvénykönyvből. Az új büntetőjogi kódex dekriminalizálta azt az esetet, amikor két kamasz, akik között nem túl nagy a korkülönbség, lefekszik egymással, miközben egyikük még nem töltötte be a 14-et.
Július elseje előtt ez még megrontásnak számított. A régi Btk. nem foglalkozott azzal, hány éves a „megrontó”, egyszerűen úgy rendelkezett, hogy „Aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel közösül (...), bűntettet követ el, és egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.”
 Az új Btk. nemcsak a régies szóhasználattól vált meg, hanem tartalmi szempontból is újított. Megrontás helyett most már szexuális visszaélés a bűncselekmény neve, és 18 évesnél fiatalabb ember nem tudja elkövetni. „Az a tizennyolcadik életévét betöltött személy, aki tizennegyedik életévét be nem töltött személlyel szexuális cselekményt végez, (...), bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – mondja ki az új törvény.
A dekriminalizálás persze csak azokra az esetekre vonatkozik, amikor a fiatalabb beleegyezik az együttlétbe, és a 12. évét azért már betöltötte. 12 éves kor alattival mindenfajta szexuális cselekmény szexuális erőszaknak számít továbbra is. A törvény előtt nincs olyan, hogy egy gyerek beleegyezik az aktusba.
Ebben a táblázatban megmutatjuk, hogy kezeli az új Btk. a különböző életkorú párok önkéntes szexuális együttlétét.

Az új Btk parlament elé terjesztésekor a szigor lazítását azzal indokolták, hogy „a fiatalok szexuális érése, pszichoszexuális fejlettsége napjainkra jelentősen eltér” a régi Btk. hatályba-lépésekori, '70-es évekbeli állapottól.
 Fiúk: 13,56 év, lányok: 13,97 év
 Az Országos Egészségfejlesztési Intézet (OEFI) 2010 szeptemberében publikálta kutatási eredményeit arról, hogy állnak a szexhez a mai fiatalok. A kérdőíves felmérésben 5000 nyolcadikos és tizedikes diák vett részt. 533 fiú és 552 lány már nem volt szűz. A nyolcadikosok, tehát a nagyjából 14 évesek közt 108 fiúnak és 44 lánynak volt már szexuális kapcsolata. Egyébként a nem szűz fiúk átlagosan 13,56, a lányok 13,97 évesek voltak, amikor először lefeküdtek valakivel.
Ha az ő partnerük náluk egy kicsit idősebb, 14 év feletti volt, akkor még bűncselekménynek számított, amit elkövetett. Persze nagyon ritka volt eddig is, hogy ilyesmiből rendőrségi ügy legyen. Pontos adatok nincsenek. A Belügyminisztérium és a Legfőbb Ügyészség statisztikájából csak a megrontás bűncselekmény összesített esetszáma derül ki, az már nem, hogy hány 18 éven aluli elkövető volt. Az elmúlt húsz évben egyébként évente 150 és 218 között változott a megrontások száma.
Az MTI archívumában és az anonimizált bírósági határozatok között egyetlen olyan megrontásos ügyet sem találtunk, amelyben 18 alatti kamasz lett volna a vádlott. Az ilyen büntetőperekben az elkövető jellemzően az áldozat nevelője, szülője vagy tanára.
 A szülők nem is sejtették
 A rendőrség viszont épp a napokban számolt be egy olyan ügyről, amelynek a kimenetelét az új Btk. hatályba lépése fogja megfordítani. A Zala Megyei Rendőr-főkapitányság szombaton adott ki közleményt arról, hogy vádemelési javaslattal zártak le egy megrontás gyanújával indult nyomozást. A gyanúsított egy most 15 éves fiú, aki a rendőrség szerint 14 éves korában szexuális kapcsolatot létesített akkor még 14. szülinapja előtt járó barátnőjével. Az ügy akkor pattant ki, amikor a zalaegerszegi kórház orvosa bejelentette a rendőrségen, hogy a lány terhes.
A rendőrök kihallgatták a fiatalok szüleit. A gyerekek 2012 tavaszán ismerkedtek meg. A szülők állítólag felvilágosították a gyerekeiket a nemkívánatos terhesség kockázatáról, de az anyák azt mondták: nem tudtak arról, hogy a fiatalok lefeküdtek egymással.
Amikor az eljárás indult, még a régi Btk. volt érvényben, de az új Btk. szerint a fiú nem követett el bűncselekményt. Ilyenkor, ha a törvény időközben változik, a régi és az új közül azt kell alkalmazni, amelyik a vádlott számára kedvezőbb. Ez a 15 éves zalai fiú számára az ártatlanságot fogja jelenteni.
(Index)

Bírói műhiba:

Több nyilvánosságra került ügyben, de saját praxisomban is sokszor találkoztam olyan ügyekkel, amelyekben nyilvánvaló volt a bírói tévedés, és ezek a tévedések rendre igen súlyos következményekkel jártak.

A bírói műhibákat mindig az orvosi műhibákkal hasonlítom össze. Mindkét esetben a tévedés, a felületesség rendkívül súlyos következményekhez vezethet. Az egyik az életet és a testi épséget, a másik a szabadságot, a méltóságot és alapvető emberi jogokat veszélyezteti vagy sérti.

Manapság igen sok orvosi műhiba miatt folyó eljárással találkozunk, igen kevés azonban bírák vagy bíróságok ellen indított ismert eljárás. Az orvosi műhibákat vizsgáló bírói gyakorlat lényegében a klasszikus jogelvek szerint történik, amennyiben a műhiba ténye megállapítható, általában egyenes út vezet az orvos marasztalásához illetőleg munkáltatója kártérítésre kötelezéséhez.

A bírói műhibák esetén ez azonban rendkívül sajátosan alakul mai jogrendünkben, ugyanis a bírói műhiba megállapításához és a következmények alkalmazásához nem elegendő az általános jogelvek szerinti szándékos vagy gondatlan károkozás vagy műhibához vezető tevékenység megállapítása, hanem a hazai joggyakorlatban elterjedt az a nézet, hogy a bírónak vagy a bíróságnak a felelőssége megállapításához még az is szükséges, hogy a bírói műhiba „ kirívóan okszerűtlen, vagy célszerűtlen bírói magatartás következménye” legyen.

Ezzel a kitétellel szemben igazán nehéz a felelősséget megállapítani hiszen ebbe a kategóriába bármi belemagyarázható. A kirívó szó a kulcskérdés, ugyanis semmilyen más szakma nem részesül olyan jogi védelemben, hogy a felelősség megállapításához ne lenne elegendő a szándékos vagy gondatlan szabályszegés, hanem annak még „ kirívónak” is kell lennie.

A hazai joggyakorlat ezzel olyan különös védelmet nyújt a bírói műhibák felelőseinek, amely álláspontom szerint nem indokolt. Szerintem semmi különbség nincs bármely szakma szabályainak megszegői és a bírói szakma szabályait megszegők között, ezért a hazai joggyakorlat indokolatlanul részesíti kiemelt védelemben a bírói műhibák miatt indult kártérítési és egyéb perekben a bíróságokat.

Mivel egyes vélemények szerint minden károkozás egyben jogellenes is ( néhány sajátos kivételtől eltekintve) így egy akár szándékos vagy gondatlan magatartásból fakadó téves ítélet szintén jogellenes.

Ezért nem azt lenne szükséges vizsgálni, hogy kirívóan súlyos-e a bírói műhiba, hanem egész egyszerűen azt megállapítani, hogy a bírói műhibával okozott hátrányok önmagukban kirívóan súlyos és jelentős károsodással járó döntések.

Én azt az álláspontot képviselem és érvényesítem, hogy amennyiben egy bírói tévedés akár egy ártatlan elítéléshez, akár egy aránytalanul súlyos elítéléshez vezet, önmagában jogellenes és kártérítési kötelezettséget jelent a tévesen elítélt javára.

Álláspontomat azzal támasztom alá, hogy a kis tévedések is óriási kárral, adott esetben az elítélt életének ellehetetlenítésével, vagy életminőségének jelentős megnehezítésével járnak.

A jelenlegi jogrendszer csak rendkívül szűk körben ismeri el a téves döntések károsultjainak jogszerű kárigényét, és igen nehéz eljárási és időbeli helyzetet teremt annak számára, aki az ezzel kapcsolatos igényét érvényesíti. Gyakorlatomban én a fentebb részletezett álláspontomat igyekszem érvényre juttatni és a műhibák okozta teljes vagyoni és nem vagyoni károkat érvényesíteni.

Dr.Tóth István

Bíró tiltotta meg egy fogvatartott abortuszát Emberi jogi és kártérítési pert indított az a kismama, akitől egy bíró megtagadta az abortuszt. A jogvédők elképesztőnek és példátlannak minősítették az esetet, a bírót pedig alkalmatlannak a munkájára. Embertelennek, megdöbbentőnek és súlyosan jogsértőnek nevezték a jogvédők annak a nyolc hónapos terhes kismamának az esetét, akitől egy bíró - úgymond erkölcsi alapon - megtagadta az abortuszt. A nőt tavaly októberben a Gödöllői Városi Bíróság 30 nap elzárással büntette tiltott kéjelgés miatt. A Pálhalmai Büntetés-végrehajtási Intézetbe került, tízhetes terhesen, ahol kérelmet nyújtott be abortuszra. Erre bárkinek joga van súlyos válsághelyzet esetén a terhesség 12. hetéig. A bíróság azzal utasította el a kérését, hogy nem nyújtanak segítséget "olyan - egyébként törvényben, bizonyos körben meghatározott és engedélyezett - deviáns magatartás végrehajtásához, mely a magzati élet kioltásához vezet, s az általános erkölcsi felfogás szerint elítélendő". A nő hiába indokolta a kérést azzal, hogy nincs hol laknia, és már van egy kiskorú gyermeke, akiről gondoskodnia kell, a bíróság ezt azzal zárta le, hogy a nőnek a gyermek megszületése után lehetősége lesz az örökbeadásra. Miután a végzés ellen fellebbezni nem lehetett, az asszony először az ombudsmanhoz fordult, aki állásfoglalását a napokban hozta meg, kikötve: hatásköre nem terjed ki a bíróságokra, így a Gödöllői Városi Bíróság döntését nem bírálhatta el. Szabó Máté közleménye szerint ugyanakkor a nő kártérítési pert indíthat a bíróság ellen, illetve a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulhat. Az ombudsman arra kérte Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti minisztert, hogy az új szabálysértési kódex kidolgozása során fokozottabban figyeljenek oda a bírói döntések elleni jogorvoslati lehetőségekre. - A bíróság elutasította a nő kérelmét, ezzel pedig nem adta meg neki azt a jogot, hogy a magzata sorsáról döntsön - állapította meg Szabó Máté arra a szabálysértési törvényre hivatkozva, amely kimondja, hogy a bíróság egészségi, családi vagy más fontos okból engedélyezheti az elzárás elhalasztását vagy félbeszakítását. E jogszabály rendelkezik arról is, hogy ha az elzárásra ítéltet kórházban kell kezelni, akkor kötelező félbeszakítani a büntetését. Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért elnöke, akitől a fiatal nő segítséget kért, kategorikusan fogalmazott: aki ilyen indoklást ma leír, méltatlan a bírói munkára. Az eset szerinte példátlan, s - ahogy mondta - hihetetlen, hogy ma Magyarországon ilyen megtörténhet. - Nem a bíróság dolga, hogy megmondja, mi az általános erkölcs, ahogy az sem, hogy az abortuszt minősítse. Magzatvédő szerepet nem tölthet be, a feladata szigorúan a törvények érvényesítése. A jogszabály pedig egyértelműen meghatározza, miként kell biztosítani a fogvatartottak terhességmegszakítását. Itt most a szabadsághoz, a gondolathoz és a lelkiismerethez való jog is sérült - mondja a jogvédő. Dénes Balázs tudomása szerint - a TASZ által készített strasbourgi beadvány mellett - a Helsinki Bizottság is foglalkozik már az üggyel.

Bírói műhiba ?

Megdöbbentő. Egy bíró, pusztán erkölcsi alapokra helyezve, úgy mintha Ő prédikátor, vagy valami hasonló lenne egy orvosilag egyébként véghezvihető terhességmegszakítást tagad meg, és ezzel életeket tesz tönkre.

"Emberi jogi és kártérítési pert indított az a kismama, akitől egy bíró megtagadta az abortuszt. A jogvédők elképesztőnek és példátlannak minősítették az esetet, a bírót pedig alkalmatlannak a munkájára. "

Teljes cikk: http://nol.hu/cikk/489099/

Erre nem találok szavakat. De egy iszonyatos, a mindíg is fennálló orvos-jogász ellentét lobban fel bennem, de azt hiszem most jogosan. Ha ezt egy orvos teszi ilyen indokkal simán beperlik. Nem járt el jogszerűen. Ha orvosilag egyébként elvégezhető az abortusz, nem kényszerítheti a nem kívánt terhesség megtartására. A bíróságok így látszik kezdenek önhatalmú kiskirályságokba átmenni? Az embernek az az érzése, hogy már nam vagyunk jogállam! Nem tudom van-e olyan fogalom hogy bírói műhiba, valszeg nincsen, de ha lenne/van ez az. Beperelni!

Ha egy orvos tenne ilyet, ugyan ez a bíró símán elítélné.

Az ilyen bírónak fell kell állnia a székéből, és máshol, mondjuk az ingatlanbizniszben folytatnia a tevékenyéségét. (jobban is keresne...nem mintha a mai bírói fizetésen olyan alacsonyak lennének:). Az embernek néha hányingere van, hogy 2008.-ban, az eu tagállamaként ilyenek megtörténhetnek Mo.-on.

drboborjan

Felveszem a szép kék kabátom, s így futok majd eléd

Maradt még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom
Maradnék ha tudnám hogyan
Ha volna még egy dalunk

Ha lenne még egy lassú tánc
Egy éjjel s egy reggeli után
Elindulsz hogy új csoda várjon
De lesz még egy szép délután
Mi úgy lesz majd a miénk
Hogy nem zavar hogy késő már
Még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom
Maradnék ha tudnám hogyan
Ha volna még egy dalunk
Ha lenne még egy lassú tánc
Nem vagyok sem ördög, sem angyal
De remélem hogy eljössz elém

Majd felveszem a szép kék kabátom
S így futok majd eléd
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé
Így keresve a szép régi álmot
Míg elmúlik a varázs
És véget ér a lassú tánc
Keresném az ellopott időt

Maradnék de nincs mire várnom
Elfutnék a kérdés elől
Hogy merre visz az utam
Ha véget ér a lassú tánc
Egy váratlan kaland
Egy táncnál is többet ígérhet
Nevetnék, csak lennék már szabad
Csak múlna el a varázs
És kezdődne egy újabb dal
Nem vagyok sem ördög, sem angyal
De remélem hogy eljössz elém

Majd felveszem a szép kék kabátom
S így futok majd eléd
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé
Így keresve a szép régi álmot
Míg elmúlik a varázs
És véget ér a lassú tánc

( bijou - Tánc )

Nem prioritás az egészségügy

 

Az ágazat mindig veszít a "stop-go" 

gazdaságpolitikán

2013. június 04. 

Az uniós támogatásokon kívül – amelyek jelentősen csökkennek ezen a területen a következő hétéves ciklusban -, az egészségügy nem számíthat többletforrásra a következő években – derült ki egy szakmai rendezvényen.
Míg a 2002-es egészségügyi béremelést az akkori kormány hitelből finanszírozta – mivel 2002 és 2005 között az egészségbiztosító hiánya az ezer milliárd forintot is meghaladta –, orvosok és nővérek fizetésének idei és tavalyi emelése mögött stabil költségvetés és saját forrás áll – közölte a 15. egészség-gazdaságtani szimpóziumon Szócska Miklós. Az egészségügyi államtitkár mellett a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára is egyértelművé tette, hogy a kormány csak arra ad plusz pénzt, amire pluszforrás is található. Banai Péter Benő szavaiból az is nyilvánvalóvá vált: az egészségügy a béremelésen kívül a közeli jövőben nem számíthat nagyobb arányú költségvetési többletre. A kormány számára ugyanis egyrészt az uniós 3 százalék alatti költségvetési hiánycél, másrészt az államadósságnak a GDP 50 százalék szorítása a fő célja.

Ehhez azonban legalább 10-15 év kell, miközben a növekedés feltételei sem biztosítottak, ugyanis az Európai Bizottság előrejelzése alapján az unióban hosszú távon alacsony növekedésre kell berendezkedni. Márpedig ez a két tényező, az államháztartás hiánya és a növekedés együttesen határozza meg, mennyit lehet költeni például egészségügyre.
Arra a felvetésre, amely szerint a kormánynak másként kellene priorizálnia az egyes ágazatok között, és ily módon javítani az egészségügyben a közkiadások arányát, a helyettes államtitkár nem hagyott kétséget a felől sem, hogy a jelenlegi kormány is GDP-fogyasztó és nem GDP-termelő ágazatnak tekinti az egészségügyet. Mint fogalmazott: „amikor a gazdasági növekedés a kulcskérdés, akkor a közvetlen gazdaságélénkítő területekre kell koncentrálni. Mindenkori értékválasztás, hová szán több pénzt az állam”. Ezzel kapcsolatban Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője megjegyezte, ha már a többletforrások felhasználásának ésszerűségéről esik szó, az egészségügyiek érhetően bosszantja, hogy a kormány meg sem kérdőjelezi a nagyarányú stadionfejlesztések hasznát.
Orosz Éva, Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék tanszékvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy évtizedek óta csökkennek az egészségügy forrásai, és míg a kétezres évek elején például az egészségügyi közkiadások részesedése a GDP-ből azonos volt nálunk és Csehországban, ma az egészségügyi közkiadás Magyarországon mindössze a csehországi 65 százaléka.
A tanszékvezető a Világgazdaságnak hozzátette: az egészségügy mindig is a vesztese volt a „stop-go” gazdaságpolitikának és a „rövidlátó” közpolitikának. Az Egészségbiztosítási Alap természetbeni kiadásainak reálértéke 2011-ben csupán 80 százalékát érte el a 2005-ös szintnek. Az összes – központi és helyi kormányzati kiadásokat is magában foglaló – egészségügyi közkiadás reálértéke pedig 2010-ben csupán a 83,5 százaléka volt a 2006-osnak.
Csökkenő források
A most záruló uniós ciklusban mintegy 480 milliárd forint EU-támogatást használhatott fel az egészségügy – közölte Banai Péter Benő. Ennek az összegenek azonban valójában még csak a 30 százalékát fizettek ki, ezért most nagy a nyomás az egészségügyön, hogy a megkezdett beruházásokat befejezzék, és a maradék 70 százalékos összeget 2015 végéig ténylegesen felhasználják. Különösen, hogy bár a konkrét összegek nem ismertek, az biztos, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban csökkenni fognak az egészségügy rendelkezésre álló források. Volt, aki szerint 130-180 milliárd, míg mások szerint mindössze 90 milliárd forintot hívhat le majd a következő hétéves fejlesztési ciklusban az ágazat.
(Világgazdaság)

 

Könyörgöm jelentsük fel

2013. június 03.

Iparággá vált az egészségügyi dolgozók feljelentése. Jelentős ügyvédi csoportok specializálódtak az egészségügy területére. Kezd a dolog rémisztővé válni, mint minden olyan, amit túlhajtanak, vagy ahogy a magyar mondja, a lónak nincs háta, csak két oldala. Ha pedig ez így van, akkor biztos, hogy átesünk a ló valamelyik másik oldalára.
Már nincs feudalizmus
A jogi segítség igényét elfogadom. Ugyanis hosszú évtizedekig az egészségügyben a feudalizmus uralkodott. A kórházban a beteg kiszolgáltatott volt, joga egy szál se! A rendszerváltás után, szép lassan körvonalazódtak a betegjogok, komoly szervezetek alakultak meg, és dolgozták ki azt a kódexet, ami előírja, paragrafusokba foglalja a beteg valódi, érvényesíthető jogait.
Ugyanis lassan-lassan kiderül, bár még nagyon sok helyen nem is látszik, hogy az egészségügy, a gyógyítómunka szolgáltatás, és nem ajándék. A betegek biztosítottak, és ezért egész életükben fizettek és fizetnek. Az egészségügyben dolgozók legyenek akár nővérek vagy orvosok, a fizetésüket a betegek befizetett járulékaiból kapják, a társadalom adójából élnek. Ismerek olyan kórházakat, ahol ezt nagyon is komolyan veszik. Egyre több olyan klinika, gyógyító osztály működik, ahol ezeket a jogokat nemcsak betartják, hanem ismertetik is a betegekkel. Így mindenkinek jobb lesz a hangulata.
Jogászok iparága
Viszont, ahogy írtam, az a bizonyos ló, az megint lerázta a hátáról lovasát, aki csüng jobb- vagy baloldalán. Manapság gyakran, ha egy beteg, annak ellenére, hogy mindent megtettek érte az orvosok, meghal, számíthat a kórház, az orvos arra, hogy az elhunyt hozzátartozói feljelentik. Lehet, hogy ők nem is akarnák, de ha egyszer fölvilágosítja őket egy kedves jogász ismerősük, már csak próbából is elindítják a pert.
Az egészségügyben nem lehet "selejt"
Pedig nem kell nagy bölcsnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, a kórházakban a súlyos betegek olykor-olykor legnagyobb fájdalmunk ellenére is, meg szoktak halni. És innentől kezdve indul a kálvária. Miért a negyedik emeletre vitték, mikor a második emeleten már be volt fűtve a műtő. X. Y. főorvos miért nem sajátkezűleg operálta meg, miért jelölte ki Z. alorvost? Mert ha ez nem így lett volna, hanem úgy, ha fél órával korábban jön a mentő, ha, ha és ha? És ez elegendő arra, hogy a kórházak mást se csináljanak, mint védekezzenek, és megforduljon a helyzet, hogy lassan az orvosok kezdenek félni a gyógyítástól. Igaz, azt mondják, hogy míg a vasgyárban a selejt egy rossz csavar, addig az egészségügyben a hiba, a legsúlyosabb hiba, sajnos, kijavíthatatlan.
Ha per, hát hadd legyen per
Természetesen rendelkezem annyi együttérzéssel, hogy megértsem, ha valaki elveszti hozzátartozóját, nehezen törődik bele, és azt hiszi, könnyít a lelkén, ha bűnbakot keres. Ha pedig ehhez ügyvédi segítséget is kap, felborul a rend, meginog a bizalom, és a kórházakat perek tucatjai terhelik meg. Nem tudom, hogy mi a jó megoldás. Talán a magyar bíróságok, a joggyakorlat sincs felkészülve erre az új folyamatra. De azért tisztázni kell, az orvos, az egészségügyi személyzet jogait is. Mert az legalább annyira ártalmas, ha bárkit minden jogalap nélkül csupán fájdalomból vagy netán sértettségből bíróság elé citálnak. És sokéves jó hírnevüket tapossák a sárba.
Milyen jogon gyógyították meg a nagypapát?
Azt egy hozzám közelálló orvos barátomtól tudom, hogy manapság már olyan csodák is megesnek, amiről pár éve álmodni sem mert senki. A jóhírű kórház urológiai osztályára bevittek egy rettenetesen rossz állapotban lévő 80 éves urat. A hozzátartozók úgy hagyták az osztályon, mint egy bőröndöt a pályaudvari csomagmegőrzőben. És láss csodát, egy hét alatt az osztály orvosai, nővérei meggyógyították K. Dezső urat, és értesítették a családtagjait, hogy haza lehet vinni. Amikor megjelentek, ordított róluk a döbbenet, a felháborodás, a megrökönyödés, hogy a már letudott nagypapát kivihetik a kórházból, és újra az ő gondozásukra szorul. Tessék elhinni, följelentették a kórházat, hogy valami titkos műtétet végezhettek el a családtagjukon, mert különben biztosra vették, hogy meg kellett volna halnia. Ez az egyik olyan első per, amit egy klinika azért szenvedett el, mert meggyógyította a beteget.
Szólj igazat, betörik a fejed!
Undok egy iparág. Azon kívül, hogy sokan a kórházakat pénznyerő automatának hiszik, azon kívül, minden ilyen fölösleges, indokolatlan aljaskodás a betegek gyógyításának is árt. Ma én jelentem föl azt az orvost, vagy nővért, aki holnap a mamámat fogja gyógyítani. Holnap ő jelenti föl azt a nővért, aki engem gyógyít. És hol van itt a bizalmi viszony? Gyanakodva, fenyegetőzve, a gyógyulási folyamat is lelassul. Az amúgy is agyonhajszolt, szinte kizsákmányolt egészségügyi dolgozók nem csak fizikailag, de lelkileg is kimerülnek, ráadásul vár rájuk oly sokszor ok nélkül valamilyen ügyvédi praktika. Elég, ha egy végletesen kimerült ápolónő türelmetlenül válaszol egy látogatónak. Ebből már lehet ügyet keverni, akkorát, hogy ahelyett, hogy a betegekkel foglalkozhatnának az ápolók, kihallgatásokra járnak a kórház jogászaihoz, vezetőihez. Nem is az érdekes, hogy ki nyer, ki veszít, hanem hogy legyen botrány. Még szerencse, hogy ezek az esküdt egészségügyiek erősebbek, szívósabbak és türelmesebbek, mint a feljelentők. Érdemes ezen elgondolkodni, hogy ne legyen több ok a feljelentésre, mint egy köszönőlevél megírására. Én a vízilovak pártján vagyok. És kíváncsian várom az ügyvédek újabb ötleteit.
(MixOnline)

A cukorbetegség gyógyítható?

Hát persze!

A cukorbetegség gyógyítható, csak ezt senkinek nem érdeke közölni a betegekkel. Sokkal egyszerűbb a megszokott kezeléseket ajánlani, és ezzel élethossziglan konzerválni az anyagcserezavart. Most úgy tűnik, a hivatalos orvoslásban is megjelennek gyenge hangocskák, amelyek arra hívják fel a figyelmet, hogy amit krónikus, gyógyíthatatlan betegségnek kezelnek, az valójában egy gyorsan megszüntethető anyagcserezavar csupán.

Magyarországon - a diagnosztizálatlan cukorbetegeket is beleszámítva- kb. 1 millió ember szenved un. 2-es típusú cukorbetegségben. A diagnosztizált 600 000 beteg kapja a különféle gyógyszereket, amelyek részben az inzulinrezisztenciáját hivatottak letörni, részben a hasnyálmirigyét serkentik még több inzulin termelésére. Mivel az inzulinrezisztencia egy evolúciósan kialakult védőmechanizmus, ezért gyógyszeresen lecsökkenteni elég nehéz dolog, hiszen a szervezet a gyógyszerhez is alkalmazkodva, ismét vissza fogja növelni az inzulinrezisztenciát. Hiszen ez azt a célt szolgálja, hogy a sejtek megvédjék magukat a fölös cukortól, ami a vérben kering. A hasnyálmirigyet serkentő gyógyszerek meg azért veszélyesek, mert hozzájárulnak ahhoz, hogy a hasnyálmirigy mielőbb felmondja a szolgálatot. És ha eljön, márpedig előbb-utóbb eljön az az időszak, amikor már a gyógyszerek elégtelenek, akkor jön a szuri; napjában többször inzulin, naponta többször vércukormérés agyonszurkált ujjacskákból. Mindez nem fogja kivédeni a szövődményeket, hiszen a vér inzulin és vércukorszintje hullámvasútként fog fel- és leszáguldani.

És persze az inzulinos cukorbetegek élete nem más, mint egy hízókúra. Az inzulinra muszáj enni, akár éhes az ember, akár nem: annyit, amennyire "beállították" a derék dokik. A cukorbetegek ismert szövődményei a vesekárosodás, a megvakulás, a végtagok ereinek beszűkülése, majd amputáció, a szívbetegség és infarktus - na meg a rák. A ráksejtek semmit nem szeretnek jobban, mint a jó sok cukrot és a jó sok inzulint. A cukorbetegeknek legalább 50%-kal nagyobb az esélye arra, hogy rákban haljanak meg.

Mert mi is a hivatalos diabetológia filozófiája? Az, hogy szénhidrátra mindenkinek szüksége van, ezért, aki nem tudja a szénhidrátokat megfelelően feldolgozni, annak végül inzulinnal kell "segíteni". A cukorbetegek hivatalosan ajánlott diétája a vizsgálatok szerint messze alulmarad a lowcarb (alacsony szénhidráttartalmú táplálkozás), az Atkins, vagy a paleolit táplálkozással szemben.

A Paleolit táplálkozás és korunk betegségei könyvemben külön fejezetben foglaltam össze, mi mindent tudunk a cukorbetegség kialakulásáról és végleges gyógyításáról. Nem panaszként, inkább sajnálkozva írom, hogy a hatszázezer potenciális olvasóból pár ezren olvasták el ezt a fejezetet. Sok ember vagyonokat költ a gyógyulásra, járja az orvosokat, gyógyfű teákat hörpöl, imádkozik a gyógyulásért, s közben karnyújtásnyira van a valódi gyógyulás.

Még sokat kell gondolatilag fejlődnöm, hogy megértsem, miért nem választják az emberek a gyógyuláshoz vezető egyenes utat. Odáig már eljutottam a probléma megértésében, hogy átlássam: amíg a diabetológusok úgy tesznek, mintha a 2-es típusú cukorbetegség gyógyíthatatlan krónikus betegség volna, addig a sok ezer orvosnak nagyobb hatása lesz az emberekre, mint a könyvem, vagy a webszájtomon olvasható ismeretterjesztő írások.

Amíg a dietetikusok nem tudnak attól a téves dogmától elszakadni, miszerint gyorsan felszívódó szénhidrátokra márpedig szükség van, addig a diabetológusok és dietetikusok összefogása révén nem csökken, hanem egyre nő a cukorbetegek száma, a gyógyszeripar legnagyobb örömére.

Ezért is örültem meg a Diabetologia szaklapban 2011 június elején megjelent tanulmánynak, amely azt jelzi, hogy a hivatalos orvostudományba is beszivárgott az a mások számára nyilvánvaló felismerés, hogy a 2-es típusú cukorbetegséget a finomított szénhidrátok fogyasztása okozza. A paleolit vagy a lowcarb táplálkozás követői számára ez már közhely, a hivatalos orvoslás pedig úgy ünnepli Ee Lin Lim és munkatársai eredményét, mint akik most fedezték fel a spanyolviaszt. De persze ne becsüljük le ezt az áttörést, jól ismerjük a Semmelweist szindrómát. Nem elég felismerni valamit, el is kell fogadtatni a hivatalos orvoslással.

Lim EL és mtsi: A 2-es típusú cukorbetegség visszafordítása: a bétasejtek funkciójának normalizálódása kapcsolatban van a hasnyálmirigy és máj lecsökkent trigliceridjével.

A szerzők a bebetonozott hivatalos véleménynek megfelelően -tudomást sem véve mások eredményeiről- bevezetőjükben azt írják, hogy a 2-es típusú cukorbetegséget régóta úgy tekintik, mint hosszantartó, fokozatosan romló állapotot, amelyet lehet enyhíteni, de nem lehet gyógyítani. A vércukor szintje, függetlenül a kezelési igyekezetektől, folyamatosan emelkedik, s ettől a bétasejtek funkciója folyamatosan romlik, s 10 év után már a betegek 50%-a már inzulint igényel. Ennek oka részben a bétasejtek folyamatos pusztulása.

A gyógyíthatatlanság hiedelmét már korábbi megfigyelések is cáfolták, ugyanis gyomorszűkítő gyűrű felhelyezését követően napokon belül javult a cukorbetegség. Mások is igazolták, hogy a cukorbetegség csökkent kalóriabevitelre egyből javul. A szerzők ezért azt a fantasztikusan zseniális hipotézist alkották meg, hogy a csökkentett szénhidrát fogyasztás javítja a cukorbetegséget.

A vizsgálatba olyanokat válogattak be, akik legalább négy éve cukorbetegek, túlsúlyosak vagy elhízottak (BMI 25 és 45 közötti). A HBA1c értékük 6.5-9% közé esett, ami 7.2-12.2-es átlagos vércukornak feleltethető meg. A vizsgálat lényegében abból állt, hogy a betegek napi 600 Kcal mennyiségű ételt kaptak, melynek 46%-a volt szénhidrát, 33%-a fehérje, és 21%-a zsír.

Már a vizsgálat első hete után a betegek vércukorszintje és májuk inzulinérzékenysége normalizálódott, a májzsír 30%-kal csökkent. A vizsgálat 8. hetének végére a hasnyálmirigy bétasejtjeinek működése normalizálódott, és a hasnyálmirigy zsírtartalma csökkent. Ez tulajdonképpen a sokat emlegetett viszcerális zsír egy része. A viszcerális zsír azért alattomos, mert nem látszik, karcsú embernek is lehet komoly viszcerális zsírtömege.

A szerzők a javulást a hasnyálmirigy zsírtartalmának csökkenésével magyarázzák.
A vizsgálat során a betegek átlagosan 15 kg-ot fogytak, ami 15%-os súlyvesztésnek felelt meg. A fogyás lényegében a testzsír csökkenéséből eredt.

A vizsgálati személyeket a vizsgálat befejezése után 12 héttel újra megvizsgálták, s úgy találták, hogy átlagosan 3 kilogrammot visszahíztak. A 12-ből három már ismét cukorbeteggé vált.

Valószínűleg a többi beteg is szép lassan ismét cukorbeteggé fog válni, hiszen visszatértek a régi, szénhidrátalapú nyugati étrendjükre, amitől eredetileg megbetegedtek.

A vizsgálat fő problematikája ez. A 600 kcalos étrend nyilvánvalóan koplalást jelentett a résztvevőknek, s amint véget ért a vizsgálat, rávetették magukat a szokásos étrendjükre.

Hogyan lehetett volna másként csinálni?

Karen O'Dea már az 1980-as évek elején bizonyította, hogy cukorbeteg ausztrál bennszülöttek cukorbetegsége elmúlik, ha 7 hétre áttérnek, azaz visszatérnek a paleolit táplálkozásra. Staffan Lindeberg és munkatársai 2007-ben igazolták, hogy a paleolit táplálkozás a cukorbetegek hivatalos étrendjénél (ez a mediterrán étrend) sokkal hatásosabban csökkenti a testsúlyt és a vércukorszintet.

Más vizsgálatok is azt bizonyították, hogy a paleolit táplálkozás éhezés nélkül gyors fogyáshoz és gyors vércukorszint csökkenéshez vezet (Frassetto és mtsi., 2009)
Nuttall és Gannon ugyancsak bizonyították, hogy a cukorbetegség egyszerűen meggyógyítható a szénhidrátbevitel csökkentésével. (Bővebben lásd. Paleolit táplálkozás és korunk betegségei könyvem vonatkozó fejezetét.)

A paleo előnye a koplaltatással szemben az, hogy egy életen át követhető, nem kell éhezni, az ember mégsem válik cukorbeteggé, vagy ha cukorbeteg, kigyógyul betegségéből.

A cukorbetegség kutatásban egy másik fontos eredmény is megjelent. A cukorbetegség egyik leggyakoribb szövődménye a vese károsodása, ami előbb-utóbb rendszeres dialízis kezelésbe kényszeríti a beteget. Michal M. Poplawski és munkatársai 2011 áprilisában megjelent, "A vesekárosodás visszafordítása ketogén diétával" c. tanulmánya azt igazolta, hogy egereknél súlyos vesekárosodást is visszafordított a ketogén diéta.

A ketogén diéta lényegében egy nagyon alacsony szénhidráttartalmú étrend, sok fehérjével, még több zsírral. (A ketogén diétával több fejezetben is foglalkozok Paleolit táplálkozás és korunk betegségei könyvemben.) A ketogén diéta lényegében helyettesíthető a paleolit táplálkozással, hiszen ez nem más, mint fellazított ketogén diéta. A szerzők tanulmányuk végén azt írják, hogy a korábbi vizsgálatok szerint a nagyon precíz vércukorszint kontroll csupán lassította a vese károsodását, de nem volt képes azt visszafordítani.

Ezzel szemben a ketogén étrend nemcsak megállítja, de vissza is fordítja a vesekárosodást, ami azt jelenti, hogy nem csupán a vércukorszint csökkenése, hanem más mechanizmusok is állnak a háttérben. A szerzők feltételezik, hogy a ketogén diéta viszonylag rövid alkalmazása visszafordítja a vesekárosodást, s utána már nem kell ezen az étrenden lenni.

Azaz, valószínűleg a kezdetben több hús, több zsír arány felé eltolt paleolit táplálkozás helyrehozhatja a veseműködést, majd a tartós normál paleolit táplálkozás fenntartja az elért eredményeket és egyben megóv a cukorbetegség visszatértétől. Ami megmenekülést jelent a vakságtól, a dialízistől, a lábamputációtól és az infarktustól. Ilyen egyszerű.

Szendi Gábor

Források:

Lim EL, Hollingsworth KG, Aribisala BS, Chen MJ, Mathers JC, Taylor R. Reversal of type 2 diabetes: normalisation of beta cell function in association with decreased pancreas and liver triacylglycerol. Diabetologia. 2011 Jun 9.

Poplawski MM, Mastaitis JW, Isoda F, Grosjean F, Zheng F, Mobbs CV. Reversal of diabetic nephropathy by a ketogenic diet. PLoS One. 2011 Apr 20;6(4):e18604.

.(S)T és a nők

Dr. T. a világ legboldogabb embere: éjjel-nappal nők veszik körül. Ő Dallas leggazdagabb asszonyainak nőgyógyásza, páciensei és nővérkéi egyaránt rajonganak érte. De felesége, lányai, sógornője és unokahúgai is imádják.

Azt hiszi, már mindent tud a nőkről, tehát mindent tud a világról. Aztán rájön, hogy semmit sem tud. És miközben lassan minden tönkre megy körülötte, azt is megtanulja, hogy a nők szeretete, bizalma és rajongása csak látszat.

A nők nem kedvesek, szelídek és segítőkészek, inkább kiszámíthatatlanok, ingatagok, hisztérikusak és felkavarók.

Bájos felesége megőrül, később válni akar, legmegbízhatóbb főnővére szintén megőrül és férjhez szeretne menni hozzá, golfoktatója kacér ajánlatokat tesz neki, lányai pedig egyre különösebb barátnőkkel kerülnek egyre közelebbi kapcsolatba.

Dr. T. a nőknek köszönheti mindenét - és most a nőkkel együtt mindenét elveszíti.




Ez a film akár rólam is szólhatna.........Komolyan:-)