Felveszem a szép kék kabátom, s így futok majd eléd

Maradt még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom
Maradnék ha tudnám hogyan
Ha volna még egy dalunk

Ha lenne még egy lassú tánc
Egy éjjel s egy reggeli után
Elindulsz hogy új csoda várjon
De lesz még egy szép délután
Mi úgy lesz majd a miénk
Hogy nem zavar hogy késő már
Még a táncunk után
Pár emlék s egy szép színes álom
Maradnék ha tudnám hogyan
Ha volna még egy dalunk
Ha lenne még egy lassú tánc
Nem vagyok sem ördög, sem angyal
De remélem hogy eljössz elém

Majd felveszem a szép kék kabátom
S így futok majd eléd
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé
Így keresve a szép régi álmot
Míg elmúlik a varázs
És véget ér a lassú tánc
Keresném az ellopott időt

Maradnék de nincs mire várnom
Elfutnék a kérdés elől
Hogy merre visz az utam
Ha véget ér a lassú tánc
Egy váratlan kaland
Egy táncnál is többet ígérhet
Nevetnék, csak lennék már szabad
Csak múlna el a varázs
És kezdődne egy újabb dal
Nem vagyok sem ördög, sem angyal
De remélem hogy eljössz elém

Majd felveszem a szép kék kabátom
S így futok majd eléd
Így újra körbejárjuk a várost
És benézünk a felhők mögé
Így keresve a szép régi álmot
Míg elmúlik a varázs
És véget ér a lassú tánc

( bijou - Tánc )

Nem prioritás az egészségügy

 

Az ágazat mindig veszít a "stop-go" 

gazdaságpolitikán

2013. június 04. 

Az uniós támogatásokon kívül – amelyek jelentősen csökkennek ezen a területen a következő hétéves ciklusban -, az egészségügy nem számíthat többletforrásra a következő években – derült ki egy szakmai rendezvényen.
Míg a 2002-es egészségügyi béremelést az akkori kormány hitelből finanszírozta – mivel 2002 és 2005 között az egészségbiztosító hiánya az ezer milliárd forintot is meghaladta –, orvosok és nővérek fizetésének idei és tavalyi emelése mögött stabil költségvetés és saját forrás áll – közölte a 15. egészség-gazdaságtani szimpóziumon Szócska Miklós. Az egészségügyi államtitkár mellett a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkára is egyértelművé tette, hogy a kormány csak arra ad plusz pénzt, amire pluszforrás is található. Banai Péter Benő szavaiból az is nyilvánvalóvá vált: az egészségügy a béremelésen kívül a közeli jövőben nem számíthat nagyobb arányú költségvetési többletre. A kormány számára ugyanis egyrészt az uniós 3 százalék alatti költségvetési hiánycél, másrészt az államadósságnak a GDP 50 százalék szorítása a fő célja.

Ehhez azonban legalább 10-15 év kell, miközben a növekedés feltételei sem biztosítottak, ugyanis az Európai Bizottság előrejelzése alapján az unióban hosszú távon alacsony növekedésre kell berendezkedni. Márpedig ez a két tényező, az államháztartás hiánya és a növekedés együttesen határozza meg, mennyit lehet költeni például egészségügyre.
Arra a felvetésre, amely szerint a kormánynak másként kellene priorizálnia az egyes ágazatok között, és ily módon javítani az egészségügyben a közkiadások arányát, a helyettes államtitkár nem hagyott kétséget a felől sem, hogy a jelenlegi kormány is GDP-fogyasztó és nem GDP-termelő ágazatnak tekinti az egészségügyet. Mint fogalmazott: „amikor a gazdasági növekedés a kulcskérdés, akkor a közvetlen gazdaságélénkítő területekre kell koncentrálni. Mindenkori értékválasztás, hová szán több pénzt az állam”. Ezzel kapcsolatban Kaló Zoltán, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője megjegyezte, ha már a többletforrások felhasználásának ésszerűségéről esik szó, az egészségügyiek érhetően bosszantja, hogy a kormány meg sem kérdőjelezi a nagyarányú stadionfejlesztések hasznát.
Orosz Éva, Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék tanszékvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy évtizedek óta csökkennek az egészségügy forrásai, és míg a kétezres évek elején például az egészségügyi közkiadások részesedése a GDP-ből azonos volt nálunk és Csehországban, ma az egészségügyi közkiadás Magyarországon mindössze a csehországi 65 százaléka.
A tanszékvezető a Világgazdaságnak hozzátette: az egészségügy mindig is a vesztese volt a „stop-go” gazdaságpolitikának és a „rövidlátó” közpolitikának. Az Egészségbiztosítási Alap természetbeni kiadásainak reálértéke 2011-ben csupán 80 százalékát érte el a 2005-ös szintnek. Az összes – központi és helyi kormányzati kiadásokat is magában foglaló – egészségügyi közkiadás reálértéke pedig 2010-ben csupán a 83,5 százaléka volt a 2006-osnak.
Csökkenő források
A most záruló uniós ciklusban mintegy 480 milliárd forint EU-támogatást használhatott fel az egészségügy – közölte Banai Péter Benő. Ennek az összegenek azonban valójában még csak a 30 százalékát fizettek ki, ezért most nagy a nyomás az egészségügyön, hogy a megkezdett beruházásokat befejezzék, és a maradék 70 százalékos összeget 2015 végéig ténylegesen felhasználják. Különösen, hogy bár a konkrét összegek nem ismertek, az biztos, hogy a 2014 és 2020 közötti időszakban csökkenni fognak az egészségügy rendelkezésre álló források. Volt, aki szerint 130-180 milliárd, míg mások szerint mindössze 90 milliárd forintot hívhat le majd a következő hétéves fejlesztési ciklusban az ágazat.
(Világgazdaság)

 

Könyörgöm jelentsük fel

2013. június 03.

Iparággá vált az egészségügyi dolgozók feljelentése. Jelentős ügyvédi csoportok specializálódtak az egészségügy területére. Kezd a dolog rémisztővé válni, mint minden olyan, amit túlhajtanak, vagy ahogy a magyar mondja, a lónak nincs háta, csak két oldala. Ha pedig ez így van, akkor biztos, hogy átesünk a ló valamelyik másik oldalára.
Már nincs feudalizmus
A jogi segítség igényét elfogadom. Ugyanis hosszú évtizedekig az egészségügyben a feudalizmus uralkodott. A kórházban a beteg kiszolgáltatott volt, joga egy szál se! A rendszerváltás után, szép lassan körvonalazódtak a betegjogok, komoly szervezetek alakultak meg, és dolgozták ki azt a kódexet, ami előírja, paragrafusokba foglalja a beteg valódi, érvényesíthető jogait.
Ugyanis lassan-lassan kiderül, bár még nagyon sok helyen nem is látszik, hogy az egészségügy, a gyógyítómunka szolgáltatás, és nem ajándék. A betegek biztosítottak, és ezért egész életükben fizettek és fizetnek. Az egészségügyben dolgozók legyenek akár nővérek vagy orvosok, a fizetésüket a betegek befizetett járulékaiból kapják, a társadalom adójából élnek. Ismerek olyan kórházakat, ahol ezt nagyon is komolyan veszik. Egyre több olyan klinika, gyógyító osztály működik, ahol ezeket a jogokat nemcsak betartják, hanem ismertetik is a betegekkel. Így mindenkinek jobb lesz a hangulata.
Jogászok iparága
Viszont, ahogy írtam, az a bizonyos ló, az megint lerázta a hátáról lovasát, aki csüng jobb- vagy baloldalán. Manapság gyakran, ha egy beteg, annak ellenére, hogy mindent megtettek érte az orvosok, meghal, számíthat a kórház, az orvos arra, hogy az elhunyt hozzátartozói feljelentik. Lehet, hogy ők nem is akarnák, de ha egyszer fölvilágosítja őket egy kedves jogász ismerősük, már csak próbából is elindítják a pert.
Az egészségügyben nem lehet "selejt"
Pedig nem kell nagy bölcsnek lenni ahhoz, hogy tudjuk, a kórházakban a súlyos betegek olykor-olykor legnagyobb fájdalmunk ellenére is, meg szoktak halni. És innentől kezdve indul a kálvária. Miért a negyedik emeletre vitték, mikor a második emeleten már be volt fűtve a műtő. X. Y. főorvos miért nem sajátkezűleg operálta meg, miért jelölte ki Z. alorvost? Mert ha ez nem így lett volna, hanem úgy, ha fél órával korábban jön a mentő, ha, ha és ha? És ez elegendő arra, hogy a kórházak mást se csináljanak, mint védekezzenek, és megforduljon a helyzet, hogy lassan az orvosok kezdenek félni a gyógyítástól. Igaz, azt mondják, hogy míg a vasgyárban a selejt egy rossz csavar, addig az egészségügyben a hiba, a legsúlyosabb hiba, sajnos, kijavíthatatlan.
Ha per, hát hadd legyen per
Természetesen rendelkezem annyi együttérzéssel, hogy megértsem, ha valaki elveszti hozzátartozóját, nehezen törődik bele, és azt hiszi, könnyít a lelkén, ha bűnbakot keres. Ha pedig ehhez ügyvédi segítséget is kap, felborul a rend, meginog a bizalom, és a kórházakat perek tucatjai terhelik meg. Nem tudom, hogy mi a jó megoldás. Talán a magyar bíróságok, a joggyakorlat sincs felkészülve erre az új folyamatra. De azért tisztázni kell, az orvos, az egészségügyi személyzet jogait is. Mert az legalább annyira ártalmas, ha bárkit minden jogalap nélkül csupán fájdalomból vagy netán sértettségből bíróság elé citálnak. És sokéves jó hírnevüket tapossák a sárba.
Milyen jogon gyógyították meg a nagypapát?
Azt egy hozzám közelálló orvos barátomtól tudom, hogy manapság már olyan csodák is megesnek, amiről pár éve álmodni sem mert senki. A jóhírű kórház urológiai osztályára bevittek egy rettenetesen rossz állapotban lévő 80 éves urat. A hozzátartozók úgy hagyták az osztályon, mint egy bőröndöt a pályaudvari csomagmegőrzőben. És láss csodát, egy hét alatt az osztály orvosai, nővérei meggyógyították K. Dezső urat, és értesítették a családtagjait, hogy haza lehet vinni. Amikor megjelentek, ordított róluk a döbbenet, a felháborodás, a megrökönyödés, hogy a már letudott nagypapát kivihetik a kórházból, és újra az ő gondozásukra szorul. Tessék elhinni, följelentették a kórházat, hogy valami titkos műtétet végezhettek el a családtagjukon, mert különben biztosra vették, hogy meg kellett volna halnia. Ez az egyik olyan első per, amit egy klinika azért szenvedett el, mert meggyógyította a beteget.
Szólj igazat, betörik a fejed!
Undok egy iparág. Azon kívül, hogy sokan a kórházakat pénznyerő automatának hiszik, azon kívül, minden ilyen fölösleges, indokolatlan aljaskodás a betegek gyógyításának is árt. Ma én jelentem föl azt az orvost, vagy nővért, aki holnap a mamámat fogja gyógyítani. Holnap ő jelenti föl azt a nővért, aki engem gyógyít. És hol van itt a bizalmi viszony? Gyanakodva, fenyegetőzve, a gyógyulási folyamat is lelassul. Az amúgy is agyonhajszolt, szinte kizsákmányolt egészségügyi dolgozók nem csak fizikailag, de lelkileg is kimerülnek, ráadásul vár rájuk oly sokszor ok nélkül valamilyen ügyvédi praktika. Elég, ha egy végletesen kimerült ápolónő türelmetlenül válaszol egy látogatónak. Ebből már lehet ügyet keverni, akkorát, hogy ahelyett, hogy a betegekkel foglalkozhatnának az ápolók, kihallgatásokra járnak a kórház jogászaihoz, vezetőihez. Nem is az érdekes, hogy ki nyer, ki veszít, hanem hogy legyen botrány. Még szerencse, hogy ezek az esküdt egészségügyiek erősebbek, szívósabbak és türelmesebbek, mint a feljelentők. Érdemes ezen elgondolkodni, hogy ne legyen több ok a feljelentésre, mint egy köszönőlevél megírására. Én a vízilovak pártján vagyok. És kíváncsian várom az ügyvédek újabb ötleteit.
(MixOnline)