FRANCIAORSZÁG EGÉSZSÉGÜGYE
Gazdasági-politikai környezetAlapvető gazdasági indikátorokA GDP növekedési rátája az előző évhez képest:
2009: -2,6%,
2010: 1,3-1,4% (előrejelzés)
Inflációs ráta (HICP), 2009: 0,1
Munkanélküliségi ráta, százalék, 2009: 9,5
Államháztartási egyenleg a GDP százalékában, 2009: -7,5
Államadósság a GDP százalékában, 2009: 77,6
Franciaország, amely GDP-jét tekintve az euróövezet második legnagyobb gazdasága a válságból csak lassú bővüléssel képes kilábalni. A GDP volumene 2009-ben éves átlagban 2,6%-kal csökkent, de a visszaesés már 2008 tavaszán megkezdődött, az év végére felerősödött és 2009 első negyedévéig folytatódott. (A 2008-as GDP növekedés 0,2% volt, szemben a 2007-es 2,4%-kal.) Az 1 főre jutó GDP mértéke 2009-ben 32 328 USD PPP2 volt. 2010-ben az első negyedév 0,1%-os, a második negyedév 0,6%-os növekedést hozott (a megelőző negyedévekhez képest. A gazdaság 2010-es bővülését elsősorban a gyengülő eurónak köszönhető exportnövekedés befolyásolja. Év végéig 8,6%-os exportbővülés várható. A második negyedévben a belső fogyasztásban is némi élénkülés volt megfigyelhető. Az INSEE (Institut national de la statistique et des études économiques) konjunktúra jelentésében3 a második félévre mérsékelt növekedést jósol.
Éves átlagban a GDP növekedése 2010-ben 1,4% körül várható, ez nagyjából megfelel az Európai Bizottság előrejelzésének is (1,3%). Franciaország súlyos problémája a GDP arányában kifejezett költségvetési deficit magas szintje, ami 2010-ben meghaladhatja a 8%-ot. Az államadósság mértéke éves szinten (2010) 85%-ig nőhet4. A költségvetési deficit EU által megkövetelt 3%-os szintjének 2013-ig történő elérésére (a terv különösen ambiciózusnak tekinthető) a kormány többek között a közkiadások visszafogását, az adókedvezmények megszüntetését tervezi. 2010 júniusában jelentették be a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatóságát javító nyugdíjreform tervezetét (egyik legfontosabb intézkedése a nyugdíjkorhatár emelése 60-ról 62 évre 2018-ig), a bejelentést a szakszervezetek által szervezett jelentős utcai tiltakozások övezik. (A nyugdíjkorhatár emelését a Nemzetgyűlés már megszavazta, a teljes reformról szóló szavazás a Nemzetgyűlésben és a vita a Szenátus előtt 2010. szeptember második felében történik, illetve kezdődik.)Tájékoztató országtanulmány - FranciaországFranciaországban 1958 óta az Ötödik Köztársaság alkotmánya határozza meg az államszervezet felépítését, mely félelnöki jellegű, duális államberendezkedést honosított meg, ahol egyenlő politikai súlya van a kormánynak és az államfőnek. Az alkotmány eredetileg elektorok általi közvetett elnökválasztást írt elő, a közvetlen, azaz nép általi elnökválasztás 1962-ben került bevezetésre, az elnök mandátuma öt év. A „kétfejű” végrehajtás egyik pólusa tehát a köztársasági elnök, mely tisztséget jelenleg Nicolas Sarkozy tölti be 2007 májusa óta, másik pólusa pedig a kormányfő, jelenleg François Fillon. A miniszterelnök irányítja a kormány tevékenységét. A kormány a parlamentnek felelős, irányítja a közigazgatást és a fegyveres erőket. A törvényhozást a két kamarás parlament testesíti meg, két szerve a Nemzetgyűlés (Assemblée Nationale) és a Szenátus (Sénat). A Nemzetgyűlés 577 tagú és ötévente közvetlenül választják. A (2010-től) 343 tagú szenátust elektori kollégium választja hat évre, a Szenátus fele háromévente megújul. A Nemzetgyűlés prioritását jelzi, hogy ha nincs egyetértés a két ház között, akkor a Nemzetgyűlés döntése a mérvadó. A politikai tér két csoportra különül el, a baloldal a Francia Szocialista Párt (PS) körül csoportosul, a jobboldal pedig az Unió egy Népi Mozgalomért (UMP) párt körül tömörül. 2007 júniusa óta mindkét házban ez utóbbi (UMP) van többségben. Franciaország 26 régióra és ezen belül 100 megyére (département) oszlik.
Demográfia
Franciaország lakossága az ezredforduló után 2005-ig folyamatosan növekedett, azóta enyhe ingadozást mutat, 2009-ben 62 342 668 főt számlált. A növekvő tendencia részben a természetes szaporodásnak, részben a bevándorlásnak volt tulajdonítható. Az élveszületések aránya 13/1000 volt 2008-ban, a nyers halálozási ráta ugyanebben az évben 8,6/1000 volt, ez utóbbi 2005 óta stagnál.5 A termékenységi arány 2,00 volt 2008-ban. Jellemző a lakosság elöregedése. A 65 éven felüliek aránya 2009-ben 16,6% volt, 2030-ban várhatóan eléri a 24%-ot. A születéskor várható élettartam 2009-ben 81,2 év volt, ez nemekre lebontva 77,8 (férfiak) és 84,5 (nők) évet jelentett.
A haláloki statisztikában a daganatos megbetegedések vezetnek. A tüdőrák, illetve a légzőszervrendszer betegségei okozta halálozás kiváltásában igen nagy szerepet játszik a dohányzás. Franciaország 2002-ben indította el a rák elleni küzdelem 2003-2007-es időszakra vonatkozó programját, amelynek célkitűzései a ráknak tulajdonítható mortalitás jelentős mértékű visszaszorítása, valamint a prevenció és az innovatív kezelésekhez való hozzáférés előmozdítása, illetve a kutatás támogatása voltak. Ennek folytatása a rák elleni küzdelem 2009-2013-ra vonatkozó terve, amely olyan új intézkedéseket is tervbe vesz, mint például a rák kezelésével kapcsolatos egyenlőtlenségek fokozottabb figyelembe vétele és megoldása, a szolgáltatások jobb koordinálása a kórházi ellátás intézményen kívüli kiterjesztésével és a kezelőorvosok jobb bevonásával.
A keringési rendszer betegségeire visszavezethető halálozás az ezredforduló óta folyamatosan csökken. A közúti baleseteknek tulajdonítható halálozás terén szintén csökkenés tapasztalható. A HIVfertőzés okozta AIDS előfordulása 0,9/100.000, a tuberkulózis incidenciája 5,4/100.000 fő volt 2008- ban.
Az egészségügyi rendszer általános jellemzői
Franciaország egészségügye kötelező egészségbiztosítási rendszeren alapul, melyet az adóalapú finanszírozás egyes elemei és a kiegészítő biztosítási formák tesznek teljessé.
Finanszírozás
Az egészségügyi finanszírozás forrásai, egészségügyi kiadások Az egészségügyre fordított kiadások GDP-hez viszonyított aránya 2004 óta 11% körül mozog, 2008-ban 11,1%-ot tett ki. Az egy főre jutó egészségügyi kiadások nagysága 2008-ban vásárlóerő paritáson 3696 USD volt. Az állami kiadások aránya 77,8%. Az állami kiadások 93%-át a kötelező társadalombiztosítás, 7%-át az állami költségvetés biztosította. A magánkiadások aránya az összes kiadáson belül 22, 2%, ennek kb. 60%-a önkéntes magánbiztosítás, 33%-a out-of-pocket kifizetés.
Az egészségügy működtetése – nemzetközi összehasonlításban is – igen költséges Franciaországban. 2008-ban az egészségügy folyó kiadásai 215 milliárd eurót tettek ki és 3,9%-os növekedést jeleztek 2007-hez viszonyítva. Ebből a gyógyítás költségei a kiadások négyötödét teszik ki, a prevencióra fordított kiadások nem érik el a folyó kiadások 3%-át. Az irányítás költségeire a folyó kiadások 7%-át fordítják.
Az egészségügyi kiadások növekedése az elmúlt években mérséklődött. Ez a folyamat olyan intézkedéseknek volt tulajdonítható, mint a szükségtelen gyógyszerfelírások visszaszorítása, a laboratóriumi és a radiológiai vizsgálatok, valamint a gyógyszerek alacsonyabb árai, illetve a copayment növelése az olyan betegek esetében, akik nem tartották be az előírt betegutat. 2010-re a költségek visszaszorítására vonatkozó tervek az egészségügyi kiadásokban 3%-os növekedést irányoznak elő.
Szabályozott azon szolgáltatások köre, amelyek a kötelező biztosítás térítésében részesülnek. Az egészségügyi ellátás egy részéért (háziorvosi ellátás, járóbeteg szakellátás) a betegek közvetlenül az egészségügyi szolgáltatónak fizetnek. A kötelező biztosítás az egészségügyi szolgáltatások betegek által fizetett díját meghatározott rátákon számítva téríti vissza, s a betegek (a kivételektől eltekintve) copayment fizetésére kötelezettek.
Alap és járóbeteg-ellátásban 2008-ban a betegek általában a díj 30%-át és az 1 eurós vizitdíjat finanszírozták (a gyakorlatban általános orvosi konzultáció után a betegek 22 euró összeget róttak le, melyből 14,40 eurót visszakaptak a biztosítótól, szakorvosi konzultáció esetén ezek az összegek 25 és 16,50 euró voltak). 2011-től az általános orvosok által nyújtott konzultációk díja előreláthatólag 22 euróról 23 euróra fog emelkedni. A 30%-os co-paymentet a kiegészítő biztosítás téríti, a vizitdíjra a kiegészítő biztosítók sem nyújtanak fedezetet.
A kórházi ellátás költségei 80%-os arányban visszatérítettek, bizonyos esetekben (pl. a kórházi tartózkodás 31. napja után, sebészeti beavatkozások esetében) a beteg 100 %-os visszatérítést kap. Fizetni kell még a kórházi ellátás napidíját, 2010. január 1-jétől 18 eurót (pszichiátriai kezelés esetében 13,5 eurót). A kórházi napidíj alól kivételt képeznek a terhes nők, az újszülöttek, a 20 év alatti fogyatékkal élők, a munkahelyi balesetben sérültek, a jövedelmi helyzet alapján rászorulók és a veteránok.
Különösen költséges (91 euró fölötti) beavatkozások esetében 18 euró fizetendő, amelyet orvosi rendelőben vagy kórházban végzett beavatkozásokra egyaránt felszámítanak. A díjat a kórházi tartózkodás alatt egyszer számítják fel, akármennyi költséges beavatkozás is történt. A díjak alól egyes beavatkozások illetve egyes lakossági csoportok mentesülnek. Ezen díj visszatérítése egyes kiegészítő biztosítások esetében lehetséges.
Kórházi tartózkodás esetében nem kell a betegnek az ellátás költségeit előre megfinanszírozni, az ellátó intézmény közvetlenül a biztosítóval számol el, a beteget a co-payment, a napi díj és a költséges ellátásért fizetendő díj terheli. A co-paymentre a kiegészítő biztosítók nyújthatnak visszatérítést, a kórházi napidíjra és költséges ellátásért fizetett díjra megállapodás esetén nyújt a kiegészítő biztosítás fedezetet.
A komoly vitát kiváltó egészségügyi átalányt (a 2005-ben bevezetett vizitdíjat és kórházi napidíjat) 2008. január 1-jétől további tételekkel egészítették ki Franciaországban. Az átalány bevezetése a társadalombiztosítás finanszírozására vonatkozó terv egyik súlyponti intézkedése volt a deficit csökkentésére. Az új átalány nagyságrendjét gyógyszerek esetében (50 cent), paramedikális szolgáltatásoknál (50 cent), betegszállítás igénybevétele során (2 euró) összegben határozták meg. A háromféle átalánydíj évente nem haladhatja meg összességében az 50 euró/főt (napi 2 eurót a paramedikális szolgáltatásokért és napi 4 eurót a betegszállításért). Az új co-payment alól csak a gyermekek, a terhes nők és a jövedelmi helyzet alapján rászorulók mentesülnek. A kiegészítő biztosító ezt a díjat nem téríti. Az 50 euróban maximált új küszöbérték hozzáadódik a 2005 óta bevezetett copayment előírása révén fizetendő, és szintén 50 euróban maximált összeghez.
A kötelező társadalombiztosítás rendszere
Franciaország társadalombiztosítási rendszerét 1945-ben alakították ki. A francia lakosság kötelező egészségbiztosítása jelenleg három szervezet irányítása alatt áll. Az alkalmazottak (bérből élő) dolgozók fedezetét az országos biztosítóként működő CNAMTS nyújtja, az önálló vállalkozók szociális rendszere (RSI) a kereskedőket, ipari önálló vállalkozókat és a szabadfoglalkozásúakat biztosítja.
A legnagyobb biztosító, a CNAMTS, a lakosság több mint 80%-át biztosítja, 16 regionális és 128 helyi biztosítóból álló hálózaton keresztül végzi a finanszírozást. Az önálló vállalkozókat biztosító CANAM 2006-ban fuzionált a Kézművesek Időskori Biztosítását ellátó AVA és a Kereskedők Időskori Biztosítását ellátó ORGANIC biztosítókkal, és ily módon az Önálló Vállalkozók Szociális Rendszerévé vált (le régime social des indépendants - RSI). A harmadik szintén országos hátterű biztosító a Mezőgazdasági és Vidéki Dolgozók számára Szociális Védelmet nyújtó MSA, a magánszektorhoz tartozik.
A három biztosító tevékenységét a 2004-ben megalakult országos biztosítóegyesület, az UNCAM koordinálja. Néhány kisebb biztosítási alap bizonyos foglalkozási kategóriák számára nyitott (pl. bányászok, vasutasok, tengerészek stb.). Ezek különálló működésük révén számos kedvezményben részesítik tagjaikat. Hagyományosan, 1998 előtt a kötelező biztosítás bevételeit a munkáltatók és a munkavállalók által fizetett járulékok képezték, amelyeket a bruttó bérekre vetítettek. A munkáltatók egészségbiztosítási járuléka 2010-ben a bruttó bérek 12,8%-a. A munkavállalók esetében a bruttó kereseten alapuló biztosítási járulék 0,75%, az ő hozzájárulásukat azonban 1998 óta a teljes jövedelmet (munkajövedelmek, tőkejövedelmek, szerencsejátékokból származó jövedelmek stb.) figyelembe vevő általános szociális hozzájárulás (contribution sociale généralisée - CSG) egészíti ki. A CSG mértéke 2010. január 1. óta a munkajövedelem 7,5%-a (nyugdíjak esetében 6,6%, befektetések, járadékok, bérbeadásból származó jövedelem és tőkenyereség esetében 8,2%). A társadalombiztosítás járulékai között szerepel még a CRDS (contribution au remboursement de la dette sociale - a társadalom/biztosítás/ adósságának visszafizetéséhez nyújtott hozzájárulás) amely mértéke nagyjából a CSG szerinti jövedelmekre: 0,5% (a társadalombiztosítás már a CSG 1996-os bevezetésekor is adóssággal küszködött).
Jelentős reformot jelentett az ország egészségbiztosításában a Betegségre nyújtott Teljeskörű Fedezetre vonatkozó Törvény (couverture maladie universelle = CMU), mely 2000. január 1-jén lépett hatályba. A CMU az egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférés céljait szolgálja azzal, hogy állampolgárság vagy Franciaország területén történő állandó tartózkodás jogán nyújt lehetőséget a kötelező biztosításra azok számára, akik a foglalkozás, alkalmazotti státusz szerinti biztosítási fedezettel nem rendelkeznek. A CMU segítségével a kötelező biztosítás a lakosság 99,9%-ának nyújt védelmet. A CMU járulékszintje a háztartások jövedelmének 8%-a. Azok számára, akiknek a jövedelme nem ér el egy bizonyos szintet (2009/2010-ben ez a szint 9020 eurós éves háztartásra vonatkozó jövedelem, 2010. október 1-től 9029 euró), a fedezet ingyenes. (A 8%-os járulékot is az e fölötti jövedelemszintre számítják.) A CMU-C (CMU kiegészítő védelemmel) biztosítási járulék fizetése nélkül, térítésmentesen bocsát kiegészítő biztosítást az alacsony jövedelmű állampolgárok rendelkezésére (függetlenül attól, van-e munkaviszonyuk). Önrész nélkül teszi lehetővé az orvosok felkeresését vagy a kórházi ellátás igénybevételét. A CMU-C-re jogosultaknak sem előre, sem utólag nem kell fizetniük kezelési költséget. CMU-C-re való jogosultság egyedülálló személyek esetében 2010. július 1-től 2011 júliusáig 7611 euró éves jövedelem (négyfős háztartásban pl. 15984 euró).
A betegek által fizetett, kötelező biztosítás által nem térített díjak visszatérítésének igénye következtében nőtt a kiegészítő biztosítás igénybevétele. Franciaországban az önkéntes magánbiztosítás a kötelező biztosítás kiegészítésére szolgál, mivel főként a co-payment-et téríti, és az állami fedezetben kevésbé részesülő területeket fogja át, így például a fogászati és a szemészeti ellátást és a gyógyászati segédeszközöket. Nem jár kötelező térítés a plasztikai műtétekre és a gyógyfürdőkezelések többségére sem, ez is a magánbiztosítás hatáskörébe tartozik. 2005-ben a franciák 95%-a rendelkezett kiegészítő biztosítással. 2005. január 1-jétől azon személyek, akiknek a jövedelme 15%-kal nem haladta meg a CMU-C-re való jogosultsághoz előírt jövedelemküszöböt, segélyben részesülnek a kiegészítő biztosítás igénybevételéhez.
2010-től a segély mértéke a 16-25 éves fiatalok esetén 200 EUR, a 60 éven felülieknél 500 EUR. A kiegészítő biztosítókat általában átfogóan „mutuelle”-nek nevezik, valójában az ország 1500 kiegészítő biztosítója három kategóriára osztható: kölcsönösségi alapon működő szervezetek (mutuelles), gondoskodást nyújtó egyesületek és biztosítótársaságok. A „mutuelle”-biztosító olyan nonprofit szervezet, mely a tagok szolidaritására épül, és melynek anyagi alapját a tagdíjak képezik. Működését a Kölcsönösségi viszony (Mutualité) jogszabály-gyűjteménye határozza meg. A kölcsönösségi alapon működő, nem- profitorientált mutuelle-ek aránya az önkéntes kiegészítő biztosítási piacon 57%-os, a további hányadot pedig a nonprofit gondoskodást szolgáló intézmények (IP-k) (18%) és a profitot is képező magánbiztosító-társaságok (25%) teszik ki. A mutuelle-k és a gondoskodást nyújtó egyesületek általában csak a biztosítottak bizonyos körének nyújtanak fedezetet, a biztosítótársaságok viszont mindenki irányában nyitottak. Az előbbi kettő irányításáról és finanszírozásáról a tagok és munkáltatóik gondoskodnak, az utóbbit kizárólag tagjai finanszírozzák és irányításuk is független a tagoktól.
Egyes mutuelle-k a kötelező biztosítás feladataiban is szerepet vállalhatnak. A köztisztviselők, valamint számos állami vállalat alkalmazottai a CNAM országos kötelező biztosítás fedezete alá tartoznak, de irataik kezelése nem itt történik, hanem olyan mutuelle-knél, melyek engedéllyel rendelkeznek a CNAM helyében való eljárásra. Ezek a szervezetek olyan biztosítási szerződéseket kínálnak, melyek a CNAM által nyújtott kötelező egészségbiztosítást egészítik ki. A gyakorlatban, a biztosítottaknak így csak a mutuelle-jükkel kell felvenniük a kapcsolatot, ami jelentős könnyítést jelent számukra és komoly előny az állami szektorban tevékenykedő mutuelle-knek. A kiegészítő járulékok és a szolgáltatások fizetésének egyszerre történő leemelése a fizetésből kedvező a biztosítottak többsége számára.
A francia társadalombiztosítást folyamatosan súlyos deficit terheli. Ennek mértéke az
egészségbiztosítás (betegbiztosítás) területén 2009-ben 10,6 mrd euró volt8. (Hasonlóan magas hiány a 2003-2004-es éveket jellemezte.) 2009-ben a társadalombiztosítás támogatására a kiegészítő biztosítók díjtételeire 2,5-5,9%-os többletadót vetettek ki, amely az elmúlt évben 1 milliárdos nagyságrendű bevételt jelent.
Egészségügyi ellátórendszerAlapellátás, járóbeteg-ellátásJáróbeteg-ellátást nagyobb részt saját praxisukban egyedül tevékenykedő általános vagy szakorvosok biztosítanak. A kisebb arányban csoportpraxist választó általános orvosok számára időbeosztás szempontjából előnyösebb ez a megoldás, a szakorvosok pedig a költséges berendezések üzemeltetését látják így megoldottabbnak.
Napirenden van a több szakmát átfogó egészségházak elterjesztése, a 2010-2013-as időszakban a kormány 250 egészségház létrehozását támogatja. A 2005-ös reformlépések Franciaországban a háziorvosok kapuőri szerepkörét teremtették meg, és megerősítették az általános orvosok szerepét az alap- és a járóbeteg-ellátásban. 2005. január 1-jétől rendelet írja elő minden 16 éven felüli lakos számára a kezelőorvos-választást. A választott szakember lehet általános orvos, de valamelyik szakterület specialistája is, és rendelést magánorvosként vagy intézményes keretek között – kórházban vagy egészségügyi központban folytathat.
2006 januárjától csökkentett összegű visszatérítés jár a szakellátás beutaló nélküli felkeresésére, kivételt képeznek ez alól bizonyos szakterületek – szemészet, fogászat, nőgyógyászat-vagy a sürgős orvoshoz fordulás lakóhelyen kívül vagy a kezelőorvos szabadsága idején.
Franciaországban az önálló vállalkozóként dolgozó egészségügyi szakemberek szinte mindegyike, a szakma képviselői és a biztosítók által kötött országos keretszerződés alapján praktizál. A keretszerződés több szektor szerinti praktizálást tesz lehetővé az orvosok számára, külön díjtétellel az általános orvosok és a szakorvosok honoráriumára, melyet a konzultáció során a betegnek kell megelőlegeznie.
Az 1. szektorba tartozó orvosok a keretszerződésben lefektetett és a biztosítás által térített alaptarifák szerint folytathatják gyógyító tevékenységüket. Az általános orvosok esetében ez az alaptarifa jelenleg 22 EUR, melyet a kötelező biztosítás a beteget terhelő vizitdíjon kívül 70%-ban térít, a vizitdíjon kívül fennmaradó hányadot a kiegészítő biztosítás vállalhatja át. A betegeknek ellátásukért közvetlenül az orvosnak kell leróniuk a konzultációra előírt díjtételt. Bizonyos esetekben (pl. súlyos krónikus betegség) nem kell megelőlegezni a kezelési költségeket, illetve az alacsony jövedelműek számára a fedezet ingyenes. A különösen elismert szaktekintélyeknek (az úgynevezett Secteur II.) lehetősége van az előírtnál magasabb díjtételek felszámítására, de a biztosító ebben az esetben is csak az alaptarifa szerint nyújt visszatérítést a betegek számára.Fekvőbeteg-ellátásFranciaország fekvőbeteg-ellátását közkórházak (állami kórházak) és profit-orientált vagy non-profit magánkórházak biztosítják. 2007-ben az 1006 állami kórházban, 957 profit-orientált intézményben és 1196 non- profit intézményben található ágyak megoszlása: 65%, 21%, 14%.
A közkórházak önállóan gazdálkodó autonóm egységek. Orvosaik fizetésben részesülő
közalkalmazottak, de lehetőségük nyílik részidős magánpraxis folytatására is a kórházon belül. A közkórházak, tevékenységük és az általuk ellátott terület szerint lehetnek:
- átfogó ellátást biztosító, egyetemi kórházközpontok,
- regionális kórházközpontok magas fokú műszerezettséggel,
- kórházközpontok,
- szociális feladatokat is ellátó helyi kórházak,
- nappali kórházak,
- pszichiátriai kórházak.
2004-ben, az egészségbiztosítás reformja révén átalakult a kórházfinanszírozás. A korábbi költségvetés alapú finanszírozást 2004-től teljesítményen és a kórházi tartózkodáson alapuló finanszírozás váltotta fel. 2004. január 1-jén lépett életbe a Tevékenység szerinti díjszabás (T2A). Eszerint minden kórházi tartózkodás értékelésénél a következőket veszik figyelembe:
- a kórkép és annak súlyossága,
- a kórházi tartózkodás időtartama,
- a bent tartózkodás során végzett vizsgálatok és gyógymódok.
A T2A gyakorlati megvalósítása progresszív módon történt, a tevékenységekhez kapcsolódó térítés az állami és a magánszektor finanszírozásának harmonizálására irányult. A T2A alkalmazási területe 2004-ben még csak a belgyógyászat, sebészet, szülészet (MCO) volt, 2005-ben ehhez járult az Otthoni Ellátás (HAD) is. A T2A a pszichiátriai gondozást, a follow up-ot és a rehabilitációt nem érinti. A teljesítmény alapú finanszírozás nem teljes, a finanszírozási rendszert 2012-re kívánják egységessé tenni. 2004 óta, a francia közkórházak jelentős szerkezetváltáson mennek át, mely egyaránt érinti finanszírozási és irányítási mechanizmusaikat. Pénzügyi egyensúlyuk megteremtését szolgálja a kórházvezetés szabályainak korszerűsítése. A kórházak irányítási-ellenőrzési hatásköre központi szintről áttevődött regionális szintre. Kezdetben a Regionális Kórházügyi Hatóságok (ARH) végezték az irányító-ellenőrző tevékenységet. A 2009-ben hozott kórháztörvény értelmében 2010 elejétől 26 újonnan felállított Regionális Egészségügyi Hatóság (ARS) látja el a térségek, azokon belül a kórházak irányítását.
A magánkórházak két csoportra oszlanak aszerint, hogy profitot realizálnak-e vagy sem. A non-profit privát egészségügyi intézmények többsége, melyeket tevékenységükről PSPH (közkórházi tevékenységben részt vevő) intézményeknek neveztek el, a 2009-es kórháztörvény életbe lépése után közhasznú szolgálatot teljesítő privát egészségügyi intézmény lett. Ezeket az intézményeket - magánjogi személyként – egy társaság, alapítvány vagy mutuelle biztosító vonja irányítása alá.
Finanszírozásuk teljesítményen alapul, az állami kórházak vagy választásuk szerint a for profit magánkórházak finanszírozási technikája szerint. A profit-orientált intézmények finanszírozásukat meghatározott ráta szerint kapják, mely minden költséget magában foglal, kivéve az orvosok szolgáltatások szerinti fizetését.Egészségügyi dolgozók
Franciaországban, az utóbbi évtizedekben az orvosok száma jelentős növekedést mutat. 2000-ben az orvosok között a szakorvosok és az általános orvosok aránya 51 és 49%-ot tett ki, azóta a szakorvosok statisztikáiban jelentkezett erőteljes emelkedés.
Az ápolónők száma valamivel több, mint kétszerese az orvosokénak, ez a statisztika jelentős ápolónőhiányt takar. Az egészségügyi szakdolgozókra a továbbiakban nagyobb feladatok fognak hárulni. A tervek szerint fokozott mértékben fognak részt venni a megelőzésben, a gyógyító ellátásban, a rehabilitációban, és ez által csökkenni fog a kórházak modernizációjában kulcsfontosságú szerepet játszó orvosok leterheltsége. A lakosság ellátásában földrajzi területenként nagymértékű egyenlőtlenségek mutatkoznak. Orvoshiány különösen az ország északi és középső részén elhelyezkedő, nem egyetemi városokban észlelhető. Az orvosi hivatás elnőiesedése nem új tendencia, de míg a 34 éven aluli szakemberek körében a nők aránya mintegy 57%-ra tehető, addig egyes fakultásokon a medikák aránya eléri a 64%-ot is.Gyógyszerügy
A Franciaországban forgalomba kerülő gyógyszerek mintegy fele szerepel a térítendő gyógyszerek pozitív listáján, és ezek teszik ki a patikák forgalmának több mint 90%-át. A pozitív besoroláshoz a patikaszernek érzékelhető javulást kell előidéznie az előírt gyógykezelésben, ki kell állnia a hasonló gyógyszerekkel való összehasonlítás próbáját és költség-hatékonynak kell lennie. Azok a gyógyszerek, melyek nem helyettesíthetőek és nagyon drágák 100%-os, az enyhébb lefolyású betegségek kezelésére szolgáló szerek 35%-os, a többi gyógyszer pedig 65%-os térítésben részesül. A pozitív listára való felvétel fontos kritériuma a medicina több szemponton alapuló orvosi hatékonysága. A hatékonyság-vizsgálatok alapján egy-egy termék le is kerülhet a pozitív listáról, illetve térítésének mértéke csökkenthető. Így 2006 márciusától, a térítés 15%-ra csökkent, illetve visszavonásra került. számos gyógyszer esetében (2010-ben közel 200 gyógyszer támogatása került át ebbe a kategóriába).Egészségügyi reformok
Az elmúlt időszak legnagyobb szabású egészségügyet érintő intézkedésének a ”Kórház, a betegek, az egészség és a térségek” elnevezésű egészségügyi törvény tekinthető. A törvény szövegét a Nemzetgyűlés 2009. június 23-án, a Szenátus pedig június 24-én fogadta el, ezután 2009. július 21-én emelkedett törvényerőre.
A törvény témakörei:
I. az egészségügyi intézmények modernizálása,
II. a minőségi ellátás hozzáférhetővé tétele mindenki számára,
III. a betegségmegelőzés szerepének növelése
IV. az egészségügyi ellátórendszer területi szervezése.
A törvény az egészségügyi intézmények modernizálásával a létesítmények állami kötelezettségvállalásának megerősítését, szervezeti felépítésük nyitottabbá tételét és a térségi szintű együttműködés előmozdítását célozza. Az intézményekkel szemben támasztott elvárás a nagyobb transzparencia a betegellátás színvonalában és biztonságában. Az állami egészségügyi intézmények megváltozó irányításában a törvény definiálja a felügyeleti tanács, az igazgatóság, az igazgató, az orvosbizottság és a csökkentett számú kötelező jelleggel felállított bizottságok szerepkörét, feladatait.
Fontos egységei az intézménynek a feladatok ellátására specializálódott pólusok, amelyek vezetőinek megerősített a hatásköre az adott pólus belső szervezete és eszközei fölött. A pólussal kapcsolatos szerződés a belső irányítás kiemelt eszköze. Az ellátás minőségének és biztonságának javulását szolgálja a minőségre és biztonságra vonatkozó indikátorokról szóló éves értékelések közzététele az egészségügyi miniszter által meghatározott feltételek mellett.
A törvény az intézmények közötti együttműködés javulását a térségi kórházközösségek segítségével kívánja elérni. A térségi kórházközösségek az állami kórházak közötti együttműködés jogi formái, a bennük való részvétel önkéntes. A térségi kórházközösség tagintézményei szerződésen alapuló közös stratégiát követve megosztják egymás között az ellátással kapcsolatos kompetenciákat és tevékenységeket, miközben mindegyikük megtartja költségvetését és közjogi személyiségét. Az állami és a magán intézmények közötti együttműködés is önkéntesen történik. Rugalmasabbá válnak a szerződéskötések, kibővülnek a tevékenységi körök. Közöttük együttműködési csoportosulás jöhet létre.
A betegek számára nyújtott terápiás oktatás országos prioritás. A terápiás oktatás a krónikus betegek életminőségének javulását kívánja elérni a betegséggel kapcsolatos felelősségteljes magatartás előmozdításával és a betegek autonómiájának fokozott biztosításával. Részét képezi az előírt betegútnak, felvették az egészségügyi jogszabálygyűjteménybe, meghatározták az ezzel kapcsolatos kompetenciákat.
A törvény rendelkezései közül az egészségügyi struktúrát meghatározó, nagy horderejű változást hozó rendelkezés a térségek egészségügyi ellátását irányító Regionális Egészségügyi Hatóságok felállítása. A törvény értelmében 2010. április 1-jén 26 Regionális Egészségügyi Hatóságot állítottak fel Franciaországban azzal a céllal, hogy az ország egész területére kiterjedő új területi struktúra révén egyenlő hozzáférést biztosítsanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz az egész lakosság számára. Az új hatóságok az egészségügyi erőforrások hatékonyabb felhasználásával lehetőséget teremtenek az egészségbiztosítási kiadások jobb beosztására.
Célkitűzéseik közé tartozik az egészségpolitika regionális irányításának megszilárdítása, az egészségügyi rendszer folyamatainak egyszerűbbé tétele valamint a fekvő-, a járóbeteg-ellátás és az egészségügyi-szociális ellátás közötti korlátok lebontása és az egészségügyi rendszer hatékonyságának növelése.
Az új hatóságok egyesítik az egészségügy állami szolgálatait, összegyűjtenek minden, a régiókban és a megyékben egészségpolitikával foglalkozó állami szervezetet, köztük a Regionális Kórházügyi Hatóságokat, a megyei és regionális egészségbiztosító pénztárakat stb., ezáltal egyedülálló területi közvetítői az egészségügynek, az idősügynek és a fogyatékossággal élők ügyének, valamint az egészségbiztosításnak.
Fő célkitűzésnek tekintve az egészségügyi kiadások kezelését és a deficit csökkentését, a regionális hatóságok ellenőrző szerepet gyakorolnak a közkórházak anyagi erőforrásai és teljesítménye fölött. A regionális szervek szerepe meghatározó lesz a Térségi Kórházközösségek kialakításában. A „Kórház 2012-ben” program által nyújtott segélyeket (10 milliárd eurót) elsősorban a hálózatba szerveződő kórházak számára a Regionális Egészségügyi Hatóságok fogják kiutalni.
franciaorszag-2010.pdf
