| Show status: | All | Deaths | Confirmed | Suspected | Negative |
Megannyi vizsgálat azt mutatja, hogy a H1N1 közel nem annyira veszélyes, mint mondják. Az eddig mért halálozás jóval alatta marad a szokásos szezonális influenzáénak. A szokásos szezonális influenza halálozási rátája 0.1%. A H1N1 halálozási rátája 0,007 és 0,045 közé esik. Augusztusi adatok alapján Európában 0,002%-os volt a halálozás. Ez persze még változhat, de a mostani helyzetből ítélve nem látszik a vírus túl veszélyesnek. Új-Zélandon, ahol már lezajlott a járvány, 25 millió lakosból 856 került kórházba, ebből 722 intenzív osztályra. Vírusos tüdőgyulladást – amivel most riogatnak minket – 2009-ben 37 ember kapott, míg 2008-ban 69 és 2007-ben is 69. A pandémia kihirdetése a WHO részéről vagy túlóvatosságból – vagy a rosszabb verzió szerint – üzleti megfontolásból történt. Mivel az amerikai CDC (Betegségfelügyeleti és Megelőzési Központ) júliusban leállította a H1N1 tesztelést és nem adott ki adatot arra nézve, hány valódi H1N1 megbetegedés történt, a CBS tv társaság saját nyomozásban kezdett és bekérve az USA államaitól az adataikat, azt a meglepő eredményt kapta, hogy a laboratóriumi teszttel ellenőrzött, H1N1 fertőzésgyanús embereknek államonként eltérően 1-2% volt csupán H1N1 fertőzött. A Mexikóhoz közeli Floridában is csak az influenza fertőzöttnek gondolt emberek 17%-a volt valóban a H1N1 által megfertőzve. Más adatok szerint New York állam lakosságának mindössze 7%-a kapta el a fertőzést. Feltételezhető, hogy a CDC azért szüntette be az H1N1 gyanús esetek igazolását és követését, mert az cáfolná a járványt. Az influenza terjedését nem magyarázza a cseppfertőzés és az érintkezéssel terjedés. Természetesen így is fertőzhet, azonban a vizsgálatok azt mutatják, hogy a korábbi járványok esetén is, most is, a megfertőződött családtagok csak az esetek 10-20%-ban fertőzik meg családjuk többi tagját. John Cannell és munkatársai eléggé megalapozottnak tűnő elmélete szerint az influenza elsősorban az alacsony D vitaminszintű egyedeket fertőzi meg. Ezt támasztja alá három megfigyelés. Az egyik, hogy az USA-ban a színesbőrűek betegedtek meg jóval gyakrabban a mostani H1N1-ben. A színesbőrűeknek még a fehéreknél is alacsonyabb a D vitaminszintje, mert sötét bőrük miatt alacsonyabb a D vitaminszintjük. A másik, hogy az elhízottaknak hatszor nagyobb a kockázata a H1N1 elkapására. Márpedig az elhízás közismerten alacsonyabb D vitaminszinttel szokott járni. A harmadik, hogy az influenzában sajnálatosan meghalt 36 kisgyermek kétharmadának valamilyen agyi rendellenessége volt, és feltételezhetően alacsony volt a D vitaminszintjük. (Nem játszottak a napon, ill. pl. az antiepileptikumok csökkentik a D vitaminszintet). A D vitamin teóriát igazolja az influenzajárványok kitörésének „időzítése’” is. Az influenza az északi és déli féltekén is télen jelenik meg, amikor már elég alacsony a lakosságban a D vitamin szint. Nyáron, amikor magas a D vitamin szint, alig lehet valakit -akár szándékosan is-, influenzával megfertőzni.
A közegészségügy emberei, élükön a Nemzet Genetikusával, azt bizonygatják, hogy a terhesek különösen nagy veszélynek vannak kitéve, mert fogékonyabbak az influenzára. Ezt még korábbi adatokból következtették ki. Az ausztrál és új-zélandi 250 000 terhes nőből összesen 66 került intenzív osztályra. Az is kiderült, hogy a megfertőződött terhes nők jó része súlyosan elhízott volt, vagyis nem a terhesség a nagy kockázati tényező, hanem az elhízás. Egyébként a gyermekek körében is az elhízás jelenti a nagy kockázatot az influenzával szemben.
Az oltani vagy nem oltani kérdésre a közegészségügy primitív válasza az, hogy „ha nem oltatod be magad, meghalhatsz”. Ez az üzenet azonban azt sugallja, hogy az oltások komoly védelmet jelentenek. Ez azonban egyáltalán nincs így. Az USA-ban, majd Olaszországban is összevetették a 65 év felettiek influenza halálozását a korábbi évekével, amikor még alacsony volt az oltottság. Kiderült, hogy semmit nem változott az influenza halálozás, dacára annak, hogy ugrásszerűen megnőtt a beoltottak aránya.
Egy publikált cikket idézek, amelyben egy klinika két éven át követte az influenzával felvett gyerek eseteket és nem találtak különbséget az oltott és nem oltott gyerekek arányában. A Cohrane Library 2009-ben kiadott elemzése szerint 2 éves kor alatt az influenza oltás hatékonysága a placebojéval azonos. Az elemzők felhívták a figyelmet arra, hogy gyakorlatilag nem létezik kisgyerekekre biztonsági vizsgálat.
Ezzel függhet össze az, amire Neil Miller hívta fel a figyelmet, miszerint az öt év alattiak tömeges oltása előtt az évi gyermekhalálozás 10-30 között mozgott, a tömeges oltások elkezdése óta viszont 78-116 közt mozog.
Több nagy amerikai vizsgálat azt igazolta, hogy az oltott és nem oltott terhesek közt nem volt megbetegedési arányban különbség.
Úgy tűnik tehát, hogy gyakorlatilag a teljes a legnagyobb kockázatúnak tekintett csoportokra nézve (gyerekek, terhesek, idősek) az influenzaoltás nem tűnik hatékonynak. Nyilván igaz ez a kisebb kockázatú csoportokra is. A hatástalanságnak sok oka lehet, pl. hogy az oltóanyag vírustípusa nem egyezik a vadvírusok típusával, vagy nem alakul ki immunválasz az oltásra, mint pl. a 2 évnél kisebb gyerekek esetén tapasztalták.
A terhes anyák oltásának azonban vannak más kockázatai is. Kezdjük ott, hogy terhes nők esetén ugyancsak nem áll rendelkezésre biztonsági vizsgálat. A Nemzet Genetikusa megesküdhet, hogy az oltás nem veszélyes, de ezek üres, hatásvadász szavak, mert nincsenek a birtokában tudományos adatok. A személyes meggyőződés itt nem sokat ér. Laura Hewitson és munkatársai 2009-ben jelentettek meg egy tanulmányt, amelyben először igazolták közvetlenül, hogy újszülött makákóknál, thimerosalt (higany tartalmú tartósítószer) tartalmazó oltást adva nekik, komoly fejlődési zavarok támadtak. Laura Hewitson személyes érintettsége annyi az ügyben, hogy gyermeke oltás következtében fejlődési zavarokban szenved, valószínűleg autista lett. A oltással bevitt higany és az autizmus, ill. más fejlődési zavarok közti kapcsolat egyáltalán nem olyan hagymázas elképzelés, mint azt a közegészségügy állítja. David Ayoub és Edward Yazbak 2006-ban megjelent elemzése szerint egy influenzaoltással a megengedett higanybeviteli érték többszörösét szenvedi el a nő és így a magzat is. Gyerekeknél ugyancsak 10-15-szörös értéket halad meg a napi megengedett higanybevitelnél az egy oltóanyag higanytartalma. Az állatkísérletek azt mutatják, hogy a thimerosal magzatelhalást, vetélést, koraszülést, és későbbi termékenységi problémákat okozhat. A thimerosal bomlástermékeinek és a szervetlen higanynak hasonló hatásai vannak.
A szerzők végkövetkeztetése, hogy terhesek esetében az influenzaoltásnak oly csekély előnye ígérkezik, viszont oly nagy kockázatai vannak, hogy véleményük szerint az oltás nem indokolható meg.
Mostanság a szezonális és a H1N1 oltást egyidőben beadják, egyiket a jobba, másikat a balba. Egy nagy publicitást kapott kanadai vizsgálat, amelyben 12 millió ember adatát dolgozták fel, azt bizonyította, hogy a szezonális influenza elleni oltás kétszeresére fokozta a H1N1 fertőzés kockázatát.
Felelősséggel senki nem mondhatja a másiknak, hogy „ne oltasd be magad”. Ezt mindenkinek magának kell eldöntenie megfelelő tájékozódás után, mérlegelve az oltással és az influenzával szembeni félelmeit. Azonban felmerül a kérdés, miért agitál akkora gőzerővel a közegészségügy bérelt martalócaival az oltásra. Mióta aggódnak ennyire az emberek egészségéért? Tényleg a merő jóindulat hajtja őket? De ilyen hévvel? Én azt tartanám korrektnek, ha mindenkit tájékoztatnának, aki kérdez, azt még külön is, de miért ez a megfélemlítő, érzelmekre ható demagóg kampány?
Most túl az üzleti szempontokon, amibe én nem látok bele, ezért feltevéseket sem szeretnék megfogalmazni, lehet egy általánosabb oka ennek a vakbuzgóságnak.
A közegészségügy valójában folyamatosan baklövéseket követ el, még ha ez nem is tudatosul mindig az emberek fejében. A közegészségügy kormányzati megbízásból megkapta a feladatot, hogy be kell oltani az országot. Az ország meg elkezdett ellenállni ennek.
Úgy tűnik, ez mérhetetlenül feldühítette a közegészségügyet, mert pontosan érzékelik, hogy nincs tekintélyük. És minél sikertelenebb lesz az oltási kampány, annál kevésbé lesz tekintélyük. Ha sikerülne elérni egy bizonyos oltottsági szintet, bárhogyan is alakulna az influenzajárvány, a közegészségügy csak jól jöhetne ki belőle. Ha enyhe a járvány, azt mondhatja, megvédte a nemzetet. Ha hullanak az emberek, akkor meg azt mondhatja, hogy lám-lám, mégis csak be kellett volna oltatniuk magukat a lázadóknak is.
De mi van, ha –mint az előrejelzések mutatják – enyhe lesz a járvány és nagyon alacsony lesz az oltottsági szint? Akkor napnál világosabban kiderül, hogy megint blöff volt, megint fölöslegesen dobtak ki milliárdokat (igaz, ami egyik oldalon kiadás, az valakiknek mindig bevétel), és a közegészségügy maradék tekintélye is megtépázódik.
Én azt gondolom, lassan már csak ez az egy tétje van az oltási kampánynak.
A bejegyzéshez sok érdekes cikk olvasható a www.tenyek-tevhitek.hu – n.
Gazdasági–politikai háttér
A német gazdaságra a több éve tartó stagnálás után 2004 és 2006 között lassú növekedés volt jellemezhető (1,6%-2,7%). 2007-től a gazdaság növekedése kezdett visszaesni (2007:2,3%; 2008-ban 1,7%). A pénzügyi-gazdasági válság kitörése és elmélyülése a német gazdaságot is megrázta, habár jelenleg a gazdaság helyzetéről kirajzolódó kép kedvezőbb, mint ahogy azt várták. A válság nem egyformán érinti az ágazatokat. Legjobban az exportáló vállalatokat és a belföldi keresletre beruházási javakat gyártókat érintette. A gyógyszeripar, a biztosítási ágazat, az élelmiszer-feldolgozóipar, a vendéglátás, a kiskereskedelem és a személyi jellegű szolgáltatások stabilabb helyzetben vannak. Az egy főre jutó GDP vásárlóerő paritáson számolva 2007-ben 34393 USD volt.
A munkanélküliségi ráta 2005-től 2009-ig csökkent (2005: 10,6%, 2007: 8,3%, 2008-ban 7,2%). A gazdasági vállság miatti létszámleépítések és elbocsátások miatt azonban 2009-től ismét növekedés várható a munkanélküliek számában.
A GDP-arányos államháztartási hiány 2008-ban a GDP 0,1 % volt. 2001 óta 2006 volt az első év, amikor a mutató nem haladta meg a maastrichti kritériumokban meghatározott 3% -os határt, (értéke:1,7% volt). A 2007. évben a hiány az előrejelzéseknek megfelelően csökkent és a GDP 0,2%-a körül alakult.
A fogyasztói árak a 2008-ban 2,8%-kal nőttek. A bruttó államadósság mértéke a GDP 65,9%-a volt.
Németország államformáját tekintve szövetségi köztársaság. A német Bundestagban a legutóbbi 2009. évi 17. választás eredményeképpen a következő pártok alkotják a kormánykoalíciót: a konzervatív Német Keresztény Demokrata Unió (CDU), a Keresztény Szociális Unió (CSU) és a Szabad Demokrata Párt (FDP). A választások eredményeképpen az ellenzékhez tartoznak: Szociáldemokrata Párt (SPD), a Zöldek (Bündnis 90/die Grünen), valamint a Baloldali Párt (Die Linkspartei).
Egészségügyi rendszer
A német egészségügyi ellátás szervezete a szövetségi államrendhez alkalmazkodik. Az irányítás felelőssége a szövetségi és a tartományi kormányok között, valamint a helyi egészségügyi hatóságok és szervezetek között oszlik meg. Az egészségügyi ellátás állami feladat, de a szövetségi, tartományi szolgáltatókon kívül számos nonprofit és profitorientált szervezet is részt vesz benne.
Németországban a lakosság körülbelül 90%-a részesül a szolidáris alapú kötelező egészségbiztosításban, mintegy 10% a magán egészségbiztosítókkal szerződöttek aránya (2008). A magán biztosítókkal szerződők körébe a vállalkozók, köztisztviselők és a bizonyos jövedelmi szintet meghaladó (4050 euró/hó) lakosok tartoznak. Kiegészítő magán biztosítással (2007) a lakosság 24%-a rendelkezik, melyből a kötelező biztosítottak aránya 17%-ot tesz ki.
A kötelező egészségbiztosítás egyrészt a tartományi fennhatóság alatt álló, de pénzalapjukkal önállóan gazdálkodó biztosítókon, másrészt szövetségi szintű kötelező biztosítókon alapul. A biztosítók non-profit módon, önkormányzati elven működnek.
Finanszírozás2007-ben az egészségügyi kiadások az ország GDP-jének 10,4%-át tették ki (OECD átlag: 8,9%). Németország az egyike azoknak az Európai Unióhoz tartozó tagországoknak tehát, ahol a GDP egészségügyre fordított hányada igen jelentős. Az állami költségvetés egyik leggyorsabban növekvő tételéről van szó, melynek fő okai a demográfiai változások és a magasabb minőséget biztosító, de ezzel együtt drágább orvosi technika alkalmazása. Ezzel egy időben az egy főre jutó egészségügyi kiadás alapján (2007: 3 588 US dollár vásárlóerő paritáson) Németország az OECD országok rangsorában már csupán a tizedik helyet foglalja el. (2007-ben az OECD országokban az egy főre jutó átlagos egészségügyi kiadás 2964 US dollár volt. A legmagasabb egy főre jutó kiadás az Egyesült Államokat (7290 US dollár) jellemezte, majd Norvégia, Svájc és Luxemburg következnek a sorban 4000 US dollár feletti kiadással.)
Az egészségügyi kiadások 2000 és 2007 között éves szinten Németországban átlagosan 1,4%-kal növekedtek, ami más OECD országokkal összehasonlítva az adott időszakban a legalacsonyabb növekedést jelenti (OECD országok átlagos növekedése 2000-2007: 3,7%). Az egészségügyi kiadások relatív lassú növekedés részben a reformok költségcsökkentő intézkedéseinek köszönhető.
Az egészségügyi ellátás anyagi hátterét túlnyomórészt a közkiadások nyújtják (2007-ben az állami és magán költségviselés megoszlása 76,9%, illetve 23,1%).
Az állami szektor részéről főként a kötelező betegbiztosítás járulékaiból (50% felett), az 1996-óta egyre jelentősebbé való ápolásbiztosításból (közel 10%), illetve az adókból (mintegy 10%) befolyt bevételek, a magánszektor részéről a magánbiztosítási díjakból (közel 10%) és a privát kiadásokból származó bevételek dominálnak.
A teljes tanulmány a csatolt PDF dokumentum megnyitásával érhető el. VN)
Kapcsolódó anyagok: nemetorszag2009.pdf2009-11-02
114 esetben jelentettek mellékhatásokat ( Forrás: Läkamedelsverket )
(A svéd Gyógyszerészeti Intézet)
Minden jelentett mellékhatás közvetlenül a vakcina beadását követően lépett fel. A zárójelben levő számok azt mutatjak ami biztosan a vakcinációhóz köthető, a többinél még bizonyitani kell az összefüggést.
12 (10) - influensaliknande symtom (influenza szerű tünetek)
10 (8) - allergiska reaktioner (allergiás reakciók)
9(8) -andnöd (légszomj)
7 (5) – feber (láz)
7 (6) - huvudvärk (fejfájás)
7 (7) - domningar (zsibbadás)
6 (5) - allvarlig allergisk chock (súlyos allergiás shock)
6 (6) - nässelutslag (csalánkiütés)
5 (5) - hudsvullnader (bőrduzzanat)
5 (0) – dödsfall (haláleset)
4 (4) - yrsel (szédülés)
4 (4) – illamående (hányinger)
3 (3) – buksmärtor (hasi fájdalom)
3 (3) – hudförändringar (bőrelváltozások)
3 (3) – värmesvallningar (hőhullám)
3 (3) - lokal reaktion (helyi reakció)
3 (2) – smärta (fájdalom)
3 (2) - temperaturstegring (hőemelkedés)
2 (2) – frossa (hidegrázás)
2 (2) - högt blodtryck (vérnyomásemelkedés)
2 (2) – hjärtklappning (szívdobogásérzés)
2 (2) – kräkningar (hányás)
2 (2) – smakförändringar (megváltozott ízérzés)
1 (1) – ansiktsförlamning (arcbénulás)
1 (0) – ledsmärta (ízületi fájdalmak)
1 (0) – hjärtstillestånd (szívmegállás)
1 (1) – bensmärta (csontfájdalom)
1 (1) – bröstsmärtor (mellkasi fájdalom)
1 (0) – stroke (agyi ér katasztrófa, vérzés vagy infarktus)
1 (1) - diarré (hasmenés)
1 (1) - röda komplexa hudutslag (összefüggő vörös bőrkiütések)
1 (1) – epilepsianfall (epilepsziás roham)
1 (0) - blåmärken (kékfoltok, haematoma)
1 (1) – heshet (rekedtség)
1 (1) – hosta (köhögés)
1 (1) - hudutslag (bőrkiütés)
1 (0) - lågt blodsocker (alacsony vércukor)
1 (1) – klåda (viszketés)
1 (1) – medvetslöshet (eszméletlenség)
1 (1) - lymfkörtelsvullnad (nyirokcsomó duzzanat)
1 (1) - migrän (migrain)
1 (1) - muskelsvaghet (izomgyengeség)
1 (0) – muskelvärk (izomfájdalom)
1 (0) - lunginflammation (tüdőgyulladás)
1 (1) - psykisk påverkan (psychés zavarok)
1 (1) – känslorubbningar (érzészavarok)
1 (1) – svimningstendens (ájulási hajlam)
1 (1) - svullnad i munhåla svalg (nyálkahártya duzzanat a garatban)
1 (1) - synrubbningar (látászavar)
1 (1) – tungsvullnad (nyelvduzzanat)
1 (1) – värk (fájdalom)
1 (0) - ögonirritation (szem irritáció)Forrás: Läkemedelsverket
Itt pedig néhány adat magáról a betegségröl:
Vecka
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
Andel positiva prover (%)
(pozitiv tesztek aránya%)7%
7%
10%
13%
6%
4%
5%
4%
3%
10%
15%
Antal analyserade prover
(elvégzett vizsgálatok száma)817
878
977
1349
2722
2848
1838
1340
997
1001
1132
Publicerad i nyhetsbrevet 2009-10-21
A sertésinfluenzásnak gondolt és mikrobiológiai vizsgálatra küldött minták pozitivitás is elég érdekes. Elég kis számban sikerült bizonyítani a H1N1 fertőzést. A találati arány itt sem jobb mint Magyarországon.
Aktuell vecka
(aktuális hét- 42.)Totalt
Antal rapporterade fall
(Jelentett esetek száma)198
1778
Varav sjukhusvårdade
(kórházi ápolásra szorulok száma)13
145
Varav dödsfall
(halálesetek)0
2
Ha bebizonyosodik hogy az 5 haláleset (nem fogják bizonyítani az tuti) összefüggésbe hozható a védőoltással akkor elmondhatjuk, hogy a Pandermix áll eddig nyerésre az influenzával szemben 5:2-re.
Itt pedig Svédország influenza térképe:
A térképen található számok az adott megye összes jelentett H1N1 esetszámát mutatja. A fent található színskála a 100000 lakosra jutó megbetegedések számát mutatja a 42. héten. Az oszlop diagrammok pedig a 100000 lakosra jutó megbetegedések számát a 27. és 42. hét közötti időszakban.
http://psycho.blog.hu/2009/11/01/sulyos_megbetegedesek_az_influenza_vakcinatol
Konkurenciahelyzet a kórházügyi piacon Dániában
Azok a dánok, akik egy hónap leforgása alatt nem nyernek felvételt egy állami kórházba, újabban az állami egészségügyi szolgálat költségén privát kórházban kezeltethetik magukat. Az elvet valójában 1993. óta alkalmazzák; csupán akkor a várakozási idő még három hónap volt, 2002-ben ezt két hónapra csökkentették. A szabályozás eredeti célja a várakozási időknek az állami kórházakban való csökkentése volt. A várakozás időtartama a beutalással kezdődött és a terápia megkezdéséig tartott. A konkurencia záradék nemcsak dán, hanem külföldi kórházakra is vonatkozik. A várakozási idő egy hónapra csökkentése azzal a feltétellel együtt lépett hatályba, hogy a felvevő privát klinika kezelési szerződést köt az illetékes dán regionális hatósággal. Ezenkívül tisztázni kell, hogy a terápiát az országban egyetlen más állami kórház sem vállalja.
Az új, rövidebb várakozási időt a liberális-konzervatív kormány vezette be, amely ehhez elnyerte a jobboldali populista dán néppárt támogatását is. A szociáldemokraták ellenezték a döntést. A szolgáltatók körében szkepszis uralkodik: ők túl rövidnek találják az újonnan engedélyezett várakozási időt. A reformmal a finanszírozók, a regionális kormányzatok sem elégedettek. A privát kórházakban vagy külföldön végzett kezelések csak drágábbak lehetnek, mint a hazai állami kórházakban.
A reform eredményei azonban beérni látszanak. Az állami kórházakból érkező jelzések szerint arra következtethetünk, hogy a kapacitások bővíthetők. Egyes regionális kormányok „garancia kórházakat” jelöltek ki, amelyek kilátásba helyezik, hogy a várakozási idő lejártával minden beteget befogadnak. Ennek fejében magasabb térítést kapnak a regionális kormányzattól. Más kórházaknak viszont azzal kell szembenézniük, hogy a privát kórházak jobb fizetéseikkel elvonják tőlük a munkaerőt. További probléma a „duális orvosi praxisok” megjelenése. Az orvosok az állami egészségügyi szolgálatnál végzett tevékenységük mellett privát kórházaknál is munkát vállalhatnak. Ennek során megkörnyékezi őket a kísértés, hogy a lukratív privát praxisra több energiát fordítsanak, mint főállásukra. Ennek eredményeként az állami egészségügyi szolgálat olyan mértékben veszít vonzerejéből, ahogyan a privát szektor nyereségesebbé válik. Ez egy lappangó privatizációhoz vezet. A kettős praxisok betiltására irányuló felhívások a kormányzati oldalon eddig süket fülekre találtak.
A kórházi piacon megjelenő konkurenciahelyzetnek a betegek és a menedzserek körében való értékelése inkább pozitív eredményeket hozott felszínre. A kezelést külföldön igénybevevő betegek száma mindazonáltal a várakozásnál alacsonyabb. A lehetőség szerint a lakóhelyhez közeli kezelés fejében az emberek gyakrabban eleve számolnak a hosszabb várakozási idővel. A dán egészségügyi intézet vizsgálata nem igazolta azt a gyanút, hogy a privát kórházak majd mazsolázni fognak a könnyen és olcsón kezelhető betegek között. (KB)
In: Sophia Schlette – Kerstin Blum – Reinhard Busse:
Gesundheitspolitik in Industrieländern, Ausgabe 10
(2009), 130-132. p. Verlag Bertelsmann Stiftung (Tömörítvény)
