2013. november 24., vasárnap



Abortusz és biológia

Anyaság biológiai nézőpontból A legtöbb emberi viselkedés különböző evolúciós stratégiákból szerveződik. Ezek mindegyike valamilyen ökológiai ill. szociális élettérhez való alkalmazkodás eredményeként alakult ki. Egyik esetben az egyik viselkedési taktika, a másik esetben a másik válhat optimális válasszá. Amikor a környezet változik, az ember - sokszor nem tudatosan - átkapcsol valamelyik új viselkedésformára, mert a korábbi nem felel meg a megváltozott feltételeknek. így pl. az anya és utóda közötti kapcsolat nagyon sokféle formát ölthet és ezek komoly erkölcsi következményeket hordoznak. A szociobiológia központi tétele szerint az emberek, éppúgy mint az állatok, arra szelektálódtak, hogy növeljék azoknak az utódoknak a számát, amelyek egy adott környezetben nagy valószínűséggel felnevelhetők. Elsősorban közvetlen leszármazottaink biztosítják azt, hogy génjeink elterjedjenek a következő generációban.

Éppen ezért a gyerekek születését, felnevelését, gondozását biztosító viselkedéseink nagy adaptív előnyt élveztek. Ez az evolúciós alapja annak, hogy olyan érzelmek és erkölcsi parancsok alakultak ki bennünk, amelyek a gyermek iránti szeretetben és az érte érzett felelősségben nyilvánulnak meg. Kevés ember van, aki nem akar gyereket és nem érez iránta ragaszkodást. Teológusok és erkölcsfilozófusok gyakran hivatkoznak erre a tényre, amikor az abortusz teljes tilalma mellett érvelnek . Úgy tűnik, biológiailag arra vagyunk predesztinálva, hogy utódokat hozzunk létre és azokat mindenáron megtartsuk. A valóságos helyzet azonban ennél jóval bonyolultabb. Az emberek, különösen a nők, korlátozott kapacitással rendelkeznek arra, hogy gyerekeket szüljenek és neveljenek fel. Egész életükben maximum 15-20 utódnak adhatnak életet, akik felnevelésébe sok időt és óriási energiát fektetnek. Különösen a múltban rakott ez nagy terheket a nők vállára. Ritkán adatott meg, hogy az elérhető maximális számú gyereket optimális körülmények között neveljék fel. Éppen ezért szabályozniuk kellett szülői ráfordításuk mértékét, intenzitását és időzítését. Arra szelektálódtak, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokat bizonyos szempontok szerint osszák el utódaik között. Ebben elsősorban két tényezőcsoport játszik szerepet: a környezeti feltételek és az utódok olyan biológiai paraméterei mint kora és egészségi állapota. Mindezek eredményeként a nők a szaporodási stratégiák széles készletével rendelkeznek. A természetes szelekció olyan döntéshozó mechanizmust alakított ki, amely egy adott környezetben képes növelni a szaporodási nyereséget (túlélő utódok száma) a szaporodási veszteség rovására. Ilyen veszteség az anyai gének "elvesztése" a csecsemőkori halálozás következtében, az anya egészségügyi állapotának súlyos korlátozása, az anya szülői gondoskodásának "elpazarlása" olyan utódra, aki nem képes majd életben maradni és szaporodni. De ilyen veszteség lehet napjainkban a nő számára az is, ha megnövekedett családi terhei miatt gátolva érzi magát személyes életének, mindenekelőtt munkájának és szórakozás ának a végzésében. Röviden azt lehet mondani, hogy a nők erős vágyat és érzelmi elkötelezettséget éreznek a gyerekek szülésére és felnevelésére, de sok esetben adaptíve előnyös a gyermekvállalás és gondozás megtagadása ill. egy másik gyerekre való átruházása. Miután a 6. fejezetben részletesen beszéltünk ezekről a stratégiákról, most megelégszünk néhány viselkedési tendencia bemutatásával.

A vizsgálatok azt mutatják, hogy instabil és előrejelezhetetlen társadalmi feltételek között növekszik az utódok száma (r-szelekció) a művi abortusz csökkenésével és a gyermekbántalmazás kockázatának emelkedésével együtt.


Az abortuszok, elhanyagolások és gyermekgyilkosságok nagy részéért szerte a világon a megfelelő anyagi források hiánya, az egymást követő szülések közötti rövid időtartam és az apa mint jövedelemforrás hiánya vagy nem ismerete a felelős. Olyan körülmények ezek, amikor az utódok várható túlélése és ezzel a szülők genetikai képviseletének biztosítása nagyon kockázatos. Ugyanez vonatkozik a gyerekek biológiai sajátosságaira.
A fizikailag és szellemileg visszamaradott gyerekek a szülői elhanyagolás és bántalmazás nagyobb kockázatának vannak kitéve. Hasonlóképpen sokszorosára növekszik a nem vérrokon gyerekek elhanyagolásának valószínűsége mostoha szülők jelenlétében. A gyerekek kora szintén befolyásolja a szülői gondoskodás formáját: az idősebb utódok, akik közelebb vannak a szaporodóképes korhoz és akikbe már több szülői gondoskodást fordítottak, az elhanyagolás és bántalmazás kisebb kockázatának vannak kitéve mint a fiatalabbak. Szintén fontos a gyermekek neme: számos kultúrában elterjedt gyakorlat a fiúk előnyben részesítése a lányokkal szemben, elsősorban a társadalmi hierarchia csúcsán. Ennek egyrészt társadalmi okai vannak; a fiúk azok akik tradícionálisan biztosítják a vagyon és presztízs családi pozícióit. Másrészt része egy evolúciós stratégiának: a sikeres hímek nagyobb mértékben képesek elterjeszteni szüleik génjeit mint nőstény testvéreik.
Abortusz: igen vagy nem?

Mit mondhatunk ezek után az abortusz etikai státusáról, amely napjaink egyik nagyon égető kérdése? A szülői viselkedés nagyon széles tartományt foglal magában, amely a legkülönbözőbb szaporodási motivációkból szerveződik. Az anya biológiai érdekei egyik esetben a csecsemő felnevelését, másik esetben az abortuszt, egy harmadik esetben pedig az egyik utód kisebb mértékű gondozását és a másikkal való nagyobb törődést szolgálják. Ebben az értelemben az abortusz a nők reproduktív stratégiájának fontos része, adaptív válasz bizonyos környezeti hatásokra. Ennek ellenére a tradícionális egyházak és vallási közösségek többsége egy szélsőségesen abortuszellenes nézőpontot fogalmaz meg. Valamennyi világvallás tiltja a magzati élet önkéntes megszakítását. A budhizmus és a hinduizmus az abortuszt az újjászületések végtelen körforgásába való illetéktelen beavatkozásnak minősíti; az iszlám az élet elparazlásaként fogja fel; a kereszténység pedig az emberi élet szentsége elleni merényletnek tartja. Ezeket a tételeket egy nagyon sajátos történelmi helyzet hozta létre. Valamennyi világvallás kezdetben a hívők szűk csoportjából szerveződött. A cél nem csupán a vallási tanok elterjesztése volt, hanem egyúttal a csoportok megerősödése és növekedése. Ezeknek a vallási közösségeknek elemi érdekében állt, hogy a vallás népszerűsítésével együtt növeljék leszármazottaik körét. Nem csoda, hogy a szent iratokban szereplő próféták egyúttal biológiai értelemben is "alapító atyák" voltak, akiktől a nemzetség eredt. A korai vallási csoportokat szinte mindenhol ellenséges társadalmak vették körül - gondoljunk pl. a keresztény kommunákra. Terjeszkedésük egyik előfeltétele volt, hogy növeljék a hitközösség létszámát, aminek eszközéül a térítésen kívül a nagy szaporaság kínálkozott. Az állandó harcokból származó veszteségek, a betegségek miatti halálozások, nem kevésbé a távoli vidékekre irányuló misszionárius utak sok utódot igényeltek. Ezeket a gyerekeket viszonylag biztonságosan fel tudták nevelni a közösségen belül, mert támogatásra számíthattak a velük együtt élő rokonok és hittársak személyében. Nem volt értelme az abortusznak és gyermekgyilkosságoknak, amelyek egyébként a környező kultúrákban már ekkor is a gyermekszabáIyozás fő eszközei voltak. Az abortusz tilalma így hozzájárult a kereszténység és más nagy egyházak sikeres elterjedéséhez, amely tovább erősítette a magzati élet sérthetetlenségének az erkölcsi parancsát. Azzal együtt, hogy a keresztény egyház fokozatosan megerősödött, abortuszellenes szemlélete bonyolult teológiai és metafizikai érvekkel gazdagodott. E tilalom egyre kényszerítőbb jelleget öltött Európa lakossága számára. Jelenlegi formájában mindenekelőtt a magzat élethez való elsődleges jogát hangsúlyozza. A keresztény teológusok és morálfilozófusok többsége szerint a megtermékenyített petesejt élő személynek vagy legalábbis potenciális személynek tekinthető, akit nem szabad meggyilkolni. Ezt az alapelvet, amely az élet szentségének védelmét hivatott szolgálni, időt és kultúrákat átívelő egyetemes tételnek tartanak. A valóság azonban bonyolultabb képet mutat. Még a katolikus hívők is gyakran megszegik ezt a szabályt. Az emberek mindenhol követnek el abortuszt, amelynek aránya meglepően magas. Olaszországban, amely pedig ma is a katolikus hit egyik bástyája, a vizsgálatok szerint 345 művi abortusz esik 1000 szülésre. Az abortusz és gyermekgyilkosság mindig is lényeges eleme volt a populációnövekedés szabályozásának szerte a történelmi Európában. Annak ellenére, hogy az egyházi hatóságok súlyosan büntették ezeket a vétségeket, olykor az élve eltemettetés és elégetés módszerét is alkalmazva. Sőt, egy jelenlegi ausztráliai vizsgálat szerint a megkérdezettek 55%-a azt állította, hogy törvényesen meg kellene engedni a szellemileg vagy fizikailag visszamaradott újszülöttek feláldozását. Mindezek az adatok újból azt a különbséget húzzák alá, amely az erkölcs mint lelkiismereti-érzelmi parancs ill. mint kulturálisan kialakított szabályok és normák készlete között húzódik. Az emberek akkor is készek követni meggyőződésüket, ha az esetleg szemben áll a tételes normákkal. Az abortusszal kapcsolatos vallási előírások csak akkor meggyőzőek, ha egybevágnak az egyének törekvéseivel vagy egyszerűen az embereknek nincs más választásuk. Minden más esetben az emberek várhatóan saját érdekeiket fogják követni, beleértve azokat, amelyek biológiai természetűek. Az egyének persze sokféle hatásnak vannak kitéve erkölcsi döntéseik során. Az abortusszal kapcsolatos állásfoglalást nagymértékben alakítják az olyan értékek mint a társadalom érdeke (különösen a csökkenő népességű országokban), az anya egészségi állapota, a magzat élethez való joga, stb. Ezek számbavétele során gyakran elfeledkeznek az egyik legfontosabbról: az anya biológiai érdekeiről. Evolúciós értelemben a magzat az anyai (és apai) gének kombinációja, része a nő (és a férfi) reproduktív viselkedésének. Ők azok, akik - nem feltétlenül tudatosan - kiértékelik a szaporodás várható előnyeit és hátrányait, és döntést hoznak génjeik továbbadásáról vagy annak időleges felfüggesztéséről. Az anyák, úgy gondolom, mindig is fenntartják a jogot saját szaporodásuk ellenőrzésére. Eközben olyan viselkedési stratégiákat működtetnek, amelyek az evolúció során alakultak ki bennük mint a környezethez való alkalmazkodás formál. Éppen ezért kevés sikerre számíthatnak azok a programok, amelyek az abortusz szélsőséges visszaszorítását ill. tiltását tűzik napirendre. Könnyen megjósolható, hogy a Római Egyház jelenlegi szinte teljes körű elutasítása a fogamzásgátló szerekkel és az abortusszal kapcsolatban nem maradhat fenn sokáig. Ha mégis tovább él, hatásuk valószínűleg csak az elszánt vallási aktivisták kis csoportjára fog korlátozódni. A széles tömegek olyan irányokban mozdulnak el, amelyek megfelelnek - egyebek mellett - biológiai érdekeiknek.

(Részlet Bereczkei Tamás A génektől a kultúráig című könyvéből.)




Blogger komment :

Az egészségügy egyik legkirivóbb ellentmondása, hogy számos életterület és társadalmi baj egészségügyi problémaként kerül kezelésre, az egészségügy hatalma nő(ne) de feladataihoz képest kevés az eszköze és beszűkült a szemlélete. Az egészségügyben csapódnak le valóban a társadalmi bajok. Az egészségügy látszólagos , de valóságos hatalma ezért is emelkedik túl szakmai kompetenciáján : sokat hárit rá a társadalom, és a " közlelkiismeret " megnyugszik , mert a megoldatlannak látszó problémáira lám van intézményes , sőt szakszerű megoldás. A gyerekvárás , és születés életfordulójának " vezénylésében " is az egészségügy játssza a kulcsszerepet , sőt sokszor a főszerepet is.

A népességszaporodás , a terhesség és a csecsemők őrzése állami egészségügyi feladattá tette a folyamat kontrollját : az egészségügyön kérik számon a népességszaporulat zökkenéseit ( a közelmúlt vitájában , az abortusz kérdésben a nők mellett az orvosokat vádolták meg , még gyilkosságok elkövetésével is. ) A megszületett és megnemszületett életekért viselik a felelősséget , hiszen a fogamzásgátlás modern módszereiben ugyancsak az orvosok kompetenciáját igénylik. Az egészségügy feladata a csecsemőhalandóság arányainak csökkentése - rajtuk kérik számon a terhesellátás zökkenőit , ők felelősek a veszélyeztetett terhesekért , ők vigyáznak a magzatokra. Az egészségügy feladatának látszik a peremhelyzetben lévő népesség születési katasztrófájának elkerülése is.Szerepet játszanak ott ahol a társadalmi elmaradottság a felelős, s a rossz helyzetet kellene korrigálni - koraszülés , csecsemőhalandóság , kis súlyú magzatok kockáztatása,vagy károsodottan született gyerekek ellátása is az egészségügyre hárul.



Összegezve a rossz társadalami helyzetben élők családok magas gyermekszámának néhány jellegzetes okát , a következőket mondhatjuk : a természeti népekre jellemző "naiv állapot" következménye az élet befolyásolásának korlátozottsága. Nem emelkednek, vagy nem tudnak felemelkedni a vegetativ lét fölé. A naiv tudat mindent elfogad , ami van , mert kötődik a természethez , és mert nincsenek eszközei a beavatkozásra. Ebben segitenek azok a " varázslatok", misztériumok , amelyek a kényszer elfogadását áldássá változtatják , nemesitik.

A másik fontos inditék az alávetettség elfogadása Az, hogy soha , semmibe, se természetbe , se társadalomba,semmikor nem tudott beleszólni , nem volt részvételi joga a saját életében sem. Nem tud élni, csak túlélni, szándék és erő csak a mai enni-innivaló megszerzésére futja , a következő nap a legtávlatosabb cél. Ezért áldásnak kell felfogni a kényszert. Nem ismeri a választás lehetőségét és jogát , elfogadja a mindenható magasabb hatalom diktátumát az van, ami elrendeltetett. Más a tudatlanság állapota, amikor nincs saját élete és a teste felett semmilyen rendelkezési lehetősége. Nem tudja mi történiok, miért. Nem tudja, ezért nem is képes azt befolyásolni.

A harmadik állapot, amikor módja van a választásra , van hozzá ismerete és tudása, de a természet parancsának isteni közvetitésével semmit nem állit szembe. Teljes alázattal, sőt örömteli alázattal fogadja , és beteljesiti elrendelt sorsát. Megszentelt tradició vezeti, amely folytatja ,elfogadja a világ és a természet rendjét. A vallás- elfogadás lényege , hogy a gyerek isteni ajándék , és hála illeti érte. Isten akaratának elfogadása alázat , a gyermek nevelése Istentől ránk ruházott kötelesség , és egyben dicsőség is. Amennyiben az anyagi eszközökben van hiány, ott a bizalom , " ha az Isten báránykát adott, legelőt is ad hozzá ". Talán ennél is erősebb a parancsok elfogadása, az alázat, a belenyugvás, a bizalom. A társadalmi bizonytalanság eltörpűl , a belső kétség elenyészik a magasabbrendű bizalom , az Isten igéretének biztonságával szemben.

Az első naiv állapot , amikor nem kérdés , hogy bármit is lehet, vagy kell tenni a természet folyamata ellen. A második , amikor nincs se társadalmi , se önkontroll a szülés fölött. A harmadik , ha hiányzik a befolyás önmaga testére, mert minden kontroll a mások kezében van. A negyedik olyan ellenerő , amelyik az embernél nagyobb hatalom bizalmára épit , a romló feltételekkel szembe : vallás , hit , etnikum, nemzetségi érdekek döntenek.


Alapvető életkérdésekről lévén szó, mint a fennmaradás, az utódlás ( család,közösség,nemzet ) érdeke, ezért mindig is folyt és folyik is küzdelem a népszaporulatért. Bár a " természet szabályoz " , de a társadalom beavatkozik. A hatalmi erőknek mindig igen erős beleszólási igénye volt a szaporodás kérdésébe. A nagy alapvallások kemény , kikerülhetetlen törvényekkel biztositották befolyásukat e téren. Minnél távolabb vannak a vallások a polgárosulás értékeitől - az egyéni szabadságtól , és modernségtől - annál keményebb szabályok és tilalmak alapján akarnak beavatkozni az élet egészsébe. Hasonlóan a világi hatalmak , amelyekben az élet alapkérdései hatalmi kérdések lesznek. Hiszen a hatalom sokszor törekedett a magánélet kisajátitására , hogy közérdekké tegye saját érdekét. Igy a hatalom erejének bizonyitására a gyerekszaporulat felletti döntést is befolyása alá vonja. Minnél távolabb van a hatalom a szabadságjogoktóűl és az emberi autonómiától, a tudomány rendelkezési eszköztárától, annál erősebb a beleszólási igénye az életnek erre a területére, arra , hogy törvényekkel regulázza s egyben a lelkekbe is beépitse hatalmát.



Napjainkban az emberi önrendelkezés több céljáért folyik a küzdelem. A természeti kötöttségek és meghatározottságok oldásáért , hogy azok emberérdeküvé formálódjanak. A különféle nézeteket nyilvánvalóan ideológiák , hitvallások és eszközök erősitik meg. A test -lélek feletti hatalom diktátumai ütköznek az önrendelkezés érdekében érvelő polgár jogi mozgalmakkal. Az egyéni döntés szabadságának korlátozását mindig valamilyen magasabbrendű eszme, vagy elv igazolja. Valóban ott a kérdés, hogy mikor , kinek van joga dönteni a gyermekvállalásban ? A magasabb érdekeknek nyilvánitott döntések azért jöttek létre , mert nem lehet az emberekre , és különösen az asszonyokra bizni a legfontosabb életkérdésekben a döntést. Ezért is a kérdés : VAN- E EMBERI JOGA A NŐNEK ?

Van -e joga az embernek , az egyénnek, különösen az embernek évezredek óta nem tekintett, jogtalanság állapotában tartott nőnek ( " asszonyállatnak " ) arra, hogy "átformálja" a természetet, kivált , ha " megtagadja " ezzel a szülés többszörösen is szentesitett kötelességét, és ezzel a természet és a vallás erkölcse ellen cselekszik. A női választás sok fundamentális tabut megsért : természeti elvet , biológiai kötelezettséget , történeti elvet , vallási parancsokat , közösségi érdekeket , vélt és képviselt magasabb érdekeket, és a férfi hatalmat is. Az abortusz szabadságáért folyó emberi jogi küzdelmeknek az a targikus ellentmondása, hogy a nőben a magzat megőrzésének ösztönös testi-lelki kötöttsége szembekerül valamilyen célracionális döntéssel. Feloldhatatlan dilemma ez , mert amikor a nő küzd az abortusz szabadság jogáért , egyszersmind küzd a kinzó megfosztás választható jogáért. A kinzás itt valóságos, hiszen igaz a testi szenvedés , mert a női test legérzékenyebb, legbensőségesebben védett részéből szakitanak ki erőszakkal egy darabot. És igazi lelki szenvedés, mert át kell élnie a megfosztás vesztességét.

A szülésekben és a szaporodásban benne van egy társadalom életállapotának kifejeződése. Ha azt feltételezzük , hogy a jólét és a biztonság a feltétele a gyerek szabad , és önkéntes vállalásának, akkor e logika szerint a jőlét több gyereket , a nyomor kevesebb gyereket jelent.

Pedig a valóság csaknem forditott. Mindenképpen ellentétes tendenciájú , mint a halálozás. A korai halál egyértelműen a társadalom anyagi -kulturális - civilizatorikus alacsony szintjének a függvénye. A gyerekszaporulat esetében világméretekben ez forditva van : minnél magasabb civilizatorikus szinten élnek egy országban, annál tudatosabb a gyerekvállalás, van családtervezés, kivánatos és korlátozotabb a gyerekszám. Minnél rosszaabak a társadalmi-gazdasági feltételek és egyenőtlenebbek az elosztási viszonyok, minnél nagyobb nyomorban és tudatlanságban élők tömege , annál magasabb a gyerekszaporulat. Ez más megfogalmazásban azt is jelenti , hogy a társadalom fejlettsége és a szaporodás szabályozása között erős korreláció van.

2013. november 22., péntek

2010. szeptember 17., péntek



FONTOS EMBER ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGY
Solymosi Tamás 2003-ban megjelent cikke

A magyar egészségügy hosszú évek óta mélyülõ válságának okait és jelenségeit elemezni sokak számára lerágott csontnak tûnik. Jelen írás egy eddig alig említett, illetve néven nem nevezett körülményre szeretné a figyelmet ráirányítani. A magyar társadalom elitjének felelõsségére.
A magyar társadalom elitjének nincsen személyes tapasztalata az egészségügy valós állapotáról.

A magyar egészségügy infrastruktúrája rendkívül lepusztult. A kórházi-rendelõintézeti zsúfoltság, a felújításra váró épületek, a hajszolt orvosok, az ellátás embertelen körülményei a beteg ember számára testi-lelki szenvedése mellett külön megterhelést jelentenek. Aki megteheti, reflexszerûen különutas megoldást keres. Fontos ember megteheti. Fontos ember számára elképzelhetetlen, hogy 10 percnél többet várakozzon, hogy nyolcágyas kórteremben feküdjön, hogy ne az elérhetõ legjobbnak tartott orvos foglalkozzon vele. Fontos ember számára elfogadhatatlan, hogy a mezei állampolgár által is járható, szabványos úton gyógyuljon.
Fontos ember tudja, hogy milyen állapotban van a magyar egészségügy, de nem tapasztalja meg. A megkülönböztetõ elbánás következtében jobbat tapasztal, mint amirõl hall és olvas. Ez az optikai csalódás az élet más területeire nem vagy csak sokkal kisebb mértékben jellemzõ. Fontos ember ugyanannyit fizet a benzinért, villanyáramért, ma még többnyire "állami" általános iskolába íratja gyermekét, és ugyanabba a Balatonba lógatja a lábát (bokáját), mint a többiek, ha nem is a szabad strandról. De Fontos egészen más egészségügyi ellátásban részesül, mint Mezei.
A magyar társadalom elitje megcsapolja a közfinanszírozott egészségügy szolgáltatásait.

Fontosék számára egy külön kórházat mûködtetünk, közpénzbõl. Fontos embert nem a kezdõ szakorvos, hanem a nagy tapasztalatú, jó nevû orvos vizsgálja és operálja, aki a fontos ember banális problémájára - szakmailag indokolatlanul - fordított idõt a valóban az õ nagy tapasztalatát igénylõ, súlyosabb állapotban lévõ mezei polgártól veszi el. Fontos ember betegsége esetén a külön- szoba mellé nagyon sokszor külön nõvért is kap, de mindezekért a hazai viszonyokhoz képest kiemelt szolgáltatásokért Fontos nem fizet, a korlátos szolgáltatásokból csak a mezei állampolgár rovására nyerhet extra ellátást.

Az elitnek érdeke fûzõdik az egészségügybõl történõ forráskivonáshoz.

A magyar állam a GDP-bõl sokkal kevesebbet fordít az egészségügyre, mint amire a társadalom jövedelemtermelõ képessége alapján képes lenne. A WHO adatai alapján vásárlóerõ-paritáson számolva a cseh egészségügyi közkiadások 50 százalékkal, a szlovén pedig 80 százalékkal haladja meg a magyar értéket, miközben Csehországban az egy fõre jutó GDP értéke csak 16 százalékkal, Szlovákiában 39 százalékkal magasabb, mint nálunk. E két országgal összevetve 225, illetve 840 milliárd (vásárlóerõ-paritáson 675, illetve 1150 milliárd) forint hiányzik évente a magyar egészségügyi közkiadásból. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Európa egyik legbetegebb nemzete vagyunk, ez az aránytalanság még kirívóbb. A véges költségvetési forrásokért folyó kõkemény lobbiharcban ezt az évi több százmilliárd forintot oda lehet csoportosítani, ahol az elit közvetve vagy közvetlenül érdekelt. Az elit ezzel a mezei állampolgár egészségügyi ellátásától elvont közpénzzel is a maga, illetve az általa fémjelzett gazdasági-politikai erõcsoportok pozícióját javítja.

A politikai elit elszabotálja az egészségügy átalakítását.

Az egészségügy átalakítása rövid távon nagyon jól artikulálható, és valós érdeksérelmeket okoz. Egészen biztos, hogy az a kormányzat, amelyik elszánja magát erre, az azonnali bukását kockáztatja. Az egészségügy több éve ténylegesen az összeomlás állapotában van. A romeltakarító szerepe hálátlan szerep, miközben az új épület átadásának hálás feladata csak évekkel és ciklusokkal késõbb aktuális. Ezért a négyéves ciklusokban gondolkodó politikai hatalomnak komoly érdeke fûzõdik ahhoz, hogy a piszkos munkát ne neki kelljen elvégeznie. Ne legyenek kétségeink afelõl sem, hogy az orvosok egy szûk, havi 500000-2000000 forintnyi feketejövedelmet szerzõ csoportjának komoly egzisztenciális érdeke fûzõdik az átalakítás halogatásához. Igen nagy az õ felelõsségük az orvosokkal szembeni sokszor ellenséges társadalmi közhangulat kialakulásában. Az orvostársadalom nagy részével ellentétben ezek a kollégáink elemi módon ellenérdekeltek abban, hogy a bûnös hálapénzrendszer megszûnjön, azaz ellenérdekeltek az orvosi fizetések méltányos rendezésében és a paraszolvencia megszüntetésével szükségszerûen együtt járó egészségügyi reformban.

Van-e olyan, hogy "megoldás"?

Mielõtt megpróbálnánk válaszolni, talán érdemes egy kis kitérõt tenni. Az európai társadalmak egyik fontos összetartó eleme a társadalmi szolidaritás elve. Az egyes országok gazdasági helyzetétõl, sõt politikai rendszerétõl is függetlenül az jellemezte kontinensünk túlnyomó részét, hogy a társadalom gazdasági-politikai elitje adók és járulékok formájában nagyobb részt biztosított jövedelmébõl a mindenki által elérhetõ állami szolgáltatások biztosítására. Az elit nem önszántából tette ezt, a társadalom hosszú évtizedek harca árán kényszerítette rá elitjét erre a közteherviselésre. E társadalmi szolidaritás kialakításában nyilvánvalóan benne van a keresztény európai hagyomány és a XIX. században virágzásnak indult szociáldemokrácia részben egymást erõsítõ, részben egymástól független hatása. Az elit cserébe olyan nyugalmas közállapotokat nyert, melyek közepette addig sosem látott mértékben növelhette saját anyagi-hatalmi erejét.

Az egyik lehetséges út tehát az lehetne, ha a társadalom rákényszerítené az elitet a korábbi közmegegyezéshez való visszatérésre. Sajnos be kell látnunk, hogy a társadalom ehhez ma gyenge. Hiába élünk de jure demokráciában, ha a demokráciából annak éppen az esszenciája hiányzik, a polgár. Az öntudatos, önkéntes jogkövetõ, mások jogait is betartó és betartató állampolgár. Bármilyen kínos is, de a helyzet ma (még) az, hogy választott vezetõink majdnem olyan távol vannak az egyszerû néptõl, mint voltak 40 éven keresztül az elnyomóink. Mivel a véleményformáló újságírók egészségügyi ellátásukat tekintve az elithez tartoznak, nem érzékelik a probléma valódi súlyát. Így nem véletlen, hogy a tényleges helyzet bemutatásában, netán a felelõsség feltárásában jóval kevésbé számíthat a médiára a társadalom, mint más ügyekben.

Mondhatnánk: a politikai hatalom felismerve a föntieket, talán meg is próbálkozhatna azzal, hogy a közjót elõtérbe helyezi. Sajnos ez az út egyelõre (?) járhatatlannak tûnik. A Magyarországon is uralkodóvá vált magángazdaság képviselõi és a közjó ügyeit intézni hivatott politikusi réteg - vegyük észre - jóformán egybeesik. Aki egyik nap bankvezetõ, másnap miniszter, aki egyik nap egy gazdasági konglomerátum vezetõje, másnap miniszterelnök. És amint politikai súlyt szerzett egy parlamenti képviselõ, azonnal bekerül ilyen-olyan félállami vállalatok igazgatótanácsaiba, felügyelõbizottságaiba. A politikai elit akkor tenne lépéseket az egészségügy átalakítása érdekében, ha ezt hatékonyan politikai tõkévé konvertálhatná. A fent leírtak miatt ez nemigen következhet be, marad tehát az ellenérdekeltség.

Jelen írás az elit felelõsségét boncolgatta, de nem feledkezhetünk meg a társadalom egészének közállapotairól sem. Az állampolgárok nagy részébõl hiányzik a tevõleges szolidaritás. A család határain túl nagyon kevesen néznek. Azt szívesen venné mindenki, ha a nála gazdagabb többet fizetne a közösbe, de egyre kevesebben vallják a szolidaritási elv lényegét, miszerint a nálam szegényebb viszont kevesebbet fizet ugyanazért. A társadalom és az elitje közötti hasonlóság ugyanakkor nem menti a politikai döntéshozókat. Õket azért is fizetjük meg közpénzekbõl az átlagosnál sokkal jobban, hogy a társadalom számára hasznos módon vezessék az országot. Ha ehelyett saját önös érdekeik szerint tulajdonképpen kijátsszák a társadalom egyes csoportjait egymás ellen, az finoman szólva nem az a feladat, amivel õket megbíztuk.

Ha az elit logikáját követjük, akkor a valószínû megoldást (?) a kötelezõ magánbiztosítás elvén alapuló, amerikai típusú rendszer jelenti majd - a társadalom minden tagját védõ szolidaritáson és a társadalombiztosítás elvén alapuló valódi reform helyett. Ebben az esetben nem a társadalom egésze alkotja a kockázati közösséget, hanem a kockázati közösségek vagyoni helyzet szerint rétegzõdnek. Itt is szolidárisak a befizetõk a hozzájuk hasonló vagyoni helyzetben lévõ befizetõkkel. Értelemszerûen minél jobb valakinek a vagyoni helyzete, annál magasabb színvonalú szolgáltatásban részesül.

Egy bizonyos alapellátást, egy "nyomoregészségügyet" valószínûleg minden állampolgárának biztosít a hatalom a jövõben is. De a ma még - legalább papíron - ingyenes szolgáltatásokért fizetni fog az állampolgár. Ne legyenek illúzióink, maradnak emberek ellátatlanul. A társadalom legszegényebb harmadából még többen fognak gyógyítható betegségben meghalni.

Ha többé-kevésbé sikeres lesz az átalakulás, és a magánbiztosítók költségei (mûködtetés + profit) nem lesznek sokkal nagyobbak, mint a mai tb költségei, akkor a társadalom egy jelentõs része számára a szolgáltatás mai színvonala tartható lesz, a felsõ 10-20 százaléké érzékelhetõen javul majd. Ráadásul a rendelõk modernek lesznek, a falak tiszták, az elõjegyzési rendszer - ha egyre hoszszabb listákkal is, de - átlátható lesz; világosan lehet tudni, ki mikor kerül sorra - legyen az vizsgálat vagy mûtét. Aki fizetni tud, bejut, aki többet tud fizetni, hamarabb kerül sorra. Sokan, nagyon sokan azonban kívül rekednek majd.

Kérdés, képes-e a társadalom a szolidaritás évszázados intézményének megvédésére. Képes-e a XXI. század magyarja, fõként a derékhad belátni, hogy a nemzet jövõje érdekében többet kell a közösbe adnia a nála szegényebbnél? S ha igen, lesz-e ereje ezt a nemzetmegtartó akaratot az elitjére rákényszeríteni?

Solymosi Tamás és Szánthó András
orvosok

2013. november 4., hétfő

DHEA- megvan a gyógymód a magas FSH-ra ?

A magas FSH / alacsony AMH, korai petefészek-kimerülés DHEA-val történő kezelésével kapcsolatban a neten magyar nyelven eddig nem volt semmilyen értékelhető információ. Ezt a hiányt ezennel pótolom :)

A DHEA számomra eddig elég fehér terület volt; csak nagy vonalakban a lényeget tudtam róla: olyan természetes előhormon, amely a szervezetben női ill. férfi hormonná is képes átalakulni (= ösztrogénné / tesztoszteronná).
Jó másfél éve, amikor a magas FSH-val kapcsolatban kerestem sikersztorikat (mert akkoriban még azt hittem, hogy az én 10 körüli, (egyszer 14.5-es) FSH-m az magas...muhhahha...), olvastam először a magas FSH DHEA-val történő kezeléséről (ki gondolta volna, hogy nem is olyan sokára nekem is nagy szükségem lesz rá... :(Egy fórumbejegyzésről van szó, amit akkor el is mentettem magamnak.
A lényeg, hogy a lány leállt a fogamzásgátlóról 2006-ban, és utána már egyszer sem jött meg neki magától. Számtalan progeszteronnal meghozott mensturáció után végül meddőségi specialistához fordult, ahol is kiderült, hogy 98.3 volt az FSH-ja. Több mesterségesen meghozott menstruáció után is a legalacsonyabb FSH-ja 57.6 volt. Az orvosa említette neki, hogy hallott egy ausztrál tanulmányról, amit magas FSH-s + inszemes nőkön végeztek. Ezek a nők DHEA-t kaptak, ami levitte az FSH-jukat olyan szintre, hogy már képesek voltak inszeminációval teherbe esni. 
A doki adni akart ennek egy esélyt az ő esetében is. 30 napja szedte már a DHEA-t, amikor megnézték az FSH-t, ami 7.2 volt...!!! Nem sokkal később élete első inszemére is sor került (abban a ciklusban 9.4 volt a 3. napi FSH és rá 9 napra volt az inszem), és pozitívat tesztelt... Most (2007) 25 hetes terhes, kislányt vár és iszonyatosan hálás az orvosának és azoknak, akik ezt a tanulmányt elkezdték Ausztráliában. Mindenkinek, akinek ilyen extrém magas FSH-ja van, azt üzeni, hogy NE ADJÁK FEL!! Beszéljenek az orvosukkal a DHEA-ról.
Ennyit tudtam tehát a dologról, és ennél jobban nem is merültem bele, mivel nem voltam érintett. 
Most azonban, a DHEA-val együtt kaptam egy több oldalas, remek összefoglalót is a klinikán. Ahogy beleolvastam, leesett az állam - ha ez mind igaz, akkor ez tényleg egy fantasztikus esély az extrém magas FSH-val küzdőknek is!! Elkezdtem utánaolvasni az amerikai fórumokon is, és több sikertörténetbe is botlottam (olyanra is, aki a DHEA segítségével 44 évesen egészséges ikreket szült, holott előtte pocsékul reagált a stimukra, korábban nemigen volt értékelhető petesejtje és számtalan olyan történetet is találtam, ahol a DHEA-val természetes úton sikerült teherbe esni úgy, hogy korábban törölni kellett az IVF-et a stimukra való gyenge reagálás, leszíváskor üres tüszők miatt...)
Milyen esetekben használják?
Asszisztált reprodukciós eljárásokban és főleg a stimulálásokra gyengén reagálók esetén, korai petefészek-kimerülés, csökkent petefészektartalékokkal rendelkezők petefészekstimulációja esetén (amit aztán lombik vagy inszem követ)
A lényeg, hogy napi 50-75 mg dehydroepiandrosterone (DHEA) adagolása minimum 4 hónapon át,  akár természetes úton történő teherbeesést is eredményezhet, ill. nagymértékben javítja az inszeminációk / lombikok kimenetelét olyan nőknél, akik csökkent petefészektartalékokkal, korai petefészekkimerüléssel lettek diagnosztizálva. 
Pozitív hatást bizonyítanak a tanulmányok a petesejt- ill. az embrióminőségben, még 40-47 éves nők körében is. Nőtt az euploid embriók száma, csökkent a vetéléseké. Jelentős mellékhatások nem jelentkeztek. 
A DHEA-t az asszisztált reprodukciós eljárásokban 2000-ben alkalmazták először, olyanok esetében, akik nem vagy nem jól reagáltak a stimulálásokra. Az elmúlt évtizedben a DHEA rengeteg specialista érdeklődését keltette fel a Premature ovarian failure (POF), Premature ovarian aging (POA) ill. a Diniminished ovarian reserve (DOR)-ban szenvedő, babára vágyók nők kezelésére.
Történelmileg, a DHEA-t először egy német biokémikus, Butenandt különítette el, aki 1939-ben kémiai Nobel-díjat is kapott. A későbbiekben elismerték a DHEA öregedésgátló hatását (mindkét nemben), ami arra motiválta a tudósokat, hogy még alaposabban és mélyebben kezdjék tanulmányozni; főleg a szaporodásban betöltött szerepét.
Még 70 évnyi kutatás után sem értjük azonban teljes mértékben a DHEA élettani szerepét és hatását a petefészkekre.
Az első eredmények
2000-ben jelentek meg az első esettanulmányok nők DHEA kezeléséről. 2 hónapon át, napi 80 mg-os dózist írtak fel 5 ismeretlen eredetű meddőséggel küzdő 41 alatti nőnek, akik FSH értékei 20 mIU/ml alatt voltak. Ezen nők mindegyike gyengén reagált korábban a magas dózisú gonadotropin stimulációra (ösztradiol csúcs 500 pg/ml alatt, érett tüszők száma 2 vagy az alatt). A kezeléssel (DHEA + stimuláció) egyikük végül ikerterhességet ért el (IUI-jal), de mind az öt esetben megtriplázódott az ösztradiol értéke és megduplázódott a peték száma.
Egy egyedi eset
Egy 43 éves nő - akinek korábban magas dózisú FSH stimulációval is csak 2 petét sikerült produkálnia -  úgy kezdett DHEA-t szedni, hogy erről nem értesítette az orvosait. 9 hónapnyi folyamatos DHEA szedés mellett 18 petét sikerült stimuláció után leszedni. Az újabb leszívásokkal együtt összesen 66 embriót fagyasztottak le neki.
Három másik nő gyenge petefészekfunkciókkal és magas FSH értékekkel szintén DHEA kezelést kapott. Közülük kettőnek lombikkal sikerült klinikai terhességet elérnie (klinikai terhességnek azt nevezzük, ami magas HCG-szinttel ÉS ultrahanggal is igazolt (látszik a petezsák vagy a szívverés). Ez arra bíztatta az orvosokat, hogy az elkövetkezendő években több nőn is kipróbálják a DHEA-t, aztán az ezekről született tanulmányokat különböző szaklapokban publikálták. Az egyik ilyen prezentációban 50 magas FSH-val rendelkező nőt kezeltek DHEA-val (25 mg napi 3x) minimum 4 hónapon át a lombik előtt. 32%-nak sikerült teherbe esnie, 46.4%-a a terhességet elért nőknek 42 éves kor alatt volt, 13.6%-a pedig fölötte.
Lombik sikeresség DHEA előtt és után
Egy nagyon érdekes tanulmányt publikált Barad és Gleicher, melyben 25 nőnek volt lombikja DHEA kezelés előtt és után is. Ezen nők legtöbbjének a donor petesejt lehetőségét javasolták az orvosok, ők azonban ehelyett inkább a DHEA kezelést választották nagyjából 16 héten át, amit aztán lombik követett.
Pont ugyanolyan petefészek-stimuláló protokollt alkalmaztak a DHEA kezelés előtti és utáni lombikban is. A DHEA kezelés után nőtt a megtermékenyült peték, a jól osztódó embriók és a visszaültetésre alkalmas embriók száma, a leszívott peték / embriók aránya. Összefoglalva, a DHEA kezelést jól tolerálta az összes páciens, és több petét és embriót produkáltak, ahogy a petesejtek és embriók minősége is javult.

Egy 2007-es, kontrollcsoportos tanulmány

190, DOR-ral (diminished ovarian reserve) diagnosztizált, 30 év fölötti nőt vizsgáltak. Két csoportra osztották őket és mindkét csoport ugyanazt a petefészekstimulációs protokollt kapta.

89 nő alkotta az egyik csoportot, és ők napi 3 x 25 mg DHEA kezelést kaptak minimum 4 hónapon keresztül, hogy meglegyen a lehetősége a természetes teherbeesésnek. Azok, akik nem estek teherbe spontán, mentek tovább lombikra.

109 nő alkotta a kontrollcsoportot, akik meddőségi kezelést kaptak, de nem DHEA-t. A törlési ráta 14.3% volt a DHEA csoportban és 25.7% a kontrollcsoportban. A klinikai terhesség aránya 28.1% volt a DHEA csoportban és 10.9% a kontroll csoportban. A vetélési arány (klinikai terhességenként) 20% volt a DHEA csoportban és 36% a kontroll csoportban.
DHEA és a Korai Petefészek-kimerülés (premature ovarian failure - POF)

2009-ben Mamas and Mamas publikált egy tanulmányt, amely 5 korai petefészek-kimerüléses nőről szólt, akiket DHEA-val kezeltek. Az első nőnek donor petesejtet javasoltak. Ekkor már 9 hónapja nem volt menstruációja, az FSH értéke pedig 102 mIU/ml volt. DHEA lett neki felírva, hogy megkíséreljék növelni az ösztrogén mennyiségét, mert az oestradiol valerate-re nem reagált, amit a petesejt-donáció előkészítéséhez szükséges méhnyálkahártya-vastagság elérése céljából írtak fel neki. Meglepő módon, 2 hónapnyi kezelésen belül visszatért a menstruációja, és a harmadik DHEA-s hónapban természetes úton teherbe esett, majd egészséges kisfiút szült.
A másik négy nő 3-6 hónapon át kapta a DHEA-t és mindannyiuknál csökkent az FSH érték

A továbbiakban még 14, korai petefészek-kimerüléssel diagnosztizált, DHEA kezelésben részesülő,  36-40 év közötti nő lett a tanulmányhoz adva. Ezen nők FSH értékei 62-től 98 mIU/ml-ig terjedtek, valamint 6-9 hónapja már nem menstruáltak. Nyolcan közülük természetes úton teherbe estek 3-7 hónapnyi terápia során. Mindössze egy vetélés történt.  A hat nő közül, akiknek nem sikerült teherbe esnie 6 hónapnyi DHEA kezelés során, öt mutatott magas FSH értékeket (>40 mIU/ml), valószínűleg kétoldali petefészek-endometriózis műtét következtében, egy pedig, akinek idült petefészek-kimerülése volt, nem reagált egyáltalán.

DHEA hatása idősebb nők esetében

Minden cikk a DHEA kezelés pozitív hatásairól számol be az asszisztált reprodukciós eljárásokban, még a 40-47 év közötti nők esetében is, azzal, hogy jelentősen javítja az IVF kimenetelét.

A klinikai terhességi ráta 27.3 és 16.7% között változott a 40-44 éves korosztályban. Bár a különböző specialisták különböző petefészekstimulációs protokollokat alkalmaztak, a DHEA lehetőséget nyújtott, hogy enyhébb ám mégis ugyanolyan hatékony és költségkímélőbb protokollt válasszanak. A legnépszerűbb az IVF volt, bár IUI-t is alkalmaztak, ahogy az újonnan bemutatott és nagyon ígéretes IUTPI-t is.

Vetélés-csökkentő esetek

Egy nagyon érdekes tanulmány számolt be arról, hogy a DHEA-s támogatás - különösen a 35 év feletti nők esetében - jelentősen csökkentette a vetélés lehetőségét, amely a csökkent aneuploid embrió rátának tulajdonítható, mivel az aneuploidy a reproduktív öregedés egyik következménye.

DHEA és a nemek aránya

Létezik egy tanulmány, amely szerint a DHEA kezelés után született babák többsége kisfiú, ami valószínűleg az intrafollikuláris tesztoszteron vagy más androgén szintekhez kapcsolható a DHEA-t szedő nők körében, azonban ennek megerősítésére több tanulmányra van még szükség.

Mellékhatások

A mellékhatások minimálisak. Magas dózisban mellékhatás lehet az akné, a szőrnövekedés az arcon és alkalmanként a hang mélyülése. Egy másik tanulmány egy nőről számol be, aki a petesejt-termelés fejlesztésére szedte a DHEA-t, és rohama lett, így külön figyelmet kell fordítani azokra a nőkre, akik hajlamosak rohamokra.(megj.: én a különböző fórumokon a gyorsabban zsírosodó ill. elvékonyodó hajat is olvastam tünetként, de főleg aknékról számolnak be)

Általános észrevételek

A DHEA váratlan megoldást kínált rengeteg olyan nőnek, akiket POF-fal, DOR-ral vagy POA-val diagnosztizáltak és gyengén reagáltak az ovuláció-stimulációs protokollokra. A DHEA nélkül az ovuláció-indukcióra a specialistáknak magas dózisú hormonokat kellett volna felírniuk, vagy drágább protokollokat alkalmazni, a legtöbb esetben minimális reakcióval és bizonytalan kimenetellel. A petesejt-donáció lenne ilyenkor az utolsó lehetőség, amit - főleg a 40 év alatti nők -nehezen fogadnak. Minden nőnek választási lehetőséget kell nyújtani, amivel elérhetik céljukat: hogy saját biológiai gyermekük legyen minimális erőfeszítéssel és költséggel.

forrás: Leonidas Mamas and Eudoxia Mamas: Dehydroepiandrosterone supplementation in assisted reproduction: rationale and results
Neogenesis IVF Centre, Athens, Greece


Ajánlott olvasmány még a Neogenesis IVF Centre honlapja is, ahol részletesen írnak a DHEA-ről és a POF-ről, és a fenti eseteket is részletesebben mutatja be.  Ezen az IVF klinikán 2006-ban kezdték a DHEA-t használni, a legelső esetben még csak egy nagyon magas FSH-s donorpetesejtes jelölt méhnyálkahártya-vastagítására, aztán az orvosok is meglepődtek a sikeren (ld fent).

A High FSH Clinic direkt a MI eseteinkre specializálódott (POF, POA & DOR). Korai menopauzás, korai petefészekkimerüléses 40 alatti, 40 - 130 mIU/ml FSH értékekkel rendelkező nőket kezelnek DHEA-val, hogy levigyék az FSH-t és fokozzák a termékenységet.

Amióta a publikációik, eredményeik megjelentek a szaklapokban, nagyon sok IVF központ vezette be a DHEA kezelést szerte a világon, segítséget nyújtva rengeteg magas FSH-val küzdő nőnek.

Egy 2010-es felmérés szerint a világ meddőségi központjainak több, mint harmada ekkor már rendszeresen alkalmazta a DHEA-t.

Az elmúlt években számtalan kutatás igazolta, hogy a DHEA

- javította az IVF terhességi rátát
- növelte a pete és embrió számot
- növelte a pete és embiró minőséget
- csökkentette a kromoszóma rendellenességes embriók számát
- csökkentette a vetélési kockázatot
- rövidítette az időt a terhességig
- növelte a természetes teherbeesés esélyét

Őszintén remélem, hogy előbb-utóbb a magyar klinikákhoz eljutnak ezek az információk és beveszik a protokolljukba ahelyett, hogy azonnal donorért küldenének :(

A DHEA mellett újabban egyre több klinika alkalmazza sikerrel a Saizen-t is, ami gyakorlatilag egy növekedési hormon és segít a petesejtek minőségének és mennyiségének növelésében. A külföldi fórumokon utánaolvasva több DHEA-s vagy DHEA + Saizen-es sikertörténetet is lehet találni, olyat is, aki 8 IVF transzfer után (!) próbálta a Saizen-t és a 10. IVF ciklus lett végül sikeres, ahol - az IVF-et megelőző 12 hétben - napi 75 mg DHEA-t is szedett és CoQ10-et is.

És akkor a slussz poén: bár a DHEA a legtöbb országban kizárólag receptre kapható, olvastam, hogy az USA-ban például recept nélkül is hozzá lehet jutni, sima étrendkiegészítőként, egészségmegőrzőként árulják gyakorlatilag... Hitetlenkedve csekkoltam le az ebay-en, és tényleg, akárki szabadon hozzájuthat DHEA-hoz (Dehydroepiandrosterone)... és hozzáteszem, hogy kb. negyedannyi áron, mint amennyit én fizettem érte itt, pedig nekem orvos írta fel... csak úgy mondom.

Akit érint, beszélje meg a meddőségi kezelőorvosával ezt a lehetőséget, szerintem mindenképp érdemes!! Engem legalábbis azonnal meggyőzött, el sem gondolkodtam rajta, hogy nemet mondjak az orvosomnak és ne kezdjem el szedni.