2010. augusztus 28., szombat

Diktál a beteg

2010. augusztus 23.

Az egészségügyben dolgozók lépten-nyomon azt tapasztalják, hogy a betegek (sokszor nem is igazán jogos) követelései egyre erősödnek. Vegyünk egy egyszerű esetet: valaki recept nélkül szeretne hozzájutni egy vényköteles gyógyszerhez a patikában. Még egy kisvárosban is több lehetőség közül választhat, s mivel a patikák tartanak a forgalom- és presztízsveszteségtől, a beteg könnyen megkaphatja, amit akar. Amenynyiben a gyógyszerész – vény hiányában – mégsem adja oda a kért gyógyszert (azaz a jogszabályt betartva dolgozik!), senki nem védi meg őt az arrogáns (kiabáló, fenyegetőző, sokszor vádaskodó) betegtől, holott a törvénynek a gyógyszerészt és a jogait is védenie kellene.

Végig kellene gondolni, hogy jelenleg milyen hatékonyan lépnek fel a hatóságok az egészségügyi szolgáltatók jogainak védelmében..

A betegek jogai – és kötelességei!

A betegjogok túlhangsúlyozása mellett sajnálatos módon nem kap megfelelő figyelmet az, hogy a jogszabály a betegek kötelezettségeit is rögzíti. Pedig e kötelezettségeknek elengedhetetlen szerepük van az egészségügyi szolgáltatók gördülékeny működésében, továbbá a jog a betegek egymáshoz és az egészségügyi dolgozókhoz való viszonyát is ezzel szeretné rendezni.

Érdekes, hogy amíg a betegjogok nagy részét bárki fel tudja sorolni, addig képes megfeledkezni elemi – jogszabályt, sőt néha jó modort sértő – viselkedési normákról. Jellemző példa erre, hogy a patikákon bármikor számon kérhető, hogyan oldják meg a betegek sorban állásakor a betegjogok biztosítását („Kérjük, itt várakozzon!”-felirat egy táblán vagy a padlón). Ezzel szemben a figyelmetlen és sietős betegeknek, akik mások elé furakodnak a sorban, nem törődve azzal, hogy kötelesek tiszteletben tartani más betegek jogait, semmilyen szankciótól nem kell tartaniuk.

Hasonlóan fontos arra is kitérni, hogy a beteg köteles tiszteletben tartani az egészségügyi szolgáltató működési rendjét, köteles az ellátásában közreműködő egészségügyi dolgozókkal képességei és ismeretei szerint együttműködni, valamint a jogszabály által előírt térítési díjat megfizetni. Ráadásul ezek a kötelezettségek is a betegek érdekét szolgálják, és irreális terheket sohasem rónak rájuk. Arról se feledkezzünk meg, hogy törvény mondja ki: „a beteg és hozzátartozói jogainak gyakorlása nem sértheti az egészségügyi dolgozóknak törvényben foglalt jogait”.

Az egészségügyi dolgozók jogai

Mint minden magyar állampolgárnak, az egészségügyi dolgozóknak is joguk van ahhoz, hogy emberi méltóságukat tiszteletben tartsák. E jog minden más emberre kötelezettségeket ró (különösen: az illető lelkiismereti és világnézeti meggyőződésének, jó hírnevének, magánéletének, magántitkainak tisztelete; egészségének és testi épségének óvása; a vele szembeni kulturált viselkedés).

Mindezeken túl az egészségügyi dolgozókat foglalkozásuk gyakorlása során különös jogok is megilletik: ide sorolható többek között a vizsgálati és terápiás módszerek szabad megválasztása, illetve bizonyos, a jogszabály által leírt esetekben a beteg ellátásának megtagadása.

Sajnos a hatóságok igyekeznek túlhangsúlyozni az egészségügyi törvény azon alapelvét, hogy az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során biztosítani kell a betegek jogainak védelmét. A leggyakrabban elhangzó indok az, hogy a szolgáltató van a betegért, akinek alkotmányos alapjoga az egészséghez való jog. Az Alkotmány azonban az egyén felelősségét is kimondja, valamint mindenkinek azonos jogokat biztosít – ez azonban sokszor a háttérbe szorul.

Arra is sokszor találunk utalást, hogy az egészségügy segítő szakma, azaz a benne dolgozók kötelesek mindent elkövetni a beteg gyógyulásáért. Ugyanez tükröződik vissza az orvos- és gyógyszerészeskü szövegében is. A mérleg másik serpenyőjében régen ott volt a betegek részéről (főként az orvosok irányába) a kellő tisztelet és alázat, ami napjaink fogyasztói társadalmából egyre jobban eltűnik. Bár megfelelő erkölcsöt nem, jogszabályt azonban (elvileg) ki lehet kényszeríteni. Félő azonban, hogy a kialakult torz értékrenden még az új jogszabályok életbeléptetésével is nehéz lenne változtatni.

Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy nem csak az egészségügyi törvényben foglalt jogok megsértése tilalmas, hanem minden olyan magatartás a betegek részéről, amely jogellenes (például kiadhatósági jogszabály megsértésére vonatkozó utasítás vagy kérés, fenyegetés vagy rágalmazás).

A problémamegoldás rögös útjain

Az egészségügyi törvény arról is rendelkezik, hová fordulhat a beteg abban az esetben, ha a jogait megsértették. Sajnos itt is aránytalanság figyelhető meg, hiszen az egészségügyi dolgozók jogainak védelme gyakorlatilag „kimaradt” a jogszabályokból. Az agresszív betegek ellen az egészségügy (leggyakrabban női) dolgozói sokszor nem mernek fellépni vagy nem mernek rendőrt hívni. A folyamatos fenyegetések, követelések, a rágalmazás, a becsületsértés ellen legtöbbször magánindítványban lehetne fellépni, ám ilyenkor nyílván mérlegelni kell annak következményeit és jogi útvesztőit is.

„Eddig, és ne tovább!”

Ahogy sok más területen, úgy a betegjogok és -kötelességek kapcsán is a közeljövőben azt is át kell gondolni, vajon megfelelő-e az egészségügyi dolgozók jogainak és érdekeinek védelme. Nyilvánvalóan annak a közmegegyezésnek a megtalálása a cél, ami tiszteletben tartja a betegek jogait – de az egészségügyben dolgozókét is.

Dr. Molnár Zsuzsa

Forrás: MarketingPirula



2010. augusztus 27., péntek

10-08-27 - írta Giulio

Latiatuc feleym zumtuchel mic vogmuc. yſa pur eſ chomuv uogmuc.

Nem látjátok. ...Én is csak mostanában kezdem felismerni, hogy a sok duma miatt hajlamos vagyok azt hinni, hogy nem teljes értékű, jogokkal bíró magyar állampolgár vagyok, hanem pusztán jogfosztott, rabszolgaként, ingyen is dolgoztatható bányaló, vagyis orvos, akibe mindenki belerúghat, a sajtó szidalmazhatja, a kormány fenyegetheti, stb.

Meg kell látnunk a jogainkat, és érvényesítenünk kell azokat. Ilyenkor ki kell kapcsolni orvosi mivoltunkat, mert azzal kábítanak minket állandóan, hogy nekünk kötelességünk megdögleni a közért. Miközben a köz ezt valóban el is várja tőlünk, és azt is elvárja, hogy MI NE ÉLJÜNK az állampolgári jogainkkal. Például a jövedelemhez, vagy a pihenéshez való jogainkkal.

Mondjunk le azokról önként. Egy jogállamban.

A dolog titka az elmélkedés és a megvilágosodás, mert abban a pillanatban, amint egy orvos rádöbben arra, hogy ő nem pária, és ugyanazok a jogok illetik meg a saját hazájában, mint bármelyik agyonvédett cigánybűnözőt, nos abban a pillanatban el lehet kezdeni használni a magyar jogrendszer adta számos lehetőséget a jogok érvényesítése érdekében.

Én például tegnap úgy döntöttem, hogy fog a tököm tovább vitatkozni az ÁNTSZ-szel, vagy a minisztériummal. Mint állampolgár, jogaiban sértett állampolgár panaszt teszek az önkormányzatnál, az ÁNTSZ-nél, a minisztériumnál, és elvégeztetem velük a munkát, mert ez nekik kutyakötelességük. Csak nincsenek hozzászokva. Ők a LAKOSSÁGI panaszhoz vannak szokva, az orvos meg nem az...Vagy mégis?

És vélhetően nem azt a cinikus negligenciát kapja egy ügyintézéssel foglalatoskodó önkormányzat, mint egy egyedül szélmalomharcot vívó orvos. Érdekes teszt lesz ez, különösen azért, mert egyelőre az illetékes önkormányzat is levegő után kapkod.

Ők ugyanis -ez az általános nézet- nem azért vannak, hogy az orvosok jogait érvényesítsék, jogsérelmeiket orvosolják, mert az orvost nem tekintik lakosnak, állampolgárnak. Az orvos az, akit fenyegetni kell, letiporni kell, nem kell megfizetni, akit ki lehet rúgni CSAK. Pedig az orvos állampolgár.

Orvosként csak kötelezettségeink vannak. Állampolgárként viszont jogaink is.

Az orvos állampolgár. Állampolgár. Azoc uogmuc.

Ébresztő.

2010. augusztus 25., szerda

www.deregulacio.hu – ötletek vannak, honlap még nincs


Július közepétől elindul egy speciális honlap, amelyen az egészségügyi dolgozók jelezhetik kifogásaikat az időközben elavult, értelmetlen, és ésszerűtlen jogszabályok ellen – ezt ígérte az egészségügyért felelős államtitkár, Szócska Miklós június elején. A deregulacio.hu pillanatnyilag még nem üzemel, ám az ágazat érdekét képviselő szövetségek, szervezetek elkészítették javaslataikat. A témáról Bölcs Ágnes jogászt, Ari Lajost, az EGVE elnökét, Csiba Gábort, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnökét, és Molnár Márk Pétert, a Corvinus Egyetem oktatóját, az OEP gyógyszerügyi főosztályának korábbi vezetőjét kérdeztük.

Szócska Miklós első nyilvános szereplése alkalmával, június 10-én deregulációs folyamat indítására tett ígértet. Várja az ágazat valamennyi szereplőjének javaslatát – mondta, hiszen a párhuzamos rendelkezések megszüntetése kvázi semmibe sem kerül, mégis jelentős változásokat generálhat. Az egymásnak ellentmondó, felesleges, értelmetlen jogszabályok hatályon kívül helyezése, a szükségtelen adminisztrációs kötelezettségek eltörlése hangulatjavító intézkedésként is felfogható. Az egészségügy vezetői örömmel üdvözölték a tárca szándékát, sokuk szerint ugyanis ma már egy-egy kérdés tisztázása komoly erőfeszítést jelent, sőt, gyakran egyenlő a lehetetlennel – éppen ezért számos esetben a döntéshozók kísérletet sem tesznek a teljes jogi kép megismerésére.

Könnyű elveszni a jog labirintusában„Biztosítókötélen” az ágazat

Dr. Bölcs Ágnes jogász szerint az egészségügyi szabályozás magán hordozza az utóbbi 20 év változásainak minden anomáliáját, hiszen míg a rendszerváltás előtt az egészségügyi és a társadalombiztosítási törvény mellett számtalan miniszteri utasítás rendezte a területet, addig ma már számos részletkérdést is a legmagasabb szinten szabályoz a jogalkotó. Ezzel egyrészről védelmet nyújt az esetleg indokolatlan ágazati szintű változtatásokkal szemben, ugyanakkor gátat szab a szükséges módosításoknak.

Az egészségügyi ágazati jogszabályok felülvizsgálata a joganyag teljes vertikumában időszerű, hiszen az 1997-es nagy ágazati törvények kiadását követően nem születtek olyan jövőbe mutató koncepciók, amelyek meghatározták volna a jogalkotás menetét; gyakorlatilag szinte csak az azonnali beavatkozást igénylő kérdések tűzoltásszerű, ideiglenes megoldásának egyik eszköze lett a szabályozás. Pontosabban nem is a klasszikus szabályozás, hanem a jogszabályok sorozatos módosítgatása, amelynek eredményeként sokszor olyan salátatörvények és – rendeletek születtek, amelyek még a jogászok számára is áttekinthetetlenné tették az ágazati joganyagot. Bölcs Ágnes szerint fontos lenne, hogy a jogszabályok csak a címükben foglalt területet szabályozzák, és nem csak tárgyukat, hanem a jogterületeket tekintve is konzisztensek legyenek; így többé nem fordulhatna elő, hogy például a halászati törvényben módosítsák az egészségügyi törvényt.

A szabályozási szintek felülvizsgálata már az érdemi deregulációs feladatokhoz kapcsolódik – folytatja a teendők felsorolását –, hiszen számos rendelkezést nem a súlya, hanem a címzettje miatt szükséges törvényben rögzíteni. Ebbe a körbe alapvetően az önkormányzatokat is érintő rendelkezések tartoznak, mivel az önkormányzati törvényből adódóan számukra alacsonyabb jogforrási szinten nem állapítható meg feladat és hatáskör. Vagyis törvényben kell a szabályokat számukra meghatározni – ha ez nem sikerül, akkor egyes kérdések szabályozatlanul maradnak. Ez utóbbira tipikus példa a praxisjoggal kapcsolatos problémakör, amelynek az az alapja, hogy nincs olyan törvény, amely egyértelműen megszabná, hogy mit kell tennie az önkormányzatnak praxisváltás kapcsán. Ennek hiányában pedig a háziorvos sokszor jogvédelem nélkül marad, hiszen ha egy önkormányzat például összevon két körzetet, az egyik háziorvos által megvásárolt praxisjog kiüresedik.

Végül, de nem utolsó sorban, nem halogatható az egyes rendelkezések indokoltságának felülvizsgálata sem – állítja Bölcs Ágnes. Nem csak a hatályos joganyag tartalmát kell felülvizsgálni, hanem az évek óta hiányzó végrehajtási rendeleteket is. Jó példa erre az egészségügyi szolgáltatók kötelező felelősségbiztosításának története. Az 1997-es egészségügyi törvény szerint ugyanis kormányrendeletben kell ennek részletes szabályait meghatározni, erre azonban az elmúlt 13 évben egyetlen kormány sem vállalkozott.

Kórtörténet 50 évre visszamenőlegCsak tessék, csak tessék…

A MedicalOnline több szakértő véleményére kíváncsi volt, körképünkben azt firtattuk, mely jogszabályokat iktatnák ki, illetve melyek felülvizsgálatát szeretnék elérni.


Dr. Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének elnöke, illetve az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgató-helyettese az intézmények közötti betegátvételre vonatkozó garanciális szabály mielőbbi felülvizsgálatát szorgalmazza. Úgy véli, a jelenleg hatályos rendelkezés megkérdőjelezhető a szektorsemlegesség szempontjából. Amennyiben ugyanis egy beteg intézményen belül aktív osztályról átkerül egy krónikusra, akkor a páciens kezelésének első 5 napját nem finanszírozza az Országos Egészségbiztosítási Pénztár. Ezzel szemben, ha egy aktív, illetve krónikus ellátásra szakosodott intézmény között történik a betegcsere, akkor a biztosító automatikusan kifizeti az ellátás költségét.

A betegek és az ellátók biztonsága érdekében a jogalkotónak köteleznie kellene az aktív intézményeket arra, hogy az általuk korábban elbocsátott vagy az ellátási profiljukba illő, időközben rehabilitációs kezelésben részesült betegeket sürgős szükség esetén minden feltétel nélkül átvegyék, akár a területi ellátási kötelezettségtől függetlenül is.

Az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete módosítana néhány adózással kapcsolatos jogszabályt is. Kezdeményezik, hogy a melegkonyhával rendelkező kórházaknak ne kelljen adót fizetniük a munkavállalók étkeztetése után. Ez anyagi, de főképpen adminisztrációs tehercsökkentést jelentene az intézmények számára. Ari Lajos e javaslatcsoportban említette még az intézményi óvodai férőhelyek adómentes támogatását, valamint azt, hogy az egyéni alapítványi befizetések esetén lehetőség legyen adójóváírásra, elősegítve ezzel az adakozási kedvet.

A kórházi adminisztráció csökkentése érdekében két fontos teendőt emelt ki. Ezek egyike az orvosi ellátást követően a betegnek adott elszámolás megszüntetése. Úgy véli, hogy a pácienseknek jelenleg átnyújtott költségnyilatkozat fals adatokat tartalmaz. Tapasztalatai szerint a betegek zömét nem érdekli az elszámolás, igazolás helyett jó minőségű ellátást szeretnének kapni.

Egy másik kezdeményezésükkel a kórlapok elektronikus tárolását valamint archiválását szeretnék felgyorsítani, illetve kizárólagossá tenni, ugyanis a kórházaknak egyre nagyobb problémát jelent a kórlapok elhelyezése. A hatályos jogszabályok szerint a kórtörténetet igazoló jelentéseket 50 évre visszamenőleg kell tárolni; az országos rehabilitációs intézetben három 150 négyzetméteres, faltól-falig polccal felszerelt raktárban őrzik az iratokat.

Pontról pontra

Dr. Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke munkatársaival 65 pontban foglalta össze a mielőbb megoldandó, az ágazatban dolgozók érdekét szolgáló javaslatokat. Ezek között jónéhány, a dereguláció keretében felülvizsgálandó jogkorrekciós javaslat is szerepel. Így például módosítanák az ápolási dokumentációt is, mivel úgy vélik, hogy rendkívül terjengős, bonyolult, kitöltögetése sok időt vesz igénybe. De javasolják azt is, hogy a kormány jogszabályok révén ésszerűsítse a kórházak gyógyszerellátását: a kiskereskedelmi gyógyszerkiszerelés helyett a betegek szükségletének megfelelően bontható, lédig kiszerelésben kaphassák az intézmények a gyógyszereket (ezzel 15 százalékot spórolhatnának a gyógyszerkiadásokból).

  1. ”E-alap”: Egységes, egy nemzeti kockázat közösségen alapuló állami biztosító legyen.
  2. Finanszírozás legyen szükséglet alapú: azaz fel kell mérni az igényeket területenként és hozzárendelni a kapacitásokat. Meg kell szüntetni az intézmények közötti igazságtalan különbségeket. 100 milliárdos adóssága van a kórházi rendszernek
  1. Ebből 40 milliárdot – mert ez hiányzik -, mint 1 havi finanszírozás haladéktalanul vissza kell tenni a rendszerbe. Amíg ennek költségvetési háttere nincs meg, két hónapról 1 hónapra csökkentsék az OEP intézményi kifizetéseit a teljesítmény elszámolás után.
  2. 60 milliárdot megfelelő struktúraátalakítási koncepció mentén kell szétosztani.
  3. Teljesítmény elvű, a betegségek progresszivitását elismerő, a jelenlegi várólista hosszát felére csökkentő finanszírozás szükséges.
    1. alkoholra
    2. dohányra
    3. csipszre, hamburgerre, szénsavas üdítőitalokra:
  1. Be kell vezetni:

Kiszerelési egységenként 10.- forintos egészségügyi hozzájárulást (évente 100 milliárd forintos bevétel prognosztizálható)

  1. Kórházak gyógyszer ellátásában kiskereskedelmi gyógyszer kiszerelés helyett „lédig” kiszerelés jogszabályi környezetét meg kell teremteni. (15 %-os belső gyógyszer kiadáscsökkentés)
  2. Az egészségügyi Intézmények közüzemi díjait maximalizálni és központi megállapítását javasoljuk.
  3. Uniós források: újra kell értékelni minden 2010. március 15-e után odaítélt támogatást.
  4. Haladéktalanul fel kell függeszteni, vagy felülvizsgálni:
  1. Minimum
  2. Rezidens
  3. Patika liberalizáció rendeleteket
  4. Rehabilitációs járulék egészségügyben történő alkalmazását
  5. A kórházi elszámolási nyilatkozatok megszüntetése.
  6. A közbeszerzési törvény módosításával lehetőséget kell adni az egységes géppark, műszerpark kialakítására, segíteni a beszerzési társulások pályázatait.
  1. Tulajdonosi struktúra: Többségi köztulajdont preferálunk, nagyobb állami befolyást kérünk.
  2. Működtetési jog:

a. A működtetési jog többségi köztulajdont jelentsen.

b. Földrajzi egységenként 1 működtetői joggal bíró intézmény csoport legyen.

  1. Szakmai struktúra: sürgősségi ellátás, megelőzés, szűrés, rehabilitáció elsődlegessége javasolt.
  2. Intézményi struktúra:

a. Alapellátás: adminisztráció csökkentése, területileg differenciált összegű kártyapénz.

b.Újragondolni a kistérségi járóbeteg központok feladatait.

c. A feladatok újra határozása a „nagy betegségek” (onkológiai, kardiovascularis, traumatológiai, gyermek ellátás) kezelését centrumokba kell szervezni. Az egyéb betegségek ellátása területi intézményekbe kerüljön.

d.Rendezni az Egyetemek-Klinikák, valamint az Egyetemek és Országos Intézetek viszonyát.

  1. Progresszivitás: vissza kell állítani, de nem az Intézmények progresszivitását, hanem a betegségek progresszivitása szerinti ellátást.
  2. Informatika: Az egészségügyi ellátórendszer informatikai egységesítése, a papíralapú dokumentumok visszaszorítása szükséges.
  3. Betegszállítás: Rendet kell csinálni, államosítást javaslunk.
  4. Mentés: a betegirányítást össze kell hangolni a földrajzi egységenkénti ellátásszervező intézménnyel, a működtetési jog birtokosával
  5. Jogok érdekképviselet:
  1. vissza kell állítani a kamarák 2007 előtti jogosítványait.
  2. A kikényszerített hálapénz eseteket büntessék a kamarák.
  3. Az egészségügyi dolgozó bántalmazásáért magasabb büntetési tétel járjon.
  4. A fölöslegesen generált „műhibaper” legyen büntethető.
  5. Orvosok jogállása rendezendő
  6. Rezidens rendeletet vissza kell vonni
  7. Egészségügyi dolgozók életpálya modelljét ki kell dolgozni.
  8. Államilag biztosított kedvezményes üdülési lehetőség egészségügyi8 dolgozóknak.
  1. A Szakmai Kollégiumok kiüresedtek, sokszor önérdeket képviselnek, rendszerüket-feladatukat újra kell gondolni.
  2. Humánerőforrás:

+1 pont

A Szövetség javaslatait úgy jelöltük, hogy 18 (+1), mi is ez a +1? Egyrészt azért, mert ez a személyes javaslatom, másrészt azért, mert sokat beszélünk hatékonyságról, integrációról, üzemeltetési jogról, beszerzési társulásról, struktúraváltásról, erőforrás koncentrációról. Beszélünk arról, hogy nagy a korrupció az egészségügyi intézmények gazdálkodásában, a spekuláció az adatszolgáltatásban…stb. Mindent "elönt" a hálapénz, illetve mindent ez igazgat. A legegyszerűbb módja ezek megszüntetésének az, hogy a tulajdont és/vagy az üzemeltetési jogot átadjuk egyházaknak, szerzetesrendeknek! Egyházak alatt én a történelmi egyházakat értem. A 2000 éves szilárd erkölcsi talajon működő egyházak, szerzetesrendek a legátláthatóbb „nonprofit” intézmények. Működésük alapja a közösség érdeke, azaz az egyéni érdekek háttérbe szorulnak, nincsenek meg bennük. Működésüket a hatékonyság jellemzi. Minden odaadott 1.-Ft duplán hasznosul, ellentétben a mai rendszerrel, mely egyesek szerint minden odaadott forintból 50 fillér hasznosul. Meg kell szüntetni az egyházi intézményekkel kapcsolatos finanszírozási diszkriminációt Engedni kell, teret kell adni ennek a törekvésnek, minél több egészségügyi intézmény kerüljön át a keresztény egyházak-szerzetesrendek működtetési körébe, s meglátjuk, elég lesz a pénz! Elégedett lesz a beteg, s ami a leglényegesebb test és lélek együtt gyógyul.

Az egészségügyi joganyag felülvizsgálata grandiózus feladatFókuszban a gyógyszer-támogatási rendszer

Molnár Márk Péter, a Corvinus Egyetem oktatója, az OEP gyógyszerügyi főosztályának korábbi vezetője szerint azzal, hogy a kormány a hazai egészségügyi joganyag generális felülvizsgálatát és rendbetételét tűzte ki célul, grandiózus feladatra vállalkozott. Az egészségügyben a jogalkalmazók életét nemcsak az keseríti, hogy a mindenkori jogalkotó minden apró, lényegtelen és értelmetlen dolgot jogszabályban kívánt szabályozni, semmilyen mozgásteret nem hagyva a jogot alkalmazóknak, de az is, hogy ezek a végletesen részletekbe menő szabályok a pillanatnyi ötletek és a politikai egyensúlyok függvényében folyamatosan módosultak, és így a teljes joganyag átláthatatlanná, követhetetlenné vált. Sokszor előfordult az is, hogy a jogalkotó egy éppen módosítás alatt álló jogszabályban fogalmazta meg aktuális, egyébiránt oda igen kevéssé illő ötletét, így lassan már az sem világos, hogy a jogalkalmazónak melyik joganyagban kell keresnie a rá vonatkozó előírásokat. A deregulációs célkitűzés megfogalmazása a jogalkalmazóban gyanakvást kelt, mivel az Európai Unió által az elmúlt években presszionált dereguláció a hazai gyakorlatban a párhuzamos szabályok, illetve utaló szabályok teljes körű megszüntetését célozta a különböző jogforrási szinteken, s ennek eredményeként a jogszabályok elveszítették addigi jogalkalmazó-barát jellegüket.

A helyzet illusztrálására a gyógyszertámogatás területéről két generális problémát ragad ki az orvosi, illetve közgazdász diplomával rendelkező szakember. Az egyik maga a gyógyszerrendelés kérdése. A hazai joganyagban folyamatosan keveredik a gyógyszerrendelés szabályozása és a támogatással történő gyógyszerrendelés regulációja méghozzá olyan módon, hogy az irányadó szabályok sokszor ellentmondásosan rendelkeznek magáról a gyógyszerek felírásáról, a gyógyszertári kiszolgáltatásról és a biztosító felé történő elszámolásról. Bevált gyakorlat, hogy attól függően, melyik jogszabály van „nyitva”, azt szabályozza a jogalkotó, amit éppen lehet: azt, hogy mit lehet elszámolni, vagy éppen mit lehet kiadni a betegnek, esetleg hogy mit lehet felírni neki. Orvos, gyógyszerész legyen a talpán – mondja Molnár Márk –, aki ennek alapján pontosan el tudja dönteni, mit lehet, és mit nem lehet megtenni. Ebből következik, hogy a biztosító szakellenőreinek szintén fel kell kötniük a nadrágjukat, ha a hatályos joganyag alapján kívánják eldönteni, mi a szabályos, és mit kellene szankcionálni. „Véleményem szerint ezen a területen a dereguláció kívánatos formája a rendeleti szintű szabályozók hatályon kívül helyezése, és a toldozgatott-foldozgatott regulák helyett átlátható, világos és követhető újak szövegezése.

A másik generális probléma, ami a végletes túlszabályozást példázza, a gyógyszertámogatás és -befogadás területe. Molnár Márk szerint sem az európai direktívákkal, sem a józan ésszel nincs összhangban, hogy Magyarországon miniszterek hoznak rendeletekben döntést arról, kapjon-e társadalombiztosítási támogatást egy konkrét gyógyszer vagy sem. Különböző grémiumok, hatóságok és minisztériumok egymásra várva, egymás döntésétől függve fogalmazzák meg végső álláspontjukat, és e folyamat eredményeként hosszú hónapok, sokszor évek alatt dől csak el, hogy egy új hatóanyaghoz hozzájutnak-e támogatással a betegek, vagy sem. Még arról is a jogalkotó dönt jogszabály keretei között, hogy melyik konkrét orvos rendelhet, illetve melyik nem rendelhet egy-egy készítményt. Egy ilyen rendszer nem átlátható, nem számonkérhető, s nem is hatékony. Ezért Molnár Márk szerint elengedhetetlen ezen a területen a jogszabályok újragondolása, a szükséges keretek előírása, illetve a számonkérhetőség szavatolása mellett a biztosító mozgásterének bővítése.

A fenti két példa csupán a helyzetet kívánja érzékeltetni, az extremitások – pusztán a gyógyszerellátás szűk szegmensét érintve is – a végtelenségig sorolhatók. Egy olyan joganyagról beszélünk – mondja Molnár Márk –, melyben előfordulhat, hogy hatályos előírás vonatkozik arra, hogy a négy évvel ezelőtt megszűnt listás közgyógyellátás keretein belül miként kell a gyógyszerészeknek gyógyszert helyettesíteniük. Egy másik pedig az „ügyfelek érdekében” előírja, hogy az OEP közbeszerzéssel szerezzen be az orvosi bélyegzőkhöz lenyomó gumikat, amikhez aztán az orvosok drágábban és bonyolultabban jutnak hozzá az OEP-től, mintha a sarki bélyegzősnél vennék meg maguknak.

Molnár Márk szerint a dereguláció nagyon fontos és helyes célkitűzés lehet, de kérdés, hogy milyen akciókban fog megmutatkozni ez az elvi irány. Alapvető követelmény, hogy a szabályok egyszerű megszüntetése helyett az irányadó joganyag komplex felülvizsgálatára kerüljön sor, amely a megszűnő zavaros szabályhalmaz helyett olyan keretrendszert alakít ki, amelynek hatékony működtetésében érdekeltté válnak a jogalkalmazók, s akiken ezek betartása nem csak számonkérhető, de akár szankcionálhatók is, ha szükséges. Néhány adatrögzítési kötelezettség megszüntetésétől még akkor sem lesz jobb a rendszer, ha népszerűek a változások. Sőt, ha ezt jelenti a dereguláció, akkor a folyamat akár az egészségügy átláthatóságának további csökkenéséhez is vezethet.



Tinnyei Mária


forrás: MedicalOnline

Az OEP pénzkezelési gyakorlatának soron kívüli vizsgálatát kérem Öntől. Az ok, hogy az OEP belső útvesztőiben évente körülbelül 4 milliárd forint költségvetési pénz követhetetlenül eltűnik.


Állampolgári megkeresésre az OEP Jogi Főosztálya azt a választ adta, hogy e pénz felhasználásáról nem tudnak érdemi információval szolgálni. Ez önmagában is skandalum, de ezt az OEP ráadásul még be is ismeri. A fenti hatalmas összeg egy hányadának a háziorvosi feladatok E-alaptól szigorúan elkülönített finanszírozásaként kellene megjelennie (EüTv. 142. §.), tekintettel arra, hogy e feladatcsoportot az OEP az E-alap terhére nem finanszírozhatja, (EbTv. 18.§. 6. szakasza), valamint e nevesített feladatokra szerződést sem köthet. (43/1999.Kr. 1. §. a), i) pontjai alapján.)

Az E-alapból ugyanis kizárólag az EbTv. 10-17. §-aiban felsorolt tevékenységek finanszírozhatóak. Ezen általunk rendszeresen végzett egyéb feladatok (kötelező védőoltások, halottkémlés, stb.) pedig ott nincsenek felsorolva. Tehát mi, háziorvosok elvégezzük a szakmai jogszabály által (EüTv, 4/2000 EüM, stb.) feladatunkként megjelölt tevékenységeket. A Kincstár átutalja az erre a célra elkülönített fenti összeget az OEP számlájára. Ez az OEP beszámolóban bevételként fel is van tüntetve. 3900 millió forint. Az OEP azonban ezt a pénzt nem továbbítja felénk. Mi bizonyíthatóan kizárólag az E-alapból kapunk OEP finanszírozást. És, mint említettem, az érintett tevékenységek finanszírozására az OEP nem is köthet „finanszírozási” szerződést.

Azonban az alapellátás egy fillért sem lát ebből a pénzből, az OEP Jogi Főosztálya pedig sajnálattal közölte, hogy nem is tudnak elszámolni tételesen e költségvetési pénzekkel. Ez egy nagyon gyámoltalan levél volt egyébként…

Állításuk szerint ők a költségvetési pénzt összekotyvasztják az E-alappal, ami a fentiek szerint természetesen teljességgel jogellenes lenne. Az ügyben Köteles László kollégámmal párhuzamosan büntetőfeljelentést tettem a Legfőbb Ügyészségnél, ahol a dologból sajnos egy kukkot nem értenek. Unikum. Ritka. Kényelmetlen…

A feljelentéseket elutasították,, azonban az eljáró ügyész is utalt arra, hogy az OEP pénzkezelése -bár jogellenesnek tűnik ! - véleményük szerint nem valósít meg semmiféle BTK tényállást. Persze, mivel nem értik, miről szó, akár tévedhettek is. Semmiféle kísérletet sem tettek a probléma körültekintő átvizsgálására.

Ez a mostani mail csak egy rövid, vázlatos tájékoztató, az ügyben a NEFMI is vizsgálatot folytat, hónapok óta, de nem nagyon akarózik nekik sem válaszolni. Az OEP véleményem szerint 6800 háziorvos folytatólagos konkrét anyagi érdeksérelmét okozza ezzel a pénzkezelési gyakorlatával.

Az összeg bruttó mértéke pedig a különösen nagy kategória.

A dolog külön érdekessége, hogy bár az ÁSZ minden évben ellenőrzi az OEP pénzügyi tevékenységét, ez a 4 milliárdos tétel azonban ennek ellenére sem jut el a céljához. Legalábbis ez pénzügyi kimutatásokban a kiadási oldalon sehol nem szerepel beazonosítható formában. Nem kizárt, hogy a bonyolult, 8-10 kapcsolódó jogszabályt magában foglaló szabályozás még az ÁSZ ellenőröket is megtéveszti, vagy egyszerűen nincs/nem volt tudomásuk a felsorolt összes jogi szabályozóról.

Köszönöm a türelmét. Amennyiben érdeklődését sikerült felkeltenem, közvetlenül is szerezhet információkat a NEFMI Jogi Főosztályáról, ahol is két hónapja törik a fejüket azon, hogy mit kezdjenek velem és a fenti kérdéseimmel.:-)

Ugyanis teljesen nyilvánvaló, hogy az öt év alatt az OEP által okozott kárra, és a további folyamatos, jogszerű finanszírozásra egy vasuk sincs. Mi viszont nem tudjuk és nem is akarjuk tovább finanszírozni az OEP-et. Magam részéről a nem finanszírozott szolgáltatásokat leállítottam.

Tisztelettel:

Dr. Keszthelyi Gyula

háziorvos

TARD


Mindkét hivatal folyamatosan törvényt sért. Gratulálok. Szép bemutatkozás mindkét csúcsintézmény részéről. Az egyik három, a másik két hónapja egy kukkot sem válaszol semmire.

2004. évi XXIX. törvény az európai uniós csatlakozással összefüggő egyes törvénymódosításokról, törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezéséről, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról

A közérdekű kérelmekkel, panaszokkal és bejelentésekkel kapcsolatos eljárás


141. § (1) Az állami és helyi önkormányzati szervek a panaszokat és a közérdekű bejelentéseket e törvény szerint kötelesek elintézni.

(2) A panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más - így különösen bírósági, államigazgatási - eljárás hatálya alá.

(3) A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása, illetőleg megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. A közérdekű bejelentés javaslatot is tartalmazhat.

(4) Panasszal és a közérdekű bejelentéssel bárki - szóban, írásban vagy elektronikus úton - fordulhat a tárgykörben eljárásra jogosult szervhez. A szóbeli bejelentést az eljárásra jogosult szerv köteles írásba foglalni.

(5) Ha a panaszt, illetőleg a közérdekű bejelentést nem az eljárásra jogosult szervhez tették meg, azt nyolc napon belül oda át kell tenni. Az áttételről a bejelentőt egyidejűleg értesíteni kell.

142. § (1) A panaszt és a közérdekű bejelentést a beérkezéstől számított harminc napon belül kell elbírálni.
(2) Ha az elbírálást megalapozó vizsgálat előreláthatólag harminc napnál hosszabb ideig tart, erről a panaszost (bejelentőt) a panasz (bejelentés) beérkezésétől számított tizenöt napon belül - az elintézés várható időpontjának egyidejű közlésével - tájékoztatni kell.
(3) Az eljárásra jogosult szerv a panaszost, illetőleg a közérdekű bejelentőt meghallgathatja, ha azt a panasz, illetőleg bejelentés tartalma szükségessé teszi.
(4) Az eljárásra jogosult szerv a vizsgálat befejezésekor a megtett intézkedésről vagy annak mellőzéséről - az indokok megjelölésével - köteles a panaszost, illetőleg bejelentőt írásban vagy elektronikus úton haladéktalanul értesíteni.
(5) Az írásbeli értesítés mellőzhető, ha az elintézésről a jelen lévő panaszost, illetőleg bejelentőt szóban tájékoztatták, és a tájékoztatást tudomásul vette.
(6) A korábbival azonos tartalmú, ugyanazon panaszos, illetőleg bejelentő által tett ismételt, továbbá a névtelen bejelentés vizsgálata mellőzhető.
(7) A panasz vizsgálata mellőzhető a (6) bekezdésben említett eseteken kívül akkor is, ha a panasztevő a sérelmezett tevékenységről (mulasztásról) való tudomásszerzéstől számított hat hónap után terjesztette elő a panaszát. A tudomásszerzéstől számított egy éven túl előterjesztett panaszt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.


143. § (1) A panasz, illetőleg a közérdekű bejelentés alapján - ha alaposnak bizonyul - gondoskodni kell
a) a jogszerű, illetőleg a közérdeknek megfelelő állapot helyreállításáról vagy az egyébként szükséges intézkedések megtételéről;

b) a feltárt hibák okainak megszüntetéséről;
c) az okozott sérelem orvoslásáról, továbbá
d) indokolt esetben a felelősségre vonás kezdeményezéséről.
(2) A panaszost, illetőleg a bejelentőt - a (4) bekezdésben foglaltak kivételével - nem érheti hátrány a panasz, illetőleg a közérdekű bejelentés megtétele miatt.
(3) A panaszos, illetőleg a közérdekű bejelentést tevő személyes adatai - a (4) bekezdésben foglaltakon túlmenően - csak a bejelentés alapján kezdeményezett eljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szerv részére adhatóak át, amennyiben e szerv annak kezelésére törvény alapján jogosult, vagy az adatai továbbításához a bejelentő egyértelműen hozzájárult. A bejelentő adatai egyértelmű hozzájárulása nélkül nem hozhatók nyilvánosságra.
(4) Ha nyilvánvalóvá vált, hogy a bejelentő rosszhiszeműen járt el, és ezzel bűncselekményt vagy szabálysértést követett el; másnak kárt vagy egyéb jogsérelmet okozott, adatai az eljárás kezdeményezésére, illetőleg lefolytatására jogosult szerv vagy személy részére átadhatóak.

-------------------------------------------------------------------------------

Mind az ÁNTSZ, mind pedig az igen tisztelt NEFMI xarik a fejemre, ezzel együtt a fenti törvényhelyet is megsértik. Esküt is tettek erre a törvényre (is).

Vajon mi lehet az oka ennek az összehangolt, egyetemleges kussolásnak?

- írta Giulio

Narkolepsziát okozhat egy H1N1 elleni oltóanyag

MTI

2010. augusztus 24.

Finnországban átmenetileg felfüggesztik a H1N1-vírus által okozott új típusú influenza elleni egyik oltóanyag, a Pandemrix használatát, mivel úgy találták, hogy az esetleg narkolepsziát (alvászavart) idézhet elő a gyermekeknél.

Idén Finnországban szokatlanul nagy számban, összesen tizenöt gyermeknél állapítottak meg narkolepsziát, akik valamennyien megkapták a GlaxoSmithKline által gyártott oltóanyagot. Hat esetben időbeli összefüggést is ki tudtak mutatni a védőoltás beadása és az alvászavar tüneteinek megjelenése között.
hirdetés

A szomszédos Svédországban augusztusig hat hasonló esetet regisztráltak.

A Pandemrix-oltóanyagot már mintegy 90 millió embernek adták be világszerte a H1N1 vírus okozta fertőzés elleni védekezés céljából.

A világ egyik vezető gyógyszeripari vállalatának az új típusú influenza elleni készítményét egyébként tavaly óta már Ausztriában sem alkalmazzák, mivel használatakor különböző komplikációk léptek fel kisgyermekeknél.

A narkolepszia az alvás-ébrenlét szabályozásának egyik zavara. Legfőbb jellemzője az állandó fáradtság és álmosságérzés leküzdhetetlen nappali alvásrohamokkal.

******

Nálunk semmiféle regisztrált mellékhatás...:-)

2010. augusztus 24., kedd



A magyar Európa legősibb népe?
Interjú Michelangelo Naddeo-val

Michelangelo Naddeo itáliai kutató vallja, hogy Európa első kultúrateremtő nemzete már a neolitikumban megjelent, a Kárpát-medence őslakos népe, a magyarság volt.

- Olasz származása ellenére már évtizedek óta foglalkozik a magyar történelemmel. Miért pont Európa egyik legismeretlenebb országa lett kutatásainak tárgya?

- Bár Olaszországban születtem, szokatlan családnevem és kinézetem alapján már fiatalkorom óta kételkedtem abban, hogy valóban minden felmenőm olasz származású volna. Ekkor határoztam el, hogy megpróbálok életem során minél több kultúrát és népet megismerni, hogy megérthessem, kik voltak az európaiak ősei és hogy én honnan jöttem. Emiatt fordult érdeklődésem az ókor felé. A régészet és a történelem pedig mindig is a hobbijaim közé tartozott. A bronzkori Európa története mindig vonzott. Főképp, mert úgy gondoltam, hogy a földrész az indoeurópaiak érkezése előtt sem volt lakatlan, ahogy továbbvezettem ezt a gondolatot, egy idő után eljutottam az egykori Pannóniáig és annak lakóiig.

- Az indoeurópai nemzetek valószínűleg megrökönyödéssel fogadják még a gondolatát is annak, hogy megkérdőjelezi közös történelmünket. Hogyan jutott el addig a gondolatig, ami valószínűleg meghökkenti majd hazánk lakóit? Nemsokára megjelenő könyvében ugyanis nem kevesebbet állít, mint hogy mi lennénk Európa őshonos nemzete...

- A Honfoglalás... a magyarok visszatérése európai hazájukba című könyvemben mintegy ötven olyan kulturális markert soroltam fel, melyek Közép-Európából KözépÁzsiába "vándoroltak", majd visszatértek a magyarokkal a honfoglalás idején. Ezek közül kiválasztottam kettőt, a művészetet és a vallást, majd további kutatásokat végeztem régészeti leletek tanulmányozásával. Több ezer olyan képet gyűjtöttem össze régészeti leletekről, amelyek bizonyítják, hogy számos, indoeurópaiak előtti motívum és szakrális szimbólum a kalkolitikumi-bronzkori Kárpát-medencéből és környékéről származott, majd a korai bronzkorban az általam Agglutiniának elnevezett területen is elterjedt. A bronzkor közepén ezek a szimbólumok végig fennmaradtak Pannóniában, a korszak végén pedig ismét elterjedtek Magna Pannonia területén. Ugyanezeket a motívumokat és szakrális szimbólumokat találták meg az Altaj hegységi Pazyrikben, melyek az időszámításunk előtti első évezred elejéről származnak. Később a Tarim-medencébe "vándoroltak", végül pedig a honfoglalás idején visszatértek a Kárpát-medencébe. Más szóval a Kárpát-medencében talált bronzkori régészeti leletek azonosak vagy nagyon hasonlóak a Tarim-medencében Stein Aurél által talált leletekkel, illetve a Kárpát-medencében feltárt későbbi, honfoglalás kori leletekkel. Ezenkívül jómagam is készítettem Magyarországon és egyéb helyeken több tucat fotót olyan szimbólumokról és alakzatokról, amelyek bronzkori szakrális szimbólumok voltak, és amelyeket a mai napig használnak modern épületek díszítésében, noha már elveszítették ősi, szakrális jelentésüket.

- Tehát ezek az ábrázolási formák a mai napig élőként jelennek meg a művészetünkben?

- Még a Szent Koronán is található tizennyolc olyan, pogánynak tartott szimbólum, melyek a bronzkori Pannóniától a Tarimmedencén át a honfoglalás kori Magyarországig nyomon követhetők. A honfoglalás idején a magyarok ugyanazzal a szimbolikus művészettel és ugyanazzal az anyaistennővel tértek vissza a Kárpát-medencébe, mint amilyet korábban, a bronzkori Európában használtak, az anyaistennőt szülés közben ábrázolva. Ezek azok az úgynevezett híres magyar "tulipánok", melyek Magyarországon mindenhol megtalálhatók. Egy olyan bronzkori mintából alakultak ki, amely a várandós anyaistennő szimbolikus ábrázolása volt. Az etruszk művészet már jóval azelőtt ezeket a tulipánmotívumokat használta, hogy a tulipán megjelent volna Európában. Az idők során, ahogy elvesztette szent emlékét, úgy változott át liliommá az európai kultúrában mind az egykori etruszkok, mind az amoricaiak - Anjouk - egykori tulipánja. Noha nem tudatosan, de az etruszkok, a magyarok és az ainuk leszármazottai is, illetve Közép-Ázsia legtöbb népcsoportja a mai napig ugyanabban a formában ábrázolják az anyaistennőt díszítőmotívumként. Ennek alapján pedig ki lehet jelenteni, hogy a magyarok kulturális DNS-e öt évezreden át változatlan maradt!

- Miként tudja elméleteit bizonyítani?

- A régészek az ókori világot több ezer különböző kultúrára osztják fel. Gondolkodásuk szerint egy kultúra különbözik a másiktól, ha azonos ugyan a két kultúra, de az egyik kultúrához tartozó néhány cserépdarab színben, méretben, alakban vagy egyéb jellemzőben eltér a másik kultúra cseréptöredékeitől. Gyakran akkor is különbözőnek tartanak kultúrákat, ha teljesen azonosak cseréptöredékeik, de azok egy politikai határ eltérő oldalain helyezkednek el. A kutatásaimban ezzel pont ellentétes módszert alkalmazok - különböző kultúrákat csoportosítok egyetlen civilizációba, amennyiben elegendő közös vonásuk volt. Például az ukránok nagyon jól gondolkoztak, amikor azt állították, hogy a Tripolje civilizáció Nyugat-Ukrajnától Kelet-Olaszországig terjedt, azaz az "arany bálvány civilizáció" területén volt jelen. Ugyanakkor helytelenül jártak el, amikor kitalálták a "Stanovó kultúrát". A térképen képtelen voltam megtalálni ezt a Stanovót, de rájöttem, hogy csak pár kilométerre van Magyarország mai keleti határától. Ennek a kultúrának a leghíresebb leletei azonosak a Kárpát-medencében feltárt bizonyos leletekkel. Ezért úgy vélem, a Stanovó kultúra a bronzkori Pannonico civilizáció része volt. Ha az én megközelítésem szerint haladunk, akkor kiderül, hogy az indoeurópaiak előtti európai kultúra Közép-Európából származik, az "arany bálvány civilizáció" területéről, majd az agglutiniai civilizációvá fejlődött, fennmaradt Pannóniában, elterjedt Magna Pannonia területén. Végül pedig az időszámításunk előtti első évezred közepén, és ennél nem korábban az újonnan érkezők, azaz az indoeurópaiak kultúrája lépett a helyébe.

- Kik azok az indoeurópaiak?

- Az indoeurópaiak egy "szellemnép". Ha egy genetikust kérdezünk, ismer-e olyan gént, ami az indoeurópaiakkal társítható, azt mondaná, nem tud erre érdemi választ adni. Ha egy nyelvészt kérünk meg az indoeurópaiak meghatározására, azt mondaná, indoeurópai az, aki az indoeurópai nyelvjárást beszéli. Más szavakkal élve, egy Hongkongban élő kínai is lehet indoeurópai. Ha egy történészt kérdezünk meg arról, honnan jöttek az indoeurópaiak, felsorolna néhány tucat eurázsiai helységnevet, amit az indoeurópaiak származási helyeként, őshazájaként jelöltek meg. A legjobb meghatározás, amit az indoeurópaiakra használtak, Francisco Villar definíciója, mely szerint nomád, hadviselő pásztorok voltak. Az indoeurópaiaknak nem volt civilizációjuk, nem volt művészetük, nem volt vallásuk vagy bármiféle technológiájuk. Ha lett volna, akkor könnyen fel tudták volna deríteni az eredetüket. Nekik csak nyelvük volt. Az "indoeurópaizmus" egy szent nyelv tanulásának vallásos rítusát jelenti. Az indoeurópaiakat arról lehet tehát felismerni Európában, hogy ők honosították meg a hamvasztást, az ő hatásukra váltottak az európai társadalmak matriarchátusról patriarchátusra, béke helyett hadviselésre, továbbá az ő hatásukra váltotta fel a demokráciát a tirannizmus, az egyenjogúságot a rabszolgaság, a szolidaritást az agresszív versenyszellem, illetve a védelmező anyaistennőket az apai vezetők. Abban az időben, a Kr. előtti I. évezred közepén, az európai szimbolikus művészet átment figurálisba, a magyar istenábrázolások emberszerűek lettek, és állandó lett a háború. A magyarok művészete csak akkor lett figurális, amikor áttértek a kereszténységre, istenábrázolásaik is csak ekkortól lettek emberszerűek.

- Az indoeurópai bevándorlás után mi történt az őskultúrával?

- Az ősi európai civilizációt a Kr. e. 1000 körül a Tarim-medencébe vándorló magyarok hatalmas területen terjesztették el, a selyemút északi ága mentén, amerre vándoroltak. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért volt sok ősi ázsiai népnek hasonló a kultúrája a magyarokéhoz: a magyarok kultúrájához asszimilálódtak az ainuk, a koreaiak, a pártusok, a kusánok, az avarok, a hunok, a szasszanidák, a kunok és a törökök, majd valószínűleg keveredtek is velük.

- Stein Aurél korábban hasonló megállapításokra jutott, mint ön.

- Stein Aurél a magyar őshazát keresve bukkant rá a kalashokra. A Honfoglalás... a magyarok visszatérése európai hazájukba című könyvemben a kalashokat matriarchális, egyenlőségelvű, békeszerető és szőke hajú népcsoportnak írtam le. Csúcsos süveget viselnek, a vallásuk a mai napig animisztikus. Szintén Stein Aurél volt az, aki szállásterületeik közelében rábukkant egy ősi magyar épületre. Az épület a magyar népművészet és az ősi pannonici művészet szinte minden jegyét magán viseli. Talán ebben az épületben tartották a kurultájt. Ez a terület pedig, amely az ősi selyemútvonal egyik ága mentén halad a Tarim-medencében fekvő Kashitól Pesávárig, annak idején a magyarok ellenőrzése alatt állt. Elméletemnek, miszerint a Tarim-medence, illetve annak hegyszorosai egykoron a magyarok ellenőrzése alatt álltak, Stein kutatásai is megfelelnek.

- A magyar történelemoktatás jelen állása szerint a magyar nyelv és kultúra a finnektől származik, azonban a kutatók egy csoportja évtizedek óta próbálja a hivatalos fórumokon is megcáfolni ezt a rokonságot. Kutatásai során foglalkozott a finn-magyar rokonság kérdésével?

- A magyarok elutasítják a finnugor elméletet - nem tudományos, inkább érzelmi okok miatt. Valószínűleg mindez abból fakad, hogy a finnugor tézist korábban politikai okok miatt használták fel ellenük. Az emberiség hálás Nobelnek, amiért feltalálta a dinamitot, de nem találja őt felelősnek azokért a mészárlásokért, amelyeket más emberek okoztak a dinamit háborúban történő felhasználásával. Ha a finnugor elmélet bomba lenne, akkor a magyaroknak nem a bombát kellene gyűlölniük, csak azt, aki rájuk dobta. Továbbá a Magyarországon kívüli tudományos világban - kivéve Angela Marcantoniót - nincsenek kétségek a finnugor elméletet illetően. Egyes amerikai egyetemeken a finn és a magyar tanulmányokat ugyanazon a tanszéken oktatják: a közép-ázsiai tanulmányok tanszékén! Véleményem szerint a finnek azoknak a "kalandor" magyaroknak a leszármazottai, akik - a New York-i Metropolitan Museum szerint - a Krisztus előtti 2. évezred közepén elvitték a bronzkészítés technikáját Dániába és Skandináviába. A régészeti kutatások során Észak-Európában olyan, az első évezredből származó leleteket találtak, amelyek néhány esetben azonosak, de legalábbis nagy hasonlóságot mutatnak a magyar bronzkori leletekkel. A finnek Y-kromoszómái jelentős számú keveredést mutatnak, így akár az ősi finnek az önök vértestvérei is lehettek, kulturális szempontból vizsgálva azonban egészen biztosan a magyarok rokonai voltak.

- A magyar revizionista nyelvészek állandóan visszatérő kiindulópontja a sumer-magyar nyelvrokonság. Hogyan vélekedik erről?

- Úgy vélem, a sumer nyelv rokonságban áll az összes ragozó nyelvvel, különösen a finnugor nyelvekkel. Simo Parpola, a Helsinki Egyetem kutatója 2007 júliusában, a Moszkvában tartott LIII. Asszirológiai Kongresszuson azt állította, hogy a sumer nyelv teljes alapszókincse - több mint 1700 alapszó és morféma - párba állítható az uráli szótövekkel. Egyelőre az nem világos számomra, hogy a sumerok vándoroltak-e Európába, vagy a magyarok vándoroltak Mezopotámiába. Egy biztos, nevezetesen hogy Puabi sumer hercegnő olyan fülbevalót, csúcsos és kettős spirál formájú bálványtárgyakat viselt, amelyek halálakor már több mint két évezrede népszerűek voltak Európában.

- Visszatérve a magyarok kényszerű elvándorlására: hol és mikor bukkant fel az az idegen kultúra, amely végül hosszú időre eltüntette Európa ősi kultúráját?

- Az első nyomok, amik egy idegen nép jelenlétére engedték következtetni a régészeket Európában, az első urnamezők, az első hamvasztásos temetkezések nyomai voltak a Balkánon. Az első nyomok a Krisztus előtti III. évezred elejére vezetnek, a nyelvészek tündérmeséitől függetlenül. Ezek a népek vezették be Európában a hamvasztást, ugyanis nem hittek a halál utáni életben. Ők voltak az indoeurópai kelták. Több mint kétezer évig tartott, amíg a gazdálkodási és fémmegmunkáló technológiáikban utolérték a magyarokat, ebből az időből kulturális életüknek semmiféle jele nem maradt fenn. Kezdetben a kelták asszimilálódtak a magyarok kultúrájához, míg végül az időszámítás előtti I. évezred elejére néhány magyar nemzetség elkezdett vegyülni a keltákkal. Belőlük nőtte ki magát a Krisztus előtti I. évezred közepére a vezető harcos elit. Csak ekkor, vagyis a Krisztus előtti I. évezred közepén tűntek fel az első indoeurópai kulturális jelek, harci eszközök, figurális művészet, ember alakú istenek Közép-Európa, Etruria és Görögország régészeti leletei között. Valójában a Krisztus előtti I. évezred első feléből származó leleteket nem nevezhetjük keltáknak, a magyaroknak kell tulajdonítani őket, mivel egybevágnak az előző évezredek magyar művészetével. A hagyományos magyar mintáktól eltérő mintájú leletek csak a Krisztus előtti I. évezred közepétől tűntek fel Európában.

Manapság végre már senki nem kérdőjelezi meg, hogy Trója nem indoeurópai volt, de a valóság az, hogy a mükénéi szakrális szimbólumok is ugyanolyanok voltak, mint a Magna Pannonia egyéb területeiről származók.

Az első Kárpát-medencébe érkező indoeurópaiak, akiknek műveltsége meghaladta a magyarokét, a rómaiak voltak. Meg kellett küzdeniük Decebállal, aki magyar volt és csúcsos fejfedőt viselt, és aki végül egy ősi magyar rítus szerint öngyilkos lett, amikor vereséget szenvedett és nem tudta megőrizni népe szabadságát.

- Mi lehet az oka, hogy eddig még egyetlen kutató sem jutott el odáig, hogy összegezze valahogy Európa történetét?

- Sajnos Európa történelmét az indoeurópaiak írták, mialatt a finnek és a magyarok a finnugor elméleten vitatkoztak, és képtelenek voltak rekonstruálni a múltjukat. Gimbutas már mondott valami hozzám hasonlót, de a halála után az indoeurópaiak megpróbálták a felfedezéseit a saját érdekük szerint elferdíteni. Sajnos Európának még nincs meg a saját és közös régészeti tudatossága. Minden, amit Németországban találnak, az a germánoktól származik. Amit Oroszországban találnak, az orosz. Amire semmiképpen nem tudják ráhúzni az indoeurópai jelzőt, azt elfelejtik. És minden, ami feledésbe merült, az indoeurópaiak előtti európai civilizációhoz tartozik. Az európai nemzetek sovinizmusa az oka, hogy ugyanazt az ősi, európai arany bálvány civilizációt Ukrajnában Tripolje kultúrának, Romániában Cucuteni kultúrának, Magyarországon tiszai kultúrának, Jugoszlávia területén pedig Vinca kultúrának hívják. Az Égei-tenger partján még nevet sem adnak neki, mert az indoeurópaiak kitartóan azt állítják, hogy ők már ott voltak, ezért bármit találnak ott, az egyszerűen görög, protogörög vagy pregörög, de mindenképpen görög! Mi több, a románok erdélyi ásatásaik során tonnányi bronzleletet találtak, amik teljes mértékben megegyeznek a Tisza völgyében talált leletekkel. Ezeket a leleteket a románok az "északi trákoknak" tulajdonítják. Így jön létre egy újabb szellemnép, amit ráadásul csak a román tudósok ismernek. A Tisza völgyében találtaknak viszont nem tulajdonítanak nagy jelentőséget Magyarországon, ezek a tárgyak nem tartoznak a magyarokhoz.

- Mi lehet az oka annak, hogy ennyire nem merünk hinni a múltunkban?

- A magyaroknak azt mondták, hogy ők egy barbár nép leszármazottai, akik abban az időben Jugriában tartózkodtak. Az általam végzett kutatómunkát a kutatással foglalkozó magyar intézményeknek kellett volna elvégezniük, melyeket egyébként a Natio nal Geographic gyenge kvalitásúnak ítélt.

A többi kutató pedig túlzottan el volt foglalva azzal, hogy bebizonyítsák, a magyarok egy nagy, dicsőséges birodalom leszármazottai voltak, legyen az a Török Birodalom, a Hun Birodalom vagy a Turáni Birodalom. Ha valaha Európa egységes ország lesz, és a finnugorok valaha is felismerik közös múltjukat, Európa ősi történetét átírnák úgy, ahogyan azt itt megpróbáltam bemutatni. Eddig Európa történelmét az indoeurópai birodalmak történelmeként írták le. Remélem, hogy egy nap Európa történelme az összes európai nép történelmét jelenti majd, azokét az európai népekét, akik mindannyian hozzájárultak Európa örökségéhez.

- Kapott valaha bármiféle segítséget a munkájához?

- Életem jó néhány évét a kutatásnak szenteltem, de azért, mert élveztem azt és arra gondoltam, hogy érdemben hozzá tudok járulni az európai civilizáció eredetének történelmi kutatásaihoz. Éppen ezért nem is vártam hozzá támogatást. Sok magyartól kaptam segítséget, könyveket küldtek, hozzájárultak a munkámhoz a magyar kultúra területén szerzett tudásukkal, Isten áldását kérték rám. De csak a civilek. A magyar intézményeket nem érdekli a magyarok múltja. Szégyenteljes, hogy még az ősi magyar írás, a rovásírás Unicode-kódolását sem támogatták, így az most egy olyan idegen kezében van, aki még magyarul sem beszél, tévesen idézi Gimbutast, hogy saját nézeteit igazolja. Nem lehet jövője egy olyan országnak, amely nem becsüli a múltját.

- Hogyan juthatunk el odáig, hogy egyáltalán elkezdjük keresni európai gyökereinket?

- Egyesek, úgy tűnik, nem akarják tudomásul venni, hogy az országban többé nem a kommunizmus uralkodik. Mások meg úgy vélik, hogy nem európaiak. Pedig az igazság az, hogy a magyarok Európa őskövületei, a kontinens legősibb népe. Ebből a szempontból leginkább a fiatalabb generációkkal szimpatizálok, akiket nem befolyásolnak a múlt század ideológiái. Ők azok, akik újból jelentős szerephez juttathatják Magyarországot Európán belül a jövőben.

-----------------

MICHELANGELO NADDEO

1943-ban született a Róma közeli Ceccanóban. Klasszikus gimnáziumban végezte tanulmányait, filozófiát, történelmet, ókori nyelveket és képzőművészetet tanult, majd a Római Egyetemen szerzett villamosmérnöki diplomát. 1965-1975 között az olasz légvédelem tisztje. 2000-ben vonult nyugdíjba, azóta kutatásainak él. Nyolc nyelven beszél, köztük latinul és ógörögül.
Főbb művei: A germán rúnák - egy finn ábécé! (2006), Honfoglalás - a magyarok visszatérése európai hazájukba (2007), Az ugariti abjad - rovás ábécé (2007), Ősi magyar művészet és vallás (kiadás alatt).

A "morális zuhanás" víziója

Interjú dr. Matkó Ida egyetemi docens, aneszteziológus szakorvossal, a Szószóló Alapítvány elnökével





Lát-e változást az orvoslás ethoszában Magyarországon, illetve a világban?
– Itthon még ma sem beszélünk nyíltan az orvosi hivatás válságáról, pedig a deprofesszionalizációs folyamat 50-60 éve tartó világjelenség és mások már megoldásokat keresnek. Arról van szó, hogy a 19. századra kialakult klasszikus orvoslás alapját az orvosi hivatásrend és a társadalom közötti implicit, hallgatólagos szerződés adta, amely ha nem is hibátlanul, de megfelelő módon működött egy relatíve homogén értékrendszer keretei között.

A régi szerződés szerint a társadalom biztosítja az egészségügy finanszírozását, a hivatás szakmai autonómiáját, azaz felruházza a hivatásrendet a szakmai és etikai ellenőrzés jogával, és az orvosképzés feletti kontrollal. A kizárólagos jogokat kapó foglalkozás, a professzió pedig elfogadja a költségvetési kereteket, magas szakmai színvonalú ellátást biztosít a társadalom minden tagjának, altruista szolgálatot teljesít, a hagyományos etikai szabályok betartásával. A régi szerződésnek az alapja a bizalom volt, amely megállapodás az orvosi hivatásrendnek szinte teljes önállóságot, magas presztízst és erkölcsi tekintélyt biztosított.

A páciens ekkor még passzív résztvevője a gyógyításnak, minőségről, standardizált szolgáltatásokról, páciensjogokról ekkor nincs szó. A gazdasági, társadalmi, technikai és technológiai változások, a biológiai tudományok és az orvosi technológia robbanásszerű fejlődése felgyorsítja a hivatás specializálódását. Ezek együttes hatására a korábbi egyszemélyes orvos-beteg kapcsolat átalakul, uralkodóvá a beteg-intézmény kapcsolat, a futószalag-szerű ellátás válik.

A modern orvoslásban a diagnosztika és terápia lehetőségei alapvetően megváltoznak, a gyógyítás színtere áthelyeződött egy veszélyes kórházi és klinikai „nagyüzembe”. A gyógyítás új kontextusba került, az egészségügyi ellátás iparrá fejlődik, a profitorientált piaci szektor részévé válik, új érdekek jelennek meg, a gazdaságossági és piaci szempontok dominanciája meghatározóvá válik. Az orvosi hivatásrend részben maga is profitálni igyekezett a piacosodásból, és végül önnön érdekei védelmét fontosabbnak tartja, mint a társadalom iránti kötelességeinek teljesítését. A régi szerződés kereteit a hivatás önérdeke és társadalmi elkötelezettsége közötti konfliktus feszíti valójában szét.

Azt a hagyományos felfogást, hogy az orvosi hivatás altruista szolgálat, egyre nagyobb szkepszis övezi, sőt sokak szerint ez ugyanolyan foglalkozás, mint a többi. Fokozatosan, évtizedek alatt kopik meg tehát az etikai töltés, párhuzamosan a betegérdek prioritásának háttérbe szorulásával, ezért nem támasztható alá a „ morális zuhanás” hazai víziója, inkább csak az, hogy nem, vagy nem időben vettük észre vagy egyszerűen elhallgattuk a morális válság jeleit.

Az orvos-beteg vagy intézet-beteg konfliktusok mélyén manapság szinte mindig megtalálható, hogy a páciens a 19. századi orvos ideált keresi, a régi szerződés szerinti elvárásokkal. A tudományos-technikai forradalom következtében világszerte lezajlottak, vagy folyamatban vannak a fent említett változások.

– Milyen tendenciák figyelhetők meg Ön szerint?

– Az orvosi szerep közel kétezer év alatt alakult ki, kezdetben a gyógyító egy közösségben a papi és a tanítói funkciókat is teljesítette. Bárhogyan is, a gyógyítással foglalkozók érdeklődésének középpontjában az ember állt. Véleményem szerint a elmondott deprofesszionalizációra adott válasz a holisztikus medicina, a közösségi pszichiátria, a természetgyógyászat és az orvoslás környékén egyéb kiegészítő ágazatok megjelenése is. A nyugati orvoslás mára felismerte, hogy a technicizálódás, a gyógyítás kommercializálódása és iparszerűvé válása a hivatásbeli erkölcsi értékek feladásával az orvosi hivatás autonómiáját veszélyezteti. A fájdalmas bizalomvesztés, amit a szaksajtóban főorvosok panaszolnak hatalmi szóval, rendelettel nem állítható meg. Ebből a szempontból minden egyes orvos-beteg találkozás számít.

– Szemléletváltásra volna szükség?

– Talán inkább a folyamat felismerésére, tisztánlátásra. Nálunk csak 15-20 éve érzékelhető igazán a fent emlegetett erkölcsi elbizonytalanodás, amit az előzőekben deprofesszionalizációs folyamatnak nevezünk, mert előtte egyáltalán nem volt átlátható az ellátórendszer. Nem voltak nyilvánvalóak a hagyományos etikai szabályok semmibevétele, elég volt a hiányosságok tagadása. Például a mai orvos ideál, ami a fenti változások következménye, nem a gyógyító, hanem a sikeres menedzser, sok pénzzel, beosztottakkal, sok a „világon először nálunk történt bejelentéssel”, kevés vagy semmi együttérzéssel a beteg iránt.

Az altruista szolgálat gyakorlásával szintén nem volt gond egyrészt a rendszer átláthatatlansága, másrészt a megragadható anyagi lehetőségek szűkössége miatt. A döntéshozói megnyilvánulásokból számos felelős nyilatkozat ismert - itthon az derül ki, hogy máig nem azonosították a problémát, így nem is keressük a választ. A problémák azonban előjönnek, mint legutóbb a rezidensek elégedetlensége kapcsán, vagy az újból fellángoló „hálapénz” vita vonatkozásában érzékelhettünk.

Tapasztalatom szerint a hallgatók többsége motiváltan vág neki az egyetemi éveknek, bár kétségtelen hogy a pálya presztízse csökkent. Irodalmi adat, hogy a hivatalos curriculum túlságosan a szakmai-technikai oldalra koncentrál, elhanyagolja az orvoslás humán oldalát. A kezdő orvos többek között ezért is kénytelen szembenézni a nyílt és rejtett curriculum közti különbséggel, és felkészületlenségével, amikor kikerül az egyetemről és csalódottság az, ami eltávolíthatja a pályától, vagy elvándorlásra ösztönzi.

Egyszerűbben fogalmazva, sejtésem szerint a munkáért kapott pénz is nagyon fontos a fiatal orvos generációnak, de nemcsak ez van az elégedetlenség mögött, hanem a deprofesszionalizálódott, dehumanizálódott rendszer elutasítása. A tisztánlátásról pedig talán csak annyit, hogy erősen hiánycikk, pl. a hálapénzzel vagy azzal, amit annak neveznek kapcsolatban.

– Hogy merre vezet tovább az út?

– Az 1990-es évek elejére egyre sürgetőbben jelentkezett az orvosi hivatás megújításának és megújulásának igénye a nyugati országokban, sőt a szakirodalom kivétel nélkül egységes abban, hogy egy új, explicit szövetség szükséges, amelynek alapja csakis a professzió lehet. A témával foglalkozó szakemberek szerint a modern orvosi hivatás lényegi jellemzői megegyeznek a klasszikus jegyekkel. A professzió három pillére: a szakértelem, az etika és a szolgálat.

A szakértelem speciális tudásanyag és készségek együtteséből származik, az etikus viselkedés értékek és normák egyedülálló kombinációjából eredeztethető, a szolgálat azt a hivatásbeli elkötelezettséget foglalja magában, hogy a páciensek érdekét kell első helyre tenni.

Az orvosi hivatás megújulásának sikere nagyon sok tényezőtől függ, miközben lehetséges az is, hogy a folyamatok egy új típusú orvosi hivatásrend kialakulásához vezetnek. Az egyik lehetséges alternatíva a deprofesszionalizáció, amelynek végeredményeként az orvosok egyszerűen munkavállalók lesznek. A kihívásokra adott másik lehetséges válasz a hivatás súlypontjának eltolódása a tudományos és technikai szakértelem felé, amikor a gyógyítás már nem” morális vállalkozás”.

Az anglo-amerikai szakirodalom döntő többsége a reprofesszionalizációt támogatja, amely az orvosi hivatás tradicionális jellemzőit mentené át a XXI. századba. Ez utóbbi egy lehetséges irány, az intézmény valóban szolgáltató, de az ott dolgozó orvos szolgálatot gyakorol a professzió régi-új pilléreit megtartva.


– A fejlett jogrendszerrel működő nyugat-európai országok, például Németország és Ausztria csak az utóbbi évtizedekben szabályozták törvényi szinten az egészségügyi jogokat. Ezekről előbb hosszú társadalmi vita zajlott.

– Visszaigazolhatom, hogy pl. Németországban bizonyos kérdésekben, a szervátültetések vonatkozásában hosszú évekig lehetőség volt szakmai és társadalmi vitákra. Néhányon sikerült részt vennem ezekben, és irigykedve tapasztaltam, hogy ott valódi párbeszéd folyik a résztvevők között. Ezeket a találkozókat nem rábeszélő vagy a konkrét terület számára a minél több pénz megszerzését célozó látványosságként kell elképzelni. Itt jutott idő a kérdések érzelmi és etikai megfontolásának megtárgyalására. Ha jól belegondolunk, konkrét esetnél az érdekeltek valódi döntését ez utóbbiak alapozzák meg. Még egy speciális szakterület törvényi szabályozása után is sok új kérdés merülhet fel ugyanazon a szabályozottnak vélt területen.

Legtöbbször az élet produkálja ezeket a szituációkat pl. baleseti sérülés miatt agyhalottá vált nő életben tartása, kezelése, élő magzata érdekében, amely különlegessége okán felkelti a nyilvánosság érdeklődését.

Ilyenkor a dolgok nem maradhatnak „kibeszéletlenek”, hisz ez is az egészséggel-betegséggel kapcsolatos ismeretszerzés, véleményformálás egyik szerintem fontos lehetősége. Persze el lehet hallgatni, de a kibeszéletlenség sok szempontból hátrányos és veszélyes…

- Minderre volt-e mód a szakmai egyeztetésekre Magyarországon is?

- Magyarországon a 1997-es törvény életbe lépése előtt voltak egyeztetések, ezek elsősorban szakmai, szakmai érdekvédelmi szervezetek között zajlottak, tehát magas szintű egyeztetésekre gondolok itt. Őrzök ma is az egyeztetéseken készült jelenléti ív másolatokat, amit minden ülés után megkaptunk.

Egy-egy témában az adott szakma vezetői valódi vitákon egyeztettek. Kétségtelen a társadalmi vita lényegesen kevesebb volt más országokkal összehasonlítva, aminek a hiányát ma fájdalmasan vesszük tudomásul. A hazai transzplantációs szabályozást például máig a jogi szabályozási deficit, a végiggondolatlanság, a kommunikáció felületes volta, és sajnos, az érdektelenség jellemzi többek között. Így fordulhat elő az a megtörtént eset, hogy egy közösség kitaszítja magából azokat a szülőket, akik gyermekük szervét, átültetés céljára adományozták….

– Magyarországon is jelentős szakadék tátong a mindennapi valóság és az egészségügy működését szabályozó európai mércével is megfelelő rendeletek között. Visszaszerezhető a korábbi humánus értékrend?

– A megfogalmazott egy kérdésben több kérdés van, de legalább kettő. A gyakorlat és a szabályozások között valóban éles szakadék van, a jogkövető magatartás nem erőssége sem az ellátórendszerben dolgozóknak, sem pedig a rendszerben ellátást igénylőknek. És ez egyrészről érthető is, már abban az értelemben, hogy a gyógyítás pontosan az a terület, ahol a törvények nem írhatnak le mindent a gyógyítással kapcsolatban. A törvények betűszerinti betartása nem biztosítja, biztosíthatja a beteg gyógyulását, a páciens elégedettségét.

A jog, szabályokat fogalmaz meg egy közösség számára, kinyilvánítva a követendő vagy büntetendő viselkedést. Azonban a jogszabály értelmezése nemcsak a szöveg logikai, nyelvtani, rendszertani és történeti elemzésén alapul, fontos a mögöttes tartalom is. Hogy megértsük mi és miért történik a beteggel a veszélyes üzemben köztudomású ismeretekre, a józan észre is szükség van. A beteg sorsa egyáltalán nem csak a pénzen múlik. A finanszírozáson kívül sok minden számít, így a biztosítási rendszer, a hatályos törvények, a nemzeti kultúra, és az előbb említett körülmény, a professzió állapota. Ez utóbbi azt jelenti pontosan, hogy a hívatásrend tagjai mit gondolnak saját tevékenységük lényegéről, hogyan tekintenek arra, hogyan gyakorolják azt.

- A szigorodó anyagi feltételek az oka a morális hanyatlásnak?

- Óvatosan bánnék a szaksajtóban egyre másra hangoztatott állásponttal, mely szerint az egészségügyben tapasztalható „morális zuhanás” közvetlenül kapcsolatba hozható a finanszírozási deficittel. Önkritikusan csak annyit jegyeznék meg, hogy az etika elvek gyakorlati alkalmazása nem pénz kérdése és eddig is bárki megtehette volna, hogy az etikai szabályok betartásával gyógyít.

És már is az orvosi etikánál tartunk, amire érzésem szerint kérdésének második fele vonatkozik. A szaketika és a bioetika, de általában az etika és jog gyakran áll egymással látszatkonfliktusba, mert valójában a jog nem a helyes magatartást, hanem az állami beavatkozás, a kikényszeríthetőség határait szabja meg. Sokszor hangoztatott felfogás, hogy a jog a minimális erkölcsi szabályokat összegezi, a szaketikai norma nem írhat elő kevésbé szigorú szabályt, mint a hatályos törvény.

Hipotetikusan, ezért pl. ha a törvény tiltja az orvos számára a hálapénz elfogadását, akkor semmilyen orvosetikai kódex nem relativizálhatja a tiltást, pl. hogy csak a kezelés előtt tilos elfogadni a hálapénzt. A szaketikai szabályokat tanítjuk az egyetemen, és azt is, hogy vannak lehetőségek annak a gyógyítási helyzetnek a feloldására, ha a klasszikus etikai elvek konfliktusba kerülnek az ellátás során.

– Belső humánus értékrendre van szükség?

- A „független etikai rendszer„ szükségességének és működtetésének emlegetés számomra azért fából vaskarika, mert pl. a törvény által megfogalmazott betegjogok szerves kapcsolatban vannak a szaketikai szabályokkal, abból közvetlenül levezethetők. Sok betegpanaszt vizsgálok, és boldog lennék, ha nem találkoznék annyi etika vétséggel, amennyi a gyakorlatban előfordul! Nem értem, hogy mitől független rendszer kialakítását szorgalmazzák? A hatályos jogtól, az orvosetikai szabályoktól, vagy az un. orvosi etikettől? Bajt, ami a beteg halála vagy súlyos károsodása eseteinkben, tapasztalatom szerint a szakmai ismeretek semmibevétele, az etikai kultúra hiánya, a vonatkozó jogszabályok bürokratikus alkalmazása okozza, a párhuzamosság és a további homályosítás a szaketika vonatkozásában nem vezet sehova, illetve csak ront a jelenlegi helyzeten.

– Hallani olyan véleményt, hogy a jelenleg hatályos egészségügyi törvény túl korán jött, túlságosan modern volt a közeghez képest. Jelentős ellenállás tapasztalható vele szemben?

– Nem szeretnék neveletlennek tűnni, de visszakérdezek. A röntgensugár felfedezése és alkalmazása vagy más modern diagnosztikus és terápiás eljárásnak az alkalmazása, korán jött, fel volt rá „készülve„ a szakmai és civil közeg, kellett, hogy felkészülve legyen? A változásokat követni kell. Az lenne a cél, hogy a betegnek ne kelljen kikövetelnie, hogy emberszámba vegyék, hanem olyan környezetben történjen az ellátása, ahol eleve érvényesülnek a jogai. De az orvostársadalom nagy része nem hajlandó elfogadni, hogy a betegek is bele szólhatnak a gyógyítási folyamat egyes kérdéseibe.

Vannak hangos ellenzők, akik a mai napig azt várják, hogy majd jön egy kormány vagy valami, amelyik eltörli az 1997-es törvényt, de legalábbis a betegjogi fejezetét, és onnantól minden mehet a régi módon. Gondoljon csak a szakmai példára, meg lehetne tenni, holnaptól nem röntgenezünk stb? Vannak sokan, akik úgy viselkednek, mintha a jogszabály nem is létezne. Holott az említett törvény nem egy lokális politikai érdek terméke, hanem a nagy ellátórendszerek fokozatos modernizálásának része, amely az uniós csatlakozásunk feltétele volt. Akkor kevés ember értette ezt, még kevesebben akarták komolyan, és a többség máig azt várja, hogy az egészet visszavonják. Ez az igazán ijesztő és persze kényelmes is! Pedig ma már elképzelhetetlen egy európai szintű vizsgálatba részt venni egy intézetnek vagy teamnek, ha kifogásolható például a betegtájékoztató és beleegyező nyilatkozat.

– Gyakran elhangzik az is, a betegjogok mellet mi lesz az orvos jogokkal, az intézmények jogaival? Ezek is érvényesülnek a gyakorlatban?

– Nem elhanyagolható szempont a változások következtében az orvosok nyomasztó pszichikai megterhelése: munkájuk nehéz és bonyolult, nagy az emocionális igénybevétel, a magas szintű munkamegosztást és az új típusú együttműködést kívánó „üzemszerű” munka több stresszel jár. Fontos az is, hogy az orvosok évszázadokon keresztül egyénekkel való foglalkozásra és egyéni felelősségvállalásra szocializálódtak. Viszonylag gyorsan kellett hozzászokniuk, hogy nagy és komplex szervezetek tagjaként dolgozzanak, ez a váltás sok stresszel és frusztrációval jár. A gazdasági kényszerekkel való napi szembenézés, a növekvő számú irányelvnek való megfelelés követelménye a hivatás hagyományos értékeit teszik próbára.

Nagy Zsuzsanna






írta Giulio

Olvasom, hogy a pedagógusoknak is bért kellene emelni, de arra sincs pénz...Kac, kac... Úgy gondolom, hogy az alapvető konfliktusokat inkább a problémakör sajátosan egyoldalú megközelítése okozza. Tudniillik értékarányos bérezést nem csak úgy lehet kialakítani, hogy az elvégzett nyolc órás munkát tisztességesen megfizetik, hanem úgy is, hogyha nincs elég pénz, akkor a gyenge bérezéshez kell igazítani az elvégzett munka mennyiségét, idejét.

Ez egyszerű egyenes arányosság, akinek megvan a nyóc átalányos, az még esetleg emlékszik is rá. És persze a dolog nem csak a pedagógusokra vonatkozik.

Ha valakinek nincs pénze egy kiló sertéskarajra, akkor nem vásárol csak 20 dekagrammot, igaz? Ha a piacgazdaságra átállított kapitalista Magyarország aktuális kormányzata nem tudja megvásárolni az értelmiség 8 órás teljesítményét, mert nincs pénze, akkor a jelenlegi bérekhez kell igazítani a munkaidőt. Tehát a pedagógusok esetében le kell csökkenteni a napi munkaidőt kb. 6 órára, orvosoknál mondjuk kettőre.

Ez azonnali reálbéremelést jelent a Gógl Árpád által megígért 400%-os mértékben, igaz, hogy 12 éve áltatott bennünket ezzel...Rögtön közelebb kerülnénk Európához. Eközben az OEP a zárt kasszára mutogatva nem fizet semmiért se háziorvosnak, se kórháznak. Jó, nincs pénz, akkor ne vásároljon. Ennyi.

Amikor pedig majd már jobban megy gazdaság, és lesz pénze az államnak több szolgáltatást/teljesítményt vásárolni, akkor leülünk, és megbeszéljük, nekik ennyi pénzük van, nekünk ennyi eladható munkateljesítményünk. Addig ne várják tőlünk, hogy hitelezzünk nekik. Én 33 éve hitelezek. Elég volt. Nincs több Békekölcsön.

Ugyanis ez az a piacgazdaság, amiről az Alkotmány beszél nekünk. Csak annyit tudok vásárolni, amennyire futja a pénzemből. Értelemszerűen ez az államra is igaz kell legyen.

Nem normális dolog, nem igazságos, hogy az állam széttárja a kezét és azt mondja: ennyi pénzem van, te ezért dolgozz nyolc órát, messze a munkád értéke alatt fizetve. Miért? Csak.

Ezen az alapon én is mondhatnám az áramszolgáltatónak: ennyi pénzem van, de kérem a teljes havi áramszükségletemet. Ettől persze mindenki kiakadna igaz?

Az áramszolgáltatónak ugyanis joga van a teljesítményarányos bevételhez, költségei megtérüléséhez, sőt, 8% profithoz is. Szerintem egy ápolónő, egy orvos, egy tanár fontosabb, mint az áramszolgáltató. De legalábbis ér annyit.

Hát, én semmi mást nem javasolok, csak ugyanezt az elvet, a piaci verseny elvét (Matolcsy) alkalmazni szektorsemlegesen.

A csóró állam ezért ne akarjon folyamatosan drága és magas színvonalú egészségügyi szolgáltatást nyújtani, mert állítólag nincs rá pénze. Tehát egyszerűen nem képes megvenni a folyamatos üzemet. Akkor meg vegyen kevesebbet. Vagy költsön kevesebbet másra, hadseregre, GYES-re, GYED-re, nemzetiségi firlefrancokra, bankkonszolidációra, Simor Andrásra, minisztériumi léhűtők hadára. Már annyi az államtitkár, hogy elbotlunk bennük. Prioritások. El kell dönteni, mi az, ami valóban fontos. És oda csoportosítani a forrásokat. A nemzet erőforrásait.

Ha az oktatás, az egészségügy stratégiai ágazatok, akkor ott kell erőlködni a fizetésekkel is. Nem értéktelen, hülye adatbázisokat ígérgetni például orvosoknak értékarányos jövedelem HELYETT. Azt hiszem, megértettem a piacgazdaság lényegét, most már csak az kell, hogy a kormány is megértse.

Az uniós fizetés negyedéért az uniós munka negyedét lehet megvenni. Capisci?

Az Unióban vagyunk.