2009. szeptember 30., szerda


A legnagyobb szentség...

"Az élet adása teszi a szülést transzcendális eseménnyé, miközben maga a folyamat kererves ,véres, fájdalmas. A legnagyobb szentség, ami nagyon is földi és testi valóság. Máig megmagyarázhatatlan misztikum, ugyanakkor biológiailag pontosan leirható. Egyszerre fennséges és alpári , fájdalmas és örömteli , félelmetes és gyönyörüséges , kiteljesülö és meggyötrö , kinzó szenvedés és diadalmas életadás. És ez az amiért azért különbözik a haláltól. "


"Ave Maria"





2009. szeptember 29., kedd


Ha mogyoróval fizetsz, majmokat kapsz, idézi az amerikai mondást egy fejvadász cég vezetője az állami vállalatok vezetőinek bérezésével kapcsolatban. Nem szeretnék életem végéig ugyanazzal a témával foglalkozni, de úgy tűnik, valakik nem értik vagy nem akarják érteni, hogy közpénzekből, civilizált országban nem szoktak a versenyszférához hasonló fizetéseket osztogatni. Az első számú felelős ugyanis a (kinevező) politikus/ok/, az esetleges veszteséget pedig az adófizetők állják. Hol itt a biznisz, hiszen az adó nem önkéntes befizetés, hanem szankcionálható kötelezettség?!

Álságos az az érvelés, hogy ha az állami cégek menedzserei jól dolgoznak, akkor - úgymond - meg kell őket fizetni. Aki nem dolgozik jól, attól például Amerikában, elköszönnek. Adófizetők pénzén nem igazodunk a versenyszférához. Az állam ugyanis non-profit szervezet, ha igy érthetobb azoknak, akiket csak a biznisz érdekel. Az üzleti életben elérhető jövedelmeket azok érdemlik meg, ha megérdemlik, akik a magánszférában dolgoznak és magánemberek - saját akaratukból - befektetett pénzével gazdálkodnak. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a menedzseri fizetések nagysága, egy társadalompolitikai koncepció tükröződése is. Pedig ez a lényeg!

Nem tudom még hányszor és hány példát kell hoznom, vagy talán - az előző cikkeimben - nem fogalmaztam elég világosan, de a szociális gondoskodásáról nem különösebben elhiresült Egyesült Államokban létezik egy törvényben szabályozott fizetési plafon, az állami cégeknél kifizethető bérekre. 196 700 dollárnál egyetlen állami cég sem fizethet többet egy alkalmazottnak. Se Karajannak, se az új Teller Edének, senkinek! És még ez sincs nyolcszorosa az amerikai átlagfizetésnek.

Ezzel szemben a "nagy projekt", a 4-es metró első embere körülbelül ötvenszer keres többet, mint a magyar átlag. Ez aligha nevezhető normálisnak. Amúgy sem értem, hogy mire ez a vehemens hülyézés és majmozás. Az amerikai posta (USPS) is elüzemelget valahogy, nem is akárhogy, pedig állami cég, méghozzá - a csomagszállitásban például - konkurenciával, és nem is eggyel! S ha már itt tartok: a vezérigazgató (Postmaster General) éves fizetése 161 200 dollár, azaz 30 millió 200 ezer Ft./év, vagyis 2.5 millió forint/hó! S hogy a 4-es metróval és más magyar vállalatokkal való összehasonlitás plasztikus legyen: a cég jellemzői a következők. Még egyszer, állami vállalatról van szó! A Hoover 500-as listán, ami a bevételek alapján rangsorol, az USPS a 14. legnagyobb amerikai cég. A J.P. Morgan Chase & Co. a tizenötödik, s hogy egy másik ismert nevet is emlitsek, a Microsoft a 92. A posta éves forgalma: 64.5 milliárd dollár. (Ez jóval több, mint a teljes évi magyar költségvetés.) A "hülyék-majmok" vezette USPS-nél dolgozók létszáma 800 ezer fő! (Nagyjából annyi, mint Pécs, Debrecen, Miskolc, Győr és Szeged összlakossága.) E tekintetben Amerika második legnagyobb vállalatáról beszélünk, beleértve a magánszektort is.

Ha egy, a teljes BKV-nál hatvanszor nagyobb cégnél - Amerikában! - havonta két és félmillió forint az első ember fizetése, akkor a tizmilliós Magyarországon, hogyan kereshet valaki egyetlen projekt vezetőjeként, több mint háromszor annyit, miközben az értékarányos felelősség, négy százaléka sincs annak, amennyi forgalmat az USPS évente(!) produkál. Hát álljon már meg a menet!

Milyen társadalmi modell ez?! Ki és mit akar üzenni ezekkel a - kötelező prémiumokkal, végkielégitésekkel, ajándék autókkal, lakásra felvett kölcsönök elengedésével, titokpénzekkel még meg is fejelt - jövedelmekkel?

Miből gondolják egyesek, hogy csak az lehet okos, akit egyedül és kizárólag a pénz érdekel. Nem lehet, hogy valaki inkább a Magyar Posta vezérigazgatója szeretne lenni, egymillióért, mint a Bilifül Kft. vezetője tizmillióért? Zárójelben jegyzem meg: húsz évvel ezelőtt Amerikában a siker mércéje a pénz volt, ma, akinek pénze van, az a sikeres. És már most is érzékelheto, hogy ez a "szemléletváltás" - többek között, de nem utolsó sorban - hová vezetett és főként hová vezet majd a nem is oly` távoli jövőben.

E rövid kitérő után, szögezzük le: hogy az adófizetők pénzével mi történjen és milyen arányban részesedjen belőle bárki is, arról az ezért elsősorban felelősséget viselő politikusoknak kell dönteniük, nem pedig a piacnak!

Lehet, hogy a metró épitése olyan különleges tudást és képességet igényel, amivel nem mindenki rendelkezik. De Amerikában az ilyen esetekre vonatkozó különleges(!) besorolás szerint, még a "nagy projekt" vezetője sem kaphatna több fizetést, (de még - ha élne - az Einstein se), mint min. 117 787, max. 177 000 dollárt/év. Ez utóbbi 2 millió 760 ezer forint/hó. Ebből azért egész jól el lehet éldegélni, még a minimálbér megadóztatásán töprengő "zsenik" Magyarországán is...



2009. szeptember 28., hétfő


EZ NYÍLT, ŐSZINTE DISKURZUS

http://www.cbsnews.com/video/watch/?id=5237185n


Sharyl Attkisson, CBS News Medical Correspondent Dr. Jennifer Ashton and NVIC's Barbara Loe Fisher discuss the possible dangers with the H1N1 vaccine.

Nálunk sosem lesz ilyen. Nagyon sajnálom. Miután nekünk ilyen becsületes szakembereink vagy nincsenek, vagy nem szólalhatnak meg, nem ártana esetleg valamelyik TV csatornán felirattal, vagy dubbing-gal leadni. Csak azért, hogy láthassák, érthessék azok is, akiknek jelenleg a kormányzat össze-vissza hazudozik.

Köszönet MB-nek, aki felhívta a figyelmemet az adásra.






Ki zakóban, ki köpenyben

Már jó ideje immúnis az ember a mindennapos kormányzati ökörségekre, az elme ügyesen védekezik az egymást sűrű menetben váltó miniszterek és miniszterelnökök hajmeresztő kijelentései ellen. Egyik fülön be, a másikon ki, beszéljetek csak, már úgysem tehetitek sokáig. A pénzügyér tegnapi kijelentésétől azonban csaknem gutaütést lehetett kapni.

Oszkó Péter – igen, ő az, aki gigantikus beruházással építi liftes luxusvilláját Budán – azt találta mondani a királyi televí­zióban, hogy az egészségügy többet akar költeni az előirányzottnál, miközben más közintézmények tudomásul vették, hogy a krízis idején nem költhetnek többet a tervezettnél. Oszkó hülyesége csaknem olyan csillogó, mint az épülő villájában tündöklő kétmilliós csillár (vízesés mégsem lesz a homlokzatfalon). A bús képű gigantomán közszolga valószínűleg nem tudja, hogy a betegség nem igazán tervezhető. Főleg egy olyan országban nem, ahol gyakorlatilag üres kifejezés a népegészségügyi program; ahol nincs valós prevenció, ahol a „költségvetési előirányzat” azért nem jelent semmit, mert nem tudni, milyen egészségügyi ellátórendszert kellene működtetni – vagyis milyen szerkezetben költsük a pénzt a betegségek orvoslására –; ahol a világ mumusának kikiáltott vírus elleni oltóanyagra költenek milliárdokat, nem pedig az egészséges magyar élelmiszereket támogatják például a gyermekétkeztetésben.

A betegség más, azzal nem lehet előre számolni, ha tetszik a pénzügyérnek, ha nem (nyolcmillióba került a villa fűtési rendszere). A nyavalya csak jön, aztán letaglózza az állampolgárt. Kit a gyomorfekély, kit a hipertónia, kit az érszűkület, és minden beteg embert illenék ellátni, költségvetési tervezet ide vagy oda. Oszkó Péter talán nem tudja, hogy az ember legérzékenyebb „szerve” a lelke, ezért gazdasági krízis idején ott is megjelenik a betegség, ahol nem számítottak rá. Ennélfogva a betegek száma nem kalkulálható előre úgy, mint a tanulóké; még a Hiller sújtotta lurkó is kiokoskodja, hogy a most nagycsoportos ovisok gyakorlatilag mind követik őt jövőre, csak a létszámuknak kell utánajárni.

Szóval a gutaütés kerülgeti az embert, amikor mindnyájunk szolgálója (a villa legalább négyszáz négyzetméteres) a mi pénzünkön osztja életünket-halálunkat.

De van itt más gond is, ami talán mindennél jobban fáj. A gyógyítás ugyanis sehol nem a pénzügyérek fennhatósága. Fáj, hogy kedden nem született megállapodás az egészségügyi tárca és a szakmai szervezetek között az igényelt többletforrásokról. De még jobban az fáj, hogy emiatt a kórházak akcióba kezdenek, s ma az intézményeken zöld zászlóval (ez megoldható lepedőből), a dolgozók ruháján zöld szalaggal (ahol van rá pénz) jelzik tiltakozásukat. Érdemi változás híján az igazgatók később éhségsztrájkba foghatnak – mi tagadás, ritka látvány lesz az éhező főorvos –, majd korlátozhatják a betegellátást is.

Fáj, hogy azok a közszolgák, akik nem az elegáns, de jellegtelen, szürke zakót, hanem a kiválasztottak hófehér köpenyét öltötték magukra, az esküjük megtagadásával zsarolhatnak – de végiggondolták, hogy kit is lényegében? Mindenképpen mi járunk rosszul, mert így már nemcsak Oszkó Péter, hanem az orvosok is a mi pénzünkön osztanák életünket-halálunkat, ám ennek nem lenne semmi köze hivatáshoz, Istenhez, annak legszentebb teremtményéhez és a hófehér köpenyhez. Az orvos nem játszhat politikust, ő nem lehet harmadik utas. Neki csak két útja lehet: vagy gyógyít, vagy elhagyja a pályát, mert ez a beteg ember igazsága. Fáj majd az is, ha az utóbbi mellett dönt, de akkor tegye mielőbb, menjen Isten hírével, zöld szalagostul, fehér köpenyestül. És vigyen magával még egy embert – lehetőleg Oszkót.


Niczky Emőke


BLOGGER KOMMENT:


Ha valaki találkozik Oszkóval kérdezze meg tőle : mennyit is fordítunk EÜ-re, GDP arányában? (A CEMI anyaga 8 % felettit mond). Pedig már korábban leírtuk többször is- ennél jóval kevesebbet ! Lássuk a számtanpéldát ( 2005 adatokkal )

Az OEP éves bevétele eléri 1100 milliárd nagyságrendet. A GDP 2005-ben 22000 milliárd volt nagyságrendileg. Az év végére 22800 milliárd körül alakulhat. Ekkor: 1100 / 22800 = 4,8% . Tehát 2005-re hivatkozva az E-alapba befolyik kb., 1100 milliárd ( persze ezt nem tudjuk pontosan mert nem egyenesen oda folyik be hanem az APEH-be, és hogy oda mennyi folyik be, mennyi folyik át az E-alapba és mennyi folyik el, ezt nem tudjuk?? ). Könnyen kiszámolható, hogy ez a GDP kb. 4,8%-a, az OEP honlapján fent levö költségvetés szerint, pont ennyi fordítódik az ún., természetbeni ellátásokra, tehát konkrétan betegellátásra, kezdve a háziorvosoktól, patikákon át a szakrendelök kórházak és egyéb intézményi ellátásokra, plussz ebben benne van még a gyógyszerkassza is. Ez mélyen az EU-átlag alatt van.

Az is látható, hogy az 1100 milliárdon felül az E-alapból még történik egy csomó pénzbeli kifizetés, a teljes E-alap kifizetéseinek majdnem egyharmada, de ezek szocpol kifizetések, alig van közük az eü-höz. Ha az E-alap kifizetésének teljes összegét vesszük ( 1500mrd felett ) akkor ez így valóban majdnem 8% GDP arányosan, ami nagyjából az EU átlag.


Igenám, de ez az 1/3-nyi rész az E-alapból, igazából a költségvetési hiány E-alapba elbújtatott része, mert okos politikusaink ha nem tudtak vagy akartak valamilyen szocpol és öket népszerüsítö juttatásra rubrikát találni a központi költségvetésben, akkor betették az E-alapba, mert ennek hiányát az Eb.Tv. 4.§. 2-ik bekezdése alapján a költségvetés zárszámadásakor rendezni kell,
( minthogy az E-alap felülröl nyitott.)


Igenám de ez az 1/3-nyi E-alap kifizetés ilyenkor, mint az E-alap szörnyüségesen magas hiánya jelenik meg, (pedig konkrétan az eü-ellátás költségeihez semmi köze, hiszen ezt éppen fedezik a járulékok, mármint 1100 milliárd ) .

Tehát a pénzbeli szocpol kifizetéseket, az E-alap hiányaként aposztrofálva, el lehet verni a port az eü-ellátátókon, mert ime minden évben hiánnyal zár az E-alap, mert hatékonytalan mert lopnak az orvosok a patikusok söt a betegek is visszaélnek stb.


Tehát ez az a nagy csel, amire hivatkozva a hiányt az eü-ellátás, azaz az 1100 milliárd rovására szanálják most, azaz leépítik az ellátó kapacitást. Csakhogy ettöl nem lesz kevesebb beteg."





2009. szeptember 27., vasárnap

Nincs új a nap alatt


http://psycho.blog.hu/



Kultúrális Kreatívok
170 millió ember aki máshogy látja a világot!


Kik azok a kulturális kreatívok?

Van mód kiutat találni a kilátástalanságból. Míg a munka, a dolgosnak beállított hétköznapok látszatvilága szeparál, vele szemben olyan közös gyökereket kell keresnünk, melyek elválasztás helyett összekapcsolnak. Épp ezt teszik azok a 60-as évek spirituális, pszichológiai mozgalmaiból és a kor szociális elégedetlenségeiből fakadó megmozdulásaiból kinőtt, máig alakulófélben lévő új kis közösségek is, akiket összefoglaló néven, kulturális kreatívoknak nevezhetünk. A kifejezés Paul H. Ray szociológus és Sherry Ruth Anderson pszichológus kreálmánya, akik az Amerikai Egyesült Államokban végzett kutatásaikra támaszkodva fedezték fel a társadalom ezen új csoportját. Koncepciójukat 2000-ben napvilágot látott tanulmányukban, a Kulturális Kreatívok. Hogyan változtatja meg 50 millió ember a világot (The Cultural Creatives. How 50 Million People Are Changing the World, Harmony Books, NY) című műben mutatták be. Bár a kutatók több mint 50 millió embert, az USA lakosságának csaknem 25%-át ebbe az osztályba sorolták, a csoportba tartozó egyének mégis váltig meg voltak győződve róla, hogy egyedül vannak.

A hatalom által irányított média fokozni is igyekszik egyedüliség érzésüket, hisz létezésüket, mint fennállására veszélyeset, tabutémának tekinti. A kulturális kreatívokat ez persze nem befolyásolja különösebben, világfelfogásukban egy újfajta spirituális gondolkodásmódnak jut kulcsszerep, így hát efféle színjátékokkal nehéz őket megtéveszteni. Nem a levegőbe beszélnek, egyéni fejlődésüket a másik embernek rendelik alá, ha nem épp a szellemi világ szolgálatába állítják. Ez a tudatosság mostanra kitermelt egy új osztályt is, a kreatív osztályt, melynek tagjai közé csak Európában közel 80-90 millió ember tartozik.

Az elmúlt 10-15 évben a civil szektor erősödése, növekedése is számlájukra írható. Ennek a szférának a legfontosabb tulajdonsága, hogy miközben új világképet teremt, a hatalom által bitorolt jogokat és kötelezettségeket is vállára veszi egy pozitív értékközpontú jövő megalkotásának reményében. Nem túlzás tehát azt állítani, a kulturális kreatívok egy szép új világ reménybeli polgárai, akárcsak a velük közösséget vállaló szociális vállalkozók, akik a szociális szférában hoznak létre vállalkozói többletértékeket.

Hogyan lehetsz Kulturális Kreatív?

A kulturális kreatív magatartásforma felelősséget vállal az egyéni kisvilágért.

A felelősségvállalás tárgykörébe a holisztikus megközelítés jegyében a legkülönfélébb területek tartozhatnak, úgymint a külső és a belső béke megteremtése, a meditáció, különféle spirituális gyakorlatok, alternatív gyógyászat, környezet-tudatosság, közösségi és szociális munka, a másik emberrel, a másik vallással, nemzettel, kultúrával való harmonikus együttélés, az utazás, mint a megismerés fontos eszköze, a Föld és a természet értékeinek tisztelete, az emberiség jövőjének, az utánunk jövő generációk érdekeinek képviselete. Úgyszintén ide tartozik a jóléttel és az anyagi javakkal szembeni belátó attitűd, az „önkéntes egyszerűség”.

Az „önkéntes egyszerűség” a jelen olvasatban nem kényszerű lemondást jelent, hanem a felelősségvállalás, a belátás szerves része, „a megtehetném, de nem teszem, megvehetném, de nem veszem”- attitűdje, tudatos részvétel egy világban, amely nagyobb lábon akar élni, mint amit a Föld tartalékai számára lehetővé tesznek. Úgyszintén ide tartozik a tudatos pénzkezelés, a tudatos fogyasztói magatartás kérdésköre éppúgy, mint a globális szegénység jelensége, ami a kulturálisan kreatívan gondolkozó ember számára nem az „ő problémájuk”, hanem mindannyiunké, hiszen ugyanazon egység és közösség szerves részei vagyunk mindnyájan, ahol minden mindennel összefügg.

A kulturális kreatív viselkedésmód jellegzetessége az emberi élet minőségi tartalommal való feltöltésének igénye, az önmegismerési, tudatosodási folyamatban való aktív részvétel, a kreatív, alkotó tevékenységekhez, művészetekhez, tudományokhoz való vonzódás, és a saját önkifejezési forma kreatív felfedezése és megélése.

Murányi Gordon


2009. szeptember 26., szombat


Az ökológiai lábnyom

2009. szeptember 26.


Tegnap volt a „Túllövés napja”, vagyis az a nap, amikor az emberiség éves fogyasztása már túllépi a Föld biológiai eltartóképességét. Az emberiség jelenlegi életszínvonalának fenntartásához 1,4 Föld erőforrásaira lenne szükség. Vagyis kevesebb, mint 10 hónap alatt elfogyasztjuk mindazokat a javakat, amiket bolygónk képes megtermelni és megújítani. Olyanok vagyunk, mint az a háztartás, ami októberre elkölti egész éves jövedelmét, és a maradék két hónapra kénytelen hitelt felvenni. A baj csak az, hogy egy idő után nem marad, aki kölcsönadna. Ismerős a dolog?

Komolyra fordítva a szót: hogyan lehet ezt kiszámítani? Az egyszerű válasz az, hogy rengeteg statisztikai adat alapján. A Global Footprint Network minden évben összegyűjti azokat az adatokat, amelyekből összeáll minden ország „ökológiai lábnyoma. Az ökológiai lábnyom egy adott ország hasznos mezőgazdasági, erdészeti és vízgazdálkodási területének arányát veti össze az ország fogyasztásával. Így ki lehet számolni, hogy az országnak mennyi ökológiai erőforrásra van szüksége ahhoz, hogy megtermelje az általa felhasznált javakat és elhelyezze a hulladékát. (Egy ország ökológiai lábnyoma mintegy ötezer statisztikai adatot foglal össze.)

A különböző országok ökológiai lábnyomát összeadva megkapjuk, hogy mennyivel lépi túl az emberiség azt a határt, amin túl a fejlődés már nem fenntartható. Az alábbi térkép az emberiség ökológiai lábnyomát mutatja 1961-ben:

Ökológiai lábnyom, 1961

A térképen minél sötétebb zöld egy ország, annál kisebb az ökológiai lábnyoma. A legsötétebb országok — mint például Kanada, Ausztrália, vagy Finnország — ökológiai kapacitása ekkor még másfélszerese volt annak, amit ezek az országok felhasználtak. (Az Egyesült Államok ekkor még kevesebb, mint 50 százalékkal lépte túl ezt a határt.) Azok az országok, amelyeknek nem zöld a színe, már fél évszázada is túllépték biológiai eltartóképességüket — minél sötétebb színű egy ország, annál inkább fenntarthatatlan. India például ekkor még kevesebb, mint 50 százalékkal lépte túl ökológiai korlátait. A legtöbb európai ország azonban már ekkor is ennél sokkal nagyobb mértékben túl volt a fenntarthatóságon.

2005-re a térképen sokkal kevesebb lett a zöld szín:

Ökológiai lábnyom, 2005

Ökológiai fenntarthatóságát 50-100 százalékkal túllépi például az Egyesült Államok; 100-150%-al Mexikó, Kína, vagy India; több, mint 150%-al Egyiptom, Spanyolország, Nagy-Britannia vagy Japán. Ausztrália és Kanada még mindig fenntartható — bár ezt inkább alacsony népességszámuknak, mint az előrelátó gazdálkodásnak köszönhetik.

Ha az összes országot nézzük, kiderül, hogy az emberiség valamikor az 1980-as évek közepén kezdett tovább nyújtózni, mint ameddig a takarója ér:

Ökológiai lábnyom, 1961-2005

Mit jelent az, hogy egy ország túllépi ökológiai lehetőségeit? A „deficit” olyan környezeti ártalmakban jelentkezik, mint vízhiány, talajerózió, elsivatagosodás, a mezőgazdasági termelékenység stagnálása vagy visszaesése, a fajpusztulás, a halászat összeomlása, a talajvízszint csökkenése, a legelők kimerülése és a klímaváltozás. Ezek az adatok mind-mind szerepelnek a számításokban.

Hogyan néz ki Magyarország ökológiai lábnyoma? Az alábbi ábrán a zöld vonal Magyarország ökológiai kapacitását mutatja. Az ökokapacitás ingadozása a mezőgazdasági technológiáknak (mint például a műtrágya-használat vagy az öntözés), a helyi ökológiai rendszerek megóvásának és az időjárásnak tulajdoníthatók.

Magyarország ökológiai lábnyoma

A piros vonal az egy személyre eső átlagos erőforrás-felhasználást mutatja. Az y-tengely a világ egy hektárra eső átlagos termelékenységét jelzi. Magyarország ezek szerint már 1961-ben is sokkal többet fogyasztott, mint amit az ország ökológiai rendszere lehetővé tett volna.

Nem mellesleg: álljunk meg egy pillanatra ennél az ábránál! Szembetűnő, hogy a fenntarthatóság és a fogyasztás közötti szakadék az 1980-as években, illetve az utóbbi néhány évben volt a legnagyobb. Ezeket az időszakokat egyben fenntarthatatlan társadalmi és gazdasági folyamatok is jellemezték. Ökológia és politika ugyanis nem válik el egymástól: az ökológiai válság előbb-utóbb politikai, társadalmi és gazdasági válsággá válik. Az összefüggés talán megdöbbentő: ha összevetjük azoknak az országoknak az ökológiai helyzetét, ahol az elmúlt évtizedekben társadalmi válságok, háborúk voltak, azt látjuk, hogy az ökológiai és a politikai válságok együtt jelennek meg. (Ma már például kevesen vitatják, hogy a ruandai népirtásnak legalább részben ökológiai okai voltak.)

Ha más nem, legalább ez el kellene, hogy gondolkoztassa a szkeptikusokat. Persze az olyan kezdeményezések, mint a „túllövés napja” vagy a személyes ökológiai lábnyom-számláló elsősorban a médiának és a nagyközönségnek szólnak. Céljuk a figyelemfelkeltés. Elárulok azonban egy titkot: az ökológiai lábnyom elsősorban politikusoknak lett kidolgozva. Mint ahogy azt Mathis Wackernagel, a Global Footprint Network igazgatója a héten nálunk tartott előadásában elmondta, a fő cél nem a nagyközönség, hanem a döntéshozók megnyerése. Az a fontos, hogy ők megtanuljanak GDP-növekedés helyett ökológiai lábnyomban gondolkozni: hogy olyan politikákat részesítsenek előnyben, ami országukat nem az ökológiai lehetőségek ellenében, hanem azokkal összhangban állítja növekedési pályára.

Ebből a szempontból az ökológiai lábnyom fogadtatása vegyes. Vannak olyan országok, ahol a gazdasági programok ökológiai hatásait már figyelembe veszik. Ezek közé tartozik Svájc, Japán, az Egyesült Arab Emírségek, Belgium, Ecuador és Franciaország. Máshol a kezdeményezés süket fülekre talál. Peru elnöke például egy előadás után azon méltatlankodott, hogy ezek szerint nekik nincs joguk fejlődni — úgy tűnik, nem értette, hogy fejlődni csak egy ország lehetőségeinek keretein belül lehet. (És mielőtt megmosolyognánk: a fenti ábra illusztrálja, hogy ezt mi sem értjük még).

Az előadásból az is kiderült, hogy az ökológiai lábnyomot hasonló elutasítással fogadja az Egyesült Államok kormányzata — kivéve a hadsereget, ahol nagyon komolyan veszik. Nem nehéz kitalálni, hogy miért.

És megint nem mellesleg: ökológiai lábnyomot nemcsak egy országra, hanem egy régióra vagy városra lebontva is lehet számolni. Képzeljük például el, hogy Budapest vezetése egy metróépítés, útfelújítás vagy szennyvíztisztító telepítése során nemcsak azt veszi figyelembe, hogy mi mennyibe kerül, hanem hogy egy-egy beruházás mennyire terheli meg a főváros és régiója ökológiai rendszerét. De ezen morfondírozni már messzire vezetne…


http://bioetikablog.hu/

Igen.....


" ....Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csal felébredj, és megbánd. Szeresd azokat, akik jók hozzád. Felejtsd el azokat, akik nem. Hidd, hogy minden valamilyen okból történik. Amikor új esély adódik, kéz kézzel kapj érte. Ha ez gyökeresen megváltoztatja az életedet, ne ellenkezz. Soha senki nem mondta, hogy könnyû az élet, csak azt, hogy érdemes élni.."














2009. szeptember 25., péntek


A "buli" anyag.



A "buli" anyag, amit Gynaként (Ginaként), vagy GHB-ként, GBL-ként, gammaként vagy folyékony extasyként emlegetnek. Nem új, sőt évtizedek óta ismert anyagról van szó. Veszélye abba rejlik, hogy észre sem veszi az, ki pl. megissza. És aki megissza az manipulálhatóvá, védekezésképtelenné válik! Még a vízben is észrevétlen marad: színtelen, szagtalan és teljesen íztelen szer, melyből pár csepp is elég ahhoz, hogy percek alatt tudatállapot változást okozzon. Hatása az alkoholéhoz hasonló, azonban vannak különbségek. Hatására az ember magánál van, de rávehető dolgokra, nem kerül teljesen tudattalan állapotba.

Viselkedésében, járásaban sincs semmi feltünő. Egy külső szemlélő számára azt a képet mutatja, hogy teljesen "rendben" van. Agyi hatása nemi vágyat fokozó, de mégis nyugtató, testi szinten fájdalomcsillapító hatású. Nagyobb adagban emlékezetkiesést, tudatkiesést, szédülést, ájulást, eszméletvesztést okoz. Alkohollal keverve veszélyes, halált is okozhat.

Utólag a nem lehet kimutatni, mert szerveztben 10-12 óra alatt lebomlik. Vannak országok, ahol drogként fogyasztják. Hajdanán az egészségügyben is használták. A vegyület neve gammahidroxivajsav. Ma legálisan nem beszerezhető.

Ezt az anyagot az egészségügyben használják altatásra, illetéktelen kezekbe leggyakrabban az előanyag, a GBL kerül. Ez az anyag oldószer, festéklemosó, a grafitiket ilyenekkel szokták lemosni. Ez legálisan rendelhető. Az anyag színtelen, szagtalan, íztelen, emiatt észre sem vehető, ha italba kerül. Az előanyagnak egy picit oldószer illata van, de erősebb italba keverve gyakorlatilag pillanatok alatt eltűnik Egy szemcseppentőnyi anyag elég, akkor 5-10 perc után beszűkült tudatállapotba kerül. Újabb 4-5 perc után a tudatvesztés is megtörténhet. Ami miatt az anyag gonosz, hogy 10-12 óra alatt teljesen kiürül a szervezetből. Amikor az illető felébred, akkor kellene orvoshoz fordulni, majd a rendőrségen feljelentést tenni. Csak így van esély a bizonyításra. A másik ami miatt nagyon veszélyes a szer, hogy teljes emlékezetkieséssel jár. Ezért a lányok nem tudják, mi történt, mit csináltak velük. Még egy nehézség van a dologban, ebben az esetben nincs ellenállás. Tehát azok a jelek, melyek a nemi erőszakra jellemzőek, sérülésnyomok, behatolásnyomok ilyenkor mind hiányoznak. Emiatt a bizonyítás lehetősége szinte nulla.........


Mindenki láthatja és lássa, hogy miért is veszélyes a "szer".

A gyengébbik nem képviselői ezután legyenek még körültekintőbbek!




Egy öt évvel korábbi hír :

Nem kapunk többé higanyos oltást

Ajánlat
Az Országos Epidemiológiai Központ oldala

Az ÁNTSZ oldala

Magyarországon is bevezetik a higanymentes oltóanyagokat

2005. 05. 09.,

Eddig külföldről kellett megrendelni az ilyen készítményt azoknak a szülőknek, akik nem akarták, hogy gyermekük higanyt tartalmazó oltást kapjon. Amerikai kutatások autizmussal és az immunrendszer működési zavaraival hozták összefüggésbe a csecsemő- és gyerekkorban beadott higanyos oltásokat. A magyar hatóságok állítják, az itthoni oltásokban található higany nem káros az egészségre, a higanyos oltások mindössze azért tűnnek el mégis, mert megszűnik a magyar oltóanyaggyártás.

Amerikai tanulmányokból néhány hónappal ezelőtt kiderült, hogy autizmust okozhatnak azok a higanyt tartalmazó védőoltások, amelyeket Magyarországon is kötelező beadatni a gyerekeknek. Angliában a csecsemők már nem kaphatnak ilyen védőoltásokat. A kutatások az autizmuson kívül az immunrendszer súlyos működészavaraival, ezen belül különböző allergiás megbetegedésekkel is összefüggésbe hozzák a csecsemő- és gyerekkorban beadott védőoltásokat. Több itthoni autista gyereket nevelő szülő is úgy látja, a betegség azt követően jelent meg, hogy a gyerek több oltást is megkapott.


Jelenik Zsuzsa, az Országos Epidemiológiai Intézet Nemzetközi Oltóközpontjának vezetője elmondta: a változás oka, hogy elfogytak a magyar oltóanyagok, ezeket többé nem gyártják, ezért mostantól csak a külföldi, higanymentes változatot lehet kapni. "A magyar oltóanyagokból is kivonták volna a higanyt előbb-utóbb" - tette hozzá. Jelenik Zsuzsa közölte, hogy az utóbbi időben már csak néhány, például a tetanusz vagy a Di-Te oltás tartalmazott higanyt. "Ez a higany sem volt mérgező, néhány nap alatt lebomlott a szervezetből."

A központ vezetője szerint ennek az anyagnak semmi köze nem volt az autizmus vagy más betegségek kialakulásához, csak arról van szó, hogy sok betegség az oltások beadásával egy időben jelenik meg a gyerekeknél. "Ennyi erővel azt is lehet állítani, hogy a gyerek az oltások miatt tanul meg járni, mert időben összesik a két esemény." Az új oltóanyagok előreláthatólag drágábbak lesznek az eddig kaphatóknál.

Aki nem akarta, hogy higanyos oltást kapjon a gyereke, az eddig is beszerezhette külföldről a higanymentes változatot, igaz, sokkal drágábban. A higany tartósítószerként van az oltóanyagban, ennek kivonása magasabb és költségesebb technológiát igényel. Az autista gyerekeket nevelő szülők közül többen is szerették volna már korábban elérni, hogy Magyarországon se lehessen higanyt tartalmazó oltóanyagot használni, azonban úgy látták, hogy kevés esélyük van a gyógyszergyárakkal, forgalmazókkal szemben. Bujdosó László országos tiszti főorvos korábbi közleménye szerint a Magyarországon felhasznált oltóanyagok korszerűek, és megalapozatlan összefüggésbe hozni a védőoltásokat és az autizmust.

Bujdosó László elmondta, hogy az Egészségügyi Világszervezet már korábban egyértelműen cáfolta, hogy az oltóanyagnak köze van az autizmus kialakulásához. "Ez a higany nem az a higany" - közölte arra utalva, hogy a magyarországi oltóanyagokban található higany szerinte nem volt káros a gyerekekre.

Az Európai Unió évek óta küzd a környezetből az emberi szervezetbe jutó higany felhasználásának korlátozásáért más területeken is. Több olyan jogszabálytervezet született, ami érinti a higanyt. A tervek szerint külön szabályoznák majd a vizekbe és a levegőbe jutó, valamint az ipari létesítmények által kibocsátott nehézfémeket, és ezen szabályozások mindegyike említi a higanyt is. A kutatók szerint a túl sok higany allergiát vagy rákot okozhat, de felelőssé tehető a depresszióért, fülzúgásért is.

Az élelmiszerekben és a környezetszennyeződésből származó higanyvegyület az évek során felhalmozódik a szervezetben, és toxikus hatása ismert. "Az oltóanyagokban adagonként kevesebb, mint 1 mikrogramm ilyen higany van, mely igen kis mennyisége és gyors lebomlása miatt semmilyen károsító hatással nincs a szervezetre" - mondta Jelenik Zsuzsanna.

Matalin Dóra


Need to Explain? Print Cards!


print card


JOBB KÉSŐN A HIGANY

FF nem küldte el nekem az összetételt, de megjelent az ÁNTSZ honlapján . Nem okozott nagyobb meglepetést, higanyos a drágám, direkt jó higany van benne, ha a gyerek nem akarja beadatni, kiskanállal is eheti, annyira jó higany. De a vérébe jobb neki bele. A terheseknél is, serkenti a...mindegy, arra is jó.

Az ÁNTSZ ezen túlmenően szépen kéri, hogy azokat is jelentsük, akik a jövő héten fognak teherbe esni. Nem vicc, valóban ezt IS kérik. Ezen még az újságírók is mosolyognak. Szóval higanyt a magyarnak. És végül: nem csak azt kell vizsgálni, hogy mi árthat az oltásban, hanem azt, hogy van-e haszna? És erre nincs evidencia. Legalábbis magyar munkát nem találtam. De jöhet, ha valaki lel egyet.:-)

http://giulio.freeblog.hu/archives/2009/09/25/JOBB_KESON_A_HIGANY/

ÜZLET ÉS TUDOMÁNY

Minden olyan személy, aki valamilyen szinten kötődik az új magyar vakcina értékesítésének sikeréhez határozottan és egyértelműen nyilatkozta, hogy az oltás HATÉKONY. Mit ír erről az Infektológiai Szakmai Kollégium?


" A hatékonyságot az ellenanyagválasz kialakulása

VALÓSZÍNŰSÍTI".

De szó nincs arról, hogy ez bizonyított lenne. Szó szerint ezt mondtam tegnap a televízióban elhangzott rövid interjúmban. És már hetek óta ezt mondom. A hatékonyság immunológiai értelemben állapítható csak meg, de járványügyi értelemben nem, mert egyszerűen nem tudjuk, hogy az oltottak védettek lesznek-e a vad törzs ellen. A jelenlegi pandémia során a tényleges hatékonyságáról publikált, összehasonlító, randomizált vizsgálatokon, evidencán alapuló adatok nincsenek. Ilyen vizsgálatokról eddig nem számoltak be, esetleírások nélkül az oltóanyagok hatékonyságáról következtetést nem lehet jelenleg levonni. Magyarországon ilyeneket eddig tudomásom szerint más influenza oltóanyaggal sem végeztek soha, tehát megismétlem: nincs tudományosan megalapozott bizonyíték arra, hogy egyáltalán van értelme a kampányoltásnak.

Amennyiben ez ügyben bárki evidencia szintű magyar közleményt tud nekem felmutatni, azt örömmel veszem, mert csak így lehet becsületesen dolgozni, és a betegeknek ajánlani az oltást. Nem csak eladni... .... Nem olyan végzetesen nagy hazugság ez, csak pénzsóvár dezinformáció. Valamiről, ami valószínű, kijelentik, hogy biztos. A kettő közötti különbség lehet csekély, és végzetes is.

Várjuk tehát az evidenciákat. OEK, ÁNTSZ, infektológusok, László Kórház, rajta, ha van ilyen, ti biztosan tudtok róla.


Giulio





A betegpénztárak szerepváltozása

Az 1990-es években ismét virágzásba lépő neoklasszikus gazdaságtan szerint az kínálati és a keresleti oldalon levők, az eladók és a vásárlók szerepét mindig és mindenütt szét kell választani. Ha költséget akarunk megtakarítani, azokat mindig egyértelműen „egy” gazdasági szereplőhöz kell rendelni. Ha ezt elmulasztjuk, számolnunk kell a költségek elszabadulásával. Az egészségügyi szektorban az a gazdasági imperatívusz azt jelenti, hogy az állami betegpénztáraknak vagy a privát betegbiztosítóknak, az adókból finanszírozott rendszerekben pedig az államnak, szigorúan a finanszírozó (költségviselő) szerepkörére kell korlátozódniuk. A kínálati oldal (a szolgáltatók) szerepköre másokra hárul. A német egészségügyi rendszer csaknem mindenben megfelel a neoklasszikus ideálnak: A betegpénztárak átvállalják, illetve térítik az ellátás költségeit. A kínálatra elvben csak indirekt módon – nagy ügyfélként – gyakorolnak befolyást.

Németország – Franciaországhoz hasonlóan – az uralkodó gazdaságtan legtisztább változata mellett döntött. A betegpénztárak, mint finanszírozók, a költségek alakulásának őreivé válnak és arra törekednek, hogy megfelelő korlátok között tartsák a szolgáltatások számát és az árakat. A privát szolgáltatók a piaci kereskedők módjára versengnek a legjobb termékért és/vagy a legalacsonyabb árért.

Más rendszerekben a költségviselők és a szolgáltatók szétválasztása ismeretlen vagy azt sokkal lazábban kezelik. Az izraeli betegpénztáraknál – az 1990-es évek közepén bevezetett záradék ellenére – a finanszírozó egyben szolgáltató is. A beteget nem a legközelebbi vagy bármely kórházba, hanem a saját kórházukba küldik. Az elsődleges ellátás területén működő orvosok 99%-a vagy a négy betegpénztár valamelyikének alkalmazottja, vagy állandó szerződött partnere. Az országban minden negyedik aktív ágyat a legnagyobb betegpénztár, a Clalit működtet.

A fejlődés az akadémiai eszmefuttatásoktól eltekintve, újabban másfelé halad. A betegpénztárak tisztán „kifizetőkből” („Payer”) egyre inkább „szereplőkké” („Player”) válnak. Svájcban már 1995. óta új típusú betegpénztárak jöttek létre, amelyek egyben szolgáltatásokat is kínálnak. Ugyanez a tendencia jut kifejeződésre „a versenynek a kötelező betegbiztosítás területén való erősítéséről szóló” németországi törvényben, amely 2007. áprilisában lépett hatályba és amely kiszélesíti a betegpénztárak szerződéskötési szabadságát.

Az új tendencia hátterében az a felismerés áll, hogy a tisztán a finanszírozó szerepköréhez kötődő költségellenőrzés nem működik annyira tökéletesen, mint azt a tudomány sugallja. A szolgáltatásoknak és ezzel együtt a költséghatékonyságnak elsősorban az egészségügyben való megítélése olyan mértékű tárgyi tudást követel, hogy ki tudja szűrni a többi piaci mechanizmus hatását. Az, hogy valamely szolgáltatás az adott esetben indokolt-e és hogy azt költséghatékonyan nyújtották-e, számos esetben sem a szolgáltatást igénybe vevő, sem a finanszírozó nem képes megfelelően megítélni. Ez még akkor is meghaladja a betegpénztárakat, ha jól felépített statisztikai adatbázis áll rendelkezésükre. A tudomány ezt a problémát „aszimmetrikus információs állapot”-ként jellemzi.

A „purchaser-provider split” tekintetében a tapasztalat kijózanító volt. A költségtranszparencia axiómája, ahogyan azt a gazdaságtan propagálja, a nagy-britanniai egészségügyi reformok során bábáskodott. Ez azonban nem eredményezett költségcsökkentést. A reformok inkább a privát szolgáltatók szabadságának szélesedéséhez vezettek. Azt, amit az országos egészségügyi szolgálat, mint költségellenőr megtakarított, az NHS modernizációjának kezdeti szakaszában fizetésekre és ezzel a privát szolgáltatók ösztönzésére fordította.

A betegpénztáraknak a hagyományosan orvosok által dominált ellátástól való elidegenedése éppen a német egészségügyben jelentkezik már hosszú ideje problémaként. Különösen fájdalmas a szolgáltatók és a betegpénztárak tárgyi ismeretei között a fogorvosi ellátás területén jelentkező különbség. A szakma körülbástyázottsága és a konkurencia kartellszerű, de törvények által garantált kizárása mindmáig megakadályozza, hogy szakmai tudással rendelkező fogorvosok hatékonyan ellenőrizzék kollegáik munkájának minőségét. A Betegpénztárak Orvosi Szolgálata, a „Fogorvosok és a Betegpénztárak Szövetségi Bizottsága” és a „Közös Szövetségi Bizottság” együttesen sem tudta elérni probléma ellenőrzés alá vonását.

Franciaország, ahol a finanszírozók és a szolgáltatók merev szétválasztása továbbra is tartja magát, most az önrészek emelkedése miatt vitának néz elébe, amelyben előreláthatóan a betegpénztárak ökonómiai logikája és a szolgáltatók egészségügyi-szakmai szemlélete közötti kemény összecsapásra kerül sor. (KB)




2009. szeptember 24., csütörtök


Bűnhődés

Mély-sötét űrben bolyong
szétszóródott lelked,
utadon körbe-körbe vezet
a félelem, mely markolja-tépi,
dermedt, csontos kezed.

Fény… köd-takaró alá rejtőzik,
sugara árnyék-testet ölt,
öntudatlan elmédbe képeket
vetít, élvezettel hazudja,
életed boldog másodperceit.

Vakon kutatod szabadságod
kapuját, miközben
orcádat tövisek hántják,
vérfolyó csordogál némán,
a rémület hangtalan visolyán.

Üresen nyargal képzeleted,
fagyott életed határán, hol
bűn a vágyakozás, vétek az érzés,
szerelmet is csak a balga remél,
hol elhitették veled…

értéktelen életed temetni szükséges.


http://forgovictoria.blogspot.com/




Ide jutottunk

Dr. Morcz

Szöveghűen közlöm azt a tájékoztatást, amit mától az egészségügyi intézményekben a szakmai szervezetek (Magyar Kórházszövetség, Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete, Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület, Egyetemi Klinikák Szövetsége, Medicina 2000 Járóbeteg Egyesület) javaslatára kifüggesztenek:

"A Kormány válságkezelési megoldásként csökkenteni szándékozik az egészségügyi ellátásra fordítható pénzt!

A kórházak számára októbertől olyan kevés forrás jut, hogy abból gyógyítani csak a súlyos, sürgős, életveszélyes állapotú betegeket tudjuk. A pénz elvonások és zárolások megakadályozására a Kormányzattal folytatott elkeseredett harcunkban a következő lépések megtételét határoztuk el:

1. Szeptember 24-től zöld szalagot tűzünk, és Önöket tájékoztatjuk a várható helyzetről

2. Szeptember 30-tól nem fogjuk biztosítani az ellátásokhoz szükséges minimumfeltételeket

3. Október 7-től az egészségügyi intézmények vezetői önkéntes éhségsztrájkba kezdenek

4. Október 14-től csak sürgősségi ellátást biztosítunk, és nem fizetjük ki a beszállítók számláit

Kérjük, Önöket csatlakozzanak az egészségügyi dolgozók erőfeszítéseihez, és közösön hozzuk a Kormányzat tudomására, hogy az egészségügyi ellátás biztonsága mindannyiunk követelése! "


Mielőtt bárki is anyázni kezdene, nem hiszem, hogy az egészségügy összes problémáját a pénzre lehetne visszavezetni. Bejegyzéseimben és más blogokra írt kommentjeimben épp eleget beszéltem arról, hogy mi, orvosok is súlyos felelősséget viselünk, ha nem az elvárható módon és felkészültséggel végezzük a munkánkat.

De amikor egy járóbeteg vizsgálatért 7 Ft-ot fizet az OEP, akkor nem lehet az egészségügyi ellátást fenntartani.

Rengeteg javítani, átszervezni, racionalizálni való dolog lenne, ezekről mostantól többször is írni fogok. Addig, aki teheti, a maga módján támogassa a kezdeményezést.

Köszönöm.


Dr.Morcz


Mennyiben függ egy hivatás társadalmi megítélése az anyagi elismertségétől?

A jogászok, az orvosok és a közgazdászok társadalmi elismertsége a legnagyobb

Hallgatók körében végzett felmérés alapján a tudományos fokozat nélkül is már doktori címmel járó jogi és orvosi pálya számít társadalmilag a legelismertebbnek. Az összes válaszadó diák közül minden harmadiknak elsőre a jogász szakma jut eszébe, mint ami a legnagyobb anyagi megbecsülésnek örvend. Ez utóbbi szempontból nem maradnak el sokkal utánuk az informatikusok, a közgazdászok és a műszaki mérnökök, akik lényegében ugyanannyi említést kaptak

A diploma elismertségét több szempontból lehet vizsgálni. Ezek közül mi az anyagi-egzisztenciális, illetve a társadalmi elismertségre kérdeztünk rá. A hallgatók véleménye alapján a nekik előre megadott tíz, a diplomások jelentős részét kitevő tipikus foglalkozások sorrendjében viszonylag egyértelmű kép rajzolódik ki.


Az anyagi, egzisztenciális elismertség esetében összesen öt foglalkozás kapott érdemi számú említést, s közülük is négy emelkedik ki. Igaz, ezen belül igencsak megoszlanak a vélemények, hogy melyik számít ma Magyarországon a két anyagilag legjobban honoráltnak. Az összes válaszadó diák közül minden harmadiknak (35,0%) elsőre a jogász szakma jut eszébe, mint ami a legnagyobb anyagi megbecsülésnek örvend. Ezen kívül további egytizedük (10,7%) is megemlíti a jogászokat, így összesen a válaszadók közel fele (45,7%) tartja kiemelkedőnek a jogi hivatás anyagi elismertségét. Nem maradnak el sokkal utánuk az informatikusok (41,6%), a műszaki mérnökök (39,9%) és a közgazdászok (38,4%) sem, akik lényegében ugyanannyi említést kaptak. Ugyan sokan említették az orvosokat (26,0%) is, ám az ő anyagi megbecsültségükről alkotott kép már ellentmondásosabb, főképp, hogy nem tudhatjuk, a válaszadók csak a legális vagy a sokuk esetében igen jelentős hálapénzzel kiegészített jövedelmet és juttatásokat is figyelembe vették-e.

Foglakozások anyagi megbecsültsége
(A legjobban megbecsült foglalkozások említési aránya a válaszadók között - egy kérdezett két foglalkozást jelölhetett meg)

foglalkozás említések aránya (%)
jogász 45,7%
informatikus 41,6%
műszaki mérnök 39,9%
közgazdász 38,4%
orvos 26,0%
agrármérnök 3,8%
társadalomkutató 2,2%
természettudós 1,6%
középiskolai humán szakos tanár 0,5%
tanító (általános iskolában) 0,2%
N (válaszadók száma) =7.805

A többi felsorolt foglalkozás egészen elenyésző említést kapott, ami mutatja: a jelenlegi diákok közül szinte senki sem gondolj azt, hogy a tanítók, a középiskolai tanárok, a társadalomkutatók, a természettudósok és az agrármérnökök anyagi megbecsültsége nagy lenne. Figyelemreméltó azonban, hogy azok a diákok, akik ezeken a szakokon tanulnak, az általános vélekedésekhez képest valamelyest pozitívabban ítélik meg saját szakmájuk anyagi elismertségét, igaz, közöttük is döntő többségben vannak a pesszimisták. Sőt, hasonló jelenséggel találkozunk a "top szakmák esetében is", hiszen ha csak az adott szakterületen tanuló diákok válaszait vesszük figyelembe, akkor még pozitívabb kép rajzolódik ki a jogászok, a közgazdászok, a műszaki mérnökök és az informatikusok lehetőségeiről. Egyedüli kivételt az orvostanhallgatók képeznek, akik közül ugyan sokan kiemelkedően honorált területnek tekintik az orvosi pályát, de mégsem annyian, mint ahogy arról az általános vélekedés szól. Valószínűleg ezekben az eredményekben szerepet játszik az is, hogy az orvosok az anyagi megbecsültségnél kevésbé veszik számításba a hálapénzt.

Több tekintetben is változik a kép, ha az egyes foglalkozások társadalmi megbecsültségét, presztízsét vesszük figyelembe. Természetesen ez nem független az anyagi megbecsültségtől, ám a vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az egyetemisták és főiskolások érdemi különbséget tettek a két szempont között.

A válaszadók közel háromnegyede (71,1%) az orvosi pályát a két legelismertebb, legmegbecsültebb foglalkozás közé sorolta, amely messze a legmagasabb értéket jelenti. Érdekesség viszont, hogy a második legtöbbször említett jogász szakma elsőre mégis többeknek eszébe jutott (40,4%), mint az orvosi (30,2%), ám összességében már kevesebben említették (53,5%). A hallgatók szerint tehát a két legtradicionálisabb foglalkozás, a tudományos fokozat nélkül is már doktori címmel járó pálya egyértelműen a társadalmilag legelismertebbnek diplomát jelenti.

Foglakozások társadalmi megbecsültsége
(A legjobban megbecsült foglalkozások említési aránya a válaszadók között - egy kérdezett két foglalkozást jelölhetett meg)

foglalkozás említések aránya (%)
orvos 71,1%
jogász 53,5%
műszaki mérnök 20,3%
közgazdász 20,2%
természettudós 10,2%
informatikus 7,9%
középiskolai humán szakos tanár5,7%
tanító (általános iskolában) 4,6%
társadalomkutató 4,3%
agrármérnök 2,3%
N (válaszadók száma) =7.765

A műszaki mérnök (20,3%) és a közgazdász (20,2%) pálya megítélése a jövedelmekhez hasonlóan ebben az összevetésben is szinte teljesen megegyezik, ám érezhetően mindkettőt kevesebben sorolták már a legmegbecsültebb szakmák közé. Az igazán feltűnő eredményt az informatikusok megítélése kapcsán tapasztaltuk: amíg sokak szerint az egyik legjobban megfizetett diplomásoknak számítanak, addig társadalmi presztízsük már jóval alacsonyabb (7,9%). Nyilván ez összefügghet a szakterület újszerűségével, vagyis hogy a munkaerőpiacon általában jól megfizetett szakma ilyen rövid idő alatt nem tudott - legalábbis egyelőre - komoly presztízst kivívni magának. Ennél összességében többen (10,2%) jelölték a komoly presztízsű szakmák közé a természettudósokat, akik viszont a jól fizetett diplomások "versenyében" már elenyésző szavazatot kaptak (1,6%).

Valamelyest többen vélték úgy, hogy az alacsony anyagi juttatások ellenére a társadalmi presztízse némileg magasabb a középiskolai humán tanároknak (5,7%), az általános iskolai tanítóknak (4,6%) és a társadalomkutatóknak (4,3%), ám ezen humán területek diplomásainak elismertségéről is a válaszadók döntő többsége negatívan nyilatkozott. Ennél is rosszabbnak ítélik meg a hallgatók azonban az agrárpálya helyzetét: szerintük ugyanis az alacsony anyagi elismertség (3,8%) mellett az agrármérnökök társadalmi megbecsültsége is nagyon kicsi (2,3%).

Általában itt is megfigyelhető volt az a tendencia, hogy az adott szakon tanuló hallgatók saját szakterületük társadalmi presztízséről pozitívabban vélekedtek, mint más szakos társaik. Sőt, ez a fajta "szakmai öntudat" erősebben jelen volt ebben az összefüggésben, mint a jövedelmek esetében. Pl. a két általánosan is elismert szakma képviselői, az orvostanhallgatók és a jogászjelöltek közül még többen sorolták a társadalmilag legelismertebb hivatások közé a sajátjukat (86,4%, illetve 71,1%). De ugyancsak egyértelműen pozitívabb kép él saját szakjukkal kapcsolatban a műszaki mérnökök (33,1%) és a társadalomkutatók (8,0%) körében is. Az általános vélekedésekhez képest pedig a legnagyobb különbséget a természettudósok esetében tapasztaltuk, ahol a válaszadók közel egyötöde (17,2%) a kifejezetten magas társadalmi presztízsű pályák közé sorolta a természettudósokét.

A Diplomás pályakövetés 2009. című kutatási program részeként elsőként a hallgatók körében került sor országos vizsgálatra 2009. május-június hónapokban. Az első országos vizsgálatban összesen 7.837 nappali alap- és osztatlan képzéses hallgató lekérdezését folytattuk le. A második országos vizsgálat 2009 őszén indul, amikor 5.500, két éve diplomát szerzett fiatalt keresnek fel személyesen a kérdezőbiztosok, a hallgatói vizsgálathoz hasonlóan képzésterületek és nemek szerint országos reprezentatív mintán. Az országos kutatások mellett 2009-2010-ben több kapcsolódó vizsgálat is zajlik majd, melynek során az oktatók és a munkaadók tapasztalatait összegzik a kutatók, továbbá a végzettek kompetenciáinak felmérésére kerül sor. A Diplomás pályakövetés 2009. kutatás a TÁMOP 4.1.3 Központi Diplomás Pályakövető Rendszer kiemelt projekt keretében valósul meg. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap és a Magyar Állam társfinanszírozásával valósul meg.

Forrás: Educatio Nonprofit Kft