2008. július 31., csütörtök













Van elég bizonyíték, hogy a szülésznők által vezetett központok biztonságosak?


Az Egyesült Királyság kormánya a nők választási szabadságának kiszélesítése címén a szülészeti központokat szülésznők által működtetett szolgáltatásokká alakítják át. A British Medical Journal e heti számában azt a kérdést vizsgálja, van-e elegendő bizonyíték arra, hogy ezek a szolgáltatások biztonságosak. A témát két szakértő vitatja meg, az egyik ellene, a másik mellette áll ki.

Igen
Lesley Page, szülésznő professzor, King's College London

Page nézete szerint a szülések kórházba költöztetése a múlt század egyik legnagyobb kontrollálatlan orvostudományi és társadalmi kísérlete volt. 1954-1980-ig az otthon szülő anyák aránya 35%-ról 1%-ra csökkent. A kórházi szülést biztonságosabbnak tartották, és egyben az ellátásban fennálló egyenlőtlenségek csökkentésének módját is látták benne. Ezt a nézetet azonban sohasem értékelték vagy bizonyították.

A szülések kórházba költöztetésének egyik következménye a dehumanizálás volt, különösen a nagy kórházakban. Egyre nehezebbé vált az egyéni igényeknek megfelelő személyes gondozás nyújtása. A szülőházak a nőknek felajánlott alternatíva mellett klinikai környezetet is jelentenek, ahol a szülésznő teljes mértékben hasznosíthatja tudását, és a szükségtelen beavatkozás elkerülésével támogatást nyújt a normális lefolyású szülésben.

A szerző szerint nem tanácsos az anyasági ellátást egy minden esetre alkalmazható szemlélettel megközelíteni. Ahhoz, hogy a nők megfelelő gondozásban részesüljenek megfelelő szakember jelenlétében, a szolgáltatások hálózatára van szükség. A szülészorvosok figyelme a terhességben fellépő komplikációkra kell hogy összpontosuljon. A biztonságos anyasági szolgáltatásoknak azok nevezhetők, amelyek válaszolnak az egyenlőtlenség és az etnicitás hatásaira, megértik a szükségtelen beavatkozások kockázatát, és minden szakembert támogatnak abban, hogy kivegyék részüket az ellátásban.

Nincs
James Drife, szülész és nőgyógyász professzor, University of Leeds

Drife a kórházon kívüli szülés veszélyeit tartja aggasztónak. Az NHS úgy hirdeti a szülészeti központokat, mint a választási lehetőség nyújtásának egyik módját. Az NHS úgy ajánlja ezeket a szülőházakat a nőknek, mint biztonságos helyeket az alacsony kockázatú terhességek számára. Drife szerint azonban az ilyen ajánlás nem nyugszik bizonyítékokon. Az évek során a szülési komplikációk nem csökkentek, ugyanolyan valószínűséggel történnek ma mint évtizedekkel ezelőtt. Az azonnali orvosi beavatkozás az, ami életet ment, és az Egyesült Királyságnak azért alacsony az anyai halálozása, mert a sürgősségi szolgáltatásokat hatékonyan menedzselik.

Nincs bizonyíték arra, hogy a szülésznők által vezetett szülészeti központok biztonságosak. Drife két áttekintő tanulmányra utal, mi szerint az „otthon szerű” környezetben való szülés megnövelheti a perinatális halálozást, és bár statisztikailag nem szignifikáns, aggodalomra adhat okot azok számára, akik országos szinten szeretnék megváltoztatni az ellátás jellegét. Zavarónak találja a szülészeti központok promócióját, miközben biztonságuk nincs bizonyítva. Bár a nyugodt környezet és a beavatkozások elkerülése vonzónak tűnik, a legtöbb nő számára a gyermekük biztonsága a legfőbb szempont.

Drife felhívja a figyelmet az egészségügyi minisztérium perinatális epidemiológiai részlegének (NPEU) a következtetésre, hogy minőségi bizonyítékokra van szükség annak eldöntésére, vannak-e jelentős különbségek a tapasztalatok és a kimenetelek terén az alternatív helyeken és rendszerekben történő szülésre. (SZL)

Forrás:
Is there enough evidence to judge midwife led units safe?
BMJ 2007;335:642-3 (29 September)


2007-10-02 14:03:47






A
z osztrák kormány lemondott, ami az egészségügyi reform csúszását eredményezi.


2008. július 8.-án 5500 orvos gyülekezett Bécsben, hogy egy újabb demonstráció keretében a kormány által tervezett 2008-2013 közötti reformok ellen tiltakozzon. A nagykoalíciós kormány – amely az SPÖ-ből (Szociáldemokrata Párt) és ÖVP-ből (Osztrák Néppárt) állt – a kialakult belső feszültségnek és a demonstrációnak köszönhetően még aznap lemondott. A parlamentet ezek után feloszlatják és az új választások időpontját várhatóan 2008 őszére tűzik ki. Ez a váratlan fordulat a kormány egészségüggyel kapcsolatos jelenlegi törekvéseinek is végérvényesen megálljt parancsolt.

Az Osztrák Orvosi Kamara elnöke dr. Walter Dorner mindenesetre nem adott sok okot az örömre. Arra figyelmeztetett mindenkit, hogy az egészségügyi rendszerben várható jelentős rosszabbodások veszélye pillanatnyilag sokkal nagyobb, mint valaha is volt. A betegeknek fel kell készülniük arra, hogy számos szolgáltatást hamarosan csupán korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem fognak tudni a pénztárak terhére igénybe venni.

Az új kormány az egészségügyi reformokba a jövő évnél várhatóan korábban nem fog belekezdeni. Ez az orvosok számára lehetőséget kínál javaslattételre, illetve álláspontjuk átgondolására. A Bécsi Orvosi Kamara alelnöke arról számolt be, hogy az orvostársadalom kész hozzájárulni a reformhoz, illetve részt venni abban, de azért örülnek a rövidke „pihenőnek”, mivel május eleje óta az orvosok az egész országban a reformok ellen tiltakoztak. Ezen tiltakozások éllovasa maga a Bécsi Orvosi Kamara volt. Alelnökük többek között szervezett például egy ezer letelepedett orvosnál több főből álló csúcstalálkozót és egy aláírásgyűjtést, ahol 150.000-nél több beteg aláírását gyűjtötték össze az egészségügyben tervezett megszorításokkal szemben. A kamara úgy vélte ez az egyetlen módja annak, hogy az egészségügyi reform „őrületére” fel tudják hívni a figyelmet. A Bécsi Orvosi Kamara alelnöke reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az új kormány az orvosokat az eddigieknél fontosabb partnerként fogja kezelni és követeléseiket jobban szem előtt tartja. Az Osztrák Orvosi Kamara elvárásainak nyomatékosítása érdekében benyújtott a Parlamenthez egy kiáltványt, amelyben kifejti, hogy a terápiás szabadságot és a hallgatási kötelezettséget a jövőben senkinek sem szabad aláásnia. Ez ugyanis csupán az egészségügy gazdaságosabbá tételét mozdítja elő, ami a betegek ellátását veszélyezteti.

A bécsi orvosok számára az egészségügyi reform elhalasztása csekély vigaszt jelent. Több mint fél éve nem született megállapodás itt a területi betegbiztosító és a kamara között a honoráriumokkal kapcsolatban. A területi betegpénztárnak a tartományban pillanatnyilag több mint 600 millió euró deficitje van, ami az orvosok számára nem jelent semmi jót.
VN.

Forrás: Ärzte Zeitung: http://www.aerztezeitung.de/politik_gesellschaft/gesundheitspolitik_international/?sid=503221



















Amit az ellátásszervezésről ( ibr) tudni kell.

( http://www.lam.hu/folyoiratok/lam/0406/17.htm )



Ami lényeges ezzel kapcsolatosan : Kik lehetnek potenciálisan még ellátásszervezők az üzleti biztositokon ( pénztárak , befektetők ) kivül ?

* az OEP
* a Szolgáltatók: Kórház, járóbeteg-ellátó, háziorvosok csoportja (IBR)
* A kettő között: pl. regionális decentralizáció ( regionális biztositók )

Azt kellene eldönteni, hogy szükség van-e az ellátásszervezésre , ha igen annak hasznos elemeit, a fentiek közül kik valósitsák meg.



Hasznos linkek :

http://64.233.183.104/search?q=cache...=hu&lr=lang_hu

http://64.233.183.104/search?q=cache...u &lr=lang_hu

http://vega.medinfo.hu/new3/publ/elo...kgy/sld001.htm


http://64.233.183.104/search?q=cache... nk&cd=6&gl=hu




.




HASZNOS LINKEK
TÜKÖR OLDALAK
http://orvostortenet.0catch.com/
http://semmelweis.tripod.com/
http://geocities.com/tapir32hu/
http://www.angelfire.com/dc/orvostortenet/
http://vega.medinfo.hu/weblap/tudomanyt/elolap.html

LINK GYŰJTEMÉNYEK
MEDICAL HISTORY ON THE INTERNET
HISTORY OF THE HEALTH SCIENCES WWW LINKS
WWW VIRTUAL LIBRARY FOR THE HISTORY OF SCIENCE, TECHNOLOGY&MEDICINE
KAROLINSKA INSTITUT
MEDWEB/History
NATIONAL LIBRARY OF MEDICINE
HISTORICAL CENTER FOR THE HEALTH SCIENCES
NEIL JOHN MACLEAN HEALTH SCIENCES LIBRARY


TOVÁBBI HASZNOS LINKEK
INTERNATIONAL SOCIETY FOR THE HISTORY OF MEDICINE
VANDERBILT MEDICAL CENTER
TODAY IN THE HEALTH HISTORY HEADLINES
TODAY IN HISTORY
THE ASCLEPION
ANCIENT MEDICINE / MEDICINA ANTIQUA


E-TEXT GYŰJTEMÉNYEK
BOOKS ON-LINE
ELECTRONIC TEXT CENTER /UNIVERSITY OF VIRGINIA LIBRARY/
THE INTERNET CLASSICS ARCHIVE


KÖNYVTÁRAK
GATEWAY TO LIBRARY CATALOGS


DISCUSSION GROUPS
H-SCI-MED-TECH
LIS-SCI-MED-EMPIRE










2008. július 30., szerda






Tényleg itt a világvége, ha a portás dirigál a kórházban. Ezt azért nem kellene.


Felfüggesztették állásából a HospInvest ellen harcoló portást

2008. július 29.

A dolgozói munkaszerződések törvénytelen begyűjtése miatt először fegyelmi indult az egri kórházvédő bizottság elnöke, Szabó Pál portás ellen, majd fölfüggesztették az állásából is. Szabó Pál bírósághoz fordul. Az egri Markhot Ferenc Kórház vezetése a napokban felfüggesztette állásából Szabó Pál portást, az intézmény vagyonvédelmi osztályának dolgozóját, a privatizációt ellenző kórházvédő bizottság elnökét. Szabó Pál úgy véli, hogy koncepciós eljárás áldozata, s azért függesztették föl, hogy ne vehessen részt tovább a küzdelemben. A fenntartó Heves megyei önkormányzat az idén márciusban a HospInvest Zrt. működtetésébe adta a Markhot Ferenc Kórházat. Az intézményben bizottság alakult, amely azt szeretné elérni, hogy a cég ne vehesse át a kórházat. Az ezerháromszáz dolgozó közül több mint kilencszázan eddig úgy döntöttek, hogy nem írják alá a HospInvesttel a munkaszerződéseket. A tiltakozók a HospInvest által a kórház dolgozóinak küldött munkaszerződéseket az elmúlt hetekben összegyűjtötték, hogy azokat egy ügyvédnek adják át. Emiatt a HospInvest - okirattal való visszaélés gyanújával - feljelentést tett ismeretlen tettes ellen az egri rendőrkapitányságon, ahol feljelentés-kiegészítést rendeltek el az ügyben. Mivel egy ellenőrzés során más dolgozók nevére szóló munkaszerződéseket találtak a kórházvédő bizottság elnökének a munkahelyi szekrényében, a portás ellen az elmúlt napokban fegyelmi eljárás indult. Pénteken pedig arról értesítette a kórházvezetés, hogy a rendőrségi eljárás lezárásáig azonnali hatállyal felfüggesztik állásából. Szabó Pál történelem-népművelés szakon végzett az egri tanárképző főiskolán, majd szociológus diplomát szerzett Budapesten. 1989-ben alapítója és elnökségi tagja volt a Magyar Demokrata Fórum egri szervezetének, de 1996-ban kilépett a belső pártharcok miatt. A kórházban hat éve dolgozik portásként. Szabó Pál megkeresésünkre azt mondta: munkaügyi bírósághoz fordul, mert jogtalannak tartja a felfüggesztését. Szerinte azért nem törvénytelen, hogy öszszegyűjtik a munkaszerződéseket, mert azokkal a dolgozók szabadon rendelkezhetnek. Úgy fogalmazott: valójában azért akarják eltávolítani, hogy ne vehessen részt a privatizáció elleni szervezkedésben.

A teljes cikket lásd a Népszabadságban:

2008. július 28., hétfő





KOLLEGINA FELHÁBORODÁSA:


Kenyeret és cirkuszt a népnek!


De főleg cirkuszt, mert akkor kevesebbet gondolnak a kenyérre!...Hála a médiának! Hihetetlen, hogy minden napra juttat vmi negatív, egészségüggyel-különösképpen a mentőkkel- kapcsolatos hírt a t. média... A lakosság meg honnan szerzi az infot?! TV2, RTLklub, Blikk, Story stb. stb. Ellenőrizetlenül jelennek meg félinformációk, félretájékoztatás, a hülyeség. Az hogy ellenőrizetlenül, min. utánajárás, téma körbejárás nélkül írnak az újságírók eü.-i témájú irományokat- "idéznek" kollégágtól teljesen pontatlanu l- ezt már saját bőrön is tapasztaltam. KRITIKUS a helyzet! Ilyen hangulatkeltés mellett sajnos nincs okunk csodálkozni, hogy így viselkednek az emberek velünk!... Az, hogy az országban a 00 alatt van a t. lakosság alap eü.-i tájékozottsága, ismerete, az nem számít.. . Amíg a laikus elsősegélynyújtás BLS ilyen szinten van, addig megszakadhatunk, sem tudunk jobb eredményt produkálni újraélesztés területén, nem vagyunk istenek! ( és itt mindegy, hogy 17 perc vagy 13...) De ŐK tudjak, "miénem csináltok úgy, mint a vészhelyzetbe', ezt meg azt kéne adni"...stb - Ebben az országban sokan nagyon értenek a MÁSIK szakterületéhez , az egészségügyhöz meg aztán MINDENKI, kivéve az orvost, a mentőt, a nővért...

Az persze nem érdekli a médiát, hogy az OMSZ csapata(Székesfehérvárvár) a legnagyobb nemzetközi mentőversenyen Csehországban idén májusban 3. helyet ért el, a Főnix Mentőszolgálat csapata ugyanitt 2. lett, 12 ország 33 mentőegységéből. Azután sem kapkodtak, hogy júniusban Törökországban egy nemzetközi mentőversenyen a Babtist World Aid Rescue24 Hungary mentőcsapata összetettben 2., reanimációban első lett (mindannyian OMSZ-osok), a Légimentők egy csapata Prágában szintén szép sikert ért el, ha jól emlékszem 2. helyet értek el egy nemzerközii légimentő- versenyen. Megkeresett bárkit is ezzel kapcsolatban a média: NEM... A mindennapi sikerekről, amikor "élesben" tényleg sikerül megmenteni embereket már nem is beszélek.....Bezzeg, ha negatív hír van, bárkit tárt karokkal várnak fröcsögni, pocskondiázni élő egyenes adásba! !HAJRÁ!!! És akkor ne gondolkozzunk, hogy a francba itt hagyjuk az egészet, és irány külföld?! Ki meddig bírja a mazochizmust, a 3 munkahelyet egyszerre megfelelést, a rohanást, a végigdolgozott hétvégéket éjszakákat, és ami ezzel jár, a munkafeltételeket az ERKÖLCSI, ANYAGI "megbecsülést" itthon. Én nem szoktam sírni, de elegem lett....




Magánszolgáltatók az EU tagországok egészségügyi ellátásában


Vezetői összefoglaló
Tényként fogadható el, hogy Európa hagyományosan sok állami funkcióval meghatározott egészségügyi ellátásában a magánszerep erősödik (ennek bizonyítására elegendő a magán kórházi ágyak összes ágyszámon belüli arányát tekinteni, amely az EU-ban az 1980-as 15%-ról 2006-ra 21%-ra emelkedett). A magánszerep erősödése az európai szolidaritási, méltányossági értékek, az ellátás univerzális biztosításának elve miatt korlátozottan jelenik meg az egészségügy finanszírozásában, annál erőteljesebben jellemzi az egészségügyi szolgáltatások különböző szintjeit. A szolgáltatásokban a magánszerep legerősebb formája a tulajdonjog birtoklása. Vannak területek, amelyekben a magántulajdon erőteljesebb, mint másokban: pl. fogászat, pszichoterápia, fizioterápia, idősek krónikus ellátása. A magántulajdonban lévő szolgáltatók mellett több egyéb példa is tükrözi a magán megjelenését: az egészségügyi szolgáltatók menedzsmentjének magánszereplőre bízása (pl..Németország közkórházainak gyakorlata), a működésbe magánszereplő bevonása (egyes területek, pl. mosoda, étkeztetés, biztonsági szolgálat, adminisztratív szolgáltatások kiszerződése - outsourcing, vagy ezek működtetésére saját cég létrehozása – insourcing, diagnosztikai és egyéb szolgáltatások magáncégtől vásárlása),a beruházásokba magánforrások bevonása (angol NHS kórházakba történő magántőke befektetés). Ezek a területek többé-kevésbé le is fedik a magán előfordulását a közfinanszírozott egészségügyi ellátásban. Az állami és magánszolgáltatók között nehéz éles határvonalat húzni,hasonlóképpen nincsenek csak az egyikkel vagy csak a másikkal azonosítható tulajdonságok sem. Hagyományosan a magánszektor a piaccal kerül összefüggésbe, holott több helyen pl. a piacnál erőteljesebb az állami szabályozás hatása a magánszereplők működésére (pl. Franciaország magánkórházainak tarifáit is az állam határozza meg). A magánszereplő a versennyel sem azonosítható, magánszereplő is lehet monopol helyzetben. A magán és a köz a működésben sem határolódik feltétlenül el. A járóbeteg ellátást pl. nyújthatja önállóan, vagy másokkal együtt rendelő magánvállalkozás kereteiben dolgozó orvos a saját rendelőjében vagy köztulajdonban lévő rendelőben. A köz és a magán együttműködésére jellemző pl. a köztulajdonban lévő kórházak vezetésének magánkézbe adása. Egy másik új modell - az Egyesült Királyságban Private Finance Initiative elnevezéssel jellemzik - lényege az, hogy a köztulajdonú kórházak a magánszektortól kölcsönöznek pénzt az infrastruktúra fejlesztésére. Az egészségügyi szolgáltatók gyakran egyszerre rendelkeznek a köz- és a magánellátókra jellemző tulajdonságokkal, szereplőkkel, ezért sokkal inkább jellemezhetők az állami-magán valamilyen keverékével (public-private mix).

A magánszereplők súlya az egészségügyi szolgáltatásokban

A magánszolgáltatók szerepe különböző az egyes országokban. Általánosságban úgy tűnik, hogy a közfinanszírozott magánszereplő a régi EU tagországok tekintetében a biztosítási rendszerekkel jellemezhető országokban jelentősebb (magánpraxisok az alap és járóbeteg ellátásban, magánkórházak a fekvőbeteg ellátásban). Az állami egészségügyi rendszerekben gyakrabban fordul/t elő, hogy a magánszolgáltató alapítása, működése ellenállásba ütközött (Svédországban a magánpraxisok létrehozásának lehetősége a 90-es években hol támogatott, hol ellenzett volt), mégis terjedő. Változó annak a gyakorlata is, hogy a magántulajdonban lévő szolgáltató részesül-e közfinanszírozásban. Az alapellátásban kötődik mindenütt legszorosabban a közfinanszírozás a magánszolgáltatókhoz. A Járóbeteg szakellátásban és a fekvőbeteg ellátásban Írországban, Angliában a magánszolgáltatók állami finanszírozása szerződések alapján az állami szektor várólistáinak megszüntetésére irányul. Az önkormányzatok, mint az ellátási felelősei magánszolgáltatóktól is vásárolhatnak szolgáltatásokat Finnországban is, Svédországban is, vagy a déli országokban (Spanyolország, Olaszország) is, a magánszolgáltatók finanszírozása azonban nem teljes, a betegek választása bármely magánszolgáltatóra nem terjed ki. A biztosítási rendszerekkel működő országokban a magánszolgáltatók az ellátók szerves részét képezik, az alapellátás, járóbeteg szakellátás teljes egészét lefedik és a fekvőbeteg ellátásban is egyre jelentősebb a szerepük. A társadalombiztosítással működő országokban a háziorvosok általában szerződés alapján dolgozó szabadfoglalkozásúak, míg a nemzeti egészségügyi szolgálatokat fenntartó országokban lehetnek szabadfoglalkozásúak (Egyesült Királyság), vagy fizetéssel rendelkező közalkalmazottak (Finnország). A kelet-európai új tagországokban közfinanszírozott magánszolgáltatókkal főként az alapellátásban (háziorvosi praxisok), szakorvosi ellátásban (Csehország, Szlovákia) és a gyógyszerellátásban (patikák) találkozhatunk. A régi EU tagállamok közül Észak-Európában, a nemzeti egészségügyi szolgálattal rendelkező országokban (pl. a skandináv országokban és az Egyesült Királyságban) a kórházi ágyaknak kevesebb, mint 10%-a privát. Angliában a magánszektor és az állami egészségügy szorosabb együttműködése 2005-ben kezdődött. A kormány a magánszektort veszi igénybe a várólisták csökkentése érdekében. 2005-2010 között 3 milliárd fontot meghaladó szerződéseket kötnek a független ellátó központokkal (Independent Sector Treatment Centres, ISTC), az összes elektív műtét 11%-át várhatóan a magánszektor fogja végezni. A dél-európai, szintén nemzeti egészségügyi rendszert fenntartó országokban magasabb a magán kórházi ágyak százalékos aránya, Olaszországban, Portugáliában és Spanyolországban 23-35% között mozog, s ezeknek mintegy fele for-profit intézményben található. A társadalombiztosítási rendszert fenntartó nyugat-európai országokban a kórházi ágyak kb. 45%-a privát (főleg non-profit), nagyobb, mint a nemzeti egészségügyi rendszerekkel jellemzett államokban. Hollandiában a kórházi ágyak 90%-a magánkézben van, non-profit intézményként. Belgiumban a nonprofit kórházakban működő ágyak az összes ágy közel 60-70%-át teszik ki. Franciaországban 35% körül van a magánkórházi ágyak részesedése az összes ágyból, ennek for-profit és non-profit megoszlása 20-15%. Németországban az összes ágy 45%-a magán, ebből 12% for-profit, 33% nonprofit intézményben található. Tekintettel arra, hogy ezekben az országokban a vásárló és a szolgáltató különválása természetes, minden köztulajdonban lévő kórház vezetése is rendelkezik bizonyos fokú függetlenséggel, és az intézmények autonóm illetve gyakran társasági formában működnek. Az új EU tagországokban a kórházi ágyak mindössze 5-6%-a van magántulajdonban (Ciprus és Csehország kivételével, ahol az arány 50-18%, mindenütt csak néhány százalékos részesedés jellemzi a privát ágyakat), túlnyomó részük köztulajdonban van, többségük a helyi önkormányzatokhoz tartozik, kisebb hányaduk pedig a központi kormányzathoz. Több országban napirenden van a kórházak átalakulása gazdasági társaságokká, elsősorban részvénytársaságokká (pl. Szlovákia, a kormányváltás azonban a folyamatot leállította, Csehország, Lengyelország), az átalakított önkormányzati tulajdonú kórházakban leginkább továbbra is az önkormányzat az egyedüli tulajdonos. Kétségkívül nagyobb az esély azonban a magántulajdon, magánbefektető bevonására.

A magánszereplők erősödésének okai

A privatizáció megjelenése a politikai orientációkban és preferenciákban jellemző változásokat is tükrözi. Európa szerte erősödik a neoliberális megközelítések súlya a közpolitikákban, ezzel együtt az egészségügyi ellátásban is. A privatizációtól a politika azt reméli, hogy nő a teljesítmény, a társadalmi jólét, javul az ellátás minősége. Az állami szolgáltató szervezet magánszervezetté alakítása a várakozások szerint javítja a hatékonyságot. Piaci versenyben a magánszervezet életképesebb, mint az állami. A jobb teljesítmény iránti elvárás elsősorban a nem klinikai területeken jellemző. Szerepe van a privatizációban a költségvetési megszorításoknak is. A költségek felügyelet alatt tartása a 70-es évek óta feladat Európában. A költség kontroll kikényszeríti az ellátás racionalizálását, ennek eszköze lehet a privatizáció pl. az outsourcing-on keresztül. A privatizációt segíti az állami rendszerek elégtelen működése is. Az állami rendszert jellemző alacsony minőség, magas várólisták helyett a betegek támogathatják a magánellátást. Hasonlóan segítő befolyásoló tényező a jólét növekedése, amely keresletet teremt a magánszolgáltatások iránt (ha azok csak részben vagy egyáltalán nem tartoznak is közfinanszírozás alá). Változik az orvosi technológia is. A high-tech-ről alacsonyabb szintre kerül számos eljárás, a fekvőbeteg ellátás helyett az egynapos ellátás és a járóbeteg ellátás old meg több problémát. Jó példa erre a cataract sebészet, amely high-tech beavatkozásból mára rutin eljárássá vált, nem igényelve széles infrastruktúrát. Így tehát a korábban nagy (állami) kórházakban végezhető ellátások kis magánklinikákon is kivitelezhetőkké váltak. A privatizáció nem választható el a tágabb politikai, társadalmi fejlődéstől (német egyesülés, kelet-európai rendszerváltások), amelyben a központi állami tervezéstől a piaci versenyre, az egyéni felelősségre, a fogyasztói választásokra helyeződik a hangsúly. A privatizáció komplex folyamat, sokkal inkább a különböző determinánsok eredménye, mint önmagában meghatározott cél. A privatizációnak vannak korlátai is. Csak az egészségügyi szolgáltatások területét nézve többek között az alábbi ellenérveket említi a magánszerep növekedése kapcsán:

- A hatékony makro költség kontroll ellehetetlenülése
- Költség elvonás a közszférától,
- A haszon lefölözése a magánszférában,
- Az állam növekvő függősége a magánszereplőktől,
- Korlátozott hozzáférés az ellátáshoz,
- A nyilvános elszámoltathatóság kisebb esélye.

Korlátot jelenthet az egészségügyi ellátás intézményes struktúrája is. Az egészségügyi reformok főként a korporatista kormányzati struktúrák miatt ritkán követnek radikális mintákat. Jellemzők rájuk a konszenzus keresés, a politikai kompromisszumok. Hasonlóképpen gátolhatja a folyamatot a központi állami és helyi szintek viszonya is. Svédországban és Dániában pl., ahol a megyék szerepe jelentős, a helyi politikai erők nehezen adják fel az egészségügy fölötti befolyásukat. Működik ez ellenkezőképpen is, amikor a központi kormányzat keresztezi a helyi privatizációk útját.

A magánszerep jövője

A jövőt illetően az egészségügyi szolgáltatásokban a magán erősödése várható minden területen.Ha a magánszolgáltatók szerződnek a közfinanszírozást nyújtó intézményekkel, mint ahogy ez ma Franciaország és Németország legtöbb for-profit kórházában tapasztalható, nem sérül a szolgáltatásokhoz való univerzális hozzáférés elve. Minden bizonnyal bővül az állami és magánszféra együttműködése, a szolgáltatások nyújtására vonatkozó hosszú távú szerződésekkel, a kockázat és a profit megosztásával (Angliában a Virgin magánegészségügyi központok hálózatában működő GP-k részesülni fognak a központok nyereségéből). Fontos kérdés, hogy a privatizáció hogyan hat az egészségügy kulcsfontosságú paramétereire, mint a költségek, a fenntarthatóság, a hatékonyság, az elérhetőség, a szolidaritás, az ellátás minősége, az egészségi állapot, vagy a választás szabadsága. Képes-e jobban teljesíteni egy nagyobb magánrészesedéssel bíró rendszer a meghatározóan államinál? Ennek megválaszolására ma még nincsenek megfelelő eredmények, a válasz a jövő kutatásaiban rejlik.


http://www.eski.hu/new3/politika/zip_doc_2008/maganszolgaltatokaz%20EUban-1.pdf





Berlin: a Vivantes kórházkonszern a jelenleg fennálló hat ambuláns egészségügyi ellátóközpontja mellett két további központ létrehozását tervezi


Joachim Bovelet a Vivantes nem rég kinevezett vezetőjének véleménye szerint a közeljövőben a konszernek a szolgáltatások piacán az ambuláns szektorban kell szolgáltatásait bővítenie, hiszen ezen a téren jelentős a Vivantes lemaradása az egyházi és a magán kórházüzemeltetők mögött. Az ambuláns szolgáltatási piac térbővítéséhez Bovelet új egészségügyi ellátóközpontok létrehozását és az integrált ellátás kiépítését tartja elsőrendűnek. Az említett célok megvalósítása érdekében a Vivantes a jelenleg üzemelő hat egészségügyi ellátóközpontja mellett például két további központ létrehozását tervezi, valamint a szorosabb kooperáció megteremtését az urológia területén tevékenykedő letelepedett orvosokkal kötött integrált ellátási szerződések révén. Az ambuláns ellátás térbővítésének tervei a következőkkel támaszthatók alá: a Vivantes által múlt évben végzett ambuláns betegellátások száma 6,4%-kal nőtt, ami 265 000 esetet jelent. Ezzel szemben a fekvőbeteg-ellátás területén tapasztalt 1,7%-os növekedés – 190 000 eset – minimálisnak tekinthető és mindemellett a kórházban töltött idő a 2006-os 7,01 napról 2007-ben 6,89 napra csökkent, habár a megbetegedések súlyossága a betegek körében átlalánosságban fokozódott.

A konszern elképzelése szerint május végére készül el az új berlini kórházak és a tizenkét ápolási otthon 2015-ig tartó átszervezésének fő terve. A tervekből jelenleg csupán az ismert, hogy bizonyosan megtörténik a Prenzlauer Berg Klinika ambuláns egészségügyi ellátóközponttá történő átalakítása és a fekvőbeteg-ellátás onnan a szomszédos Friedrichshainban található Vivantes Klinikába helyeződik át. Bovelet állítása szerint már jelenleg is igen nagy az érdeklődés azon letelepedett orvosok körében, akik a későbbiekben kooperálni kívánnak az új Vivantes centrummal. A májusban elkészülő fő tervével a fent említetteken kívül a Vivantes a térkihasználást is optimalizálni igyekszik. A konszern vezetőjének elmondása szerint a Vivantesnek betegenként, ágyanként és esetenként 130 m2 terület áll jelenleg rendelkezésre, ami mintegy kétszerese a kórházak átlagának, ráadásul a Vivantes területének 80%-a még műemlékvédelem alatt is áll. Mindez gazdaságtalan működést eredményez: túl hosszúak a megtett utak és magasak a személyi költségek. A Vivantes tavaly a beruházásait 26%-kal 43 millió euróra növelte, aminek fele saját pénzforrásból került finanszírozásra. A konszern vezetőjének véleménye szerint azonban még további beruházásokra van szükség, amihez a szükséges forrásokat vagy meg kell teremteni vagy a keretfeltételeket kell oly módon megváltoztatni, hogy elegendő nyereség legyen kitermelhető.

A Vivantes rövid bemutatása

A Vivantes Kft. a maga 9 kórházával és 12 ápolási otthonával Berlinben a legnagyobb kommunális kórházüzemeltető társaság Németországban. A konszern 2001-ben a Berlinben található egykori városi klinikákból jött létre. Akkoriban mintegy 12500 főállású dolgozója volt a cégnek, ami 2007 végére 10000-re csökkent. A munkatársak bérezése 2004-től egy rendkívüli kollektív szerződés alapján, valamint pozitív éves mérleg esetén egy egyszeri kifizetés révén történik. A konszern nyeresége 2007-ben 2,1 millió euró volt, ez azonban 5 millió euróval maradt el a 2006-os eredmény mögött, aminek legfőbb oka a betegpénztáraknak fizetett hozzájárulás. 2007-ben a kórházkonszern forgalma a 2006-os 718 millió euróról 727 millió euróra nőtt.(VN)

Forrás:
Vivantes: http://www.vivantes.de/
Ärztezeitung: http://www.aerztezeitung.de/praxis_wirtschaft/klinikmanagement/?sid=493534


Lízingelt orvosi praxisok

Praxisalapot kellene létrehozni, amelyet egy pénzintézet kezelne.

Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet (OALI) főigazgatója szerint jóval több fiatal jelentkezett az idén a háziorvosi rezidensi pályára a 87 fős keretnél. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kétéves központi gyakornoki idő leteltével a pályakezdő doktorok fele marad csak a pályán, így szükség van egy átfogó praxisprogram kidolgozására.

A 6800 háziorvosi praxisból jelenleg száz tartósan betöltetlen, 150-160 körül ingadozik a hosszabb-rövidebb ideig üresen állók száma, ez nyáron 30-40-nel kevesebb, mint télen. A főigazgató szerint segíthetne a háziorvoshiányon a különféle orvosi szakképesítéssel rendelkezők pályára vonzása. Ehhez nem kellene megvásárolniuk a praxist, és megfelelő fizetést kellene adni a számukra. Segítene a pályakezdők helyettesítő doktorként való bevonása a kistérségi egészségügyi szolgálatokba, akik a háziorvosi szakképesítés megszerzése után egyenrangú félként dolgozhatnának az idősebb kollégáikkal. Közülük kerülhetnének ki azok, akik később átvehetnék a nyugdíjba vonulók helyét.

Balogh Sándor szerint praxisalapot kellene létrehozni, amelyet egy pénzintézet kezelne. Ebből az alapból fizethetnék ki a nyugdíjba vonuló orvosok praxisának értékét, amit aztán a fiatal orvos - szigorú pénzügyi szabályok mellett - néhány év alatt az egészségpénztártól kapott működési pénzből visszafizetne. Ez a megoldás a lízingszerződésekhez hasonlítana. A tartósan üres körzetek betöltését úgy próbálja megoldani az OALI, hogy 40 százalékkal megemelt közalkalmazotti bért fizet a szakvizsgával nem rendelkező, de ezen praxisokban munkát vállaló orvosoknak. Egy átlagos praxis ma havonta 700 ezer forintot kap a biztosítótól, ebből kell kigazdálkodnia az orvos és a nővér bérét, és fönntartani a rendelőt. Az egészségügyi szaktárca tervei között szerepel a teljesítményhez kötött jövedelmezés, ami lendíthet a praxisokon.

( Forrás: Világgazdaság )


2008. július 27., vasárnap




Gyenes Géza, a Magyar Orvosi Kamara fôtitkára mondta a kórháztörvényes népszavazás alkalmával:


A kórházak működtetésének privatizálása nem azonos a kórház-privatizációval. Az elôbbire akad példa, s azzal nincs is semmi baj.

A kamara támogatta a Munkáspárt kezdeményezését. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy az állam nem vonulhat ki teljesen minden kórház mögül, hiszen a profitorientált magántulajdonban lévô intézményeknél semmi és senki nem fogja szavatolni az állampolgár ellátását. A rossz kórháztörvény helyett most egy úgynevezett ellátásszervezôi rendelettervezet készült. Ebben pedig burkoltan benne foglaltatik a kórházi ingatlanok kijátszása, azaz benne van a teljes kórház-privatizáció lehetôsége. Ez azt is jelenti, hogy létrejöhet egy szegény-gazdag egészségügy. Az állampolgároknak joguk van tudni, a népszavazáson a döntésük milyen következményekkel járhat.


Mikola kizárásáról nem hallottam"

2008. július 24.

Van helye a magántőkének az egészségügyben a vállalkozásokon keresztül - mondta Mikola István, a Fidesz szakpolitikusa az ATV-ben korábban többször is. Mikola egyébiránt az elmúlt hetekben megvédte a pártja által korábban támadott HospInvest Zrt.-t is, amely számos vidéki kórház működtetésében részt vesz. Egerben például fideszes politikusok tiltakoznak a tevékenysége ellen. Horváth Zsolt, a Fidesz egészségügyi szakpolitikusa az ATV Reggeli Jam című műsorában kifejtette, hogy politikustársa véleménye ebben különbözik a Fidesz álláspontjától, de az úgynevezett egzisztencia vállalkozások esetében nem. (Ez esetben a vállalkozást az orvosok vezetik, az egészségügyi tevékenységet saját maguk végzik.)

Még az Antall-kormány teremtette meg a lehetőségét a háziorvosoknak, hogy funkcionálisan privatizált formában működtessék a szakrendeléseket. Ezzel és például a patikatörvény által engedélyezett patika privatizációval egyet ért Horváth Zsolt. "Amit nem tartunk elfogadhatónak, hogy egy cég fekvőbeteg-ellátást végző intézményeket vegyen működtetésbe, és az OEP finanszírozást megszerezve profitot realizáljon" - tette hozzá az ellenzéki politikus, aki szerint nagyon nehéz szétválasztani, hogy mikor szakmai és mikor befektetői egy ilyen vállalkozás. (Mikola ugyanis szakmai befektetők esetén ebben a kérdésben megengedőbb volt, mint a Fidesz hivatalos álláspontja.) A tisztánlátás érdekében Horváth Zsolt a tőkebevonás egy másik formáját ugyancsak elfogadhatónak tartotta, amikor nem egy intézmény működtetését végzi egy magáncég, hanem szolgáltatást nyújt egy-egy egészségügyi intézménynek. Példának okáért művese-állomást működtet, vagy nagy értékű képalkotó eljárást (CT, MR) biztosít egy kórháznak. A Fidesz álláspontja szerint a Hospinvest által végzett tevékenység nem ilyennek számít, ha érvényben marad a polgári kormány által elfogadott egészségügyi törvény (amit a szocialisták helyeztek hatályon kívül), akkor az említett cég nem működtethetne vidéki kórházakat. "Mikola kizárásáról nem hallottam, de éles határvonalat kell húzni az ő különvéleménye és a Fidesz álláspontja közé" - hangsúlyozta Horváth Zsolt. (Forrás: Hírszerző/ATV )




Az egészségügy "spontán" privatizációja , avagy merénylet az állampolgárok ellen.


Ezer sebből vérző egészségügyünk egyik legnagyobb rákfenéje a forráshiány. Tíz év alatt reálértékben a felére csökkent az egészségügyre fordított közkiadások összege, miközben a gazdaság egésze a súlyos visszaesés után elérte a rendszerváltás előtti teljesítményét.

Az egymást váltó kormányzatok széttárják a kezüket: az egészségügy feneketlen zsákjába pénzt önteni teljesen felesleges, hiszen az adott finanszírozási, irányítási és tulajdonosi szerkezet mellett több pénzt adni az egészségügyre maga a pazarlás. Ezt a látszólag felelős kormányzati hozzáállást némileg árnyalja az a szerencsétlen körülmény, hogy az egészségügy átalakításának nyomasztó feladata alapvetően törvényhozási és kormányzati felelősség. Magyarán, azért nem adunk elég pénzt, mert tíz éve szabotáljuk azt az alapvetően törvénykezési feladatot, hogy egy működőképesebb egészségügyet hozzunk létre.

Ebben a rendkívül súlyos helyzetben látszólag csodálatos megoldás kerül mind gyakrabban előtérbe: gyógyszer- vagy műszergyártásban (forgalmazásban) érdekelt cégek ajánlatot tesznek egyes kórházi egységek, néhol egész kórházak, rendelőintézetek privatizálására. Nem egy helyen, mint például a kórházi laboratóriumok jelentős részénél mára végbe is ment ez a privatizáció. Egy tőkés csoport a tulajdonos önkormányzattól átveszi egy adott egység működtetésének a feladatát. Nem pénzt kér a tulajdonostól, hanem az egészségbiztosító által utalt finanszírozási összegből oldja meg a működtetést, amiből korábban a kórház gazdálkodott. Látszólag garantált, hogy nem adósodik el az átvett osztály vagy kórház, hisz az a kemény pénzügyi korlátokkal dolgozó cégnek lenne a vesztesége.

Az ilyen típusú privatizáció egyik súlyos következménye, hogy a profit-érdekelt tőkés csoportok megjelenése egyet jelent azzal, hogy az egészségügyre fordított költségvetési összegből ezentúl az új működtető profitját is meg kell termelni. Mivel a költségvetés az egészségügyre nem fordít e profit megtérítésére nagyobb összeget, ez egyet jelent azzal, hogy a betegellátás más területeire még kevesebb marad mint eddig, tovább rontva az egészségügyi szolgáltatások amúgy is folyamatosan romló színvonalát. A másik következményt orvosként legalább ilyen súlyúnak tartjuk. A privatizáció során tulajdonossá váló cég ugyanis nem akárki ebben az esetben, hanem gyógyszert vagy gyógyászati segédeszközt, vegyszert vagy orvosi műszert forgalmazó cég, amelyik ezentúl a saját termékét vásárolhatja majd meg. A termék előállítója és vásárlója ugyanaz a cég. A forrás, amelyből saját termékét megveszi az pedig közpénz. Ennél súlyosabb sérülés a gyógyulás szabadságát aligha érheti. Nehéz ugyanis elképzelni, hogy egy ilyen módon működtetett kórházi osztályon lehetősége lenne az orvosnak arra, hogy egy konkurrens cég gyógyszerét, vegyszerét rendelhesse. Nem, ez az orvos, akinek tényleges munkáltatója egy ilyen cég lesz a privatizáció után, az aligha engedheti meg magának, hogy a munkáltatójának az érdekét sértse. A megengedhetetlen összefonódás tehát azzal fenyeget, hogy a betegellátás színvonala az így privatizált szolgáltatóknál is romlik.

Civilizált országokban nincsen példa az egészségügyben ilyen típusú összefonódásra. Mi lehet a megoldás? Az egészségügy szanálásának költsége mindenképpen az adófizető állampolgárokat fogja terhelni - akár hitelfelvétellel, akár úgy, hogy a remélt tartós gazdasági növekedés biztosította pénzösszeg döntő részét éveken át az egészségügyre fordítjuk. Az is nyilvánvaló, hogy a mostani és a következő kormányzatoknak széleskörű társadalmi közmegegyezés alapján végre hozzá kell fogniuk az egészségügy átalakításhoz szükséges törvényi háttér megteremtéséhez.

Két dolgot nem tehet tovább a döntéshozó hatalom. Nem tárhatja szét a kezét, hogy ilyen pazarló egészségügyre nem szabad pénzt áldozni, miközben az egészségügy éppen attól olyan amilyen, mert az átalakításának súlyos nehézséggel járó munkáját a kezüket széttárók tíz éve elszabotálták. És nem szemlélheti tétlenül, hanem azonnal meg kell akadályozza a közpénzekkel való felelős gazdálkodással, a betegjogok érvényesülésével és egyáltalán a józan ésszel ellentétes “spontán” privatizációs gyakorlatot.

Solymosi Tamás-Szánthó András,
orvosok


MI VAN ? HA TORKUNKON AKAD AZ OBULUS ?












Az ÉS egyik számában Polónyi István: Miért fizetjük Kharont? címmel megjelent egy írás napjaink kedvenc témájáról. Érdemes elolvasni, mert igen jól összegzi azokat a paneleket, amelyek többé-kevésbé szinte azonos formában keringenek a médiában. Nem szokásom, de most nem tudok vita nélkül elmenni e dolgozat mellett. Nem vagyok orvos, csak egy rokkantnyugdíjas, akit a doktorok már harmadszor cibáltak vissza az Örök Vadászmezőkről. Úgy érzem, olyan eretnek gondolatokat is leírhatok, amit orvosok soha nem mondanak (mondhatnak) ki. Én viszont nagyon örülnék, ha legalább elgondolkodnának rajta.

Úgy tűnik mostanában, kicsinyke országunk lakossága eldöntötte, hogy az eddiginél is kevésbé kívánja megfizetni még a minimálisan elfogadható színvonalú egészségügyi ellátás költségeit sem. A társadalom döntött: továbbra sem fizeti meg az orvosokat, viszont valahogyan majd csak kierőszakolja (kihisztizi) magának az ellátást. Az elmúlt hetek médiaőrületének számos megnyilvánulása erre utal. Csak és kizárólag azt nehéz eldönteni, hogy a hálapénz témában kitört össznemzeti polémia szereplőiben a rosszindulat, a hazudozás, a szándékos maszatolási kényszer, vagy pedig a tárgyismeret teljes hiánya a nagyobb. A harsogó kakofóniában egy őszinte hang nem sok, de annyi sem hangzott el. A vita tárgyszerűségére, hangnemére valamint az azt mozgató indulatokra jellemző, hogy az egyik kereskedelmi csatornán (a TV2-n) egy kissé zilált kinézetű és idegrendszerű anyuka szó szerinti a következő nyilatkozatot adta: " ...amikor szültem, nem törődtek velem, szülés közben el is törött a kisfiam kulcscsontja. Mindez azért, mert nem adtam hálapénzt ...". A műsorvezető egy hanggal, egy grimasszal nem jelezte kételyét. Nem hiszem el, hogy a magyar egészségügyben - annak teljes anyagi-erkölcsi lecsúszása ellenére - olyan köztörvényes bűnözők dolgoznának, akik a hálapénz elmaradásáért "büntetésből" és szándékosan eltörjék egy újszülött csontját.

Egy rádióműsorban (a Klupádióban) egy általam (eddig) nagyra értékelt közgazdász professzor többször és következetesen úgy fejezte ki magát, hogy "a betegek meghalnak az orvos kezétől". Én meg úgy gondolom, hogy a betegek - jobbára - a betegségektől szoktak meghalni, minthogy a kenyér ára sem a "közgazdászok kezétől" lesz 200 forint, hanem az aszálytól. Persze mindez mellékes, de jól jelzi a kialakult hangnemet. Az viszont izgalmas, hogy miért most, miért így tört ki ez a "spontán" társadalmi elégedetlenség. Volt-e szerepe - és ha igen, akkor mekkora - Éger doktor, no meg Cser Ágnes, "diplomatikus" fellépésének (a porcelánboltban)? Volt-e szerepe Kökény doktor és persze az MSZP (részben akár jogosnak is tekinthető) sértettségének, amit az 50 százalékos fizetésemelés után bekövetkező sztrájkfenyegetés váltott ki? Lehet, hogy ez az igazi oka ennek az egész felhajtásnak? Meggyőződésem, hogy lehet, sőt nagyon valószínű, hogy ez. Valamit muszáj tenni, és ha a reform nem megy, akkor okozzunk skandalumot. Az mindig bejön, sőt némi demagógiával keverve még szavazatokat is hozhat. Tudom, ez egy kemény kijelentés, tehát ezt indokolni kell. Megpróbálom:

1. számú axióma : A magyar egészségügyben egyszerre van jelen a pazarlás és a szegénység.

Ez a nyolcvanas évek végén, a liberális "reformközgazdászok" (Kornai, Bokros, Csaba, Mihályi) által kitalált, egyébként nagyon szellemes mondat pontosan úgy működött a magyar egészségügy szervezetében, mint egy áttétes rákos daganat. Ráadásul ezt a mondatot mindenki elhitte. Pedig a cáfolata rettenetesen egyszerű: egy 300 $/év/fő költségvetési forrást felhasználó egészségügyi rendszer nem lehet pazarló. Ez pont olyan, mintha a közgazdász urak kijelentenék, hogy a 30 000 forintból élő nyugdíjas pazarlóan él. Pedig ha még egyáltalán él - és nem halt éhen - akkor biztos, hogy szó nem lehet pazarlásról. Ugyanígy: ha ez a magyar egészségügy még működik (döcögve, kínlódva, rosszul), akkor az sem pazarolhat. Világos, hogy miért volt szükség erre a szlogenre. Indokolni kellett, hogy egy helyes cél - az ország versenyképességének biztosítása - érdekében miért kell tőkét kivonni az egészségügyből. Ki is vontak rendesen. Valamennyi kormány. Az igaz sajnos, hogy ettől a versenyképességünk cseppet sem javult, de legalább az egészségügy minden eddiginél jobban tönkrement.

2. számú axióma : A TB (egészségügyi) járulék túl magas, csökkenteni kell, ha versenyben kívánunk maradni.

Ez az állítás igaz. Addig és csak addig, amíg megmaradunk a bérterhelés százalékában kifejezett mértékénél. Viszont az még inkább igaz, hogy egyetlen kórház sem tud - soha nem is tudott - "százalékért" röntgenfilmet venni a Kodaktól. Ezek a randa kapitalisták ugyanis azt jobbára pénzért adják. Márpedig százalék ide, százalék oda, pénzük nagyon-nagyon kevés van. Miért? Egyrészt, azért, mert a magyar bérszínvonal ott van, ahol van, másrészt meg azért, mert egy magyar kisvállalkozó, no meg annak az összes alkalmazottja jobbára minimálbéren van bejelentve. Vagy úgy se. Azután fizet járulékot. Már ha fizet egyáltalán, mert, többek között, a tb-járulék elkerülése is nemzeti sport minálunk. Ezt űzi is mindenki. Miért ne tenné? Az ellátást így is, úgy is megkapja. Mert az "jár" neki. Nos, hát ennek a "tehernek" a csökkentését követelik egyes közgazdászok. Minek is? Mennyi is az annyi?

Manapság 250-260 /állampolgár értékű a finanszírozásunk. Ez a szám a Lajtán túl legalább 1700-1800 /fő. Ez nyolcszoros szorzó. Elméletileg. Mert persze a magyar valóság még ennél is lényegesen rosszabb. Ma az egészségkassza költségvetése mintegy évi 400 milliárd. Ez tízmillió állampolgárra vetítve mindössze 151 /fő. Ennek az az oka, hogy igen nagy olyan ellátott réteg van, amely után senki nem fizet semmit a tb-nek. Ja, és hogy el ne felejtsem ezt a nemzeti sportot, minálunk mindenki még azzal támogatja, amivel csak tudja. Mást ne mondjak, például a törvényesség legfőbb őre, a legfőbb ügyész, ha jól emlékszem kimondta, hogy a magyar közszolgálati TV-nek - a törvény ellenére - nem is kellett befizetnie a munkatársai után a tb-t. (A futballcsapatokról most nem beszélek. Nekik már több kormány "elengedte".) És ez mit sem változtat azon, hogy a TV valamennyi dolgozójának, függetlenül attól, hogy nincs semmiféle biztosítása, változatlanul jár a teljes ellátás. A futball közben eltörött lábakat pedig csak be kell gipszelnie valamelyik doktornak. Gondolom, alanyi jogon, és "magától értendően" kvázi ingyen.

3. számú axióma: Minden magyar állampolgárnak, alkotmányos jogon jár a teljes körű, és magas szintű társadalmilag finanszírozott (tehát INGYENES) orvosi ellátás.

Ez a legfőbb tabu. Mindenki tudja, hogy ez az a mondat, amiből egy szó sem igaz, de mindenki úgy tesz mintha ... Pedig már az egyszeri cigányprímás is régen megmondta: "járni jár, csak nem jut!". Ez az, amihez nem lehet hozzányúlni. Az a párt, amelynek az egészségügyi (esetleg pénzügyi, lásd. Bokros Lajos) minisztere akár a leghalványabban utal arra, hogy ez talán mégse így van, sőt nem is így van jól, nem is szabad, hogy így legyen jól, az egészen biztos, hogy szedheti a sátorfáját, mert politikai öngyilkosságot követett el. Ettől pedig - pártállástól függetlenül - tartózkodni szoktak a miniszter urak. Én viszont - hál' isten - nem vagyok miniszter, ezért most megpróbálok néhány valódi és számomra megalapozottnak tűnő indokot felsorolni arra vonatkozóan, hogy miért reménytelen minden reformnak csúfolt átalakítás mindaddig, amíg ez a mondat szent és sérthetetlen. Nézzünk néhány példát: Tényként kell elfogadnunk, hogy a Suzuki Swiftben és a Volvóban furikázó embertársaink nem egyforma "egészségügyi" (sérülésügyi) kockázatot vállalnak. Nem egyforma a rózsadombi villában és a VIII. kerületi slumban élők életkilátása sem. Ezt lehet utálni, ettől lehet undorodni, de attól még a tény tény marad. A differenciát pedig az anyagi motívumok hozzák létre. És ami még rosszabb, az esélyeket is azok határozzák meg. Akinek módja van, rá az megveszi a Volvót, hogy a lehető legnagyobb legyen a "túlélési esélye", a biztonsága. Az is igaz viszont, hogy pusztán azért, mert nem mindenkinek telik Volvóra, még nem kell mindenkit belekényszeríteni a Trabantba.

Vajh - a politikai meggondoláson kívül - mi az a racionális indok, ami az egészségügyben görcsösen igyekszik fenntartani ezt az itt felejtett egyenlősdit, a nyomor egyenlőségét? A mai társadalomban ez nonszensz. Ma már van minálunk egy jómódú, fizetőképes réteg, amely akkor, amikor a gyerekének vagy önmagának szüksége van rá, mindent megtesz, hogy az elérhető legjobb ellátást kapja, vagy vásárolja meg. Ha ezt a törekvést törvényen kívül helyezik, megtiltják, akkor az egészen biztos, hogy féllegális, vagy illegális mederbe terelődik. (Sőt, esetleg kimegy Bécsbe.) Mindenki a "legjobbat" akarja megszerezni az egészségpiacon. A "legjobb" kórházat, a "legjobb" eszközöket, gyógyszereket, a legjobb "professzort". A MOK minden erőltetett magyarázatával szemben nyilvánvaló, hogy ez a hálapénznek a valódi oka, és nem az orvosok valóban gyalázatosan alacsony fizetését akceptáló "társadalmi együttérzés". Az mifelénk nem létező kategória. Egy nem régi, szomorú, és a sajtóban már publikált "esettanulmányon" jól lehet érzékeltetni ennek az "egyenlősdinek" az irracionalitását: Történt, hogy egy szívbeteg orvosnőt egy vidéki klinikán kivizsgálták, és megállapították, hogy egy speciális pacemakerre van szüksége. Mivel az kb. 300 000 forintba kerül, be kell tartani a tb által, előírt "hivatalos utat". A törvényes eljárás a következő: a klinika jelzi az "igényt" a tb-nek, a felülbíráló szakbizottság összeül, dönt, és az igényt "besorolja". A doktornő két hónap múlva került volna sorra. Spórolt a tb-nek, meghalt. A férjét csak az háborította fel, hogy annak ellenére, hogy "hivatalosan" - nem a doktornak, hanem a kórháznak kifizetve - szívesen megvásárolta volna az eszközt, ezt nem tehette meg. Mert "hivatalosan" nem lehet befizetni az állami egészségügybe, mert esetleg "jogtalan" előnyhöz jut az a szerencsétlen beteg. Miért van ez így? Mert sérül az "esélyegyenlőség". Gondolom, a halálhoz való egyenlő jog. Mi marad? Hát a hálapénz. A borítékban lévő 50 000, és egy kis mázli esetén a doktor benyúl a fiókjába és előveszi a szükséges gyógyszert, eszközt.

A jelenség általános. Csípőprotézis és csípőprotézis, stent és stent között óriási az ár-, és természetesen a minőségi különbség. Nagyon nem mindegy, hogy mit "vesz elő" a doktor. Nem mindegy, hogy hány év múlva fog kilazulni az a protézis, nem mindegy, hogy egy beteget hányszor kell még életében reoperálni. Ez a lényeg, és nem az egyágyas szoba. A kiválasztás pedig esetleges és "hálapénzzel" nagyon is befolyásolható. Mással nem. Pedig ha - a tényekkel szembenézve - a folyamatot tisztességgel rendezni tudnák, akkor a hivatalosan befolyt összegek visszaforgatásával a fizetőképtelen (vagy fizetni nem akaró) rétegek ellátási szintje is megemelhető volna. Azt ugyanis tényleg és kőkeményen biztosítania kell az államnak, hogy a legálisan megvásárolt szolgáltatási többletek forrása ne mások rovására képződjön.


4. számú axióma : Az orvosok érdeke a hálapénzrendszer fenntartása.

Ez viszont nyilvánvalóan NEM IGAZ! Senki, soha, sehol nem kap olyan olcsón "kiemelt" ellátást, mint a magyar egészségügyben a fizetőképes (vagy a fizetőképesnek látszó) beteg. Nézzük a részleteket! A össztársadalmi ráfordítás színvonala állandósítja a mindenkori egészségkassza nyomorát. Ez a "nyomor" határozza meg a HBCS értékeket. Ezek elégtelenek a teljes körű, európai színvonalú ellátás biztosításához. Tehát az ellátás vagy nem teljes körű, vagy nem európai színvonalú. Ez közhely. Az állam közel 15 éve adós az alapellátási szint definiálásával. Senki nem tudja, hogy mi az, ami tb alapon "jár" a betegnek és mi az, ami "nem jár". Még mindig nem a színes televíziós különszobáról beszélek, hanem a gyógyítás tárgyi és személyi feltételeinek eltéréseiről. A diagnosztikai lehetőségek, a gyógyítási eljárások, az orvostechnikai eszközök, a gyógyszerek, a gyógyászati segédeszközök minősége (és természetesen ára) igen széles alternatív választást biztosít az orvosnak. Nagyon nem mindegy, hogy egy lábtörést konzervatív módon (olcsón és lassan), vagy korszerű operatív beavatkozással (drágán és gyorsan) kezelnek. Egyik sem "műhiba", mindkét esetben a beteg nagy valószínűséggel meggyógyul. Mondjuk, az nem mindegy, hogyan. Van némi különbség abban, hogy egy törött lábú 5 éves gyereket hetekig "húzatnak" (mert olcsó), vagy a műtét után három nappal vidáman (és drágán) kint mankózik a folyosón és a hét végén már otthonában van. Az az érdekes, hogy minálunk az orvosok általában a második, a kórházak gazdasági igazgatói az első verziót preferálják. Azt viszont senki nem tudja (nem akarja) deklarálni, hogy melyik eljárás az, ami JÁR. Tehát a betegnek elemi érdeke, hogy a döntést befolyásolja. Mivel? Hát természetesen pénzzel. A doktornak csúsztatott tízezer forinttal meg tud venni magának egy százezer forintos többletszolgáltatást. Ez aztán a jó buli! Egészen más probléma a személyi feltételek befolyásolása. Nagyon nem mindegy, hogy az esedékes műtétet az európai hírű professzor, vagy a jövőre szakvizsgázó rezidens végzi el. Melyik jár tb. alapon? Ki tudja?

5. számú axióma : Az orvosok irreális anyagi követeléseket támasztanak.

A sajtóban olvasom: "Napjaink aktuális (ál )közgazdasági kérdése, hogy csakugyan megszűnne-e a hálapénz, ha négyszeresére emelnék az orvosok fizetését? Könnyű belátni, hogy nem. Ha ez így lenne, akkor az a sebészorvos, aki napi két műtétjével (ötvenezer Ft/műtét) havonta kétmillió forint hálapénzt kap, már nyolcszázezer forint után azt kellene mondja, hogy köszöni, de nem fogadja el. De nem mondja. Sőt." Sőt. Meg huh, meg ej-ha is. Ehhez azért lenne néhány megjegyzésem:

- Honnan tetszik azt olyan biztosan tudni, hogy ki mit mondana, ha ...? Kipróbálta már valaha valaki is az elmúlt 50 évben, hogy mi történik akkor, ha - no nem négyszeres - csak úgy szimplán "kvázi tisztességes" bért adnának az orvosoknak? Szerintem nem. - Ha így van, ahogyan itt írva vagyon, sőt ez a modell általánosnak is mondható, akkor nem lenne célszerű teljesen megszüntetni az orvosok állami fizetését? Minek az nékik egyáltalán? Csinálják már az egészet hobbi alapon. Komolyra fordítva: ismerek olyan 15 éve az egészségügyben dolgozó sebészt (traumatológust, megjegyzem az is orvos) aki naponta átlagosan 4-6 órát tölt a műtőben (kettő-négy beteget operál meg egy "műszakban"), és még életében hálapénzként nem hogy 50 ezer forintot nem kapott, hanem még 10 ezret is csak két alkalommal. A napi átlagos paraszolvenciával megkeresett jövedelme kevesebb, mint 2000, azaz kettőezer forint. Azt is csak mostanában, mert az egyetem elvégzése után a szakmában eltöltött első 10, azaz tíz évben még a napi kávéjára sem telt belőle. A havi bére (most az emelés után) 142 000 forint. Gondolom, ki kellene próbálni, hogy mit szólna egy négyszeres fizetésemeléshez. Szerintem rá lehetne beszélni, hogy lemondjon a havi nettó 40 000 forintnyi hálapénzéről.

Ha vannak - én nem hiszem, de tegyük fel, hogy vannak vagy hárman - Magyarországon olyan orvosok, akik havi kétmilliót kaszálnak, akkor a négyszeres fizetésemelés után el tudok képzelni olyan módszereket, amivel meg lehetne gátolni a "szaktevékenységüket". Tulajdonképpen meg mindegy, hogy valaki közgazdász vagy (ál )közgazdász, azért nem ártana, hogyha már az egészségügyről ír cikket, akkor rászánna némi időt, hogy tájékozódjon (vagy legalább gondolkozzon). "De tényleg miért nem emelik EU-szintre az orvosok fizetését, miért marad el ennyire az EU átlagtól az orvosok keresete? Hát, azért mert mindnyájunké ugyanígy elmarad. Mert az ország gazdasági teljesítménye elmarad az EU átlagtól. Akkor természetesen együtt jár, hogy a keresetek is elmaradnak attól" - olvasom ugyanott. Teljes félreértés. Kit érdekel az EU átlag! Ismerek olyan európai színvonalon dolgozó elismert sebészt, aki bőven kiegyezne azzal, ha a jövedelme (a hálapénzt is beleértve) megközelítené a kórházban működő büfé tulajdonosának a jövedelmét.

Sőt, a legtöbb két-három szakvizsgás kórházi orvos oda lenne a boldogságtól, ha az ügyeleti órabére elérné akármelyik hidegburkoló felszámított órabérét. A televíziók hírolvasóiról nem beszélek. (Na ja. Az érdekérvényesítés.)

No és mi a szerző által javasolt megoldás? Hogyan lehet megszüntetni ezt az ocsmány hálapénzt: "Az orvosi ellátásról - meghatározott tarifa szerint - számlát ad ki az orvos, amit a beteg kifizet, s a pénzt majd számla alapján visszaigényeli az egészségügyi pénztártól: könynyű belátni, hogyha a beteg a műtétért és az ellátásért fizet, mondjuk 180 ezer forintot, nem fog hálapénzt adni." No, nézzük: - "Meghatározott tarifa szerint". Tessék nekem már megmondani, ki fogja meghatározni ezt a "tarifát"? Az egészségbiztosító. Aki végül is nem más, mint maga az állam, végső soron a vevő. Az ötlet piliáns. Vezessük be mindenhol, az ABC-ben, az autószerelőnél, no meg a fodrásznál is! Mennyivel olcsóbb lenne az élet. Akármit vásárolok, én, a vevő fogom meghatározni a "tarifát". (Most arra ki se térek ki, hogy a rendes magyar szóhasználat szerint jobbára milyen szolgáltatást nyújtó lányoknak szokott "tarifája" lenni. Normális helyeken, a piacion a dolgoknak ára van. Ja, és az orvosi tevékenységnek meg honoráriuma.) Ráadásul, ha az árakat nem a piac, hanem az állam diktálja, hát ez az a rendszer, amit jó sokáig mifelénk szocializmusnak hívtak. Akkor se vált be. Most se fog. - Az orvos a "teljesítménye" szerint fog keresni? Sok műtét, sok pénz alapon? Normázni fogják? Bevezetik az accord-bérezést? Vagy ő csak számlát állít ki, a kórház meg kasszíroz? - "Számlát ad ki az orvos". Miért az orvos? Miért nem a kórház? Kivel van a beteg jogi kapcsolatban? Kinek van ellátási kötelezettsége: az orvosnak vagy a kórháznak? Ki dönti el, hogy ki operálja meg a beteget? Csak a "nagynevű professzorok" fognak ebben a rendszerben műteni? Ha a beteg "felkér" valakit, akkor az illető köteles azt elvállalni? Esetleg akkor is, ha nem is ért hozzá? - A számlában a valós költségek kerülnek feltüntetésre, vagy fikciók? A számlában külön soron fog szerepelni az orvos(ok), a műtős(ök), a nővér(ek), a gyógytornász(ok), és a liftes(ek) munkadíja? Mi van akkor, ha a beteg elszégyelli magát, ha az állam által nyújtott tényleges honoráriumokat meglátja? "Rövid idő alatt kialakul a betegek 'számlaérzékenysége', aligha fogják elnézni - a mai gyakorlatban szinte általánosnak tekinthető - el nem végzett szolgáltatások felszámolását." Ez a téma jellemzi a magyar média és az egészségüggyel foglalkozó újságírás tömény rosszindulatát és hozzá nem értését. Ez a kedvencem. Nézzük:

A sajtó hónapok óta visszatérő témája azoknak "a csaló orvosok leleplezése", akik jogtalan előnyszerzés érdekében nem átallnak hamisan kódolni. Így az "el nem végzett szolgáltatások felszámolásának" a bűnét követik el. Ennek a médiaheccnek nem lehet más célja (és főleg eredménye), mint hogy lejárassanak egy jobbára tisztességes szakmát.

- Ha "tényfeltáró" újságírók csak egy picit utána járnának a dolgoknak, akkor pontosan tudnák, hogy ez az egész "csalás-ügy" egy marhaság. A doktorok személy szerint nem érdekeltek abban, hogy menynyi HBCS-pontot teljesítenek. Fix fizetésük van, és az szemernyit sem változik attól, ha 10 vagy 1000 "pontot" vakarnak össze egy adott idő alatt.

Az viszont igaz, hogy a HBCS-értékek köszönő viszonyban sincsenek az egyes ellátások tényleges ráfordításival. Vannak a kórházban "jól tejelő" szakmák, és vannak "tömény ráfizetések". A biztosító maga szólítja fel az intézeteket az úgynevezett "keresztfinanszírozásra". Mi is ez? Az például, amikor a kitűnően "fizető" vesedialízis bevételeiből tartják fent a totális ráfizetéssel dolgozó traumatológiát (már ha még nem privatizálták ki az előbbit). Vagyis mi történik? Hát az egyik betegen "behozott" pénzből igyekeznek valahogyan tisztességesen ellátni egy másik beteget. A csalók.

- Az egész HBCS-rendszer, a maga "lebegtetett" pontjaival úgy rossz, ahogy kitalálták. Mikor is lenne valami értelme egyáltalán a teljesítményfinanszírozásnak? Akkor és csak akkor, ha szűk lenne a kórházi kapacitás, és az állam a nagyobb "fekvőbeteg-forgalmat" akarná preferálni. Mi mostanában a miniszterek legnagyobb gondja? Hogy "túlpörög" a kórházi rendszer. Vajh miért? Így mehetnék végig mondatról mondatra. Nem teszem, mert unom.

Kassai László
nyugdíjas vegyészmérnök









http://gyorsjelentes.freeblog.hu/


GYORSJELENTÉS HP-1.00

A www.halapenz.hu oldalon véleményt nyilvánító közösség észrevételei, megállapításai, javaslatai: ( összeállitotta: Dr.Telkes József )

Új társadalmi szerződés kell?

Új szerződésre van szükség orvos és beteg (ügyfél) közt, szolgáltatásközpontúvá kell tenni az ügyfél (páciens) és orvos viszonyát, és újra kell gondolni alapjaitól az egész társadalombiztosítási és finanszírozási rendszert. Felvetődött az a kérdés – nem először – hogy biztos-e, hogy elég az a (mennyi is?) százalék, amit egészségre költünk. Biztos-e, hogy minden lehetőséget kihasználtunk, ami az informatikában rejlik például a betegtájékoztatás terén? Beszélni kell az érdekeltségről, minőségbiztosításról, fogyasztói jogokról és az orvos-beteg kapcsolat új – újragondolt – koncepciójáról.

A hálapénz – még ha érzékeny és különleges terület is – végső soron fogyasztóvédelmi kérdés. (Egyúttal persze az orvosok és egészségügyi dolgozók érdekvédelmének a kérdése is, és bár ez utóbbi téma vizsgálata nem feladata ennek a fórumnak, a hozzászólások értékes visszajelzést adhatnak a politikusok és döntéshozók számára.)

Fontos hangsúlyozni, hogy nem akarunk az orvosok zsebében turkálni. Jelenleg a jogszabályok megakadályozzák, hogy nyilvánosságra lehessen hozni konkrét orvosi beavatkozással kapcsolatos adatokat a másik fél (tehát az orvos) beleegyezése nélkül. Ezt tavaly állásfoglalásában az adatvédelmi biztos is megerősítette.

Ugyanakkor az oldalra írók véleménye szerint a betegnek joga van tudni, hogy milyen feltételekkel és mennyiért jut a szolgáltatáshoz. Szolgáltatásról, egészségügyi szolgáltatásról beszélünk! A hozzászólók úgy vélik, ne legyen zsákbamacska, hogy mi mennyibe kerül, és a pénzéért cserébe mit kap a beteg.

(A tényekhez tartozik, hogy a néhai www.halapenz.hu honlapon is jobbára dicsérő bejegyzések szerepeltek, és minden rendben is lett volna, ha ezeket az adatokat nem adatbázisban tárolják – ugyanis adatbázis kezelésére nem mindenki jogosult.)

A jelenlegi hálapénz.hu oldalon nincs adatbázis, tehát nem tárol semmilyen információt, így jogszerű a működése! A fórumban jelenleg csaknem 6000 bejegyzés lehet, napi 20-30 ember folyamatosan ír magától, a látogatottság napi ezer–háromezer között ingadozik. Jelenleg 91 email címmel regisztrált tagunk van. (A fórum működtetését nem a www.halapenz.hu szerverén végezzük, hanem egy ingyenes szolgáltatónál.)

A látogatottsági adatokból kiderül, hogy kb. 10%-uk nyilvánít véleményt és 90% feltehetően azért jön, hogy megtudja: kinek mennyi pénzt kell majd adnia. Ez utóbbi igényt jelenleg a honlap nem tudja kielégíteni, de tervezem egy „zárt, közösségi fogyasztóvédelmi rendszer” létrehozását, amelynek működési elveit hamarosan bemutatjuk az adatvédelmi biztos úrnak. (Az erről szóló levelet mellékeljük a sajtó képviselőinek.) Az embereknek rengeteg tapasztalatuk van, amelyet egy zárt rendszer keretében kényelmesen, egyszerűen, ingyen megoszthatnának egymással. Nem csak azt – de természetesen azt is – hogy tudja-e valaki, mennyit szokás adni az adott kórházban XY-nak. Ez a zárt kommunikációs rendszer természetesen nem közterület, hanem „információs magánterület”, ahol a levéltitok szabályai vannak érvényben. Ha ez megvalósul, akkor az új felületet heteken belül használatba vehetik a fórum tagjai, és megkérdezhetik egymástól például azt is, hogy ki mennyit adott egy szülésért és mit kapott érte cserébe.A hosszú távú tervem egy új kommunikációs forma kialakítása: az online-brainstorming, az internetes ötletbörze módszere, amely még kevéssé ismert hazánkban (ld. az ezzel kapcsolatos mellékletben). Ami a saját szerepemet illeti, szeretném hangsúlyozni, hogy a fórum működésének alapjaiért, céljáért, az ötletgyűjtésért felelős mediátor szerepét vállaltam.

Több hozzászóló is beszámolt pozitív tapasztalatokról (ld. melléklet), olyan orvosokról, nővérekről, akik nem fogadtak el pénzt. Néhányan közülük maguk is írtak a fórumra. Sajnos ezek a „hétköznapi hősök” (orvosok, nővérek, mentősök, beteghordók, takarítók) nem szerepelnek a médiában. Pedig érdekes lenne, hogy vajon nekik mi az elképzelésük, ők miért döntöttek a hálapénz elutasítása mellett. Egy felmérés szerint az orvosok nyolcvan százaléka elítéli a hálapénzt, a többség mégis – és tulajdonképpen a jelenlegi megengedő szabályozás mellett teljes joggal – él a felkínált lehetőséggel és elfogadja azt. Rossz, a sötét politikai múltunkból itt maradt tünetről van szó. Itt is szükség lenne egy alapos „méregtelenítésre”, ami után egy egészségesebb rendszert lehet kialakítani.

A vélemények összefoglalása

1. Az orvosi fizetések rendezése
A velük szemben támasztott nagyfokú társadalmi elvárásoknak megfelelően az orvosok jobb fizetést érdemelnek. Kiemelt fontosságú az orvosok bérének rendezése, mert ezen a területen is többszörös a lemaradás az Európai Uniós átlaghoz képest. A hálapénz adásának fő motívuma a hozzászólók nagy része szerint az, hogy – megfelelő és nyilvános minőségbiztosítás hiányában – a beteg a jó minőségű orvosi döntést és végrehajtást szeretné megvásárolni. Az elfogadás motivációja nem más, mint a pénz általános hiánya. Az orvosok szerint addig nehéz lemondani a paraszolvenciáról, amíg az Egyesült Királyságban az orvosi fizetés háromszorosa, Franciaországban hatszorosa-hétszerese egy munkás fizetésének, szemben a magyarországi meglehetősen „kiegyenlített” viszonyokkal. A magyar orvosok tűrik fizetésük folyamatos romlását. Ezt próbálják kompenzálni a hálapénz elfogadásával.

2. Jogi szankcionálás
A fórumon hangsúlyosan megjelent az a felvetés, hogy szankcionálni, büntetni kellene a hálapénz adását és elfogadását egyaránt. A hozzászólok véleménye szerint a következetesen súlyos büntetésnek az orvost és a beteget egyformán kellene érintenie. Ám szerintük is különbséget kell tenni az előre kialkudott paraszolvencia és a hála jeleként utólag adott anyagiak között. Büntetőpert vonjon maga után, ha egy orvos a beteg életét, egészségét veszélyezteti azzal, hogy – a hálapénz hiánya miatt – késlelteteti a beavatkozást vagy nem megfelelő kezelést ad. A fórum résztvevői aggályosnak tartják, hogy az állam – ahelyett, hogy felszámolná a paraszolvenciát – inkább bevételi forrást lát benne, és meg akarja adóztatni azt.

3. Differenciált egészségügyi szolgáltatásokAz ingyenes egészségügyi ellátás – vitathatatlan előnyei mellett – egészségünk védelmének elhanyagolására ösztönöz. „Miért vigyáznánk magunkra, úgyis meggyógyítanak!” A fórum hozzászólói egyetértettek abban, hogy az egészségügyi szolgáltatások differenciálása ugyancsak hozzájárulna a hálapénz felszámolásához. Felvetődött a belga biztosítási rendszer adoptálásának lehetősége. Ehhez elsősorban az alapellátás rendszerének következetes meghatározására lenne szükség. Ketté kellene választani azt az egészségügyi ellátást, amely alanyi jogon jár mindenkinek, és azt, amiért fizetni kell. Ez természetesen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár reformját is feltételezi. Megfelelő egészségbiztosítás bevezetésével az emberek által befizetett járulékokat személyre szabottan kellene nyilvántartani, ezáltal az igénybe vett egészségügyi szolgáltatásokról és ellenértékükről a betegek kvázi számlakivonatokhoz jutnának. Az alapellátás részét nem képező többletszolgáltatásokért pedig külön fizetne a páciens. Ez egyúttal hozzájárulna a rendszer átláthatóságához is.

4. Új források bevonása az egészségügyi finanszírozásba
A fórum hozzászólói a jelenleg fennálló egészségbiztosítási rendszer hibájaként említik, hogy gyakorlatilag a lakosság egyharmadának járulékai fedezik a teljes népesség biztosítását. A hazai egészségügy helyzetének javításához – a struktúra átalakításán túl – új források bevonására is szükség van. Felvetődött az egészségkárosító termékek jövedéki adójának, valamint a fogyasztási adók beépítése az egészségügyi finanszírozás rendszerébe. A magántőke bevonását a beruházások, szolgáltatásfejlesztés terén látják indokoltnak a fórumozók, és szabad utat adnának alternatív egészségbiztosítók megjelenésének is. Az állami források centralizáltabb kezelése pedig a hatékonyság növekedését eredményezné.

5. Az orvosok jogállásáról szóló törvény elfogadása
A Magyar Orvosi Kamara által kidolgozott és szakmailag is megalapozott törvényjavaslat mielőbbi elfogadása alapvető a paraszolvencia eltörléséhez. Ezzel rendeződne az orvosok és egészségügyi dolgozók jogállásával kapcsolatos jelenlegi formájában elavult helyezet. A fórum hozzászólóinak véleménye szerint az úgynevezett szabadfoglalkozású orvos státusz bevezetése jelentene „forradalmi” változást a hazai egészségügyben, illetve az, ha az orvos és az Országos Egészségügyi Pénztár között közvetlen szerződéskötésre volna lehetőség, így lényegében a szakember díjazásáról közvetlenül az OEP gondoskodna.

6. MegelőzésAz egészségügy hatékony működésének, a költségek csökkentésének előfeltétele az infrastruktúra, a szakembergárda tehermentesítése. Ezt pedig az állampolgárok életminőségének javításával lehetne elérni. A kormányzatnak támogatnia kellene a prevenciós programokat, beleértve egyebek mellett a környezetvédelmi és munkaegészségügyi beruházásokat, valamint – kiemelten – a mentálhigiénés problémák megelőzését is. Ugyancsak támogatásra érdemesek a civil kezdeményezésű önsegítő mozgalmak.





A kormányzat rombolja az orvosi tekintélyt


A Sebészeti Szakmai Kollégium állásfoglalása



Szülessen orvosi jogállási törvény, ami a polgárjognak megfelelő kétoldalú tárgyalási helyzetet garantja




A Sebészeti Szakmai Kollégium mandátuma idén tavasszal lejár. Tagjai – az ország sebészeinek választott képviselői – felelősséget éreznek a betegellátás, a sebésztársadalom és a fiatal sebészgeneráció jövője iránt. Ennek a felelősségnek a jegyében a testület szükségesnek tartja, hogy az egészségügyben kialakult helyzetről véleményt formáljon.



http://weborvos.hu/egeszsegpolitika/kormanyzat_rombolja_orvosi/108102/

MÉDIA ETIKA

"Egy másik nő méhét is átszúrta egy rutinműtétnél a szentesi kórház orvosa, ugyanaz, akinél szerdán meghalt egy 31 éves nő. A szelevényi nőt tavaly ősszel műtötte, ő túlélte, de öt napig életveszélyben volt. Az orvos egy levélben azt írta: nem érzi magát felelősnek. Balogh Márta rutinműtétre ment a szentesi kórházba, egy cisztát kellett volna kivenni a méhéből. Az orvos a műtét közben átszúrta a méhet és a beleket. A 24 éves nő 5 napig volt életveszélyben. A Tényeknek azt mondta, hogy "őrült fájdalmai" voltak, még egy hónappal a műtét után is. Az orvos az igazgatónak írt levelében azt írta, hogy nem érzi magát felelősnek. A Tények kereste telefonon, de azt mondta, hogy nem nyilatkozhat. A Tények információi szerint ugyanez az orvos, Laboda Fábián műtötte a 31 éves nőt, aki szerdán halt meg, miután egy szintén rutinműtétnek számító abortusznál átszúrta a beleit és a méhfalát. És ő volt a nyitott gerinccel született kisfiú, Patrik édesanyjának nőgyógyásza is, akkor nem vette észre a rendellenességet. A meghalt nő ügyében rendőrségi nyomozás indult, az orvost maga a kórház jelentette fel. "Barbár munka volt, az állatorvos különben varr" - ezt már Balogh Mártának mondták egy hónappal később egy budapesti kórházban. A műtét után egy hónappal ugyanis megint rosszul lett. Kiderült, hogy egy másik szentesi orvos olyan, fel nem szívódó cérnával varrta össze, amilyennel tilos lett volna. Fél év alatt több műtéttel tudták csak rendbehozni. Az orvos, aki műtét közben két nő méhét is átszúrta, továbbra is a szentesi kórházban dolgozik. A kórházban nem nyilatkoznak, így azt sem tudni, hogy a vizsgálat végéig operálhat-e."

Meddig megy még el a média?